Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

Szaporodnak az újítások a Textilművekben, mert a munkások tudják: jól jár az újító és jót jár az állam is A betonútra festett nagy fehér betűk kiáltják a Tex­tilművekbe érkezőnek: „Az új technikáért újíts!'' Na lám, a Textilművek ben most is szervezik az újítómozgal­mat. Hiába akaratoskodtak októberben-novemberben az ellenforradalmárok és helyi segédeik, az újítómozgalmat sem tudták eltemetni. Lega­lább is a fogadtatás ilyen gondolatokat ébreszt az ér­kezőben a bejárat előtt. Lépjünk csak beljebb. Sé­táljunk végig a gyár fonodái folyosóján. Biztosan most is Itt ékeskednek a gyönyörű táblák, tablók a szépen festett falakon. Mi­lyen szép is, amikor a gyár kiválóságainak fényképei, a szakma legjobbjai, az újítók arcképei ott sorakoznak a fa­lon, hirdetve, hogy itt az er­kölcsi megbecsülésre is so­kat adnak. Most ez azonban csak emlékezés. A valóság a fehérre meszelt fal. Mintha jelképes volna ez a meszelés, s azt magyarázná, hogy itt a fehérterror keze működött. Hol van a gyönyörű vörös selyemzászló, amelyet az el­múlt évben kaptak, mint az újítómozgalom iparági első­je? Huszonhat üzem közül a Textilművek érte el a leg­jobb eredményt, • kapta meg a zászlót, s vele együtt 3 ezer forintot. A zászlóról „nem tud" senki. „Elvitte" az ellenforradalom. • Hol van­nak az újítók fényképei? Né­hányat összetörtek, a többit maguk az újítók vitték haza. Lakásukban őrzik és büsz­kék arra, hogy egykor a gyár falát díszítette jó munkájuk erkölcsi elismeréseként. A képeket, tablókat eltá­volították, de a becsületes munkások szívéből^nem olt­hatták ki a népi demokrácia iránti szeretetet. A termelési eredmények, az újítómozga­lom mostani, ha még kezdet­leges sikerei ls, de azt mu­tatják: sokan, nagyon sokan yannak itt kiváló, becsületes munkások. 'Az ő kezük, agyúk, szívű* ma is legfőbb biztosítékai a tervek, az elhatározások megvalósításának. Temették az újítómozgal­mat októberben az ellenfor­radalom helyi lovagjai a munkaversennyel együtt. Azt gondolták a Kecskések, a Horváth Andorok, hogyha ők mondják, akkor itt soha töb­bé nem ejtik kl az „elvtárs" szót, egyszersmindenkorra vége lesz a munkaverseny­nek. Azt gondoltók, hogy itt elég lesz csak kezdeményez­ni az újítók tablójának leté­pését, az MSZT faliújságjá­nak összetörését és ezzel ki­tépik a munkások szívéből a kezdeményező készséget, a Szovjetunió iránti szeretetet. Azt gondolták, hogy egy in­tésükre vége lesz a szovjet— magyar barátságnak. Gyaláz­ták a szovjetországot, ahon­nan a gyár gépeit kaptuk, amelyek munkalehetőséget adtak sok száz szegedi mun­kásnak. Terrorizálhatták a munkásokat az október végi, november eleji napokban, de ma már fény derült céljaik­ra. Két hónapon keresztül csak bensőjükben őrizték a munkások a szovjet emberek iránti szeretetet, amely most elemi erővel tört fel ismét. Szemléltető megnyilvánu­lása volt ennek a szovjet ka­tonákkal rendezett találko­zó. Erősödik a kezdeményező készség, az alkotó kedv. A hazánk felszabadulása és május 1 tiszteletére kezdeményezett munkaverseny ennek fényes bizonyítéka. Maradjunk csak az újító­mozgalomnál. Meríthetünk innen is szép példát, hisz a május 1 előtti újító héten már olyan eredmények szü­leiek, amelyekkel elérték az elmúlt években benyújtott javaslatok havi átlagát. Mélyről indult novemberben a mozgalom. Ebben a hónap­ban egyetlen újítást sem ad­tak be, decemberben kettőt, januárban hármat, február és március hónapiban már tí­zet-tízet és áprilisban, mikor munkaversenyt kezdemé­nyeztek a gyárban, már 27 újítást adtak be. Ez már szép eredmény. Különösen az, ha figyelembe vesszük, hogy az ellenforra­dalom helyi értelmi szerzői és végrehajtói még mindig akadékoskodnak. Van azon­ban, aki már igyekszik „meg­játszani a jófiút", mint pél­dául Horváth Andor, a mun­kástanács elnöke. Azt gon­dolta, hogy ezzel fátyolt bo­rít novemberi cselekedeteire. A fátyol azonban nem elég, könnyen átlátni rajta. Erre rájött már maga Horváth is, ezért úgy döntött az egyik legutóbbi tanácskozáson el­szenvedett kudarca miatt, hogy lemond funkciójáról. A háttérben lapuló mozgatói azonban elhamarkodottnak vélték elhatározását, és vlsz­sza-„szívatták" vele lemon­dását. Hiába erőlködnek azonban, ha még erőlködnek is. Ügy látszik, azért tehe­tik, mert még nem szánták el elég erősen a Textilművek dolgozói magukat arra, hogy még határozottabban meg­álljt kiáltsanak nekik, és ajtót mutassanak azoknak, akik arra érdemesek; Így hát munkálkodnak még. Itt-ott görgetik az akadályokat, míg végérvényesen körmük­re nem koppintanalc. Ez ls elkövetkezik előbb, vagy utóbb, mert a munkások jól látják: az ellenforradalom időszakában „nem babra ment a Játék" a Textilmű­vekben sem. Ezért bontako­zik erőteljesen az újítómoz­galom is. Szaporodnak az újítások, mert már régen felismerték itt is a munkások az újítások hasznát. Sőt azt is tudják, hogy az újítás kétszer fizet Egyszer azzal, hogy újítási díjat fizetnek, s másodszor az állam fizet. Fizet, mert az újítás megtakarítást, sok kemény forintot jelent az államnak. Minél több forin­tot kap ezáltal is az állam, annál könnyebben és olcsób­ban tudja majd adni a ru­hát cipőt, • könnyebben tud adni lakáíst. A kenyér meg­van, ruhára, cipőre is jut. De a Textilművekben is sokan, talán valamennyien többre vágynak. Nem tagadják egyesek: szebb lakást, mások motorbiciklit akarnak venni. Van, aki ezt elmondja, de sokan csak hallgatnak. Aki oivasni tud a tekintetekből, az megtudja vágyukat, ami­kor hazafelé menet kerék­párjaikról a motoron tova­suhanó társaik után néznek. Hiába látja azonban az új­ságíró, ha egyszer nincs rá pénz. Igen, ezek a vágyak bi­zony még nagyon sokba ke­rülnek. A jó munkánkkal, termelési sikereinkkel és itt, a Textilművekben az újítá­sokkal is közelebb jutunk a munkások vágyainak meg­valósulásához. Itt az alka­lom is. Pécsi elvtársnál, az újítási felelősnél már majd­nem készen áll az újítási feladatterv a júniusi újító hónapra. Sok problémát ta­lálhatunk benne. Vállaljanak belőle minél többen részt. Pénzt adnak az újításért, sőt még a rendes díjon felül más jutalmat is. Az a néhány fo­rint, amit Így kapnak, saját zsebükbe jut, és azzal is kö­zelebb juthatnak egyéni, csa­ládi terveik megvalósításá­hoz. Jól jár az újító és jól jár az állam is. Munkára fchii. . , , " («—P) Ismerjük meg Szeged kirándulóhelyeit! Amikor május második feléhez érünk, langyos eső után a nevelő május ringató szellője smaragdzölddé vará­zsolja az alföldi tájat. So­kan tervezgetik a szorgal­mas munka után, hogy hol és hogyan töltsék el szabad­ságuk idejét, a megérdemelt pihenésüket. Többen már tudják, hogy a Balaton, Hévíz, Hajdúszo­boszló vagy más üdülőhe­lyek vize várja érkezésüket. Mások országunk különböző kirándulóhelyeit keresik fel, gyönyörködnek hazánk ter­mészeti kincseiben. De akik itthon maradnak Szegeden, azoknak is szám­talan, kellemes kirándulási alkalom nyílik a pihenő na­pokra. Nekik szeretnénk Szegedet bemutatni egy ki­csit. Van itt is kirándulási lehetőség bőven, s nem cso­da, ha sokan nem is vágyód­nak el otthonuktól hosszabb időre, és inkább rövid kirán­duláson vesznek részt legszí­vesebben. Vegyünk talán hány kirándulási get. sorba né­lehetősé­ÜJSZEGED egyre épül, szépül, a liget virágosítása, jobb, pormen­tesebb útjai, a vidám trillázó éneküket zengő madarak hangja egyre várja a kirán­dulókat, hívogatja a pihe­nésre vágyó dolgozókat. Egy­Tisza szegedi oldalán és in­duljunk el TAPÉ FELÉ a Tisza partján, a Körösitől a Kotrótelepig, a Sárgáig. Mennyi ötletességgel fejlő­dik, bővül és szórakozási le­hetőséget nyújt ez a tisza­parti részlet Ha csupán sé­tálunk, meg-megpihenve el­fogyasztjuk a magunkkal ho­zott ennivalónkat, találunk látnivalót, egy-egy napot fe­lejthetetlenné tehetünk a magunk számára. Sétáljunk talán máskor A KÖRTÖLTÉSÉN, a tápéi kaputól a repülőté­rig. Itt az erdősávok, az ár­vízvédelmi fák, nyíló akácok bódító illata lecsal az erdőbe, megpihenhetünk a zöld gye­pen, s telítve virágillattal térhetünk haza, távolból szemlélve a ringó búzatáblák búcsúzó Integetését. De menjünk talán egy ki­csit távolabb, és rándul­junk ki AZ EGYETEMI FÜVÉSZKERTBE. Üjjá lett és átalakult a ter­mészet itt is, ilyenkor tavasz tájban elevenebb, lüktetőbb az élet, hiszen több és több egyetemi hallgató és főisko­lás keresi fel a Füvészker­tet, hogy növényismereti tu­dományát, a gyakorlati ta­pasztalatok útján gyarapít­hassa. A Füvészkert vezető­re szebb a partfürdő, rende- sége lehetőséget ad a kirán­zettebb az uszoda, hiszen dolgos munkáskezek alkotá­sa messziről hirdeti a meg­nyugtató átalakítást. Vagy talán maradjunk a tóan bizonyítva látjuk, hogy, dolgos emberi kezek hogyan alakítják át a természetet. Van itt hegyi táj, alföldi táj, dunántúli vidék és sziklakéra a maga jellegzetes növényei* veL Minden évben gyarap* szik, bővül a növényvilág, mert a nagy magforgalom külfölddel mintegy ezerre rúg. Előre be kell jelenteni a kirádulócsoportokat, és ak* kor még vezetőt is rendelke-i zésre bocsátanak, aki ismer3 teti a hazai és idegen nö-i vényflóra jellegzetességeit.' Láthatjuk a Füvészkert ta­vát, ritkaszép virágait (amely most tör fel a vízszínre éa június vége felé méghozzá tányérnyi szirmait), több száz rózsafajtáját, délszaki növényzetét, kutatási CŐTJafD és eredményeit, a most nyílá magashegyi és tátrai szegfű­jét. Kijuthat a kiránduld gyalog a töltésen a Kender­gyárig, majd mellette Szőreg felé fordulva, vagy villamos son Újszeged végállomásáig és ott a vasúti töltésen át. Legszívesebben fogadnak 30 —35 főből álló csoportokat. Mehetünk még távolabb is. Keressük fel a Dorozsma melletti SZEKSOSTOZ. Itt fürdési és csőnakázM lehetőség kínálkozik. A für* dő közvetlen közelében győó nyörű fenyőerdő van, amelyé nek ózondús levegőjében felá üdülhet, gyarapíthatja egészá ségét a kiránduló. Szalonna* sütés, bográcsos paprikás te3 heti színesebbé a napot Ide is kijuthatunk villamossal Mozart kisopera-bemutató a zenekonzervatóriumban Színpadi játékbemutató lesz a Zeneművészeti Szak­iskolában 29-én, szerdán este 7 órai kezdettel. Előadásra kerül egy jelenet Schiller; „Ármány és szerelem« c. drámájából és Mozart: „Bas­tienne* c. egyfelvonásos víg­operája. Schiller" drámáját a Dalos kedvvel folytatja tovább munkáját a szegedi DÁV énekkara I Cassan ballagott Hajós »Vasas*-fesztivál, az aradi Feri bácsi csütörtökön dél- siker egy-egy határkő kóru­után a Széchenyi téren. így sunk életében, amely új, van ez negyven év óta - feiadatok gondolta magaban — és te - a rial, nézett a toronyórára. Fél öt­re jár az idő, kezdődik a dalóra. „Fiatalos* lendületet vett és átvágott a villamos­síneken. — Hová sietsz Ferkó? — kiáltott rá egyik nyugdíjas társa; Rég láttalak, gyere gét a városban, Most igyunk egy pohár. sört. Nem, lehet, felelte Feri bácsi, elké­sem az énekkarról. Ezzel ott is hagyta és még jobban szedte lábát a DÁV kapujáig. elvégzésére serkenti a dalosokat. Szíve­sen járnak a próbákra a dol­gozók — veszi át a szót Mándokl János, az énekkar elnöke, sőt jelentős számú kültag is működik. Ez bizo­nyítja kórusunk népszerűsé­• dalosiinnepélyre készülünk A nagy teremben tartja a próbát Kertész La­jos karnagy. „....Madárka, madárka, csacsogó madárka, vidd el a levelem szép ma­gyar hazámba:. .* Az ének­kar Kodály: Mátrai képek Bárdos, Sárhelyi kórusaival és Szeged vidéki népdalokkal. Rövidesen meglátogatjuk néhány város DÁV igazga­tóságát, ahol a dolgozókat, munkában élenjárókat dallal üdvözöljük. Pakul Mihály ü. b-elnök,: a kórus gazdasági kérdései-: Rövid idő alatt töretlenül ívelt felfelé • kórus híre, neve. Á vállalatvezetőség, vasas szakszervezet területi és központi bizottságától min­dent megkap a kórus (kö­vetendő példa lenne minden énekkart illetően), Lassan ballag hazafelé Hajós Feri bácsi. Ezért a napért is érdemes volt élni, a többiért meg talán még érdemesebb lesz, hiszen a dal. örök fiatallá, jókedvűvé, vidámmá teszj életünket; műveltségünk pedig mun­kakedvünkkel együtt emel­kedik. „A jó dalos jó dol­gos!* SzécsI József zenei szakreferens dulócsoportok fogadására is. Iskolák, üzemek szervezhet­nek kirándulást, hiszen van ott látnivaló. Itt kézzelíogha- Dorozsma végállomásig év onnan gyalog, de a Csongrád­megyei Autóbuszközlekedésf Vállalat indít előre bejelen­tés alapján különjáratot is. i I JfSjj' FEIIERTONKROL V| Se feledkezzünk meg, mely 4 maga különleges madárvilá­gával tud gyönyörködtetni, rezervátuma nemcsak hazai, de világviszonylatban is hí3 szegedi közönség jól ismeri £ a Nemzeti Színház eloadasa- tenyészti a kitűnő pontyokat* ból, most a mu egyik legdrá- TT , , . _ ... . , .. ,» Ha pár nappal előre beje3 ES • T^>n?rteL lentjük, kapunk engedélyt az Galla Judit (Lady Milford) itte^ tartózkodásra is. Aa kJ^ V 3, <Ml"er Lujza) IBUSZ 40-50 fő részéri Nemzeti Sfik '„S ^^ * betanításában. „ . A HAJÖKIRANDULASROŰ Mozart kisoperáját szín- , . . padi előadásban még nem sem szabad elfeledkeznünk, volt alkalmunk Szegeden Másfélórás sétahajózást ia látni. A kis remekművet Mo- ^f^p-T^ SÜÍ" A MAHART 4 forintért sze* zart 12 éves korában írta. A mélyenkint 120 fővel séta3 bájos pásztorjelenetet a kor hajóztak Május 25-től vasár­szokásának megfelelően stili- naponkint hajókirándulások zált rokoko-előadásmód jel- bonyolíthatók le Mártély, lemzi. A betanítás munká- Mindszent, Aljtfó, Nagyfa te­,,, , y, . , . ruletére. A hajón büfé is van, ját Kutruez Éva tanár es Nem js tudjaJ elképzelni * Kertész Gyula rendező vé- szőke Tisza szépségét az, aki gezték. Bastien pásztorfiút nem volt még ilyen kirándu3 Peregi Ilona, Bastienne pász- láson. torleányt Pető Zsuzsa, Colas Használjuk kl a kedvezd falusi" varázslót Bordás lehetőségeket Ismer jük meg _ _ , , , . _ . Szeged kirándulóhelyeit, György alakítja. Zongorán Szervezzünk szórakoztató, ta­kísér Benkóczy István. nulmányi, vagy éppen egész3 A Zeneművészeti Szakis- ^f1 kirándulósokat. Ismer­, , , . . juk meg es nojon szívünk* kola szokásos operabemuta- höz gzeged a maga alföld| tói soróban új kezdeménye- szépségeivel, jellegzetességen zés ez a színpadi előadás. vei. ky. című művét próbálja, ötven, ről tájékoztat. Évente húsz­TI 1 hatvan énekes szép telt han­gon énekli a polifon szer­kesztési mód e remekbe ké­szült művét. — Nem régi a kórus, — mondja Jurka József kultúr­ezer forinton felüli összeggel J Nézem itt a Piaci támogatja a vállalat a kó-* zsibárus-soron a ten­rust. Űjabban magnetofongernyi ócskaságot. felvétellel javítjuk már pró- 5 "any elvetett rongy, - , . - . I kitaposott cipó, sza­bán a műveket. így fejlődik T kadt ífigggny> nad. a dalosok ízlése és azáltal, t rág, kabát képezi a felelős —, hiszen harmadik hogy gyakran a próbák vé-1 kétoldali sorompót. éve működnek csak, de már- geztével mikrobarázdás \ A™'uí. Ht. nóze!od.öm' f . ,, 1 jobbrol is, balról is is szép élményekben gazdag hanglemezbemutatókat szer-f kórusunk múltja. Az 1956-os vez Tura Mihály igazgató.! Liszt-díjas zongoraművész vendégszerepel A szegedi Filharmonikus a mai f 11 harm o ni kus hangversenyen I Bartók Béla Liszt-verseny második díját ^^^avarokat^—.^s Zenekar bér- nyerte í fülembe csap egy vá­| sárlásra biztató frá­•zls. De csak megyek I céltudatosan a má­Jsik fertály felé, ahol Ja vasasok ütöttek ta­J nyát. Lehet itt kap­Jni kiégett üstházat és rádiócsövet, kulcsok gyerek­petróleumfő­el. A műsorban j mindent, mindent. be veszek egy met­szőollóL Nézegetem, forgatom és gondol­kodni kezdek: ugyan hol csinálnak Ilyet? Valahol már talál­koztam ezzel a típus­sal. Keresem rajta a gyártási számot, de nincs sehol. Maszek csinálta volna? Ta­nácstalanul leteszem, s egy gyalukést eme­lek meg. Ezen már ott kacérkodik egy parányi jel, ami csak a Szegedi Kézi­szerszámgyárnak sa­játja. S hirtelen megvilágosodik a metszőolló rejtélye is. Csak arról lehet szó, hogy az a szerszám ilyen formán csöp- üzem marad újra, péntek a rozsdás ács- ahonnan az óvatos kapcsok és más vas­darabok társaságába. E felismerés után már céltudatosan ke­resem a gyári dolgo­kat, de nincs is szükség különösebb figyelmességre, mert szinte minden stand­ról kiabálnak. Fűzér­nyi golyóscsapágy, egy egész maszek műhelyre való új re­szelő, amott fogaske­rekek, új csavarok egész ládával... Mennyi űj portéka az ócskapiacon! Hogy nem az üzle­leti hangversenysorozatának Csajkovszkij: Romeo és Jú-j Még olyan kuriózu- darabokban, fclké­roiroriik hangversenyét ma lin T.isri- Haláltánc és Beet-Jmok ls akadnak, szen hagyta cl második hangversenyét ma délelőtt 11 órakor tartja a Szegedi Nemzeti Színház­ban. A hangversenyen Ru­bányi Vilmos karnagy vezé­nyel". Fellép Bácher Mihály Liszt-díjas zongoraművész, akj a tavalyi nemzetközi lia, Liszt: Haláltánc és Beet-, • - , hoven: VI. szimfónia című ! amiket a legügyesebb művei szerepelnek. A kiváló. árubeszerző is hiába zongoraművész vendégsze-' kergetne talán az f, . , ... >cgesz vilagpiacon. replese ele a zenekedvelők; Mintha vásárolni nagy érdeklődéssel Itekinte- J akarnék, az egyik nek, J asztalkáról a kezem­szarkák naponta húzgálják az állami vagyont, s továbbad* ják a zsibárusnak, aki se hall, se lát, ha az eladóról érdeklőd­nek tőle. Meg nem ls emlékszik. Ha bolond volna.., Szóval, lopják S gyárat! S ha ezt esetleg nem hinnék el a Ké­ziszerszámgyárban, a Kenderfonóban, a ja­vító üzemekben és egyebütt, akkor küldjék kl emberei­ket ide az ócskasá* Rok sorompójához, s a lo­egy ré­tekből kerültek ide megtalálhatják ezek a dolgok, az po(t holmi ,. , a PaT ?.zTn*" ?,yan szam-ir síét. A tettest persze rat, s kint valami üzletembert meg ncm iellk ut> ax ott ügyes mester össze- nem láttam, aki Van a gyárban s állította, hogy elin- megveszi az új árut, rutinossáfiával újra dítsa Illegális útján hogy ócskapiaci áron meg újra feltölti az — a szegedi ócska- továbbadja. Ez üzleti időnkint apadó stan­piacon. S a gyaluké- öngyilkosság lenne. dókat. sek? Igen, azok is Alikor hát csak az (mn]

Next

/
Oldalképek
Tartalom