Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-25 / 120. szám

Ne szüntessék meg a Gépipari Technikum elektromos tagozatát! A helyi lapban pár héttel ezelőtt cikk jelent meg, amely arról számol be, hogy a szegedi Gépipari Techni­kumban meg akarják szün­tetni az elektromos tagoza­tot. Fenti cikkhez szakmai szempontból szeretnék né­hány megjegyzést fűzni. Egyes szakmáknak az ipar­vidékek betelepítettsége mi­att tájjellege van és ért­hető, hogy egyes techni­kumok esetleg nem megfe­lelő helyen működnek és így reális volt a Vegyipari Technikumot Kazincbarci­kára áttelepíteni és helyében Szegeden Élelmiszeripari Technikumot létesíteni, mely­nek éppen Szegeden igen nagy a létjogosultsága. HOGYAN TÖRTÉNIK a végzett szakemberek elhe­lyezkedése a saját szakmá­jukban? A vidéki város­sokban lévő technikumok hallgatói jórészt abból a vá­rosból, illetve környékéről adódnak, ahol a technikum van. Évente ezekből a technikumokból 20—40—50 szakember kerül ki és ezek­nek igen kis részét tudja ugyanaz a város és a köz­vetlen környéke foglalkoztat­ni, különösen akkor, ha ott hasonló szakmai ipartelepü­lés nincs. Nagy részük kénytelen messzi vidékre menni, mert az eddigi köte­lező szakmai gyakorlatra el is helyezik, ahol ezeknek a 18—19 éves fiataloknak, kü­lönösen lányoknak, sokkal nehezebb életkörülményei lesznek, mint otthon szüleik­nél (lakás, étkezés, fűtés, időnkénti hazautazás). A VILLAMOS TAGOZATÚ technikumok nem tájjelle­gűek. A végzett villamos szakemberekre az ország minden részében egyformán szükség van. Az Áramszol­gáltató Vállalatoknak, az Erőműveknek, a Megyei Vil­lanyszerelő Vállalatoknak, minden egyes üzemnek, gép­állomásoknak, sőt lassan a villamosított állami gazdasá­goknak is szükségük van évenként több-kevesebb vil­lamos képzettségű techni­kusra. Ez pedig azt jelenti, hogy az ország minden ré­szében szükség van ezekre a technikumokra, országosan elosztva, hogy a végzett szakemberek az ország egész területén egyenletesen tud­janak elhelyezkedni. Bár kis mértékben még így is eltolódás mutatkozik a végzett szakemberek elhe­lyezkedésénél, mert az előb­bi lakhelyi adottságok miatt a zöme az iskola székhelyére való, tehát igyekszik ott el­helyezkedni. VÉLEMÉNYEM SZERINT feltétlenül szükséges, hogy a villamosipari technikumok az egész országban egyenle­tesen helyezkedjenek el (Bu­dapest, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr), hogy ezáltal az egész ország villamos-szak­ber igénye egyenletesen le­gyen kielégítve és ezen túl­menően szükségesnek tar­tom, hogy ezek a techniku­mok a felvételre ne csak a helyi jelentkezőket, ha­nem a vidékéhez tartozó vá­rosokból is vegyenek fel ta­nulókat, illetve a felvételt e szerint szabályozzák. Fentiek alapján az egész Dél- és Délkelet-Magyaror­szág érdekében feltétlenül szükségesnek tartom, hogy megmaradjon a Szegedi Vil­lamosipari Technikum, azon­ban, ha már ezen belül is szakosítva van, nem villa­mosgépgyártási, vagy erőgé­pészeti szakkal, hanem álta­lános elektrotechnikus! kép­zést nyújtó villamosipari technikumként. EZ ÜGYBEN a cikk meg­jelenése után tudomásom szerint az érdekelt vállalatok véleményt is adtak az isko­lának. Ha a Vegyipari Technikum ügyében érvényesült a terü­leti szakmai igény jövőbeni kielégítése, akkor ezesetben is érvényesülnie kell, hogy pár év múlva, a mind na­gyobb mértéket öltő villa­mosítás mellett, vidékünkön ne legyen fennakadás a vil­lamos szakemberek utánpót­lásában. Hörömpő József villamosmérnök Elkészült a „lucmé&e" — a dorozsmai mozi i A múltkoriban egy kis írá­somban kissé megesipkedtem a dorozsmai mozit csigalassúság­gal építő vállalatot. Most már örömmel adom hírül, hogy majdnem elkészült már a mozi. Befogadó képessége valamivel kisebb ugyan, mint a régi volt, de az ülőhelyek kényelmeseb­bek. Kivéve néhány széksort a legelején, amelyek inkább tyúklétrához, mint ülőalkalma­tosságokhoz hasonlítanak. Mindennap van előadás csü­törtök kivételével. Közönség is van, mert a helyi árakat az Olcsó Jánosok elve alapján „jobb a sűrű krajcár, mini a ritka forint" szerint 1,30-tól 2,70-ig állapították meg. Való­sággal ostromolják a pénztárat, és csak napokkal előbb kapha­tó jegy. Jó lenne, ha több elő­adást tartanának, ez kifizető lenne a vállalatnak is, hiszen a film ott van helyben, csak ke­vés ráfordítás kellene. A helyi vezetők azt mondják, nem lehet szaporítani az előadást, mert hetenkint csak 8 előadást ter­veztek. Béralapot is ennek meg­felelően tervezték. Tízszeresen pótolná a munkabérre fordított kiadást a többletbevétel, de a bürokrácia szent törvényét Do­rozsmán nem akarják megsér­teni. Ezért fordul elő. hogy va­sárnap még negyedik előadási is követelnek. S nem ritkán a jegykeresők jobbhiján egymás haján búcsúznak. Mert sűrűn adódik félreértés, meg nem ér­tés, különösen azok részéről, akik nem kaptak jegyet. Ezért terjedt el az az állítás Kiskun­dorozsmán, hogy a moziban csak protekcióval lehet jegyet kapni. Elkészült a „Luca széke", a do­rozsmai mozi. Igaz, még nem rendes a negyedik lába, mert a berendezés még hiányos. A végső köszönetet addig én sem mondom el, míg nem rendező­dik az előadások körüli vita, és meg nem érkezik Dorozsmá­ra az a hiányzó 100 darab szék. Durálják hát neki magukat egy kicsit a ,,Luca szék" gazdái és ak­kor elmondjuk elfelejtve bosszú­ságainkat: minden jó, ha a vé­ge jó. Id. Czékus Frigyes Most érdemes ültetni o fűszerpaprika palántákat! A fűszerpaprika tenyész­ideje az öt fagymentes hó­napra korlátozódik. A Szeged környéki fűszerpaprikater­mesztők ebből az öt hónapból a hidegágyi palóntaelőneve­léssel és azzal, hogy palántái­kat csak túlfejlett állapot­ban ültetik ki, rendszerint még egy, vagy több hetet is elveszítenek. Az ilyen késői kiültetés a hasznos tenyész­idő megrövidítésén kívül, ami igen jelentős terméski­esést okoz, azért is káros, mert többnyire meleg és szá­raz az időjárás, s így elkerül­hetetlen a költséges előöntö­zés. Többévtizedes tapasztalat szérint a legjobb fejlődést és a legnagyobb termést a fa­gyosszentek utáni borús, cse­pergös időben végzett kiülte­tés biztosítja. Ilyenkor a ta­laj megfelelően meleg, a Nap ritkán süt, és ha süt is, nincs perzselő meleg. Az eb­ben az időben végzett kiúl­tetések majdnem hiány nél­kül, gyorsan megerednek. A gyorsan és jól megeredt pa­lánták a kedvező időjárás­ban gyorsan fejlődnek, a legértékesebb korai termés­kötés idejében megtörténik és bőséges lesz. A KÉSŐBB ÜLTETETT paprikák tenyészfeltételei sokkal rosszabbak. Egy ré­szük a palántaágyakban a borús, csepergős időjárás ha­tására fellépő palántavész miatt elpusztul. A talaj na­gyon elgyomosodik, elkerül­hetetlen a tavaszi szántás, ami aszályosra hajló alföldi éghajlatunk alatt hatalmas kárt okozhat, mert a talaj felső, meglazított rétege ha­mar kiszárad. Az ültetést csak előöntözés után végez­hetjük, de még így ís a forró júniusi napsütés következté­ben a megeredés rossz és las­sú lesz. A lassú fejlődés kö­vetkeztében a terméselrúgás is igen nagy károkat okoz­hat. A jelenlegi időjárás a legalkalmasabb a kiúltetésre. Az idei évben a nem túl ked­vező tavaszi időjárás ellené­re is, már a hidegágyakban is kiúltetésre kész palánták vannak, amelyeket azonban, mert „nem elég nagyok* még nem mindenütt ültetnek ki. Pedig legjobb a palánta akkor, ha 6 kifejlődött sötét­zöld lomblevéllel rendelke­zik, dús gyökérzetű, zömök, szívós, rugalmas, vastag és zöldszárú: szára ujj köré csavarva nem törik el. Az ilyen palánták a legalkalma­sabbak a kiúltetésre, mert legéletrevalóbbak, és a ki­últetésnek ilyen palántákra van a legkisebb hátrányos hatása. A TÚLFEJLETT PALANTAK jó elültetése nehézkes, nagy gyökérzetéröl le kell rázni a földet, hogy el lehessen ül­tetni. Bár mélyebbre últet­hetők, járulékos gyökérkép­ződésúk, túlfejlettségúk mi­att, már nem, vagy alig le­hetséges. A járulékos gyöke­rek fejlődésének ugyanis kö­rülbelül a 8 lombleveles ko­rig van meg a lehetősége. A korai kiültetés előnyeit Obermayer Ernő Kossuth-dí­jas, akadémiai levelező tag április 25-től 10 naponként végzett szakaszos ültetési időkísérletekkel állapította meg. Az eltérő időjárású há­rom kísérleti év (1952, 1953, 1954) tapasztalatai alapján megállapítható, hogy néhány napos késés az ültetésnél több mázsa fűszerpaprikával csök­kentheti a termést. HASZNALJA KI minden fűszerpaprikater­mesztő a természet adta le­hetőségeket, és ha a palántá­ja elérte a 6 lomblevelet és jó gyökérzettel rendelkezik, azonnal ültesse ki. A gyakori csepergős idő és a záporesők következtében nedvessé vált felszín meg ne csaljon bennünket, vagyis a pillanatnyi nedves felszín el­lenére is a szokásos kellő mélységre ültessük a palán­tákat, mert ha ezt nem tesz­szük és beáll a napos idő: úgy a csekély felszín rendkí­vül gyorsan kiszárad, és a se­kélyre ültetett palánta gyö­kérzete nem tud megeredni, hanem kiszárad. Erdei István (Délalföldi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet) — A KIOSZ Csongrád megyei választmánya megyei választmá­nyi ülést tart h'trön délelőtt fél 9 órai kezdettel a szegedi helyi csoport termében (Horváth Mi­hály utca 3. szám). Az október óta első ízben Összeülő választ­mány megtárgyalja az ellenfor­radalomnak a szervezet munká­jára gyakorolt hatását, a mun­kás-paraszt kormánynak a ma­gánkisipar megsegítésére tett in­tézkedéseit. valamint a szerveze előtt álló további feladatokat. — Gyermekjátékok egykor és most címmel nyílik kiállítás ma délután 6 órakor a Móra Ferenc Múzdum központi épületében. A kiállítást M. Tápay-Szabó Gab­riella. a budapesti Történeti Mti­ze pm osztályvezetője nyitja meg. Szerepelnek a megnyitón a Móra Ferenc napközi otthon óvodásai is. Rehabilitáljunk? C Utóhangok két nagy port felvert ügy margójára Az ellenforradalmat meg­előző hetekben két szegedi pedagógus