Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

\ Kedd, 1957. Július t. Az ellenforradalmi események Csehszlovákiába a szegedi Tudományegyetemen November 4-töl táviratoknak éppenséggel nem csekély ára, sem a különböző likőrneműk vásárlására fordított pénz, de még a rektor kiterjedt fővárosi mahinációinak tetemes autóköltsége sem „hazafias adakozásból" került ki, hanem a munkájából szára törvénytelenül leszűkített, úgynevezett rektori tanács tovább ^^^ folytatta végnélküli megbe- dolgozók széléseit. Most már ugyan az ma2Ó áUami költségvetésből. orvosegyetemi tanács ismét A szűkebb rektori tanács noönállósította magát, ezzel trz vember húsz körül — bizo- szerre tanácshoz küldött beadványban támasztották alá, melyben megállapították, hogy a jogtudományi karon és a Történeti Intézetben az utóbbi évek folyamán túlhajtott politikai szempontok érvényesültek a káderek kiválasztásában. A vegyész Fodor, a matematikus Szőkefalvi-Nagy professzorok egyilletékesnek vélték ellenforradalom alatt ugyan- nyára felmérve az akkori magukat arra, hogy „szak csak törvénytelenül végre- ^ituációt" — megújította a mai bírálatot" adjanak jogáhajtott egyetemosszevonást jQgi karról ég Történeti Inté- szok és történészek munkámegszüntették, de nem szám- zctből eltávolított kommunis- járói. Bónis professzor pedig űzték az ellenforradalom ták ellen a ^madást. Most néhány héttel később igen szellemét. Mint említettük, már nem a )nem7eti forra_ az egyik nagy ábránd, amely dalom előrehaladottságára, ennek a gyülekezetnek tag- EZCHemére" stb.-re hivatkozjait összefogta, az egyetemi tak hanem a SZ0Cialista áldozatkésznek mutatkozoit a még mindig távoltartott történész elvtársak helyettesítésére. Ugyanakkor fenntartották a Marxizmus—Leninizmus Tanszéknek az oktató munkán kívül való helyezését. Kalocsai elvtársönállóság" kitervelése és Munka Törvénykönyvére, megteremtése volt. Más egye- Scmmiben sem tértek el az temek reakciós elemeivel országos recepttől. Perfid móösszefogva, a szocialista ál- don különböző rágalmakkal . Iámtól és a párttól teljesen az ellenforradalmárok, a nak, a tanszék vezetőjének, független egyetem képe lebe- Munka Törvénykönyvét, — nem csekély harcába került, gctt Barótiék szeme előtt. A jelentős szocialista vívmá- hogy a később megalatudományegyetem saját úgy- nyunkat — próbálták fel- kult párt-intézőbizottsággal nevezett „autonómia-terveze- használni a kommunisták el- együttműködve a tanszék len. rendez utakat az IBUSZ és a TTIT Ezt az akciót Szőkefal viNagy Béla, Fodor Gábor és Bónis György által a rektori személyi állományának legértékesebb részét átmentse a jövő feladatainak megoldására. (Folytatjuk.) A közelmúlt hónapokban nagy népszerűségre tettek szert az ország különböző részeibe indított országjárások. Ezek az országjáró utak soksok száz szegedi dolgozóval ismertették meg hazánk legszebb részeit és városait. Ahogy népszerűsödtek ezek az utak, úgy kezdték egyre többen igényelni azt is, hogy ne csak hazánkat, hanem szomszédainkat, a szocialista tábor más országait is megismerhessék. Ebből az igényből kiindulva rendezi meg az IBUSZ és a TTIT legközelebbi útjait Csehszlovákiába július végén, illetve augusztus elején. AZ ELSŐ ÜT PRAGABA vezet július 26-tól augusztus l-ig. Rövid programja a következő: Indulás Szegedről július 26-án reggel az ismert ország- (s most már) világjáró Ikarusszal. Komáromnál lépünk Csehszlovákia földjére, innen Pozsonyba megyünk, ahol vacsorával, szállással várják az utasokat. Másnap rövid városnézés után a Kis-Kárpátokon keresztül Szeged testvérvárosába, Brnoba, majd a történelemből jól ismert Tábor téről" számos pártonkívüli docensnek, adjunktusnak is az volt a véleménye, hogy az egyetemen feudális viszonyokat teremtene az, ha ezt a tervezetet gyakorlatba átültetnék. Az egyik tervezet például háromévi börtönt helyezett kilátásba annak a hatósági személynek, aki rektori hozzájárulás nélkül belép az egyetem területére. Az ilyen — tisztesség ne essék szólván — „egyetemi autonómia" hívei lényegében maguk kívántak dönteni tanári katedrák betöltéséről, tanársegédek, adjunktusok, docensek kinevezéséről, hallgatók felvételéről, ösztöndíjak odaítéléséről. A pártot teljesen figyelmen kívül óhajtották hagyni, a népi demokratikus államnak csupán azt a „feladatot" kívánták meghagyni, hogy súlyos mii liókat fordítson alapjábar. rendszerellenes tevékenysé- rantó. Találkozó vasárnap gük anyagi támogatására. hétkor^ nyelv. Csak mellékesen eLVSf jegyeztük meg, hogy e nagy nyelv tanulói a vizsgákon, horderejű tervezgetések he- Kilenc órakor a Szabadság teiben a rektor reprezenta- Filmszínházban a koppenhá- elnöke átnyújtotta Váradi élésének gondolatát tív alapjából sok száz forin- gai világkongresszuson nagy Pálnak, (aki 1917-ben lett és valósítja meg. tot költött jóminőségű italok- sikert aratott „Képek orvosa" eszperantista), a Nemzetközi Az ünnepi beszéd ra, bizonyára azért, hogy a és a „Nekik béke kell" című Veterán Eszperantista Klub hangulat megfelelő hőfokra eszperantóra szinkronizált jelvényét, emelkedjék. Mondanunk sem magyar filmeket mutatták A gyűlés ünnepi beszédét kell, hogy sem a külföldi be. Az ünnepi ülés 10 órakor is Baghy Gyula mondotta, s A béke és a népek együttélésének gondolata jegyében zajlott le a VI. Dél magyarországi Eszperantó Találkozó Számos üdvözlet érkezett a Szovjetunióból és a baráti országodból A szombaton megkezdődött kezdődött az Építők Művelő- kiemelte, hogy a jelenlegi taalapjában VI. Délmagy arországi Eszpe- dési Otthonában. Tombácz lálkozó az eszperantó nyelv Imre elvtárs, a Városi Tanács V. B. elnöke nyitotta meg az ülést. Bálint Ibolya gimnáziumi tanuló eszperantó nyelven békeverset szavalt, majd Baghy Gyula, az hogy az eszperantista világOrszágos Eszperantó Tanács mozgalom a népek együttápolja • tMIIIMMHII (108) — Már a kadétiskolában is nagyon jól elszórakoztatott bennünket a kupiéival — felelte Ságncr kapitány —, és micsoda vicceket tud, valami nagy szerű. Nem tudom, miért nem jön közénk. Az ezredes szomorúan megcsóválta a fejét: — Ma már nincs meg köztünk az az igazi bajtársiasság. Régebben, emlékszem, hogy a kaszinóban minden tiszt igyekezett hozzájárulni valamivel a mulatsághoz. Például emlékszem egy Danki nevű főhadnagyra, ez egyszer meztelenre vetközött, lefeküdt a padlóra, egy heringjarkat dugott a fenekébe, és azt játszotta, hogy 6 egy tengeri sellő. Egy másik, Schleisner hadnagy, nagyszerűen tudta mozgatni a fülét, remekül utánozta a csödörnyerítést, a macskanyávogást és a dongózúgást. Emlékszem még Skoday kapitányra is. Ez, ha akartuk, mindig hozott a kaszinóba nőket, három nővért, úgy be voltak idomítva, mint a kutyák. Felállította őket aS asztalra, és a nők taktusra vetkőzni kezdtek előttünk. A kapitánynak volt egy kis k-armcsteri pálcája, és le a kalappal, nagyszerű karmester volt. Es miket művelt velük a díványon! Egyszer hozatott egy kád melegvizet, odaállíttatta a szoba közepére, nekünk egymás után meg kellett fürödnünk azokkal a lányokkal, és ő lefényképezett bennünket. A z emlékek hatására Scliröder ezredes átszellemülten elmosolyodott. — Es micsoda fogadásokat csináltunk abban a kádban — folytatta undoritóan csámcsogva és fészkelődve a széken — de ma? Ez is mulatság? Még a kupliénekes se jön el. Ma még inni se tudnak a fiatal tisztek. Nincs még tizenkét óra, és az asztal alatt, mint látják, máris öt részeg fekszik. Volt idő, amikor két napig ültünk együtt, és minél többet ittunk, annál józanabbak voltunk, pedig megállás nélkül töltöttük magunkba a sört, a bort, a likőröket. Ma már nirics meg az az igazi katonai szellem. Ördög tudja, hogy mi az oka. Semmi vicc, csak mindig a végtelen szócséplés. Hallgassák csak, ott, lent az asztalnál Amerikáról beszélnek. Hallatszott, hogy az asztal túlsó végében valaki komoly hangon magyarázza: — Amerika nem léphet be a háborúba. Az amerikaiak és az angolok esküdt ellenségek. Amerika nincs felkészülve a háborúra. Schröder ezredes felsóhajtott: — így fecsegnek a tartalékos tisztek. Ezeket is az ördög ültette a nyakunkra. Egy ilyen ember tegnap még körmölt valami bankban, vagy staniclikat csavart és fűszert, fahéjat, cipőpasztát árult, vagy azt mesélte a gyerekeknek az iskolában, hogy az éhség kiűzi a farkast az erdőből, és ma már szeretné felvenni a versenyt az aktív lisztekkel, mindenhez érteni akar és mindenbe beleüti az orrát. Es amikor vannak aktív tisztjeink, mint például Lukás főhadnagy, akkor a főhadnagy úr nem hajlandó közénk fáradni. Schröder ezredes igen rossz hangulatban ment haza, s amikor reggel felébredt, még rosszabb lett a hangulata, mert az újságban, andt még ágyban fekve olvasott el, a harctéri jelentések között többször is rábukkant arra a mondatra, hogy csapataink előre elkészített állásokba vonultak vissza. Az osztrák hadsereg dicső napjai voltak ezek, s úgy hasonlítottak a sabáci napokra, mint egyik tojás a másikhoz. S a fenti hírek hatása még nem múlt el, amikor Schröder ezredes délelőtt tíz órakor hozzálátott ama feladatának teljesítéséhez, amelyet az egyéves önkéntes talán helyesen nevezett utolsó ítéletnek. Svejk az udvaron állt az egyéves önkéntessel. s várta az ezredest. Ott voltak már a sarzsik is, az ügyeletes tiszt, az ezredadjutáns, valamint az ezrediroda őrmestere, kezében az iratok a vétkesekről, akik fölött az igazságszolgáltatás pallosa — a regimentsraport függ. Végül megjelent a borús külsejű ezredes, mögötte Ságner kapitány az egyéves önkéntesek iskolájáról, s idegesen csapkodta csizmaszárát a lovaglókorbácsával. Fogadta a jelentést, síri csőridben körüljárta Svejket és az egyéves önkéntest, akik Tekszsautot- illetve »linksz-sautot« csináltak, aszerint, hogy az ezredes melyik oldalon bukkant Jel. Ezt a műveletet oly alaposan végezték,, hogy csaknem kificamodott a nyakuk, minthegy az ezredes sétája elég sokáig tartott. Végül az ezredes megállt az egyéves önkéntes előtt, s ez jelentkezni próbált: — Marék, egyéves önkéntes ... (Folytatjuk) érintésével a közép-csehországi hegyvidék gyönyörű hegyi útjain, lágy lankás vidékein végigrobogva, a kora délutáni órákban Csehszlovákia fővárosába, az "arany Prágába- érkezik a 45, országot-világot látni akaró szegedi. Másnap, 28-án a CSEDOK idegenvezetőjével körsétát teszünk a városban gyalog és autóbusszal, de aki maga akar ismerkedni a várossal, az eligazodhat kalauz nélkül is. Július 29-én szabad program van, mindenki maga "kénytelen- ismerkedni tovább a várossal és lakóival. Július 30-án a további útirány Pardubice—Olomouc— Ostrava a lengyel határ mentén, majd a Nyugati Beszkidek megmászása után átgördül a kocsi a Jablunkai hágón. Innen