Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-26 / 147. szám

Szerda. 1957. június tő. Uj gabonafelvásárlás! árakat állapitoltak meg A központi ellátás biztosításának forrása a felvásárlás — Mígakadályozzák a spekulációt Kedden délelőtt a parla­ment egyik tanácskozótermé­ben sajtótájékoztatót tartott Dögei Imre földművelésügyi cs Kovács Imre élelmezés­ügyi miniszter. Dögei Imre felszólalásá­ban a legfontosabb mezőgaz­riaiágok adójának természet­lói, a terménybetakarításról beszélt, ami mellett termé­szetesen nem szabad megfe­ledkezni a nyári növényápo­lásról és a szénabetakarítás­ról sem; Terméskilátásaink Jók — mondotta ezután Dögei Im­re, majd arról beszélt, hogy a* idén kenyérgabona ve­tésterületünk négyszázezer holddal kevesebb, mint az előző években volt, ezért a lehető legkisebb szemvcsz­teséggel kell betakarítani a termést. Kovács Imre élelmezési mi­niszter tájékoztatójának be­vezetőjében Ismertette a fel­vásárlás új rendszerét, amely a központi ellátás biztosítá­sának új forrása lesz ezután, de változatlanul megmarad állami tartalékképzésre az állami gazdaságok főbb cik­kcinek átvevése, a cséplőgép­rész, a malomvám, végül az állami terménykölcsönöknek és a négy holdon felüli gaz­dasági teendőkről: az aratés­benl fizetése: A felvásárlásra vonatkozó­an Kovács Imre elmondotta, hogy a Jelenlegi helyzet ked­vező: június l-!g a féléves terv 86.6 százalékát teljesítet­ték. Különösen kenyérga­bonából, napraforgóból, burgonyából és vágómar­hából alakult jól a felvá­sárlás, de megfelelő a szemestakar­mányból is. Súlyos elmara­dás van borból, baromfiból, tojásból és kisebb mértékben tejből. Kovács Imre ezután arról beszélt, hogy egyes cikkek­ben eluralkodott a magánke­reskedelem, nagyarányú üzérkedés és spekuláció fo­lyik. Nagy méreteket öltött a szarvasmarha-vágái is, A piac rendje és a felvá­sárlás szervezettségének biztosítása céljából a kor­mány elrendelte az Orszá­gos Operatív Felvásárlási Bizottság életrehivását, A miniszter ezután Ismer­tette a kormány soron kő­vetkező Intézkedéseit. Ezek értelmében ezután gyűjtőke­reskedői iparengedélyt ma­gánszemélyek nem kaphat­nak, Az állami és szövetkezeti felvásárló szervek megbí­zottakat nem alkalmazhat­nak, és társadalmi ellenőr­zéssel, valamint rendészeti Intézkedésekkel ls meg­akadályozzák a spekulációt és az üzérkedést. Hamarosan szabályozzák a mnrha- és borjú vágást, a magán-hentesiparosok éló­éllatfelvésárlásét, a kupec­kedést. A termelők értékesí­tési jogát ezek az Intézkedé­sek természetesen nem érin­tik. Az új felvásárlási árak a következők: Búza 200—240, a rozsé 180— 220, az árpáé 190—230, a sörárpáé 280, a zabé pedig 180—220 forint mázsán­ként. Ezek évi átlagárak, a felvá­sárlási szervek a kereslet és kínálat alakulása szerint et­től időnként eltérhetnek. A napraforgó dj beváltási ára mázsánként 280 forint lesz. a rizsé 450, a tejé 230 forint. A szerződésben lekötött nö­vényeknél a meghirdetett árak változatlanok marad­nak. Sertésnél az átlagár kilón­ként körülbelül három fo­rinttal csökken, marhánál 1.60—1.70 forinttal emelke­dik. Ezzel a sertés-marha ár­arány rendeződik, A sertés új felvásárlási ára 14.80—18 forint között mo­zog súlycsoportok és minő­ség szerint. A marha legjobb kategóriái­nak érét 1—3 forinttal eme­lik. A 60 kilón felüli borjú ára 1.50 forinttal lesz több kilónként. Az új árszint 37 százalék­kal magasabb, mint a pa­rasztságnak fizetett begyűj­tési és felvásárlási árak 1956-os átlaga. A tsz-ek jómlnőségű és nagymennyiségű szállításaik­nál 3—5, kivételesen 10 szá­zalékos felárban részesülnek, ez gabonánál körülbelül 20, sertésnél 0.80—1.50 forint A burgonya, a zöldség, a gyümölcs, a baromfi, a tojás ós a bor termelői és fogyasz­tói árát a terméstől függően — későbben állapítják meg egységesen a következő gaz­dasági évre. A felvásárlás nagyobbik része biztosított: 76 ezer vagon kenyérgabona felvásárlása a terv. Az idén jóval több marad a termésből a parasztságnál gazdasági és háztartási célra, mint tavaly* A kenyérgabona felvásár­lásához az állami gazdasá­gok 32.1, a cséplőgépek 31.2. a földadó 29.3 száza­lékát adja a tervesett mennyiségnek. Csak 7.4 százalékról kell sza- j badpiaci felvásárlással gon­doskodni. Uj törvényjavaslatok a tsz-tagok biztosítására beteq8égi, öregségi nyugdíj es baleseti Dobi István beszéde a 1 ermelőszövetkeseti Tanács keddi ülésén (104) Nem sokkal születése után a dajka megbotlott vele, és a kis Konrád Dauerling a buksijára esett, úgyhogy a fején mind a mai napig egy olyan lapulat látható, mintha valami üstökös nekiment volna as Északi-sarknak. Senki se hitte, hogy less belőle valami, még ha kibírja is ezt az agyrázkódást; csali az apja, egy ez­redes, nem vesztette el a reményét, és azt ál­lította, hogy a fiúnak ez semmiképp se árthat, mivel az ifjú Dauerling, ha felnő, magától érte­tődően a katonai hivatásnak fogja szentelni magát. Ax ifjú Dauerling borzalmas küzdel­met vívott az alsó reáliskola négy osztályával, amelyet magánúton végzett el, s ezenközben idő előtt megőszltette és meghülyítette egy házitanító ját, ml g egy másik le akart ugrani kétségbeesésében a bécsi Szent István-dom tor­nyáról, majd az ifjú a hainburgi kadéliskolába került. A kadétiskolában sohasem nézték az előképzettséget, hiszen az általában nem illik egy aktív osztrák katonatiszthez. A katonai Ideált kizárólag a kalonásdinak nevezett já­tékban látták. A műveltségnek lélekncmesltő hatása van, s erre semmi szükség a katonaság­nál. Minél durvább a tisztikar, annál jobb. A haditiskolás Dauerling még azokl>an a tárgyakban sem tünt ki, amelyeket úgy-ahogy mindenki elsajátított. A kadétiskolában is meg­mutatkoztak a nyomai annak, hogy Dauerlin­get fiatalkorában a fejecskéjére ejtették. Mindenki "niedert* csinál, t hogy a főidőn fekszenek, Dauerling elsétál előttük és Igy szó­nokol: — A nieder, az nieder marad, piszok banda, még ha meg is szakadtok itt, a sárban. Már a régi Rómában is volt nieder; már akkor is min­denkinek be kellett rukkolni tizenhéttől hat­van évig. és harminc éven át szolgáltak a harc­téren, és nem dögöltek, mint a disznók, a ka­szárnyában. Akkor is egységes vezényleti nyelv és parancsnokság volt. A római tiszt urak nagyot néztek voltui. ha a legénység el­kezd etruszkul beszélni. En is azt akarom, hogy mindenki németül feleljen, nem pedig azon a li zagyva nyelveteken. Látjátok, milyen szé­pen fekiIsztok itt a sárban, és most gondoljá­tok csak meg, hogy mi lenne, ha valakinek nem akarózna tovább feküdni, és fclállna. Mit csinálnék én akkor? Felhasítanám a pofáját egészen a füléig, inert az nem más, mint füg­geltmsértis, lázadás, ellenkezés, a rendes ka­tona kötelességeinek megszegése, fegyelem- és rendbontás, az egész szolgálati szabályzat fel­réigása, amiből az következik, hogy az ilyen bi­tangra kötél vnr és a "Verwirkung dcs An­spruches auf die Achtung der Standesgcnossen", (Elveszti jogát a rangtársni részéről való meg­becsülésre). Az egyéves önkéntes elhallgatott, nyilván a gondolatait rendezgette a ltaszárnyabeli viszo­nyok témájával kapcsolatban, majd igy foly­tatta: — Mindez Adamicka kapitány idejéből tőr« (ént, níti teljesen apatihus ember volt. Ha az irodában ült, rendszerint úgy bámult a levegő­be, mint egy csendes őrült, és olyan képet vá­gott, mintha azt akarná mondani: »Egyetek meg, legyek«. A batalionsraportokon itten tudja, hogy hol járt az esze. Egyszer batalionsraport­ra jelentkezett egy katona a 11. századból, az­zal a panasszal, hogy Dauerling fénrik úr este az utcán cseh disznónak nevezte. Ez az ember civilben könyvkötő volt, öntudatos, nemzeti érzelmű munkás. »Szóval ez a helyzet — mondta halkan Ada­micka kapitány, mert mindig rendkívül halkan beszélt —, ezt mondta magának este az utcán. Meg kell állapítani, hogy volt-e magának ki­maradási engedélye, Abtreten.'« Egy idő múlva Adamicka kapitány magához hivatta a panasztevőt: »Megállapítást nyert — mondta ugyanolyan halkan —< hogy aznap este fis óráig magának kimaradást engedélye volt. Ezért nem is kap büntetést. Abtreten.'« Erről az Adamicka kapitányról később azt beszélték, kedves barátom, hogy van benne igazságérzet, ezért ki is küldték a harctérre, és Wenzl őrnagy úr vette át a helyét. No, ez egy vadember, ha a nemzetiségi civakodásokrúl van szó, is ő aztán cséinyán elbánt Dauerling fénrik úrral. Wenzl őrnagynak cseh asszony a fele­sége. és borzasztóan fél a nemzetiségi viszá­lyoktól. Mikor évekkel ezelőtt mint kapitány szolgált Kutná Horában, egyszer részegen ká­romkodni kezdett valami hotelben a föpincérre, hogy "cseh bagázs«. Mellékesen megjegyzem, hogy Wenzl őrnagy társaságában és otthon is kizárólag csehül beszél, és a fiai cseh iskolába járnak. A dolog kiszivárgott, mindjárt bele is került a helybeli újságba, és valami képviselő interpellációt nyújtót be a bécsi parlament­ben Wenzl lujpiiúny szállodai viselkedéséről. Wentlneh ebből nagy kellemetlensége lett, mert a parlament éppen valami katonai törvényja­vaslatot tárgyalt, és akkor beleköp nekik a dol­gukba egy ilyen részeg Wenzl kapitány Kutná H órából. Wenzl kapitány aztán megtudta, hogy Zitko kadettmekhvertreter (TjszIhclyollcB) tolt ki re le, az egyéves önkéntesek iskolájából. Ez a Zitko irta meg az egészet a lapoknak, mert közte és Wcnz) kapitány között már régóta ádáz ellenségeskedés dúlt, tudniillik Zitko lia­detlslellvertreten egyszer társaságban, Wenzl kapitány jelenlétében, arról kezdett meditálni, hogy vessünk csak egy pillantást az isteni ter­mészetre, figyeljük meg az égbolton torlódó fel­hőket. (X láthatáron emelkedő magas hegyeket, s hallgassuk az erdőben zümmögő vízesést cs a madarak csicsergését. (Folytatjuk) Kedden a MEDOSZ szék­házában kétnapos tanácsko­zásra ült össze a Termelő­szövetkezeti Tanács, hogy megtárgyalja a termelőszö­vetkezeti mozgalomban az elmúlt félév alatt történt változásokat és a mozgalom előtt álló feladatot. Az ülést Fodróczi Lajos, a mihályi Táncsics Termelő­szövetkezet Kossuth-díjas el­nöke nyitotta meg. Ezután Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke, a Termelőszö­vetkezeti Tanács elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőjében foglalkozott az ellenforradalmi esemé­nyekkel és azok hatásával a termelőszövetkezeti mozga­lomra. A szövetkezeti gazda­ságok száma május 1-én 2570 volt. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetekben jelenleg 96 940 család. 122 296 tag, 1 187 219 hold összterüle­ten, 884 131 hold szántóte­rületen gazdálkodik. Dobi István elítélte azokat az újjáalakult termelőszövet­kezeteket, amelyek az idős volt tsz-tagokat nem vették vissza soraikba. Ezzel kap­csolatban elmondotta: a Termelőszövetkezeti Ta­nács titkársága most ismét kidolgozta a termelőszövet­kezeti tagok betegségi, baleseti cs öregségi nyug­díjbiztosítására vonatkozó javaslatot. A javaslat értelmében a biz­tosítás intézményes és egy­séges rendszeren épülne fel. A javaslat a betegségi és öregségi biztosítás kérdéseit emeli lel, miyel a baleseti biz­tosításra vonatkozó tervezet már e héten a Miniszterta­nács elé kerül. Ezután az agrárproletár tsz-tagok helytállásáról szólt. Fejlett állattenyésztés nél­kül nem lehet fejlett nö­vénytermelésről, jövedelme­ző nagyüzemi gazdálkodásról beszélni — mondotta ezután Dobi István. — Teljesen érthetetlen, hogy olyan szövetkezetek ls tel­jesen felszámolták a közös állattenyésztést, amelyek­nél ezt semmi sem indo­kolta, ahol annak minden feltétele megvolt. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek túlnyomó többsége — 397 termelőszö­vetkezet kivételével — ma is helyesen, a mintaalapszabály szerint gazdálkodik, s a jö­vedelmet is munkaegység szerint osztja el. Az említett 397 termelőszövetkezetben a legkülönbözőbb módon töre­kednek megoldani a jövede­lemelosztást. Meg kell mondjuk határo­zottan, hogy az időbér, az órabér, vagy más elosztási rendszer, mindaz, amely el­lenkezik a szocialista jövede­lemelosztás rendszerével, ká­ros a mozgalom szempontjá­ból. Szinte teljesen kizárja a közös szövetkezeti gazdaság fejlődését a gazdálkodás min­den ágából, vagyis lehetet­lenné teszi a közös szövetke­zeti vagyon gyarapítását. Ez pedig azt vonja maga után. hogy a közös gazda­ságból egyre kevesebb jö­vedelmet tudnak biztosíta­ni a tagoknak. A másik zavaró körülmény, hiba a szövetkezeti gazdál­kodás területén, hogy sok szövetkezetben a háztáji gazdaságok területét indoko­latlanul túlzott mértékben növelték. A háztáji gazda­ságra szükség van, mert az egészségesen egészíti ki a közös gazdaságból származó jövedelmet, ugyanakkor azonban nem szoríthatja hát­térbe a közös gazdálkodást. Az alapszabály kereteit meg­haladó háztáji gazdaság ká­ros hatással van a közös gaz­daságra. Egyes szövetkeze­teknél előfordul, hogy egy­egy család négy-öt hold ház­táji területet is kapott. A háztáji gazdaságok terü­letének növelése maga után vonja a háztáji állatállo­mány növelését is. Egészen természetes, hogy az Ilyen háztáji gazdálko­dás mellett nem tud egész­ségesen fejlődni a közös szövetkezeti gazdaság. Nyugodtan mondhatom — folytatta Dobi István —, hogy az államvezetés a jö­vőben kerülni fog minden olyan intézkedést, amely a szövetkezetek gazdálkodásá­ba való túlzott beavatkozásra vezetne, vagy bármilyen né­ven sértené a szövetkezeti demokráciát. Természetesen ebből senki nem következtet­het arra, hogy az állani el fogja nézni, vagy eltűri, hogy szocialista gazdasági rend­szerünk érdekeivel ellentétes, vagy azzal össze nem egyez­tethető gazdálkodást, illetve tevékenységet folytassanak egyes termelőszövetkezetek. Az államvezetés eltökélt szándéka, hogy a termelő­szövetkezetek gazdálkodását és egész életét a régi admi­nisztratív beavatkozások he­lyett inkább helyes terme­lési hitel-, ár- és adó-, egy­szóval helyes gazdaságpoliti­kai intézkedésekkel kívánja befolyásolni és segíteni. Ilyen módon szándékozik az ál­lamvezetés biztosítani azt is, hogy a termelőszövetkezetek beruházásai nagy részét sa­ját erejükből valósítsák meg. Ezután a termelőszövetke­zetek gépesítésének kérdé­seivel foglalkozott. Kétségtelen — mondotta —, hogy a gépállomások ed­digi működésük során értek el eredményeket. Ugyanak­kor őszintén meg kell mon­dani azt is, hogy a mezőgazdasági termelés növelésében, a mezőgaz­daság szocialista építésé­ben eddig nem töltötték be maradéktalanul azt a sze­repet, amelyet nekik szán­tunk. A szövetkezeti nagyüzemi termelés fölényének a par­cellagazdálkodással szemben többek kőzött éppen a gépi munka alkalmazásában kell kifejezésre Jutnia. Gépállo­másainktól eddig szerzett elég sok tapasztalatunk alapján joggal elvárhatjuk és el is várjuk, bogy az álta­luk végzett gépi munka hatása közös gazdasága­inkban valóban magasabb eredményekben, tehát szá­mokban is kifejezésre Jus­son. A termelőszövetkezetek és a gépállomások közötti viszony sajnos a legutóbbi időben sem javult, sőt sok tekintet­ben rosszabb lett. Sokan az­zal indokolják a gépállomá­sok és a termelőszövetkeze­tek közötti viszony romlását, hogy a gépállomások önel­számoló vállalatokká lettek. Véleményem szerint függetlenül attól, hogy mi­lyen elszámolási rendszer­ben dolgozik a gépállomás, a feladata egyaránt az kell legyen, hogy megfelelően kiszolgálja a termelőszö­vetkezeteket a szükséges gépekkel, azokkal Időben és jó minőségben végezze a munkát. Ahhoz, hogy a gépállomás a szerződésben vállalt köte­lezettségének maradéktala­nul eleget tudjon tenni, az szükséges, hogy a termelő­szövetkezetek -biztosítsák a jó gépi munka feltételeit, ké­gedelmeskedéseikkel ne aka­dályozzák a gépállomást ab­ban, hogy megfelelő időben és minőségben végezhesse munkáját Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságot csak akkor fogja Igazán vonzani a termelőszövetkezeti gazdál­kodás — mondotta befejezé­sül Dobi István —, ha azt látja, hogy a termelőszövet­kezeti gazdaság külső képé­ben ls. akár a határát, állo­mányát, akár gazdasági köz­pontját tekintve különben néz ki, mint az övéké, és ha a szövetkezetek tagjai jobban élnek. ^ • uai SAKK ilii ftftmmmfmrmfttt Szombaton kezdődnek meg . az országos egyéni bajnokság elődöntői öt budapesti és négy vidéki csoportban. A vidéki csoportok versenyeit Miskolcon, Debrecenben, Pé­csett és Szegeden rendezik. A. szegedi csoportba a Ma­gyar Sakkszövetség az aláb­bi versenyzőket osztotta be: Farkas Pál, Bacsur Imre (Bé­kés megye), Ábrahám István (Székesfehérvár), Prán Fe­renc, Kállai József, Felicsá­nyl István (Győr), Kóródl Fái (Szentes), Gocsál László (Bács-Kiskun megye), Bod­nár Ferenc, Dózsa Pál, Mo­sonyi Kálmán és Kárpáti Zoltán (Szeged). A verseny szombaton 4 órakor kezdődik a SZEAC sakktermében. Az elődöntök vidéki cso­portjaiba ezúttal budapesti versenyzőt nem osztott be a Sakkszövetség. Ez az intéz­kedés csak helyeselhető, mert a múltban minden vi­déki csoport kapott 3—4 olyan jótékerejű budapesti versenyzőt — legtöbbször mestert, vagy mesterjelöltet —, akiknek a továbbjutása majdnem biztos volt. Remél­jük, hogy a szegedi verseny­zők Jól fognak szerepelni, bármelyiküknek nagy esé­lye van a továbbjutást jelen­tó első három helyre. • Moszkva bajnokságát Bron­stein nyerte, aki 12 játszmá­hól 10 és fél pontot szerzett. Második Vaszjukov, harma­dik-negyedik Averbach és Haszin. Az a'.ábbi játszmában Bron­stein úgynevezett „kis kom­binációval" intézte el dán ellenfelét a tavalyi moszk­vai sak'- ílimpián. Világos: Ingerslev. Sötét: Bronstein. 1. e4, e6, 2. d4, d5, 3. Hd2, c5, 4. ed, ed, 5. Fb5+, Hc6, 6. Hgf3, Fdö, 7. dc, Fxc5, 8. 0—0, Hge7, 9. Hb3, Fd6, 10. Fxc6, bc, 11. Fe3, 0—0, 12. Fc5, Fg4, 13. Vd3, u5, 14. a4, Fc5, 15. Hxc5, Vdfl, 16. Hb3, Hg6, 17. Hfd4, BfcB, 18. Bfel, Fd7, 19. Badl, Vb4, 20. Vg3?, c5!, 21. Vd6, cxd, 22. Vxd7, d3, 23. Vd5, dc, 24. Bd2, H14, 25. Vb5, cl(V), világos feladta. $ & i m w Világos: Kgl, Vd3, Bel, Fbl, Fe3, Hd4, gulogok a3, b2, f2, §2, h2 (11). Sötét: KgB. Vd7, Bd8, Bel, Fb7, Ffö, gyalogok a7, b6, eO, Í7, g7, hö (12). Fenti feladvánnyal kezdjük meg új feladványfej tési ver­senyünket. Világos indul és nyer. Megfejtésként négy lé­pést kell beküldeni, a helyes megoldásért lejtőink három pontof kapnak. Negyedévi fel­adványfejtési versenyünk győztesei (helyezési sorrend nélkül): Moór, Arthur, Ka­marás Lajos, Dornbach Jó­zsef, Jávorka Ferenc, Békési Tibor és Sebestyén Gábor. A sakk-könyv jutalmakat ré­szükre pcetán küjdöttük meg. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom