Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

wm Büszkén menetelnek a KISZ-fiatalok az új egyenruhában •ttfáman Integet egy kislány a Ruhagyár virágpompás autóján Még a szobor Is tele emberekkel a gyűlésen... Évente 700 vagon szovjet fenyőfát kap Szeged Évek hosszú során alig beszéltünk már arról október előtt, hogy a Szovjetunió milyen hatalmas gazdasági segítséget adott szinte naponta iparunk szocialista kibontakozásához, mert utóbb megszoktuk és természetesnek vettük az erósebb testvér támogatását. Később aztán, a lázas októberi napokban sokan el is felejtették, sőt tudatosan el is ferdítették a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat és rosszindulatúan azt állították, hogy a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok a magyar nép kárára vannak. Az októberi politikai és fegyveres akciók révén gyakran sikerült is az ellenforradalmóroknak szovjetellenes hangulatot erőltetni az akkori „közvéleményre". Sokan csak az ellenforradalom pusztításai után döbbentek rá ismét, hogy őszinte, becsületes feltételekkel nyújtott segítséget csak a népi demokráciáktól és a szocialista tábor vezető országától, a Szovjetuniótól várhatunk. Sokaknak feltűnt Szegeden is, hogy a múlt hónapokban annyi fenyő- és fűrészáru érkezett a Szovjetunióból, hogy mindenki vásárolhatott szabadon ezekből a fontos építőanyagokból. Az első negyedévben a szokásos szállítmányokon felül tízezer köbméter gömbfát kaptunk a Szovjetuniótól államsegély formájában. Ez azonban a segítségnek csak az egyik oldala, mert ha csupán a fontos faanyagsegítséget vesszük is figyelembe, a Szovjetunió önzetlen támogatását az is bizonyltja, hogy mar hosszú évek óta rendszeresen érkeznek a faanyaggal megrakott szerelvények országunkba a szovjet földről, Igen méltányos áron: köbméterenkint 250 forintért. Ezzel szemben a saját kitermelésű belföldi fenyő ára 955 forint. S ide, Szegedre is 6—700 vagon Ilyen áru érkezik évente, nem beszélve a szolnoki fűrész-üzemről, ahol ennek a mennyiségnek többszörösét fogadják. Ha még ehhez azt is hozzáveszszük, hogy a szovjet fenyőáru elsőosztályú minőséget képez, felmérhetjük annak a gazdasági segítségnek a fontosságát, aminek ez az egy árucikk csupán kis töredéke. Es\ üzletnyitás — sok lanulsáeeal Megnyílt Szeged új, korszerűen bővített csemege boltja Másfélmillió forint értékű áruval tegnap nyílt meg az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat Széchenyi téri 8-as számú üzlete. A megnyitáson megjelent Vincze Antal, a városi tanács v. b.-elnökhelyettese, valamint számos meghívott vendég. Busa Vilmos, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat igazgatója üdvözlő szavai után Mison Nándor, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője adta át rendeltetésének a csemegeboltot, amelyet 200 ezer forintos beruházással megnagyobbítottak, illetve tettek korszerűbbé. »A megrendelt árut. házhoz szállítjuk* — olvastuk az ízléses, falon függő táblácskáról. — Ez igen, ez már kereskedelem! — mondták a kis ünnepség közepette az ajtó előtt tömött sorokban várakozó vásárlók, akik megnyitás után valósággal bezúdultak az üzletbe. A mintegy 250—300 főnyi vásárló szinte egyszerre rohanta meg a bejárat baloldali részén elhelyezett gyümölcsárusító részleget. Hogyne rohanta volna meg, hiszen az üveggel fedett pulton gúlába rakott citrom, narancs, füge és mazsola nézett a vásáriókra. Az üzlet többi osztályán elhelyezett sokféle árukülönlegesség — mondjuk a minőségi csokoládék — kereslete eltörpült a keresett és kívánt — s most az üveg mögött kandikáló — hiánycikkek mellett. Nem ünneprontásként, de azért megemlítjük, hogy a déligyümölcsökkel — hiánycikkekkel! — való „vevőcsa logatás« divatjamúlt, kapitalista jellegű üzleti fogás. Enélkül is érdekes és szép lett volna az újjászületett üzlet avatása, avagy nem a ••premierre*, hanem másnapra kellett volna felavatni az üzletet a déligyümölcsökkel; akkor elkerülhető lett volna a szükségtelen tolon gás, az eszeveszett tumultus. A pénztárnál Szabó Jánosné fizetett legelőször. Ezzel az aktussal megkezdődött a legújabb csemegeboltban a nap mint nap fél 7-től este fél 9-ig tartó szakadatlan eladás, vásárlás. A legújabb csemegeüzlet 17 főnyi személyzetét pedig bi zonyára a legjobb és legudvariasabb kereskedőkként ismerik majd meg — a magukat is udvariasnak mondó — vásárlók. C—) Esik, nem esik? — ez volt szerdán a hamleti kérdés, < hogy az óvatosaknak meg a bátraknak is igazuk legyen, hol megvolt a májusi zápor, hol elapadt. A nagygyűlés után hamarosan megkezdődött a találgatás s vele együtt a nagy körforgalom is — a ligetbe, meg viasza. A híd két oldalán egyaránt fűzéresen jártak az emberek. A komorodó felhők , ellenére sem csökkent az ünnep és az újszegedi liget hagyományos vonzóereje, mert ha a gyerekes mamák megijedtek is a hirtelen jött esőtől, csak kikuccsantottak ők is a sátoi városba, hogy örömet szerezzenek apróságaiknak egyegy pukkanó luftballovmal, májusi csecsebecsével. S vonzott az illatozó kolbász, a gőzölgő pörkölt s a gusztusosán habzó sör is. Elvégre a kifeszített ponyvák alatt már mindenki fütyült az esőre. A jó ételek és italok mellett könnyű kivárni egy ilyen futózápor végét, különösen, ha a zene és a társaság is marasztalja az embert. Az eső incselkedése korántsem zavarta széjjel a jókedvű ünneplőket. Minden sátorban a „mennyezetig" emelkedett a hangulat. Az építőknél harmonikaszó kisérte a nótáskedvű kőműveseket, a Kenderfonó sátrából pedig tüzes cigánymuzsika akkordjait libbentette szerte az enyhe szél. A Vigadó és a Liget-vendéglő asztalai körül is sűrűn forogtak a pincérek. A késő esti órákban sem csillapult a jókedv, ellenkezőleg: a nótázás még csak ekkor kezdődött igazán. A jó ebédre, s a megkívánt virslire, sült kolbászra jól csúszott a termelői bor, — aminek olyan nagy divatja volt az ünnepi délutánon, —, s a délutáni hűvösség ellenére a sör is jól fogyott. A tánc — ez már nem ment olyan jól, mert igen szoros volt a sátrakban a „mezőny", s bár kivül tágasabb, ebbe valóban belerontott az idő, az asszonyok és lányok legnagyobb bánatára. A hirtelen elszemtelenedett időjárás után a ruhagyáriak és a szalámigyáriak azt mondogatták most: „látjátok, mi jobban értünk a meteorológiához — mi már előre tudtuk, hogy eső lesz, s az üzemben mulattunk". De erre is megvan a válasz: Mulattak-e olyan jól, mint a többiek a ligetben? No nem, a májusi ünnep csak itt igazi, — még akkor is, ha szerecsen öregaszonyok hullanak az esővel. Csak itt, a tavaszi kosztümbe öltözködő ligetben, a jó, friss levegőn élheti bele magát az ember ennek a napnak a kedvességébe. S másnap se szólt ez ellen ; senki. Nevetve mesélték egymásnak az emberek, akiket elfogott a zápor: — Bokáig merültem egy tócsában... — A ballonomból csavarni : lehetett a vizet... — mert így is jobban jártak, mint akik nem is mulattak, mégis ; bőrig áztak, vagy órák hoszszat toporogtak a híd alatt, ahová haza sietve bekényszerültek. Így utólag már mindenki ' meg is békült ezzel az időjárással, mert faluról az a hir • jön, hogy „ez az eső aranya• ér". Aranyat ér, aranyat ér de egy nappal később gyé•mántnak is beillett volna. Azért csak május volt, '.igazi, vidám május. Éppúgy '• sikongattak a lányok, éppúgy •incselkedtek a legények, szé:pen szólt a nóta, jól fogyott '• a bor. Pattogó zeneszóval vonultak fel a Szegedi Kender fonógyár dolgozói Tüzesplros fűzérek díszlenek a Paprikafeldolgozó kocsiján A tavasz virágaiból fonták dekorációjukat a Kertészeti VáUaíat ünneplói Fehér Inges, piros nyakkendős úttörők vonulnak fiPL * 1 * Készül a szép májusi kép az újszegedi ligetben gyorsan mielőtt jön az eső.,, Együtt a család a ligeti fák alatt I