Zsolnán át már csak mindig magasabbra haladva, gyönyörű szerpentineken a Vág völgyében Rózsahegyre és a Csorba-tóhoz érkezünk. Az éjszakát alpesi környezetben Poprádon az Európa-szállóban töltjük. Poprád felett emelkedik a 2663 m magas Sztálin-csúcs, ahová drótkötélpályán mehetnek fel az erős idegzetű utasok. Dobsina, Rozsnyó, Krasznahorka, Losonc érintésével Balassagyarmaton és Budapesten át, sok-sok élménnyel, kedves emlékkel gazdagodva térnek vissza egy hegyes út után a szegedi világjárók. Az út részvételi díja 1462 forint, ebben a szállodai szállásokon kívül a teljes ellátás — napi háromszori bőséges étkezés is benne van. A MÁSIK ÜT A FELVIDÉKRE vezet, s augusztus 9-én Indul. Szintén Komárom és Pozsony az első nap állomásai. Innen másnap a Kis-Kárpátok mellett haladva, a Vág völgyében Trencsen sziklán ülő vára alatt vezet az út Zsolna felé. Rózsahegy és a Csorba-tó érintésével Ötátrafüredre, a világhírű fürdőhelyre érkezünk. Ezután egy Párádon töltött éjszaka után Tátralomnic következik, ahonnan 700 méteres drótkötélypálya visz a 2634 méter magas Lomnici csúcsra. Fenséges kilátás nyílik innen az egész Tátrára, amely szépségével, hatalmas csúcsaival semmivel sem marad el az Alpok mögött. Ezután a Felvidék gyönyörű kis városai következnek: Lőcse, Eperjes, majd Kassa, amely Kelet-Szlovákia legnagyobb és legszebb városa. A rendelkezésre álló két éjszaka és egy nap bőséges látni- és tapasztalnivalókat nyújt majd. Innen a Hernád völgyében dél felé haladva Hidasnémetinél ismét Magyarországra érkezünk az ötnapos csehszlovákiai út után. Ez az út főként azokat fogja kielégíteni, akik a hegyvidékek szépségét, Szlovákia legszebb tájait és városait akarják megismerni. Részvételi díja 1082 forint, szállodai szállással és az előbbihez hasonló teljes ellátással. Az előbbi úton 180, az utóbbira pedig 120 cseh koronát lehet beváltani az IBUSZ-nál. Jelentkezni mindkét útra az IBUSZ-nál már lehet, a részvételi díjban az útlevélés vizumköltségek is benne vannak. megszületésének 70., a nyelv alkotója, Zamenhof halálának 40. évfordulójára esik. A mozgalom múltját és távlatait taglalva kifejtette, Nagy sikerre! vizsgázlak a Városi BalelHskol a növendékei után Tombácz elvtárs felolvasta a több, mint negyven dísztáviratot, illetve levélüdzövletet. A Szovjetunió akadé... mikusai és egyetemi tanárai ! dísztáviratban köszöntötték ja találkozót, ezenkívül lenigyei, román, jugoszláv, cseh! szlovák, bolgár és más orJszágbeli eszperantista körök •táviratai érkeztek. • Márton Lajos országos fő5 titkár az elmúlt év eredmé• nyeiről számolt, be. Az esz• perantista szakkörök száma • ez idő alatt 28-ról 59-re • emelkedett, s 17 gimnázium: ban is tanítják ezt a nyelvet, i Bejelentette, hogy megala• kultak az Országos Tanács • és a vidéki szervek közötti j kapcsolatok szervezett fenn• tartására a megyei eszperan• tó tanácsok is. A mozgalom ; további feladatairól szólva {megemlítette, hogy a szegedi j konferenciának egyik legna5 gyobb eredménye a régi i munkás-eszperantisták bevo•rása. Bejelentette, hogy a ! VIT-re eszperantista küldött{ség is utazik, valamint a • csehszlovákiai nyári táboro• zásokra is utaznak magvar {eszperantista fiatalok. Tájé• koztatta az értekezlet rész• vevőit a Marseilleben rende| zendő 42. eszperantista vi• lágkongresszus előkészületeij ről, amelynek során a Művej lődésügyi Minisztérium táJmogatásával a „Budapesti sé|ta", a „Kállay kettős" és a {„Négy bors ökröcske" című : filmeket szinkronizálják eszö perantóra, hogy a világkong• resszuson bemutassák. : A közös ebéd után szak• • ülésekre került sor, majd 5 • óra körül zajlott le a talál: kozó záróülése. Itt javasln• tot fogadtak el, amelyben ké• rik, hogy az iskolákban az ^ eszperantó nyelvnek rendkí| vüli tantárgyként való taní5 tását tegyék lehetővé, J/asárnap délelőtt a Nem' zeti Színház zsúfolásig megtelt nézőtere csak úgy zsongott a forró sikertől. A megérdemelt munka jutalma volt ez. Az iskola vezetőjének, Till Elzának és munkatársainak munkájában a legnagyobb erény a bátor kezdeményezés és az ötletes koreográfiák tiszta közérthetősége. A vizsgaelőadás két részre tagolódott. fPlső részben a mesejátékok, másodikban az önálló táncok kerültek bemutatásra. Először a „Piroska és a farkas" című mesejátékot láttuk. Itt ki kell emelni az első évfolyam tanulóit, a káposzta alakítóját, Lévai Zsuzsa és Serlei Iván őszinte játékosságát. Jancsi és Juliska meséjét láttuk ezután megelevenedni, kedves volt az első évfolyam virág-tánca. Dicséret illeti Szabó Katit. A három főszereplő — Jancsi: Révész György, Juliska: Solymosi Mari és a Boszorkány: Tóth Bea —, felszabadult játékukkal őszintén tolmácsolták szerepeiket, „Hófehérke és a hét törpe" című műben a törpéket az előkészítős növendékek alakították. Az aranyos csöppségek bájos és fegyelmezett játékukkal méltán ragadtatták tapsra a nézőket. A címszerepekben Elemér Sárika szép, tiszta munkájáért. valamint a gonosz királynő szerepének alakítója érdemel dicséretet. A Hófehérkét Pataki Erzsi, a herceget Battyai Katalin alakította jól. A kukta, szakácsnő és az udvari bolond száma voV még elragadó. tZ i kell emelni a szólószámok közül Szabó Éva akrobatikus táncát, valamint a kínai táncot bemutató Solymosi Marit és Szabó Katit, A címszereplő Halász Eszter igen tehetséges, tempó és ritmus érzéke kiváló. A rabszolgatáncot Érdi Ildikó és Lakatos Károly táncolták, előadókészségük a szám keretén belül hivatásos fokon áll. Gulliver a törpék országában nagyszerű kompozíció, az előkészítős növendékek számára készült kis remekmű, mely tele van ötlettel és játékos bájjal. Szalma Ferenc vállalta a címszerepet és sok szeretettel tolmácsolta. Nagy sikerük volt a gúla-, valamint az ugrószámoknak is. A János vitéz „Kék tó" jelenete új kísérlet a népi klasszikus balett megteremtésére. Iluska: Török Kati, Jancsi: Lakatos Károly. Dicséretes az a törekvés, hogy a koreográfus az egyes népi elemek klasszikus fokra való emelését tűzte ki célul. A műsor második részében a tűztáncot Csongor Katalin, a labdatáncot a harmadik és negyedik évfolyam növendékei táncolták A stepptáncban Halász Eszter kimagaslót produkált. Tánca könnyed, felszabadult. Triolái tiszták, zárásai pontosak. A négy kis hattyú variációt Árkos Judit tanította be, még friss a szám, de a gyerekek nagyon szépen oldották meg a számukra igényes, szép feladatot. A legmagasabb művészi fokot az Árkos-Judit által betanított Romeo és Júlia szerelmi pas dcs deux-je érte el. Érdy Ildikó Júlia alakításában a lágy líraiság nagyszerű mimikája és őszinte átélése párosult a szép technikai kivitelezéssel. Lakatos Károly komoly ígéret, mozdulatai kifejezőek, klasszikusak. Táncuk kidolgozott, élményszerű. Átülő sikert arattak. A záró. szám „Hópelyhek tánca" volt. Szép koreográfia, szép térformák, a váltások és átmenetek nem erőszakoltak. Igazi klaszszikus finálé volt. A jelmezek is szépek és stílusosak voltak. Külön dicséret illeti a zenei kíséretet, valamint a színház műszaki dolgozóit, akik feladatukat igen jól oldották meg, MEZEI KÁROLY, koreográfus, a Szegedi Nemzeti Színház tagja