Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-08 / 105. szám

Hol álljon a szobor? S tfl i SAKK íflifl LÍRAI MEGJEGYZÉSEK VITÁN KÍVÜL T | uhász Gyulának, váro­sunk szomorú életű és tragikus halálú, de nekünk ma is élő nagy költőjének szobra felől szó szót, véle­mény véleményt követett a legutóbbi időkben mind a sajtóban, mind a közvéle­ményben. A szobor körüli vita nem az ügy érdeme szempontjából tetszhetik túl elnyűjtottnak némelyek előtt, hanem pór túlzottan érzéketlen hang, s főleg az Újszegeden való elhe­lyezés igen rossz ötlete miatt. Felvetődött ez az ötlet is, de a színház előtti elhelyezés gondolatóval együtt elinté­zettnek, azaz merőben nega­tívnak tartható. Most mór csak a Tisza In­nenső partján, s természete­sen a Sétány valamelyik pontján való elhelyezése kü­lönféle megoldási árnyalatai békétlenkedhetnének egymás­sal, ha ugyan fontosnak tar­tanánk még a vita további el­húzását. A parkban való el­helyezés ugyanis e sorok Író­jának felfogása szerint nagy­jából mindenütt jó, akár a várrom előtti térségben, akár a Polner-féle elgondolás sze­rint a kultúrpalota előtt, akár pedig a Roosevelt tér másik parkosított oldalának térsé­gében helyezzük el a szobrot. C sak természetes, hogy nem lehet kitagadni Juhász Gyula ércalakját a víz és a lombok simogató és ölelgető közösségéből. Hogy is jöhetett volna komolyab­ban szóba a szobornak a szín­ház előtti túl zajos és túl pro­fán környezetben való elhe­lyezése? Az embert, életet és munkát szerető, de a világi dolgoktól sok részben mégis Irtózó melankolikus, sőt fáj­dalmaskodó költőhöz az 6 meghitt sétáló helye és útvo­nala illik. Hogyan foszthat­tuk volna meg Juhász Gyu­lát annyira életteljes halálá­ban is a tiszaparttól, s azzal együtt az ő kedves és egyet­len folyójától? Itt járkált a régi Stefánia sétányon, főleg esténkint, bú­songva és szemlélődve, s már kissé is hűvös időben kopot­tas fekete felöltőjében, kora tavasztól késő őszig Szeged nagy poétája! Itt rótta a ti­szaparti kavicsos útszegélyen szokott útjait, innen nézte az újszegedi füzesek tavaszelői zöldselyem hajának kibomlá­sát, s vörhenyő barna ködlep­te novemberi szomorúságu­kat. Innen látott bele lelké­nek szemével a magyar sors és a magyar dolgozók annyira vágyott holnapjába, s innen tükrözték szomorkásán bárso. nyos-fekete és mégis különö­sen éles, sőt gunyoros pillan­tású szemei a szőke folyó­nak Tápé felé ivelő szépséges kanyarját, melyet Tömörkény egy írásában „nagy görbe kardhoz'- hasonlított. ^ Itt mardosódott Juhász • Gyula a sajátmaga s az ő kedves munkásosztálya, de vele az egész magyar haza sorsa fölött. S Innen búcsúzott lelke at­tól a tájtól, hová sóvárgó visszajárásót legszebb strófái­nak egyikében énekelte meg. Legbensőségesebb és leg­igazabb környezetében fogjuk tehát látni a költőt, akár a várrom előtti, akár pedig a múzeum előtti, vagy éppen a hídfeljáró túloldalára eső partrész fái, bokrai és ka­nyargó útjai között. A kioszk előtti elhelyezés a befelé élő, s önmaga emberi és költői sorsát búsongó Ju­hász Gyulát adná inkább ne­künk, a Móra-parkban vagy a Roosevelt térre eső szobor elhelyezése pedig egy tága­sabb és dimenzionálisabb térben, az ő nemes lényével való jogos propaganda-ösz­tönünknek és kulturális-poli­tikai érzékünknek kedvezne inkább. A fő azonban az, hogy ** most már időveszteség nélkül, igazán állítsuk fel a szobrot, hogy ne csupán kép­zeletünkben, hanem időn és teren, életen és halálon egy­formán átható sugárzásával melegítse szíveinket, és ser­kentse jobb jövőért való fára­dozásainkat. W ' Füssy László A Magyar Sakkszövetség ebben az évben is megren­dezi az országos bajnokság elődöntőit. Az elődöntők négy csoportját vidéken (Szeged, Pécs, Debrecen és Miskolcon), öt csoportot pe­dig Budapesten bonyolítanak le. A verseny június 29-től július 7-ig tart, tehát 8 nap alatt kell befejezni a tizen­egy fordulót. Szegedről a városi bajnokság első négy helyezettje vehet részt a versenyen, Csongrád megyé­ből egy, Békés megyéből két, Győr megyéből nárom és Bácskiskun megyéből egy versenyző kapott beosztást a szegedi csoportba. A férfi elődöntőkkel egyidőben kell megrendezni vidéken a női megyei bajnokságot s ennek a győztesei indulhatnak a szeptemberben kezdődő kö­zépdöntőn. • A Városi Sakkszövetség az úttörők részére versenyt rendez a SZEAC helyiségé­ben. A versenyen kezdők és haladók külön csoportban játszanak. A kezdők cso­portjában minden olyan út­törő részt vehet, aki eddig még versenyen nem indult. Nevezési határidő május 12­én este 8 óráig. A nevezése­ket a SZEAC helyiségében, Nagy Kálmánnál kell lead­ni. A verseny első fordulója május 14-én, 6 órakor kez­dődik. A szófial zónaversenyen az alábbi versenylók vesz­nek részt: Durag (albán), Mi­titelu (román), Fuchs (NDK), Basyouni (egyiptomi), Nej­kirch (bolgár), Karaklaics (jugoszláv), Zita (csehszlo­vák), Beni (osztrák), Mata­novics (jugoszláv), Pfeiffer (NSZK), Sliwa (lengyel), Fi­lip (csehszlovák), Niemela (finn), Johansson (svéd), va­lamint Barca és Szilágyi mestereink. A zónaközi dön­tőbe jutást jelentő első há­rom helyre a legnagyobb esélye Matanovics, Filip és Barczának van. A városi csapatbajnokság eddigi eredményei: Haladás —Spartacus 9 és fél:2 és fél, SZAK—Textiles 10 és fél:l és fél, Vasutas—Postás 8:4, SZEAC—Textiles 9:3, Gőz­fűrész—Vasutas 10:2. Utóbbi nagy meglepetés, a Vasutas éljátékosai a városi egyéni versenyen játszottak. Világos: Kgl, Vc2, Bel, Bb6, Hc3, Hd3, Ffl, gyalo­gok: a3, b7, c4, d5, e4, g4, g2 (14). Sötét: Kg8, Vg3, Bb8, Bh6, Fd7, Fg7, gyalogok: a5, d6, e5, Í4, h7, (11). Fenti állás a most folyó városbajnokságon jött létre Kocziha és Dózsa között. A sötét színekkel játszó Dózsa mintaszerűen vezette a tá­madást, a fenti állásban ő volt lépésben, de lépés he­lyett döntetlent ajánlott, amit ellenfele elfogadott. Hogyan folytatták volna ol­vasóink sötéttel a játszmát? Válaszként elegendő három lépést beküldeni, a helyes megoldásért fejtőink két pontot kapnak. A múltheti feladavány megoldása: 1. Hel, Bxel, 2. Bd7, Be7, 3. Bd6 matt. '/mi'-. P? m+m m 4 jé P B JP M * m m 4 1® i JJ Í UJ A; ^ m §ü ® n jfj J gj ü n B Róma (MTI). Több mint 110 000 olasz postai dolgozó hétfőn a három nagy szakszer­vezeti szövetség egységes felhí­vása értelmében sztrájkba lé­pett, hogy a munkát csak szer­dán vegye fel ismét Az olasz postásoknak ez már a harmadik sztrájkja, amellyel rá akarják kényszeríteni a kormányt, hogy vizsgálja felül a postások jogi és bérezési helyzetét. Egyes he­lyeken a kormány mozgósította a tűzoltóságot, hogy ezzel csök­kentse a postások sztrájkjának hátrányos következményeit, A nagyrozsdási eset Rövidesen a közönség elé kerül egy rendkívül érdekes és mulatságos film -A nagyrozsdási eset* című kisvárosi komédia. Forgató könyvét Gyárfás Miklós írta, a film rendezője pedig Kalmár László. A főszerepben Páger An­talt láthatjuk, akinek visszatérte után ez az első filmsze­repe. Egy vidéket járó borellenőrt alakít, akit tévedésből miniszternek néznek. Képünkön: Páger Antal és Komlós Vilmos a film egyik jelenetében. Csókaveszedelem Szegeden ? A belváros magas házai közt érdeklődve figyelhetjük meg a tavaszi nászukat tartó csókák seregét. De ha valaki egyik bel­városi házban lakik, már nem olyan nagyon gyönyörködik a csókákban, sőt -. < a ! I Tény az, hogy az utóbbi évek­ben Szegedet elfoglalták a csó­kák. Pár évvel ezelőtt még csak a Fogadalmi-templom magas tornyaiban fészkeltek, de úgy elszaporodtak, hogy az összes belvárosi padlásokat megszállták. Izgága, hangos csacsogásukkal, csőrköszörülésükkel már hajnal­ban felköltik a lakosságot. Saj­nos, nemcsak a csendrendelet, hanem a köztisztaság ellen is vétenek, melyről az erkélyre ki­rakott ágynemű foltjai adnak tárgyi bizonyítékot. A Lenin kör­úti huszárszobor bepiszkítása különösen súlyos vétkük, Ha további terjeszkedésük ilyen iramban halad, elkerülhe­tetlen kitelepítésük komoly gondot fog okozni a város ható­ságának. i • 4- Dr. Vámossy József TANULNI JO! (Liebmann Béla felvétele) Nagyon „ tudják ezt vá^rosunk KISZ-alapszervezetei nek vezetői is. Szívesen vet­tek hátjrcszt azon a háromnfapos tanfolyamon, amelyet — mint jelentettünk — számukra"tartottak. Képünkön: a tanfolyam résztvevői a Móra Ferenc Múzeum lépcsőin'vidáman'jönnek és a múzeumban látott sok sz ép és hasznos dologról be­szélgetnek. -KüOSOWSCSOKSCaOr? J.HASEK'. JÉ WM9 (70) Ezzel véget ért a kellemes beszélgetés, a fó* hadnagy megkönnyebbült lélekkel kijött az . irodából, átment az egyéves önkéntesek iskolá­jába, közölte, hogy néhány napon belül kimegy a frontra, s ebből az alkalomból búcsúestét rendez a Nekázanka utcában. Miután hazatért, sokatmondó hangsúllyal megkérdezte Svejktől: _ — Tudja maga, Svejk, hogy mi az a mart* batalion? — Öbcrlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy a marsbatalion az egy ntarsbatyák cs a marskumpacska az egy ruarsha. (Marsbatalion: mcnetzászlóalj: marskumpacska: menetszázad). Mi azt mindig le szoktuk rövidíteni. • — Nahát, Svejk — mondta ünnepélyesen a főhadnagy — akkor ezennel értesítem, hogy velem együtt egy marsbatyákha került, ha már annyira odavan az ilyen rövidítésekért, De ne képzelje, hogy a fronton is olyan hülyeségeket művelhet, mint itt. Most már boldog? — Úbrrlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy borzasztóan boldog vagyok — felelte Svejk, a derék katona — az valami csudaszép lesz, amikor mi ketten együtt elesünk a császár őfelségéért és a családjáért. UTÓS7.Ö „A HÁTORSZÁGBAN" CtMO ELSŐ RESZHEZ Végérc érve a ..Svejk — egy derék katona kalandjai" című könyvein első részének, beje­lentem. liogy nemsokára még két rész fog meg­jelenni gyors egymásutánban: „.4 fronton" és „Hadifogságban". Mind a katonák, mind a la-. kosság e kővetkező részekben ís úgy fognak be- 'Az ilyen emberek nyilvánosan felháborodnak, szelni és viselkedni, ahogy a valóságban szokr de roppant l előszeretettel járnak a nyilvános lak. árnyékszékekre,thogy elolvassák a falakon lát* As élet nem illemtani iskola.'Mindenki úgy - hatóffiüetlen(felirátokat.*tií beszél, ahogy tud. Dr. Guth szertartásmester úr( Mikorfríéháhy '-"erős •''kifejezést használtam másképpen,beszél, mint Palivec vendéglős a", könyvemben" azt (állapítottam meg futólag, „Kehglly"-ben: és ez a regény nem akar szalon- hogy ^az'emberek hogyan beszélnek a valóság­nemesítő segédeszköz lenni, sem pedig'illemkó-l bán.vA 1 dcx, amelyből 'kl:i-ki f megtanulhatja, hogy mi­lyen kifejezések használhatók a~jó társaságban. Ez a könyv egy meghatározott korszak törté­nelmi képe. Ila csftleg valamilyen erősebb kifejezést kel­lene használnom, amely valóban elhangzott, habozás nélkül vissza fogom adni, pontosan úgy, ahogyan elhangzott. A körülírást, vagy a Palivec vendéglőstől nem kívánhatjuk, hogy olyan finoman beszéljen, mint Laudová asszony, dr.'Guth, Olga Fastrová (Illemtani cikkek szer­zői) cs még egy sor más, akik a legszívesebben az egész Csehszlovák Köztársaságot egy nagy parkettes szalonná válloztatiuík, melyben min­di nki frakkosan-kcszlyűsen járna, választéko­san beszélne és ' ápolná a szalonok kifinomult kipontozást a legostobább képmutatásnak tar- * erkölcsétől, amelynek leple alatt éppen a szalo­tom, ilyen szavakat még a parlamentekben is használnak. Helyesen mondotta valaki, hogy a jól nevelt ember mindent elolvashat, Olyasmin, ami ter­mészetes, csak a legdisznóbb fráterek és a ra­linált trágárok botránkoznak meg. akik alávaló álszentségükben nem nézik a tartalmat, és dü­hösen vetik rá magukat egyes szavakra. Evekkel ezelőtt olvastam egy novella kriti­káját, amely felháborodottan megrótta a szer­zőt, amiért ilyeneket írt: •„Kifújta és megtörölte az orrát". Állítólag megsértette ezzel mindazt, ami esztétikus, ami magasztos, amit a nemzet az irodalomtól vár. Ez csak egy kis példa arra, hogy milyen nagy az isten állatkertje. Az olyan emberek, akik megbotránkoznak egy erős kifejezésen, gyáva kutyák, mert elké­pednek a való élettől, és éppen az ilyen gyön­ge emberek ártanak a legtöbbet a kultúrának és a jellemnek is. Ezek túlérzékeny babák gyü­lekezetévé nevelnék a nemzetet, egy olyasféle álkultúra önfcrtőzöivé, amilyet Szent Alajos képviselt, róla ugyanis azt írja Eustacliius ba­rát, hogy amikor Szent Alajos meghallotta, hogy egy férfi nagy zajjal kiereszti a szeleit, mindjárt sírva fakadt és csak egy imától vigasz­talódolt meg, •.ASsüstssl-l! ::. ÍR ' AU. nok arszlánjai űzik a legfesleltebb és kicsapon­góbb életet. / Ebből az alkalomból közlöm, hogy Palivec vendéglős életben van. Túlélte a háborút, ame­lyet végig a börtönben töltött cl, s megmaradt ugyanolyannak, mint annak idején, amikor az az afférja volt Ferenc József császár képével. El is jött hozzám, amikor hallotta, hogy benne van a könyvben, s ^öbb mint húsz fü­zetet (Hasck eredetileg füzetekben adta ki és maga terjesztette, a ;,Svcjk"-et) , vett • az clsö számból, ezeket szétosztotta ismerősei között, s így hozzájárult a könyv terjesztéséhez. őszinte őrömet okozott neki, hogy írtam róla, s hogy hírés trágár embernek ábrázoltam. — Engem már serdd se változtat meg — mondta nekem —, egész életemben trágárul be­széltem, ahogy gondolkoztam, és ezután is így fogok beszélni. Nem fogok valami tehén miatt szalvétát kötni a pofámra. Máma én híres va­gyok. önbizalma valóban megnőtt. Hírnevét meg­alapozta néhány erős hifejezés. Ennyivel ö meg van elégedve, s ha beszédének hú és pon­tos reprodukciójával, amit e könyvben nyújtot­tam, arra akartain volna figyelmeztetni, hoew .. A.Ctírs .. . < IfcW így nem szabad beszélnie, bár ez természetesen nem állott szándékomban, kétségkívül megsér­tettem volna ezt a jóravaló embert. Anélkül, hogy ö maga tudott volna róla, ke­resetlen kifejezéseivel egyszerűen és becsületc­sen azt az ellenállást szólaltatta meg, amelyet a cseh ember a bizantirdzmussal szemben tanú­sított. A vérében volt ez, ez a tiszteletlenség a császár és az illedelmes kifejezések iránt. Ottó Katz szintén életben van. A tábori lel­késznek ez a gyöngye is létező figura. Az össze­omlás után mindent szögre akasztott, kiugrott az egyházból, s ma cégvezető egy észak-csehor­szági bronz- és festékgyárban. Hosszú levelet irt nekem, s azzal fenyegetőzött, hogy ellátja a bajomat. Egy német lap ugyanis fordításban közölte az egyik fejezetet, amelyben olyanvek s-an ábrázolva, amilyen a valóságban volt. tgy hát felkerestem, s a végén nagyon jól kijöttem, vele. Ej léi után kettőkor már nem birt megáll­ni a lábán, dc prédikált, és azt hajtogatta: ..En Ottó Katz vagyok, tábori lelkész, ti giptzfejüeh". Olyan típusú embereket, amilyen a mcgbcl­dogult Bretschneider%volt, a regi Ausztria lil­lamrendőrségi detektivje, ma is nagyon sokat találhatunk a köztársaságban- Rendkívüli mó­don érdeklődnek aziránt, hogy a többiek mit beszélnek. Nem tudom, sikerült-e elérnem ezzel könyvvel, amit akartam. Mindenesetre, az a körülmény, hogy hallottam egy embert, a! így szidott egy másikat: „Olyan hülye vagy. mint Svejk", éppen nem erről tanúskodik. De ha a Svejk szó új szitokká válik a káromkodá­sok virágkoszorújában, meg kell elégednem a cseh nyelvnek ezzel a gazdagításával. J ar oslav H a s e 1: (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom