Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-29 / 123. szám

miÁ^ájmjmMmMM Egy deci rumból egy centi hiányzik • • • Nagyszabású ellenőrzést tartott az Állami Kereskedelmi Felügyelőség a szegedi vendéglátó egységekben (Liebmann Béla felvétele) Számtalan meglepetés» szórakozás okozott örömet a szegedi gyerekeknek Vasárnap ország-világ­szerte megemlékeztünk a gyermekekről. A Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottságának nőtanácsa gaz­dag, emlékezetes programot állított össze erre a napra. Gyermekeink tudatában so­káig elevenen él majd a nap eseményeinek képe: az izgal­mas rollerverseny, a díjki­osztás, a tek-dók kedveddég, mellyel ezen a napon őket köszöntötték. A borongós, esős idő sem rontotta el az ünnepi hangulatot. Kora reg­gel ünneplőbe öltözve sok re­ménnyel indultak el otthon­ról a gyermekek. Sokan kö­zülük Újszegedre indultak. A gyermekek öröme hinta, bábműsor és sok más meg­lepetés volt. A bábszínház műsorából "Forró vizet a ko­paszra* bábjáték tetszett legjobban a gyermekeknek. Hűvös szél fújt, de ezzel mit­sem törődtek, feszült figye­lemmel hallgatták az előadá­sokat. A két filmszínház is meg­telt aprósággal. A kedvelt Verne-regényből készült "Rejtelmes sziget* című szovjet film vonzotta az ün­nepelteket. A nafi legiigaJLmadóM­edóményó a roller- és görkorcsolyaver­seny volt. A korzón — rossz idő ellenére is — nagyszá­mú versenyző és néző gyűlt össze. Egy-egy izgalmas fut­ballmérkőzéssel felérő kö­zönség várta a nagy ver­senyt. Legjobban mégis ők, a versenyzők várták ... Három órakor starthoz állt az első csoport. — Elkészülni, vigyázz, rajt! — hangzott a vezény­szó. Az izgalomtól kipirul­tak az arcok, erejük legjavá­val igyekeztek a modern — sárhányós, légfékes, golyós­csapágyon futó — roller tu­lajdonosai a cél felé. Első, második, harmadik... tizedik futam és végre a díj­kiosztás. Hogy örült Bern­necker Marika a szép alvós­babának, Karácsonyi Péter a nagy labdának, és a többiek is, Hajós Győző, Vereska Já­nos, meg a három legkisebb versenyző: ördögh Józsi, Gyenes Vilmos és Tóth Laci a szép ajándéknak. Minden részvevő teéfi ajándékai kapott. Pedig sokan voltak. 250 labda, 80 darab cukorkás csomag, 40 darab komoly ajándéktárgy talált gazdát. Köszönik a városi tanács népművelési (sport) osztályá­nak, a NÍVÓ, a Bőröndös, a Gumi KSZ-ek, az Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat dol­gozóinak a gyermeknap rész­vevői a sok szép ajándékot. A szegedi kép teljességé­hez tartozik, hogy a gyer­meknap előestéjén, szomba­ton ís már kedves ünnepsé­gek zajlottak le az üzemek­ben, az iskolákban. A Vasutas Művelődési Ott­honban 300 gyermeket szóra­koztattak Dómján Edit, Lakky József, a Szegedi Nemzeti Színház művészei. A gyermekek műsor után ajándékcsomagot kaptak, s "késő estig* jó hangulatban maradtak együtt. A Ságvéritelep művelődé­si otthonában vasárnap dél­előtt köszöntötte a nőtanács a telep gyermekeit. Bábszín­házi előadással szórakoztat­ták őket, majd finom tízórait — kakaót, mignont, csokolá­dét, hóvirágkrémest, cse­resznyét — kaptak a gyer­mekek. y m Ká s © ne EKEKÉRT f^ét üzem részesítette, gazdag ajándékban .a Londoni körúti neueíőottfion kispajtásait • CL karkataimi zászCóaCj segítsége A szegedi gyermeknap egyik legkedvesebb eseménye zajlott le a Szegedi Kenderfon úgy ár kultúrtermében. Hét üzem — a Szegedi Kenderfonú, a Textilművek, a Szalámigyár, a Ruhagyár, a Jutaárugyár, az Ujszegedi Kender-Lenszövő és a MÁV Igazga­túság — dolgozúi látták vendégül a Londoni körúti állami nevelő­otthon állami gondozott, júrészt árva és félárva gyermekéit. Az intézet 90 általános iskolás tanulója egytől egyig úttörőruhában jelent még a számukra rendezett ünnepségei), amelyét a Hazafias Népfront városi nőbizotlsága kezdeményezett és szervezett meg. Kis pajtásaik, a Kenderfonó napközi otthonának növendékei mu­lattak be számukra műsort, majd pompás uzsonnán vettek részt, amelyről a finom kakaó, kalács, szendvicsek, szalámi és egyéb csemegék sem hiányoztak. Az igazi öröm azonban még csak ezután következett, amikör mindannyian valóban gazdag ajándékban ré­szesültek. A kis jálékautóktól a legkülönbözőbb társasjátékokig minden található volt az ajándékok között, amelyeket a kisfiúk boldog örömmel vettek át. Útravalóul mindegyikük még egy aján­dékcsomagot is kapott cukorkával, csokoládéval, s egyéb nyalánk­ságokkal. Megkapó volt a gyermekek öröme, de példás fegyelme is, amelyet az ünnepségen tanúsítottak. Nevükben Dóczi Béla úttörő, pajtás köszönte meg a munkások gondoskodását, szeretetét és megígérte, hogy jó magatartással és szorgalmas tanulással hálál­ják meg mindezt. Vasárnap az Otthon kis lakóinak még más örömben is volt részük: a szegedi karhatalmi zászlóalj segít ége folytán kirándul­hattak a pusztaszeri Árpád-emlékműhöz. A kiránduláshoz ugyanis a karhatalmísták biztosítottak nagy teherautót, sőt ezenfelül meg­ígérték, liogv minden vasárnap rendelkezésre bocsátják az autót, liogv a kis pajtások megismerhessék a Duna—Tisza köze és ha­zánk más tájainak szépségeit. SZÜLŐK ÍRJÁK... cÁ 'Beetel uteai Oüédáhan cA mikábj,teleki isköíáhaa Kedves kis ünnepség zajlott le a Becsei utcai óvodában. Az óvoda dolgozói nagy igyekezettel dolgoztak már kora reggeltől kezdve, mert a kis óvodások részére gyö­nyörű napot akarták varázsolni. A nap al­kalmával virágokkal díszítették fel a ka­put. A virágok között a következő felírást olvashattuk: „Boldog házban, boldog gyer­mek". Valóban, boldogok is lehetnek azok a gyermekek, akiket ilyen meleg szeretettel fogadnak. Nemcsak kívülről, belülről is ünneplőbe öltözött az óvoda. Az asztalokon fehér rózsa, fehér szegfű illatozott. Az óvó­néni pár kedves szóval emlékezett meg a napról. Utána bőséges uzsonna várta a gyermekeket. Boldog volt a ház, boldogok voltak a gyermekek is ... SzűCs Béla. a Szegedi Nyomda dolgozója Vasárnap a mihályteleki iskola tágas, fás udvarán elhelyezett székeket szülők, nagyszülők foglalták el. A sok tanuló iz­gatottan várta a pillanatot, amikor az ő „tudományukból" is bemutathatnak vala­mit. Pontosan 3 órakor a zene pattogó ütemeire; felvonultak a tanulók az iskola termeiből csapatzászlóval. Felvonták a csapatzászlót és megkezdődött az ünnep­ség. Jól sikerült tornagyakorlatokat mu­tattak be a tanulók. Egyes osztályok ének­és szabadgyakorlata, a IV. osztályosok ge­rendagyakorlata, az V. és VI. osztályosok összetett szabadgyakorlata, a VII., VIII. osztályosok karikagyakorlata, nagy sikert aratott. Ezen a napon cukorkával, csokolá­déval jutalmazták meg a mihályteleki gyer­mekeket is. Sziládi Sándor Nagyszabású ellenőrző munkát tartott 10 napon ke­resztül a Szegedi Szálloda­és Vendéglátó Vállalat egy­ségeiben az Állami Kereske­delmi Felügyelőség a tanács kereskedelmi osztályának munkatársaival. Hét italbolt­ban, négy cukrászdában és öt vendéglő-étteremben vég­zett vizsgalatok arról tanús­kodnak, hogy az egységek dolgozói általában megfele­lően foglalkoznak az italáruk mérésével és az árak helyes felszámolásával, azonban dlyan jelenséggel is találkoz­tak az ellenőrző szervek, amelyek semmiképp sem tűr­hetők meg a vendéglátó ipar életében. Hol a pohárral, hol a súllyal a baj A Rókusi vendéglőben pél­dául próbavásárláskor kide­rült, hogy a kért egy deci rumból pontosán egy centili­ter hiányzott, mivel Szabó Ferencné csapos hitelesítet­len 1/12-es pohárral mérte az italt. A Jégkunyhóban ugyanakkor a vásárolt egv deciliter Portorico rumnál utóméréssel másfél centi többmérést tapasztaltak az ellenőrző szervek. A 11-es italboltban pedig fél deci commers kevertért 3,60 Ft helyett 3,20 Ft-t számoltak. Ezekből a jelenségekből arra következtethetünk, hogy a Vendéglátóipari Vállalatnál akadnak olyan dolgozók is, akik nem tartják szívügyük­nek az általuk vállalt múnka becsületes elvégzését, tudato­san, avagy hanyagságból rossz munkájukkal bosszúsá­got okoznak a fogyasztók­nak. Rendelet írja elő, hogy cukrászdákban tilos a rum­és pálinkafélék forgalomba hozása. Mégis akadtak olyan cukrászdák, ahol a, fennálló i-endelkezést félrúgva, áz ilyen tömény italokat forga­lomba hozták. Konyhai és cukrászdái mérlegekhez hasz­nálandó súlyok sem mindig megfelelők. Például a 7-es számú cukrászdában hitele­sítetlen 2 kg-os súllyal mér­nek. Mire összeadják ... Sok helyen hiányos az ár­táblákon levő felírás is, sok esetben pedig olyan italfélék szerepelnek az ártáblákon, amelyek nem kaphatók. Az ellenőrzés során például az Alföldi-étteremben az ártáb­lán az árrendezés előtti árak szerepeltek. A Halászcsárdá­ban az étlapon helytelen ár­ban szerepel a ponty, ha­lászlé és a sertéspörkölt, an­nak ellenére, hogy a vállalat ellenőre ez év februárjában utasítást adott az árak he­lyes alkalmazására. Ugyan­csak a Halászcsárdában ta­pasztalták az ellenőrző szer­vek, hogy egy deci kevert 14 forint 10 filléres ár helyett 15 forint 10 fillér, fél deci tör­kölypálinka 5 forint 90 fillé­res ár helyett 7 forint 60 fil­léres árfeltüntetést találtak a" francia blokkmásolatokon. öt forinton felüli fogyasz­tásnál a felszolgálók kötele­sek számolócédulát használ­ni, amelyen a különféle fo­gyasztást külön-külön kell feltüntetni. Az Alföldi-étte­remben mégis előfordult, hogy a többféle fogyasztást egy összegben tüntették fel, 15 forint 80 fillérben. A kü­lön számolással azonban kiderült, hogy a fizetendő összeg kevesebb volt az előb­binél. Á tisztaság és a rendezettség A korábbi időkhöz viszo­nyítva a tisztaság és rende­zettség sokat fejlődött a ven­déglátóipari vállalat egysé­geinél. Ezek közé tartozik a Korzó-cukrászda, a Felsővá­rosi Vendéglő, a Jégkunyhó, s különösen a Rózsafa-ven­déglő. A 4-es és a 9-es szá­mú italbolt ugyanakkor eny­hén szólva távolról sem so­rolható a tisztán és gondosan kezelt italboltok közé. Több helyen nem tartják be az egészségügyi követelménye­ket a dolgozók. A 7-es számú cukrászda, a Rókus-vendéglő, a 24-es italbolt, valamint a Halászcsárda egyes dolgozói­nak egészségügyi vizsgálatai hiányosak, vagy már t;égen lejártak. Az osztálybasorolást jelző tábla több helyen hiányzik, például a Rókus-vendéglő­ben is. Ha a táblák jelzik is az osztálybasorolóst, egyes vendéglők azonban nem felelnek meg a kibiggyesz­tett táblácskán feltüntetett osztálybasorolásnak. Ezek kö­zé tartozik a Felsővárosi­vendéglő és a Halászcsárda is, amelyek nem felelnek meg a II. osztályú besorolásnak, mivel a fogyasztóknak nem tudják nyújtani azt a kiszol­gálást, amelyet egy II. oszt A* lyú egységnek nyújtania kel­lene. Különösen kirívó pél­daként lehet említeni a Há­gi-féle éttermet is, ahol a környezet egyáltalán nem fe­lel meg az I. osztályú köve­telményeknek. A vizsgált egységek után megállapítható, hogy a Ven­déglátóipari Vállalat ellenőr­zése sokkal elevenebb, mint a korábbi időszakban volt. Még ez sem kielégítő azon­ban, a jövőben fokozni kell az egységekben történő vál­lalati ellenőrzési munkát, hogy a köz érdekében min­den egyes vendéglátóipari dolgozó a legjobb tudásával végezze el az általa vállalt feladatot — a fogyasztók tel­jes örömére. LÁTOGATÁS EGY /.. t (l) / \ sámán-szertartáson avagy: Rock and Roll bemutató Szegeden Világéletemben haladó em­ber voltam és a cirkusz is érdekelt. Kimondhatatlan volt hát az örömöm, mikor szombaton a városi hangos­beszélő nekem is értésemre adta, hogy vasárnap a Hun­gária-szálló emeleti termé­ben Rock and Roll bemutató lesz. Hazafiúi keblem dagadoz­ni kezdett. Úgy éreztem, ed­dig csonka magyar voltam, akinek hiányzott valami már évtizedek óta, amit tudata alatt mindig várt, ami mé­lyebb konfliktusokat okozott lent a tudat-alján, sőt annál is mélyebben, mint amaz oedipusi komplexum. De hurrá, éljen a megtalált cél, éljen • a Mester, aki megsza­badít a barbárságtól, a meg­szokottól, a már unottá vált­tól, akinek van bátorsága behozni a merészet, a szédí­tően újat, aki ifjúságunkat megindítja a Rock and Rol­lizmus útján az emberi magaslatok csillogó csúcsai felé. Ilyenféleképpen lelkesed­tem hosszú órákon át. Ál­momban, a reggeli tej .mel­lett, az ebéd alatt, s a mecs­csen is meg voltam róla győződve, hogy a SZEAC is azért kapott ki, mert a já­tékosok edzéstervébe eddig még nem iktatták be a Rock and Rollt. Délután 6 órakor ott sün­dörögtem a Hungáriában. Roxin Demeter tartotta a bevezető előadást. Szavai kissé lehűtöttek. Azt mondta, ebből a táncőrületből nyu­gaton már tőmeguerekedések robbantak ki. Ojjé, — gondoltam —, s ijedten húztam fejemet a nyakam közé. Kellett nekem idejönnöm. Hogy valami jó­humorú fiatalember pont az én kopasz fejbőrömön verje ki az ütem legcifráját! Az előadó "később felhívta a figyelmünket arra, hogy ezt a táncot úgy sem tudjuk megtanulni. Nagy akrobati­kus ügyesség és balett tudás kell hozzá. Tanítani sem ér­demes, mert Szegeden nincs akkora bálterem, ahol a bá­lozó közönség egyetemlege­sen táncolhatná ezt a táncot. Igen sok fog nem maradna a féktelen érzés kifejezésé­nek kollektív ritmikust rán­gatódzása után a helyén. A bevezető eléggé jó volt ahhoz, hogy az érettebb el­méket elriassza, az ifjonti szíveket azonban fokozott várakozásra ingerelje. A hangulat pattanásig feszült, mikor Mezey Károly és Má­sa Klára, a Szegedi Nemzeti Színház szólótáncosai a tánc­bemutatóhoz hozzákezdtek. A hatás döbbenetes volt. Néhány taktus után a zene­kar körüli legények fokozó­dó extázisba estek és emez állapotukban versenyt üvöl­töztek egymással, mint vala­ha az őserdő mélyén lakó eleink, akik a sámán gro­teszk, ördögűző táncát kísé­rő dobszót jajgatták körül az elragadtatott önkívület ilyen üvöltéseivel. jfciiyen uott a tánc? A táhc még a Mezeyék által feldolgozott formájában Is groteszk. Nem vad, nem erotikus, torz. Torz, mint a "Végzet Bábjátéka*, a "Két vagy három grácia*, a "Vá* sott kölykök* szereplőinek lelkivilága. Különös; érthe­tetlenül nem emberi. Talán azt lehetne mondani, olyan táncnak, mint a képzőművé­szeti absztrakció képzőművé­szetnek. Sajnos azonban an­nál károsabb, mert az ütem — ez az ősi, eredeti méreg — fűti át, ez dobol az idege­ken, görcsbe ránt, az érzel­meknek, az önkicsúfolásnak, a tánc finom, játékát, harmó­niát kereső emberi tartalmá­tól elrugaszkodó gondolatta­lan és lélektelen, az őrjöngés partjain tátongó görcseibe. Ha a tánc tartalmát kere­sem, azt ami megteremtette, létrehozta, ezt a elbávult ideggörcsöt találom mögötte. A test rángésát látom s a ki­fejezéstelen, tátott szájjal és meredt szemekkel, összeku­szált hajjal ordító fiatal ar­cokat. A számot a fiatalok meg­újráztatják. Szegény bém-i­tató művészek fáradtak. Hogyne lennének. Pedig amit táncolnak, az a megszeíiditett Rock and ftoíi, a legkevésbé frivol figurák­kal, hiszen nem volt fejen átgurítas, hídba állás, hasba ugrás és efféle csemegék. Nekem elment a kedvem a Rock and Rolltól. De mi­kor jöttem lefelé a lépcsőn, három-négy fiatal összebúj­va izgatottan tárgyalta: akár­milyen nehéz, meg lehet ta­nulni. Attól félek, hogy vir­tusból megtanulják. Heteken át fél napokat fognak rá po­csékolni, s amit csinálnak, az még torzabb lesz. Mi meg majd szidjuk őket. Attól tar­tok, hogy Mezey Karcsi is. Ezért hát nagyon 'óvatosan tolul a tollam hegyére a kér­dés: Nem volna okosabb, emberibb ezt a virtusságot másféle irányba ösztönözni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom