Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA k (Folytatás az 1. oldalról) gal korholunk vagy szidunk — bizonyos kérdésekben Igazuk volt, s ha visszagondolunk nz elmúlt esztendők közéletére, igaznak kell mondanunk azt is, hogy nagyon sok szó elvesztette az értelmét azáltal, hogy elszakadt a tartalmától és lényegétől. De ha mai közéletünkre jellemző valami, akkor jellemző az is, hogy a szavak újra visszanyerték az értelmüket. Közülünk nagyon sokan hosszú éveken keresztül aktívan résztvettek a társadalmi életben. Hányszor előfordult, hogy összejöveteleken, gyűléseken, a tanulás valamilyen formáján beszéltünk a proletárdiktatúráról, beszéltünk a burzsoázia vad gyűlöletéről, amiatt, hogy elvesztette a hatalmat. De ezek a szavak azokban az években elszakadtak a tartalomtól, elszakadtak a lényegtől. Sokszor mondtuk, hogy proletárdiktatúra, de nem gondoltunk rá, hogy ml az. Október viharos, véres napjaiban azonban megtanulta az egész nép, mi az, hogy néphatalom, s megtanultuk azt Is, hogy mit jelent a revansért lihegő volt kizsákmányoló osztályok bosszúja. Igy vagyunk a többi szavakkal is. Érte a tanácskozásra Jellemző még az emberi közelség. Azt hiszem, hogy itt az országgyűlésben nincs olyan ember, aki valamilyen lényeges ok miatt többre tarthatná magát a másiknál. Nincs közöttünk olyan, akire csodálattal nézhetnénk. Lehet, hogy ez baj, de azt hiszem, hasznos is, mert emberi közelségbe kerültünk, meglátjuk azt. amiben a másiknak igaza van, meglátjuk a hibáját is és azt hiszem, rendszerünk szerencséjére meg is merjük most már mondani. (Nagy taps.) És így csak ezen az úton érvényesülhet, bizonyos mértékig már érvényesül is az a kollektív bölcsesség, amit mi, kommunisták a pártunkban úgy értelmezünk, hogy a párt tagjainak százezrei együttesen képezik • munkásosztály bölcsességét. Igy érvényesül az a népi bölcsesség, amit — állítom — ez az országgyűlés joggal képvisel, ha lesz bátorságunk a nép szavát meghallani, figyelembe venni és kimondani. Ezen a tanácskozáson nagyon sok értelmes, célszerű észrevétel hangzott el, ha nem is éles szavakban, szinte kritikaként. — Amikor a Veszprém megyei bányászképviselő például azt mondotta, nem helyes, hogy a nyolc órai munknidőből igen jelentékeny idő vész el * a nemzetgazdaság számára, ezt mint bírálatot is felfoghatjuk, mert a vezetők is észrevehették volna ezt már korábban, hiszen ahogy a felszólaló mondta, intézkedést vártak tőlük. Ilyen észrevétel volt az is, amit Z. Nagy barátunk mondott, hogy a beszámolóban aránvlag kevés szó esett a mezőgazdaságról. Pénzügyminiszterünk sem beszélt rémületesebben a mezőgazdaságról és ezt az új pénzügyminiszter mindjárt az első bírálatnak is felfoghatja, méghozzá jogos bírálatnak. Szóba került olyan kérdés is — ugyancsak Z. Nagy barátunk részéről —, hogy helyes volna, ha a termelőszövetkezeti mozgalom és a íöldművesszövetkezeti mozgalom nem teljesen külön vonalat jelentene és nem teljesen külön, egymástól függetlenül fejlődne. Ez az észrevétel nem először merült fel és eljön az alkalom, amikor sokat fogunk ezzel foglalkozni. A mi általános földművesszövetkezeteink fő baja az volt, hogy a szó igazi értelmében nem a szövetkezet funkrióját töltötték be. Ezek az általános szövetkezetek nevezhetők másodlagos állami boltoknak, mert a szövetkezeti mozgalom lelke elveszett belőlük. Hogy kinek a hibájából, ezt most mér ne firtassuk, de hogy ezen változtatni kell, az szentigaz. Mindnyájunk nagy megelégedésére megszüntettük a begyűjtési rendszert és azt visszaállítani nem is fogjuk. Természetesen ez új problémát jelent. Emlékszem az egyik paraszti dolgozóra, aki — nem tudom hirtelen megmondani, hova — bement valamelyik dunántúli Járási tanácshoz és megkérdezte, igazán eltörölték-e a begyűjtést és egy félóráig magyaráztatta magának, hogy tényleg eltörölték. Azt mondja, „hát nincs egy írás, ahol ezt meg tudná nekem mutatni?" Az illetőnél ott volt a hivatalos írás, megmutatta neki. A parasztember megnyugodott, el is indult kifelé és azután visszajött. „No, ez rendben van, ezt már értem, hogy a begyűjtést eltörölték, meg is vagyok nyugodva. De most azt mondja meg nekem, hogy a várósi emberek hogyan lesznek mégis ellátva kenyérrel?" És van egy sor hasonló kérdés. Ha a földmüvesszövctkezetek képesek lesznek arra, hogy igaz!, eleven funkciójukat betöltve, segítsenek megoldani a parasztság értékesítési és beszerzési problémáit, akkor igazi szövetkezetek lesznek, ellátnak egy sajátos funkciót és még a falu szocialista átalakítását ls segíteni fogják. Milyen szövetkezet az. ml a szövetkezeti mozgalom abban, ha a falu lakossága szempontjából abszolút mindegy, hogy ott állami bolt van-e, vagy szövetkezet, mert hajszálra ugyanazt a funkciót látja el. Ez nem igazi szövetkezet és nagyon igaza van Z. Nagy barátunknak, amikor ezt szóvá teszi. Sok más hasonló konkrét kérdéssel kapcsolatban hangzott el értelmes észrevétel, amelyekkel kapcsolatban az a feladat, hogy az egyes szakminiszterek jól megjegyezzék maguknak és foglalkozzanak velük. Egyetértés van a fii kérdésekben A vitában mégis az a legfontosabb, hogy egyetértés van a fő kérdésekben. Az országgyűlés — félreérthetetlenül — abszolút többségében élesen elítéli az októberi ellenforradalmi felkelést, mint a kapitalista-földesűri rendszer és a fasiszta állam vlszszaállítására tett kísérletet. Ez teljesen kiderült: a felszólalásokból és a visszhangból, amit a felszólalások keltettek. % Kiderült az is, hogy az országgyűlés tagjainak túlnyomó többsége a népi demokratikus hatalom, a népi demokratikus állam híve, azzal a belső tartalommal, hogy ennek az államnak biztosítania kell a szocialista társadalom építését, végső fokon teljes felépítését. Egyetértés van külpolitikánkat illetően is. A mi külpolitikánk— helyesen— imperialistaellenes, a szocializmus és a béke nemzetközi erőire támaszkodik. Arra törekszik, hogv erősítse a szocialista tábor országainak egységét és ezen belül a mi népünk és országaink szempontjából különleges fontosságú szovjet—magyar barátságot. Az országgyűlés többsége —' megállapítható — ezzel is egyetért. Egyetértés van atekintetben is. hogy bár mi nem a katonai blokkpolitika hívei vagyunk, de a szocializmus' és a béke erői jogos önvédelmi szervezetének tekintjük a varsói szerződést. Ilivel vagyunk a varsói szerződesnek, következésképpen hívei vagyunk annak Is, hogy a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodjanak addig, amíg imperialista agresszív törekvésekkel és az imperialisták erőinek törekvésével állunk szemben. Egyetértés van a külpolitika olyan vonását illetően is, hogy mi a békés egymás mellett élés hivei vagyunk. Ez a mi részünkről ugyancsak nem frázis. Számunkra az a megfelelő, ha normális államközi viszonyt teremtünk vagy tartunk fenn bármilyen társadalmi berendezkedésű állammal. Itt van az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok, amely tényleg világhatalom és nagy erővel rendelkezik, egy kézlegyintéssel elintézheti Magyarországot, mert — gondolják az Egyesült Államok vezetői — mi ez a Magyarország, még ez is számit valamit a világon? Nagyon tévednek, mert számít. (Taps.) Pénzzel, csellel, puccsokkal — amit most Jordániában piszkálgatnak és erőszakolnak és amit Magyarországon (s megkíséreltek — tud átmeneti sikereket elérni az imperializmus. Ámde ezzel készítik elő világméretekben a teljes vereségüket, mert ezekkel az imperialista törekvésekkel már ma nemcsak az úgynevezett kommunista államok állnak szemben, hanem mindazok az államok és népek, amelyek szabadon és függetlenségben akarnak élni. (Ügy van, taps.) Nem szükséges részletesen indokolni, hogy a Magyar Népköztársaság kormánykörei nem foglalkoznak mondjuk például Ausztria társadalmi rendiének felforgatásával. (Derültség.) Azt hiszem, még a kérdés feltevése is feleslegesnek látszik. De, hogy bizonyos államokban, például az Egyesült Államokban igenis a kormánykörök feladatai között szerepel a Magyar Népköztársaság belső társadalmi rendjének felforgatása, az szintén mindenki előtt világos, úgyhogy amikor mi azt mondjuk, hogy a békés egymás mellett élés hívei vagyunk, akkor nálunk a szó és a cselekedet egybevág. Az amerikai imperialisták is, méginkább sajtójuk emberei, a békés egymás mellett élésről beszélnek, és a béke híveinek tüntetik fel magukat. De ebben a kérdésben náluk a szó és a tett homlokegyenest ellenkező. Népünk nyugalma és élete szempontjából, további fejlődésünk szempontjából nagyon fontos és jó dolog, hogy ezekben az alapvető fő kérdésekben teljes egység van az ország legfőbb törvényhozó szervében. Meg vagyok győződve arról is, hogy ez a teljes egység nemcsak az Itt jelenlevő 298 képviselő véleményét, szándékát és akaratát fejezi ki. hanem a magyar nép óriási többsége is egyetért ezekben az alapvető kérdésekben. (Helyeslés.) Ebből az egyetértésből — ami ezekben a fő kérdésekben megnyilvánult — logikusan és értelemszerűen következik, hogy az országgyűlés abszolút többsége élesen elítéli a Nagy Imre-kormány politikáját, amely mindezekben a fő kérdésekben — végső' következtetésben — elárulta a munkásosztály hatalmát, a szocializmust, elárulta a népet és a nemzet függetlenségének ügyét. Nagyon sok éles, kritikus megállapítást hallottunk itt a vitában a Nagy Imre-kormány politikájáról, s megmondom őszintén, az itt elhangzott kritikák, vélemények már egy kicsit a parlamenti légkör által kifinomított változatai annak az éles és szigorú megítélésnek, amellyel ezzel kapcsolatban ott találkozunk, ahol a dolgozó nép ereje — a tömegekben — összejön! És teljesen igazuk van. (Ügy van!) A fő kérdésekben megnyilvánult egyetértésből értelemszerűen következik — s ezt a képviselők kifejtették felszólalásaikban — annak felismerése és helyeslése is, hogy az akkori adott helyzetben elkerülhetetlen és törvényszerű volt egy olyan új vezető szervet teremtenünk, amelyik síkraszáll a nép ügyéért és megvédi a nép alapvető érdekeit. Tehát, ha jól értettem a vitát, és azt hiszem, azt nehéz félreérteni, az országgyűlés helyesli a forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozását és azt a fő vonalat, amelyet eddig követett. (Ügy van! Hosszantartó taps.) És rögtön megmondom azt is, hogy az országgyűlés megadta nekünk azt az erkölcsi és politikai támogatást, ami a munka további sikeres viteléhez a kormány számára elengedhetetlenül szükséges. Es ezt köszönöm a tisztelt Országgyűlésnek. Az országgyűlés mostani ülésszaka egy történelmi fordu'ó mérlegét vonta A vita visszatükrözte, hogy a fő kérdésekben egyetértés van, de bizonyos kérdésekben más nézetek is vannak. Szintén hasznos és helyes delog, hogy ez visszatükröződött a vitában. Megmondom őszintén, ha az ilyen vonás általában máris egészséges velejárója jelenlegi belpolitikai fejlődésünknek, akkor ez a későbbiekben méginkább így lesz. Van a mi mostani összejövetelünkben valami ünnepélyes és helyes, hogy ez így van. mert most egy történelmi forduló mérlegét vonta ineg az országgyűlés. De a munka hétköznapjaiban is szükség lesz majd arra, hegy az egyes kérdésekben levő nézeteltérések még jobban kifejezésre jussanak. Miért mondom ezl? Üdvözlöm Beresztóczy képviselőtársunk felszólalásának a módját, amely szerint azzal kezdte, hogy llszögezte, mi az, amiben nincs egyetértés. Miért jó ez? Véleményeltérés feltétlenül van. Az országgyűlés' tagjainak túlnyomó többségét olyan világnézeti eltérés nem választhatja el egymástól, mint amit Beresztóczy képviselőtársunk a maga részéről szerintem helyesen hangsúlyozott. De hogy egyes kérdésekben van véleményeltérés, ezt mindenki tudja, aki az életet ismeri. Van véleményeltérés kommunisták és nem-kommunisták kőzött és lehet kommuristák közölt is. Gondolkozó emberek között van árnyalati, kisebb-nagyobb vclcmeg ményeltérés. És ez nem helytelen A helytelen az, ha e2t elhallgatjuk. Az a helytelen. Én azt gondolom, hogy bizonyos értelemben az országgyűlésre is vonatkozik az, amit — mondjuk — mi, kommunisták pártunk Központi Bizottságára értünk, vagy akár a Hazafias Népfront országos vezetőségének ülésére, vagy bármilyen társadalmi funkciót betöltő szervre. Ezzel nem a demokratikus centralizmus leninista elvét akarom ajánlani az országgyűlésnek, de tényleg a dolog úgy van. Mi a dolgok helyes menete? Az, hogy ha az élet egy kérdést napirendre tűz, vitassuk meg és utána halározzunk. De ha határoztunk, azt a határozatot azután hajtsuk végre és védjük együttesen, becsületesen. (Úgy Van!) Azt hiszem, ez nem azt jelenti, hogy itt valami kommunista terroruralmat vezetünk be, éppen fordítva: Azt szeretnők, hogy kellő időben vitatkozzunk, kellő időben határozzunk és kellő időben lássunk neki együltcs erővel a határozat, végrehajtásának, a feladat megpldásának. (Helyeslés és taps.) Vagy mondjuk ezt más vonatkozásban. Az országgyűlés ülése a legnagyobb nyilvánosság mellett folyik, a rádió és a sajtó útján, a nyilvánosság ismeri tanácskozásainkat, mégis van egy ilyen kérdés: mi a jó, ha itt bent vitatkozunk egy kicsit valamilyen kérdésekben, amelyekben nincs egyetértés, vagy még nincs kialakulva az álláspontunk —, de a parlamenten kívül együttesen lépünk fel emellett a határozat mellett, amelyet az országgyűlés hozott, vagy ha miközben itt ülünk, úgylátszik, hogy mindenki egyetért mindennel és mihelyt kitettük, a lábunkat az országgyűlésből, mindenki kezdi azt másképp magyarázni, és kezd más álláspontot képviselni. (Tetszés.) Azt hiszem a nép ügyét az viszi előre, ha itt a döntés kialakítása során megmondjuk véleményünket, dc ha egy döntés megszületett, a képviselő erkölcsi kötelességének tartja, hogy becsülettel képviselje kint az életben, mindennapi munkájában, saját hivatása területén. Mivel a gondolatot nekem Beresztóczy képviselőtársunk adta, ne vegye sértőnek, ha egy hasonlatot fogok mondani. Én a XIII. kerületi kommunista párttitkár voltam nemrégiben, és beszélgettünk ott az elmúlt évek tapasztalatairól. Azt mondtam, hogy a pártéletnek bizonyos időben az volt a rákfenéje, hogy a pártrendezvényeken úgy viselkedtünk, mint valami rossz katolikus egyház. Ne haragudjék a talán bántó hasonlatért (Derültség.), hogyan volt ugyanis ez a valóságban? Valahogy összegyűltünk, felállt egy főpap-szerű jelenség (Derültség.), és elmondta, amit mondani kellett, a többiek ájtatos figyelemmel hallgattak, s utána hazamentek. Ezekben az előadásokban — hogy a hasonlatnál maradjak — volt olyasmi, hogy ne lopj, ne légy gazember, ne légy karrierista, de dolgozzál tisztességgel, tiszteld a népet, szüléidét és így tovább. Erre mindenki rámondta, hogy ámen. (Derültség.) És utána, mikor széjjelmentek, bizony a részvevők jelentős része mindenféle huncutságot és gazemberséget kezdett csinálni, éppen a fordítottját annak, amit ott beszéltek. (Derültség és taps.) Azután, hogy lelkiismereti konfliktus se legyen, hát nekünk, kommunistáknak is megvolt a magunk gvónása, azt önkritikának hívják. (Derültség és taps.) Voltak olyasfajta emberek, akik kommunistának nevezlek magukat és azt gondolták* hogy hasonlóan viselkedhetnek ahhoz, ahogyan egy rossz katolikus, egész évben gazemberkedik és húsvét táján elmegy a templomba, meggyón és újjászületve, megnyugodva kimegy az utcára, és húsvét után lcezdl elölről az egészet. (Derültség és taps.) Vannak ilyesfajta emberek, akik ott ülnek a kommunisták között, kommunistának nevezik magukat és azt hiszik, hogy az ilyen viselkedés elképzelhető és összeegyeztethető az Igazi kommunista magatartással. Az ilyesfajta emberek meghallgatják a helyes Instrukciókat, rámondják, hogy rendben van, utána nem helyesen dolgozgatnak egy-két évig, és amikor előveszik őket a felelősök, akkor mondanak egy szép önkritikát, átszellemülnek, és két nappal később folytatják a hibákat ott, ahol abbahagyták. Ezt nem lehet csinálni. (Taps.) (Kristóf István: Szóról szóra így van.) Ezt nem lehet csinálni, és ezen kell változtatni. (Helyeslés.) Visszatérve Beresztóczy képviselő hozzászólására, Kádár János megállapította: Beresztóczy képviselőtársunk azzal kezdte, hogy leszögezte, miben nem ért velünk egyet. Ezt a szókimondást helyeselni lehet, mert így legalább lehet tudni, hogy például Beresztóczy képviselőtársunkra milyen kérdésekben és milyen mértékig számíthat az országgyűlés. Most én például, mint pártfunkcionárius — mert az is vagyok álláshalmozásom következtében (Derültség.) — tudom, hogy Beresztóczy képviselőtársamra a tekintetben nem számithatok, hogy a hívő katolikusokat a kommunista meggyőződésre térítse át. (Derültség és taps.) A dolgot egy kicsit n tréfás oldalán nézzük, dc cz csak a lés nyeg megértése iniatt van. A lényeg az: meg kell mondani véleményünket és így kell kialakulnia a döntésnek, de a döntést azután becsülettel álljuk és hajtsuk végre. Ez a dolog lényege, és azt Ilii szem ebben is egyetértés van. A történelmi érdem a munkásosztályé Most szeretnék néhány kérdéssel foglalkozni, ami a vita során felmerült, vngy azznl öszszeftiggésben von, amelyre úgy gondolom, hogy külön kell válaszolnom. Egyúttal elnézést kérek azért, liogy nem minden (el- ^ vetődött kérdésre válaszolok. Ha kapitalizmus egy különösen koegyes kérdésekre nem térek ki, m;s2 formájúban, a középkor nahalalomért harcolt, sok vért áldozott ebben a harcában, de ettől a céljától soha nem tágított. (Nagy taps.) Es nem esetleges* ség, nem véletlen volt, hogy a nz nem a/t jelenti, hogy nem gy0n rráR maradványaival fontosak, de nem lehet minden ()(lryoTigyötört magyar nép volt fonlos kérdésre kitérni. Itt van n/ ejsg" n világon, amely a liaa következő kérdés: Péter János. 6on]li P|ny0niás alatt élt oroszképvifclőlársunk elmondotta, orszdgj népek után kivívta a hogy n nehéz időben olt voltak j0ig0zA hatalmát. Vélcmévidéken, és várták a szót, nűt nvem R/prinl ez a magvar rremkell tenni, és ez a szú nem jött. zct igazi büszkeségének egyik Hasonló kérdésről beszélt llku legfontosabb történelmi ténye! elvtárs, Csikosz elvtársim és még (Taps). mások is. Mi itt a dolog lénye- x . „ . , ,,„„, . ., f, ... . • En. sajnos, nem tudtam re>zgo. r.n ozt hiszem, liogy mi tar- , ' . , h . ' . . létezni az októberi napok szetozunk n magyar munkasosz- ., .. , , •, .„., , , B; , , . mólyes élményeit, valamit azontalynak, a magyar dolgozo nep- J ., J ... .„,.„„; ; _ ' 1. r bon szeretnek orrul mondani. Ha a vezetést tekintem — s itt nek, a magyar bonvédek, rendőrök honvedek, rendőrök becsülete- , , , ,.., . „ , -ii í a párt- és az. országvezetest i.cll nek annvivnl, hogv megmond- 1 . . in.., . , ... * . , vennem —, akkor mrg kell menjük: nz október, események so- k„n°l;: „z . dánom a következőket: az kori vezetés alapjában két r. 7 ... ,.. .., re osztható. Az egvik rész az, a kommunisták, a rendőrök re- júl;usban Jtükél.c, h< -v szérol megmutatkozott öizonvla- , , , , rán o tömegek rés/érői és a hadsereg egyes szervei részéről, icgmutatkozott lanság és tehetetlenség okait nem n tömegekben kell keresnünk. Ezzel tartozunk a saját népünk becsületének, mert amikor ozt a hibákat ki fogjuk javítani, > meg vagyok győződve, liogy — ha ricm is belső viták, nézeteltérések, nehézségek, egyenetten,. , , , ségek nélkül —, de ha a júliusi mondjuk, hogy a magvar nép a * , , 1 . . . ,. :. .„ . , vonalat vdmltuk volna, akkor szocializmus ügyét megvédelmezte, ez szentírás. Elvtársak! Mert itt szóbokerült sok ruindrnféle történelmi érdem, de ozt meg kell mondani, hogy a történelmi érdcin azé a magyar munkásosztályé — egy esztendőn belül nagy nagy áldozatok nélkül kiküszöbölhettük volna n hibákat. (Általános helyeslés, taps.) Ez fontos kérdés. A vezetés egyik felét ez a törekvés és eltökéltség vezette. s ezért talán még dolgozó . M* kcl1 monda"ora' hogy a vezetésnek ez n ri+ze paraszt testvéreink som azokban a nehéz napokban sú* fognak megharagudni —, lyo» zavarban volt. Legalább ÍJ amely 1918 ősze óla a nép(Fülylatás a 3. oldalon.)