Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-09 / 133. szám
IGY GYALÁZTAK MEG a hősök szent emlékét A e»upa kokárdás ok——— tóberi napok véres arculatát annak idején csak kevesek ismerték jel, pedig halált és gyűlöletet sugárzott magából. A pontokba, követelésekbe foglalt Magyarországot téjoték, cibálták a „nemzeti érzések" hullámai, amelyeken zavartalanul és kalóz módon beeveztek a régi rend lovagjai. A mindent és mindenkit rehabilitáló időszak ártatlan báránnyá festette át a börtöntöltelékeket és a hétpróbás volt úri gengsztereket, akiket valamikor jogosan penderített le polcaikról a népharag. Erről azonban már-már nagyon is megfeledkeztünk. Amit olyan nagyon kitűnően fel tudott használni a Horthy-rendszer egy negyedszázados elnyomó politikája, s korábban az osztrák—magyar monarchia: az irredenta, soviniszta uszítás gyilkos áradata ismét magasra csapott. Nem kímélt se holtakat, se eleveneket. Míg a sajtó és rádió, s valamennyi hírharang valami születendő újról, valami nagyszerűről zengedezett, addig már vér folyt az országban, ártatlan emberek vére, csak nem tudtuk, vagy nem akartuk észrevenni. A fától nem láttuk az erdőt, s a nagy kavarodás még illúziókba is ringatott; mindennek neveztük akkor a halált hozó örjöngést, csak annak nem, ami valójában volt: ellenforradalomnak. Szegeden a Széchenyi téren „apro" előjáték előzte meg a nagy le.olásra készülő fenevaaak tervezett vérengzését. A második világháborúban hősi halált halt szovjet katonák emlékművénél kezdődött és folytatódott október 23. A nép nevében építőszerszámait már rombolásra emelte fel Bogár Mihály köjaragó is, a Csongrádmegyei Magasépítő Vállalat alkalmazottja. Egy reggel á Pacsirta utca 20. szám alatti lakásáról úgy indult el, hogy most a „hősöké" a szó. Először a tanácsházán lévő márvány emléktáblát zúzta szét két társával együtt, akik szintén csak úgy „odaverődtek", mint ő, dicsőséget aratni, illetve együtt táncolni a rombolás veszett ördögével. Bogár Mihálynak nagyon tetszett az odacsődült tömegből ordibálok részeg hangja, sőt valahonnan előkerült egy amatör fényképész is, aki gépével megörökítette a halhatatlanságra vágyó kőfaragót, amint az a létrán állva tetszelegve sütkérezett a gép lencséje előtt. Bogár később már ott sürgött-forgott a Széchenyi téri tenlékműnél és részt követelt magának az ottani rombolásból is. Felhevülve „dicsőséges" tevékenységétől, kalapácsával és vésőjével nekiesett az emlékmű dombormüveinek. Amit korábban építő kezek szépen egymás mellé illesztettek, azt ö van•dál módon szétverte, lefeszigette. S mindez tetszett neki, hiszen a felvonult siserehad már azt kiabálta: „Ebből a márványból fogunk nektek szobrot emelni, csak üssétek, törjétek, zúzzátok szét". Es Bogár Mihály rombolt, tombolt, majd a „jólvégzett" munka után elvonult vállalatához, ahol tovább buzgólkodott a munka teljes beszüntetésére. Amikor már csitultak a kedélyek, akkor sem volt hajlandó jobb belátásra bírni önmagát és ügyködő társait, s sztrájkra uszított. Ám folytassuk csak . továób az arcképcsarnokot: kik is játszottak még szerepet az emlékmű rombolásában? Bötkös Sándor hivatásos honvéd törzsőrmester szabadságról hazajövet alig vetette le magáról az egyenruhát, máris „maradandó emlékű" cselekménybe fogott. Ügy gondolta, hogy mivel alakulatától elmaradt, azt csinálhat büntetlenül, amit akar. Mint a hangos események egyik fontos embere azzal jött el Bécsi körút 10. szám alatti lakásáról, hogy nem tér haza tétlen kezekkel. Kijelentéséhez hűségesen tartotta magát, hiszen, ha nem is véres, de piszkos kezekkel tért haza. Előbb az emlékmű csillagára felakasztott kötelet húzta, hogy ő rántsa le az ötágú csillagot, majd a könnyebb, de tetszetős munkát választva, ő is a domborművek rombolásához fogott. Később már az Alföldi Étterem felé sodródott, ahol a járási tanács kapujába a csőcselék beszorított egy AVH-s sorkatonát, akit majdnem agyonvertek. Hogy Bötkös nem tudott a katonára ütni, abban — szerinte — csak a nagy tömeg akadályozta meg, ugyanis nem tudott a katonákhoz közel férkőzni. Az ütlegelésben való részvételével azonban odahaza eldicsekedett a házban lakók előtt, akik megbotránkozva hallgatták az emberi mivoltából kivetkőzött törzsőrmester szadizmusát. A következő szereplő ifj. Haller Sándor 27 éves, Április 4 útja 20. szám alatti lakos, a Sándorfalvi Háziipari Szövetkezet volt könyvelője, aki ahelyett, hogy munkahelyén ügyködött volna azokban a napokban, Szegeden halászojt a zavarosban. Természetesen ő sem maradhatott ki a „nagy eseményből", az emlékműrongálásból.y hiszen így akart érdemeket szerezni, ugródeszkát egy későbbi ténykedéséhez. Ezt kellett hát megalapoznia valami „hősi akcióban" való részvétellel, amit meg is tett. Macskaügyességgel kúszott fel a magas létrán, kezében víve a hosszú kötelet. Természetesen ifj. Haller sem maradi ki a domborművek rongálásából. Az eddig felsorolt kél társa mellett ő is felsorakozott és nagyon aktívan kivette részét az ügyködésből. Ifj. Hallerról egyébként közismert, hogy ravasz, cinikus vagány, a népi demokrácia egyik megrögzött ellensége. Egyébként apja sem különb, aki Vásárhelyen színészkedett, s e pályafutása idején nagyobb mennyiségű pénz ragadt a kezéhez; jelenleg sikkasztás bűntette miatt őrizetbe vették. A követhető arckép —— viselője egy 43 holdas kulák fia, Fodor Imre 20 éves, Makó, Munkácsy utca 8. szám alatti lakos, a DÁV villanyszerelője, aki kollégájával, Berta Andor, Tarjántelep 10/a. szám alatti lakossal kiment a Széchenyi térre a DÁV létrájával. hogy megközelíthetővé tegyék az őrjöngök számára az emlékmű legmagasabb pontját is. Fodort és társát a DÁV volt művezetője és munkástanácsa elnöke, — az azóta egyéb bűncselekmények miatt internált — Hegedűs István biztatta és lelkesítette az ügyben való részvételre. Többek között Fodor és társa is kezelte a hosszú létrát, rendelkezésre bocsátva azt a csőcseléknek. (Folytatjuk.) LÖDI FERENC Tevékeny pártcsoportokat Házépítés 70 óra alatt Bemutatlak az első magyar panelházal A Nehézipari Minisztérium csehszlovákiai tapasztalatok alapján üzemet állított fel Bánszálláson, öntött faieiemek kikísérletezésére és a külföldön már elterjedt nagy vasbetonelemes építkezés magyarországi alkalmazására; Zollner Jenő főmérnök, a kísérleti üzem vezetője a nálunk nagy mennyiségben rendelkezésre álló kohósalakból és bazalt tufából tervezte meg a falelemeket. Az üzem márciusban kezdte meg az elemgyártást és pénteken már bemutatta az első panelházat; Egy ház felépítése az elemek kiöntésétől kezdve a palának a totőelemekre való felszögeléséig a vakolást is beleszámítva 70 órát, némi gépesítéssel 60 órát vesz igénybe. Sorozatgyártás esetén a panelház építési költsége német műanyagból készült bútorzattal együtt 65—70 000 forint, tehát lényegesen olcsóbb, mint a hagyományos anyagokból most épülő bányászbázak. A bemutatott tetszetős, teraszos panelház ötször—öt méteres szobából, tágas hálófülkéből, lakókonvhából, * mosdófülkéből, előszobából, éléskamrából, tüzelőtárolóból áll. Bemutattak még egy egyszobás, mosdó- és főzőfülkés, beépített szekrényes üdülőházat, ennek 16—17 000 forint az építési költsége. A magyar panelgyártási kísérletek sikerrel jártak és alkalmasak arra, hogy megalapozzák nálunk a régen esedékes előregyártott nagy-elemes házépítkezést, amelynek bevezetését az építőipar eddig elmulasztotta. Az új eljárással rengeteg drága építőanyagot lehet megtakarítani és lényegesen megrövidül az építés ideje. Szeged pártszervezetei tovább erősödnek és tevékenységük, gyakorlati munkájuk mindinkább eredményesebbé válik. A pártélet mindennapi tevékenységének további javítása jelentős mértékben függ a pártcsoportok munkásságától. A pártszervezetek élete, munkája az emberekkel való sokoldalú kapcsolata is a pártcsoportokon alapszik. Éppen ezért a pártmunka javításának fontos további lépése, hogy mindazokban a pártszervepárttagság tájékoztatása a két taggyűlés között a pártcsoportok útján történhet meg. A pártvezetőség fontos kérdések ismertetését a pártbizalmiak segítségével valósíthatja meg. A pártcsoportok szerepe azonban nemcsak ez. A két taggyűlés közötti megbeszélések — például az üzemekben — a termelés kérdéseiről ls zetekben — ahol ezt a tagság létszáma indokolja — pártcsoportokat alakítsunk. Számos üzemben és másutt is megalakultak már a pártcsoportok. Ezt általánossá kell tenni a legkülönbözőbb helyeken lévő pártszervezetekben. Természetesen a pártcsoport létszámának kialakításához helytelen lenne "irányszámokat* megadni. Az adottságoknak, a körülményeknek megfelelően alakítsuk ki a pártcsoportok létszámát. A lényeg az, hogy a pártcsoportok és tevékenységük a pártélet általános, további javítását segítsék, s hozzájáruljanak a párt és a tömegeit kapcsolatának elmélyítéséhez. A pártcsoportok sokoldalú tevékenységet folytathatnak — s kell is folytatniok, A tanácskozhatnak, megjelölve a párttagok szerepét az anyagtakarékosság, a minőség stb. javításában. Természetesen a pártcsoportértekezleteken a bizalmiaknak közölniök kell azt is, hogy a legközelebbi taggyűlésen milyen napirendi pontok kerülnek megvitatásra. Ezáltal a párttagság felkészülhet hozzászólásai és javaslatai megtételére. Az Üjszegedi Kender- és Lenszövőben is kialakították már a pártcsoportokat, s azok vezetőit a taggyűlés hagyta jóvá. A pártcsoportok az újszegedi üzemben foglalkozni kívánnak a termelés kérdéseivel is, s ez szintén igen fontos is. A móravárosi pártszervezetben is megalakultak már a pártcsoportok, amelyeknek bizalmiaival az alapszervezet vezetői is tanácskoztak. Helyesen tájékoztatták őket több fontos kérdésről. Ezeket aztán a pártbizalmiak ismertették a pártcsoportjuk tagjaival. Az intézmények és kerületek pártszervezetei, pártcsoportjai is akkor tölthetik be jól szerepüket, ha területük problémáival foglalkoznak. A pártcsoportok megbeszélései is alkalmat adnak arra, hogy a kollektíva megvizsgálja, mennyiben tettek eleget a párttagok a különböző megbízatásaiknak. A pártcsoportok megbeszélésein tovább erősíthetjük az igazi elvtársi szellemet, egymás munkájának, tevékenységének segítését. A pártcsoportok megalakítása nem öncél. Papíron való létezésük önámítás volna és semmi haszonnal nem járna. Éppen ezért valamennyi pártcsoportnak eleven életet kell kialakítania, hogy betöltse célját: a pártélet és pártmunka színvonalának növelését; Több pártszervezetben a pártcsoportok megalakításán kívül tervezik a népnevelőcsoportok létrehozását is. Helytelen lenne azonban külön úgynevezett népnevelő-csoportokat kialakítani, mert a Párt minden tagjának a sző valódi értelmében népnevelőnek ls kell lennie. Az kell tehát, hogy a kommunisták kivétel nélkül választ adjanak az emberek között meglévő kérdésekre, őszintén tájékoztassák őket. Teremtsünk tevékeny pártcsoportokat, hogy munkájuk gazdagon gyümölcsözzék a pártmunkában, — a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítésében. Szegedi bábcsoport látogatása az Állami Bábszínházban Az Épitők Művelődési Otthonának bábcsoportja az utóbbi hónapokban sikerrel szerepelt a művelődési otthon vasárnapi mesedélelőttjein. A bábcsoport tagjai felszerelésüket, bábjaikat maguk készítik, munkájukra a Népművészeti Intézet is felfigyelt. A nyár folyamán megépülő új előadóterem bábszinpadát is a Népművészeti Intézet szakemberei tervezték a bábcsoport számára. A csoport művészi munkája fejlődésének biztosítására az otthon vezetősége lehetővé tette, hogy a bábcsoport tagjai tapasztalatcsere látogatásra felkeressék az Állami Bábszínházat. A csoport tegnap este utazott Budapestre, ma délelőtt az Ipari Vásárt nézik meg, majd a koradélutáni órákban Koch Aurélnak, a Népművészeti Intézet bábelőadójának vezetésével megnézik a bábosok az Állami Bábszínház színpadának technikai berendezéseit és bábkészítő műhelyét. A délutáni és esti előadások megtekintése után az éjszakai személyvonattal utaznak vissza az Építők bábcsoportjának tagjai Szegedre. V1T-műszakot tartanak a Hangszer készítő KISZ fiataljai A Szegedi Hangszerkészítő Vállalat KISZ-fiataljai nagyszerű kezdeményezést indítottak el. Ma, vasárnap 7 órától 12-ig VIT-müszakot tartanak. Tizenöt fiatal jelentkezett erre a munkára, s hétfőn, kedden, szerdán a hozzájuk csatlakozó idősebb dolgozók naponta egy óra rádolgozással munkálják meg az előkészített anyagot. A kosárfonó-részleg dolgozóinak több mint 50 százaléka jelentkezett a KISZ-fiatalok segítségére és vállalta a napi egy óra túlmunkát a hét első felében. A vasárnapi VIT-műszaknak és a napi egyórás rádolgozásnak munkabérét a dolgozók a KISZ-szervezet céljaira ajánlották fel. Fényképezőgépet, egyenruhát, sakkot, könyveket vásárol ebbói a pénzből a KISZ-szervezet az üzem fiataljainak. Hozzájárul ez az önkéntes munkavállalás ahhoz is, hogy az üzem KISZ-fiataljai kirándulásokat tudjanak szervezni. A VIT-re felajánlott zenekari gitárt is ebből a pénzből készítik el az üzem dolgozói. A fiatal KISZ-esek kezdeményezése, valamint az, hogy az üzem idősebb dolgozói is segítségére sietnek a fiataloknak, a Hangszerkészítő Vállalat dolgozóinak igazi kollektív magatartását bizonyítja, Dó szóért, munkósöntudatból Az első kerületi tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén két új végrehajtó bizottsági tagot" iktatott be. Mindketten a munkásosztály küldöttei, képviselői. Az egyik Kókai János, a Szegedi Víz- és Csatornaművek dolgozója. Mindössze ennyit tudtam róla, amikor elindultam hozzá. A Korányi Sándor rakpart 19. szám alatt lakik. Amikor átléptem a kiskapu küszöbét, azon gondolkoztam, vajon naponta hány dolgozó keresi fel Kókai Jánost, úgy mint tanácstagot, ügyes-bajos dolgaival. Legnagyobb csodálkozásomra zugó gépek fogadtak, amikor benyitottam az egyik épület ajtaján. — Itt »lakik« Kókai tanácstag? — kérdeztem a gépház egyetlen dolgozójótól. — Igen, itt — szólt az mosolyogva —, én vagyok... Megnyílnak előtte a szivek Kék szeme barátságosan sugárzott, arcán kisimultak a ráncok, nevetve nyújtotta felém a kezét. A barátságos kézszorítás után úgy tűnt, mintha régi-régi ismerősöm lenne ez a munkásember. Nem is őt kérdeztem, én kezdtem beszélni magamról, a családomról. Azután ő mondta el, hogy fia, Matyi, jó tanuló, csak áz olvasás megy nehezen. Vett neki két meséskönyvet és esténként közösen olvasnak fel belőle. Ismeretségünk első pillanatában barátságos légkört alakított ki maga körül: igazi tanácstag. Megnyílnak előtte a szívek, a rossz lakás miatt panaszkodók életeket, sorsokat tárnak tanácstagjuk elé. Ó meghallgatja őket és mindig kész segíteni. 1954 óta — tanácsválasztás óta— orvosolja az egyetemi klinikák körzetében lakó dolgozók kéréseit, panaszait. Legutóbb a Korányi Sándor rakpart 3. szám alatti lakók keresték fel. Sok gyermeke van a háznak, az udvarban fedetlen az akna. Kókai János, a tanácstag, felkereste az Ingatlankezelő Vállalatot, és előadta a ház lakóinak kérését. Ott biztató szónál egyébbel nem szolgálhatnak. Gondolt egyet. A régi vízműtelepen sok aknatető hever kihasználatlanul. Kért egyet az igazgatótól, maga is segített az akna befedésénél. Hü harcos Hiányos lenne a kép, melyet Kókai Jánosról rajzolunk, ha csupán úgy mutatnánk be, mint panaszügyi előadót, vagy jogi tanácsadót. Kókai János kiváló szakmunkás. Géplakatos. A Víz- és Csaornaművek vezető gépésze. Az alsó szivatytyútelep és a Lenin körúti vízműtelep zavartalan munkájáért felelős. Nehéz, sok figyelmet igénylő a munkája. Egy rossz mozdulat és a fél város nem kap vizet. A szivattyútelepen most a sok esőzés következtében igen sok munkája akadt. Hányszor átfut egyik telepről a másikra. Dolgozik, irányít. Fürge, mozgékony ember, pedig már nem fiatal, megette kenyere javát. Egy életen át a munkásosztály hű harcosa. Kókai János, ez a munkásember az ellenforradalom leverése után az elsők között volt, akik szervezték a pártot. Vállalata MSZMP-szervezetének elnöke. Nehéz munkája után választói, munkatársai érdekében dolgozik, ülésezik. A régi vöröskatona ismét fegyvert fogott; a munkásőrség tagja. Fegyverrel védi élete harcának eredményét, a békés építő munkát. Védi fia, unokája szép életét, melyet össze sem lehet hasonlítani az ő szomorú gyermek- és fiatalkori éveivel. Miért? Sokat dolgozik, sohasem fáradt. Igaz, elmondta, hogy társadalmi munkája egy részét szívesen átadná a fiataloknak, de azok idegenkednek ettől a munkától és valakinek meg kell csinálni Miért dolgozik, fárad ennyit Kókai János? Milyen anyagi előnye származik ebből? Semmi! Munkája után megkapja szerény gépészi fizetését, felesége jövedelmén kívül — fonónő a Textilművekben — nincs egyéb pénzforrásuk. A végrehajtó bizottsági funkcióval sem lett több a fizetése. Csupán több munkát vállalt magára. Az ő számára semmi előnyt nem jelent, csupán a választói, az első kerületi dolgozók számára hasznos ez a funkció. Miért vállalta el ezt is Kókai János? Miért?! Jó szóért, munkásöntudatból... Horváth Lászlóné A Csehszlovák Kultúra estje Szege en A TTIT és a Hazafias Népfront június 13-án rendezi meg Szegeden a Csehszlovák Kultúra estjét a Juhász Gyula Kultúrotthonban. Az est keretén belül a legkiválóbo fővárosi és szegedi művészek tolmácsolják a régi és mai cseh és szlovák irodalom legszebb alkotásait és a csehszlovák zeneirodalom Magyarországon alig ismert darabjait. , Nagy kulturális esemény lesz az est Szeged életében, a budapesti csehszlovák követ, ség is képviselteti magát az ünnepi esten. A művészi műsor keretében Takács Paula Kossuth-díjas, az Állami Operaház tagja, Berek Katalin Jászai Maridíjas, a Nemzeti Színház tagja, Kálmán György Jászai Mari-díjas, a Nemzeti Színház tagja, Ráday Imre, a József Attila Színház tagja, Miklós Klára, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, továbbá Szendrei Imre Liszt-díjas zongoraművész és Várnagy Lajos hegedűművész működnek közre. Jegyek a Hazafias Népfrontnál és a Juhász Gyula Művelődési Otthon pénztáránál válthatók 3, 4, és 6 forintos árban.