Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-19 / 167. szám

PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 0 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART LAPJA XIII. évfolyam, 167. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1957. július 19. Tanácskozott a szegedi pártaktíva A Magyar Szocialista Mun­káspárt Szeged városi bizott­sága csütörtökön, tegnap dél­után 2 órakor pártaktíva-ér­tekezletet tartott a Kálvin téri pártházban. A pártakti­va-értekezleten megjelent és (elszólalt Révai József elv­társ, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Az aktívaértekezleten Ifj. Komócsin Mihály elvtárs, a városi párt-végrehajtóbizott­ság titkára, mint az orszá­gos pártértekezlet résztvevő­je tartott beszámolót az or­szágos pártértekezletről, s annak határozatából adódó feladatokról. A pártaktíván több mint 4 óra hosszán át eleven vita alakult ki. A hoz­zászólók, s az egész pártaktí­va-értekezlet egységesen ál­lást foglalt az országos párt­értekezlet határozata mellett Az aktívaértekezlet az or­szágos pártértekezlet határo­zata alapján különösen be­hatóan tárgyalta a város né­hány politikai kérdését, — többek között az ellenforra­dalom elleni harc és az ér­telmiségiekkel kapcsolatos politika kérdéseit. Erről ls véleményt mondott Révai Jó­zsef elvtárs. Az aktíva-értekezlet este fél kilenc után ért véget. Az aktíva-értekezletről lapunk holnapi számában részletes ismertetést közlünk. Szeged gázellátásának javítására augusztusban földgázlafejtö állomás építését kezdik meg Szegeden Hla: Bizalmi szavazás lasz a francia nemzetgyűlésből & Űj rend a házhely­jutiaiásoknál Szakbizottság méri fel a jégkárokat Tervek újabb gázgyári telep létesítésére is Átkozott meleg volt jónéhány napig. A gázgyár kemencéi mel­lett néha 70 fok fölé is kúszott a higanyszál. Ebben a meleg­ben is helytálltak a gázgyári munkások. Etették az örökké éhes kazánokat, pedig ugyan­csak pirította arcukat a szén­parázs melege. Ezek a szénpo­ros; tormos arcú emberek még ekkor is arra törekedtek, ho­gyan teljesíthetik a tervet, hogy több gázt adhassanak a város­nak. Ki gondolt rájuk ezekben a napokban, vagy ki gondol ma? A háziasszony a gáztűzhely mellett csak azon bosszankodik, hogy nehezen forr fel még a vlz is. Az ebédfőzés és különö­sen a tésztasütés, néhanapján csak kínlódás. Az az 1300 "sor­banátló* is, aki azt lesi mikor kap már végre gázórát, csak ar­ra gondol, hogy neki továbbra is fával kell főznie. Egyik is, másik is a gázgyárat okolja, né­ha-néha szidja is. Pedig az ott, dolgozók is ugyanezt akarják: a jobb gázszolgáltatást. — Hát adjanak több gázt! Ha holnap adnak, az is későn lesz — szólhat közbe néhány panaszos. Adnak ők. ha nem is holnap, de most már belátható időn belül. Hogy mikor? Vegyük sorra a dolgokat? Már többször olvashattunk arról, hogy mennyivel szapo­rodott a felszabadulás óta Sze­geden a gázfogyasztók száma. Azt is tudjuk, hogy a gázgyár kapacitása viszont nem növeke­dett. Már ez is részben megma­gyarázza, miért jut kevesebb gáz, különösen a csúcsfogyasz­tás időszakában. A gázosításra kerülő szén minősége sem min­dig egyforma. Ez is nehézsége­ket okozhat. Több gázt adni a városnak tehát elsősorban a ter­melés növelésével, a telep bőví­tésével lehet. Természetesen e­mellctt rendszeresen javítani kell a csőhálózatot, s pótolni kell az elromlott gázórákat. A gázgyáriak is szeretnék mielőbb kicserélni az elromlott gázórá­kat, amiből lassan több mint kétszáz lesz csupán a belváros­ban. Ezeknek is nagy szerepük van abban, hogy az utóbbi hó­napokban 7 százalékról 17 szá­zalékra ugrott fel a hálózati veszteség. Ez év első hat hónapjában 276 ezer 676 köbméter gáz tűnt el, amiért nem kap ellenértéket a vállalat. Ahol rosszak az órák, a korábbi fogyasztáshoz mérten, átalányt fizetnek a fogyasztók, de ma már ilyen helyeken rendszerint sokkal több gázt használnak el, mint korábban­Ez veszteséget jelent a gáz­gyárnak. Sok gáz szökik el ak­kor is, ha nem javítják időben az elhasználódott vezetékeket. Néhány helyen már a szokásos Holnap kezdődnek Lengyelországban a felszabadulás nemzeti ünnepségei Egy ellenforradalmi jelszóról Sokszor elmondottuk már, hogy az ellenfor­radalom hazug jelszavak. kai tévesztette meg az ifjúságot, a dolgozó tö­megek egy részét, de ke­veset beszéltünk arról, hogy mi volt ezeknek a hazug jelszavaknak meg­tévesztő jellege. Hiszen „szemre" — első hang­zásra ártatlanoknak tet­szettek ezek a jelszavak, s sokan csak akkor döb­bentek meg, mikor lát­ták, hogy ezeknek a jel­szavaknak fedezete mel­lett elindított események hová vezettek. Miben állt ezeknek a jelszavaknak a hazug­sága, megtévesztő jel­lege? Ezek a jelszavak nem mondták ki, nem fedték föl az „igazságos nép­mozgalmat" elindító re­akciós erők valódi cél­jait. Nem mondották, hoffy: vissza a Horthy­korszak főjegyzőit, fő­szolgabiráit, csendőreit, rendőrtisztjeit a hata­lom szerveibe. Semmi ilyet nem mondtak. Ezt csak csinálták. Szegeden Kováts, és rendőrtiszt apukája — a velük együtt jó néhány tucat „reaktiválásra váró" volt rendőrtiszt, Deszken a csendőrtiszthelyettes „új tanácselnök", Szőregen a főhadnagy úr — ta­nácselnök, aki a község megbízható, jql verekedő, nacionalisa kulákgyere­keiből szervezte meg a „csendőrséget", — uz egyetemen a „rehabili­tált" fasiszta s jobboldali tanárok, oktató és ad­minisztratív személyzet­ből eltávolított visszatér­tek csinálták a horthysta állam restaurációját. Az utcán ezalatt zúgott az ellenforradalom jel­szava: „Minden magyar egyet akar" — s a megtévesztett tömegek elhitték, hogy minden magyar egyet akar. Mit válaszolt volna az ellen­forradalom néhány „ve­zéregyénisége", ha meg­kérdezzük, hogy mi az az egy, amit minden ma­gyar akar? Nos, voltak, akik egy­egy vitában megkérdez­ték, hogy mi ennek az úgynevezett forradalom­nak a célja, mi a prog­ramja? Mert látni akar­ták, hogy mibe mennek bele. Vaktában, program . nélkül lehet lázadást szervezni, de nem lehet „a szocializmus hibáit felszámoló" tömegmoz­galmat vezetni. A válasz siralmas da­dogás volt. Az ellenfor­radalom sohasem mert nyíltan beszélni, mert tudta, hogv ha a tömegek megismerik a céljait, — elfordulnak tőle. Az ellenforradalom nem mondhatta meg, hogy ellenforradalmat akar. Nem mondhatta meg, hogy vissza akarja állí­tani a csendőrterrort, a világi és vapi negyven­ezer holdakba akarja visszalökni virágzó fal­vainkat. hoqy a kom­munisták tömeges kiirtá­sát akarta, hogv igazi, hamisítatlan fasizmust akar. F vallomása helyett azt üvöltözte, hogy „min­den magvar egyet akar!" Nem igaz! Sose akar­ta minden magyar ugyan­azt. Nem azért, mert nyom minket a „turáni átokP' A feudalizmus, a kapitalizmus átka nyo­mott minket. A földesúr mást akart, mint a job­bágya. A földesúr a dézs­mát, a robotot, a dőzsö­lést akarta — a jobbágy élni akart. Éppenhogy él­ni. Olykor ez is majdnem lehetetlen volt. A kapi­talista a profitot akarta. A nagy és mégnagyobb profitot. A munkás élni akart. Éppenhogy élni. Ez volt a „viszályok!' mag­va, nem a „turáni átok", amit Gömbösék a fa­siszta egység nevében olyan gyakran emleget­tek. A földesúr és zsellér, a tőkés és a munkás so­hasem akarták ugyanazt, mert érdekeik szöges el­lentétben voltak egymás­sal. A volt földesúr ma sem azt akarja, mint az egykori zsellér, s a volt tőkés nem azt akarja, amit a munkás, aki va­lamikor a volt tőkés ki­zsákmányolja volt, s ma a népi hatalom uralko­dó osztálya. Ezért nem igaz az ellenforradalom jelszava, a „minden ma­gyar egyet akar!" A tőkés, a földesúr ellenforradalmat, fasiz­must akar. A munkásosz­tály és a parasztság az elmúlt évek hibáitól meg­tisztított, a proletár in­ternacionalizmusra épü­lő, erős. a munkás-pa­raszt szövetséget megva­lósító. szocializmust épí­tő országot akar, és ezt az akaratát meg is való­sítja. kihívást sem bírja ki a csőhá­lózat, hisz olyan vékony már a cső fala, mint a papír. Ezek pótlásáról is gondoskodni kell. Ez is segít a gázhiány megoldá­sában, de elsősorban gáz kell, hogy végre legyen "nyomás* és ne csak pislákoljon a rezsó, a gáztűzhely, hanem főzni is, sütni is lehessen minden idő­szakban? Lesz gáz ** mondják a gázgyár vezetói — megvalósul az a korábbi terv, miszerint földgáz hozzáadá­sával növelik a gázmennyiséget Szegeden. Bz természetesen nemcsak annyiból áll, hogy bevontatnak egy földgáz szállító vagont a telepre és máris csa­polhatnak. Előbb lefejtő állo­mást kell létesíteni, ez viszont nem napok kérdése, de évek sem kellenek hozzá. A jövő hó­napban megkezdik a rókusi pá­lyaudvar közelében, az Izabella­híd mellett, a körtöltésen belül a lefejtő állomás építését. Innen a Pulcz utcán végig a Teréz utcáig földalatti vezetéken szál­lítják a gázt a gyárba; majd a keverőállomáson keresztül a hálózatba. A néhány héten be­lül megkezdődő építkezést 1958 első felében fejezik be. Ezután felújítás és hálózatbő­vítés révén 50 százalékkal nö­vekedhet Szegeden a gázfo­gyasztók száma. flz első lépés — bár jelentős lépés — lesz ez a város gázellátásának bővíté­sére. Már készülnek ugyanis a tervek újabb gáztartály építésé­re is. A Ruhagyár mögött, a Pulcz utca és a Teréz utca sarkán levő telekre (ahol ma a DÁV transzformátor raktára van) építenek majd a tervek szerint egy tízezer köbméteres gáztar­tályt, s itt újabb gázgyári te­lep létesül? Rövidesen megkezdik tehát a földgázlefejtő-állomás építését és lassan eljön az az idő, amikor földgáz-hozzáadással javul a gázellátásunk. De . már most szóvá tesszük, hogy addig is fordítson gondot a Gázgyár és a városi tanács illetékes osz­tálya arra, hogy az elhasználó­dott vezetékeket kicseréljék, ne­hogy akkor derüljön majd ki, hogy van gáz, van nyomás, csak a vezetékek nem bírják. Lengyel lány népviseletbea Lengyelország Felszabadu­lásának Nemzeti Ünnepe 13. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségek sorát július 20-án a varsói nagy­gyűlés nyitja meg. A külföldi lengyelség küldöttei egymás után érkeznek a lengyel fő­városba. A brazíliai és uru­guayi, valamint a dániai és franciaországi lengyel kül­döttek már Varsóban vannak. Az ázsiai, amerikai és auszt­ráliai küldöttségek a napok­ban érkeznek. Az idén a nemzeti ünnep országos ün­nepségeinek legnagyobb ese­ménye, a lengyel hadsereg valamennyi fegyvernemének részvételévei tartandó kato-, nai díszszemle, Poznanban fog lezajlani. Különleges jel­lege lesz az ünnepségeknek Chelmben, ahol 13 esztendő­vel ezelőtt kibocsátásra ke­rült a Lengyel Nemzeti Fel­szabadulási Bizottság törté­nelmi jelentőségű Júliusi Manifesztuma, valamint Lub­linban — a Népi Lengyelor­szág első fővárosában. Lub­linban július 21-én avatják fel a város lakosai által tár­sadalmi munkában létesített Népparkot. Július 22-én ez év­ben is megrendezik a hagyo­mányos felszabadulási ke­rékpárversenyt Lublin— Chelm—Lublin útvonalon. Nagy hasznothozó beruházásra kérnek hitelt a szalámigyáriak Városunk szalámi gyáráúak termékei messze földön sok el­ismerést szereztek a magyar élelmiszeriparnak. Büszkék is a szegediek, ha az idegenek di­cséretét hallják, s ezért szív­ügyük a gyár továbbfejlődése. A szalámigyáriak érzik leg­jobban a felelősséget üzemük továbbfejlődéséért Ezért min­Vitá&áró szatymazi barack 8500 mázsát Indítottak eddig útnak a szatymazi vasútállo­másról A szatymazi vasútállomás egy a sok száz alföldi kis vasútállomás közül. Talán méig nem is olyan régen, pár megyével odább azt sem tud­ták az emberek, hogy ilyen nevű vasútállomás van a világon. Ma viszont a szaty­mazi vasútállomás neve Eu­rópa sok nagyvárosában kezd egyre ismertebbé válni. Itt rakják be ugyanis a Sze­ged vidéki finom őszibarac­kot, kajszibarackot a nyugati államokba menő „irányvago­nokba". Bécsig, Prágáig, Ber­linig, Münchenig mennek Szatymazról a finom, édes sárgabarackkal, őszibarack­kal megrakott vagonok. A szatymazi felvásárlótelepről eddig már nem kevesebb, mint 8500 mázsa barackot in­dítottak útra Budapestre, s az ország más iparvárosaiba és a nyugati államokba. Csütörtökön 250 mázsa kaj­szibarackot. 50 mázsa ősziba­rackot és 100 mázsa vegyes­barackot vásároltak fel Szatymazon. A felvásárlóte­lepnek jelenleg 60 dolgozója van. Hatvan munkásasszony, s lány válogatja, szortírozza fajta és minőség szerint a Szatymaz vidéki homok édes gyümölcsét. Sokan vannak, mégis alig győzik a munkát. A minap is hajnali 4 óra után nem sokkal 426 lovas­kocsi áru várt barackkal megrakva az átadásra, illet­ve az átvételre. Ilyen nagy dologidőben nem kellemes a várakozás, de a szatymaziak szavával szólva, jó mégis, hogy így van. .mert ez is azt mutatja: ilyen jó barackter­més nagyon régen volt már. den alkalmat megragadnak, hogy tökéletesítsék a gyártást, nö­veljék a termelékenységet, ja­vítsák a minőséget Jó munká­juk elismerését jelenti az is, hogy a Külkereskedelmi Válla­lat külön kéréssel fordult hozzá­juk, és prémiumot is tűzött ki, ha az eddigi terveken felül ét vagon export-szalámit adnak át részére. A gyár vezetői, mun­kásai tudják, hogy a Külkeres­kedelmi Vállalat kérésének ele­get téve) a külföldi vásárlók igényeit, a külföldi keresletet elégilik ki, ezért készségesen vállalják az cxportszalámi szál­lítását. Haszon ez a gyárnak, haszon az államnak, mert segít a valutáris gondok megoldásá­ban? • | > A külföldi piacokat megtarta­ni és növelni csak időben szál­lított, jó minőségű áruval lehet. E cél elérésére készítettek most egy tervezetet a Szalámigyár­ban. Ennek megvalósításával jövőre tíz vagon szalámival többet tudnának adni export­szállításra. Kérik az illetékes állami szerveket, hogy félmillió rövidlejáratú hitelt juttassannk a gyár részére. Ebből növelnék a fűtő- és hűtőház kapacitását. Az építéshez szükséges anyag egy részét már be is szerezték, csak a kölcsönt várják, hogy megkezdhessék az építést. Ez­zel a bővítéssel, illetve a tíz va­gon többlet szalámival évente közéi kétmillió devizaforinttal többet adna az áljaamp^ a Szegcdi Szalámigyár,

Next

/
Oldalképek
Tartalom