Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-30 / 151. szám

4 Vasárnap. 1957. jdntns 39. Befejezte munkáját az MSZMP országos értekezlete (Folytatás a 3-ik oldalról.) szükségessé teszi, hogy őriz­zük a marxista—leninista el­mélet tisztaságát, s erősítsük a párt elméleti alapjait. A párt elméleti és politikai tevékenységében ma az egyik alapvető feladat az elmúlt esztendőkben oda szélesen benyomult revizionista né­zetek cs az esek nyomán láb­rakapott megalkuvás és osz­.lólyarulás maradványainak megsemmisítése. A revizio­nista nézetek burzsoá és kis­polgári nézetek, amelyek a munkásosztály eszmei és po­litikai lefegyverzését és a burzsoázia előtti behédolást eredményezik. A revizionista nézetek képvi­selőinek útja a marxista—leni­nista elméletet meghamisító ide­ológiai fellépőitől a frakcióhar­con kérésziül törvényszerűen az osztályáruláshoz, a burzsoázia táborába való átálláshoz vezet. Ezt az utat járta meg milliók szeme előtt Nagy Imro és cso­portja. A rcvizionizmus, az. úgy­nevezett nemzeti kommunista nézetek az osztályellenséggel való megbékélés nézetei, éppen ezért az ellenforradalom erűi­vel szembeni harc első feltétele­ként eszmeileg is, politikailag is meg kell semmisíteni e nézete­ket, s képviselőiket pedig ki kell űzni a pártból, eszmei har­cot kell folytatni a revizioniz­mussal szembeni békülékenység megnyilvánulásaival. Következtés harcot kell vív­nia a pártnak a marxizmus—le­ninizmus dogmatikus kezelése és az annak következményeképpen jelentkező szektás politika újjá­éledése ellen. Kz. az. elméleti és politikai torzulás a személyi kultusz éveiben náhutk nagy méretet öltött és súlyos ká­rokat okozott a párt el­méd eti és politikai mun­kájában. Lazította a párt és a tömegek kapcsolatát, aláásta a proletárdiktatúra erejét. Az ilyen jellegű hibák kiújulásának vé­széivé két okbél is fennáll. Elő­ször azért, mert a dogmntizmus és a szektás szemlélet bizonyos mértékig megmaradt sokak gon­dolkodásmódjában. Másodszor azért, mert a párt újjászervezé­sének sikerei, a párt jelenleg egészségesen fejlődéi tümegkap­rsolatai egyeseket máris elbiza­kodottá lesznek és a tömegek körében végzendő politikai mun­ka lebecsülé-éro csábítanak. Márpedig 6zcklás pozieiókbél sem n tömegekért, sem A revi­zionizmus ellen nem lehet si­kerrel harcolni. A volt Rákosi-Gerfl-féle ve­zetés dogmatikus és szektás hi­bái fontos tanulságok a párt számára. Ez a vezetés a korábbi években helyesen, a marxista­leninista elmélet alapján dolgo­zott a tömegek között és a tö­megekért. E vozetés akkor nagy eredményeket ért el a párt és a nép javára. Az eredményes munka természetes következmé­nyeképpen e vezetés iránt erős bizalom, nngy megbecsülés és tisztelet fejlődött ki és ez sokfé­le formában megnyilvánult. A munkában sorozatosan elért sikerek és a tömegek körében élvezett rokonszenv a vezetést később elbizakodottá telte, egyes vezetők tévedhetetlennek turtotlák magukat. A gyakorla­ti munka tapasztalatainak mar­xista-leninista elemzését fel­váltotta a dogmák hangoztatása, a vezetés elbürokratizálódása, s a tömegektől való elszakadás, ami súlyos károkat okozott a párt életében. Mind a rcvizionizmus elleni harcban, mind a dogmatikus irányzat kiújulásának. lehetősé­ge elleni harcban fontos fegy­verünk a marxista ismcrclelmé­Iri. A szubjektív szemléleti mó­dot ki kell űzni a párt munká­jából. A rcvizionizmus és a dogmai izmus szöges ellentét­ben állnak egymással, de közös vonásuk, hogy egyaránt kispol­gári gyökerekből táplálkoznak. A marxista ismeretelmélettel szembenálló liiba szubjektív szemléletre és gyakorlatra vrzet ég — amint ezt az élet nálunk bebizonyította — táplálja egy­mást: egyik n másiknak forrása is. A párt valamennyi szerveze­tének érvényesítenie kell tevé­kenységében a marxista ismeret­elméletet, amely a valóságból indul ki és a konkrét valóságra építi politikáját. A pártnak jelenleg az elméleti és politikai munkában a harcot elsősorban a revizionista nézetek cs az ellenforradalmár ellenség­gel való mindenfajta megalám vás ellen kdl vívnia. Ezt a har­cot azonban oly módon kell ve­zetni, hogy a párt egyben lehe­tetlenné tegye a dogmatikus és szektás hibák megismétlődését. 1953 nyara után a pártvezetés­ben a hibák következetes fel­számolása helyett szektás, il­letve revizionista végletekbe át­csapó politika folyt. Ez a mind­két .irányban sokszor szélsősé­ges politika bizonytalanná tetto a vezetést, g magát a párttagsá­got is. Ezért rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríte­ni a pártot a helyes útról. A pártkonferencia elhatá­rozta: a) A párt kádereinek marxis­ta-leninista nevelése, a párt eszmei tisztaságának megőrzése érdekében ismét létrehozza a különböző pártiskolákat és meg­szervezi a pártoktatást. b) Az állami szerveknek ja­vasolja: az egyetemeken és a főiskolákon tegyék ismét kötele­zővé a marxizmus-leninizmus oktatását, s ezzel is biztosítsák az egész fiatal magyar nemze­dék marxizmus—leninizmus szellemben való nevelését c) Az elméleti munka elmé­lyítése érdekében • Központi Bizottság mellett elméleti mun­kaközösségeket hoz létre ét en­nek feladatává teszi, hogy • mindennapi életben felmerült elméleti kérdéseket vizsgálja és tisztázza. d) A Népszabadságban rend­szeresen közölni kell elméleti kérdéseket tisztázó cikkeket. A Társadalmi Szemle színvonalát lényegesen meg kell javítani. Ismét meg kell jelentetni a Pártélet című folyóiratot. A fo­lyóiratnak ismertetnie és ele­meznie kell a pártélet új jelen­ségeit, a pártvezetés módsze­reit, a különböző helyeken szer­zett tapasztalatokat és segítenie kell a párttagság elméleti fej­lődését 3. A párt e népi demokra­tikus rendszer vezető ereje. Politikailag irányítja az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek munkáját Az októberi ellenforradalmi események előtt és alatt az ellenség főleg a párt vezető szerepe ellen indított tá­madást Széles körben terjesz­tette azt a revizionista nézetet, hogy az atomkorszakban nem a proletariátus, hanem az értel­miség a vezető erő. A munkás­osztály vezető szerepének taga­dása viszont a proletárdiktatúra tagadásét jelenti. Ugyanez volt • célja az ellenforradalomnak n többpártrendszer követelésével is. A pártértekezlet megállapít­ja: helyesen járt el pártunk Központi Bizottsága, amikor a többpártrendszernek a mi vi­szonyaink között reakciót kö­vetelését visszautasította. 4. A pártnak az újjászervezés során kialakult számbeit nagy­sága és a munkásosztály tö­megeihez viszonyított aránya a korábbi évek túlzottan nagy létszámához hasonlítva,- most egészségesebb. Az 1953 júniusa óta a pártot ért többszöri meg­rázkódtatás. de különösen az ellenforradalmi felkelés és az azóta szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy helyesebb, ha a pártban a párt ügyéért aktí­van dolgozni kész elvtársak tö­mörülnek és nincsenek a párt­ban a jóindulatú rokonszenvo­zők olyan százezrei, okik a ne­hézségek idején ingadoznak. Az osztályellenség azonban meg­próbál behatolni a pártba. Ez­ért a pártépltés további mun­kájában is nagy gonddal kell ügyelni arra, hogy távol tartsuk n párttól n karrierista és az el­lenséges, kártékony elemeket. Nem engedhető meg az sem, hogy a pártnak olyan tagjai legyenek, akik nem értenek egyet a párt alapvető elvi kér­déseivel, politikai irányvonalá­val és ezzel veszélyeztetik a párt egységét 5. A párt