Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-12 / 135. szám

Megérdemelt sikert hozott az Operaház fiatal magánMegható eseménynek voltunk tanúi a Radnóti Gimnáziumban. Férjek és vőlegények, kisfiúk és nagyleányok hatalmas virágcsokorral a kezükben várakoztak az öreg iskola udvarán. A dolgozók gimnáziumának negyedik osztálya ballagott... Négy év, — nyolcórai munka utón — az iskolapadban bizony nem kis teljesítmény. Dicséret illeti a negyedik osztály minden tagját ezért az áldozatkészségért, mit vállaltak azért, hogy közvetlenül maguknak, de mégis annak a közösségnek, melyben élnek, többet nyújthassanak, mint eddig. Bánfalvy József igazgató elvtárs búcsúztatta az öreg diákokat. A ballagó diákok nevében Veszelovszky Hajnalka szólt. Megköszönte tanáraiknak és osztályfőnöküknek, Szörényi János tanárnak áldozatkész, sokszor bizony nagy türelmet igénylő munkáját; Most az utolsó mérföldkő előtt állnak az öreg diákok, pár nap és még egyszer utoljára beülnek az iskolapadba számot fedni az elmúlt eszten. dők munkájáról. Üjra izgulni, „szurkolni" fognak az érettségin. Kívánjunk nekik sok sikert. D. K. LENGYEL ORVOSOK KIVALO TELJESITMENYE A varsói Idegsebészeti klinika orvosai eltávolították egy 16 éves leány agyának egyik felét. Ezt a műtétet olyan gyerekeknél alkalmazzák, akiknek velük született agybajuk van. A lány szellemileg visszamaradott volt és tartós epilepsziás robamoktól szenvedett. Állapota a műtét óta lényegesen javult. Az eset azért rendkívül figyelemre méltó, mert eddig csak kisebb gyerekeken végeztek Ilyen műtétet. táncosainak szegedi fellépése TKiaOV érdeklődéssel várta jf Y a szegedi közönség az Operaház fiatal magántáncosainak balett-estjét,. Kálmán Etelka és Sallai Zoltán mellett, kiket a közönség már kedves ismerősökként fogadott, a sok fiatal táncos kellemes meglepetést okozott. Gazdag műsoruk felépítésében és egyes számaikban még hagy némi kívánni valót, de egészében szép művészi teljesítmény volt, mely méltán aratott megérdemelt sikert. A táncosoknak, — kik először táncoltak a szegedi színpadon —•, több nehézséggel kellett megküzdeniök. Elsősorban a közönség megnyerése, mely számukra mint ezt a siker is mutatta, nem volt nehéz feladat. A másik súlyos probléma a szegedi színpad szokatlanul nagyfokú lejtése volt, ami legtöbb táncostól, különösen műsoruk elején, sok alkalmazkodó készséget kívánt, melyet azonban lassan sikerült leküzdeniük. M

űsoruk egyik kiemelkedő száma Kun Zsuzsa és Fülöp Viktor Sába királynőjéből táncolt keleti tánckettőse volt, melyet technikailag és kifejezésben egyaránt szépen, stílusosan tolmácsoltak. Kevésbé tetszett tőlük a Romeo és Júlia, melynek leheletszerű, végtelenül finom líraisága elveszett és más értelmet kapott előadásukban. A Diótörőből táncolt kettősük beérett, szépen kidolgozott emeléseivel maradéktalan élményt nyújtott. Bózsó Árpád és Maros Éva Faustból táncolt Páris és He. lénájá megnyerő, szépen kidolgozott művészi munka. Kellemes meglepetés a műsor elején ugyancsak általuk táncolt Moszkovszki keringő után, melynek bizonytalansága szembetűnő volt. Meg kell említeni Eck Imrének, a tehetséges fiatal koreográfúsnak Bartók: Magyar képek című művére komponált koreográfiáját, melynek öt mo* zaikja közül különösen meg* nyerő és őszinte az első sze* relmi kettős és a részeg le* gény tánca. Végvári Zsuzsa sok színnel, őszinte átéléssel elevenítette meg az egyszerű lány kedves alakját. Eck lm* re játékos, életből ellesett eleven figurája igen meg* nyerő, S

zép és merész vállalko* zás Eck Imrének Ger* schwin Kék rapszódiá* jára komponált táncképe* Művében keresi az új táncstí* lust, melyet a zene kifejez. Es részleteiben egyes helyeken meg is találja. A mű mondanivalója mély, értékes, helyesebben és többet mond, mint a vázlatos konferanszié, amelyben a művészt úgy állít., ják be, mint aki mindentől elszakad és elefántcsonttoronyban tud csak alkotni4 Züllött barátaival való szaki* tása nem jelenti az élettől va„ ló szakadását és elfordulását tőle. Örömünkre erre a táncképben nem is történik utalás, ellenkezőleg, úgy érezzük, csak ezután találja meg igazi barátait és igazi társát. Kár, hogy a táncosok — nem tudni, hogy a koreográfia, vagy a zenekarral való teljes összhang hiánya miatt — sokszor nem voltak együtt a zenével. Örömmel üdvözöljük mindennek ellenére munkáját és elismeréssel adózunk neki, s valamennyi táncosnak. Ki kell emelni Kálmán Etelkát, ki a kompozíción belül legjobban simult a zenéhez és leginkább tükrözte a zene stílusát. A koreográfiának egyik legjobb momentuma a szobor megelevenedése és tánca, mit Maros Éva finoman és jó technikai felkészültségével élményszerűen tolmácsolt. Végül is elismeréssel adózunk a fiatal generációnak és még több várakozással tekintünk a jövőben remélhetőleg megismétlődő találkozások elé. Markovite Vera (94) Az őrmester egy pillanatra félbeszakította magát, hogy megigazítsa a gyertya belét, aztán komoly arccal tovább beszélt, szigorú fiilluntást vetve Pejzlerka nénire: — Maga ott volt, anyó, és így be van avatva az egész titokba. Ez pedig hivatali titok. Ezt még említeni se szabad senkinek. Még a halálos ágyán se, mert akkor nem lenne szabad magát a temetőben elföldeni. — Jézus Mária, Szent József — jajveszékelt Pejzlerka néni —, miért is tette be ide a lábam, én szerencsétlen. — Ne bőgjön, anyó, álljon fel, lépjen oda a feszülethez, tartsa fel a jobb keze két ujját. Esküdni fog. Mondja utánam! Pejzlerka néni odabotladozott az asztalhoz, szüntelenül jajveszékelve: — Skocicei Szűz Máriám, hogy én miért tettem be ide a lábamat. S a keresztről lenézett rá Krisztus szenvedő arca, a gyertyák pislogtak, s az egész valami kísérteties túlvilági dolognak látszott Pejzlerka néni szemébe. Teljesen elvesztette az önuralmát, a térde rogyadozott, a keze reszketett. Felemelte két ujját, s a csendőrörmestcr nyomatékosan és ünnepélyesen előre mondta a szöveget: — Esküszöm a mindenható úristennek és magának is, őrmester úr, hogy arról, amit itt hallottam és láttam, holtom napjáig senkinek egy szót se szólok, még akkor se, ha kérdeznének. Isten engem úgy segéljen. — Most még csókolja meg a feszületet, anyó — parancsolta az őrmester, miután Pejzlerka néni szörnyű zokogás közepette végigmondta az esküt és újlatosan keresztet vetett. — Űgy, most pedig vigye vissza a feszületet, ahonnan kölcsönkérte, és mondja meg, hogy egy kihallgatáshoz kellett! A feldúlt Pejzlerka néni lábujjhegyen hagyta el a szobát a feszülettel, s az ablakon át láini leheteti, hogy az útról még állandóan visszanéz a csendőrállomásra, mintha meg akarna győződni róla, hogy nem álmodott, s hogy néhány pillanattal előbb valóban éleiének egyik legszörnyűbb pillanatát élte át. Az őrmester közben átírta jelentését, melyet az éjszaka pacákkal egészített ki — ezeket azután az írással együtt lenyalta, mintha lekvár lett volna a papíron. Most teljesen átdolgozta az egészet, és eszébe jutott, hogy egyvalamit nem kérdezett meg a fogolytól. Így hát behívatta Svejket, és megkérdezte tőle: — Tud. maga fényképezni? — Tudok. — Es miért nem hord magával fényképezőgépet? — Mert nincs gépem — hangzott az őszinte és világos válasz. — De ha volna, akkor fényképezne vele? — kérdezte az őrmester. — Ha a nagymamámnak kereke volna . s s — felelte egyszerűen Svejk, és nyugodtan állta az őrmester fürkésző pillantását; az őrmesternek éppen megint belenxjilalt a fejébe a fájás, úgyhogy nem tudott más kérdést kitalálni, csak ezt: — Nehéz dolog pályaudvarokat fényképezni? — Könnyebb, mint akármi mást — felelte Svejk —, mert nem mozog, és az a pályaudvar folyton egy helyben áll, és az embernek nem kell rászólni, hogy barátságos arcot kérek. Az őrmester tehát kiegészítette a jelentését: „Zu dem Bericht, no 2172, melde ich ..." (Kiegészítésül a 2172. sz, jelentéséhez, jelentem ...) S már irta is: „Keresztkérdéseim súlya alatt többek között bevallotta, hogy tud fényképezni, éspedig a legszívesebben pályaudvarokat. Fényképezőgép ugyan nem találtatott nála, de feltehető, hogy elrejtette valahol, és azért nem hordja magánál, hogy elterelje magáról a figyelmet, amit saját bevallása rfe igazol, hogy igenis fényképezne, ha volna nála fényképezőg ép". Az őrmester, akinek nagyon nehéz volt a feje a tegnapi éjszakától, egyre jobban belekavarodott a fényképezésről szóló jelentésébe, és tovább írta: „Bizonyos, hogy saját bevallása szerint pusztán az a körülmény, hogy nincs nála fényképezőgép, csakis ez akadályozta meg abban, hogy lefényképezzen egyes állomásépületeket, és általában stratégiai fontosságú helyeket, és kétségtelenül megállapítást nyert, hogy ily módon járt volna el, ha meglelt volna a vonatkozó fényképezőgépe. Kizárólag annak a körülménynek, hogy nem volt kéznél fényképezőgép, köszönhető az a körülmény, hogy semmilyen fénykép se találtatott nála". — Ennyi elég — mondta az őrmester és aláírta. Az őrmester tökéletesen meg volt elégedve a művével, és igen büszkén olvasta fel az őrsparancsnoknak. — Jól sikerült — mondta aztán —, látja, így kell berichtet írni. Mindennek benne kell lenni. A kihallgatás, barátom, az nem olyan egyszerű, és a fő dolog, hogy a berichlben minden szépen össze legyen állítva, hogy odafönt tisztára beleszédüljenek. Most hozza ide az emberünket, hogy végezzünk vele. j (Folytatjuk) , Ballagás a dolgozók gimnáz urnában ' i JCífitk emLíke-zeie.3 tí'áadiáw&l % :: SAKK Eili kJ ii 1\1\ Ilii ftttvsm>ttytvtvtvvvtttttyvtfttttttttttttttttttv7ttttttty A dublini világbajnoki zónaverseny magyar sikerrel ért véget Benkő holtversenyben a 2—3 helyen végzett a jugoszláv Gligorics nemzetközi nagymesterrel. Benkő 17 játszmából 13 pontot szerzett, 76 százalékos eredménye olyan teljesítmény, amit hazai versenyeken is nehéz elérni. Kitűnő fiatal mesterünk a verseny kezdetétől fogva az élvonalban küzdött, s a 14. fordulóig az első helyre is esélyes volt. Ekkor azonban váratlan vereséget szenvedett Catozzi francia versenyzőtől, s a 16. fordulóban Gligorics is győzelmet aratott ellene. Az utolsó fordulóban Benkő ismét győzött, s igy sikerült bejutnia a zónaközi döntőbe. Pachman csehszlovák nagymester Benkőnél is jobban játszott, s nemzetközi versenyeken szokatlan fölénnyel (85 százalék) lett első. Negyedik lett a német Schmid, ötödik az angol Alexander, hatodik-nyolcadik holtversenyben a spanyol Llado, a holland van Scheltinga és az olasz Go6tolisi( Az egyes zónákból továbbjutók versenyét, az úgynevezett zónaközi döntőt a jövő évben rendezik meg Jugoszláviában, Az úttörő sakkozókkal Mosonyi Kálmán foglalkozik a legtöbbet. A kiváló elsőosztályú versenyző elméleti oktatásban részesíti a lelkes fiatalokat, s utána szimultánokon próbálja ki, hogy az oktatásnak volt-e eredménye? A közelmúltban az egyik tehetséges fiatal, a VIII. osztályos Kelemen János szép játszmában bizonyította be, hogy az oktatást megszívlelte, s sikerült győznie tanítómestere ellen. Világos: Mosonyi. Sötét: Kelemen. 1. d4, Hf6, 2. c4, e6, 3. Hc3, Fb4, 4. Vc2, c5, 5. dxc, Fxc5, 6 Hf3, b6, 7. g3, Fb7, 8. Fg2, 0—0, 9. 0—0, d5, 10. He5, Hc8, 11. Hxc6, Fxc6, 12. Bdl, Bc8, 13. exd exd, 14. Fg5, Vd6, 15. Vd3, Hg4, 16. e3, h6, 17. Ff4, VfC, 18. h3, Hxf2!, 19, Kx£2, g5, 20 Hd5, Fxd5, 21. Fxd5, gxf, 22. gxf, VÍ4+, 23. Ff3, Bfe8, 24. Bgl+, Kf8, 25. Bael, Bcd8, 26. Vc3, f6, 27, Vb3, Bd2+, világos feladta. Világos: Kg3, Vg2, Fh5, gyalogok a2, b2, d4, f5, h2 (8). Sötét: Kg8, Vf6, BÍ4, Fd3, gyalogok a6, b5, c4, g7, h7 (9). Fenti állásban világos indult és nyert. Megfejtésként öt lépést kell beküldeni, a helyes megoldásért fejtőink három pontot kapnak. A múlt heti feladvány megoldása: 1. Vxe5, Hxe5, 2. Fg7!, Kxg7, 3. He6-j- és világos nyert; Liebmann Béla felvételei) A szovjet szakszervezetek öntevékeny művészeti csoportjainak szegedi előadásáról még most is sokat beszélnek az üzemi énekkarok, színjátszók és tánccsoportok próbáin. Különösen a könnyed, inom mozdulatokkal táncoló lalettpárról esik sok szó, de jersze az egész előadásra, az ott bemutatott számokra is jó visszaemlékezni. Első képünkön Lidia Konksz leningrádi egyetemi hallgató és Borisz Sznyimcsikov a Diótörő egy jelenetének bemutatása közben. Alatta Sznylmcsikov elvtárs a konzervgyári tánccsoport leány tagjaival beszélget. Legulsó képünk: részlet a cseljabinszki traktorgyár tánccso lortjának hopakjából,