Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-28 / 200. szám

Szerda, 1957. augusztus 28. Tanácstagot jelölt a 36-m Uövzet Mintegy negyven környék­beli lakos gyűlt össze hétfőn este hat óra körül a Szegedi Gázgyár kultúrotthonának nagytermében. Jobbára meg­lett férfiak, családapák, gyári munkások. háziasszonyok jöttek el ide. hogy körzetük — a 36-os körzet — megüre­sedett tanácstagi helyére új embert jelöljenek, akit maid a szep­tember 15-i választás során a II. kerületi tanácsba küld­hetnek. érdekeiket, vélemé­nyüket képviselni. A jelölő gyűlés szónoka rö­vid bevezetőiében ismertette a Horthy-idők közigazgatási rendszerét, majd a népi de­mokratikus Magvarország közigazgatásáról szólott. Ez­után felkérte a lakótársakat, hogv tegyék meg javaslatai­kat az úi tanácstag-jelölt sze­mélyére. Egymás után öten jelent­keztek szólásra, hogv Sántha Pált javasolják erre a meg­tisztelő posztra. Évek óta is­merik. együtt dolgoztak ve­le — mondották. Szereti az embereket, és annak ellené­re. hogy eddig még nem volt tanácstag. szívesen eljárt ügyes-bajos dolgaik intézésé­ben. Röviden ezek alapián iavasolták tanácstag-jelölt­nek a felszólalók. — Ki az a Sántha Pál? — kérdezte egv asszony a jobb­oldali padsorból. — Mondjon valamit magáról; Középmagas, negyvenöt év körüli, megnyerő külseiű. fe­ketehajú. dús szemöldökű ember emelkedik fel a túlol­dali hátsó padon ülők közül. A jelölt. Két éve az Ecset­gyárban dolgozik, ott másod­magával hüvelwerő. lakása egyébként a Gergelv utca 4/b szám alatt van. Felesége és két gyermeke szintén dolgo­Sántha elvtárs évek óta te­vékenykedik a közért, és családjáért. Mielőtt az Ecset­gyárba került, olyan volt a munkaköre, amelyben sok ember gondja, baja iránt tartozott felelősséggel. Szívesen vállalta, örömmel végezte mindig a rábízott fel­adatokat. — Arra születtem, hogv dolgozzam. Apám is erre ne­velt és az élet is erre taní­tott — mondia csendesen. Aztán, amikor az Ecset­gyárba került, továbbra sem vált meg a közügyektől, mert aki egyszer megszerette az embereket, az soha többé nem vonulhat el közülük az egyedülvalóságba. ígv van ezzel Sántha elvtárs és má­sok is sokan. Sokszor bekopogtatott már ő a közeli és távoli szomszé­dokhoz. lakótársakhoz egya­ránt. Elbeszélgetett velük, meghallgatta őket. kérésüket, panaszukat tolmácsolta az il­letékeseknek. hogv intézked­jenek. Fáradsággal nem tö­rődve. fáradozott magán- és közügyekben, hogv tőle tel­hetően segítsen, ahol lehet és szükséges. Ilyennek ismerték meg és ezért bíznak benne az emberek. Ezért jelentkeztek azon a hétfői kisgyűlésen szólásra öten is egymás után. hogv mind őt javasolják tanácsta­guknak. És az egybegyűltek is ezért fogadták egyhangú­an jelöltjükké Sántha Pált. mert bizalmukra méltónak találták. Érdemesnek arra. hogy ügyüket ő képviselie a „dolgozó nép okos gyüleke­zetének" fórumán. — Mennyi baj, mennyi baj, amig az ember egy kis olajhoz jut! (V. Timoc) Válasz tíz petöfitelepi olvasó levelére a görényirtással kapcsolatban A minap tíz petőfitelepi ol­vasónk levélben fordult a szerkesztőséghez: adjunk ne­kik tanácsot, hogyan véde­kezhetnének eredményesen a görény kártétele ellen. Ugyanis számos petőfitelepi udvarban éjszakánként 10— 15 csirkét, anyányi kacsát is elpusztít ez a veszedelmes ba­romfikártevő, s elszaporo­dottsága miatt már nem is tudnak ellene eredményesen védekezni. Annak érdekében, miként lehetne ezen a bajon segíteni, több felé érdeklődtünk, s egybehangzóan egyetlen ha­tásos, Szeged környékén jól bevált irtó módszert javasol­tak. Eddig már Szegedre több gazdaságba elhívták Makóról May Mihály, gö­rény- és patkányirtó mestert, akinek öt darab beidomított, szelídített görénye van. Ezek az állatok a környéken fel­kutatják a görények, patká­nyok, menyétek búvóhelyeit, kimarják azokat fészkeikből. Igy könnyűszerrel meg lehet semmisíteni a kártevőket. May Mihály közelebbi címét nem ismerjük, azonban — mint volt ügyfelei mondják — elegendő levélcímnek csak annyit írni: May Mihály, gö­rényirtó mester, Makó. A városban mindenki ismeri. A NAGYSZERŰSÉGEK VÁROSÁBAN Jegyzetek a Szovjetunióból E gy-két hét — különö­sen a fesztivál idején — korántsem elegendő ah­hoz, hogy a mindenre kíván­csi külföldi látogató azzal az érzéssel távozzék: megismer­tem Moszkvát. Ennyi idő alatt csak futó benyomáso­kat szerezhet az ember eb­ben a hatalmas városban. Igy hát hiába bocsájtottak el bennünket az itthoniak azzal a telhetetlen kívánság­gal, hogy: »De megnézzetek, megfigyeljetek ám mindent!* — mert sajnos, Moszkvából is csak láttunk. Akármilyen mohó kíváncsisággal hajszol­ja magát a moszkvai vendég a város egyik nevezetességé­től a másikig, ennyi idő alatt képtelen alaposan körülnéz­ni a harmincezer hektáron fényeskedő fővárosban. Az északi Sztároje Vlagyikino­tól a déli »Sztrelka« lakóte­lepig 25 kilométer az út. A város címjegyzékén majd­nem háromezer utca, út és tér neve szerepel. S közben olyan reprezentáns építészeti eevüttesek, intézmények és 'átványosságok marasztalják az embert, mint a történelmi Kreml, a világhírű Tretya­kov-galéria, a Lenin-könyv­tár. a városnak beillő összszö­vetségi mezőgazdasági kiállí­tás. a Lomonoszov Egyetem, az autógyárak és a háztömb­nyi áruházak. Több tucat múzeum és színház, kultűr­park és hangversenyterem csalogat. A Metró földalatti palotáinak körülutazásához és megtekintéséhez egy tel­jes nap is kevés volna. Ah­hoz, hogy a Lomonoszov Egyetem minden szobájába Mozgó totó—lottó­kirendeltség vidéken A lottózók igényeinek kielé­gítésére a fővárosban és vidé­ken számos új totó-lottó kiren­deltséget nyitott a Sportfogadá­si és Lottó igazgatóság. Ezek mellé most egy mozgó lottózót is forgalomba állít. Egy autóbuszt alakítottak át erre a célra. A kocsit szelvény árusításra rendezték be és hang­szóróval is felszerelték. Ezenkí­vül az oldalaira lenyitható "asz­talokat* erősítettek, amelyen a fogadók kitölthetik szelvényei­ket. A gépkocsi vidéki vásárok­ra, kiállításokra, nagyobb köz­ségekbe látogat el. A kitöltött lottó-totó-szelvényeket össze is gyűjti. TteQyuen éu táufatáőóf Lenin egy öreg szegedi harcos emlékeiben i-r: í hatvan-hetvenéves | Magas, SZIkar I férfi keresett fel nemrég a szerkesztőségben és szerényen az asztalomra tett egy kéziratot. Elmondotta, hogy Vass László a neve. részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és most a közelgő negyvenedik évforduló al­kalmából leírta élményeit, ha jónak látom, tegyem közzé. Két kézzel kaptam az al­kalmon és írása — bizonyára emlékeznek még rá az olvasók — másnap "Harcos idők emlékei* címmel meg is jelent a lapban. Nem engedtem el mindjárt a cikk író­ját. Amikor megtudtam, hogy 1917—18 telén a moszkvai Nagyszínházban néhány alkalommal látta és hallgatta Lenint, kér­tem, meséljen róla bővebben. Elvégre nem mindennap adódik alkalom olyan emberrel beszélgetni, aki személyesen is­merte a történelem legnagyobb lángelmé­jét. Először szabadkozott: nem mer ő arra vállalkozni, hogy hű képet rajzoljon arról az óriásról, akinek szavára megzúdultak az orosz munkások és parasztok, mint a lávafolyam és kifordították sarkából, majd porig égették a népek börtönének ismert cárizmust. Az mondta, negyven esztendőt kell visszanéznie, s ilyen távolságból már homályosan látszanak a legnagyobb él­mények is. Végül azonban mégis felcsil­lant a szeme. Kiderült, hogy Lenin alak­ját, egyéniségét ma is ugyanúgy látja ma­ga előtt, az idő mohája nem is lepi be soha. I — . , .. . I közben aztán visz­BeSZelgeteSÜnK I szapergett előttem a Szovjetunió dicsőséges történelmének négy évtizede és egyszerre ott ültem én is a hadifoglyokból verbuválódott nemzet­közi ezred, éhez, rongyos tagjai között, és néztem, figyeltem Leninre. Idézni nem tudok tőle — Vass László sem tudott — de ahogyan beszélt, vagy három teljes órát minden silabusz nélkül, Jel, s alá járva a pódiumon, egyik kezét nadrágzse­bében tartva, a másikkal meg olykor nyomatékot adva mondanivalójának, tán még lélekzelet sem vett senki. Vass László már jól megértette az orosznyelvet, s így kétszeres élmény volt számára a Nagy ! a­nító minden szava. Éles logikája, közvet­lensége, egyszerűsége, világos okfejtése annyira lekötötte az igazságra kiéhezett hallgatóságot, hogy egyetlen moccanás sem volt a teremben. Aa első előadás után napokig boldog izgalommal tárgyalták a magyar, osztrák és egyéb nemzetiségű hadifoglyok amit Lenin mondott, és ahogyan Lenin mond­ta. Egyesek szerint abban volt a lenyű­göző ereje, hogy minden pátosz nélkül, de szenvedélyesen beszélt, természetesen, mintha négyszemközt akart volna meg­győzni valakit a kommunizmus világot átformáló és meghódító jövőjéről. Mások úgy vélték, hogy mozgékonyságával, ma­gas homlokával, olykor összehúzott, szú­rós szemével szuggerálta az egybegyűlte­ket, Csak később értették meg rajongói, hogy sem az egyiknek, sem a másiknak néni volt igaza. Lenin mindenkit lenyű­göző ereje abban állott, hogy a legna­gyobb igazságokat a legnagyobb közért­hetőséggel tárta fel a módszeresen tudat­lanságban tartott, félrevezetett és egy im­perialista háborúba hajszolt hadifoglyok előtt és meggyőzte őket arról, hogy a ki­zsákmányoló burzsoá rendszert el lehet és el is kell pusztítani. alkalommal jött el Lenin előadást tar­tani a Nagyszínházba, de Vass László meggyőződéssel állítja, hogy ez, felért egy politikai akadémiával. Akik hallották elő­adásait, azok nemcsak kommunisták let­tek kivétel nélkül, hanem az intervenció elleni kegyetlen harcban sem hátráltak egy tapodtat sem. A magyar hadifoglyok­nak is sokszor kopogott a szemük az éh­ségtől, amikor 1918 nyarán az Ural dzsungeljében szorították fagyott kézzel a puskát, de keményen állták a frontot Kol­csák vérengző bandái ellen, mert a Lenin­től kapott hitük, lelkesedésük törhetetlen volt. Lenin igazsága — volt rá eset — még a forradalomtól idegen elemeket is meghó­dította. Amikor Vass Lászlót később a Don mellé küldték különleges megbízatás­sal. azt tapasztalta, hogy még a jómódú kozákok között is voltak hivei Leninnek. Megtörtént egyes helyeken, hogy a fiatal kozákok beálltak a Vörös Gárdába és harcoltak kulák apjuk ellen. Nem voltak valami nagyon szilárdak, különösen akkor ingadoztak, mikor a forradalmi hadsereg visszavonulóban volt, de mindenesetre többen azt mondták közülük, hogy Lenint tekintik Oroszország legnagyobb és leg­igazabb emberének. a Nagy Októberi Szocialista Forrad a­bekukkantsunk, 145 kilomé­tert kellene gyalogolni. De ezen a hatalmas felsőokta­tási intézményen kívül még 70 más egyetem és főiskola működik Moszkvában. I lyenek a moszkvai mé­' retek ... ilyen számok fejezik ki a főváros építé­szeti, kulturális és ipari gaz­dagságát. Miután vonatunk átvágta­tott Ukrajna határtalan sztyeppéin, meg a zúgó br.ian­szki erdőn, és az ablakból először pillantottuk meg a fővárost, már akkor is sze­münkbe tűnt ez a monumen­talitás. Délről a Lenin-he­gyen büszkélkedő épületóriás fogadja az érkezőket, s amint a vonat félig megkerüli a Lenin-hegyet, kilátás nyílik a két dombon épült metro­poliszra, aminek fölé emel­kednek a szovjet építészet új remekei. — a magas épületek, a 20—30 emeletes .felhőkar­colók. A moszkvai égen ma már hét ilyen felhőkarcoló karcsú és világos csúcsát le­het összeszámolni. Egymást követték a kol­lektív elámulások már a vo­natban is. Mikor a Kijevsz­kaja-pályaudvarra értünk és magunk felett éreztük fe­szülni a roppant üvegcsarno­kot, a mi Nyugati-pálya­udvarunk jutott eszünkbe, ahonnan elindultunk — s csak hitetlenkedtünk, mikor megtudtuk, hogy ez a hatal­mas pályaudvar csupán egy a nyolc hasonló moszkvai társa közül — és nem is a legnagyobb. Csodálkozásunk csak fo­kozódott, mikor külön autó­buszaink megálltak az »Uk­rajna*-szálló- előtt, és köz­vetlen közelről nézhettünk fel a 29 emeletes épületre. A szálloda fényűzően berende­zett halljában megkaptuk a szobacédulákat — ki a nyol­cadik. ki a huszonkilencedik emeletre — s a lift elindult velünk százméternyi magas­ságba. Ez a félperces út sem volt szegény meglepetések­ben, mert pontosan olyan ér­zést keltett, mint mikor a Szeged—Budapest között közlekedő repülőgép elkezd süllyedni, s az emberek va­lahol a mellkas tájékán ta­pogatják a gyomrukat. A szoba-konyhás lakás­M hoz, s a pesti szállo­dákhoz szokott szegedinek nagy feltűnést keltett a szál­lodai szobák pazar berende­zése. A parkettet valódi per­zsaszőnyeg födte, s a selyem ágytakarók és a drágamívű csipkefüggönyök nagyon il­lettek a drága bútorzathoz. Az egy-két személyes szo­bák ragyogtak a tisztaságtól. Nekem különösen kedvemre való volt a szobában elhelye­zett íróasztal — másoknak a rádió, az ízléses asztali lám­pák, s a lányoknak termé­szetesen a talpig érő tük­rök. A hosszú hálókocsis utazás után azonban a min­den szobához hozzátartozó csupa csempe és csillogós fürdőszoba okozott legna­gyobb örömet; Alattunk kanyargott a Moszkva folyó — s éjjel ide­sugárzott a város minden fé­nye. Mégsem volt maradá­sunk, s még aznap a város forgatagába vetettük ma­gunkat. Első utunk a világhí­res Vörös térre vezetett. A tér hullámzott az emberek­től. A külföldiek körül min­denütt nagy embergyűrűk álltak s folyt az ismerkedés, a barátkozás —, a mutoga­tás, a mimika nemzetközi nyelvén. Háttérben a Kreml legismertebb bástyája, a Szpaszkaja állott, amott a mesébe illő Vaszilij székes­egyház színes hagymakupo­lái fürödtek az esti fények­ben. A Kreml toronyóráján türelmesen időzött egy fény­csóva, s száz ágra szikrázott a torony csúcsán a hatalmas rubincsillag. Éppen akkor este fogadta a szovjet kormány a külföldi vendégek képviselőit a Kremlben, s tíz órakor az ősi vár minden bástyájától nagy robbanással emelked­tek a város fölé a szivár­ványszínű fények. A káprá­zatos tűzijáték döbbenetesen szépre festette a tér történel­mi köveit. Ügy tűnt, mintha a mesevilágba csöppentünk volna; * i S valóban, olyan mese­szerű volt egész moszk­vai tartózkodásunk. Minden­nap valami csodálatos em­lékkel, látványossággal aján­dékozott meg bennünket. Még az is felejthetetlen, amit nem láthattunk, csak sejthettünk a most is folyó hatalmas építkezésekből. A Lenin-hegyen, az egyetem épületóriása mögött egészen új városrész épül. Szállodánk mellett egy moszkvai mére­tekben értendő lakóház­tömbön éjjel-nappal dolgoz­nak, s míg figyelemmel kí­sérhettük a nagy munkát, több emeletnyit magasodtak a falak. Moszkvában rákényszere­dik az ember, hogy a város­képet ne tekintse befejezett­nek, mert különben a moszk­vait is melepetés éri egyik hétről a másikra. Hát akkor a nagy meglepetés és meg­illetődöttség nekünk igazán nem szégyen — annyi soha nem látott nagyszerűség lát­tán. Simon István Tudós !<ü'döttség utazott Helsinkibe A Tudományos Munkások Világszövetsége V. kongresszu­sára Helsinkibe augusztus 27-én Hevesi Gyula akadémikus, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének el­nöke vezetésével magyar kül­döttség utazott. A 'l'MV köz­gyűlésének fő napirendi pontja a világszövetség ós tagszövet­ségeinek feladatai az atomve­szély elhárításával kapcsolat­ban, továbbá a világszövetség munkájának kiszélesítése olyan országokkal, amelyeknek tudo­mányos egyesületei még nem kapcsolódtak be a világszövet, ség munkájába. A kiraka'verseny GYŐZTESEI flkik ismerték Még két-három lom halhatatlan szervezőjét és vezéralak­ját, azok egészen természetesnek vették, hogy az orosz nép kivívta önön hatalmát és megteremtette roppant hazájában a kizsákmányolásmentes életet. Vass László és társai idehaza is mindent elkövettek a Tanácsköztársaság életbenmaradásáért és nem rajtuk múlott, hogy mégis a Horthy­fasizmus telepedett negyedszázadon át a magvar nép nyakára. De Lenin alakja és eszméje, különösen pedig a Lenin alapí­totta nagy Szovjetunió léte elevenen lo­bogtatta bennük a hitet, hogy Magyaror­szágon is felkel egyszer a szegények napja és elpusztul a népnyomorítók uralma. S hogy nem hiába reménykedtek — ez a negyvenéves nagy október soha el nem múló és soha le nem tagadható érdeme. Ni U Alkotmányunk napja tisz­teletére a tanács kereske­delmi osztálya kirakatver­senyt rendezett, valamennyi szegedi kiskereskedelmi vál­lalat részvételével. A keres­kedelmi osztály az alábbi vállalatokat jutalmazta meg: A kirakatverseny első helye­zettje az Állami Áruház. Rendezői 550 forintot kaptak. Második a Ruházati Bolt, harmadik a Szegedi Kiske­reskedelmi Vállalat. A Sze­gedi Élelmiszerkiskereske­tíelmi Vállalat és a Szegedi Szálloda és Vendéglátó Vál­lalat szép kirakataiért egy­egy herendi vázát kapott Olasz meghívásra Velencébe utazott Vaszy Viktor Vaszy Viktor, neves ma­gyar karmester, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, olasz meghívásra tegnap el­utazott a tengerparti Velen­cébe. Velencei tartókodása során hangversenyeket diri­gál a zeneileg igen művelt olasz közönség előtt Remél­jük. hogv az itáliai zeneked­velők szép elismerését hozza magával ás számos olvan ze­nei élményben lesz része, aminek igazgatói és karmes­teri tevékenységében a sze­gedi közönség is szép hasz­nát latja. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom