Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-22 / 144. szám

% jutagyári kommunisták vai°" 3 ftdortelepi lakosi megelégedésére a dolgozó emberekért A pártszervezet harca a több, olcsóbb és könnyebb termelésért Amikor a múlt év őszén Krizsán Ferenc elvtárs, a Szegedi Jutaárugyár igazga­tója hazajött a szakszerveze­tek kongresszusáról, az ott elhangzottak alapján arról is tanácskozott az üzem kom­munistáival, miként lehetne megszüntetni a gyárban az éjjeli műszakot. Elsősorban a dolgozó anyák könnyebb­ségére, és úgy, hogy keve­tattak, mintha tíz perc alatt meg akarnák váltani a vilá­got. Kevés volt az áram —, a munkanélküliség súlyos ve­széllyel fenyegette a Juta­árugyár dolgozóit is. S ek­kor a kommunisták, a „nép­szerűtlen*, becsületes, tettre­kész, cselekvő emberek kez­deményeztek. Javasolták: le­hetőleg senkit ne küldjenek sebb szövőgépen — kisebb el az üzemből, amíg kevés az éjjeli munkaintenzitással, azonos energia, inkább mindnyájan tgSe keresettel — ugyanannyit kevesebbet dolgozzanak. Szo­termeljenek. Október vége felé járt már az idő és az emberek jobb boldogulását, a korább: hi­bák megszüntetését, a köny­r:yebb, termelékenyebb mun­kát kereső kommunisták cél­tudatos harcába álszent és ravasz módon belegázolt ellenforradalom. az E3 tását. A kommunista vezetők a részletes intézkedéseket is megtették, és a teljesítésre már megszületett a felaján­lás: augusztus 20-ra elkészül­nek a gépek átszervezésével. Mert nagy dolog történik a Jutaárugyárban. Három új fonógépet és egy kártolót állí­tanak be a régi kisebb telje­sítményű gépek helyébe, és ezzel az átszervezéssel az műszak megszűnte­ellenére el tud­ják látni a szövő üzemrészt elegendő mennyiségű fonal­lal. Az adott lehetőséget fel­használva, az átszervezésre százezer forintot költenek, de ugyanakkor ezzel az új mun­kabeosztással évente 5Q0— 600 ezer forintot takarítanak meg. Kiszámították: kisebb, de magasabb teljesítményű szövőgépekkel és a már em­felezőik e iie a Kőrüsl-ligv ? Legyen már végre rend a gátőrház környékén! Október 30-án két és fél órán keresztül azt vitatták a gyári „munkástanács" által rendezett gyűlésen — Kri­zsán elvtárs jelenlétében: —, hogy elvazarják-e őt, épp­úgy, mint a többi vezető kommunistákat. Egyetlen érv sem szólt Krizsán elv­társ ellen —, csak mellette. Az egyik munkás például elmondotta, hogy beteg gyer­mekéért senki sem tett sem­mit, de Krizsán „polgártárs* — akkor így szólították — elintézte, hogy megfelelő munkakörben dolgozhasson. A kommunista igazgató fel­szólalásában határozottan elítélte az acsarkodó ellen­forradalmárokat. Annak ellenére, hogy a becsületes dolgozók megvéd­ték a munkásból lett igaz­gatójukat —, másnap azzal az indokolással, hogy kom­munista, „felmondtak* Kri­zsán elvtársak, és „kivezet* ték* az üzemből. Aztán tovább uszítottak az ellenforradalmi lovagok a rendszer, a Szovjetunió el­len, és habzó szájjal hirdet­ték, hogy majd „ők* min­dent elintéznek a dolgozók „érdekében*. A következőket csinálta a gyárban az ellenforradalmi munkástanács: elzavarták a kommunista vezetőket, meg­szervezték a sztrájkot, s élel­miaaerbeszerzésekkel foglal­koztak. A józan gondolkodású munkásokban felmerült a gondolat: „Mi lesz velünk?-.* reztek egy traktort is a Mó­rahalmi Gépállomásról, és azzal hajtottak meg egy 32 kilowattos generátort, amely biztosította a világí­tást, és ellátta energiával a porszívógépeket, több áram jutott a termeléshez. Később az üzem kommunista veze­tői — Krizsán Ferenc igaz­gató, Nagygyörgy Imre, a pártszervezet intéző bizott­ságának elnöke, Bárkányi , , Ferencné ü. b.-elnök, Szo- htett nagyobb fonogepekkel tyori Nagy László, a szövő­osztály vezetője — más szakemberek bevonásával új munkabeosztásokat dolgoz­tak ki. A szövő üzemrészben a kétgépes rendszerről áttér­tek az egygépesre, de úgy, hogy növekedett a gépek ki­használása — 45—50-ről 70-re emelkedett a szövőgé­pek hatásfoka, összesen csak 10 dolgozót vettek fel és bel­ső átszervezéssel, racionali­zálással, az inproduktív munkaerők produktív mun­kába való állításával elérték, hogy a szombat éjjeli mű­szak megszüntetése mellett teljesítették tervüket és nem csökkent az egy gépen dol­gozó szövőnők keresete sem. Ugyanakkor a fonónök két­háromszáz forinttal többet vittek haza havonta. az október előtti munkához viszonyítva jóval kevesebb fizikai erővel magasabb ter­melési eredményeket érnek el. Ezzel együtt kevesebb lesz az áruk előállításának költsége és ügyes munkával tovább növekszik a dolgozók keresete. Így cselekszenek a munká­sok, a szocializmus megte­remtése érdekében a Juta­árugyár kommunistái. M. T* Évtizedes már, vagy még an­nál is többre tehető a Kőrösi­ügy. Elképesztő dolgokból ra­kódott össze, halmozódott fel az idők folyamán, de senki ne higy­gye, liogy csak a Körösiek ré­vén. Részesek ebben azok is, akile lovat adlak alá, éveken keresztül pártfogásukba veitek egy ilyen igaztalan ügyet — nyilván nem minden érdek nél­kül; akik elmismásollak, el­kenlek minden panaszt, minden bejelentést, akár a lakosságtól, akár a helyi pártszervezettől érkezett is az, és akár „egysze­rű* kihágást, akár nyilvánvaló bűntényt tárt is az illetékesek elé. Akár, akár... — minden mindegy volt, a Körösi-ügynek mindig akadtak pártfogói, a lei­szabadulás előtt éppúgy, mint napjainkban. A Fodortelepen lakik Körösi István gátőr, aki eme státusát még az apjától örökölte, újab­ban pedig, a köztudat szerint, a fiára akarta örökbe hagyni, akiről már csak azt várták, hogy elérje az ehhez szükséges korhatárt. Szóval apáról-fiúra — nem is olyan rossz ez a gát őr­ként műveltethették holdszámra bérelt és saját földjüket, tart­haltak cselédeket, fogadhatluk napszámosokat, egyszóval bér­munkát kamatoztathattak a ma­guk hasznára, jólétére. Emellett hébe-hóba a népi demokráciát is gyalázhatták, és nyomdafes­téket nem tűrő szavakkal „nép­szerűsíthetnek* megőszült, kommunista mun­kásasszonyt, becsületes munká­ból élő lányával egyetemben, és ugyanakkor fasisztának kiált­hatnak ki olyan embert, aki fel­szabadító partizánharcokban ta­núsított) bátorságával szerzett elévülhetetlen dicsőséget nevé­saját portájukon, s még a la­kásukba is be akarták rán­gatni, hogy ott aztán végkép kikészítsék. Cs a védelmezők Hasonló dolgok felsorolha­tatlan sokasága vádolja ezt a tisztességben közveszély«« családot. Olyan tisztessegoen ^g^gt^ amelyeket csak lírta rn un. r szadistak kepesek elkövetni. Hogyan merészkedtek idáig, honnan ennyi vakmerőség'.' — kérdi az olvasó csaknem elképedve. Aki azonban csak némileg is ismeri ezt az ügyet, az már többé-kevésbé sejti is a választ ezekre a nek és nemzetének. Igen, a „be- dicstelen kérdésekre. Sejtik csületes* Körösiek ennyi ezt Fodortelep lakói is, akiK „luxust* igazán megengedhet­ne!) maguknak. Ha senki más nem is, de ők feltétlenül, flz utca rémei rosszabb esetben is csak apró­ság. A lényegét az egésznek az adja meg, hogy ez a „szép kis família* a féktelen, mocskos, ,..,..„ , ... trágár szabadszájúság mellett seg, különösen, ha tekintetbe tettleges bántalmazásokkal, vesszük, hogy mellette mas, bosszúállással tartja állandó komoly hasznot hajtó tevékeny- megfélemlítésben, rettegés­i-i... -i ii s.. ben a környéket, a gátőrház nem egy tanújelét látták már annak, hogy Körösiek meglehetősen intenzív kap­csolatot tartanak olyan sze­mélyiségekkel, akik hatható­san tudják a magasabb ré­Mindez azonban — hogy úgy giókban képviselni, védeni az mondjam — semmi, vagy a leg- érdekeiket. És ennek az — enyhén szólva — nem egé­szen igazságos érdekvédelem­nek aztán több képviselője akad a városi tanács egyes osztályain — az építési és közlekedési osztályon és való­színűleg más szerveknél is. séget is lehet elsődleges, főfog­lalkozásként űzni. B Rvaláz'íotiók szomszédságát. Évekkel ezelőtt például egy közvetlen szomszédságukban lakott özvegyasszonyt való­Mert a gátőrség ugyebár a sággal kiüldöztek a saját há­korlátlan lehetőségek biztosíté­ka, és különösképpen az a Kő­zából. Más alkalommal egy kisfiút taszítottak télen a Kö­rösiek birtokában, ök azok rösi-fiúk egy vasszánkóra, ugyanis, akik négylovas gazda­m 1957 januárjában mintegy 20 tagja volt az üzemi párt­szervezetnek. E maroknyi kommunista csoporton kívül senki nem törődött a gyár­ban azzal, hogy „mi lesz ve­lünk" —, holott korábban az cllenforradalmárok, a meg­Á „mi lesz velünk?^ — gyötrő kétsége már a múlté. Rövid pár hónap alatt az el­lenforradalom szörnyű politi­kai és gazdasági kártevéseit a Jutafonógyár kommunistái legyűrték. Bebizonyosodott, hogy csak a párt képes kive­zetni a dolgozókat a bajból a boldogulás útjára. S ma, nyolc hónappal az ellenforra­dalom után kerül sor a múlt év kora őszén tervbe vett el­gondolásuk teljes megvaló­sítására. A május elseji sikeres munkaverseny után, most augusztus 20-ra készülődnek az üzemben. Nem külön szer­vezkedik a párt, a szakszerve­zet, a gyár állami vezetősége, hanem a kommunisták egy­ségesen kezdeményeztek. A KISZ-fiatalok brigádokat ala­kítanak a VIT tiszteletére és a gyár munkásai azt javasol­ták, hogy a májusi eredmé­nyeiket szárnyalják túl mind mennyiségben, mind minő­ségben. És ami a legfőbb do­log: a kommunista Kaulkál ... ...... .- , Károly főmérnökhelyettes ki­felemlítettek, a tevelygok dolgozta az éjjell műszak olyan „tettrekészséget* mu- megszüntetésének végrehaj­Uj román város Ploiesti tartomány térké- garázst, amelynek autói mun­pén új város jelent meg: Fili­pestii de Padure. Nemrégen fejezték be a vá­rosban a bányászati szakis­kola építését, ahol 600 tanuló­nak biztosítanak helyet. Egy kahelyükre szállítják a bá­nyászokat. A város építését 1951-ben kezdték el és ez év első hó­napjaiban fejezték be. Az el­következendő években a vá­750 négyzetméternyi területen ros új lakásokkal, útakkal, épült háztömbben helyezték trolibusz-vonallal és más lé­éi az üzleteket, továbbá egy tesítménnyel gazdagodik. Nagy érdeklődés előzi meg az MSZBT ünnepi hangversenyét Jelentettük már, hogy a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság szegedi csoportja szerdán este 8 órakor a Juhász Gyula Mű­velődési Otthon kerthelyiségé­ben nagyszabású műsoros estet rendez. A műsorban Papp Júlia érdemes művész, az Állami Ope­raház magánénekese. Berek Ka­talin Jászay Mari-díjas, a bu­dapesti Nemzeti Színház művé­sze; Moldován Stefánia, a Sze­gedi Nemzeti Színház magán­énekese; Ivánka Irén, a Szege­di Nemzeti Színház magánélte* kese, Miklós Klára, a Szegedi Nemzeti Színbúz művésznője, Megy esi Pál, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, Szabady István, a Szegedi Nemzeti Szín­ház magánénekese lépnek tel. A szegedi Rartók Béla Filhar­monikus Zenekart Yaszy Viktor, a Nemzeti Színház igazgatója vezényli. A műsorban Glinka, Erkel, \Berlioz, Puccini, Verdi. Mascagni, Sainl Saens, Csaj­kovszkij; Musszorgszkij zene­kari művei és operaáriái szere­pelnek* Jléqij tiszta sziaedbc L kemmuniita.. " \~Levél Ausztráliából \ Az alábbi levél a „Kis­alföld" című napilapban jelent meg. A Győri Szeszgyárból küldték szerkesztőségükbe. A le­vélíró nevét nem közöl­jük. Olvasóink a levél­ből megértik majd, hogy miért. A levélből, — né­hány teljesen személyes természetű dolgon kívül — nem vettünk el sem­mit. Nem is kommentál­juk, mert önmagáért be­szél. KEDVES ZSUZSIKÁM! ff ívánom a jó Istentől, hogy levelem a legjobb egész­ségben találjon benneteket. Mi is jól vagyunk egészség szem­pontjából, de a körülményekkel most sajnos nem lehet dicseked­ni. Lehet, hogy annál jobban végződik, de ez a jövő titka. Annyi bizonyos, ha ismertem volna előbb ezt a helyzetet, nem választottam volna. Sajnos sem­mi jól nem tudok írni. Jóska ugyan kapott munkát egy gu­migyárban, Sidneyben. (Auszt­rália.) Tegnap ment el, de va­jon milyen lesz, még nem tud­juk, Gabikával holnap délután in­dulunk Sidney mellé egy láger­ba és addig olt kell maradni, mig Jóska lakást nem szerez. Jóska a gyári lágerben lakik, olt lizet heti 4 és Jél fontot, én külön négy és fél fontot és a heti keresete 18 font 1U schil­ling. Zsuzsikám, itt olyan bolond penzjorma van. Egy fontban van 20 schilling. 1 schillingben 12 penny. Először az aprópénzt csak úgy hivtuli "egy pénz*. Akkora a legkisebb értékű, mint nálunk a két forintos. Visszaté­rek a lágerhoz. Képzeld, ez a lá­ger, ahol most vagyunk, olyan nagy, hogy a belvárostól a bécsi vámig kitenné. Az egész ország tele van ihjenekkei és sok kiseb­bel. Befogadjál; a sok népet, mert a földjük nagy, elférnek rajta és mindenki éljen meg, ahogy tud. • » /Ini// most annak, hogy ott­hon vagy, mert hátha té­ged is ide sodort volna a sors. Ne hidd. hogy talán elkesere­désből írok igy. már belenyu­godtam. de az első hetekben bi­zony olyan nagy volt az elke­seredésem, mint általában itt mindenkinek. Kovács egy héttel előbb ment ki és Maricáék utá­na. Ök is külön vannak. En is odamegyek, ahol most Maricá­ék vannak. Annyi birkahúst még az egész famíliám sem evett meg életében, mint én iti megettem. Otthon még a szagá­tól is megbetegedtem. Állan­dóan krumpli és burgonya van felváltva melléje. Most igazi pléliáziak vagyunk. A házak Imllámlemezből vannak, belül papír az egyik felől, így a má­sik szoba olyan mint a bódé. Olyan nyikhajok vagyunk, hogy a vikendházak is paloták vol­tak hozzáképest. Szerencsére elegánsan jöttünk és így külön­bözünk a vándorcigányoklól. Gabikámat igen szépen öltözte­tem, mindenki megmorogja. Persze a Svájcban vett ruhák­ban jár, 11 rága ZsuzsikámI Rózsiba leveléből tudom, hogy visszamentéi dolgozni. Hidd el, én is szívesebben ülnék a gép mellett, mint régen. Olyan igen messze kerültünk a családtól, sajnos még álmodni sem leliet arról, hogy egy-két év múlva hazamegyünk. De hazame­gyünk, tudom, mindannyian, csak annyi pénzünk legyen, hogy annyit tudjunk keresni, mint amennyi a legszüksége­sebb egy háztartásban. Nem boldogítana itt egy palota sem. Svájctól kezdve nincs egy zo­máncoi edény sem, még nem láttam se szép bútort, se ruhát, se cipőt. Olyan elmaradottak hozzánk képest, hogy az bosz­szanló. Üe elnyomás az min­denhol van. Hidd el, a kommu­nizmus sokkal többet ad az em­bereknek, légy tiszta szívedből kommunista. A Nyugat igen piszkos, kétszínű, nekik kellene a felszabadítás. Sajnos leírni mindent nem tudok, ehhez nincs elég papír. Most szemé­lyesen győződtem meg, nekem elhihetsz mindent. Zsuzsikám, legközelebb már csak akkor írok, ha lesz lakásunk. Ide ne is válaszolj, már holnap me­gyünk a még rosszabba, de re­mélem az nem fog olyan so­ká tartani. Igen vigyázz magad­ra, cs ha lehet, főzzél és egyél helyettem borsólevest és gon­dolj rám, ha cseresznyét eszel, vagy epret. Zárom soraimat, na­gyon sokat gondolunk rátok és csókjainkat küldjük. Margit. akinek ez egy fogába került, majd pedig lemoshatatlan festékkel kenték be az arcát és trágyával tömték tele a száját. Az egyik kislánynak vaskerítésbe verték a fejét, mert az rájuk vallott, amikor mondott fel szeptember else­egy betoreses lopást elkövet­Miért oly későn? Így azonban már érthető, hogy Kőrösiék nem igen is­mertek határt cselekedeteik­ben, még olyanokban sem, amelyeket a gát és egyéb köz­vagyon épsége, biztonsága el­len követtek el, holott ép­pen az ő kötelességük az ilyen cselekedetek megakadályo­zása. És az is csak így ért­hető, hogy az építési és köz lekedési osztály csak akkor tek. Idfts emberek ellen Számtalan hasonló gyerek­kori „csínytevésüket« teljes dicsőséggel folytatják tovább, ma 18—19 éves létükre is ezek a jólnevelt fiatalembe­rek, olykor-olykor anyai tá­mogatás mellett. Esténként galambvadászatokat tarta­nak: a háztetőkre telepedett galambokat irtják kővel, s ezáltal a lakosság testi épsé­gét is veszélyeztetik. Kutyá­ikkal pedig a szomszédok ap­rójószágait, háziállatait té­páztatják, tépetik szét a Kö­rösi-legények. Április 18-án, délután pedig a nyugdíjas Forgó Istvánt verték meg a jei határidővel Körösi Ist­vánnak, amikor már minden kötél szakadni látszott, ami­kor a Belügyminisztérium mellett a párt is kezébe vette a Kőrösi-ügy kivizsgálását. A felmondási, illetve nyug­díjazási határidő nemcsak túlságosan késői, — hanem —, hogy a második kerületi tanácselnök szavaival éljünk — még az is kérdéses, vajon érvényt fognak-e szerezni en­nek a felmondásnak. Ezek­után reméljük, hogy igen, an­nál is inkább, mert ennek már réges-rég meg kellett volna történnie. M. 1. Érdekes előadás hangzott el Szegeden a szuezi helyzetről A TTIT Csongrád megyei szervezete és a Hazafias Népfront rendezésében nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott „A szuezi háború és a közel-keleti helyzete címmel a Juhász Gyula Művelődési Otthonban Polgár Dénes elv­társ, az Esti Hírlap főszer­kesztője. Az Egyiptomi Köz­társaság nagykövetsége is képviseltette magát az elő­adáson Sheriff Lotfi buda­pesti megbízott követ sze­mélyében, aki másodízben látogatott most, Szegedre, s szívélyes hangon üdvözölte anyanyelvén a szegedi kö­zönséget. Az előadó, Polgár Dénes szültséggel, színesen számolt be Egyiptom társadalmi, gaz • dasági és kulturális életérő:, s arról az óriási fejlődésről, melyet 1952, a gyarmati igr alóli felszabadulás óta Nász­szer elnök vezetésével meg­tett. Hosszasan foglalkozott a szuezi problémával, s az angolok október 29-i gyil­kos agressziójával. Az előadást három kisfilm szemléltette, amelyek a fel­szabadulás egyes epizódjait, a Port Said-i támadás óriá . pusztításait és Kairó csoda­latos szépségét mutatták Az előadás hozzájárult ah­hoz, hogy a magyar és egyiptomi nép egyre fokoz w elvtárs, igen alapos felké- dó barátságát elmélyítse. Mikor és hol lesznek a ke: ületek gazda gyűlései ? Néhány nap múlva megkez­dődnek az aratás és cséplés munkálatai. A nagy munkaidő beállta élőit a kerületek gazdál­kodói összejönnek, hogy megbe­széljék a soronlcvő munkák ten­nivalóit, valamint nz amerikai szövőlepke és a burgonyabogát­elleni védekezés módszereit. Az újszegcdi gazdakör szom­baton, ma este fél 8 órakor gaz­dagyűlési tart, Marostő utea 2 szám alatt (az italbolt külön­termében). Vasárnap, holnap pedig bá­rom helyen tartanak gazdagyü­• diésti Móravúroson a volt Sándor féle vendéglőben reggel 9 óra­kor; Alsóvároson a volt Gárgyú ­félő vendéglőben (Rákóczi u. 11.) délelőtt fél 11-kor; A raihálytclcki iskolában dél után fél 6 órakor. A gazdaköri elnökségek II 'a • ságon kívül minden érdeklő, őt szívesen iá.nak. 1937. június 28. 3 mL

Next

/
Oldalképek
Tartalom