Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-07 / 157. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIII. évfolyam, 157. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1957. július X. Nem fogjuk megengedni, hogy a pársban heiyesea kibontakozó vitákat bárki is az ellenségnek kedvező mederbe terelje — jelentette ki Marosán György elvtárs a budapesti aktívaértekezleten elmondott beszédében Ismeretes, hogy Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott beszámolót a budapesti kommunisták póntckl aktívaértekezletén. Az alábbiakban bővebben Ismertetjük a beszámolót. — Az MSZMP országos pártértekezletét — kezdte beszámolóját Marosán elvtárs — nemcsak népünk kísérte nagy figyelemmel, de érdeklődést keltett külföldön is. Külföldi barátaink, kommunisták és haladó szellemű emberek, akik a legnehezebb időkben, az ellenforradalom véres napjaiban szolidaritást vállaltak a magyar kommunistákkal, a magyar néppel, reménnyel tekintettek felénk. Ezekben a napokban is jóleső érzéssel töltött el bennünket az a tudat, hogy barátaink bíznak bennünk. Árgus szemekkel figyelte értekezletünket az ellenség is, a nemzetközi imperializmus valamennyi ügynöke és lakája, együtt a külföldre szökött hazaárulókkal. Az ellenség veresége ellenére sem mondott le a harcról, keresi, hol fedezhet fel ingadozást, bizonytalanságot, ellentéteket, esetleg repedéseket a párt falán, hogy ezeket saját céljai érdekében felhasználja. Meg kell mondanunk, hogy értekezletünk ebből a szempontból újabb politikai vereség az ellenség számára. «— Az országos pártértekezlet tanácskozásait közel 8 hónapos kemény, szívós küzdelem előzte meg a pártért, a munkáshatalomért, a szocialista vívmányok megvédéséért. Az utolsó 12 esztendőben uralkodóvá lett az a nézet, hogy minden úgy megy, mint a karikacsapás. Ezekben a hónapokban tanultuk meg, hogy nem így van. Kormányozni, a proletárhatalmat megtartani, a szocializmust építeni kemény, küzdelmes harc. Mozgalmunk örök emlékei maradnak az utolsó hónapok százezreket megmozgató pártnapjai, a munkásgyűlések, nagygyűlések, aktívaülések, melyeken magasan lobogott a kommunisták harci tüze. Bátran mondhatjuk, hogy amikor az országos pártértekezlet összeült, már egységesen állt mögötte 350 ezer párttag akarategysége, s rajtuk keresztül a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a néphez hú értelmiség támogatása. «— A pártértekezlet a parlamentben, az egykori felsőház helyén ülésezett. A folyosókról, a termekből a téli és a tavaszi viharok szele kihordta az ellenforradalmi napok bűzét. Eltűntek a külföldi "vendégek" díszes ruhái, a Horthy-tisztek naftalinszagú mundérjai, eltűnt a tömjénszagú Mindszenty is, az ellenforradalom bajnoka. Most munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek vitatkoztak arról, ami volt, tanácskoztak arról, ami van és szót értettek abban, hogyan tovább. Az országos pártértekezletet az jellemezte, hogy már régen beszéltünk ilyen nyíltan, őszintén, ilyen elmélyülten, ennyire elvi alapon a párt, az állami élet ügyeiről. Semmi sem korlátozta semmilyen "kényes" kérdés őszinte felvetését, megvitatását, a bátor kritikát. Ezt kívántuk elősegíteni azzal is, hogy a pártértekezletet zártan tartottuk meg. Így sikerült a pártértekezletet munkaértekezletté tenni és biztosítani a zást nyugodt tanácskoA vitázok hangjából kicsendült a párt szeretete, a dolgozó nép szeretete és a haza felemelkedéséért végzendő munka nagy felelőssége. Valamennyien hitben és bizalomban megerősödve, egységbe kovácsolódva határoztunk és döntöttünk. Megszilárdítottuk a pártot, artiei" vezeti a harcot a haza <?s á nép üdvére. Tisztán áll eloítünk az út, amelyen haladnunk kell előre. A dolgozó magyar nép ügye jó kezekben van — Egységesen erősítette meg az értekezlet a párt politikai vonalvezetését. Egységes volt a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság megerősítésében, és kiegészítésében. Egységesen sorakozott fel a párt- és a kormányvezetés mögött. Elismerte történelmi és politikai érdemét annak, hogy az október-novemberi események idején a munkás-paraszt forradalmi kormány megalakításával és a párt újjászervezésével a magyar népi hatalom érdekében új útra lépett. Ügy látta, hogy a dolgozó magyar nép ügye jó kezekben van. Egységes volt az értekezlet abban, hogy az ellenforradalmi erők elleni harcot a törvény minden eszközével továbbra is határozottan és következetesen folytani kelL Egységesen állapította meg, hogy a párton belül és a párton kívül változatlanul fő veszély a revizionizmus, a "nemzeti kommunizmus". Egységesen tartotta szükségesnek az értekezlet a szektás "baloldali" hívek felszámolását. Egyöntetűen foglalt állást az értekezlet abban, hogy a párt egységére úgy kell vigyázni, mint szemünk fényére. A párt egységét meg kell védeni minden módon és minden eszközzel bárki részéről és bármilyen irányból jövő támadással szemben. A pártkonferencia az egység alatt nemcsak szervezeti, hanem marxista—leninista elvipolitikai egységet ért Egységesen határozta el a pártértekezlet, hogy meg Egyetlen kommunistának sincs joga megsértődni A pártértekezlet kapcsán sok szó esik Révai elvtárs felszólalásáról és az azt követő vitáról. Mivel a sajtó ezt nem részletezte, mindenféle mende-mondák járnak közszájon. Az ellenség természetesen igyekszik ezt a vitát kitalálásokkal eltorzítani és kártékonyán kihasználni. Szükséges ezért megmondani. hogy Rcval elvtárs felszólalásában lényegében egyetértett a párt eddigi vonalvezetésével és megszavazta a párt határozatát is. Felszólalásából inkább az derül ki, hogy bizonyos kérdésekben nem volt helyesen informálva. Kádár elvtárs a Révai elvtárs által felvetett kérdésekre megadta a megfelelő választ. Megalapozatlan volt Révai elvtársnak az a megállapítása, hogy egyes régi kommunista funkcionáriusok belső emigrációban élnek. Minden elvtárs szerepe a párt, az állami, társadalmi életben önmagán fordul meg, azon, hogy a régi hibákat hogyan ismeri fel és hogyan javítja kí. Belső emigráció kommunisták között nincs és egyetlen elvtársnak sem lehet oka arra, hogy "belső emigrációban" éljen. Vannak azonban olyanok, akik sértődötten félreállnak, duzzognak, nem vállalják azt a beosztást, amit a párt számukra kellő megfontolássá1 kijelöl. (Folytatás a 2. oldalon) kell szilárdítani a párt- és állami életben a demokw • tikus centralizmus lenini i elvét. Az egészségesen kifejlődött demokratikus gyakorlatot és eredményeket megőrizve és továbbfejlesztve, a jelenlegi szakaszban pártunk és államunk életében a centralizmust is jobban kell erősíteni. Egységes volt az értekezlet abban, hogy a pártnak meggyőző nevelő munkával tovább kell fejlesztenie tömegkapcsolatait. Nagy feladat vár a szakszervezetekre, a KISZ-re, a dolgozó nők szervezetére, a Hazafias Népfrontra, az országgyűlésre, a tanácsokra. Egységes volt az értekezlet abban is, hogy a párt- és az állami élet vezetése és vezetői ezután is nyíltan és őszintén beszéljenek. Mondják meg a népnek az igazat, mert a magyar nép ezt szereti. A párt és a kormány bizalmát látja abban, ha tanácskoznak vele, ha tanácsát kérik és vele együtt oldják meg a felmerülő nehézségeket. Egységesen helyeselte a pártértekezlet, hogy a párt és az állam külpolitikáját a nemzeti függetlenségre, a proletárnemzetköziségre kell építeni. Egységesen foglalt állást a kommunista- és munkáspártok viszonyában az eddig elért eredmények mellett. A pártértekezlet elvi és politikai nézeteinek fenntartása mellett a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal viszonyunk további javulását tartja szükségesnek. l/ha: Tanulságos történet a Textilmfivekböl • Az intrika ellen • Mit kell tudni a járványos gyermekbénulásról ? Közös összefogással a ságváriielepi orvosi rendelőért © Kanadai sarkkutató tudós nyilatkozata lapunknak CL oofán meffett Most érkezett meg hosszú útjáról a kocsi, de ezzel nem fejeződött be a gépkocsivezető munkája. Feljegyzi az út eseményeit, átvizsgálja az autóját és előkészíti a következő kacskaringós útra, hogy gyorsan továbbíthassa a fontos fuvarokat az ország Különböző részeibe. Elete jelentős részét a volán mellett tölti — az emberek érdeké(Licbmann Bcla leíve..ek:) ben. • • Üdvözöljük a szövetkezeti dolgozókat A szövetkezés gondolata egyidős az emberrel. A közösen végzett munki könynyebb és eredményesebb. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában pedig a szövetkezés gondolata, a szövetkezeti termelés igen időszerű termelési forma. Éppen ezért nem véletlen, hogy a felszabadulás után a párt és a kormány jelentős erőfeszítést fejtett ki, hogy a mezőgazdaság és a kisipar, a helyi ipar területén erős, gazdaságos termelést folytató szövetkezeti szektort hozzon létre. Egyiidejűleg gondoskodott a falu, a dolgozó parasztság áruellátását biztosító, kereskedelmi és kisebb részben ipari tevékenységet is folytató szövetkezeti kereskedelem megszervezéséről is. Azóta egy évtized telt el. Mindhárom szövetkezeti szektor alaposan kivette részét az országépítésből. Becsülettel végezte munkáját valamennyi dolgozója, s ha mutatkoztak is megtorpanások, a fejlődés állandó volt. Állandó volt még akkor is, ha az elmúlt időszakban súlyos hibákat követtünk el ezen a téren is. Ilyen súlyos hiba volt, hogy az állandóan hangoztatott önkéntesség elvét a gyakorlatban többször sérelem érte. Mind az önkéntesség elvének megsértése, mind az egyéb e téren elkövetett hibák nagy kárt okoztak a szövetkezetek fejlődésében, de hatásukban elenyészők ahhoz képest, amelyet az ellenforradalom okozott, különösen a termelőszövetkezetek között. A kisipari szövetkezetek közül három bomlott fel megyénkben a hetvenhét közül. A termelőszövetkezetek közül több széthullott a megyében. Természetesen ha a kisipari szövetkezetek számbelileg nem is fogyatkoztak meg lényegesen, anyagiakban itt is komoly veszteségeket okozott az ellenforradalom. Ezenkívül nagy volt az eszmei zűrzavar is az októbervégi, novemberi napokban. Az eredményesen működő szövetkezetek mégis együttmaradtak és összekovácsolódtak — kiállták a nagy megpróbáltatást. A munkás-paraszt kormány idejében felfigyelt a szövetkezeti emberek gondjára-bajára és az országos problémák között is közmegelégedést kiváltó határozatokkal teremtette meg azt a hangulatot azt a termelési kedvet, amely azóta a szövetkezeti dolgozókat jellemzi. A termelőszövetkezetiek 10 százalékkal magasabbra tervezték az egy tagra eső munkaegység növekedését és az eddigi számok azt mutatják, hogy ezt teljesíteni is fogják. Ez természetesen a szövetkezet gazdasági gyarapodásán, erősödésén felül az egyének gyarapodását is biztosítja. Az egy tagra jutó részesedés összegét nem kevesebb, mint 3700 forinttal tervezték többre, mint 1955-ben. Ennek elérésére megvan minden lehetőség a tagok becsületes jó munkája alapján. A termelőszövetkezetiek jobb munkája a terméshozamban is meg fog mutatkozni. Szegeden különösen, hiszen itt a legrun gyobb zavar idején is megvédték új életformájukat. A több termék, a falusi dolgozók és termelőszövetkezetiek életszínvonalának emelkedése nagyobb feladatokat ró a földművesszövetkezeti dolgozókra. A termékek felvásárlása és annak a vásárlóerőnek a kiépítése, amely becsületesebb, jobb munka eredményeként jut a dolgozókhoz, nagy feladat elé állítja a földművesszövetkezeteket. A földművesszövetkezeti dolgozók és a MÉSZÖV dolgozói felkészültek erre, és bízhatunk bennük, hogy becsületesen helyt is fognak állni. A kisipari szövetkezetek dolgozói is nagy termelési kedvvel és szorgalommal végzik munkájukat. Bizonyítja ezt, hogy az 1957. év első negyedévében közel 7 millióval termeltek többet, mint 1956. év hasonló időszakában. A második negyedév eredménye is több millióval szárnyalja túl a tavalyit. Jelentős eredmény ez, mert ez a többtermelés a legválságosabb időszakban jelentkezett, amikor különösen fontos volt, hogy a lakosság közszükségleti cikkekből ne szenvedjen hiányt. Árnyéka is van azonban ennek az eredménynek, mert ha az I. negyedév termeléséhez viszonyítva a kifizetett bérek emelkedése nem is haladta túl az átlagosan megengedett béremeléseket, áprilisban 12 százalékkal magasabb bért fizettek ki a kisipari szövetkezetek a megengedettnél. Örvendetes azonban az a tény. hogy a bérek ilyen mértékben történt alakulásának következményeire idejében rádöbbentek a szövetkezeti vezetők és a megfelelő intézkedések nyomán a májusi bérek már aránylag megfelelően alakultak. Van még tennivaló. A megyei szövetség, a szövetkezeti dolgozók és vezetők összefogása azonban meg fogja hozni ezen a téren Is a kellő eredményt. Az ellenforradalom súlyos csapásokat mért népgazdaságunkon belül a szövetkezeti mozgalom minden ágára. A forradalmi munkás-paraszt kormány helyes rendelkezései és intézkedései nyomán azonban ismét fejlődésnek indult ez a mozgalom, és megvan minden remény arra, hogy az ellenforradalom csapásait kiheverje és alapját képezze egy olyan virágzó szövetkezeti éleinek, amelynek tagjai nemcsak beszélnek a szövetkezeti mozgalom előnyeiről, de érzik is azt. Ezért mindannyiónknak sokat kell dolgozni. Szövetkezeti dolgozók! A szövetkezeti nao alkalmával tegyünk fogadalmat, hogy minden erőnket szocialista hazánk építésére fogjuk fordítani, s a nemzetközi szolidaritás a népek közötti barátság és béke jegyében ünnepeljük meg a NemzetköSi Szövetkezeti Napot! Munkánkat úgy végezzük, hogy ezzel tovább erősíthessük szövetkezeteinket és az egész dolgozó nép érdekében a magyar szövetkezeti mozgalmat' Horváth Sándor