Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-18 / 140. szám

Megkezdődtek az év végi vizsgák a szegedi iskolákban Tegnap reggel ünneplőbe öltözött kisfiúk, kisleányok virágcsokrokkal igyekeztek a város iskoláiba. A tantermek feldíszítve várták a szülőket, akik előtt a kisdiákok számot adtak egész évi munkájuk eredményeiről. A vizsgákon nemcsak a gyerekek izgultak; a pedagógusok számúra is ünnep, izgalommal teli ünnep nz éwégi vizsga. A táblák előtt egymás után sorakoztak a kis diákok. Ki verset mondott, ki számtanpéldát fejtett meg, ki lakóhclyismerctliől vizsgázott A nagyobbak történelemből, földrajzból is felellek a feltett kérdésekre. A vizsgákon az ünnepi hangulat anynyira hatalmába kerítette a gyerekeket, hogy a máskor meg fogyelmezhctetlen virgoncok is elfogódottan ültek, és összeszedték minden képességüket, nehogy rossz választ adjanak a kérdésekre, A vizsgák után virágkaravánok indultak az iskolákból a város különböző pontjai felé. A szeretet virágait vitték a tanítványok pedagógusaiknak, akik a hosszú tanév alatt fárasztó munkával, áldozattal fáradoztak a gyerekek igaz, emberi neveléséért. A j-h^tkt j.h/3t«! ji A POLGÁRMESTER LS AZ ELEFÁNT LJRPARBAJA A rhodéziat Ndola város polgármestere minden áron a nép bizalmára pályázott. Tekintve, hogy a városigazgatást ügyek túl komplikáltak és túl kevés hatásuk van, a oolgérmester merészet és nagyot gondolt, s furcsa párharcot vívott egy 6 tonnás elefánttal. Pártatlan zsűri volt hivatva eldönteni, hogy a két vetélytárs közül melyik — a polgármester, vagy az elefánt — tud több sört elfogyasztani. A nagyszámú közönség örömujjongása közben a polgármestert kiáltották kl győztesnek, amikor az elefánt holtrészegen rogyott össze. Folyton hajszoltál;, hogy kutassa a körzet lojalitását. Kísérteties eredményekre jutott. Mikor a környékbeli asszonyok elkísérték bevonuló férjüket, a kapitány tudta, hogy ezek a férfiak feltétlenül megígérik a feleségüknek, hogy nem fogják magukat agyonlövetni a császár őfelségéért. A feketesárga láthatáron forradalmi felhők gyülekeztek. Szerbiában és a Kárpátokban egész zászlóaljak mentek át az ellenséghez. A 28. regiment, a 11. regiment. Ez utóbbiban a piselti körzetből és járásból való katonák szolgállak. Oly feszült volt az a lázadás előtti légkör, hogy a vodnanyi rekrutált jekete organdinből készült szegjűlckel vonullak be. A piselti állomáson Prágából jövő katonák utaztak át, s visszahajigálták a cigarettát és csokoládét, amit a piseki jobb társaság hölgyei adtak be nekik a sertésszállító vagonokba. Aztán átutazott egy menetzászlóalj és néhány piseki zsidó elordította magát: -Ileil, nieder mit den Serben!*, amire kaptak egypár olyan gyönyörű pofont, hogy egy egész hétig nem mutatkozhattak az utcán. S miközben ezek az epizódok lejátszódtak, világosan rámutatva arra, hogy a templomi orgonákon játszott »Gotterhalte* csupán siralmas aranyozás és általános képmutatás, a csendvrürsökröl egyre érkeztek a válaszok, a la Pulim, a különböző kérdőívekre, hogy minden a legnagyobb rendben van, a háború ellen nem folyik semmilyen agitáció, a lakosság hangulata római egyes a, a lelkesedés római egyes a—b. — Maguk nem csendűrök, hanem községi csőszök — mondogatta a kapitány körútjai alkalmával, — ahelyett, hogy ezer százalékkal élesebben vigyáznának, lassarfként barmokká fejlődnek vissza. S e zoológiai felfedezéshez még hozzátette: — Vígan döglenek idehaza, és azt gondolják: »Mit dem ganzen Krieg kann man uns im Arsch lecken*. (Az egész háborúval kinyalhatják a fenekünket). Aztán mindig felsorolta a szerencsétlen csendőrök összes kötelességeit, és előadást tartott arról, hogy milyen a helyzet, s hogy mindent jól kézbe kell venni, hogy valóban olyan legyen, amilyennek lennie kell. Miután ily módon ragyogó képet festett a csendőri tökéletességről, amely az osztrák monarchia megerősítését szolgálja, fenyegetések következtek, fegyelmi vizsgálatoki áthelyezések és káromkodások. A kapitány szilárdul meg volt győződve arról, hogy itt valami fontos őrhelyen áll, védelmez valamit, s liogy az alája tartozó csendőrőrsök összes csendőrei lusta gazemberek, egoisták, csirkefogók, csalók, akik a világon semmi máshoz nem 'érienele, csak a pálinkához, sörhöz és borhoz. S mivel csekély a fizetésük, hagyják magukat megvesztegetni, hogy vedelhessenek, és lassan, de biztosan tönkreteszik Ausztriát. Az egyetlen ember, akiben megbízott, a saját őrmestere volt a körzeti parancsnokságról, de a kocsmában ez is mindig azt mondta: — Na, máma megint csináltam egy jő heccet a vén fajankóval.. / A kapitány elmerülten tanulmányozta a putimi csendűrörmestemek Svejkről szóló "berichjét*. Előtte állt Matejka esendörőrmester, és azt gondolta magában, hogy a kapitány bebújhat neki a fenekébe az összes berichtekkel együtt, mert öt lent, az Otavában már várják egy parti snapszlira, — Legutóbb azt mondta magának, Matejka — szólalt meg a kapitány —, hogy a legnagyobb hülye, akit eddig megismertem, a prolivini esendörőrmester, de ezzel a berichttel a puíimi őrmester még rajta is túltett. Az a katona, akit az a bitang, az a részeg őrsparancsnok hozott, és úgy hozzá volt kötözve, mint egyik kutya a másikhoz, az egyáltalán nem spión. Egész közönséges dezerlőr. Az őrmester olyan marhaságokat ír itt a jelentésben, hogy minden kölyök az első pillantásra látná, hogy be volt rúgva a nyavalyás, mint egy pápai prelátus. — Azonnal vezesse ide azt a katonát — adta ki a parancsot a kapitány, miután még egy darabig tanulmányozta a putimi jelentést. — Soha élelemben nem láttam még egy ilyen hülyeség-gyűjteményt, és ráadásul még egy olyan marhát küld azzal a gyanús fickóval, mint ez az őrsparancsnok. Engem még nem jól ismernek ezek az emberek, én is tudok komisz lenni. 11a naponta háromszor nem csinálják öszszc magukat előttem a félelemtől{ már azt hiszik, hogy fát lehet hasogatni a hátamon. A kapitány hosszasan kifejtette, hogy a csendőrség mostanában fittyet hány minden parancsnak, s amikor berichteket állít össze, mindjárt látni, hogy egy ilyen őrmester mindenből tréfát űz, csak hogy még jobban megkeverje a dolgokat. Ila felülről figyelmeztetés érkezik, hogy , nincs kizárva, hogy kémek járkálnak a vidéken, akkor a csendörörmesterek nagyban kezdik gyártani őket, és ha még eltart egy ideig a háború, akkor az egész csendőrség egy nagy bolondokháza lesz. 1 áviratozzanak az irodából Putimba, hogy az az őrmester holnap jelentkezzen Pisekben. Majd ő kiveri neki a fejéből azt az "óriási eseményt*, amelyről a jelentése kezdetén ír, — Melyik regimentből szökött meg.', — így fogadta Svejket a kapitány. — Egyikből se, 1 1 1 A kapitány ránézett Svejkre, ét akkora gondatlanságot látott a derék katona nyugodt arcán, hogy megkérdezte tőle: — Hogy jutott akkor az uniformishoz? : i {! ! li •!.•• (Folytatjuk) művészi élményt hozott a vasárnapi filharmóniai matiné ipt eethovennel tért vissza "•k® a szegedi színpadra, emlékezetes sikereinek színhelyére Vaszy Viktor, Nemzeti Színházunk új igazgatója. A muzsikus vallomása mélyen emberi hangjával mindenkit magával ragadott, a karmester pedig csodát művelt és egy új zenekar differenciált hangzásával lepett meg. Hogy éppen Beethovent választotta bemutatkozásul, egyéniségéből, a klasszikusok iránti tiszteletéből fakad, de bizonyos, hogy előadógárdáját ezzel a zenével kívánta a legmagasabb szépségeszmény szolgálatába állítani. A siker teljes volt: a zenekar tiszta beethoveni muzsikát nyújtott és ennek a ragyogó művészi teljesítménynek fényénél a szegedi zene ügyének széles perspektívája bontakozott ki. A műsor első részében az 1802-ben elkészült II. (D-dur) szimfóniát mutatta be. Ez az alkotás jövőbe mutató, kezdeményező, ritmuséletében különösen eleven. Egyedül a Larghetto a lélek pihenője, amelyben Schubert módján dalolja ki magát a zeneköltői alkotó kedv. Vaszy rendkívül gondosan dolgozta ki a tételeket, amelyekben a ritmus lüktető mozgalmasságában is a derűs boldogság finom színeivel bilincselt le. Külön kiemeljük a finálé kurtán felkacagó motívumából oly szervesen kifejlesztett tétel remek felépítését. Az előadás mély benyomást tett a hallgatóságra, míg a zenekar komoly erőpróbája nagyszerű előkészület volt a IX. szimfóniához. És a karmester értette a módját, hogy a felvillanyozott együttessel még magasabbra szárnyaljon az öröm • csodálatos himnuszáig. BÖRZSÖNYI ÉPESLAP Aki nem látta Börzsönyt, — még nem Ismeri hazáját. Az ország egyik legfcstöibb része a ..Nagy Dunakanyar". Mint a felső képünkön látható: a TTIT turistakirándulásán, a hajó fedélzetén utazó szegedlek gyönyörködnek az elébük táruló panorámában. A széles Duna éles kanyarját szinte „elvágják" a börzsönyi hegyek, balra pedig a régi visegrádi vár alatt a híres Salamon tornya" büszkélkedik. A középső kép: a Szentmíhályhegyről a turlsta-út a festői Zebegény házsorai kőzött vezet. Es a fáradságos, de élményekben gazdag kirándulás után jól esik a kényelmes Deák Ferenc-gőzösön — alsó kép — Szobról Budapestre utazni. HÚ>f* Halálos balosat: egyévi börtön Egy kalauz, aki előszeretettel simogat • Kerékpárral gázolt Venczel István, a Gencsháti Állami Gazdaság vontatóvezetője, halált okozó élet vagy testi épség veszélyeztetésének bűntettéért került korábban a közlekedési, majd később a megyei bíróság elé. Még a múlt évben történt, hogy Venczel muni' ka közben 2 deci, majd kéi sőbb még egy fél liter bort ivott, s így találkozott Gotthardi Györggyel, aki öt aznap este műtrágyaszállításra hívta. Később együtt fröcscsöztek, s jóllehet Venczelt figyelmeztették, hogy ittasan ne vezessen vontatót, mert •; könnyen baj történhetik belőle. A már szeszes vontatóvezető rá sem hederített a figyelmeztetésre, s nagy vígan vezetett Földeák és Öföldeák között a makadámúton. A pótkocsi szerszámosládáján Farkas András rakodómunkás ült. Űtközben Venczelt elnyomta a buzgóság, a fogyasztott szesz hatására elszundikált a volán mellett és csak arra ébredt fel, hogy letért az útról és belehajtott az árokba, i | A vontató nagyot zökkent, Farkas András a szerszámosláda tetejéről a pótkocsi kerekei alá zuhant. • A nagysúlyú pótkocsi a szerencsétlenül járt emberen áthaladt; Farkas András rakodómunkás meghalt. A megyei bíróság tárgyalta Venczel István ügyét. A vontatóvezető foglalkozása szabályszegésével halálos balesetet okozott s ezért 1 évi börtönre ítélte a megyei bíróság. A vádlott enyhítésért fellebbezett. liuuikuvits xiuur leiveiciei) A Budapest—Szeged között közlekedő éjszakai személyvonaton . érdekes, de egyben felháborító eset történt, amelyet a városi bíróság tárgyalt. A főszereplő, s egyben a vádlott, Szikula József 32 éves, 5 gyermekes apa, Szeged, Remény u. 16. sz. alatti lakos, MÁV kalauz. Az történt ugyanis, hogy Szikula szolgálat közben lehajtott két nagyfröccsöt, majd átment a körzetébe nem tartozó kocsiba, ahol asszonyok és lányok utaztak. Szikula gyorsan számot vetett az ölébe hulló összes „lehetőségekkel", hiszen a közelben rajta kívül egyetlen férfi sem tartózkodott. Az éjszakai utazás fáradalmaitól a fülkében utazó aszszonyokat és lányokat elnyomta a buzgóság, elszundikáltak. Ezt látva Szikula, azonnal „akcióba lépett" és három nőt simogatott egyszerre. Az egyiknek a lábát, másiknak a derekát simogatta, a harmadiknak pedig már egyebütt telte a szépet ..: Az egyik nő eközben felébredt és nem is akármilyen hangon kikérte magának a szemtelen magatartást. Erre még Szikulának állt feljebb, és azzal fenyegette meg a sértett és méltatlankodó nőt, hogy lehajítja a vonatról. Szót szó követett, miközben Szikula annyira ragadtatta magát, hogy a véleményét hangosan hangoztató nőt megütötte. Szikula József MÁV kalauz tehát ezért került a városi bíróság elé, amely garázdaság és durva becsületsértésért 4 hónapi börtönre és 400 forint pénzbüntetésre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását felfüggesztették. Makra József, Szeged, Petőfitlep 54. u. 1307. sz. alatti lakos, egy este a sötét beállta után kivilágítatlan kerékpárral közlekedett a Vásárhelyi sugárút végén. Az úttesten közben áthaladt Perjési Vincéné szegedi lakos, aki nem vette észre a kivilágítatlan kerékpárján közlekedő Makra Józsefet. Makra elütötte Perjésinét, az 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett a felelőtlen kerékpártulajdonos miatt. A városi bíróság bűnösnek mondotta ki Makra Józsefet élet vagy testi épség veszélyeztetése bűntettében, s ezért 800 forint pénzbüntetésre ítélte, s egyben kötelezte a sértett kárának — 450 forint — megtérítésére is. (—1 —c) M

atalmas az ót, amelyet Beethoven az op. 125ig, a nagy utolsó szimfóniáig megtett. Itt váltja be küldetését, amellyel a szenvedő emberiségnek a művészet magasztos ajándékát adja vigaszul, éppen ő, aki talán a legszerencsétlenebb sorsú, s a legtöbbet szenvedett. De csak így érezhette át az emberek testvéri egyesülésének, a felemelő békének igazi jelentőségét. Vaszy értelmezésében a küzdő ember tragikumának drámai feszültsége szólt az I. tétel monumentális arányú formájából. A Scherzo látomás-sorozatát ritkán halljuk ily plasztikusan, amiben fontos része van a helyes, nem túlhajtott tempónak. A zenekar és karmester talán legösszefogottabb teljesítménye volt az Adagio bensőséges dallamfüzére: az ember őszinte, megindító lélekvizsgálata. Majd az utolsó tétel nyugtalan panaszai csendültek meg a mély vonósok recitativojában s utána lassankint kibontakozott a schilleri óda szövegére készült variációk 6ora a magánhangok és az énekkar bekapcsolódásával. Az öröm fenséges himnusza a végső jubilációig lenyűgözően fokozódott a karmesteri pálca szuggesztív irányításával. A

zenekarnál — kitűnő játéka ellenére — még érezhető a szimfóniák szimfóniájának tradíció hiánya. Reméljük, hogy a IX. szimfónia ezentúl nem 10 évenkint szólal meg Szegeden s melléje a műsorba kerülnek az oratórium-irodalom remekei is. Szeretnők aláhúzni a vonóskar precíz munkáját, benne a megerősített gordonka és gordon szólamokat, a kiváló fafúvókart és a végre nem túlharsogó rézfúvókat. A zenekar még nem szokhatta meg a karmester finom agogikáját és kézmozdulatait, valamint természetes, nemesen egyszerű zenélésmódját. Az énekkar meglepetés volt számunkra, mert ehhez hasonló komoly összefogást — a nagy ügy érdekében — régen tapasztaltunk Szegeden A kórus előkészítésének nem csekély feladatát dr. Szeghy Endre főiskolai tanár vállalta. A Kodály-kórus mellett a színházi énekkar, valamint üzemi és iskolai énekesek segítettek lelkesedéssel. íme a jövő reprezentatív énekkarának első sikeres szereplése. égül említjük a kitűnő éneknégyest, amelynek két női szólamát Moldován Stefánia és Turján Vilma, \ férfiszólamait pedig vendégként Ilosfálvi Róbert és Antalffy Albert, a budapesti Állami Operaház művészei énekelték. Moldován Stefánia könnyen győzte szólamának kényes magasságát. Puha hangvétele és zenei biztossága máris sejteti a jövő oratóriuménekest. Antalffy basszusszólama mind hangilag, mind zenei formálásában élményszerű volt. Ilosfálvi is kulturált, fejlődésképes előadó. A remek előadás végén perceken át ünnepelték az összes előadókat, elsősorban Vaszy Viktort. Szatmári Géza Eflészségörök a III. kerületben A melegek beálltával a tisztaságra fokozottabban koil ügyelnünk, hogy a járványos megbetegedéseket elkerüljük. A mosallnn gyümölcsök fogyasztása igen könnyen vérhast okozhat. Ezekben a meleg napokban nz élelem tisztántartására és környezetünk tisztaságára is nagy gondot kell fordítanunk, és védekeznünk kell a baktériumok, betegséget széthordó legyek ellen. A III. kerületben a lakosságon kívül egészségőrök végzik az udvarok stb. tisztaságának ellenőrzését, és szükség esetén a kellő intézkedéseket is wcgteszih ' ' v — BEFEJEZODOTT a tanév az Iskolákban. A III. kerületi tanács a szünetet az iskolák külsó és belső csinosítására és tatarozisara használja, és az épületek rendbehozására nagyobb összegeket biztosított: a móravárosi iskola külső és belső tatarozására 08 ezer a telepi iskolák épületeinek javítására, kerítéseinek rendbehozásara 30 ezer, Hámán Katóiskola külső és belső javítási munkálataira 42 ezer, a szentmihálytcleki iskola külső és belső felújítására pedig 25 ezer forintot terveztek. — 1500 FOLYOMETERREL bővül a Ságvári Endretelcp villamoshálózata. A hálózat bővítése lehetővé teszi a telep új településén épült új lakóházak villanyvilágítását. — A BEKE-csőnakház felújításával kibővítik a csónakgarázst. A csónakház mellett a pontonokon már felállították a vasvázat. Még ebben a hónapban elkészül a 70 csónakot befogadó csónak-