Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

V1LAG PROLETÁRJAI, EGYhüUULit A MAGTAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XIII. évfolyam. 169. szám Ara: 50 fillér fl dolgozó nők helyzetéiül és gondjairól tárgyaltok az üzemi nőblzoftságo'; tagjai a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa értekezletén A Szakszervezetek Csong­rád Megyei Tanácsa össze­hívta megyei szervezeteinek nőfelelőseit, hogy megbeszél­je velük a nők között végzett szakszervezeti munka idősze­rű feladatait és a dolgozó nők gondjait, bajait. Az érte­kezletet Péter Lajosné elv­társnő tájékoztatta a nőmoz­galom helyzetéről és leszö­gezte, hogy az üzemekben dolgozó nők szervezése, érdekeinek megvédése továbbra is a szakszervezetek feladata. A szakszervezeteknek foglal­kozniok kell a nők sajátos kérdéseivel, támaszkodniok kell a nők politikai tevékeny­ségére és képviseletet kell nekik biztosítani a vezetés­ben. Szóvá tette, hogy az utóbbi időben, s különösén októ­ber óta megtorpanás mu­tatkozik a nők szakmai képzésében és egyes üze­mekben és szakmákban nem szívesen látják a nő­ket. Ezzel a káros felfo­gással és gyakorlattal a szakszervezeteknek és a szakszervezeti nőbfzottsá­goknak határozottan szem­be kell szállniok, Tekintve, hogy a nőkre a termelő munkán túl háztar­tási munka és családi gondok hárulnak, a szakszervezetek­nek a párt és a gazdasági ve­zetőtestületek segítségével nagy gondot kell fordftanf­ok a nők túlterhelésének könnyítésére. A továbbiakban megállapí­totta, hogy sok esetben nem­csak olyan intézkedésekért kell harcolnia a szakszerve­zetnek, és a pártnak, ame­lyek megoldásra várnak, ha­nem olyan esetekben is köz­be kell lépni, amelyekben törvényeink és a munka tör­vénykönyve határozottan ál­lást foglalnak. Nevezetesen arról van szó, hogy sok dolgo­zó nő nem ismeri a Munka Törvénykönyve által előírt jogszabályokat és nem is tudja megkövetelni azokat a kedvezményeket, amelyek törvényesen megilletik. A beszámolóban javaslat is elhangzott: az üzemi bizottságok a vál­lalatokkal egyetértésben, a vállalat-vezetés anyagi támogatását kérve, a lehe­tőségek szerint vásárolja­nak háztartási kisgépeket, főként mosógépeket, és ezeket adják kölcsön az üzem dolgozó nőinek, ház­tartási munkájuk meg­könnyítésére. A tanácskozáson mintegy 40 szegedi és megyei szak­szervezeti nőszervező vett részt és többen felszólaltak. Valamennyien nagy felelős­séggel és segíteni akarással tették szóvá a nők minden­napi gondjait és különös fe­lelősséggel tárgyaltaK a fia­tal nők problémáiróL A vita során négy halaszt­hatatlanul sürgős feladat megoldására hívták fel a szakszervezet figyelmét. Ezek között első helyen a dolgozó házaspárok isko­lás gyermekeinek felügye­lete és nevelése szerepelt. Az anyák nagy aggodalom­mal hangsúlyozták, hogy amíg az üzemben tevékeny­kednek a szülők, az iskolás gyermekek egy része felü­gyelet nélkül marad és az utcán káros befolyás alá ke­rül. A megoldásra hangzot­tak el javaslatok is, különö­sen azt a megoldást pártol­ták a résztvevők, miszerint hasznos lenne minden üzem­ben módot biztosítani a gyer­mekek felügyeletére, napközi otthonok létesítésével. Nagyon sok szó esett a textilüzemekben dolgozó vi­déki és árva lányok problé­máiról és neveléséről is. Szü­lői és társadalmi felügyelet nélkül nincs biztosítva ezek­nek a lányoknak az erkölcsi nevelése és közülük sokat magával ránt a rossz társa­ság. Kulturált nevelést és fel­ügyeletet biztosító lány­szállások létrehozását sür­gették a tanácskozó asszo­nyok és lányok. Nemcsak október óta. ha­nem már előbb is felütötte a fejét a nők bizonyos fokú lebecsülése az üzemekben. Ez a lebecsülés — mint az érte­kezleten résztvevő dolgozó nők elmondották — már nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a nőket mellőzik a vezetésben, s különösen a műszaki vezetésben, hanem abban is, hogy több helyen idegenkednek a nődolgozók alkalmazásá­tól, A férfiak valamiféle egység­frontot képeznek egy-egy üzemben a nők előléptetése ellen, nem segítik őket a szakma tökéletesebb elsajá­tításában — ellenkezőleg: fitymálják képességeiket és aggályoskodnak munkájuk­kal szemben. Az ilyen csendes bojkott után a nők természetesen elkedvetlenednek és ambí­ciójukat vesztik. A tanácskozáson részt vett néhány férfi is, és Bende Béla elvtárs, a 42-es AKÖV képviseletében mindjárt be is bizonyította ennek a felfo­gásnak a képtelenségét. Hoz­zászólásában kifejtette, hogy a nőkkel szemben támasztott ilyen aggodalmak alaptala­nok, hiszen mint műszaki ember is ta­pasztalta és bátran mond­hatja, hogy a nők megáll­ják heiyüket. Megfelelő segítséggel és jó­indulattal könnyen meg tud­ják szerezni a lányok és asz­szonyok is azokat az ismere­teket és gyakorlottságot, amelyek egy-egy szakmában szükségesek. Több hozzászóló kifogásol­ta, hogy az üzletek nyitva­tartási ideje nem simui megfelelően a munkásasz­szonyok és hivatali dolgo­zó nők szabad idejéhez. A délutáni órákban, a mun­ka elvégzése után már igen körülményes a bevásárlás az üzletek zsúfoltsága miatt. Ugyancsak a kereskedelem­ről szólva megemlítették, hogy az olyan fontos háztar­tási kisgépek, mint például a mosógép, "eltűnnek* az üz­letekből, anélkül, hogy azok­ból egyszerű munkásasszo­nyok vásárolni tudnának. Véleményük szerint az el­osztás baráti és rokonsági alapon történik. A hozzászólásokat össze­foglalva Péter Lajosné elv­társnő megígérte, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa az elhangzott prob­lémák megoldása érdeké­ben a párthoz és a SZOT­hoz fordul segítségért, de egyben felhívta az üzemi nő tanácsok tagjainak figyel­mét is arra, hogy már most kezdjék el munkájukat az üzemekben és fejtsenek ki széles körű társadalmi aktivi­tást a nők helyzetének meg­javításáért és érdemeik elis­meréséért, Kormányrendelet a teljesítmény­bérezésről Aláírták a hosszúlejáratú csehszlovák­magyar kereskedelmi egyezményt Sok meglepetés g Iepeti li VTT-r a szegedi vu-nap műsorában Elítélték a szegedi Háziipari Szövetkezet volt vezetőit Megfojtja-e a Falemezgyár a szegedi Hangszerkészítő Vállalatot? Halászokkal a Tiszán A cséplési verseny elindítói között (Tóth Béla felvételei) Már éppen egy hete búg a cséplőgép a Szegedi Felszabadulás Termelőszövetke­zetben. Gera András brigádja — amely a napokban kezdeményezett cséplési ver­senyt Szegeden — ez idő alatt több mint 12 000 mázsa gabonát engedett zsákokba. Nem kis teljesítmény ez, különösen ha fi­gyelembe vesszük, hogy nem ritkán zápo­rok és zivatarok is »beleavatkoznak* a munkába. Még így is jóval túlszárnyalják azonban a napi tervet, s ha kedvező az idő, kettőszáz mázsánál is több gabonát elcsépelnek naponta. Képeink ezt a nagy munkát mutatják: a cséplést, a hordást, amint megrakott sze­kerek viszik a gazdagkalászú gabonakévé­ket a géphez és az ebédkészítést, ami — mondjuk meg őszintén — szintén hozzátar­tozik a jó munkához. A termelőszövetkezet árnyas tanyájában Kiss András szakács bográcsban főzi a finom birkapaprikást. A szakács mellett egy kis fehér gombolyag, a »Mizörög«, a szövetkezet kutyája vigyáz­za a bográcsot. A két szegedi piac portékái között Sok tejtermék és új mák is volt már a tegnapi piacon A nagy dologidő nem volt hatással a tegnapi piacra, mert ismét nagy volt a felho­zatal gyümölcsből és zöldség­félékből egyaránt. Különösen édes és borízű almából volt nagy a kínálat, de baromfi­ból is volt bőven. Régen volt ennyi tej, túró és tejfel ls, mint a tegnap a Marx téren, de a Szent István téren vá­ii,ifi. sárlók sem panaszkodhatnak, Szép eredménnyel takarékoskodtak hiszen ott is három sor tej­ei szegedi kisdiákok MAzVrZ7Za7sem vái­az elmúlt iskolai évben Az 1956—57-es tanévben kitartóan takarékoskodtak a szegedi és környéki általános és középiskolák diákjai. Má­jus végéig 216 000 forint ér­tékű iskolai takarékbélyeget vásároltak. Szép eredmény ez, ha számbavesszük, hogy ugyanekkor a Csongrád me­gyei többi iskolák diáksága alig valamivel többet 280 000 forintot gyűjtött. A szegedi általános iskolák közül három érdemel külö­nösen dicséretet; A szegedi határban lévő ásotthalom-rókabögyösi ta­nyai iskola, ahol néhány nö­vendék nagy kitartással ta­karékoskodott és elérték a 162,70 forintos átlagot. A pe­tőfitelepi I. számú általános iskola növendékeinek is jó az átlageredménye, fejenként 34,42 forint. A szegedi Peda­gógiai Főiskola Gyakorló Is­kolájában 21,43 forintot vvil'töttek egyénenként a ta­nulók. toztak sokat. Ismét sok ke­reskedő volt a Marx téren. A szolnokiak, pécsiek, békés­csabaiak, de a többi vidékiek is zömben almát vettek, és a piacra hozott őszibarack mennyiséget ők vásárolták fel 8,— Ft kilogrammonkénti áron. A szombati piaci fogyasz­tói árak a következőképpen alakultak: Tej 3,50, túrő csomója 6,—, tejfel literje 20-22, tojás da­rabja 1,30 Ft veit. Burgonya 1,60—2, fejeskáposzta 1,—, fő­zőtök 50 fillér, zöldbab 1,50, hagyma 1,60, paradicsom 3— 3,50, ecetes uborkának való 3,—, salátának használható uborka ára 50 fillér volt ki­logrammonként. Zöldség cso­mója 1 Ft, a zöldpaprika da­rabja 10-20 és 30 fillérért kelt. Alma 2—4, rétes alma kilogrammja 3,—, ringlószil­va 1,—, aprószemű meggy 5—6, szentesi meggy 8, a kör­te kilogrammját 2,80—3,50­ért tartották. Űj mák is volt már a teg­napi piacon, zsákszámra árulták, ára 14-16-18 Ft kö­zött váltakozott. Az aprójószág, a baromfi felhozatalára sem lehet pa­nasz. Sok paprikásnak és rántani való csirkét árultak. Az eladási áruk azenban semmivel sem lett olcsóbb. Párjáért még mindig 40—65 Ft-ig kérnek. Kacsa párja 62,—, liba párja 120,- Ft volt. A háziasszonyoknak sok­szor gondot okoz, hogy hol, melyik piacra menjenek vá­sárolni. Találgatják, hogy hol lesz szebb és olcsóbb perté­ka. A tegnapi két piaci ára­kat nézegetve elmondhatjuk, hogy árban és kínálatban nem sok az eltérés. Igaz, hogy a Marx téri piac min­dig nagyobb volt a Szent István térinél, ennek ellené­re itt is mindenből volt bő­ven. Az árakban van némi eltérés, egyébként nagyjából megegyeznek. A terményféleségek felho­zatalára sem lehet panasz. Ökukoricából is vásárolhat­tunk bőven. 360—400 Ft-ért mázsáját. Szemes árpa ke­vesebb volt, mint szerdán, ezzel szemben árpadarából igen nagy volt a felhozatal, mázsáját 340-360 Ft-ért árulták. Szerdán békenagygyűlés Szegeden A Hazafias Népfront Sze­ged városi békebizottsága jú­lius 24-én, szerdán délután 6 órakor békenagygyűlést rendez az újszegedi szabad­téri színpadon. A nagygyű­lésen Darvas József Kossuth­díjas író, az Országos Béke­tanács elnöke mond beszé­det és beszámol a Békevilág­tanács colomboi értekezleté­ről, a békeharc időszerű kérdéseiről. A nagygyűlésen az úttö­rők énekkara is fellép és szerepelnek a Szegedi Ken­defonógyár dalosai is. Ked­ves színfoltja lesz a nagy­gyűlésnek, hogy békegalam­bokat engednek a magasba. A békenagygyülés iránt már előre is az ér­deklődés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom