Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

4 Vasárnap. 1981. Mttna BL SZEGEDI SZÉP SZO ^ BÁRDOS PÁL: ^ Lépcsők Tizenegy lépcső vezet föl a bíróság epületébe. Egy lány Indul fölfelé, rendőr kiséri. Az arca gyűrött, könnyek nyomától szántott, Gondolko­dik magában. — Istenem, ml lesz velem? Elítélnek! Szegény anyui Szegények, hová jutott a lá­nyotok 1 Hogy kerültem én ide, Istenem? Tizenegy lépcső vezet föl a bíróság épületébe. A lány előtt minden lépésnél felrém­lik egy kép. Koppan a lába a téglán, villan a múlt. rakok torra. a fizetésemből bú­3. LÉPCSŐ 1. LÉPCSŐ Szombat délután volt, mi­kor Kati fölkiabált értem. Én a tükör előtt álltam és fes­tettem a számat. A sárga pulóverem volt rajtam, sze­retem az élénk színeket Le­szaladtam. Anyu vasalt — jól emlékszem —, görnyedt hátát láttam csak belőle. Géza a Váci úton lakott, egyedül, szoba, konyhás la­kásban. Egy hét után men­tünk oda, először bandában, azután kettesben. Csak ak­kor ijedtem meg, mikor meztelen bőre az enyémhez ért, de nagyon szerettem. Hálás voltam neki, simogat­tam a fejét, és örültem, hogy az övé lehetek. Mikor el­mentem, nem kísért el. Azt mondta, fáradt. Otthon ke­rültem anyut. Ügy éreztem, meglátná a szememen. Elhatároztam; soha többet.) Már így is beszéltek rólam aj házban. Anvu esvre azt kér­dezte: -De ugye, lány) vagy.,, ugye lány vagy) még?* Ráhagytam. Majdnem) elhittem én is. Este lefeküd-) tem korán, de nagyon nehe-J zen aludtam el.­j 7. LÉPCSŐ 4. LÉPCSŐ Két boldog hét után fel­fordult n világ. Géza egyre mogorvább lett, én pedig majd meghaltam érte. Egy nap eljött az egyik haver, 6 meg azt mondta, edzése van, Szegény anyu, bár ne enge- és elment. A barátja rámvi­dett volnn el! De már akkor gyorgott, és azt mondta: le­megunta a velem való vesze- gyek jó hozzá. Mikor nem kedést, nem ls felelt a köszö- értettem, az arcomba vágta: nésemre. Lenn már vártak. -Géza nekem | Szerdán este találkoztam egy sráccal. Mondta, hogy van két jegye a színházba, menjek vele. Csuda udvariast volt,, aféle úri fiú. Darab? után vacsoráztunk. Az utcán? kérlelni kezdett. Én határo-? zottan nemet mondtam. 0? megállt szemben velem, és pofoncsapott: -Mit gondolsz, potyára fizetek neked?* — S elment, én pedig felmen­tem Gézához. Nem engedett be, nővel volt, és azt. mondta, ne molesztáljam őt. Nem tet­tem szemrehányást neki. Szellő-clkázón hull a fény a nagy-nagy víg-szalagra, tömör hidak kettős ívén az autókat zavarja. A kőpartokon villamos Sivalkodik rebogva. Könnyű ég, felhő-Illatos szédül a hűs habokra. A pesti part ház-rengeteg súlyétól szinte görnyed, szemközt velem a parlame. sok tornyával köszönget, Gellérthegy, sziklameredek, rádől a vén folyamra. Ködfényű hegyek kéklenek erdős csenddel takarva. Fehéren ring a vízibusz hullámhastt í teste, — Ráleng a forró július a nyüzsgő Budapestre. Öh, táncos-fényű Dunapart, mit örök-hullám verdes, — századok mélyén felkavart történelemmel terhes — rád mennyi vér és könny borult s ringattál hány hatalmat, láttál sok dühödt háborút s vad ellenforradalmat! S már béke-koszorú övez — s a véres múlt csak emlék, de jól vigyázz, mert fegyveres bűzével itt,lebeg még! Oh, tánccs-fényű Dunapart, vad emlékektől véres, hirdesd az égig s zúgd e dalt hogy néped győzni képest Hogy győzni, győzni, győzni fog i Az átkos árnyú múlton. A béke hídpillérein a munka árja zúgjon! ('.- ••» itnmm* Hatvani Dániel 8. LÉPCSŐ __ | Sok fiúval ittam. Késő volt passzolt" át~« haza akartam menni. Katin"kívül még három lány Szájoncsaptam, mire 6 düh- Nem hagytak. Különösen az volt ott, őket nem ismertem, be Jött. -Mindenki Jó, csak egyik kért nagyon, és egész összepuszilóztunk, nagyon én nem?* Odavágott a sez- este a kezem szorongatta, kedvesek voltak. Befogadtak Ionra. Én haraptam, karmol- Nem mert szólni, de én már maguk közé, elismerő pillán- tam, aztán elfogyott az erőm tudtam, mit akar. A fiúk tással mérték végig az ala­komat, -Jó nő vagy* — mondta az egyik mély han­gon és nevettünk. Nevettünk egész úton. A fiúk a mozi előtt vártak ránk. Ott ismer­tem meg Gézét. Mellettem ült és ez hízelgett nekem. El­végre híres sportoló! Szünet­és megadtam magam, B. LÉPCSŐ Este azt mondták, Igyak. Ittam. Jól esett. Mintha ki­mosta volna a délutáni pisz­kot. Mire Géza jött. már be­ton'toltok néztek'; mutogate £gt«m. Másik nőt hc«ott tak, kiabáltak neki. Ez ls de nem bántam. Csak akkor mind ugyanazt akarták. El­mentem vele. Reggel felé ve­tődtem haza. Otthon még égett a villany, rám vártak. Ne mertem felmenni. 9. LÉPCSŐ Jöttem méregbe, mikor lát­tam, hogy az undorodik tő­lem. Nem emlékszem tisztán, de egy kicsit megtéptem. Szétszedtek bennünket. A li­geten keresztül vittek haza Nem mehettem be alvás nél­kül dolgozni. Dél felé haza­lopodzkodtam. Apám foga­dott ... Istenem, úgy támo­lyogtam le a lépcsőn, mintha részeg lennék. Ha akkor va­laki a kezét nyújtja, talán tetszett. Csak mikor sötét lett. alig bírtam vele. Pedig kedves volt, tréfás, aranyos. Csak a keze Járt folyton. Ha­zafelémenet megcsókolt. Po­foncsaptam, pedig jólesett. • fiúit!""Táriactóícnítik még megálltam volna a lába­Akkor még nem tudtam mi- ®t az mon, de egyedül maradtam, lyaröltttl3addl^éngekcmki " ^ kar ából^a má'ikéba - még a korlát fája is k^ varolt addig nekem. dobtakj ^ b^^p^ a csúszott a kezemből. Nem szájukba. Apám még fenn volt — hová lenne?! — mibe volt, két hatalmas pofont kapaszkodnom. Estig éhesen adott. Szegény apu. Lefeküd- csatangoltam, aztán elmen­tem, hogy aludjak, de fel tem egy ismerősömhöz, kellett kelnem. Végighány- — Adjon enni — mond­tam a szobát. Másnap fel se tam neki. Siettetett, még le bírtam kelni. Akkor hiány- se nyeltem az utolsó falatot, zott először az üzem. már végiggombolta a ruhá­mat. Reggel pénzt adott, én Z. LÉPCSŐ Másnap a lányok össze­szidtak, mert felpofoztam Gézát. Azt mondták, mafla vagyok. Akkor n strandra mentünk. Géza őrülten be­lémszeretett. Egész úton ha­záig csókolództunk. Jól esett, és nagyon boldog voltam. Ügy éreztem, megtaláltam az IftuMf^flíMH 6. LÉPCSŐ először el akartam venni, az­tán elszégyelltem magam, és Másnap anyu sírt. Néztem otthagytam. Elhatároztam, félre- eres kezét, és én ls bőgtem, | 10. LÉPCSŐ ANDRASSY LAJOS VERSEI I Munkásőrségen Acélkék-ezredeknek harci-védfalában vagyok a tégla: egy. a sok között, kiket a kormos-véres éjszakában a kín-kohó acélba ötvözött, kiket üvöltő vád- és védbeszédek mindent lerontó szennyes tengerének örvénylő habja sem kavart alá. kiket az élet élnl-rendclésc. a fáklyátgyújtó lángok scrcenése állított vér-szín zászlóink alá! Kiket a holnap féltő rettegése gránit-keményre gyúrt, míg kőfalak porlottak sárba, fröccsenő szemétbe egyetlen perc, egy őrült éj alatt. Kiket a vér sem sápított fehérre, kiket a gond is másokért ütött, akiknek száza rúgva, nyelvettépve, szemével ls Leninre esküdött! S akikben kin. se vád. sem átok. s a bosszúvágy se szántott árkot tömeghalálnak: — botlottak mögött: — c hús-acélok harci-védfalában vagyok a tégla: — egy. a sok között. Nem is volt olyan nagy do­'og az egész. Minden este fel­erestem egyik-másik isme­sömet, és legalább jól be­'p.ktam, aludtam ls, volt hol. sak akkor éheztem, mikor legjött a bajom. Hisz ingyen tenki sem etetett. Rájöttem, egy lánynak mindenért fizet­ni kell, s a teste a vagyona. \ztán ezzel kell gazdálkodni: nek aprópénz, kinek ban­11. LEPCSO <yi izéfL izíaed Látod: próbálták szívem csalfa csók mézével húzni .mélvbe tőled, s kínáltak érte szeretőket, a volt-idők. ( a csábítók. Látod: hoav méase mentem s itt vaavok. nem enaem illet érdem érte; szép szíved nélkül semmit érne az éi. az ét. a csók. a csók. • Lassan rémuntak az isme­? .ősök. Teher lettem. Már rég • nem dolgoztam, alig volt • pénzem. Ráadásul rákaptam j a rumra. Mikor már két nap­ja éheztem, a ligetben leszó­; lítottam egy férfit. Bemen­jünk a bokorba. Ott talált ; ránk a rendőr, és félig mez­J telen voltam. A férfi elsza­kadt. Felkínáltam magam a [rendőrnek, de bekísért. Feljutott a lány a gyötrel­! mes lépcsőn. Gyűrött az arca, bőrét könnyek szántják. [Gondolkodik magában. — Istenem, mi lesz velem? [Mit hazudjak a bírónak? Sze­; gény anyu. Elítélnek. Biztos [elítélnek. Jaj, istenem, mi I lesz velem .,. Nyílik az ajtó és elnyeli a ? lányt. A tizenegy lépcső hall­" gat, semmiről se tud. A bíró előtt már egymást támogat­ja két munkában rokkant öregember. A csodabogár Verde!, a népkölfő és prézlidaráíó A következő sorokkal dedi­kált és egészben véve kézzel írt füzetet kaptam a minap. — -Ajánlás. —Kérem, Sekszpir is volt kisgyerek, én is, Villont is majdnem felakasztották, en­gem is a nyilasok, Milton vak volt, nekem tíz dioptri­ám van. Van tehát itt némi egyezés. Költő vagyok, nép­szerű népköltő. Kérem, jut­tasson helyet a Nap alatt. Prézlijét finomra darálom és TELJESEN DÍJTALANUL. Tisztelettel, Rezeda Vendel népszerű műköltő és prézlidaráíó. Kozsehuba utca 11/b* Kényelmesen szemügyre­vettem a költeményeket és mondhatom, hogy cseppet sem csodálkozom Vendel népszerűségén. Azóta kívül­ről fújom a füzetet és olykor elszavalok asztaltársaságom­nak egyet-egyet, s mindig óriási sikerrel. A mai költök túl elméle­tiek, kötözöttek, tele vannak szemináriumi füzetekkel. Még nem emésztették meg a szocialista realizmust. Ven­del már apróra darálta és meg is emésztette, mondhat­nám megemésztve vetette verseit papírra. Bevallom, eleinte nem tar­tottam lángésznek Vendelt, de egy egyetemi tanár bará­tom, aki irodalomtörténész és olvasni is szokott és hat­száz doboza van újságkivá­gásokból, szóval igazi egye­temi tanár, felvilágosított. Apróra elemezte Rezeda verseit és világosan kimutat­ta: új Villon lakozik váro­sunkban, a Kozsehuba utcá­ban. A -Haj szerelem* c. Reze­da-verset teljes terjedelmé­ben és elemzéssel együtt köz­löm. Hadd egye a sárga irigység a költöket. "HAJ, SZERELEM. Ha fognék egy békát, nem egyet, egy vékát, s megennék egy almát, — úgy szeretem Annát. De ő nem néz ide, nincs még idejibe — Hej, kútágas, ágas, Jóska bácsi házas. Meg is házasodnék, két szobát kiadnék, az egyikbe tennék, a másikban ennék. Gyere Anna, menjünk, nagy tököket szedjünk, — hej, a világ iharos, jó volt ez a papíros.« Kolosszális, előre és hát­ramutató, népies, klasszikus ízű, ahol gördül, ott reális, ahol nem gördül, ott lélek­bemarkoló. 491/27. sz. dobo­zom »Szerelem* című kar­tonja tanúsága szerint a bé­, kák is párosodnak, tehát vi­lágos küszöb e népdalszerű kezelésben a béka-hasonlat. A föld szeretete érződik ab­ban, hogy a szerző nem irtó­zik megfogni a békát, sőt el­lenkezőleg, egy vékával akar összeszedni. Közben megéhe­zik és a szülőföldre vissza­gondolva —, hol már a leg­újabb tapasztalatok szerint kollektív gazdálkodásban fej­lesztik az almákat nagyobb­ra, — almát szeretne enni. Az alma egyébként a népi mitológiában a szerelem jel­képe; így fonódik össze va­lójában a föld és a munka és Anna személye, 001/0. sz. dobozom -Ivóvíz* c. karion tanúsága szerint még mindig vannak elszór­tan hazánkban a feudaliz­musra jellemző egészségte­len és naiv szerkezetű gé­meskutak. A költő bátran megmutatja a hibákat, brá­vó, ezt szeretem! — Mily fi­noman fejezi ki, a kútgém­mel és a nyitott kávájú kút­tal a párosodás gondolatát, mely tudomásom szerint ősidők óta dívott az emberek között. Anna még nincs »ide­jibe*, tehát várni kell. Gon­dalom itt a költő is arra vár, hogy a Vízvezetékszerelő Vállalat kivigye oda csöveit, és megszűntesse az elmara­dottságot. De ötéves tervünk­ben ez is megvalósul. Jóska bácsi házas volta arra utal, hogy a kulákkérdés az egy­szerű szerelmi érzésbe is be­leártja magát. Mily felhábo­rító jelenség, hogy Jóska bá­csi házast Egyébként a bá­csizás a fiatalabbak körében még most is szokásos. A harmadik versszakban jelentősen előrehaladtak az események. A 29/899. sz. do­boz -Közlekedés« és a 333/7. sz. doboz »Társbérlet* c. kartonok tanúsága szerint az anyakönyvvezetőhöz me­net még szokásos népünk al­sóbb rétegeiben a bérkocsi használata. — A társbérletről szóló miniszteri rendeletek betekintésre a KIK-nél elfek­szenek. a költő szociális ér­zése diktálja, hogy házassága alatt a két szobát nem egy célra használja. Az egyik­ben tesz, a másikban táplál" kőzik. Ez higiénikusabb is. Az utolsó versszakhoz egyenesen a Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiáját veti tem igénybe és kitűnő má­jashurkát ettem a szemközti büfében. Szegedre is leutaz­tam és megtekintettem a ha" tárban a nagy tököket. Mondhatom nyugodt lelkiis" merettel, hogy minden ré" szűkben tököknek bizonyul" tak. Az iharosra vonatkozó" lag elbeszélgettem egy MÁV" kalauzzal, aki elmondotta, hogy az iharos szó tulajdon" képpen ritka erdőt jelent. Itt tényleg ritka az erdő és Pestig három erdőt számol­tam mindössze. Az utolsó sor, »jó volt a papiros* nagyszerűen kifejezi a hazai papírgyárak minőségi mun" káját. Bár csak minden írónk tisztában lenne ezzel, és eb" ben a tudatban írna. Bizo" nyára jelentősen emelnék so" ralk számát és a toll is hu* zamosabb ideig tartana. Utóirat: — A lektori véle" ményről másolat készült. Másolattal együtt honorári" rlumom, vasúti költséggel együtt, plusz a kalauznak fizettem egy kisfröccsöt, ösz" szesen hatszáznegyven forint és nullahat fillér.* Ezekután bátran vállalkoz" tam arra, hogy Rezeda nagy" ságát ne szűnjek meg hír" detni asztaltársaságom előtt. Mondta is Hornyik elvtárs, aki kitűnő esztergályos, hogy ekkora marhaságot még éle­tében nem hallott, és akko­rát kacagott, hogy két gomb­ja leszakadt, A gombokat so­káig kerestük, de még ma sem találtuk meg. Nem kételkedem, hogy Re• zeda rövidesen befut és a halhatatlanok között darálja az írók száraz kenyerét. Mert kedves olvasóm, mi so­kan vagyunk halhatatlanok, akiknek nincs semmiféle ki­tüntetésünk és feltétlenül rászorulunk Rezeda daráló" jára. Vincze András Szeretlek... szeretsz.., Nem mondom, ne mondd. Maradjon teljes, végtelen, egész, mondhatlan, amit gyenge hang nem bont szavakra... A napra kobalt üvegen ne nézz! Nem mondom, ne mondd. Egy csepp a sma ragd folyó vizéből százszorta fakóbb ... Nagyobb pompát ont így a csend.:. , Hidd, sokat dobnánk kettőnk szívéből... Nem mondom, ne mondd ... Maradjon a nap Izzó, tűzgolyó Ki hangból épít, márvány-csendből bent... ' Egy szóért? ' Maradjon smaragd az egész folyó! Veréb Ilona i

Next

/
Oldalképek
Tartalom