Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-21 / 143. szám

A népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről (Folytatás a 3-ik oldalról.) tok legnagyobb része egyévesnél alig idősebb, helytelen lenne azt követelnünk tőlük, hogy mindent a legnagyobb rendben csináljanak. Véleményem szerint — mondotta — nagyon jó lesz, ha az első ötéves tervben megteremtjük és kialakítjuk, a második ötéves tervben pedig megerősítjük a szövetkezeteket. A szövetkezetekben most • fokozatos megerősödés folyamata megy végbe. Még vannak bizonyos megoldásra váró ellentmondások, például akadnak az állam és a szövetkezetek között, valamint a szövetkezeteken belül, továbbá az egyes szövetkezetek között megoldásra váró ellentmondások. Mindenkor ügyelnünk kell arra, hogy az említett ellentmondásokat a termelés és ez elosztás síkján oldjuk meg. Az elosztás kérdéseiben egyaránt tekintetbe keJl venni az állami cs a kollektív, valamint az egyéni érdekeket Az államnak gonj doskodni kell a felhalmozásról, a szövetkezeteknek is, de ezek a felhalmozások nem lehetnek mértéktelenek. Fel kell használnunk minden lehetőséget, hogy a normális termésű években a termelés növekedése révén a parasztok évről évre növeljék egyéni jövedelmüket Beszélt arról a szándékról, hogy megfelelő szinten általában stabilizálják azt a gabonamenynyiséget. amelyet a parasztoktól adó- és felvásárlás útján kapnnk, hogy a mezőgazdaság fejlődjék, hogy a szövetkezetek megerősödjenek, hogy a falun élő, s gabonára szoruló kisszámú parnsztcsalád ne szűkölködjék többé gabonában, s hogy egyes parasztgazdaságok kivételével, amelyek ipari növények termelésére rendezkedtek be, minden parasztnak legyen gabonafölöslege, vagy elegendő gabonája saját szükségleteinek, kielégítésére, s hogy a falun ne legyen szegényparaszt és minden paraszt elérje, vagy megi haladja a középparasztok életszínvonalát, VII. | Egységes tervezés és megfejelő szabályozás E A nagyiparosok és a kereskedők kérdése Hazánk társadalmi rendjének megváltoztatása során a mezőgazdaság szövetkezetesítésével és a kisipar szövetkezetesítésével egyidejűleg 1956-ban befejeztük a magánipari vállalatoknak és a kereskedelmi vállalatoknak vegyes állami-magánvállalatokká való átalakítását is. Ennek ily gyors és sikeres megvalósítása szorosan összefügg azzal, hogy rendeztük a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia közötti ellentmondásokat, mint népen belüli ellentmondásokat. Megoídódtnk-e teljesen ezek az osztály-ellentmondások? Nem, még nem oldódtak meg teljesen. Még bizonyos időre szükség van, hogy ezek az osztály-ellentmondások teljesen megoldódhassanak. Hangoztatta, hogy a kínai burzsoáziának ma is megvon a kettős jellege. Egyfelől, a burzsoá elemek már a vegyes állami-magánvállalatok vezető dolgozóivá lettek, s kizsákmányolókból a saját munkájukból élő dolgozókká való átalakulás folyamatában vannak, másfelől ma a vegyes állami-magánvállalatoktól meghatározott százalékot kapnak, ami azt jelenti, hogy még nem szűnt meg kizsákmányoló lényegük. A nézetek, az érzelmek; az életmód és az erkölcsök tekintetében a burzsoá elemek és a munkásosztály között ugyancsak nem kicsi a távolság. A nagyiparosok és a kereskedők teljes átncvelésének a munka folyamatában kell megtörténnie, nekik a vállalatoknál a munkásokkal és az alkalmazottakkal együtt kell tanulniok, a vállalatokat az önátnevelés bázisává kell tenniük. De az is nagyon fontos, hogy a tanulás révén bizonyos regi nézeteiket megváltoztassák. A nagyiparosok és a kereskedők tanulásának az önkéntességre kell épülnie, e Az értelmiségiek kérdése Értelmiségünk ^öme jelentős előrehaladást ért el az elmúlt 7 esztendőben és hívei a szocialista rendszernek. Sokan közülük szorgalmasan tanulják a marxizmust és egy részük a kommunizmus híve lett. Ez a rész ma csak kisebbség, de száma fokozatosan növekszik. Természetesen vannak még értelmiségiek, akik ma is kételkednek a szocializmusban, vagy nem értenek egyet vele. De ez értelmiségünk csekély része. Országunkban a szocializmus építésének nehéz feladata megköveteli, hogy minél több értelmiségi szolgálja. Meg kell bízni mindazokban az értelmiségiekben, akik valóban szolgálni óhajtják a szocializmus ügyét, gyökeresen meg kell javítanunk velük viszonyunkat és segítenünk kell nekik minden megoldásra váró problémájuk 1 megoldásában, hogy aktívan kibontakoztathassák tehetségüket és képességeiket. Bár értelmiségünk nagy tömegei már haladást értek el, ennek következtében nem szabad önelégülteknek lenniök. Az értelmiségieknek folytatniok kell saját átnevelésüket, fokozatosan le kell vetkőzniük burzsoá világné[vl A nemzeti kisebbségek kérdése Országunkban a nemzeti kisebbségek több mint 30 millió embert számlálnak. Annak ellenére, hogy ez az egész ország lakosságának csak 6 százaléka, ez a hat százalék igen nagy területen, az ország egész területének mintegy 50—60 százalékán él. Ezért feltétlenül rendezni kell a hanok és a nemzeti kisebbségek viszonyát. E kérdés kulcsa a nagy. han sovinizmus leküzdése. Egyúttal le kell küzdeni a helyi nacionalizmust is, azoknak a nemzeti kisebbségeknek a körében, amelyeknél megtalálhatók. Ezen a területen már végeztünk valamelyes munkát és a legtöbb nemzeti körzetben az elmúlt időszakhoz képest jelentősen megjavult a nemzetiségek viszonya, de továbbra is van még néhány megoldásra váró kérdés. Amikor terveket készítünk, kidolgozzuk és feldolgozzuk a problémákat, mindig abból a tényből kell kiindulnunk, hogy országunknak 600 millió lakosa van. Irányvonalunk az egységes tervezés és a megfelelő szabályozás. Minden kérdésben az adott idő és az adott hely lehetőségeinek megfelelően kell eljárnunk, s meg kell beszélnünk a megoldást a társadalom különböző rétegeihez tartozó emberekkel, s így kell kidolgoznunk az intézkedéseket a megfelelő szabályozás végett. Semmiesetre sem térhetünk ki az ügy elől, azzal álltatván magunkat, hogy sok az ember, hogy az emberek elmaradottak, hogy az ügy sürgős és nehezen oldható meg. Vajon az elmondottak azt jelentik-e, hogy az összes emberekről való mindenféle gondoskodás feladatát, és minden ügy megoldását a kormány magára vállalja? Természetesen nem ezt jelenti. Az intézkedések kidolgozása és megvalósítása sok ember és sok ügy esetében társadalmi szervezetek, vagy közvetlenül a tömegek feladata lehet, ök sok jó intézkedést dolgozhatnak ki. De ezt is felöleli az egységes tervezés és a megfelelő szabályozás irányelve* i VIII. A „virágozzék száz virág", a „versengjen száz iskola" és a „hosszas egymás mellett élés és kölcsönös ellenőrzés" jelszavairól zetüket és proletár-kommunista világszemléletet kell kialakítaniok, hogy teljesen az új társadalom színvonalán álljanak és összeforrhassanak a munkásokkal és a parasztokkal. Feltétlenül akadnak olyan emberek, akik semmiképpen sem akarják eszmeileg befogadni a marxizmus—leninizmust és nem akarják elfogadni a kommunizmust. Az ilyen emberekkel szemben nem kell túlzott követelményeket támasztani. Ha csak engedelmeskednek az állam követeléseinek és úgy dolgoznak, ahogyan kell, akkor már lehetővé kell tenni számukra, hogy megfelelő munkát végezhessenek. A továbbiakban az eszmei, politikai munka fokozásának szükségességéről beszélt. Mind az értelmiségnek, mind a tanulóifjúságnak fokozottan tanulnia kell. A szakma elsajátításán kívül haladást kell elérniök ideológiailag is, politikailag is, ehhez pedig tanulmányozniok kell a marxizmust, tanulmányozniok kell a mindennapi politika kérdéseit. Ha nincsenek helyes politikai nézeteink, az annyi, mintha lelkünk se lenne, Hogyan vetődött fel a „virágozzék száz virág", a „versengjen száz iskola" és a „hosszas egymás mellett élés és kölcsönös ellenőrzés" jelszava? A konkrét kínai helyzet alapján vetődtek fel, annak elismerése alapján, hogy a szocialista társadalomban még mindig léteznek különféle ellentmondások, a gazdaság, és a kultúra gyors fejlődésének szükségét érző állam életbevágó követeléseinek alapján vetődtek fel. A művészetekben és a tudományokban a helyes és a helytelen problémáját a művészi és a tudományos körök szabad -tatáiban kell megoldani, továbbá a gyakorlati művészi és tudományos munkában. A helyes és jó dolgokat az emberek eleinte gyakran nem ismerik el "illatos virágoknak*, hanem "mérges gyomoknak* tartják azokat. A művészetekben és a tudományokban óvatosan kell kezelni a helyes és a helytelen kérdését, bátorítani kell a szabad vitát és kerülni kell az elhamarkodott következtetéseket. Meggyőződésünk, hogy ez a magatartás előmozdíthatja a művészetekés a tudományok sikeres fejlődését; A marxizmus ls harcban fejlődött és fejlődik. A proletariátus és a burzsoázia osztályharca a különböző politikai erők osztályharca, az ideológiai osztályharc a proletariátus és a burzsoázia között továbbra is hosszú és bonyolult, időnkint igen elkeseredett harc marad. Ezen a téren még amúgy igazában nem dőlt el a kérdés: Ki győz és ki marad alul, a szocializmus, vagy a kapitalizmus? Az egész lakosság és az értelmiség körében a marxisták még mindig kisebbségben vannak. Ezért a marxizmusnak továbbra is harc közben kell fejlődnie, El kell ítélni a revizionizmust is Amikor a dogmatizmust elítéljük, egyúttal figyelmet kell fordítanunk a revizionizmus elítélésére is. A revizlonizmus, vagyis a jobboldali opportunizmus, burzsoá ideológiai áramlat, sokkal veszélyesebb a dogmatizmusnál. A revizionisták, a jobboldali opportunisták szavakban a marxizmusért küzdenek, szintén támadják a "dogmatizmust*. De éppen a marxizmus legalapvetőbb megállapításait támadják. A szocialista forradalom országunkban lényegében "győzelmet aratott, de a társadalomban még vannak olyanok, akik beteljesületlen álmokat .dédelgetnek a tőkés rendszer Visszaállításáról, minden területen harcolnak a munkásosztály ellen, így az ideológia területén is. Ebben a harcban a revizionisták a legjobb segítőtársaik. Ha a nagy néptömegek szempontjából nézzük, ml a meghatározója ma számunkra az illatos virágok és a mérges gyomok felismerésének, úgy véljük, hogy a kritériumokat nagy vonásokban a következőkben lehet megállapítani: 1. Kedvező-e soknemzetiségű országunk egész népének egysége szempontjából, és nem okoz-e széthúzáist a nép körében; 2. Kedvező-e a szocialista átalakítások és a szocialista építés szempontjából és nem káros-e a szocialista átalakításokra és a szocialista építésre; 3. Kedvező-e a nép demokratikus diktatúrájának megszilárdítása szempontjából és nem ingatja-e meg, vagy nem gyengíti-e ezt a diktatúrát; 4. Kedvező-e a demokratikus centralizmus megerősítése szempontjából és nem ingatja-e meg, vagy gyengíti ezt a rendszert; 5. Kedvező-e a kommunista párt vezetésének megszilárdítása szempontjából és nem irányul-e a vezetéstől való eltérésre, vagy e vezetés meggyengülésére; 6. Kedvező-e a nemzetközi szocialista szolidaritás és az összes békeszerető népek nemzetközi szolidaritása szempontjából és nem okoz-e kárt a szolidaritás eme két fajtájának. Ebből a hat kritériumból a legfontosabbak a következők: A szocialista út és a pártvezetés. Ezeket a kritériumokat azért emeljük ki, hogy segítséget nyújtsunk a népnek a szabad vitához, és nem azért, hogy akadályozzuk ezt a vitát. Az említett hat politikai kritérium alkalmazható bármely tudományos és művészi tevékenységre. Az összes fent kifejtett szempontnak országunk konkrét történelmi feltételeiben van a gyökere. Minden szocialista országban és minden kommunista pártban más a helyzet, azért egyáltalán ne gondoljuk, hogy kötelességük alkalmazni a kínai módszereket, vagy hogy ezeket kell alkalmazniok. A tartós egymás mellett élésre és a kölcsönös ellenőrzésre szólító felhívás is országunk konkrét történelmi viszonyainak terméke. Nincs okunk hátat fordítani a tartós egymás mellett élés irányvonalának minden olyan párttal szemben, amely valóban a szocializmus ügyéért küzd, a nép egységesítésere összpontosítja erőfeszítéseit, és amelyben a nép bízik. Természetesen a demokratikus pártok és a kommunista párt kölcsönös véleménynyilvánítása és a kölcsönös bírálat csak akkor szolgálhatja a kölcsönös ellenőrzés pozitív szerepét, ha ezek a vélemények és ez a bírálat megfelel a fent kifejtett hat politikai kritériumnak. Ezért reméljük, hogy minden demokratikus párt figyelmesen fogadja az ideológiai átnevelést és törekedni fog a kommunista párttal való tartós egymás mellett élésre és a kölcsönös ellenőrzésre, hogy az új társadalom követelményeinek színvonalán álljon. Az ideológiai harcban a szocializmus ma előnyös feltételekkel rendelkezik, A hatalom alapvető ereje a proletariátus vezette dolgozó nép fezében van. A kommunista párt ereje és tekintélye hatalmas. Felteszik a kérdést: minthogy hazánkban az emberek többsége már vezető ideológiának ismeri el a marxizmust, akkor lehet-e bírálni ezt az ideológiát? Természetesen lehet. A marxizmus tudományos igazság, állja a bírálatot. Annak a jelszónak a megvalósítása, hogy „virágozzék száz virág" és „versengjen száz iskola", nem gyengíti a marxizmus vezető helyzetét az ideológiai világban, hanem ellenkezőleg, erősíti. Milyen magatartást tanúsítunk a nem marxista nézetekkel szemben? Amenynyiben világos, hogy ellenforradalmárokról és a szocializmus ügyét aláaknázó elemekről van sző, a kérdés megoldása könnyű: egyszerűen meg kell fosztani őket a szólásszabadságtól. De más a helyzet a népen belül felbukkanó hibás nézetek esetében. Csakis a vita módszerével, a bírálat módszerével és az igazság feltárásának módszerével lehet valóban fejleszteni a helyes véleményeket és kiküszöbölni a hibásakat, csak így lehet igazán megoldani a kérdéseket. A polgárság és a kispolgárság ideológiája feltétlenül tükröződni fog valamiképpen. Ennek az ideológiának a megnyilvánulását nem kell megakadályozni az elnyomás módszereivel, hanem teret kell adni kifejtésére és amikor ez megtörténik, vitába kell szállni vele, megfelelően bírálni kell. A bírálatnak tudományos elemzésen kell alapulnia és elég meggyőzőnek kell lennie. Dogmatikus bírálattal nem lehet megoldani a kérdéseket. E Néhány ember zavargásának kérdése Tavaly az ország egyes vidékein előfordult, hogy néhány munkás és diák sztrájkolt. Zavargások voltak tavaly néhány termelőszövetkezeti tag körében is. Ezeknek fő oka a vezetés bürokratizmusa és a tömegek .nem elégséges nevelése. Meggyőződésünk, hogy országunk nagy néptömegei a szocializmus hívei, hogy igen fegyelmezettek, igazságosak és sohasem hajlandók oktalan zavargásokra. De ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy országunkban már ki van zárva, hogy a tömegek körében zavargások támadjanak. Ebben a kérdésben • következőkre kell fordítanunk figyelmünket: 1. A zavargások okainak gyökeres megsemmisítéséhez határozottan ki kell irtani a bürokráciát, jelentősen fokozni kell az eszmei-politikai nevelést és kellő módon meg kell oldani a különféle ellentéteket. Ha ezeket a feltételeket megvalósítjuk, általában nem lesznek zavargások. 2. Ha rossz munkánk következtében zavargások támadnak, a tömegeknek azt a részét, amelyik részt vesz ezekben a zavargásokban, a helyes útra kell téríteni. Társadalmunkban nem nagy számban fellelhetők olyan emberek, akik nem törődnek a társadalmi érdekekkel, nem ismernek el semmit és senkit, gyilkolnak és merényleteket követnek el emberek élete ellen, megsértik a jogot. Lehet, hogy kihasználják és eltorzítják politikai intézményeinket és rosszindulatúan alaptalan követeléseket támasztanak, hogy uszítsák a tömegeket, vagy rosszindulatúan rémhíreket terjesztenek és elégedetlenséget keltenek, hogy megbontsák a társadalom normális rendjét. Egyáltalában nem helyeseljük, hogy engedékenyen bánjanak az ilyenfajta emberekkel, ellenkezőleg, velük szemben feltétlenül alkalmazni kell a törvényes megsemmisítési intézkedéseket. Az ilyenfajta emberek megbüntetése a társadalom széles tömegeinek követelése, ha nem büntetjük meg őket, a tömegek kívánsága ellenére járunk eL e Lehet-e rosszhói jó ? Társadalmunkban a tömegek körében előforduló zavargások nem jók és nem helyeseljük őket. De az ilyen incidensek ráébreszthetnek bennünket a tanulságok levonására, a bürokrácia kiirtására és a hivatásos funkcionáriusok, meg a tömegek nevelésére. Ha ebben az értelemben beszélünk, úgy a rosszból jó lehet. A zavargásoknak kettős jellegük van. A magyar események nem voltak jók, ez mindenki számára világos. Dc ezeknek is kettős jellegük van. Hála annak, hogy a magyar elvtársak helyes intézkedéseket tettek, az incidens kibontakozása közben a magyar események rosszból jóvá váltak. Ma Magyarország erősebb, mint volt és a szocialista tábor minden országa levonta ebből a tanulságokat. Az 1956 második felében világszerte kibontakozott kommunistaellenes és népellenes kampány természetesen szintén rossz. De tanulságul szolgált a különböző országok kommunista pártjai és munkásosztálya számára, megedzette őket és ilymódon jóvá változott. E kampány során az emberek egy része sok országban kilépett a kommunista pártból. Kilépésük és a párt taglétszámának csökkenése természetesen rossz, de ennek is megvan a jó oldala. Az ingadozó elemek nem akartak a párt soraiban maradni, és eltávoztak, de a párttagok többsége, a szilárd meggyőződésűek, még jobban harcba tömörültek. Mi ebben a rossz? Bizonyos körülmények kőzött a rossz jó eredményekre vezethet. Ma az emberek a világ minden országában elmélkednek, hogy kitörhet-e a harmadik világháború. E kérdésben az erkölcsi készenlét állapotában kell lennünk és elemzően kell felfognunk az ügyet. Szilárdan a béke hívei vagyunk és ellenezzük a háborút. De ha az imperialisták mégis háborút robbantanak ki, ebben az esetben sem kell félnünk. E kérdést ugyanúgy fogjuk fel, mint minden "zavargást*: először ellenezzük, másodszor nem félünk. Az első világháború után létrejött a 200 millió lakosságú Szovjetunió, a második világháború után létrejött a 900 millió népességű szocialista tábor. Állíthatjuk, hogy ha az imperialisták mindennek ellenére kirobbantják a harmadik világháborút, úgy a háború eredményeképpen feltéllenül több százmillió ember a szocializmus oldalára áll és az imperializmus hatalma alatt csak kis terület marad? Lehetséges az egész imperialista rendszer teljes széthullása is, XI. A takarékosságról A továbbiakban a takarékos- mindig igen szegény. Ez is eísággal szeretnék foglalkozni, lentmondás. A sokoldalú és Nagyméretű építést szeretnénk szülUelcn s7Íe0rú takarékosság végrehajtani, de országunk még (Folytatás az 5-lk oldalon.)