Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-28 / 149. szám
2 Péntek, 1087. Jónfot 28. Megkezdődött az MSZMP országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) vőben. Ezután arról szólott, mennyire fontos, hogy a meg tévesztetteket ne kezeljük ellenségként. Ezeket nem bUntctni, hanem segíteni k ii, hogy visszataláljanak a helyes útra. A proletárdiktatúra erősítése megköveteli a tömegek megnyerését — mondotta továbbiakban Kádár elvtárs. Kagy ünnepeken, vagy a • pártrendezvényeken ezren és ezren éltetik a pártot, a munkáshatalmát, a szovjet —magyar barátságot. Ezeknek a tömegeknek ez a meggyőződésük. De ha annak idején az ellenség elfelejtette, hogy vannak százezrek Magyarországon, okik, ha paszszívak is, és nem láthatók, a szocialista forradalom mellett vannak —, mi ne kövessük el ugyanezt a hibát, s amikor sok-sok ezer ember tüntet mei tettünk, ne gondoljuk mindjárt azt. hogy már nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek még az ellenség Ideológiai és politikai befolyása alatt vannak. Különösen hangsúlyozta Kádár elvtárs, mekkora veszélyt jelentett volna, ha a munkásosztályt sikerült volna kettészakítani a szociáldemokrata párt létrehozásával. Ha ez sikerült volna, akkor ma nincs néphatalom Magyarországon. A tömegek megnyeréséért folytatott hqrc első feltételét a pártban kell megteremteni azzal, hogy leküzdjük és megsemmisítjük a tömegek megnyeréséért folytatott harc akadályát. Ez a párton beliil ma is meglévő dogmatikus gondolkodás és szektás politika maradványa. Aki a tömegek iránt bizalmatlan, aki a tömegektől elszigeteli magát, aki nem teljes tudásával dolgozik a tömegek meggyőzéséért és megnyeréséért, a legnagyobb kárt okozza a pártnak és következésképpen a proletariátus diktatúrájának. Proletárdiktatúra nem állhat fenn a tömegek támogatása nélkülKiemelte Kádár elvtárs a tömegszervezeti munka megbecsülésének fontosságát, mivel e szervezetek megnyerése és csatlakoztatása nélkül a párt nem tudna harcolni. A pártnak van három és félszázezer tagja, a szakszervezeteknek egymilliókilencszázezer tagja; a munkásosztály nagy többsége tehát tagja a szakszervezeteknek, de nem tagja a pártnak. Hasonló a helyzet az ifjúság és a nők körében is. Ezért a kommunisták fontos feladata a tömegszervezetekben való munka. A Hazafias Népfront fejlődésének nagyon kedvező feltételei vannak. Az ellenforradalmi 'támadás hatása alatt nemcsak kommunisták eszméltek fel, hanem pártonkívüli, sőt más pártban nevelkedett emberek is. November 4 után megállapítottuk, hogy szükséges egy erős, széles Hazafias Népfront, a kormányzat egypártrendszerének szerves kiegészítője. Most Igyekeznünk kell központilag és helyileg aktivizálni. állandó feladatokba bevonni a Hazafias Népfrontot, s bevonni munkájába olyan embereket is. akik becsületesen álltak a Magyar Népköztársaság mellett. Ezután Kádár elvtárs rátért arra, hogy a tömegek megnyerésének feladata magában foglalja a gazdasági és a kulturális kérdések helyes megoldását is. A dolgozók jelentékeny részét elsősorban nem • politika kérdései érdeklik, s a pártról, a rendszerről szóló véleményét nem a politikai kérdések alapján alakítja ki, hanem a gazdasági vagy a kulturális eredményeken keresztül. A mi gazdaságpolitikánknak alapvető elve a termelőerők állandó fejlesztése. Ez feltétlenül szükséges nemcsak a szocialista társadalmunk felépítéséhez, hanem ami ezzel szorosan összefügg. a dolgozók anyagi ós kulturális szükségleteinek a lehetőséghez képest legjobb kielégítéséhez is. A mezőgazdaság kérdése Az ipari terjnelés kérdéseivel kapcsolalhan Kádár elvtárs mcgúllupílotlu, hogy ezeket az országgyűlés tüzetesen megvitatta. Az ipari termelés jelenleg 94— 95 százaléka a tavalyinak, a termelékenység még mindig 5 százalékkal alacsonyabb, mint 1956-han volt. A munkahér reálértéke november 4-e után a múlthoz képest mintegy 15 százalékkal emelkedett. Az ezekből a számokból adódó feladatok világosak. Bonyolultabb kérdés a mezőgazdaság. A földeket megművelték, az időjárás kedvező és a termés jónak Ígérkezik. Csökkent azonban a kenyérgabona területe, növekedett a kukorica és más takurmányvclésleriilet. Noha oz. mugábnnvéva nem nagy huj, nem leltet berendezkedni arra, liogy az ország kenyerének jelentős részét külföldről biztosítsuk. A kenyérgabona termelését a vetésterület növelése nélkül kell emelni. Terméseredményeink növelésére nagy lehetőségeink vannak. A mezőgazdaságban most az a legfontosabb problémánk, hogy fejlesszük a termelést és közben elősegítsük a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Kádár elvtárs megjegyezte: helyes volt oz egyéni dolgozó parasztoknak adott kedvezmény és segítség, de a termelőszövetkezetek az elmúlt hét hónapban — helytelenül — nem kapták meg « szükséges támogatást. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek. a termelőszövetkezeti csoportok, a különleges társulások jobb és nagyobb gazdasági eredményt érjenek el. Ha a parasztság közvéleménye megnyugszik, remélhető és célul is lehet kitűzni, egv bizonyos átmeneti megtorpanás után meggyőző munkával 2—3 esztendő után újra kedvező hangulat érlelődhet meg és utána nagy lendületet kaphat a termelőszövetkezeti mozgalom. A munkósellenőrzóst intézményesen szélesíteni kell A továbbiakban Kádár elvtárs az állami központi irányítás fontosságáról beszélt és bírálta azt a nézetet, hogy az állami központi irányítás fókezi a fejlődést Le kell faragni — hangoztatta — a központosítás bizonyos túlzásait, fejleszteni kell a helyi önállóságot, de az egész népgazdaság irányításának központinak kell lennie. Egy időben küzdjünk az anarchista törekvések ellen, amelyek a kapitalista piac törvényeit akarják érvényesíteni a szocialista népgazdaságban, egyszersmind küzdjünk a bürokratikus tendenciák ellen is. Az utóbbi időben gyakran lehetett hallani, hogy a pártszervezetek a párt építésével voltak elfoglalva, s ezért nem tudtak kellő mértékben foglalkozni a gazdasági kérdésekkel. Helyes, hogy ez most már megváltozik, de nem helyes, ha a gazdasági feladatok megoldását és a párt építését elválasztják egymástól. Részletesen beszélt Kádár elvtárs a munkástanácsokról — felemás helyzetükről. A munkástanácsok eddigi útja általában nem nagyon biztató. Olyan körülmények között születtek éc olyan elemek irányítása alatt jöttek létre, hogy bizony a munkástanácsokat a kezdetben az ellenforradalom érdekeinek szolgálatába állították. Mi volna a helyes eljárás? E kérdésben a párt csak olyan döntést hozhat, amelyben a munkások abszolút többsége egyetért a párttal. Hamarosan ki kell dolgozni erről a párt álláspontját, meg kell vitatni azt előzőleg a szakszervezeti emberekkel, munkástanácstagokkal és egyszerű üzemi dolgozókkal. Ügy gondolom, az a legfontosabb, hogy a munkásellenőrzést az elmúlt évekhez képest intézményesen szélesíteni kell a gyárakban. Biztosítani kell, hogy a munkások közvetlen választottjai a termelésben íViegvalósítsák a munkásellenőrzést. Ez az ellenőrzés természetesen nem gyengíti a központi irányítást, nem likvidálhatja az igazgató hatáskörét, de reális ellenőrzés legyen, beleszólás az ügyekbe, bizonyos alapok felosztásába is. Kádár elvtárs hangoztatta: tekintettel arra, hogy a szakszervezeteknek nálunk 7—8 évtizedes tradíciói vannak, a párt álláspontjának tartalmaznia kell, hpgy ezek az üzemi munkásellenőrzési szervek feltétlenül a szakszervezetek centrális irányítása alatt dolgozzanak. Ezután Kádár elvtárs rámutatott árpa, hogy a jelenlegi helyzet reális glap lehet a gazdasági helyzet megjavításához és ha a legfontosabb területeken (a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a takarékosság stb.) a párt vezetésével az állami szervek, a szakszervezetek, a munkástanácsok és maguk a dolgozó tömegek akti van harcolnak, aránylag rövid idő alatt is szép eredményeket mutathatnak fel. Emlékeztetett az 1945-46os helyzetre. Akkor valamennyi szakértő azt mondta, hogy vége az ország népgazdaságának, hogy 40 esztendő is beletelik, amíg helyre lehet állítani a háború előtti ipart, hogy feltétlenül amerikai kölcsönre lesz szükség Az élet megcáfolta ezt a véleményt, s amikor a párt és a nép megmozdult, nem kellett sem negyven esztendő, sem amerikai dollár: a szocialista tábor támogatásával gyorsan helyreállítottuk és fejlesztettük a népgazdaságot. Most tulajdonképpen ha sonló kérdés előtt állunk. Meg kell mondani az embereknek a problémákat s akkor meg is oldjuk azokat. Eredményeinkben benne van as értelmiségiek munkája is A tudományos és a kulturális élet problémáival foglalkozva Kádár elvtárs rámutatott, hogy a burzsoázia ezen a területen előre nyomult és a revizionista kisegítő csapatokk.,1 együtt bizonyos pozíciókat hódított meg és tart még ma is a kezében. Itt a központi kérdés tulajdonképpen a pártnak az értelmiséghez való viszonya. Ha ezt jól rendezzük, akkor a kulturális élet kérdéseit is rendbe lehet hozni. Mi a szerepe az értelmiségnek az ellenforradalmi lázadásban? Egyesek bűnösek az ellenforradalomban, ezeket meg kell büntetni. Nagyon sokan viszont hibáztak. Ezeknek segíteni kell, hogy a jó útra visszatérjenek. Nagyon sok értelmiségi van, aki a legkritikusabb időben is végig hű veit a szocialista forradalomhoz. Ezt a megkülönböztetést meg kell tennünk. Art a pártnak és az or szagnak, aki azt mondja, hogy az ellenforradalomban az egész értelmiség a nép ellen fordult. Ez nem igaz! Minden eredményünkben benne van az értelmiségi dolgozók munkája is! Hozzátette Kádár elvtárs, hogy az értelmiség egy része passzív. Mások ellenünk dolgoztak az utóbbi hét hónap alatt is. De az értelmiség zöme ott van a helyreállítási munkánál. Eredményeink az ő munkájukat is dicsér}, amelyet a néptömegektyel együtt végeztek. A párt nem öncél A következőkben Kádár elvtárs a pártról beszélt. A párt a mi viszonyaink között a munkásosztály és az egész nép életfontosságú fegyvere. A párt nem öncél, s a népnek éreznie kell, hogy amikor a kommunisták a nép érdekeiért harcolva erősítik a pártot, akkor a nép számára kovácsolják a fegyvert. Sokat árthat a párt ügyének az a funkcionárius, aki esetleg visszaesik abba a hibába, hogy nem törődik a dolgozók véleményével, fitymálja, sértegeti őket, vagy ridegen, elutasítóan, gorombán, durván viselkedik velük. Őriznünk kell a párt politikai és erkölcsi tisztaságát. El kell érnünk, hogy az osztályellensógnek ne legyen befolyása pártunk politikájára. Ezután a magyar ifjúság ról beszélt Kádár elvtárs. Az ifjúságnak adósa a párt, s az ifjúság is adósa a pártnak és a népnek. Mivel adós a párt? Az ifjúság nagyon hosszú ideig túlságosan magára volt hagyatva, nagy politikai és lelki krízisen ment át. A párt akkor nem állt az ifjúság mellett Nagyon kevés történt, hogy a párt és a felnőtt nemzedék kézenfogja az ifjúságot, és a helyes útra vezesse. Az ifjúság adóssága pedig az, hogy a fiatalok nem adták meg a pártnak, a felnőtteknek a tiszteletet és megbecsülést azokért a nagy vívmányokért, amelyeket a párt, a munkásosztály, a néphatalom harcolt ki az ifjúság számára. Fiataljainkat figyelmeztetni kell erre az adósságra. Az internacionalizmus a legfőbb elvek között szerepel A párt internacionalista kötelességeiről szólva Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy pártunk marxista—leninista párt és az ilyen pártqk legfőbb elvei között szerepel az internacionalizmus. Ezután a szocialista tábor egységének erősítéséről, a varsói szerződésről beszélt. A szocialista országok szoros egységén belül a mi számunkra elsőrendű kérdés természetesen a Szovjetunióhoz való viszonyunk. A szovjet—magyar testvéri barátság és szövetségi viszony hívei vagyunk, ez a politikánk, ezt kell képviselnünk bátran, restellkedés nélkül és én azt hiszem, hogy a magyar nép tömegei ebben támogatnak minket. Beszélt Kádár elvtárs a szocialista országok népeihez fűződő testvéri kapcsolatainkról, amelyeknek ezernyi jelét tapasztalhattuk az ellenforradalmi lázadás és legyőzése időszakában. Kijelentette Kádár elvtárs, hogy az ellenség csapást akart mérni a nemzetközi proletár szolidaritásra a magyarországi ellenforradalom kirobbantásával is, ám ebben a harcban inkább elmélyült a nemzetközi szolidaritás. Nem lehet tagadni, hogy az elmúlt másfél esztendőben nehézségek voltak pártunkban és talán a nemzetközi munkásmozgalomban is. ZORIN: A nyugati hatalmak halogató magatartása a legkomolyabban fékezi a leszerelés kérdéséhen történd előrehaladást A nemzetköz! politika napi eseményei MI A HELYZET A LESZERELESI TANÁCSKOZÁSOK KAI/.' Az ENSZ leszerelési albizottságának szerdai ülésén Siassen amerikai delegátus indítványozta, hogy a nagyhatalmak kölCSftnŐS megállapodással készített listákkal csökkentsék fegyverzeteiket és a fölösleget adjál; át egy nemzetközi felügyelet alatt álló raktárnak. Zorin szovjet küldött elvben elfogódta 07. átadandó fegyverekről készítető lista gondolatát. Az amerikai elképzelést az angol, a francia és a kanadai megbízottak is — fenntartásokkal elfogadták. Korábban, június 20-án és 25-én Stassen javaslatot terjesztett az albizottság elé a szovjet és az amerikai, illetve az angol és a francia fegyveres erő létszámának három szakaszban való csökkentéséről, azzal a kikötéssel, hogy a második és a harmadik szakaszban való csökkentésről csak akkor lehet szó, ha közben • kellő előrehaladás tapasztalható a legjelentősebb politikai kérdések megoldása irányában*. Amikor Zorin szovjet delegátus ezzel kapcsolatban az. elsődlegesen megoldandó politikai problémák iránt érdeklődölt, Stassen utalt Adenauer és Eisenhower legutóbbi találkozása során történt abbeli megállapodásra, hogy "Németország újraegyesítése előfeltétele bármely átfogó leszerelési egyezmenynek*, Az ez alkalommal szintén felszólaló Moch francia küldött és Selwyn l.loyd angol külügyminiszter nem részletezte, milyen előzetesen megoldandó kérdések függvénye a fegyveres erők létszámának második és harmadik szakaszban való csökkentése; sőt, Stassen újabb felszólalásakor arról is szólott, hogy most neaa óhajt kitérni a Szovjetunió legutóbbi, a nukleáris fegyverrobbanlási kísérletek két-három évi betiltására vonatkozó javaslatára sem. Valerian Zorin. a Szovjetunió leszerelési megbízottija az albizottság 25-i ülésén rámutatott a leszereléssel kapcsolatos nyugati elképzelések tarthatatlanságára. Kijelentette, hogy mivel a fegyveres erők létszámának csökkentésére vonatkozó tárgyalások immár évek óta folynak és ha minden újabb szakaszt tárgyalásokhoz kötünk, akkor nemcsak gyermekeink, de még unokáink sem érik meg azt az időt. amikor lezárul * fegyveres erők csökkenésének e három szakasza. Zorin felszólalása további részében feltette a kérdést Stsusennek: milyen politikai feltételekre van szükség ahhoz, hogy • fegyveres erők csökkentését jellemző egyik számról a másik számra Uhessen áttérni, továbbá, hogy milyen tárgyalásokról van szó a szakaszok közötti átmenetnél és végül, milyen átmeneti határidőkre gondol az Egyesült Államok kormánya, majd sajnálkozását fejezte ki, hogy Stassen nem foglalkozott a fegyverzet is a költségvetés összefüggésével és hogy az amerikai delegátus nem szólt a nukleáris-fegyverkísérletek betiltását indítványozó szovjet javaslatokról. — Pedig az idő nem vár — mondotta Zorin — » e kisen letek betiltása napjaink legégetőbb kérdésévé vált. Zorin ezután idézte a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés június 18-i nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogv az egyre gyakoribbá. váló nukleáris-kísérletek rettegést, gyanakvást és kölcsönös bizalmatlanságot keltenek, ami a nemzetközi légkörre gyakorolt káros hatásánál fogva féliezi a leszerelés terén elérhető megegyezés lehetőségét, majd rámutatott: korábban azt vetették a szovjet vezetők szemérc, hogy a hidrogén- és az atomfegyver betiltása egész problémájának felvetésével túl sokai követelnek, pedig lassan kellene előrehaladni Most, amikor a szovjet kormány egyszerű intézkedéseket javasol, a nyugati hatalmak e kezdő lépések meglételét a háborús célokat szolgáló hasadóanyagok beszüntetésének kérdésétől akarják függővé tenni, holott a legutóbbi időkig éppen a nyugati hatalmak ragaszkodtak a háborús célokat szolgáló hasadóanyagok gyártásához. Nyilvánvalóan olyan törekvésekről van szó nyugati részről — szögezte le Zorin —, amelyek célja bonyolulttá tenni és megnehezíteni a nukleáris-kísérletek beszüntetésének problémáját. A kérdés most az — fejezte be fejtegetéseit Zorin —, hajlandók-e a nyugati hatalmak — mindenekelőtt oz Egyesült Államok és Anglia — már most megegyezni a nukleáris-kísérletek két-három évre való felfüggesztésében? Erre vár választ nemcsak a Szovjetunió kormánya, de az egész világ ig, % »» A KÜLPOLITIKA HÍREICsou Ep-laj, a Kinai Népköztársaság miniszterelnöke, a népi gyűlés ülésszakán elmondott beszédében foglalkozott a kormány előző évi munkájával. Értékelte a Szovjetunió Kínának nyújtott .segítségét, majd elítélte az Egyesült Államok Kínával szemben tanúsított agresszív magatartását, felhíva a figyelmet, hogy a háború veszélye még mindig fennáll. London (TASZSZ). Londonban folytatódik a brit nemzetközösséghez tartozó orszáröviden gok miniszterelnökeinek értekezlete, amely Anglia, Kanada, India, Ausztrália, Pakisztán, Rhodézia és Nyasszaföld szövetsége és Ghana miniszterelnökei, továbbá Üj-Zeeland, Ceylon és a Délafrikai Unió miniszterei vesznek részt, ez utóbbi országokat ugyanis nem a miniszterelnökök képviselik. Az értekezlet zártkörű, * hivatalos napirend nélkül folytatja munkáját. De már most lehet látni, hogy a nehézségeket leküzdjük és így ennek nyomán erősödni fogunk. Minden teltételünk megvan ahhoz, hogy erősödjön pártunk. De ehhez hozzátartozik, hogy ne legyünk önteltek és semmit se felejtsünk el. Sem a bűnöket, amelyeket az ellenség és az árulók követtek el velünk szemben, sem a hibákat, amelyeket mi magunk követtünk el — fejezte be hosszantartó tapssal fogadott beszédét Kádár elvtárs. A délutáni ülés A délutáni ülésen Apró Antal elvtárs elnökölt. Marosán György elvtárs ismertette az MSZMP szervezeti szabályzatára vonatkozó javaslatot, majd az elnök megnyitotta a vitát az első és a második napirendi pont fölött. A vitában felszólaltak: Németh Károly elvtárs. a Csongrád megyei intéző bizottság első titkára, Komócsin Zoltán elvtárs, a KISZ országos szervező bizottságának elnöke, Mesterházi Lajos elvtárs, író, Fock Jenő elvtárs, a Központi Bizottság titkára és Ambrus István elvtávs. a Hajdú-Bihar megyei intéző bizottság elnöke. A délutáni ülésen elhangzott referátum és a felszólalások ismertetésére visszatérünk.