építésével szorosan összefüggő kérdés annak az elvnek gyakorlati érvényesítése, hogy hazánkban a párttisztség kivételével minden közfunkci­ót — legyen az társadalmi vagy állami — legyen az a legalacso­nyabb vagy a legmagasabb be­osztás — pártonkívüli is betölt­het. Csak ennek az elvnek az érvényesítésével vehetjük ele­jét annak, liogy állás megtar­tása vagy elnyerése céljából olyan egyének is kérjék a párt­ba való felvételüket, akik szá­mára a pártba való belépés nem elvi kérdés* 6. A párt belső életének le­nini alaptörvénye a demokra­tikus centralizmus. A demok­ratikus centralizmus elvét az el­múlt években egyfelől a sze­mélyi kultusz, másrészről a re­viznmkmus sértette, s mindket­tő mérhetetlenül sok kárt oko­zott a pártnak. Ezért a párt va­lamennyi szervének, szervezeté­nek, tagjának kötelessége őrköd­ni a demokratikus centraliz­mus elveinek betartása felett. Jelenleg a fő feladat a tagság jogainak teljes tisztcletbentar­tása mellett a pártfcgyelem erő­sítése. A kérdések eldöntését megelőző, a most kialakult bá­tor és szabad vita megóvása mellett, a legszigorúbban meg kell követelni a határozatoknak megfelelő egységes cselekvést. Teljes mértékben érvényt kell szerezni a párt szervezeti sza­bályzata azon pontjának, amely előírja, hogy a párt felső szervei­nek döntéseit az alsóbb szenek kötelesek végrehajtani. A közelmúlt súlyos tapasz­talatai arra intik a pártot, hogy minden körülmények között biztosítsa az ideoló­giai, politikai és szervezeti egységét. A pártegység meg­teremtésének egyik alapvető feltétele a párt alapokmányá­nak, a párt szervezeti szabály­zatának betartása és betarta­tása. A pártegység megbon­tóival szemben, bármely ol­dalról jelentkezzenek is azok, ingadozás nélkül kell fellép­ni. A pártértekezlet' utasítja a Központi Bizottságot, hogy a pártegység védelmében a legsúlyosabb . esetekben a legszigorúbb rendszabályokat is alkalmazza, s inkább osz­lasson fel a párt politikájá­val szembeforduló egyes pártszervezeteket, mintsem még egyszer megismétlődhes­sék az, hogy a párt ellensé­gei s az Ingatag elemek be­lülről rombolhassák a párt egységét. A párt jelenlegi egysége és ereje részben abból tánlálko­zik, hogy jóvátéve a koráb­bi méltánytalanságokat, kel­lő megbecsülésben részesíti az első magyar proletárdik­tatúra harcosait, a Horthy­korszak illegális pártmunká­sait, a két világháború kö­zötti idők szervezett munká­salt, a spanyol polgárháború magyar harcosait, a partizá­nokat, a munkásosztályhoz, a párthoz hűnek bizonyult volt szociáldemokrata elvtársa­kat, az 1945-ös pártmunkáso­kat. Kellő megbecsülésben kell részesíteni azokat a kommunistákat is, akik az októberi ellenforradalom napjaiban védték a pártot, a népi államhatalmat, s kom­munista kötelességükhöz hí­vén, részt vettek az ellenfor­radalom leverésében, a párt újjászervezésében s a prole­tárdiktatúra megszilárdításé­ban. Ily módon összeforrott a pártban a munkásmozgalom mindhárom élő nemzedékkel. A párttagságot arra kell ne­velni, hogy ne csak a békés építő munkában, hanem a nehézségek és a megpróbál­tatások idején is megállja a helyét. 7. A párt munkájában fo­kozott mértékben kell érvé­nyesíteni azt a tanítást, hogy a párt helyes politikájának megvalósítása a kádereken áll vagy bukik. A múltban a kádermunkára a személyi kultusz, a szubjektivizmus nyomta rá bélyegét. Ma is tapasztalható olyan jelenség, hogy a párt helyes politiká­jának végrehajtását nehezíti a következetes kédermunka hiánya. Továbbra is küzde­nünk kell a kádermunkában még ma is fellelhető szubjek­tivista nézetek, valamint a politikai megbízhatóság hál­térbe szorításának gyakorla­ta ellen. Fel kell lépni a szakmai rátermettség lebe­csülésének káros jelenségei ellen is. A káderek megíté­lésénél ne tévesszen meg bennünket egyesek formális önkritikája, sem a felelőtlen és intnkus vádaskodás. A káderek elbírálásának fok­mérője a párt helyes politi­kájának végrehajtásában végzett konkrét munka. Gondot kell fordítani arra, hogy fontos területekre meg­felelő élet- és párttapaszta­lattal rendelkező elvtársak kerüljenek. Ma a pártban az idősebb és fiatalabb pártta­gok egészséges együttműkö­dése érvényesül, s a jövőben Ls erre kell törekedni. 8. Pártéletünk egyik új, egészséges vonása, hogy egy­re inkább érvényesül benne a kollektív vezetés lenini elve. Az MSZMP eddig elért eredményeinek egyik forrá­sa, hogy a Központi Bizott­ság, s a párt más vezető szervei november 4-e után igazi kollektív vezető szer­vekké fejlődtek. A múlttal szemben ez jelentős előreha­ladást jelent, de még mindig komoly erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy kialakítsuk a kollektív veze­tés legjobb formáit és mód­szereit. Komolyan törekedni kell arra is, hogy a kollektív vezetés elve minél előbb tel­jes mértékben érvényesüljön a pártszervek munkájában minden fokon. Ezzel íügg össze pártélctünk egészséges fejlődésének második pozitív vonása: a bátor kritika érvé­nyesülése. Arra kell töreked­ni, hogy a kritika mellett minden egyes pártszervezet­ben és pártszervben — a Központi Bizottság példáját követve — jobban fejlődjék az önbírálat szelleme is. h A párt és a tömegek kapcsolatai A párt és a tömegek kap­csolatának kérdése a prole­tárdiktatúra viszonyai között a proletárdiktatúra erejének legfontosabb kérdése. Ila a párt és a tömegek kap­csolata gyengül, • gyengül a proletárdiktatúra ereje is. A párt jelenlegi helyzetében, amikor a párttagság száma a munkásosztály számará­nyához mérten — helyesen — a korábbi évekhez képest kisebb, még nagyobb jelen­tősége van annak, hogy a pártot nagyon erős kapcso­latok fűzzék egybe a párton­kívüli tömegekkel. A tömeg­kapcsolatók kérdésében a legfontosabb annak felisme­rése, hogy a párt az eszmei és politikai meggyőzés esz­közével, valamint harcának, munkájának, tényleges ered­ményeivel nyerje meg és erő­sítse a tömegek bizalmát maga iránt, és mozgósítsa a tömegeket a szocialista épí­tés feladatainak megoldásá­ra. A párt és a tömegek kö­zötti kapcsolat megerősítésé­nek különböző területei van­nak. A pártszervezeteknek tehát állandó szoros kapcso­latot kell kiépíteni és fenn­tartani az üzemek, állami gazdaságok, szövetkezetek, hivatalok, intézmények stb pártonkívüli dolgozóival. E kapcsolatok rendkívül fontos formája — a közvetlen párt­rendezvények, gyűlések, megbeszélések stb, mellett — a tömegszervezetek révén való kapcsolat a tömegekkel. I. A tömegszervezetek kö­zül a legfontosabbak a mun­kásság saját legnagyobb osz­tályszervezetei: a szakszer­vezetek. Maga az A tény, hogy a szakszervezeteknek közel kettő millió tagja van, mutatja a feladat nagy je­lentőségét. Dolgozzanak a kommunisták azért, hogy a szakszervezetek is segítsék a termelési feladatok minél jobb megoldását, ugyanak­kor jól betöltsék a dolgozók helyes érdekvédelmének sze­repét. A szakszervezetekre nagy feladatok hárulnak a kulturális nevelő munka te­rén is. Mindezen területeken a magyar szakszervezeteknek már jelentős tapasztalataik vannak. Vigyázni kell azon­ban arra, hogy a múltban a dolgozók érdekvédelme terén és más kérdésekben elköve­tett hibák kijavítása ne ve­zessen újabb hibákhoz, ah­hoz, hogy elhanyagolják a termelés kérdéseivel való foglalkozást, a munkaver­seny elősegítését. A szakszer­vezet nem válhat a termelés­sel nem törődő, a munkafe­gyelemmel szemben a közö­nyös, bérdemagógiának teret adó szervezetté, mert akkor kárt okoz a népgazdaságnak, a munkások államának, te­hát a munkásságnak magá­nak is, amelynek érdekeit kell magasabb szinten képvi­selnie. A szakszervezetek nem lehetnek közönyösek a bürokratikus hibák, a túlka­pások, a dolgozók mindenna­pos ügyeivel szemben sem, mert az ilyesmi ís komoly kárt okoz, mind az egyes munkásnak, mind pedig a közösségnek. A szakszervezeti munká­ban különös gonddal kell foglalkozni a női dolgozók­kal. Be kell őket vonni a vezetésbe, messzemenően szá­molni kell a nők sajátos helyzetével a termelésben, foglalkozni kell szociális és társadalmi problémáikkal. A szakszervezeteknek se­gítséget kell nyújtaniok az ifjúság nevelésének igen fon­tos munkájában is. Egyetlen kommunista se felejtse el Lenin szavait: Szakszervezetek a kommu­nisták iskolái. A kommunis­táknak feladata, hogy a szakszervezeteken belill a meggyőzés eszközével bizto­sítsák a szakszervezetek ilyen irányú tevékenységét és fejlődését. A kommunis­táknak jó munkájukkal kell elnyerniök a szakszervezeti dolgozók bizalmát, és a leg­jobb pártonkívüli szakszer­vezeti aktivistákkal együtt kell a szakszervezetek mun­káját helyes irányban fej­leszteniük. Jó munkájukkal kell elnyerniök a szakszerve­zetek irányításához szüksé­ges vezető tisztségeket is. A kommunistáknak az esz­mei és politikai meggyőzés eszközeivel a párt politiká­ját kell a munkásosztály tö­megei között népszerűsíteni, magyarázni, megértetni. A kommunisták jó munkájá­nak eredményeképpen vál­nak a szakszervezetek a pro­letárdiktatúra rendszerében a munkásállam egyik legfon­tosabb támaszává. 2. Az országos pártértekez­let jóváhagyta a Központi Bi­zottság kezdeményezését a KISZ megalakítására vonat­kozóan. Üdvözli a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­séget, melynek munkájától nagy eredményeket vár az egész ifjúság és az egész or­szág javára. A KISZ-ben tömöríteni kell a szocializmus ügyét támo­gató, a párt célkitűzéseit magukévá tevő ifjakat és lá­nyokat. A párt és az állam előtt igen komoly feladatként áll az ifjúság nevelése. A fiata­lok között folytatott naciona­lista-revizionista demagógia igen komoly eszmei rombo­lást végzett, különösen a diá­kok körében. A fiatalság kö­reiben fellelhető eszmei za­var felszámolása az egész párt feladata. Ebben a mun­kában különleges kötelezett­ség hárul a kommunista pe­dagógusokra, úgyszintén a fiatalok körében dolgozó ifjú kommunistákra, a kommu­nizmus odaadó, fiatal harco­saira. Az ifjúság nevelésében a fiataloknak a szocialista építésbe való aktív bekapcso­lásában, internacionalista, hazafias nevelésében, éppen ezért különösen fontos sze­rep vár a KISZ-re. A KISZ feladataihoz tarto­zik az is, hogy segítse a töb­bi ifjúsági szervezet helyes irányú vezetését, azok felvi­lágosító munkáját. A KISZ­nek — viszonylag rövid Hő alatt — a szakszervezetek mellett az ország legfonto­sabb tömegszervezetévé kell fejlődnie és egyre növekvő szerepet kell betöltenie az ország társadalmi életében. 3. A párt tömegkapcsola­tainak igen fontos része az állami szervek útján a lakos­sággal fenntartott kapcso­lata. Ez mindenekelőtt a ta­nácsok útján valósul meg. A tanácsok munkájának a tanácstagok, valamint a ta­nácsi állandó bizottságok vá­lasztott és meghívott tagjai­nak széleskörű közreműkö­désére, s a lakosságai való állandó szoros kapcsolatra kell épülnie. A tanácstagok­kal, úgyszintén a tanácsi ál­landó bizottságok meghívott tagjaival való együttes mun­ka a kommunisták számára különleges jelentőségű azért ís, mert a megválasztott ta­nácstagok több mint 220 000­res létszámának nagyobbik fele és a meghívott állandó bizottsági tagok igen nagy része pártonkívüli. E testü­letek munkájában tehát al kommunisták és pártonkívü­líek együttműködésének kell minél jobban kifejlődnie az ország szocialista fejlődése érdekében. Olyan közös te­vékenység ez, amely igen hasznos a párt, az állami szervek és a lakosság töme­gei közötti gyümölcsöző kap­csolatok fejlődésében. Min­den kommunistának köteles­sége, hogy figyelmes maga­tartást tanúsítson a dolgozó nép mindennapos ügyei iránt. A tanácsokban dolgo­zó kommunistáknak sok le­hetőségük van arra, hogy se­gítséget adjanak a dolgozók ügyeinek gyors, pontos elin­tézésében és leküzdjék a lé­lektelen bürokráciát. 4. A párt és a tömegek kö­zötti kapcsolatok fejlődésé­nek igen fontos területe a Hazafias Népfront. A kom­munisták és a pártonkívüliek együttműködésének ezt a formáját széleskörűen ki kell bontakoztatni mind a taná­csok, mind pedig a külön­böző gazdasági, kulturális és tudományos szervek munká­jának elősegítése, mind pe­dig az críZi'ig általános poli­tikai életének fejlesztése ér­dekéken. Ma a Hazafias Nóp­f ront-mozgalom lehetőségei nagyobbak, mint e lehetősé­gek kihasználásának mérté­ke. A hazánkban sajátos egy­pártrendszer nem zárja ki, sőt az adott körülmények kö­zött még fokozottan megkö­veteli, hogy a Hazafias Nép­frontban a párt irányítása alatt tömörítsük mindazokat a pártonkívülieket és koráb­ban más pártokban tevékeny­kedő, a népi hatalomhoz hű személyeket, a nemzet összes haladó erőit, amelyek ké­szek a közéleti, tudományos és kulturális szakmai tevé­kenységükkel az ország szo­cialista építésében részt vál­lalni. 5. A Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a megyei és helyi nőtanácsok feladata, hogy segítséget nyújtsanak egyrészt a nőket érintő tár­sadalmi, gazdasági és egyéb kérdések megoldásában, másrészt a nők közötti felvi­lágosító munkában. Elősegít­hetik a nők fokozottabb be­kapcsolását az ország politi­kai és társadalmi életébe, a szocialista építésbe, a béke védelmének erősítésébe. A pártszervezeteknek és a kommunistáknak szerepet kell vallalniok abban, hogy mindenütt ápolják a szovjet —magyar barátságot és en­nek érdekében a Magyar­Szovjet Baráti Társaságot szélesítsék a népi demokrá­cia minden hívét átfogó tö­megmozgalommá. 6. A párt és a tömegek kap­csolatának rendkívül fontos esz­köze a sajtó és rádió útján va­ló közvetlen agitáció, továbbá a film, a könyvtárak, a kultúr­ouhonok nagy értékű nevelési eszközeivel folytatott tömeg­agitáció. Igen fontos szerepe van • piriszervek közvetlen találkozá­sainak a tömegekkel. A párt­szervezeteknek óllnndósítaniok kell a tömegek közötti munka olyan formáit is. mini a pár­toiikívüliek bevonásával szerve­zőit aklivntilésck, nyilvános pártnopok, előadások, nagygyű­lések, gyűlésekkel egybekötött felvonulások, ünnepségek. Ki kell fejleszteni az eddig kellő mértékben nem alkalmazott agi­tációs formákat, így az egyéni és csoportos beszélgetéseket, ki­sebb mcrelfi gyűléseket. Elő kell mozdítani különböző dol­gozó rétegek, igy pl. o munká­sok és parasztok, veterán mun­kásmozgalmi harcosok és fiata­lok, a katonák és polgári lakos­ság. a magyar és ma* nemzeti­ségű dolgozók kölcsönös láto­gatásait, találkozásait. A közvetlen tömeglapcsola­toknuk e formáin túl a pártta­goknak a pórtonkívüliekkel a személyes találkozás cs levele­zés útján is állandó elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni­ük. A párt és a tömegek kap­csolatának erősítésével el kell érni, liogy a kommunisták meg­ismerjék a pártonkívüli töme­gek véleményét és ne csak tanít­sák a tömegeket, hanem tanul­janak is tőlük. (A határozat további, be­fejező részét keddi számunk­ban közöljük.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom