Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

4 Vasárnap. 1981. Mttna BL SZEGEDI SZÉP SZO ^ BÁRDOS PÁL: ^ Lépcsők Tizenegy lépcső vezet föl a bíróság epületébe. Egy lány Indul fölfelé, rendőr kiséri. Az arca gyűrött, könnyek nyomától szántott, Gondolkodik magában. — Istenem, ml lesz velem? Elítélnek! Szegény anyui Szegények, hová jutott a lányotok 1 Hogy kerültem én ide, Istenem? Tizenegy lépcső vezet föl a bíróság épületébe. A lány előtt minden lépésnél felrémlik egy kép. Koppan a lába a téglán, villan a múlt. rakok torra. a fizetésemből bú3. LÉPCSŐ 1. LÉPCSŐ Szombat délután volt, mikor Kati fölkiabált értem. Én a tükör előtt álltam és festettem a számat. A sárga pulóverem volt rajtam, szeretem az élénk színeket Leszaladtam. Anyu vasalt — jól emlékszem —, görnyedt hátát láttam csak belőle. Géza a Váci úton lakott, egyedül, szoba, konyhás lakásban. Egy hét után mentünk oda, először bandában, azután kettesben. Csak akkor ijedtem meg, mikor meztelen bőre az enyémhez ért, de nagyon szerettem. Hálás voltam neki, simogattam a fejét, és örültem, hogy az övé lehetek. Mikor elmentem, nem kísért el. Azt mondta, fáradt. Otthon kerültem anyut. Ügy éreztem, meglátná a szememen. Elhatároztam; soha többet.) Már így is beszéltek rólam aj házban. Anvu esvre azt kérdezte: -De ugye, lány) vagy.,, ugye lány vagy) még?* Ráhagytam. Majdnem) elhittem én is. Este lefeküd-) tem korán, de nagyon nehe-J zen aludtam el.j 7. LÉPCSŐ 4. LÉPCSŐ Két boldog hét után felfordult n világ. Géza egyre mogorvább lett, én pedig majd meghaltam érte. Egy nap eljött az egyik haver, 6 meg azt mondta, edzése van, Szegény anyu, bár ne enge- és elment. A barátja rámvidett volnn el! De már akkor gyorgott, és azt mondta: lemegunta a velem való vesze- gyek jó hozzá. Mikor nem kedést, nem ls felelt a köszö- értettem, az arcomba vágta: nésemre. Lenn már vártak. -Géza nekem | Szerdán este találkoztam egy sráccal. Mondta, hogy van két jegye a színházba, menjek vele. Csuda udvariast volt,, aféle úri fiú. Darab? után vacsoráztunk. Az utcán? kérlelni kezdett. Én határo-? zottan nemet mondtam. 0? megállt szemben velem, és pofoncsapott: -Mit gondolsz, potyára fizetek neked?* — S elment, én pedig felmentem Gézához. Nem engedett be, nővel volt, és azt. mondta, ne molesztáljam őt. Nem tettem szemrehányást neki. Szellő-clkázón hull a fény a nagy-nagy víg-szalagra, tömör hidak kettős ívén az autókat zavarja. A kőpartokon villamos Sivalkodik rebogva. Könnyű ég, felhő-Illatos szédül a hűs habokra. A pesti part ház-rengeteg súlyétól szinte görnyed, szemközt velem a parlame. sok tornyával köszönget, Gellérthegy, sziklameredek, rádől a vén folyamra. Ködfényű hegyek kéklenek erdős csenddel takarva. Fehéren ring a vízibusz hullámhastt í teste, — Ráleng a forró július a nyüzsgő Budapestre. Öh, táncos-fényű Dunapart, mit örök-hullám verdes, — századok mélyén felkavart történelemmel terhes — rád mennyi vér és könny borult s ringattál hány hatalmat, láttál sok dühödt háborút s vad ellenforradalmat! S már béke-koszorú övez — s a véres múlt csak emlék, de jól vigyázz, mert fegyveres bűzével itt,lebeg még! Oh, tánccs-fényű Dunapart, vad emlékektől véres, hirdesd az égig s zúgd e dalt hogy néped győzni képest Hogy győzni, győzni, győzni fog i Az átkos árnyú múlton. A béke hídpillérein a munka árja zúgjon! ('.- ••» itnmm* Hatvani Dániel 8. LÉPCSŐ __ | Sok fiúval ittam. Késő volt passzolt" át~« haza akartam menni. Katin"kívül még három lány Szájoncsaptam, mire 6 düh- Nem hagytak. Különösen az volt ott, őket nem ismertem, be Jött. -Mindenki Jó, csak egyik kért nagyon, és egész összepuszilóztunk, nagyon én nem?* Odavágott a sez- este a kezem szorongatta, kedvesek voltak. Befogadtak Ionra. Én haraptam, karmol- Nem mert szólni, de én már maguk közé, elismerő pillán- tam, aztán elfogyott az erőm tudtam, mit akar. A fiúk tással mérték végig az alakomat, -Jó nő vagy* — mondta az egyik mély hangon és nevettünk. Nevettünk egész úton. A fiúk a mozi előtt vártak ránk. Ott ismertem meg Gézét. Mellettem ült és ez hízelgett nekem. Elvégre híres sportoló! Szünetés megadtam magam, B. LÉPCSŐ Este azt mondták, Igyak. Ittam. Jól esett. Mintha kimosta volna a délutáni piszkot. Mire Géza jött. már beton'toltok néztek'; mutogate £gt«m. Másik nőt hc«ott tak, kiabáltak neki. Ez ls de nem bántam. Csak akkor mind ugyanazt akarták. Elmentem vele. Reggel felé vetődtem haza. Otthon még égett a villany, rám vártak. Ne mertem felmenni. 9. LÉPCSŐ Jöttem méregbe, mikor láttam, hogy az undorodik tőlem. Nem emlékszem tisztán, de egy kicsit megtéptem. Szétszedtek bennünket. A ligeten keresztül vittek haza Nem mehettem be alvás nélkül dolgozni. Dél felé hazalopodzkodtam. Apám fogadott ... Istenem, úgy támolyogtam le a lépcsőn, mintha részeg lennék. Ha akkor valaki a kezét nyújtja, talán tetszett. Csak mikor sötét lett. alig bírtam vele. Pedig kedves volt, tréfás, aranyos. Csak a keze Járt folyton. Hazafelémenet megcsókolt. Pofoncsaptam, pedig jólesett. • fiúit!""Táriactóícnítik még megálltam volna a lábaAkkor még nem tudtam mi- ®t az mon, de egyedül maradtam, lyaröltttl3addl^éngekcmki " ^ kar ából^a má'ikéba - még a korlát fája is k^ varolt addig nekem. dobtakj ^ b^^p^ a csúszott a kezemből. Nem szájukba. Apám még fenn volt — hová lenne?! — mibe volt, két hatalmas pofont kapaszkodnom. Estig éhesen adott. Szegény apu. Lefeküd- csatangoltam, aztán elmentem, hogy aludjak, de fel tem egy ismerősömhöz, kellett kelnem. Végighány- — Adjon enni — mondtam a szobát. Másnap fel se tam neki. Siettetett, még le bírtam kelni. Akkor hiány- se nyeltem az utolsó falatot, zott először az üzem. már végiggombolta a ruhámat. Reggel pénzt adott, én Z. LÉPCSŐ Másnap a lányok összeszidtak, mert felpofoztam Gézát. Azt mondták, mafla vagyok. Akkor n strandra mentünk. Géza őrülten belémszeretett. Egész úton hazáig csókolództunk. Jól esett, és nagyon boldog voltam. Ügy éreztem, megtaláltam az IftuMf^flíMH 6. LÉPCSŐ először el akartam venni, aztán elszégyelltem magam, és Másnap anyu sírt. Néztem otthagytam. Elhatároztam, félre- eres kezét, és én ls bőgtem, | 10. LÉPCSŐ ANDRASSY LAJOS VERSEI I Munkásőrségen Acélkék-ezredeknek harci-védfalában vagyok a tégla: egy. a sok között, kiket a kormos-véres éjszakában a kín-kohó acélba ötvözött, kiket üvöltő vád- és védbeszédek mindent lerontó szennyes tengerének örvénylő habja sem kavart alá. kiket az élet élnl-rendclésc. a fáklyátgyújtó lángok scrcenése állított vér-szín zászlóink alá! Kiket a holnap féltő rettegése gránit-keményre gyúrt, míg kőfalak porlottak sárba, fröccsenő szemétbe egyetlen perc, egy őrült éj alatt. Kiket a vér sem sápított fehérre, kiket a gond is másokért ütött, akiknek száza rúgva, nyelvettépve, szemével ls Leninre esküdött! S akikben kin. se vád. sem átok. s a bosszúvágy se szántott árkot tömeghalálnak: — botlottak mögött: — c hús-acélok harci-védfalában vagyok a tégla: — egy. a sok között. Nem is volt olyan nagy do'og az egész. Minden este felerestem egyik-másik ismesömet, és legalább jól be'p.ktam, aludtam ls, volt hol. sak akkor éheztem, mikor legjött a bajom. Hisz ingyen tenki sem etetett. Rájöttem, egy lánynak mindenért fizetni kell, s a teste a vagyona. \ztán ezzel kell gazdálkodni: nek aprópénz, kinek ban11. LEPCSO <yi izéfL izíaed Látod: próbálták szívem csalfa csók mézével húzni .mélvbe tőled, s kínáltak érte szeretőket, a volt-idők. ( a csábítók. Látod: hoav méase mentem s itt vaavok. nem enaem illet érdem érte; szép szíved nélkül semmit érne az éi. az ét. a csók. a csók. • Lassan rémuntak az isme? .ősök. Teher lettem. Már rég • nem dolgoztam, alig volt • pénzem. Ráadásul rákaptam j a rumra. Mikor már két napja éheztem, a ligetben leszó; lítottam egy férfit. Bemenjünk a bokorba. Ott talált ; ránk a rendőr, és félig mezJ telen voltam. A férfi elszakadt. Felkínáltam magam a [rendőrnek, de bekísért. Feljutott a lány a gyötrel! mes lépcsőn. Gyűrött az arca, bőrét könnyek szántják. [Gondolkodik magában. — Istenem, mi lesz velem? [Mit hazudjak a bírónak? Sze; gény anyu. Elítélnek. Biztos [elítélnek. Jaj, istenem, mi I lesz velem .,. Nyílik az ajtó és elnyeli a ? lányt. A tizenegy lépcső hall" gat, semmiről se tud. A bíró előtt már egymást támogatja két munkában rokkant öregember. A csodabogár Verde!, a népkölfő és prézlidaráíó A következő sorokkal dedikált és egészben véve kézzel írt füzetet kaptam a minap. — -Ajánlás. —Kérem, Sekszpir is volt kisgyerek, én is, Villont is majdnem felakasztották, engem is a nyilasok, Milton vak volt, nekem tíz dioptriám van. Van tehát itt némi egyezés. Költő vagyok, népszerű népköltő. Kérem, juttasson helyet a Nap alatt. Prézlijét finomra darálom és TELJESEN DÍJTALANUL. Tisztelettel, Rezeda Vendel népszerű műköltő és prézlidaráíó. Kozsehuba utca 11/b* Kényelmesen szemügyrevettem a költeményeket és mondhatom, hogy cseppet sem csodálkozom Vendel népszerűségén. Azóta kívülről fújom a füzetet és olykor elszavalok asztaltársaságomnak egyet-egyet, s mindig óriási sikerrel. A mai költök túl elméletiek, kötözöttek, tele vannak szemináriumi füzetekkel. Még nem emésztették meg a szocialista realizmust. Vendel már apróra darálta és meg is emésztette, mondhatnám megemésztve vetette verseit papírra. Bevallom, eleinte nem tartottam lángésznek Vendelt, de egy egyetemi tanár barátom, aki irodalomtörténész és olvasni is szokott és hatszáz doboza van újságkivágásokból, szóval igazi egyetemi tanár, felvilágosított. Apróra elemezte Rezeda verseit és világosan kimutatta: új Villon lakozik városunkban, a Kozsehuba utcában. A -Haj szerelem* c. Rezeda-verset teljes terjedelmében és elemzéssel együtt közlöm. Hadd egye a sárga irigység a költöket. "HAJ, SZERELEM. Ha fognék egy békát, nem egyet, egy vékát, s megennék egy almát, — úgy szeretem Annát. De ő nem néz ide, nincs még idejibe — Hej, kútágas, ágas, Jóska bácsi házas. Meg is házasodnék, két szobát kiadnék, az egyikbe tennék, a másikban ennék. Gyere Anna, menjünk, nagy tököket szedjünk, — hej, a világ iharos, jó volt ez a papíros.« Kolosszális, előre és hátramutató, népies, klasszikus ízű, ahol gördül, ott reális, ahol nem gördül, ott lélekbemarkoló. 491/27. sz. dobozom »Szerelem* című kartonja tanúsága szerint a bé, kák is párosodnak, tehát világos küszöb e népdalszerű kezelésben a béka-hasonlat. A föld szeretete érződik abban, hogy a szerző nem irtózik megfogni a békát, sőt ellenkezőleg, egy vékával akar összeszedni. Közben megéhezik és a szülőföldre visszagondolva —, hol már a legújabb tapasztalatok szerint kollektív gazdálkodásban fejlesztik az almákat nagyobbra, — almát szeretne enni. Az alma egyébként a népi mitológiában a szerelem jelképe; így fonódik össze valójában a föld és a munka és Anna személye, 001/0. sz. dobozom -Ivóvíz* c. karion tanúsága szerint még mindig vannak elszórtan hazánkban a feudalizmusra jellemző egészségtelen és naiv szerkezetű gémeskutak. A költő bátran megmutatja a hibákat, brávó, ezt szeretem! — Mily finoman fejezi ki, a kútgémmel és a nyitott kávájú kúttal a párosodás gondolatát, mely tudomásom szerint ősidők óta dívott az emberek között. Anna még nincs »idejibe*, tehát várni kell. Gondalom itt a költő is arra vár, hogy a Vízvezetékszerelő Vállalat kivigye oda csöveit, és megszűntesse az elmaradottságot. De ötéves tervünkben ez is megvalósul. Jóska bácsi házas volta arra utal, hogy a kulákkérdés az egyszerű szerelmi érzésbe is beleártja magát. Mily felháborító jelenség, hogy Jóska bácsi házast Egyébként a bácsizás a fiatalabbak körében még most is szokásos. A harmadik versszakban jelentősen előrehaladtak az események. A 29/899. sz. doboz -Közlekedés« és a 333/7. sz. doboz »Társbérlet* c. kartonok tanúsága szerint az anyakönyvvezetőhöz menet még szokásos népünk alsóbb rétegeiben a bérkocsi használata. — A társbérletről szóló miniszteri rendeletek betekintésre a KIK-nél elfekszenek. a költő szociális érzése diktálja, hogy házassága alatt a két szobát nem egy célra használja. Az egyikben tesz, a másikban táplál" kőzik. Ez higiénikusabb is. Az utolsó versszakhoz egyenesen a Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiáját veti tem igénybe és kitűnő májashurkát ettem a szemközti büfében. Szegedre is leutaztam és megtekintettem a ha" tárban a nagy tököket. Mondhatom nyugodt lelkiis" merettel, hogy minden ré" szűkben tököknek bizonyul" tak. Az iharosra vonatkozó" lag elbeszélgettem egy MÁV" kalauzzal, aki elmondotta, hogy az iharos szó tulajdon" képpen ritka erdőt jelent. Itt tényleg ritka az erdő és Pestig három erdőt számoltam mindössze. Az utolsó sor, »jó volt a papiros* nagyszerűen kifejezi a hazai papírgyárak minőségi mun" káját. Bár csak minden írónk tisztában lenne ezzel, és eb" ben a tudatban írna. Bizo" nyára jelentősen emelnék so" ralk számát és a toll is hu* zamosabb ideig tartana. Utóirat: — A lektori véle" ményről másolat készült. Másolattal együtt honorári" rlumom, vasúti költséggel együtt, plusz a kalauznak fizettem egy kisfröccsöt, ösz" szesen hatszáznegyven forint és nullahat fillér.* Ezekután bátran vállalkoz" tam arra, hogy Rezeda nagy" ságát ne szűnjek meg hír" detni asztaltársaságom előtt. Mondta is Hornyik elvtárs, aki kitűnő esztergályos, hogy ekkora marhaságot még életében nem hallott, és akkorát kacagott, hogy két gombja leszakadt, A gombokat sokáig kerestük, de még ma sem találtuk meg. Nem kételkedem, hogy Re• zeda rövidesen befut és a halhatatlanok között darálja az írók száraz kenyerét. Mert kedves olvasóm, mi sokan vagyunk halhatatlanok, akiknek nincs semmiféle kitüntetésünk és feltétlenül rászorulunk Rezeda daráló" jára. Vincze András Szeretlek... szeretsz.., Nem mondom, ne mondd. Maradjon teljes, végtelen, egész, mondhatlan, amit gyenge hang nem bont szavakra... A napra kobalt üvegen ne nézz! Nem mondom, ne mondd. Egy csepp a sma ragd folyó vizéből százszorta fakóbb ... Nagyobb pompát ont így a csend.:. , Hidd, sokat dobnánk kettőnk szívéből... Nem mondom, ne mondd ... Maradjon a nap Izzó, tűzgolyó Ki hangból épít, márvány-csendből bent... ' Egy szóért? ' Maradjon smaragd az egész folyó! Veréb Ilona i