Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-11 / 160. szám

CsfltBrtíSk, 1957. július 11. 3 Körmönfont bűnszövetkezetet Ellenforradalmi napok lepleztek le Szegeden ' L Évek óta dézsmálták az állami vagyont — Vége Zsiga Kálmán és társai gyöngyéletétnek A dolog ott folytatódott, hogy a Szegedi Kiskereske­delmi Vállalat l-es számú vasárudájának vezetője, Zsi­ga Kálmán kijelentette a rendőrnyomozóknak: "Uraim, kár a fáradságért, hiszen én jó fiú vagyok és akkora adag összeköttetéssel rendel­kezem, hogy úgyis mihama­rabb névreszóló kegyelmet fogok kapni.* Zsiga Kálmán ügye viszont ott kezdődött, hogy 1951-ben került a vas­árudéba vezetőként, ahol szinte kezdettől fogva letar­tóztatásáig lopott, sikkasztott. Amihez hozzáért, abból pénzt csinált, természetesen a ma­ga hasznára. De kezdjük csak sorra-rendre Zsiga bűn­lajstromát. A Déma cipőgyár villany­szerelője — egyben Zsiga só­gora — Görög János, sűrűn megfordult a vasárudéban különböző apróságok vásár­lása ürügyén. Egy-egy fillé­res cikk kifizetése után azon­ban nagy pakkokkal távozott az üzletből. A csomagok Frá­ter János és Csikós József műköszörűsöknek voltak cí­mezve, amit Görög el is jut­tatott valamennyi esetben a címzettnek. Zsigát áldották a piaci bazárosok is, akik fil­léres »bovli* árukat vásárol­tak nála. Ilyen vásárlásokkor Zsiga egy-két csomag zseb­kést, vagy körömvágóollókat és egyebeket juttatott a ba­zárosok csomagjaiba, amiért végtelenül udvarias és hálál­kodó kézszorítás közben a pult fölött a kezébe csúsztat­tak esetenként 2—3 darab rózsaszínű százast. Így tett Zsiga nőismerőselvel is, ami­ért viszont a másalt .számolta" ol a részére "esedékes* honorá­riumot. Zsigát szerették a szi­takészítők is, akik 300—400 forint borravaló ellenében általa bármikor hozzájuthat­tak az egyébként hiánycikkek­ként ismeretes szitavásznak­hoz. Petrovics Rudolf kárpi­tos mester, Zsiga testi-lelki jóbarátja pedig szinte hozzá volt nőve a "nagystílű* áru­davezetőhöz. Petrovics húsz esetben ka­pott Zsigától nagyobb meny­nylségű bútorrúgót, amiért nem is maradt háládatlan, mert egy rekamiét, két fotelt és négy kárpitozott széket ké­szített neki. Zsiga pedig a munkadíj fejében ismét bú­torrúgóval rukkolt ki, így honorálva a testi-lelki jóba­rát -szívességét*. Zsiga szerette a jó bort, erre mutat az a tény, hogy a termelőktől szívesen elfo­gadott 15—20 liter bort is egy tételben, amiért viszont dro'fonatot, szeget, zománcos tűzhelyet é9 egyéb cikkeket adott. Az üzletben letett bort, lisztet, burgonyát, paprikát és miegyebet nem volt rest a lakására szállítani. Ha nem volt termény, megelégedett az „aprópénzzel? Is, ha az ró2sa_ színű volt. Zsiga Kálmán "végtelenül* szerette a családját és va­lamennyi retyerutyáját is, mert bőségesen ellátta őket a háztartásban szükséges kony­haedényekkel, evőeszközökkel és a háztartásban használatos szinte valamennyi cikkel, „Csomagolt erőmű vek" "Csomagolt erőműveknek* nevezik a világhírű csehszlo­vák ipar újtípusú hőerőmű­vét, amely iránt külföldön igen nagy az érdeklődés. A "csomagolt erőmű* berende­zéseit úgynevezett blokkok­ban juttatják el a rendelte­tési helyre. Egy-egy blokk súlya nem haladja meg a 13 tonnát cs éppen ezért vi­szonylag könnyen szállítható. A "csomagolt erőművek* gyártása lehetővé teszi, hogy a szükség esetén még a leg­távolabbi vidéket is ellássák villamosenergiával. Az újtí­pusú erőművek kapacitása 750-től 1500 kilowattig terjed. egyrészt lopott áruval, más­részt az elsőosztályú árut le­értékelte, de csak a rokonsá­ga részére. Széleskörű isme­retsége .révén Zsiga többször volt hivatalos