Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-30 / 124. szám

Ma ismét folytatódnak a leszerelési tanácskozások Mára várják az új francia miniszterelnök kijelölését — Véget értek Adenauer waehingtonl megbeszélései MEG MINDIG NINCS ÍJJ FRANCIA MINISZTEREL­NÖK-JELÖLT. Egy héttel ezelőtt kapott megbízást René Pleven írancia politikus arra, hogy informálódjék, miként lehetne egy új kormányt megalakítani és így megoldani a Guy Mollet lemondásával támadt kormányválságot. Az egy hét eltelt anélkül, hogy a kibontakozás jelei láthatók vol­nának. Pleven kedden a késő esti órákban is tárgyalt Pierre Commin-nal, a Szocialista Párt helyettes főtitkárával, miután megbeszéléseket folytatott az úgynevezett függetlenek kül­döttségével — eredménytelenül. — „Álláspontunk is más csoportok magatartása között mélyreható ellentétek vannak, jelentette ki Plevenncl folytatott megbeszélése után Commin. — Ilyenformán valószínű, hogy a válság megoldására azok­nak kell javaslatot tenniök, akik megbuktatták Guy Mollet kormányát". A szocialisták, mielőtt küldöttségük felkereste Plevent, az elnökség és a nemzetgyűlési képviselőcsoport tagjainak részvételével ülést tartottak. Guy Mollet bejelentette, hogy nem kíván önmaga utóda lenni a miniszterelnöki székben. René Pleven egyébként tegnap este nyújtotta át Jelenté­sét a köztársaság elnökének. Megfigyelők általában azt vár ják. hogy Coty elnök még szerdán este vagy csütör­tökön délelőtt kormányalakításra ad valakinek megbízást, hogy így a szocialistáknak a közeli napokban tanácskozásra összeülő országos tanácsa már egy miniszterelnökjelölt nevé­nek ismeretében dönthessen magatartásáról Miután Guy Mollef eleve elhárította magától megbíza­tását cs mivel Pleven már Információs megbízatása alkal­mával közölte, hogy nemi vállalja a miniszterelnökséget, nyi­tott kérdés, hogy az elnök kinek ad megbízatást. A LESZERELÉSI TANÁCSKOZÁSOKRÓL. A várako­zással ellentétben Stassen aihorikal leszerelési megbízott kedden sem terjesztette elő a beharangozott amerikai le­szerelési Javaslatokat, amelyek az április 30-1 szovjet ja­vaslatok figyelembevételével készültek el. A leszerelési al­bizottság keddi ülése — hasonlóan a hétfőihez — mindössze félóráig tartott, majd nem sokkal a tanácskozások befeje­zése után Stassen Párizsba utazott, hogy az amerikai javas­latokat megbeszélje az Északatlanti Szövetség tagállamai­nak párizsi képviselőivel. A leszerelési albizottság ma dél­után folytatja üléseit. Macmillan angol miniszterelnök kedden az alsóházban nvllatkozott a leszerelési tárgyalások közeljövőben várható fejleményeiről. „Vannak jelek arra — mondotta az angol miniszterelnök —, hogy jelentős előrehaladás lehetséges. Nem ítélem meg borúlátónak annak kilátásait, hogy bizonyos lépéseket lehet majd tenni előre". VÉGET ÉRT AZ ADENAUER—EISENHOWER MEG­BESZÉLÉS. Tegnap közös közlemény közzétételével vé­get értek azok a megbeszélések, amelyeket az el­múlt hét péntekén az Egyesült Államokba érkező Adenauer néhány nap óta Eiscnhowerral, az Egyesült Államok elnökével folytatott. Eisenhower kedden délután adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államok a leszerelési tanácskozások folytatásánál tekin­tettel lesz Németország egységének kérdésére is. Nem való­színű azonban, hogy a leszerelési tanácskozások várható kedvező alakulását az Egyesült Államok kormánya kockáz­tatná a német kérdés ismételt felvetésével. Hogyan dolgozhatnak a pincérek? A vendéglátóipar! üzleti | szabályzat értelmében a ven­dégekkel közvetlenül foglal­kozó éttermi dolgozóknak külső megjelenésükre is kü­lönös gondot kell íordítani­ok. Ennek ellenére gyakran tapasztalható, hogy a felszol­gálók elhanyagolt külsővel, kifogásolható munkaruhá­ban, borotválatlanul jelen­nek meg munkahelyükön. A felszolgálói munka színvo­nalának emelése és az egész­ségügyi követelmények meg­tartása érdekében a Kereske­delmi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szabad Szakszervezetével egy^ér­tésben a belkereskedelmrmi­niszter elrendelte, hogy a közétkeztetési egységek ve­zetői szigorúan ellenőrizzék a dolgozókat. A vendégekkel közvetlenül érintkező dolgozók öltözéke egyöntetűen fekete nadrág, fekete cipő, teljesen csukott fehér vászon kabát és fekete csopornyakkendő. Az osztá­lyon felült szállodák étter­meiben, az I. osztályú étter­mekben és zenés szórakozó­helyeken a vállalat igazgató­ja fehér vászonkabát helyett sötét anyagból készült kabá­tot is engedélyezhet, amely­hez fehér Inget és egyszínű, hosszú, fekete nyakkendőt kell viselni. Nyári hónapok­ban a vállalat igazgatója az üzletvezető javaslatára a nyakkendő viselése alól fel­mentést adhat — ebben az esetben azonban ugyanabban az étteremben egy felszolgá­ló sem hordhat nyakkendőt. A fehér pincérkabátot nyá­ron is, a legfelső gomb kivé­telével begomboltan kell hordani A felszolgálók munkahe­lyükön ápolt külsővel köte­lesek megjelenni. Azt a fel­szolgálót, aki ismételt figyel­meztetés ellenére sem tartja meg a külső ápoltságra vo­natkozó rendelkezéseket, az üzletvezető jogosult a mun­ka felvételétől arra a napra eltiltani. A munka felvételé­től eltiltott dolgozónak' erre az időre munkabér nem jár. Az Elnöki Tanács június 3-ra összehívta az országgyűlést f86) S az úrmrster kivágta az utolsó tromfot, di­adalmas pillantást vetve a csendőreire: — Tud oroszul? — Nem tudok. őrmester intett az őrsparancsnnknak, mindketten kimentek a izomszed szobába, s ott az őrmester egészen fellelkesülve tökéletes győzelmétől és bizonyosságától, hevesen gesz­tikulálva lgy szólt: — Hallotta? Nem tud oroszul! Minden háj­jal megkent fickó! Mindent bevallott, de a leg­fontosabbat. nem vallotta be. Holnap átküld­jük Pisekbe a körzeti parancsnok úrhoz. A kriminalisztika alapja az okosság és a barátsá­gos modor. Látta, hogy elárasztottam a kér­dések özönével? Ki gondolta volna róla! Egész butának és hülyének néz ki, de épp az ilyenek­kel muszáj okosan bánni. Most ültesse le va­lahová, én pedig megírom a jegyzökönyvet. S a délután már estébe hajlott, amikor a esendörőrmester még mindig gyöngéd mosoly­lyal körmölte a jegyzőkönyvet, amelynek min­den egyes mondatában előfordult ez a szó: spi­nnagei'eriUiclitig. (Kémgyanúa); Flandcrha rsendOrürmester előtt, miközben csodálatos hivatali németségével ezt a jegyző­könyvet fogalmazta, rgi/rc világosabbá vált a helyzet; aztán így fejezte he az írást: „So mel­de icli gr kórsam, wird der fcindliche Oflizicr lieutigen lages. nacii üezirksgendarmeríekom­monda Pisek, überliefert", (így alássan jelen­tem, bogv az ellenséges tiszt n mai napon át lesz szállítva a I'isok körzeti csoiidőrpnrancs­nokságrn.) rámosolygott müvére és behívta az örsparancsnokot: — Adtak vulamit enni annak az ellenséges tisztnél:? — Őrmester úr utasítása szerint csak azokat látjuk el koszttal, akik tizenkét óra előtt kerül­nek elővezetésre és kihallgatásra. — Csakhogy ez egy nagy kivétel — mondta nyomatékosan az őrmester —, ez valami ma­gasrangú liszt, a stábtól. Az oroszok esak nem küldenek ide kémkedni egy közönséges úrve­zetőt. Hozasson neki a „Kandúr" vendéglőből valami ebédel. Ha már kifogyott, főzzenek va­lamit. Aztán főzzenek teát rummal és mindent küldjenek ide. Ne szóljon semmit, hogy kinek lesz. Egyáltalán ne. is endilse, hogy van itt nálunk valaki: ez katonai titok. Most mit csi­nál? — Kért egy kis dohányt, ott ül az örszobán, és olyan elégedettnek látszik, mintha otthon volna. Jó meleg van itt maguknál" — azt mondja —, „nem szokott füstölni a kályhá­juk" Nekem nagyon tetszik ez a hely. Es ha füstölne a kályhájuk, hát kotorlassáli ki a kéményt. De. csak délután, sohase akkor, ami­kor a nap a kémény fölött áf, — Micsoda egy ralinált alak — mondta a lelkesedéstől izzó hangon az őrmester —, úgy tesz, mintha nem is érdekelné a dolog. Pedig tudja, hogy főbe fogjále lőni. Az ilyen embert tisztelnünk kell, még ha az ellenségünk is. A: ilyen ember a biztos halálba megy. Nem tu­dom, hogy mi képesek lennénk-e ilyesmire. Talán megijednénk, beadnánk a derekunkat. De 6 csalt nyugodtan ül és azt mondja: „Jó meleg van itt• maguknál, és a kályhájuk nem füstöl". Ez aztán a bátorság, őrsparancsnok úr. Ehhez acélidegek kellenek, az ilyen emberben önfeláldozás, szilárdság, lelkesedés kell hogy legyen. Ila ilyen lelkesedés volna Ausztriá­ban ... de inkább hagyjuk ezt. Nálunk is van­nak lelkes emberek. Olvasta a ,,Národni poli­til;d"-ban azt a Bcrgcr tüzérfőhadnagyot, aki felmászott egy magas fenyőfára és ott, az ágak között csinált magának beobachlungspunktot? (Megfigyelő állást) Mikor a mieink visszavo­nullak, ö már nem tudott lemászni, mert hadi­fogságba került volna. így hál várt. hogy újra elkergessél; az ellenséget, cs így várt tizennégy teljes napon át, amíg tényleg megjöttek a mi­eink. Tizennégy egész napig ott volt fent, a Ián, és hogy éhen ne haljon, lerágta n fa egész teli jét és ágacskákon meg fenyölevelehen élt. Es amikor a mieink visszajöttek, már annyira le volt gyengülve, hogy nem bírt tovább ka­paszkodni a fán, leesett és agyonütötte magát. Aztán a halála után arany vitézségi éremmel tüntették ki. Es az őrmester komolyan hozzátette: — Ez aztán az önfeláldozás, örsparancsnok úr, ez aztán a hősiesség! Ejnye, de elbeszél­gettük az időt, most fusson, rendelje meg azt az ebedet, öt meg küldje addig ide, hozzám. Az őrsparancsnok bevezette Svejket, az őr­mester barátságosan intett neki, hogy üljön le, és először is azt kérdezte tőle, hogy megvan­nak-e a tzülei. — Nincsenek. Az őrmesternek mindjárt az jutott eszébe, hogy jobb Is így. legalább senki se fogja meg­siratni ezt a szerencsétlent. Köz&cn belenézett Svejk jámbor arcába, aztán egyszerre csak va­lami jószívűség; rohamában megveregette a vállát, odahajolt hozzá és atyai hangon meg­kérdezte: — No cs hogy érzi magát itt, Csehországban? (Folytatjuk) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobi István elnök­letével ülést tartott. Az Elnöki Tanács elhatá­rozta, hogy az országgyűlést 1957. június 3-án délelőtt 10 órára összehívja. Az ülésen elfogadták az 1956. évi október hó 23. nap­ját követően jogellenesen , külföldre távozott személyek vagyonjogi helyzetének ren­dezéséről szóló törvényerejű i rendelettervezetet. Ez a jogszabály azoknak a vagyonára vonatkozik, akik az említett időpont után engedély nélkül kül­földre távoztak, s 1957. március 31-lg nem tértek vissza az ország területére, illetve hazatérési szándéku­kat sem jelentették be ed­dig az időpontig a magyar külképviseleti hatóságnál. Az engedély nélkül kül­földre távozottak vagyona a törvényerejű rendelet értel­mében általában az öröklés­re jogosultakra száll át. Amennyiben nincs örök­lésre jogosult, illetve, ha igényét nem érvényesíti, a vagyon az állam tulajdo­nát képezi. A vagyon megszerzésére Jo­gosultak sorrendjét a pénz­ügyminiszter és az igazság­ügyminiszter külön rendelet­ben állapítja meg. Az Igény­jogosultak kötelesek igé­nyüket a törvényerejű ren­delet hatálybalépésétől szá­mított 30 napon belül a kül­földre távozott személy utol­só állandó belföldi lakóhelye szerint illetékes községi, vá­rosi, városi kerületi tanács végrehajtó bizottságánál be­jelenteni. Ugyaneddig a ha­táridőig az igényjogosultak a vagyon tulajdonjogáról le is mondhatnak. Az engedély nélkül kül­földre távozottakkal szem­ben támasztható Igényeket a vagyon megszerzőivel szemben a polgári jog ál­talános szabályai szerint lehet érvényesíteni. Rendezi a törvényerejű ren­delet az engedély nélkül kül­földre távozottakkal kapcso­latos tartásdíjak, járadékok és más hasonló természetű szolgáltatások érvényesítésé­nek kérdését is. Az Elnöki Tanács elfogad­ta továbbá az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szerveze­tének módosításáról szóló törvényerejű rendeletterve­zetet. Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára beszámolt a sokgyermekes anyák jutal­mazásáról szóló 1957. évi 21. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. Elmondotta, hogy a törvényerejű rende­let értelmében ez év júniusától kendre valamennyi megyében a helyi tanácsok intézik a sokgyermekes anyák ju­talmazását. Ezért a jövőben a helyi ta­nácsok a pénzjutalmat két­három hét alatt folyósítják, az anyáknak nem kell tehát a kiutalásra esetleg hónapo­kig varniok. Bejelentette, hogy a rendelet megjelenési óla kb. másfélszer annyi ju­talmat fizettek ki a sokgyer­mekes anyáknak, mint a múlt év azonos időszakában. • Az országgyűlés hétfőn kezdődő ülésszakán Kiss Ár­pád, az Országos Tervhivatal elnöke ismerteti az 1957. évi népgazdasági tervet, majd Antos István pénzügyminisz­ter az 1957. évi áUami költ­ségvetést, amelyet e napok­ban tárgyalnak meg az or­szággyűlés állandó bizottsá­gai. A népgazdasági tervet és költségvetést együtt vitatja meg az országgyűlés. Ezután a magyar állampolgárságról és a magyar állampolgárnak külföldivel kötött házassá­gáról, továbbá az államigaz­gatási eljárás általános sza­bályairól szóló törvényjavas­latokat terjesztik elő és vi­tatják meg. A tajpeji tüntetés - és ami mögötte van Tajpej Tajvan szigetének északi csücskében fekszik s mintegy 400 ezer lakosa van. A világ e várost mint a „nemzeti Kína" fővárosát is­meri, ahol Csang Kaj-sek „kormánya" és az amerikai „szövetséges", pontosabban megszálló csapatok parancs­noksága székel. Pénteken, május 24-én váratlan inci­dens zavarta meg a város nyugalmát: hatalmas tüntető tömeg vonult fel az ameri­kai nagykövetség elé, kőzá­port zúdított az épületre, majd behatolva, szétrombol­ta a berendezéseket, báníaí­mazta a nagykövetség sze­mélyzetének tagjait, sőt Alexander Boaesc sajtóatta­sét ofyan súlyosan megsebe­sítették, hogy kórházba kel­lett szállítani. Kődobások ér­ték ezenkívül Charles L. Rankin nagykövetet és a nagykövetség épületében ép­pen ott-tartózkodó George Yeh nacionalista külügymi­nisztert is. A tüntetésnek négy halálos és tíz sebesült áldozata van. A rendőrség tehetetlen volt a tüntetőkkel szemben és mint a későbbi vizsgálat megállapította, „túlságosan is későn fogana­tosította a zendülők leveré­séhez szükséges rendszabá­lyokat". A tüntetés kirobbantására az adott közvetlen okot, hogy a tajpeji amerikai katonai bíróság május 23-án felmen­tette Róbert R. Reynolds amerikai törzsőrmestert, aki lelőtt egy Liu Ce-jan nevű kínait, amikor az belesett a törzsőrmester fürdőszobájá­nak ablakán, amint Reynolds felesége fürdött. A tajpeji amerikai nagy­követség elleni tüntetés nagy megdöbbenést váltott ki az i Egyesült Államok politikai I köreiben. Ez érthető is, hi­szen az Egyesült Államok ' cvente több százmillió dollár j „segélyben" részesíti Csang Kaj-sekct, képezi ki és turt­ja fenn a kuominlang-had­sereget, hoR.v adandó alka­lommal felhasználja a Kínai Népköztársaság elleni kato­nai ukciórn. „Éppen azok az emberek döntik romba épü­leteinket és lépik le zászla­inkat — mondotta Johnson, amerikai demokratapárti sze­nátor —, akikkel oly sok jót tettünk". A szenátor kijelentése nyo­mán — aki az általános ame­rikai véleményt juttatta ki­fejezésre — felmerülhet a kérdés: tényleg olvan sok jót tettek az amerikaiak a taj­vaniakkal? Válaszoljunk erre ' a kérdésre egy demokrata­párti szenátor, Allan Ellen­der megállapításával, aki a következőket mondotta: „A í szigeten neheztelnek amialt, hogy sok amerikai tartózko­dik ott. Segítséget nyújtunk egy gazdag embernek (Csang Kaj-scknek — a szerk.) üzle­te fellendítésére, de ez az ember vagyonából nem jut­tat munkásainak magasabb béreku vagy egyéb szolgálta­tások formájában. Kevesebb pénzt kellene ott kiadnunk, de többet kellene nyújta­nunk a néptömegeknek". Csang Kaj-sek washingtoni nagykövete 6zerint a tajvani zavargások nem bizonyítékai egy „komoly amerikaellenes hangulatnak". — „Az esemé­nyek kongresszusi (képviselő­házi és szenátusi — szerk.) reakciója azt bizonyítja — ál­lapítja meg ezzel kapcsolat­ban a New York Times című lap —, hogy sokkal több ok van a nyugtalanságra, sem­mint a nagykövet gondolná. A felkelés ereje és az a tény, hogy széles körben irányult az amerikai állampolgárok ellen, megrázkódtatás volt azok számára, akik Tajvant a leghűségesebb ázsiai szövet­ségesek egyikének tartják". Az angol sajtó, — amely nagy teret 6zentel a tajpeji tünte­tés tárgyilagos kommentálá­sának —, egyik befolyásos lapja, a News Chronicle a lé­nyegre tapint, amikor a kö­vetkezőket állapítja meg; „Az amerikaiaknak meg kell értei niök, hogy nem lehet baráto-> kat vásárolniok még dollárom kért sem"* A bevezetett ostromálla­pot és a hirtelenében odave­zényelt három kuomtntang­hadosztály pillanatnyilag ren­det teremtett Tajpejbcn. Az Egyesült Államok kormány* kártérítést követel és kap a tüntetés során elszenvedett vesztességekért, a hét és félmillió főnyi tajvani lakos­ság ellenszenvét azonban nem tudja eloszlatni. A példa ra­gadós: tegnap Tajpej volt műi soron, holnap pedig Tokió, Szöul, Oklnawa következi het.., Pctrovlcs István Felfalálfák a koff a írógépet A párizsi vásár egyik szen­zációja a kottaírógép. Szabá­lyos írógép ez, amelynek bil­lentyűzetén kottafejek és je­lek találhatók. A gép forra­dalmasítja a kottaírást, egy­részt gyorsaság, másrészt a másolatok készítésének lehe­tősége révén. Színvonalas pedagógusgyülést tartottak a szegedi nevelők Szeged város pedagógusai Icgiiap délután gyűlést tartottak n Szabadság-filmszínházban. Kedves András igazgató tartott előadást ..A magyarországi el­lenforradalom a marxizmus­leninizmus fényében" címmel. A szinvonalat előadást több hozzászólás követte. Dr. Brrky Irnro igazgató a pedagógusok és a tunulók viszonyúról, az érzel­mi nevelés fontosságáról be­szélt. Hozzászólásában hangsú­lyozta, hogy helyesnek tartja a szovjet csapatok behívását, mert sok szegedi pedagógus nem él­ne már, ba ők nem nyújtottak volna segítséget. Befejezésül hangsúlyozta, hogy meg kell mulatni mindannyiunknak, hogy hiszünk a szocializmus cszmói­' ben, s el vagyunk szánva urrn, liogv híven szolgáljuk ezt « rendszert. Aki pedig ezt nem akarja, az vonja le ebből a ta­nulságot. Páger Lajos, n Dózsa György Általános Iskola neve­lője iskolája ellenforradalom nlntli magatartásáról beszélt, majd kifejtelte n gyűléshez ha­sonló rendezvények megtartá­sának fontosságát. Nyéki te­rme igazgató hangsúlyozta) nem szabad annak megtörténnie, liogy n pedagógus hűtlen legyen a rendszerhez é» a néphez. Túri Géza tanilóképző-intézeli igaz­gató beszélt nz iskolákban tör* tént ellenforradalmi mcgnyil­•vúnulásokról, majd kérlo a bi­zalmat a szegedi pedagógus MSZMP -tagok iránt. A pártsajtó a pedagógusokról megjelent cikkekkel kupesuluthnn rövid elemzésben rámutatott a meg­jelent cikkek mondanivalóinak uz igazságára. Kifejtette, hogy a megjelenő rikkek nem veszé­lyesek a pedagógusok munká­jára, mert nem általánosak, és nem a pedagógus közösséget sértik. A cikkeket azért írják, bogv azok, akiknek szól, von­ják le a tanulságot. Sok cikk nem jelent volna meg akkor, ba nz illetők inár regen levonták volna n következtetést az ellrn­forradalomban folytatott tevé­kenységük után, s ncrn ragasz­kodtak volna a vezetőálláshoz. A gyűlés Gál Géza gyakorló­iskolai tanító összefoglalójával ért véget,

Next

/
Oldalképek
Tartalom