Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-25 / 198. szám

Vasárnap. 1957. augusztus 25. 3 Erősítik-e a pártot az úgynevezett balosok? ! CSAK TISZTELETTEL tudok felnézni azokra a kommunistákra, akik az októberinovemberi ellenforradalmi tobzódás leverése óta sziklakeményen állnak azon a poszton, ahova a párt állította őket. Jól esik látnom, hogy ezek az elvtársak egy keserű tapasztalaton okulva nem alkusznak az általános megbocsátás és a "teljes demokrácia* ájtatos és szemforgató szószólóival. Rendkívül imponál nekem, hogy a munkásemberek nagy tömegeiben izzik a jogos gyűlölet a proletárdiktatúrára kezet vagy fegyvert emelök ellen, s él bennük a vágy, hogy visszafizessenek az alja-magyaroknak azért, amit népünkkel, hazánkkal tettek azokban a tragikus napokban. Amíg ilyennek látom és tudom a közhangulatot, addig nyugodt és bizonyos vagyok abban, hogy a múlton kesergő „hazafiak*, vagy éppen a leglármásabb „honmentők* sem mászhatnak fel mégegyszer a tömegek vállára, hogy onnan szaggasság le a nép megszentelt lobogóját. Ha úgy tetszik, helyeslem a kokárdás és himnuszos néphóhérok ellen irányuló radikalizmust. A címben feltett kérdés mégis gyakran elgondolkoztat. Először azon a szegedi pártaktíván kezdtem aggódni a balos hogy ezt a rendkívül nehéz, de nélkülözhetetlenül fontos feladatot aligha tudja sikeresen végrehajtani, ha a párttagok soraiban ismét eluralkodik az önteltség, az ellenforradalmárok erejének lebecsülése, a merev, dogmatikus szemlélet. Az ellenforradalom napjaiban az emberek — köztük a kommunisták is — megmutatták általában igazi énjüket. Egy kisebb részük jól látta — de inkább megsejtette, mint látta —, hogy a munkáshatalom forog veszedelemben. Egy másik részük összecsókolózott megölő ellenségeivel; egyesek gyávának bizonyultak a nehéz helyzetben; voltak, akik súlyos, vagy kevésbé súlyos hibát vétettek; mások nem láttak tisztán és tévedtek egyben s másban. Mindez jórészben annak volt a következménye, hogy az MDP-ben dogmatikusan tanították és értelmezték a marxizmus— leninizmust, s így sokszor még a becsületes, jó elvtársak sem tudtak eligazodni, amikor az ellenforradalmárok demagóg jelszavaira nagyobb tömegek vonultak ki az utcára tüntetni. AZ ÚGYNEVEZETT balos elvtársak némelyike — kimondva, vagy kimondatlanul —, mind a bűnös, mind a megnyilvánulások megtévedt embereket most miatt, ahol Révai József elvtárs is felszólalt. Miután Révai József kifejtette, hogy az értelmiséget nem lehet úgy, ahogy van, ellenforradalmi csoportnak tekinteni, sőt a szocializmus ügye érdekében mindenképpen együtt kell vele dolgozni és meg kell becsülni, néhány elvtárs hangosan — hogy minél többen hallják —, tiltakozott, hogy 6 nem ért egyet Révai elvtárssal. Szemmellátható volt: az elégedetlenkedők balos színben igyekeztek feltűnni az aktíva előtt, jóllehet nagyon tudták, hogy Révai József az országos pártértekezlet határozatának megfelelően beszélt. Nem tehetek róla; de az volt az érzésem akkor, hogy az ilyen "balos* megnyilvánulások aláássák a pártot. Az osztályellerséget szívből gyűlölő, becsületes tömegekre apellálva ugyanis így a pártba beépült népellenes erők is kifejthetik káros tevékenységüket, hiszen néhány balos frázis elpuffantásával elérhetik, hogy senki nem gyanakszik rájuk. Félreértés ne essék: azokat az elvtársakat, akiknek közbeszólását kifogásolom, személyesen ismerem és meggyőződésem, hogy odaadó hívei a proletárdiktatúrának. Tehát elsősorban nem tőlük féltem én a pártot. Ha azonban számításba vesszük, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártban is lehetnek karrieristák, revizionisták, sőt ellenséges ügynökök, akkor az imént említett balos elvtársak csak jószolgálatot tettek ezeknek, mintegy figyelmükbe ajánlva, hogy milyen eszközökkel terelhetik el magukról a figyelmet. Nincs tehát semmi dicséretre méltó abban, ha egyes párttagok szinte dicsekszenek, kacérkodnak azzal, hogy ők "baloldaliak*, mert magatartásukkal — akarva, akaratlanul — a régi hibák melegágyát készítik elő. NAGYON SOKSZOR hangsúlyoztuk már, hogy a pártegység érdekében — ami a jelenlegi helyzetben legfontosabb számunkra —, a párt határozatait valamennyi párttagnak el kell fogadnia, magáévá kell tennie, végre kell hajtania. De vajon hogyan hajtják végre azok az elvtársak, akik sorozatosan különvéleményt jelentenek be, mert azt hiszik, hogy ezáltal jobb kommunistának tekintik őket? A párt — az osztályellenséget kivéve — meg akar nyerni mindenkit a szocializmus építése ügyének. Át akarja nevelni a polgári gondolkodású, a ma még tétovázó, bizonytalankodó állampolgárokat, s ennek érdekében szoros kapcsolatot kíván velük teremteni. Csakegy kalap alá igyekszik venni és kijelenti, hogy az egyikben éppúgy nem lehet megbízni, mint a másikban. Világos, hogy az ilyen szűklátókörúségnek csak a Kováts Józsefek és a Baróti Dezsők örülnek, hiszen megvalósulni vélik azon vágyukat, hogy viszály, intrika, vádaskodás, ellenségeskedés üsse fel fejét a pártban. Azok a kommunisták, vagy nem kommunisták, akik hibákat vétettek ugyan november 4-e előtt, de amikor a munkás-paraszt kormány történelmi jelentőségű nyilatkozata elhangzott, rögtön megtalálták önmagukat és a néphatalom mellé álltak, most jogosan sérelmezik, hogy egyes túllicitálók őket is valamiféle ellenségnek tekintik. Nagyon, de nagyon megszívlelendő a pártnak az az intelme, hogy minden kommunista, minden becsületes állampolgár vizsgálja felül az ellenforradalom ideje alatt kifejtett tevékenységét és alaposan vonja le az elkövetett hibák tanulságait, mert enélkül- nem lehet kijavítani, jóvátenni azokat. Az úgynevezett balos elvtársaknak is el kell végezniök ezt az önvizsgálatot, rriert — tegyék kezüket a szívükre — ők sem voltak "tiszták, hófehérek*, ők sem voltak annak idején olyan tisztánlátó bölcsek,' mint ma, tiz hónap elmúltával. Csakis akkor tudják helyesen megítélni az embereket, akkor lesznek képesek különbséget tenni bűnösök és megtévedtek között, ha ők is önmagukba néznek és önkritikusan megállapítják, hogy nekik is van mit helyrehozni a tömegek megnyerésére és a régi hibák elkerülése érdekében. Én bizonyos fokig természetes dolognak tartom, hogy az ellenforradalom szerencsés szétzúzása után megint jelentkezett pártunkban a szektarianizmus. Az elkövetett bűnöket meg kellett és meg kell torolni, mert azt kívánja a munkásosztály, az egész magyar nép, a szocializmus építésének ügye. Ha azonban megengednénk, hogy ismét eluralkodjék a szektás, dogmatikus irányzat, ez újra a párt gyengüléséhez, a régebbi hibák megismétlődéséhez vezetne. Az úgynevezett balos elvtársak tehát értsék meg: politikájuknak semmi köze a párt politikájához, hiszen csak arra alkalmas, hogy elszakítsa tőlünk a velünk együttműködni akaró, de még egyik-másik kérdésben tisztán nem látó rétegeket. Aki ma a párton belül, vagy az állami életben minden hibát vétett embert adminisztratív eszközökkel akar elintézni, az — ha közvetve is — az ellenforradalmárok, az opportunisták, a revizionisták kezére játszik. SZILÁRD Átadták a Seprűgyár új üzemrészét Szombaton, tegnap délelőtt a Szegedi Seprűgyár vezetői átvették a Cserzy Mihály utcai telepén a Tatarozó Vállalat vezetőitől az újonnan épített szőrfeldolgozó üzemet. Hétfőn reggel már meg is kezdik a gépek beszerelését az új épületbe. A termelőmunkát előreláthatóan csalt a jövő hét végén kezdik meg, mert előbb még a DÁV bekapcsolja az áramszolgáltató hálózatba ezt az új üzemrészt is. Ismét szaporodott a Szeged nyugati ipariövezetébe telepített gyárak épületeinek száma. A most elkészült üzemrész sajnos csak mutáló abból a tervből, amely szerint a Cserzy Mihály utca végén egy gyönyörű, modern gyár épülhetett volna, ha az ellenforradalom kártevése útját nem állja ennek. A Textilművek után Szeged második legmodernebb üzeme épülne most itt tovább, de egyelőre beruházás híján szünetel az építkezés, Szeged és Brno képzőművészeti kiállítás-cseréje Korábbi tárgyalások eredményeként megállapodás jött létre a két testvérváros, Szeged cs Bmó tanácsa között a szegedi idegenforgalmi hivatal kezdeményezésére, a népművelési osztállyal karöltve. E szerint a szegedi képző* művészek kiállítást rendeznek Brnában, i ugyanakkor a brunói képzőművészek is bemutatják alkotásaikat Szegeden. A képzőművé* sieti kiállítás-cserére még ebben az évben sor kerüh Onfegyelmező pajtáscsoportokat alakítottak a Jósika utcai bérházak gyermekei MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy jelenleg a revizionizmus és az opportunizmus jelent nagyobb veszélyt a pártra nézve, s ez ellen teljes erőmegfeszítéssel küzdenünk kell. De ha elolvasom az országos pártkonferencia határozatát, újra meg újra kialakul bennem az a meggyőződés is: a "balosság* ugyanolyan káros hatással lehet további előrehaladásunkra, különösen, ha nem lépünk fel ellene megfelelő eréllyel. N. L Okos felnőttektől kezdeményezett, életrevaló és hasznos alakulás jött létre a múlt héten a négy új Jósika utcai bérház fiú és leány pajtásai között. Két onfegyelmező csoportot alakítottak a pajtások, amelynek fő feladata a rend és a fegyelem fenntartása. Jó és rossz, de végül természetesen inkább csak csintalan gyerektől zsivajganak új bérházaink, s nem kis gond egészséges, de a célon túl nem menő fegyelmezésük szüleik, a házfelügyetíva, s persze jó szívvel adom nekik az amúgy is hasznos sajtónyilvánosságot is. Álljon itt azonban mindenestől az l-es és Il-es bérházakat felölelő kollektíva alakulásának jegyzőkönyve. Ez az alakulás, illetve a megfelelő gyűlés augusztus 15-én délelőtt folyt le, s a jegyzőkönyvet Németh Zsuzsika, az onfegyelmező csoport megválasztott kis parancsnoka, lők és sokszor az Ingatlanke- leánykája rótta egybe, megzelőség számára is. Most azonban elsősorban ők maguk igyekeznek majd vigyázni saját ügyeikre, s azon keresztül a szüleik által, velük együtt lakott lakóházak javára is. Egyszerű kis tisztikart választottak a pajtások, melyeknek összetétele főleg Szélpálné házfelügyelő asszöny, az l-es palota házfelügyelője elgondolásából, részben a legrosszabb, részben a legjobb gyerekekből tevődik össze. Az elgondolás kezdeti megbeszélése után a házkezelési kerület vezetőnője, Korek Sándorné öntötte formába két gyermekgyűlésen a kollektívák megalakulását. Az akció a már hatóan kedves ceruzás gyöngybetűivel a következőképpen: Jegyzőkönyv: készült a Jósika utca 9/a. I. és II. szekció pajtásgyűlésén. Jelen vannak tizenhatan. Az alakuló gyűlésen választottunk egy rendfelelőst, egy tisztaságfelelőst, egy csendfelelöst, egy udvarfelelőst és egy parancsnokot. Rendfelelős: Vajszár Eszter pajtás. Tisztaságfelelős: Németh Marika és Podornyi Marika. Csendfelelős: Kiss Márta és Minyó János. Virágfelelös: Szélpál István és Podonyi Anikó. A Jósika utca 9/a. III. és IV-es B. szekciót versenyre hívjuk mind tisztaságban, mind csendben és rendben. Csendfelelős munkája: 1—3 megalakult A- és B-csoport gyerek csendben tartása, önkéntes versenykihívásával _ Pájtásgyűlés parancsnoka: folytatódott, végül pedig Korekné indítványára pártfogót kapott, — ez esetben igazán szerény személyemben —, mind a két gyermek-kollekUj versenyforma született a Sz&tyidi Kende.ifaná ds'á tcundéti taMcsUazcUáfi Még egy hónapja sincs, hogy megjelent a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége Elnökségének határozata a termelési tanácskozásokról és a szocialista munkaversenyben élenjáró dolgozók és vállalatok jutalmazásáról. Ez a határozat előírja, hogy minden vállalatnál negyedévenként tervismertetéssel, félévenként mérlegbeszámolóval egybekötött termelési tanácskozásokat kell tartani. A Szegedi Kenderfonógyárban pénteken tartották meg az első termelési tanácskozást. Korábban, amikor termelési értekezletet tartottak, különösen az éjszakai műszak után, bizony nagyon kevesen gyűltek össze ilyenféle megbeszélésre. A termelési tanácskozás most nagy vonzóerővel bírt a munkásokra. A délelőtt megtartott tanácskozáson több mint ötszázan vettek részt az üzem kultúrtermében, ahol megtárgyalták, milyen versenyformát alakítsanak ki és megvitatták a kiváló dolgozó cím elnyerésének feltételeit is. Schuszter János, a munkaügyi osztály vezetője elmondotta, hogy a korábbi években kialakult merev, bürokratikus versenyszervezési forma nem volt ösztönző hatással a közepesen termelő dolgozókra. Általában az volt a véleményük, hogy hiába versenyeznek, úgysem érhetik utói a legjobbakat. Ez a tapasztalat most arra késztette a gyár vezetőit, hogy keressék, kutassák a megfelelő versenyformát. Az új kormányintézkedés adta nagyobb önállóság lehetőségével az elmúlt hónapokban kialakult új versenyformát is tovább fejlesztik úgy, hogy lehetőség szerint a gyár minden munkásrétegét, a legjobban teljesítőktől a gyengébbekig, ösztönözze a versenyre. A tanácskozás résztvevői ezért úgy határoztak végülis, hogy három kategóriába osztják az üzem munkásait, s minden csoport legjobbjai részesülnek jutalomban. A harmadik csoportba azok kerülnek majd, akik eddig a legjobb eredményeket érték el, a másodikba a közepes teljesítményűek, akik száz százalékon felül teljesítenek. A harmadik csoportba pedig már azok kerülnek, akik általában száz százalék alatt termelnek. Ez az alapja a pontozási rendszernek, amelyet kidolgoztak. Az első kategóriában minden százaiéi, teljesítménynövekedés egy, a másodikban másfél, a harmadikban két jó pontot jelent. A jutalmak zömét, a szétosztásra kerülő összeg 60 százalékát azonban most is a legjobbak kapják majd, vagyis a harmadik csoportba tartozók. A többit az alacsonyabb kategóriákban osztják szét. Igy csaknem minden munkás esélyes arra munkája javításával, hogy valamely kategóriában első legyen, illetve jutalomban részesüljön. A jutalmak odaítélésében olyan bizottságok döntenek majd, amelyekben üzemrészenként a munkások is résztvesznek. A termelési tanácskozás határozata alapján a Szegedi Kenderfonógyárban máris kezdetét vette egy újabb verseny, amely méltó folytatása lesz az augusztus 20-i nemes vetélkedésnek. Egyben elősegíti azt is, hogy az üzem termelési eredményeinek növekedésével az év végén lehetővé váljék a munkások megelégedésére a megfelelő nyereségrészesedés kiosztása. Németh Zsuzsa. A tagok megválasztása után és versenykihívás után határozatot hoztunk, hogv augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére a házfelügyelő néninek segítünk a csendet és a rendet megtartani és az elvégzett munkáját megbecsüljük. Pajtási üdvözlettel: Jósika utca 9/a. t— Il-es A-szekció pajtásgyűlés vezetősége. Németh Zsuzsa parancsnok*. Én magam csak a III. és IV-es B-szekció ugyanez nap délutáni alakuló gyűlésén voltam ott, a kerületi Ingatlankezelőség meghívásából. Egy lehető legkisebb, meg nem pajtás csemetét, kétéves bájos fiúapróságot ölembe szedve, s a lépcső legalsó fokára egy nagyobbacska könyvemre leülve hallgattam végig meglehetős hajszás napom után is igaz szívbéli szeretettel és érdeklődéssel józanul okos felnőttek és bájos fiú és leány pajtások alakuló gyűlését. Hamarosan itt is megszületett a tisztikar! Gazdag Nándor, helyes, komoly, tíz év körüli fiú lett a parancsnok. A buksifejű Forró Antika a rend, Barabás Klári, egy szemüveges, végtelenül halk és finom leányka a tisztaság, maga a parancsnok Nándorka a csend, s végül a csintalan, kedves Forró Lajoska, komolyabb Antal bátyjának az öccse a bérpaloták udvarán eddig bizony sűrűn leszaggatott virágok őre. Most már vigyáznak a gyerekek a virágokra is, és érettük egymásra is. Ebben a szekcióban azonban homok is van, s ezért jónak láttuk Sata Pistukát homokfelelősnek választani. Nem lehet mondani, hogy a felnőttek diktatúrája érvényesült volna. Korekné, a házfelügyelő asszony, meg egy-két érdeklődő felnőtt csak kérdezgették inkább, mintsem irányították a gyerekeket személyi elgondolásaik felöl. Majd közfelkiáltással kikiáltottak engem patrónusnak, s a nyári kánikula gondolom édes és hasznos gyümölcse ezzel aztán ezen a szárnyon is érlelődének indult... Sokfélék jellem és természet szerint a választott pajtások, de Szélpálné asszony egészséges ötlete láthatólag mégiscsak beválik. Hallottam például, hogy az A-kollektívában a szomszédban a bérházaknak egyik legrosszabb kislányából lett azóta, hogy fegyelmezni kezdte őket még a hivatalos megalakulás előtt, egyik legrendesebb gyerek. Az ötlet bevált, s most már kíváncsiak vagyunk a folytatására. Ügy tetszik azonban, hogy az önfegyelmező kollektívákat mindenesetre meg lehet alakítani még a további eredmények kivárása előtt másutt is — mindenütt. Füssy László Nagy fe'hozafal, olcsóbb árak a piacon Tegnap, szombaton is nagy mennyiségű makói hagyma köpiac volt Szegeden. A Marx zött válogathattak a háziasszotérről kiszorult termelók szeke- nyok; kilója 1,50 forint volt. reikkel és áruikkal a Mikszáth A szezon gyümölcse, a görögKálmán utcában — még a Tö- dinnye igen olcsó lett. Kilónrök utcában is álltak — külön ként 50—60 fillérért adták, de piacot alakítottak. Erről a kis természetesen voltak helyek, piacról elmondhatjuk, hogy sok- ahol még forintot kértek érte. kai olcsóbb volt mint a nagy. Itt 120 forintért kelt el az új kukorica mázsája. Akinek szerencséje volt, egy forintért 3 kilós sárgadinnyét is kapott. Sok árut hoztak a termelők a vásárnak is beillő piacra. Az asszonyok 3 forintért hiába kíAz ősz gyümölcsei: a szőlő (4—7 forint), igen drága volit. Egyedül a magvaváló szilva ára volt tűrhető: 1,20—2 forint. Igen sok takarmány jelent meg a piacon. Az új kukorica 120—160 forintért kelt mázsán-; ként, az árpa 270—300 forint nálgatták a tejet A tehéntúrót között, a búza pedig 260—280 kilónként 10—12 forintért, a tej- forint volt. A mák literje 18—20 fölt literenként 26—28 forintért forint adták. Burgonyát mér 1,50 fo- Sajnos, az aprójószág továbbrintért lehetett kapni. Nagy- ra is tartotta magas árát