rehabilitálásának követelésétől voltak hango­sak a szegedi vitafórumok. A József Attila köri vita meg­nyitójában Osváth Béla is kö­vetelte a rehabilitációt Gi­day Kálmán és Gallé László számára. A szegedi értelmiség köré­ben az akkoriban folyt pro­paganda hadjárat következté­ben sokak előtt még ma is úgy áll mindkét rehabilitálás­ra követelt pedagógus sze­mélye, mint akik valóban méltatlan meghurcolásnak voltak kitéve. A dolog tüze­tes megvizsgálása után azon­ban egészen másfajta meg­győződésre jutunk. avatta az október előtti egyre zavarosabb napokban Giday Kálmánt rehabilitálandó hőssé. GIDAY KÁLMÁN a József Attila köri felszó­lalását a „mi tudósok" kez­detű szárnyaló retorikai mon­dattal kezdte el. Élesen el­ítélte a „Szegeden megnyil­vánult szektarianizmust", és azt állította, hogy őt is ez a szektarianizmus hurcolta meg. Ezen mindazok, akik neki, mint építőipari techni­kumi igazgatónak a működé­sét ismerték, mélységesen el­csodálkoztak. Annak idején Giday Kálmán volt az, aki Szegeden először rendezett be iskolájában Rákosi-szobát, amely előtt az ifjúságot tisz­telgő menetben vonultatta fel. Magatartása éveken keresztül annyira „pártszerű volt", hogy pedagógus körökben mint a legkonokabb próféta* tartották számon. Minden­esetre úgy látszott, hogy ko­rábbi nézeteihez képest Gi­day valóban erős fordulatot tett, hiszen Turul-vezéri funkcióból jutott a „vonalas­ságnak" ebbe a kollégái előtt nem szimpatikus állapotába. A naqy politikai aktivitás végül is oda csúcsosodott, hogy Giday két alkalommal is kérte az MDP-be való fel­vételét. Legutoljára 1956 au­gusztusában. Akkortájt a „tudós" még így nyilatkozott: „Eljutottam ofJáig, hogy mar­xista történésznek mondha­tom magam"; majd így: „A jövő munkám előtt célként vezet az is, hogy tanári és tudományos munkámmal ki­érdemeljem a párttagságot". Az emlékezetes József At­tila köri vitán Giday Kálmán felszólalása korántsem volt ennyire pártszerű, szelíd és szemérmes. Az ellenforrada­lom ideje alatt pedig igencsak kikérte volna magának, ha valaki „marxista történész­ként" emlegeti. Ö, aki a párttagságot akarta kiérde­melni, teljes erejével a párt ellen, a párttagok ellen lépett fel. A kollégiumban féktele­nül agitált tanártársai ellen, az ismét megindult paraszt­párti szervezkedés folyamán föllépett a volt kommunista párttagoknak, sőt a „szimpa­tizánsoknak" is a parasztpárt­ba való felvétele ellen. Ké­sőbb. az ellenforradalmi ese­mények csúfos bukása után gyűjtést szervezett az ellen­forradalmi lázítás, szervez­kedés és fegyverrejtegetés miatt letartóztatott Maróthy gépipari tanár megsegítésére, különböző aláírású követelés­listákat osztogatott ismerő­seinek, a munkás-paraszt kormány ellen agitált. Különös dolog, hogy ez a politikai bohóc­kodás miként válhatott ro­konszenvessé egyesek előtt, hiszen nyilvánvaló és tudott dolog volt Gidayról, hogy nem politikai okok miatt vál­tották le igazgatói beosztásá­ból. Sima kis szoknya-botrány volt az egész úgy, amiről annak idején az egész város beszélt. A szoknya-ügyből né­hány év alatt politikai ügy, a szégyenből mártíromság, a személyi kultusz apostolából a , sztálinizmus elleni harc" feddhetetlen lovagja lett. Az ifjú „tudós" mindig arra felé forgatta folyton sürgő kis la­dikjának vitorláját, amerre a politikai irányok szele fújdo­gált. Az ügyes lavírozás így GALLÉ LÁSZLÓ is az igaztalanul szenvedők közé soroltatott akkoriban. Százezrek kérik Gallé rehabi­litálását— hangzott a József Attila köri hírverés. Vajon milyen „politikai üldözés" miatt lett volna szüksége erre a „történelmi jelentőségű" rehabilitációra. Gallé László világéletében igyekvő férfiú volt. Különös elhivatottságot érez magá­ban a vezető funkciók betöl­tésére. Emiatt 1947-ben, mi­kor egyszerűbb lelkek úgy látták a politikai jövendőt, hogy Mindszen*y napja van felkelőben, a Radnóti — ak­kor még Klauzál — gimná­ziumot ünnepélyes külsőségek között felajánlotta a Szűzmá­riának. Gallé politikai baro­métere azonban nem jó idő­jós volt. Bekövetkeztek az ál­lamosítások. A liliomos lovag sutba vágta korábbi, lelkes meggyőződését és a vezető pozíció megtartására irányuló törekvésében döntő tettre határozta magát. Az antiklerikalizmus élenjáró harcosa lett. Az iskolában tanító pap ellen tűzte ki újabb önmentő akcióját (nem tudni, nem ugyanaz volt-e, aki a felajánlási szertartást celebrálta) és a gyerekek szü­leivel a pap ellen 6zóló nyi­latkozatokat íratott alá. Hogy száz százalékos legyen a megnyilatkozás, egy reggel az iskola ajtajába állt. Amelyik gyerek nem hozta a cetlit alá­írva, már fordulhatott is visz­sza. keresni munkába ment apját, anyját, hogy csorbát ne szenvedjen az Igazgató úr karrierje. A buzgalom oly na­győri égett Galléban, hogy még a református szülőkkel is aláíratta a katolikus pap hittanóráit leleplező cédulá­kat; Igazgatói székének biztosí­tása érdekében tanártársait sem kímélte. Több kollégá­ját — köztük többgyerekese­ket is — elhelyeztetett az is­kolából. Mindezeket mézes­mázos kétszínű magatartással kísérte, hogy „más időkre" is biztosítsa magát. Szemtől szembe hízelkedő udvarias­sággal kezelte kollégáit, há­tuk mögött fúrta őket, s fú­rásai eredményét úgy kö­zölte, mint a párt akaratát, aminek ő — hiszen tudhatják helyzetét stb.. stb. — legjobb szándéka mellett sem tudott ellenállni. Mohósága nemcsak a vezető funkció ha­tártalan szeretetében, hanem feltűnő pénzsóvárságában is megnyilvánult. Igazgatói fize­tésén kívül havonta egy má­sik becsületes fizetésnek meg­felelő összeget vágott zsebre a dolgozók esti iskolájának, a levplező tagozatnak óradí­jaiból. A tántes'UIet dolgozói alig jutottak mellette kere­sethez. Mikor szociális okok­ból a tantestület egyik tagjá­nak feleségét a pártszervezet nyomására — idehelyezték, Gallé „nem tudott" számára munkát biztosítani. Nem vol* hajlandó leadni egyetlen esti, vagy levelező tagozatos órá­ját sem. Jóval kisebb kerese­tű kollégáitól vett el órákat, hogy a kartársnőt munkához juttassák, valamint a Tömör­kény leánygimnázium segí­tett a kérdés megoldásában. Gallé azonban nem volt megelégedve igazgatói beosz­tásával. Többre tört. Tudta, könnyebben halad előre, ha belép a pártba. Ezért fordult több alkalommal az elans-re*­vezethez. ké^ve, hogy vegyék fel az MDP-be. Miért váltották le mégis ezt a jól helyezkedő, magát jól adminisztráló (ön­minősítése szerint ő Közép­Európa legjobb igazgatója) embert? Az iskolában uralkodó sú­lyos és állandó rendetlen­ség miatt. Vezetése alatti évekből kitöltetlen anyaköny­vek maradtak az utókorra, Jó néhány tanuló nem tudna bizonyítvány-másolatot kap­ni, ha eredetijét elvesz­tené, mert a Gallé-kor anya­könyveiben tanulmányi ered­ményének nyoma sincs. Az iskola értékes bútorait — ve­zetése idejében — a nedves pincében ette a penész. Mű­ködése alatt tandíjelszámolási hiányok keletkeztek, — több ezer forinttal még ma sem tudott elszámolni. A tantestü­let tagjai nem tudtak vele semmilyen iskolai ügyet ér­demben megbeszélni, hetekig nem látták, nem tudta, mi a helyzet az iskolájában. íme a „politikai okok, amik miatt Gallé októberben mint a „szálinista-rákosista-dogma­1ikus-szektás vezetés" üldö­zöttje, mártírként lépett a perondra. Ki üldözle öt? Hibái miatt leváltották. Szak­felügyelő lett. Felettese az igazgatónak, ötszobás szolgá­lati lakását meghagyták, csu­pán politikai szereplését neng tartotta sem a vezetés, sem az őt ismerő közvélemény kívá­natosnak. Emiatt szólaltak meg Jerikó kürtjei, siratván Gáliét, Kö­zép-Európa legjobb igazgató­ját. Emiatt ragadta meg Gallé is a tollat októberben, hogy mint a „népi demokratikus redszerhez hű, tisztességes ember" a „Néptanács Oktatá­si Osztályától" visszahelyezé­sét kérje. Ebben a levélben Gallé megkísérli, hogy néhány ta­nártársának fizikai megsem­misítése árán is visszaszerez­ze igazgatói 6zékét. A sze­gény, meghurcolt, ötszobás lakásban lakó „üldözött" rá­galmaz és hazudik. Egyik ta­nártársát azzal vádolja, hogy „a megfigyelésemre lakásom egyik szobájába költöztet­ték ..." ..A földszinti terem­be pedig ÁVH-s nyomozókat". Mást azzal vádol: „kerülő úton tudomására jutott", hogy az ÁVH-nál feljelentette, majd nem átallja leírni, hogy őt az utcán esetenkint négy­kézláb követték ÁVH-s nyo­mozók. Gallé a .,Néptanácshoz" írt beadványában neveket említ, úgy rágalmaz. Neki, akit a „színvonalas oktatás szelleme hatótt át", tudnia kellett, how ez a rágalmazás nem tréfadolog volt az ellenforra­dalom napjaiban, hanem ha­lálos fenyegetés. Ezzel a rá­galmazással Gallé az utcai liricselők erkölcsi színvona­lára süllyedt. Október 30-án írt beadványát így fejezi be; „A József Attila kör nyil­vános vitája után az MDP helyi pártbizottsága foglalko­zott ügyemmel. . ." „Ügy hal­lom, hogy bizottságot küld­tek ki ügyem megvizsgálásá­ra. Ez a bizottság azonban az időközben bekövetkezel t ese­mények miatt nem kezdhetett munkához, de az egypárt­rendszer megszüntetése után már nem is illetékes arra, (Kieme'és a szerző* ölő hogy bármiféle vizsgálatot folytasson, vagy döntést kez­deményezzen". Úgy véljük, nem lenne hely­telen, ha a "bizottság által megkezdett munkáját a sok új tény ismeretében az illetéke­sek mégis befejeznék. Ui óratípusok Az 1. sz. moszkvai óragyár­ban újlípusú, „Rogyina" elneve­zésű férfi karórát készítettek. A próbalaboratóriumban az órát több napig tartották víz alatt; majd 2—3 méter magasról le­dobták. de továbbra is ponto­san járt. Ezenkívül elkészült a „Kirovrzkije" típusú központi másodpercmutatós, világító­számlnpos férfi karóra is. A 2. sz. moszkvai óragyá'bnn „Era"-típusú női karórát gyár­tanak, amely a Szovjetunióban készített miniatűr órák közölt is a legkisebb. Különböző for­májú keretekben készítik, de mérete nem baladja meg a 14x 17 millimétert; t 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom