Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

Aki az élet nagy útjára indítja el a gyerekeket fbeszétgetés Kjitcsár Jstuánné óuónőuet 1924-ben I szo­I moru, az egész család előtt ma is em­lékezetes napon keserűvé vált a Priska-család élete Zagy­vapálfalván. A vasúttól hoz­ta az értesítést a posta, hogy a családfő —, tizenegy gyer­mek apja, aki 1919-ben a vas­utasok bizalmija volt, akkori magatartása miatt elvesztet­te vasúti hivatalsegédi állá­sát. A hivatalsegédet akkor még csak altisztnek titulál­ták, ezzel is dokumentálva az ebben a munkakörben dol­gozó emberek nem egészen számbavehető mivoltát. A Priska-család azonban nem ért rá a kenyér- és életgon­dok hirtelen szakadt kilátás­talanságában még erre a kis mellékes megaláztatására is gondolni. Nehéz és keserves évek zúdultak rá a családra. A tizenegy testvér hiába ta­nult a zagyvapálfalvi elemi iskolában szorgalmasan, hi­ába kaptak kivétel nélkül kitűnő bizonyítványokat. A kegyetlen sors nem engedte őket továbbtanulni. Kellett a kenyér, az elemi iskolából kilépő gyerekek egymás után vállaltak munkát, hogy va­lamit is enyhítsenek a szülők gondjain. beadta, maga is nehéz sors­ból nőtt fel, s megkérdezte: Hogyan fogja magát eltar­tani? — Valahogy majd csak lesz — volt a válasz. Igen, lett valahogy. Az igazgató elhelyezte Priska Máriát tiszteletdíjas óvónő­nek, aki munkahelyén is, és a tanulásban is megállta a helyét, kitűnő bizonyítványt szerzett. Négy éve a Toldi utcai óvodában dolgozik, egy­hónapos házas volt, mikor ide került. gyerekek közt, nevelő. A mi rendünk adta meg neki a lehetőséget, hogy ezt a vágyát elérhesse. Ennél többre soha nem vágyott, s mikor az élet feltette neki a nagy kérdést, a hűség és az árulás közötti választás sza­badságát adva meg neki, Kulcsár Istvánné a hűség út­ját választotta. Miért? Erre így laszol: vá­Az óvoda A 11 gyermek | 27 éves koráig beletörődve sorsába, a napi fárasztó mun­ka után néhány félórát lop­va magának az annyira sze­retett könyvek számára, az üveggyárban dolgozott. 16 éves kora óta tartotta el ma­gát. Megedzette az élet. A hivatás utáni vágyat azon­ban ezek a kemény eszten­dők se mtudták megtörni és Priska Mária útnak indult. A kemény élet bárhogy szorí­totta, nem tudta szívéből ki­ölni az álmot: tanulni, ta­nulni. A felszabadulás utáni első években még csak mes­terség tanulására gondolha­tott Priska Mária. Fehérne­művarrónő segédlevelet szer­zett, és házi varrónőként dolgozgatva élt. A tanulás­vágy azonban nem hagyta nyugton. Világéletében óvó­nőnek álmodta magát, gye­rekek között. 49-ben, hosszú töprengés után végre jelent­kezett az Óvónőképzőbe. Az igazgató, akinél jelentkezését folyosójára kihallat­szik a zsivaj, a gyerekek ün­nepségre készülődnek. Ahogy az elmúlt évek, évtizedek nehéz nélkülözéseit meséli Kulcsár Istvánné — szüle­tett Priska Mária —, a for­radalmi múlt miatt elbocsá­tott vasutas leánya, az egy­kori zagyvapálfalvi üveg­gyári munkásnő, megindul­nak szeméből a könnyek. — Most már megértheti, hogy miért maradtam én hű a párthoz az októberi napok­ban is. Pedig akkor megint nagyon nehéz volt. Voltak, akik napokon át vitáztak velem, azt mondták, nem va­gyok magyar. Nehéz volt magam miatt is, nehéz a gyermekeim miatt is. Mikor kislányom jelentkezett, hogy hajlandó oroszt tanulni, az osztályfőnöke megrótta érte. Azt mondta, csodálkozik, hogy van olyan szülő, aki oroszra tanítja gyerekét. Az osztály több tagja is neki­esett. Azért vagy ilyen, mert az anyád kommunista — mondták, s nem engedték meg, hogy a német órán bentmaradjon az osztályban. — Dehát ez is elmúlt. Ha nehéz is volt az a néhány hét. ha ismét össze is szorították a szívemet a régi napok em­lékei, ha gondoltam is, hogy úgy járhatok, mint ahogy édesapám 1924-ben, mégsem tudtam volna kimondani a párt ellen egyetlen szót sem. Engem a párt segített ah­hoz, hogy tanulhassak. Ha a régi rend marad, én még mindig üveggyári munkás lennék Zagyvapálfalván, so­ha nem teljesülhetett volna legkedvesebb vágyam, nem lehetnék itt, az óvodában, — Az én fejemben is meg­fordult mások példája láttán, hogy minek exponálod ma­gad. Hiszen november első napjaiban már úgy látszott, hogy ugyanolyan sors vár rám, mint amilyen apámra várt. De nem voltam képes arra, hogy megtagadjam azt a pártot, amely nekem éle­tem álmának beteljesülését adta meg. Lehet, hogy Kulcsár Ist­vánné soha sem visz végbe életében különösen nagysze­rű dolgokat. Nem fedez föl semmit, nem ír nagyszerű munkát, egész élete csak az­zal telik el, hogy egy város­rész gyerekeit indítja el az első, legfogékonyabb években az élet nagy útján. De az ok­tóberi napokban Kulcsár Ist­vánné sokat tett! Kulcsárné azt tudta, hogy mi a becsü­let, és kitartott —, meggyő­ződésem, hogy holtig kitar­tott volna mellette. Kötelező a tüdőszűrcvizsgálat Lapunkban már többször írtunk róla, hogy milyen nagyfontosságú a lakosság egészségvédelme szempont­jából a tüdőszűrővizsgálat. A II. és III. kerület után je­lenleg most az I. kerület Vö­rösmarty utca—Kossuth La­jos sugárút—Nagykörút—Ti­sza által határolt körzetben lakók részére folyik a vizs­gálat. Ezen nemcsak saját erdeke mindenkinek a kikül­dött idézőn jelzett időben való megjelenés, hanem kö­telező is. Ezért felhívjuk a figyelmet, hogy ennek a fon­tos egészségügyi munkának zavartalan végzése érdeké­ben feltétlenül jelenjék meg mindenki a tüdőszűrővizsgá­laton. daruit, próbázik már a KJ6Z szegcdi _ ffljjg gZ{ n8m - L QI kutturátís együttese —•—• • H w fl Együttes — helyiség nélkül Több mint 60 fiatal gyűlt egybe a volt DTSZ-székház nagytermében, hogy hivata­losan is kimondja a már jó ideje működő KISZ városi kulturális együttese megala­kulását, s megbeszélje a to­vábbi tennivalókat. A KISZ városi bizottsága nevében Andrássy Lajos ismertette az együttes létrejöttének kö­rülményeit, célkitűzését, s féléves munkaprogramra tett javaslatot. A csoportok egy­hangú lelkesedéssel elfogad­ták, s ezzel az együttes „hi­vatalosan* is megkezdte mű­ködését. (Az énekkar még külön művészeti bizottságot is választott, amely hivatva lesz a tervek megvalósítását elősegíteni és későbbi műso­raikat összeválogatni.) Az együttest ma még két csoport alkotja: énekkar 44 és tánc­kar 16 taggal, de még ez év­ben megalakul a zenekari-, színjátszó- és szavaló-cso­portja is, amelyek külön-kü­lön, esetenként pedig együt­tes műsort is betanulnak, pl. egész estét betöltő népi játék, vagy „népi opera* keretében. Ez természetesen jelentős szervező és irányító munkát követel a városi bizottságtól is, de Kecskés Antalné és Csákány Béláné lelkes szer­vező tevékenysége, Wald­mann József karnagy szak­szerű vezetése minden két­séget kizáróan meghozzák a további eredményeket is. A tervek igen gazdagok. Az együttes énekkara június végén a Szegeden megrende­zésre kerülő „Országos da­losverseny*-en mutatkozik majd be magyar népdalok­ból és baráti népek dalaiból összeállított kedves csokor­ral, gyöngyszemekkel — mint Waldmann József, az ének­kar vezetője mondja. Júliusban a VIT-találkozó műsorában lép fel az ének­es tánckar Újszegeden. Szep­temberre pedig pécsi ven­dégszereplést, októberre szovjet—magyar kulturális vetélkedést iktattak prog­ramjukba. A november 7-i díszünnepség műsorából is részt kér már az együttes majd decemberben egy kör­nyékbeli város dobogóján kí­vánják befejezni ez évi prog­ramjukat. Ahhoz pedig, hogy mind­ezt már a tctj'&s összefő rrottsá$ jegyében tehessék, minden negyedévben ismerkedési es­ten kívánnak összejönni az együttes valamennyi részve­vőjével. Meg lehet a remény, hogy ez a még kicsi, de lelkes és i„en jó „hanganyaggal* ren­delkező csoport mindezt meg is valósítja. Csak rajtuk áll, hogy sikerüljön! Azaz hogy mégsem egé­szen. Mert mutatkoznak kül­ső nehézségek is. Az ének­és tánckar próbáihoz heti négy napra, megfelelő helyi­ségre van szükség. A tánc­csoport most szerveződik, még csak alaplépéseket ta­nulnak. Az énekkar viszont már első műsorának java­részével elkészült, most kö­vetkeznék a „finom munka«, a csiszolás, begyakorlás, elem­zés ... A jövő héten magne­tofon-szalagra veszik műso­rukat, majd visszaforgatják, meghallgatják: értékelik, — aztán kezdik elölről. Mindez nem ütköznék különösebb akadályba, ha ... Igen, ha meglenne már a régóta követelt Ifjúsági Ház. De nincs meg. A volt DISZ­székházban még ma is az ügyvédi kamara székel, és néhány, október végén szük­ségből oda beköltözött lakó. Az együttesnek meg nincs rendszeres fieCye. Ez ideig már tartottak pró­bát a pártbizottság épületé­ben, a Kálvin téren — mikor hol, s csak alig két hete ju­tottak el a volt DlSZ-szék­ház nagytermébe az ügyvédi kamara különös jóvoltából... Használják is, ha ez éppen nem foglalt gyűlések céljaira. (Itt áll az együttes most szer­zett zongorája és kottaszek­rénye is, az egyébként nap­közben kongó falak között) A most serkenő Kommu­nista Ifjúsági Szövetség vá­rosi kulturális együttesét egészséges fejlődésében nem gátolhatja ilyen fajta „helyi­séghiány!* (AL) A pedagógusok köszöntése Szegeden Ma ünnepség a Szabadság Filmszínházban — Kitüntetéseket adnak át a nevelőknek Tegnap délben a szegedi óvodákban, iskolákban és középiskolákban lezajlottak a szülői munkaközösségek és a Hazafias Népfront által szervezett pedagógusnapi is­kolai ünnepségek. Az ünne­pélyeken a szülői munkakö­zösségek tagjai, az úttörő és KISZ-szervezetek köszön­tötték a pedagógusokat. Az iskolák igazgatói 102 szegedi pedagógus számára adták át a pénzjutalmakat. A meleghangú ünnepség során mindenütt kifejezés­re jutdtt az a ragaszko­dás mellyel a szülők és a fiatalság a becsületes pe­dagógusokat körülveszik. Az úttörő és a KISZ-szer­vezetek, a szülői munkakö­zösségek részéről felszólalók kifejtették azt is, hogy a szc­cialista ^úrsadalom további építésének feladatait a peda­gógus társadalommal teljes egységben kívánják megolr dani Ma 9 órakor a Szabadság­filmszínházban a Hazafias Népfront és a városi tanács művelődésügyi osztályának rendezésében kerül lebo­nyolításra a pedagógusnap központi ünnepsége. A pedagógus gyűlést Nagy István, a Hazafias Népfront elnöke nyitja meg. Az ün­nepségen Ladányi Benedek elvtárs, v. b.-elnökhelyettes tart ünnepi beszédet. Az ünnepségen adják át a minisztérium által adomá­nyozott kitüntetéseket. A kitüntetettek: Kiváló tanár: Túri Géza tanítóképző intézeti igazgató. Kiváló tanító; Gaál Géza tanítóképző intézeti gyakor­ló iskolai vezető tanító. Oktatásügy kiváló dolgo­zója: Annus Antal tanulmá­nyi felügyelő, Erdei András­né óvónő, Horváth József, a Madách utcai iskola igazga­tója, Tihanyi Nándor, a Rad­nóti gimnázium igazgató he­lyettese és Perényi Pál ze­netanár. Kiváló dolgozó: Schwarcz Imre az Ifjú Gárda Nevelő­otthon gondnoka és Császár József hivatalsegéd. Az ifjúság és a tömegszer­vezetek üdvözlő szavai után kerül sor az ünnepség ünne­pi műsorára, melyen a Sze­gedi Tudományegyetem énekkara, a városi balettis­kola tánccsoportja, Márffy János és Nagy Kálmán a Zenekonzervatórium tanárai, valamint Pesti Ella és Sza­bad) István, a Szegedi Nem­zeti Színház művészei lépnels fel. A pedagógusnap ünnepsé­gei az este 8 órakor, a Hun­gáriában sorrakerülő peda­gógus vacsorával érnek vé­get, Az elmúlt héten tan lotta első éleslövészetét a szegedi munkásőrség. Gondos előkészület so­rán sajátították el, illet­ve elevenítették fel munkásőreink a fegy­verforgatás alapvető is­mereteit, Napi munká­juk után képezik ma­gukat tovább, hogy népi hatalmunk megvé­désére minden időben harci készenlétben áll­janak; Első lövészetükön, amely a felkészülés tűz­próbája volt mindany­nyiuk számára, jól vizs­gáztak, derekasan bebi­zonyították, hogy rá­jük mindenkor bizton számithat a párt és az ország, hogy tíz- és tíz­ezer fegyvertársukkal együtt híven őrködnek népünk békéje, bizton­sága, hazánk független­sége és szabadsága; • 'munkáshatalom érde­kei fölött, Felvételeink a szom­bat délutáni lövészetről készültek Cím képün­kön: Lőszerfelvételezés után a lővonalba ins dul Krajkó Gyula elvs társ raja, Cél: az előttünk levő mellalak alsó széle-közepe.Egy töltény - tűz!" (Llebmann Béla felvételei) Major László lakatos és Sallai Imre üzemi dolgozó géppisztollyal és karabéllyal egyaránt a lövészet vezetője figyeli a találatokat. Vass kiválót lőttek. Kétszeresen is rászolgáltak tehát Júlia és Erdélyi Józsefné munkásörök pedig az a századparancsnoki dicséretre, eredtyényeket jegyzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom