Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-05 / 129. szám

r r FORRÓ SIKERT HOZOTT | a szoujet szakszervezetek öntevékeny művészeti együtteseinek szegedi bemutatója Ufaa vissza, Uazai uízie Baráti látogatás a Konzervgyárban • Ismerkedés • várossal 0^6tf6n\ £ jet szakszervezeti művészegyüttes — mint jelentettük — még aznap délután meglátogatta a Szegedi Konzervgyár művészeti csoportjait. Az üzem fiataljai, vezetősége és a szovjet elvtársak is nagy érdeklődéssel készültek a találkozóra. A vállalat kapujában Kardos Ernő főmérnök, Aídci János elvtárs, az MSZMP intéző bizottság elnöke, Pócz Nagy Jánosné elvtársnő szakszervezeti elnök és Forgó Lászlóné elvtársnő, vállalatvezető fogadta a kedves vendégeket. Az üdvözlő szavakra F. A. Medvegyev elvtárs, a csoport művészeti vezetője válaszolt. A kultúrterem gyönyörűen felvirágozva, Ízlésesen terített asztalokkal fogadta a belépőket. Az üzemi tánccsoport tagjai virágokkal ajándékozták meg a látogatóba érkezett szovjet barátaikat. A vendégek és a konzervgyári fiatalok elhelyezkedtek az asztalok mellett, vidáman tréfálkozva igyekeztek egymást megérteni és kóstolgatták az üzem ízletes gyümölcskonzerveit. Az asztalnál egymás mellé kerültek Lídia Konksz, a leningrádi Pedagógiai Főiskola negyedéves hallgatója, Georgij Panejev orvos aspiráns és Jaganur Szultanov, az Ufa városbeli famodell készítő. Kínálgatják őket a konzervgyárban dolgozó leányok, s hogy jobban megértsék egymást, segítségükre siet a tolmács. Már régen folyik a színpadon a tápai Merigetős bemutatása, mikor még mindig be. szélgetünk. Barátaink elmondják, hogy országszerte kitörő lelkesedéssel és szeretettel veszik őket körül, akárhova mennek. Georgij komolyan csóválja a fejét: „nem értem, mi volt veletek októberben". Megpróbálom elmondani a történteket, illetőleg megmagyarázni az események hátterét. Néhány ember szereplésére is sor kerül a beszélgetésben. Georgij értékelése világos; — Ezek az emberek most vették le álarcukat. Csak azt nem értem — hajtogatta, — hogyan hihettetek nekik ezelőtt? Q táncbemutatónak vége, már magyar táncosok, szovjet vendégek egymással ropják a csárdást a parketten. Georgij megigéri. hogy levelet és képeket küld a leningrádi egyetemi hallgatók életéről; A szakszervezeti vezetők N. J. Hjecsikasvili elvtársnőt, a szovjet szakszervezetek kulturális osztályának egyik munkatársát fogják körül. Mezei/ Károly a tápai Merige. tős történetét, meséjét magyarázza. Hjecsikasvili elvtársnő egy-egy megjegyzést tesz. Míg a beszélgetésben az elméleti tapasztalatcsere folyik, a tápai dallamok ütemére a cseljabinszki traktoristák már tanulják a lépéseket. Észre se vettük, már elszalat az idő. Kár — mondják a szovjet elvtársak, szerettek volna több tánclépést megtanulni. Sajnálják a látogatás végét az üzem dolgozói is, hiszen ők is szerettek volna látni valamit. De nem baj, majd az esti előadáson gyönvörködhetnek a szovjet szakszervezeti kultúraktívisták művészetében is. óxotíkumáuaf szeti csoportjainak bemutatójára. A zsúfolt nézőtér már az előadás előtti percekben is megmutatta, hogy az aggodalom fölösleges volt. Az egyes számokat követő lelkes ünneplés pedig azt bizonyítja, hogy az öntevékeny csoportok előadása színvonalban sem maradt el a Pjatnyickijegyiittes bemutatójától. Kitűnd szólisták, kiváló táncosok mutatkoztak be a hétfői előadáson. Konsztantyin Kravcsenkov melegtónusú, zengő baritonja kiválóan érvényesült Borodin: Igor áriájában. Kravcsenkov elvtárs az egyik Moszkva környéki művelődési otthon vezetője. Galina Caricina moszkvai egyetemi hallgató Liszt X. rapszódiójának hibátlan technikájú és gazdag líraiságú előadásával aratott nagy sikert. Lidia Konksz leningrádi egyetemi hallgatónő és Borisz Sznyimcsikov kereskedelmi alkalmazott Csajkovszkij: Diótörő balettjéből mutattak be egy részletet Finom, kecses, könnyed táncukkal elragadtatták a közönséget, és forró dinamikájával elragadó azerbajdzsáni népi táncot mutatott be Húszéin Hasszanov bakui egyetemi" hallgató. Iréné Zaradzinszkaja moszkvai egyetemi hallgatónő virtuóz hegedűjátékát fogadta nagy tapssal ezután a bemutató közön, sége. A következő számot a közönség megújráztatta. A cseljabinszki traktorgyár táncegyüttese káprázatos technikával és kiváló koreográfiával mutatta be a Hopak nevű ukrán táncot. A táncjáték eleven bájával, emberi közelségével és elsöprő lendületével a nézőket valósággal lázba hozta. Ismét szólista következett ezután. Natalja Karszajevszkája, a moszkvai Orvostudományi Egyetem kutatója orosz népdalt és Brahms magyar dalát énekelte kiváló technikával. A tbiliszi városi együttes szintén megújráztatott gruz népi tánca után Nikolaj Nikolajev moszkvai tervezőtechnikus rendkívül ügyes és szellemes bűvészmutatványai, majd a rosztovi mezőgazdasági gépgyár kozák tánca arattak nagy sikert Szünet után jabinszki traktorgyár tánccsoportja a terényi párost adta elő, amit a csoport Magyarországon tanult be a diósgyőri művelődési otthon tánccsoportjának vezetőjétől. Natalja Kuznyecova magyar dalával és fölényes koloratur képességeit megcsillogtató énekszámaival, majd Jaganur Szultanov baskír népi táncával szerepelt sikeresen. Szemkápráztató akrobatikus mutatványokat láttunk Rajica Gjenjatova moszkvai telefonkezelőnő bemutatásában, Ezután a moszkvai kereskedelmi dolgozók klubjának kvartettje aratott forró sikert Maja Bulgakovának, a klub énekesnőjének közreműködése mellett. Vaszijin Jatyimcsuk moszkvai lakatos akrobata száma: a nanáj birkózás, majd a cseljabinszki traktorgyár orosz népi tánca zárta be a sikeres estét. Az utolsó műsorszám után vendégeink felsorakoztak a színpadon és a közönség lelkesedése közben a „Drága föld" kezdetű dal éneklésével búcsúztak el. Cl szoujet szakszervezetek öntevékeny művészeti csoportjainak tagjai tegnap, kedden délelőtt megismerkedtek a város történeti, építészeti nevezetességeivel is. Megnézték a vár romjait, a Fogadalmi templomot, meghallgatták a Dóm kiváló orgonáját. Végig sétáltak a Patheonon, ahol figyelmeztettek bennünket a szobrok elhanyagoltságára. Különösen szivesen időztek a Széchenyi tér fái alatt, s elmondták, hogy ilyen gyönyörű teret, ami ennyire megfogta volna szivüket, még keveset láttak. Délben a Hungária-szállóban búcsúztak egymástól a szegedi üzemek küldöttei és a szovjet elvtársak. Kicserélték ajándékaikat —« A szovjet elvtársak ajándékát — Moszkvát bemutató albumot — N. I. Hjecsikasvili elvtársnő adta át „Soha, soha nem fogjuk Önöket elfelejteni" — mondották forró kézszorítás közben üzemeink küldötteinek a szovjet nép kultúráját velünk megismertető küldöttség tagjai. a kiuáió a közönség lelkesedése csak tovább növekedett. Jevgenyi) Makszimjenka Kodály: Elindultam szép hazámból című dalát énekelte magyar nyelven, tökéletes líraisággal. Ismét a leningrádi dolgozók klubjának balettkarából lépett fel két táncos: Lidia Sztarceva és Georgij Panejev. A keringő, amit bemutattak, hibátlan művészi élményt nyújtott. A cselművészeti együttesek szegedi bemutatója ismét erősítette a két nép barátságát. Szeged dolgozói, akik végignézték est a káprázatos műsort, s akik beszélgettek a küldöttség szerény, melegszívű tagjaival, nem fogják elfeledni a magas kultúráltságnak és tiszta emberségnek azokat a megható jellemvonásait, amikről a hozzánk ellátogatott szovjet embereket mindig meg lehet ismerni. (Sz. G.) KISZ-élet az úiszegedi Ifjú Gárda nevelőotthonban i-—-7 j" azt gondolták, I Sokan | hogy a Pjatnyickij-együttes szombati szereplése után túl gyorsan került sor a szovjet szakszervezetek öntevékeny művéIntézetünkben, az újszegedi Ifjú Gárda nevelőotthonban május 15-én alakult meg a KISZ-szervezet 11 taggal. A napokban tartottuk szervezetünk taggyűlését és a következőket tüztúk ki célul: összefogjuk erős egységbe azokat a fiatalokat, akik hajlandók bármikor a szocialista hazáért kiállni és ha kell, meg is védeni életük árán. Eltérően a DISZ-től, határozott célunk az ifjúság kulturális, sport-, szórakozási lehetőségeinek biztosítása, fejlesztése. Ebben az évben részt veszünk a VIT tiszteletére rendezett kultúrversenyen egy össztánccal, két szavalattal és rövid színdarabbal. Kéthetes sátortáborozást ls tervezünk Párádon. Június 15-én, intézetünk fennállásának 50 éves évfordulója alkalmából jubileumi bálát rendezünk a volt MSZTszékházban. Tervbe vettük, hogy vasárnaponkánt kirándulunk a környezd községek KISZ- és EPOSZ-szervezeteihez és természetesen vendéglátásukat viszonozzuk is. Kirándulásainkat különböző sportversenyek és táncmulatságok teszik majd színessé. Munkánkban igen nagy segítséget nyújt Balázs Tibor megbízott igazgató elvtárs, valamint az intézet MSZMP alapszervezete. Bócz Lajos KISZ-titkár Lomhán, szinte egykedvűen szeli a hullámokat a folyami vontató. Mögötte csendben áruval — fával érccel, szénnel — terhelt gyomorral pórázva kötve úsznak az uszályok. A hajós akarata, izmos keze irányítja őket a Duna, a Tisza hátán a hazai vízre. Míg az ember szolgálatába szegődött gép készségesen teljesíti a parancsot, a hajós pillantása a Duna szürkészöld, a Tisza sárgás, hol kavargó, hol csendes hullámairól, az örökké éber műszerekről olykor-olykor a két part zöld szalagjára szálL Vajon kik laknak ott ?.., Es ilyenkor eszébe jut saját otthona, családja, amit néhány heti távollét ntán most újra viszontláthat. ilii SAKK iiii Á szófial verseny végeredménye számunkra kedvezőtlenül alakult. A 14 részvevő közül az első három helyre általában Matanovics, Eilip és Barcza nemzetközi nagymestereket várták, akik játékerejüket tekintve legalább is a papírforma szerint a mezőny legerősebb versenyzői voltak. Reményeinkben csalódnunk kellett, mert Barcza mélyen formáján aluli játékával 5 és fél ponttal a kilencedik helyre került. Nem sokkal jobb Szilágyi eredménye sem, aki 7 pontjával nyolcadik lett, s így egyik magyar versenyző sem jutott tovább a világbajnoki középdöntőbe. A versenyt Filip csehszloyák nagymester nyerte 9 és fél ponttal. Filip végig vezetett a versenyen, csupán egy játszmát vesztett Barczával szemben. A 2—4. helyen hármas holtverseny alakult Matanovics jugoszláv, Sliwa lengyel és Nejkirch bolgár versenyző között. Mindhárman 8 és fél pontot értek el, közöttük egy újabb kétfordulós verseny dönti el, hogy Filipen felül melyik két mester jut tovább a zónaközi döntőbe. Az ötödik helyen Pfeiffer, az NSZK olimpiai csapatának állandó tagja végzett 8 ponttal, a hatodik helyre a fiatal román versenyző, Mititelu került. Karaklaics, a kétszeres jugoszláv bajnok csupán a 7-ik helyet tudta megszerezni 7 pontjával. A verseny 91 játszmájából 37 végződött döntetlenül (40%), ami bizonyítja, hogy a versenyzők hatalmas küzdelmet vívtak a középdöntőbe jutást jelentő első három helyért A verseny 3. fordulóján a Jugoszláv Karaklaics súlyos hibát vétett, s a fenyegető fojtott matt miatt már a 16. lépésben kénytelen volt a játszmát feladni; Világos: Karaklaics Sötét: Pfeiffer 1. e4, e5, 2. Hf3, Hc6. 3. Fb5, a6, 4. Fa4, d6, 5. c4, Fd7, 6. Hc3, g6, 7. d4, exd, 8. Hd4, Fg7, 9. Fxc6, Fxc6, 10. Hxc6, bxc, 11; 0—0, Hf6, 12. Va4, Vd7, 13. Bdl, 0—0, 14. e5, Hg4, 15. exd, Vf5, 16. f3??, Vc5+, s világos feladta. 17. Khlre, Hf2+, 18. Kgl, Hh3++, 19. Khl, Vgl-h 20. Bxgl, Hf2 matt következett volna; ü P 11! §g i ép I i fff i m P ÜÉ WM wm vHíű, §§ * fü * mp HÜ áR tóti i wftÜ'. iJH • 3 igi 1m Világos: Kgl; Vf4, Bdl, Hd4, Fh6, gyalogok: a2, b2, f2, h2, (9) Sötét: Kh8 Ve5, Bd8, Hc4, Fe7, gyalogok: a7, b4, e6, g6, h7. (10) Fenti állás Niemela finn versenyző egyik régebbi játszmájában jött létre. Bár a kiváló versenyző a mostani szófiai versenyen utolsó előtti lett, a fenti állásban szép kombinációval minőséget nyert a negyedik lépésben. Tehát világos indul és nyer. A helyes megfejtőink két pontot kapnak. A múlt heti feladvány kissé nehéznek bizonyult, pedig Szmiszlov világbajnok a tábla mellett megtalálta a megoldást: 1.... Fxf2, 2. Kxf2, Hg4+, 3 Kf3, Vf6, 4. Kg4, Bc4, 5. Hxc4, Fc8. (3. Kgl-re világos fojtott mattot kap.) ihhmimih ihihi,** — Fogja a puskáját, bajonett auf, és álljon a budi mögé, amíg ez benn lesz, hogy ki ne áshassa magát a pöcegödrön keresztül. AJ árnyékszék amolyan kicsi, közönséges fabódé volt, szomorúan állt az udvar közepén egy pöcegödör fölött, amelyet a közeli trágyadomb is táplált. öreg veterán volt ez a bódé, egész nemzedékek végezték már benne a szükségüket. Most Svejk foglalt helyet benne, fél kezével az ajtó spárgájába kapaszkodva, miközben a hátulsó ablakocskán az őrsvezető a fenekét figyelte, hogy lii ne ássa magát. S a csendörőrmester sasszemmel leste az ajtót, és azon gondolkozott, hogy melyik lábába lőjön a fogolynak, ha ez szökést kísérelne meg. De az ajtó nyugodtan feltárult, Svejk elégedetten kilépett és megkérdezte az őrmestertől: — Nem voltam odabent túl sokáig? Nem tartottam fel az őrmester úrat? — 0, egy csöppet se, egy csöppet se — felelte az őrmester, s közben azt gondolta: „Milyen finom, illedelmes emberek ezek. Tudja, hogy mi vár rá, de azért le a kalappal. Az utolsó pillanatig udvarias. Vajon a mieink is ilyenek lennének az ő helyében?" Az őrmester olt maradt as őrszobán Svejkkel, leültek egymás mellé Bampa csendőr üres ágyára, Bampa ugyanis reggelig szolgálatban volt, sorra kellett járnia a falvakat, s most éppen nyugodtan ült a prolivini ,,Fekete ló"-ban, és múriástjálszott a helybeli cipészmesterekkel, kijelentve a játék szüneteiben, hogy Ausztriának muszáj győzni. Az őrmester pipára gyújtott. Svejket is megkínálta dohánnyal, az őrsparancsnok fát rakott a tűzre, s a csendőrszoba egyszeriben a legkellemesebb kis hely lett az egész világon, békés tanya, meleg fészek, miközben lassan leszállt a tereferére olyannyira alkalmas téli alkony. De hallgattak mind a hárman. Az őrmester egy bizonyos gondolatot hánytorgatott magában, s végül az őrsparancsnokhoz fordulva megszólította: — Véleményem szerint nem helyes, hogy a kémeket felakasztják. Az olyan embert, aki feláldozza magát a kötelességéért, hogy úgy mondjam, a hazájáért, tisztességes módon kell kivégezni, golyóval, mit gondol maga erről, őrsparancsnok úr? — Feltétlenül csak agyonlőni és nem felakasztani — mondta egyetértően az őrsparancsnok —, tegyük fel, hogy minket is odaküldenek, és azt mondják: „Tudja mig, hogy az oroszoknak hány géppuskájuk van egy maschinengewchrabteilungban". (Géppufka-osztag.) Akkor mi is álruhába öltöznénk, és mennénk. Es ezért már fel kell akasztani engem, mint egy rablógyilkost? Aj őrsparancsnok annyira tűzbe jött, hogy felállt; és szinte kiabálva mondta: — Követelem, hogy lőjenek agyén és katonai tiszteletadással temessenek el. — Van benne valami — jegyezte meg Svejk —, de ha az ember okos, akkor sohase bizonyí. Innak rá semmit. — Dehogyis nem! — jelentette ki nyomatékosan az őrmester. — Feltéve, ha ök is olyan ügyesek, s megvan a maguk módszere. Erről különben maga is meg jog győződni. — Meg fog győződni róla — ismételte meg most már szelidebb hangon, barátságosan mosolyogva hozzá. — Kibúvókkal minálunk senki se megy semmire, nem igaz, őrsparancsnok úr? Az örsparancsnok egyetértően bólintott, és közölte abbeli véleményét, hogy vannak, akik már eleve elvesztették a játszmát, még a tökéletes nyugalom álarca sem segít rajtuk, és minél nyugodtabbnak látszik valaki, annál jobban ellene szól a látszat. (Folytatjuk)