lakodalomba. Ilyenkor násialándékkánt többszemélyes lopott evőesz­közökkel rukkolt ki. Az elmúlt év karácsonyán Zsiga a feleségét és nagyob­bik gyermekét — és termé­szetesen önmagát is — meg­lepte egy-egy vadonatúj bőr­kabáttal. Ugyanakkor csinál­tatott 7900 forintért egy kom­bináltszekrényt. Ezt követően motorkerékpárt és három kerékpárt is vásárolt. Hogy telt minderre az egyébként vagyontalan mivoltából, 1400 forintos havi keresete mellett? A Kőrösi-halász­csárdában egy este könnyű­szerrel othagyott öt darab százast a víg muzsikaszó mel­lett. Legutóbb azonban, ami­kor már érezte, hogy ég a talpa alatt a föld, a muzsiku­sokkal már azt húzatta: "Hej cigányok, cigányok, rossz vi­lág jár rátok*. A házkutatás során a legdrágább fehérne­műkből tömött szekrényt ta­láltak Zsigáéknál, neki és a feleségének legalább har­minc pár cipő sorakozott egymás mellett és annyi öl­töny ruha, hogy négy életre is elegendő volna még egy miniszternek is. Az apósánál. Mertlik Sándor fuvarosnál 37 ezer forint készpénzt ta­láltak elrejtve. S Itt kapcso­lódnak a többi társak is Zsi­ga ügyletébe. Zsiga sógora, Görög János, aki kezdettől fogva együtt dogozott vele, a Déma Cipőgyárból mindent ellopott, ami a kezeügyébe került. Főnökével, Csurman Lajossal vetélkedtek abban, hogy melyikőjük tud többet ellopni. A lopott gépalkatré­szeket, villanyszerelési cik­keket a Szegedi Cipő Ktsz­nek 53 ezer forint értékben "dolgozták be*. Minderről természetesen hamis közületi blokkot adtak. Barna György Déma-cipőgyári főraktáros Göröggel küldette haza a lo­pott cikkeket, természetesen ezért Görögöt is honorálni kellett, szintén lopott anya­gokkal. Mertllk Sándor fu­varos, Zsiga és Görög közös apósa fuvarozgatott a "gyere­i keknek* és elrejtette a lo­pott holmikat. A bűnszövet­kezet lelkére •aáseiar forintnál ls több kártevés nehezedik. A fele­ségek ruháskosarakkal hord­ták össze a különböző drága holmikat, amelyek most már bűnjelként szerepelnek majd a bírósági tárgyaláson. Ezek­után próbálja hát Zsiga lat­bavetni az általa hangozta­tott "összeköttetéseit*. Ügy véljük, a Pest és Szeged kö­zötti lótás-futás egy pofa ba­gót sem ér, mert aki a tár­sadalmi tulajdonhoz nyúl, annak lakolnia kell. Zsiga és társai pedig erre nagyon is rászolgáltak. . Lődl Ferenc Sok gyümölcs volt a tegnapi piacon Nincs párja a korai piac­nak, mondják az árusok. Nyá­ri napokon a hetipiacok ko­rén kezdődnek, az a legügye­sebb, aki a legkorábban a piacra ér és gyorsan eladja portékáját. Ilyen gyors piac volt a tegnapi is, mert mire az idő felmelegedett, akkorá­ra sokan bevásároltak, a piac megritkult. Árut még a déli órákban is kaphattunk, hi­szen a felhozatal szintén te­kintélyes mennyiségű volt. Paradicsomot és zöldpaprikát is vásárolhattunk bőven, bur­gonyát és zöldborsót szintén. Sok zöldborsó maradt azon­ban kl, úgy látszik a vevők drágának találták. A gyü­mölcsféleségek felhozatalára sem lehet panasz, hiszen érett és befőttnek való sár­gabarack, meggy, körte, alma kosárszámra volt. Az árak a következőkép­pen alakultak: Burgonya 1.60—2.20, fejes káposzta 1—1.50, tök 30—40 fillér, ugorka 1.50—2.50, pa­radicsom 9—10 Ft, zöldpapri­kát 20 fillértől árulták. Egres literje 5.—, sárgabarck 2— 3.50, körte 2.80—3.20, alma 2.50—3.50 forintot kértek ki­lójáért. A tojás még mindig tartja az árát: darabja 1.20—1.30 Ft. Fiatal liba párja 120—140, kacsa 65, csirke párját 50 fo­rintért tartották. MIÉRT ROMLANAK A FOGAK? Az archeológusok a nyolc­ezerötszáz évvel ezelőtti él­kapcsokban egyetlen romlott fogat sem találtak. A Fran­ciaországban megvizsgált, csi­szolt kőkorszakból származó álkapcsokban a fogak 3.81 százaléka romlott. Később a gallok Idején a romlott fogak aránya 6,34 százalékra emel­kedett, majd a rómaiak Ide­jén 13.35 százalékra nőtt. M. Hartweg, az egyik párizsi múzeum kutatója ezt a Jelen­séget azzal magyarázza, hogy a fog romlása a szénhidrá­tok (liszt, cukor, stb.) fo­gyasztásával együtt Jelent meg. ^ az Úlszegedl Kender- Lenszövőben ^ II tiszaparti üzemben, az Üjsze­gedi Kender- Lenszövőben dolgoznak a gépek és az em­berek becsületesen teljesitik kötelességeiket a munkában. Az ellenforradalom vihara végigszántott ebben az üzem­ben is. Erre emlékezünk... 1950. október 23. Munka közben és a műszakváltás után csoportok vitáznak. A hir a budapesti fegyveres felkelésről bejárja az üzem­részeket Az emberi fejek­ben különféle vélemények alakulnak kl. A munkások azonban dolgoznak a gépeik mellett. A termelésben nincs említésre méltó zavar, ám az emberek gondolkodásában már Jelentkeztek ennek nyo­mai. A szegedi József Attila­köri vita — amely az ellen­forradalom vérosunkbeli har­ci riadója is volt — erősítet­te a gyárban évek óta hát­térbe húzódó jobboldali egyéneket, a kispolgárokat, vagy éppen az osztályellensé­get. Ezek az emberek külön­féle híreket eregettek szárnyra. izzott az el­lenforra­Hamu alatt dalmi parázs. A munkások azonban rendben termeltek. A volt MDP központi veze­tésében eluralkodott kapko­dás, a vezetés csődje, a tájé­koztatás hiánya mindenkép­pen az ellenforradalmárok­nak, a zavarosban halászók­nak kedvezett. Az újszegedi üzem dolgozói is egriek vol­tak abban, hogy a hibáktól meg kell szabadulni, hogy tisztább, igazibb szocializmust építsünk, — o dolgozó em­berek életének szépítésére. Egységesek voltak abban is, hogy néphatalom kelll S tisz­tességes, a hibáktól való jo­gos szabadulási törekvéseiket körmönfont ravaszsággal, ci­nikus hidegséggel vitorlájá­ba fogta az ellenforradalom. Az újszegedi ellenforradalmi szekértolók sem mondták nyíltan — mint ahogy egyet­len ellenforradalom nem mondja — tényleges céljai­kat, hanem azt a munkásér­dek köntösébe burkolták. 1956. október 25-re Szege­den már teljes volt a zűr­zavar. Felléptek az ellenfor­radalom olyan tipikus lovag­jai, mint a horthysta rendőr­tiszt fia: Kováts József. Nem volt ez hatás nélkül a gyárl­akra sem. Gyakran tették fel egymásnak a kérdéseket, amelyekre megnyugtató vá­laszt akkor nem tudtak kap­ni: ..Mi történik itt? Vajon hová vezet mindez?" S október 25-én a délutáni műszakba érkezők beszá­moltak arról, hogy a város­ban erős zűrzavar ütötte fel a fejét. Ekkor már feltűnt jobboldali demagógtálával Királyházi Sándor művezető Baj van a tisztasággal a Szent István téren A Szent István téren lakó dolgozók az utóbbi időben sokat panaszkodnak, mert baj van a környék tisz­taságával. Féltik gyermekei­ket ugyan úgy, mint minden szülő a gyermekparalízistől. Orvosi előadásokból ismerik, a napilapokból sokat olvas­tak arról, hogyan lehet vé­dekezni n betegség ellen. Az első legegyszerűbb védekezé­si forma: a tisztaság. Tiszta legyen otthonunk, környeze­tünk. tisztán kezeljük az élelmiszert, irtsuk a beteg­ség terjesztőit, a legyeket. A Szent István tér környé­ki lakók hiába tartiák tisz­tán lakásukat, hiszen a télen a Víztorony alján vízzel telt gödör áll — esős időben víz­zel telik meg — és nyllló számra terem Itt a, szúnyog. Ezt a vizet használják fel a kutyatulajdonosok kutyáik fürdetésére is. A tér másik oldalán a Búza-vendéglő előtt áüó lovak — még gazdáik le­hajtanak egy-két nagyfröcs­csöt — nyugodtan piszkolnak és a trágyán vígan lakmároz­nak a legyek, majd utána la­kásról lakásra vonulnak az aggódó szülők legnagyobb bosszúságára. A Szent István tér 5. szá­mú házban talán még elké­pesztőbb a helyzet. Kilenc la­kónak 15 apró gyermeke kér sürgős segítséget. A ház egyik lakója farkaskutyák tenyész­tésével foglalkozik. Állandóan két-három ku­tya szomorítja a ház lakóit. Elkerítették ugyan őket, de ez a lényegen nem változtat. A vágóhídról — vagy máshon­nan — nagy darab húsokat hoz a gazda: ezer számra kö­rülöttük a légy, a különböző rovarok, nem is beszélve a bűzről. Az udvar másik felébe rak­ják be a piaci árusok árui­kat. Ha kiszabadulnak a ku­tyák, a zöldségen játszadoz­nak és más "nemesebb aktu­sokat* is elvégeznek a sárga­répás kupacok tövében és ezeket az árukat másnap nyugodt lelkiismerettel elad­ják. Ezenkívül még egy nagy rakás szemét fertőzi az ud­var, a ház levegőjét. A ház lakói már figyelmeztették a kutyatartót; a házirend rá is vonatkozik — nem szabad a házban kutyát tartani. — De nincs semmi eredménye. A lakók már jártak a tanács egészségügyi osztályán ls, ott azt a választ kapták, nem tartozik rájuk. Kihez tarto­zik? Hova forduljanak Ionos követeléseikkel a ház la­kói? Ha nem tartozik a tanácsra, akkor siessen a ház lakói se­gítségére az a szerv, amelyik­nek kötelessége felszámolni az ilyen egészségtelen kör­nyezetet. S fontos a Szent István tér tisztántartása is; — /. — ás Patai József művezető. Megálltak az Üjszegedl Ken­der- Lenszövő gépei. A dol­gozók kivonultak a Kossuth­szoborhoz. mert úgy hitték, hogy ármány nem nyergeli meg tisztességes kívánságai­kat. A felvonulás — bár gyakran provokálni igyekez­tek — rendben haladt. A menetben részt vett a gyári pártszervezet vezetőségének több képviselője is. Ezzel jel­képesen azt is kl akarták fe­jezni, hogy a hibák ellen a párt fellép, s el van szánva azok megszüntetésére. A leszálló estében még mindig az utcán voltak az emberek. Forrófejű diákok fáklyájának fénye lobot ve­tett az estében. Torz és rendszerellenes kijelentése­ket is süvöltöztek a levegő­be. Szaporodtak a vészterhes felhők.:: Október 26-án a gyárban meghúzódó jobboldali szemé­lyek. ellenforradalmi lova­gok már nyíltan cselekedtek. Azok. akik a „demokrácia" bajnokaiként tetszelegtek, megkezdték a kommunisták kíméletlen eltávolítását. Mindezt azért, mert bűnük az volt, hogy kommunisták. Kéri Imre — ez a nekivadult ládaszögező, az ellenforradal­márok eszköze — felkereste Pavlovits Lászlót, a munka­ügyi osztály vezetőjét és nyomdafestéket nem tűrő hangon közölte vele, hogy hagyja el a gyárat. Erre a sorsra jutott az egyszerű bér­elszámoló. Márki Andrásné is. Ráfogták, hogy ávós-spicll. Elég volt ez a rágalmazó ki­jelentés arra. hogy üldözőbe vegyenek embereket. Így járt Fischer Miklós, az erő­telep alapsaervezetének párt­titkára, majd Balázs Lajos vezetőgépészt is elüldözték. II „vezérek* ekkor már lá­zas tevékenységbe fogtak, hogy valamiféle „munkásta­nácsot" összetákoljanak. A kultúrterem ruhatárában ösz„ szehívták az üzemrészek képviselőit. Erről a gyűlésről tudott az üzem pártbizottsá­ga is, azonban a józan szó itt már nem érvényesült. Több becsületes embert tá­volítottak el a gyűlésről azért, mert párttagok voltak. A vállalat igazgatója. Pong­rácz István, aki nagy hangon és szépen tudott szónokolni a helytállásról, az első pilla­nattól kezdve a gyűlésezők. Illetve az enyhén szólva „gyanús vezérek" bizalmát kereste. A gyűlés több nagyhangú részvevőjének sikerült kc­resztülvinniök, hogy a „mun­kástanács" elnöki tisztségé­vel Királyházi Sándor műve­zetőt bízzák meg. S az a Királyházi Sándor, akiVel az üzem pártszervezete éveken át elnéző és türelmes volt, segítették családi házának építését, mindenről megfe­ledkezett. azonnal kézbe vet­te a hatalmat és cimboráival intézkedéseket tett. Kiderült, hogy Királyházi igazi énje a demagógia, az uszítás és nem érdemelte meg azt a cikket sem. amelyet az újság jóval az ellenforradalom előtt ép­pen a jóindulattól vezettetve róla írt. ( (Folytatjuk.) fiozzászófás Eörsy Júlia könyvének vitájához I? gyetértek a bírálókkal: •M Eörsy portréja Juhász­ról — úgy, ahogy van — tel­jes egészében nem fogadható el hitelesnek. De hány el­rajzolt kép van a költöról. és mégis mind (Eörsyé is) egy­egy ismeretlen arcát mutatja meg, ha a teljesség gazdag­ságától távol áll is. Másrészt — ami a könyv érdeme — az is lényeges, fontos az iro­dalomtörténészek számára, ami nem objektív, sőt szub­jektív elrajzolás abból a szempontból, hogy milyen volt az a nő, akibe Juhász szerelmes volt, milyennek látta és látja a költőt Eörsy Júlia. Mert Eörsy Júliába szerel­mes volt Juhász. Igazolja ezt a könyv dokumentumanyaga. Milyen alapon lehet rágal­mazásnak, kitaláltnak, ko­holtnak tartani ezt? Tudo­másom van arról, hogy a szerkesztő szövegkritikai a la­possággal ellenőrizte az Eör­sy birtokában lévő dokumen­tumokat, összevetve a könyv­vel. Kinek higgyünk? A Jú­lia-verseknek. Juhász-leve­leknek, a tényeknek, vagy a kritikusoknak, akik bizonyí­tás nélkül állítják az ellen­kezőjét? Tehet az egyházi házasságlevél arról, hogy tanúi azóta már nincsenek az élők. sorában? Ellenérvek azért vannak: Juhász újságíró-barátainak nem említette Eörsy Júlia nevét. De ki tud máramaros­szigett szerelméről, melynek versek sora őrzi az emlékét? Még Halmi Bódog sem, aki ott legközelebb állt Juhász­hoz. A külső jellemzésről: 1 1 csak Kosztolányi ve­hette észre a vidéki tanár lyukas cipőjét és elmaradha­tatlan, piszkos, fehér zokni­ját — Eörsy nem? Kétségtelen: a könyv leg­főbb hibája az, hogy Juhász családja — enyhén szólva — negatív beállítást kap. Sze­relném ideírni az Édes­anyám című verset, mely igazabb, mint Eörsy könyve. Hogy miért került ellentétbe Eörsy a családdal, nem tu­dom. Vallásosságban meg* egyeztek. Nem szabad elfei lejteni, hogy édesanyja azt szerette volna, ha Juhász szerzetesnek megy, erről ta­núskodik Rozsnyal Kálmán­hoz írott levele 1907-ből. Ez volt a helyzet később is? Nem tudom. I|/f érlegre téve a könyv Werényeit és hibáit: he­lyesnek tartom a kiadást, már csak a közölt nagyszá­mú ismeretlen dokumentum miatt is. Talán azért mégis helyeiebb lett volna, ha nem népszerű, hanem tudorná­nyos jellegű sorozatban jele­nik meg. Miért titkolnánk el Juhász életének egy ismeret­len szakaszát? Miért féljünk ennek megismerésétől? Nem is értem, miért rohanja meg a könyvet (alapos, igényes, adatokra támaszkodó bírála­tok helyett) a személyeskedő, megalapozatlan kritika. Grezsa Ferenc „7, . tanár Kistelek Magyar Népi Művészegyüttes alakult a romániai Sztálinvárosban Néhány nappal ezelőtt több mint 200 sztálinvárosi magyar dolgozó gyűlt össze a tarto­mányi néptanács dísztermé­ben, hogy a párt javaslatára megalakítsa a magyar népi művészegyüttest. Az alakuló ülésen ott voltak az őszhajú dalárdisták, a fiatal énekesek, táncosok, a Temelia cement­gyár hírneves színjátszó gár­dája. A magyar művészegyüttes­be eddig több mint 300-an kérték felvételüket. Az énekkarral, tánccsoport­tal, zenekarral, színjátszó cso­porttal és népművészeti cso­porttal rendelkező művész­együttes a tervek szerint Ko­dály Zoltán Hári Jánosával mutatkozik be. Ezzel párhu­zamosan valamennyi csoport önálló műsorra is készül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom