Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

Filmvetítések, mese, roller és görkorcsolya verseny a gyermeknap mai műsorán Tegnap délben valamennyi általános iskolában megemlékeztek a gyermeknapról. Az üzemekben kedves műsorTal, uzsonnával és ajándékkal kedveskedtek a gyermekeknek. A mai nap is sok érdekes meglepetést tartogat. A Fáklyafilmszínházban fél 9, a Vörös Csillagban pedig 9 órai kezdettel „Rejtelmes sziget" című filmet vetítik. Újszegeden a szabadtéri színpadon 10 órától kezdve az építők bábelőadással szórakoztatják a kis ünneplőket. A Pedagógus Szakszervezet városi bizottságának klubhelyiségében (Április 4 útja 1.), 10 órakor mesedélelött, filmvetítés kezdődik. A Juhász Gyula Művelődési Otthon érdekes programot állított össze a gyermeknapra. Délelőtt 9 érakor mesedélelött kezdődik „Több sincs királyfi" meséjét hallhatják a gyermekek, utána „Jelki András kalandjai" című diafilmet vetítik. A gyermekek között tombolajegyet osztanak szét. A szerencsések szép tárgyakat, játékokat nyernek. Fél 11-kor ifjúsági sportfilmet vetitenek. Délután 3 órakor a közalkalmazottak gyermekei részére vidám gyermekdélutánt rendeznek — 500 kézzel festett meghívót küldött szét a művelődési otthon vezetősége. Uzsonnával vendégelik meg a gyermekeket. A gyermekdélután minden részvevője léggömböt kap ajándékba. Délután fél 3-kor nagyszabású roller- és görkorcsolyaverseny kezdődik a Széchenyi téren. A győztesek értékes jutalmat, a részvevők pedig cukorkát kapnak. Ma tanácskozik Szegeden a pártaktíva Ma reggel 8 órakor a Horváth Mihály utcai volt MSZTszékházban az MSZT Szeged város intéző bizottsága nagy pártaktíva-értekezletet tart. A pártaktíván a városi intéző bizottság beszámolója ismerteti az ellenforradalom óta eltelt idő munkáját; az eredményeket, fogyatékosságokat, továbbá a párt helyzetét és a tennivalókat. A beszámoló után természetesen a hozzászólások következnek. A pártaktíva-értekezleten megválasztják a résztvevők azokat a küldötteket, akik a júniusban sorrakerülő országos pártértekezleten a szegedi kommunistákat képviselik. A pártaktíva-értekezleten meghívóval lehet résztvenni. Mit" értsünk az új formán? Gondolatok a munkaversenyrőt Sokszor használjuk és leírjuk mostanában ezt a kifejezést: a munkaverseny új formái. Hangoztatjuk és követeljük, hogy meg kell reformálni a versenymozgalmat, keresni kell az új formákat, de ennél tovább máig is alig jutottunk. Mikor ugyanis a részletekre kerül a sor, megakad a tudományunk. Valami egészen újon törjük a fejünket. Azt még csak megfogalmazzuk, hogy melyek azok a régi hibák, amelyektől óvakodnunk kell, de hogy hogyan tovább, — az már nehezebben megy. Talán azért ez a megtorpanás, mert valami igazán újra, valami kolosszális ötletre várunk és áhítozunk, s a munkaverseny régi jó hagyományait annyira sem becsüljük, mint amennyit érnek. Csodás megoldást nem várhatunk senkitől, s annak ellenére, hogy az új formák szükségességét hangoztatjuk, elsősorban mégis a régebben bevált, most is használható formákra kell támaszkodnunk. A verseny tartalma és célja lényegében nem változott és nem is változik. mert egy egész történelmi korszakra szól. Azokat a vadhajtásokat, amelyek a szervezési túlbuzgóságban nőttek, többnyire lenyesegettük. A formális felajánlásokat, a mennyiségi eredmények hajhászását, a munkahösök mesterséges produkálását elvitte az idő és kirekesztette a versenyből az értelem. A mozgalom egésze azonban nemcsak hibás kinövésekből állt. Ami hiba volt, arra már többnyire megtaláltuk az orvosságot. A versenyek a legszigorúbb önkéntességen alapulnak; nem cél, hogy a kimutatás szépségének kedvéért dobálódzzunk a számokkal. Változott az elbirálás módszere ls: nem a hivatalszobákban döntenek a jutalmazás ügyében, hanem a sok az újdonság. Ez egy egészséges, a verseny megkötöttségeitől felszabadító folyamat természetes eredménye. Pedig kellenek a versenymozgalomban a felfrissítő új vonások — csak nem olyan formán, ahogy ezt eredetileg elgondoltuk. A versenymozgalmat nem kell sarkig felforgatni, csupán a szükségletnek megfelelően át kell dolgozni! Vissza kell neki adni eredeti értelmét, tekintélyét! — s mindjárt más lesz. Legelőször is azzal a régi felfogással és gyakorlattal kell végezni, hogy a verseny valami önmagóért való dolog, kirakat, amelyben fényesített nevek és nagy százalékok csillognak; továbbá azzal, hogy minden eszközzel — még mesterséges fogásokkal is! — fényesebb legyen az egyik üzem kirakata, mint a másiké. A versenymozgalmat "szocialista mércévé* avattuk, de ez a mérce nem a mozgalom eredményeit, hanem kiterjedettségét volt hivatott mutatni. Tetszett nekünk, hogy az üzemekben mindenki felajánlott valamit, s ezt szorgalmaztuk is. Az már kevésbé volt fontos, hogy az üzemek sajátos szükségleteibe belevágtak-e ezek a felajánlások, vagy sem, s még kevesebbet törődtünk ezek sorsával. Ha az új formát keressük, talán mindenekelőtt az üzemek sajátos helyzetéSenki sem utasítja az üzemeket, hogy erre és erre a feladatra indítsanak versenyt, mert saját gazdasági eredményükből, tevékenységükből látni fogják, hogy hol mit kell tertni. 'Mégcsak egyegy üzemre sem lehet Általános formulát kényszeríteni, hiszen az egyik üzemrészben itt, másikban ott szorít a cipő. Egyik helyen az egyik, másikon a másik gazdasági mutató túlteljesítése felel meg az üzemi és népgazdasági érdeknek. Ezzel egyúttal a korábbi merevségek megismétlődésének lehetőségét is szinte teljesen kizárjuk, s olyan értelmet adunk a versenymozgalomnak, amiben az egyes ember is érdekelt, — nemcsak azáltal, hogy a népgazdaság tényleges érdekeinek megvalósításához hozzájárul, hanem azáltal is, hogy az üzemi jövedelem megszerzésébe tevékenyen beleszól, s ilyenformán a maga év végi osztalékát is növeli. Természetes, hogy az Ilyen versenynek a népszerűsége is nagyobb lesz. bői kell kiindulni. munkatermekben. S ha még itt-ott kísért is régi hiba, általában szakítottunk a verseny eredményességét megbénító bürokratikus keretekkel. Igaz, hogy mindebben nem Június eleién a Kert-mozi nyílik Itt a nyár, igaz egyelőre igen szeszélyes, de remiéjük, előbb-utóbb elérkezik hozzánk is a jó idő. A Moziüzemi Vállalat is várja a nyarat. Hogy valóban várja, azt köny_ nyen bizonyítja a nagy sürgés-forgás a Fáklya-mozi kerthelyiségében. A Tatarozó és Építőipari Vállalat munkásai szorgalmas igyekezettel dolgoznak a nézőtéren. Festik a székeket, az ajtókat, a falat. Szép élénk színekkel különböztetik meg s helyeket. Igy tudjuk felfogni a verseny igazi értelmét is. A hangzatos felhívások ismét csak dekoratív jellegűek. Korábban versenyt szerveztünk minden alkalomra, de legritkábban törődtünk azzal, hogy mit kíván az üzem termelési, gazdaságossági helyzete. Külön születtek a gaz-: dasági intézkedések, és kü-j lön úton járt a mozgalom. ! Nem újdonság, új vonás: lenne-e — a korábbi gyakor- • lat után —, ha végre aláren- j delnénk a munkaversenyt az: időszerű gazdasági feladatok- • nak? Amikor az üzemek gaz- ! dasági mérlegéből kiderül,: hogy például a termelékeny-; séggel van baj, célszerű-e! mennyiségi eredményekre! ösztönző verseny? A válasz; egyértelmű: igen. Ha nagy; az önköltség, akkor viszont! bizonyosan a takarékossági,! anyagkihozatali verseny ve-; zet célhoz. ; • A valóban új az lesz, az le- ! — » het a szocialista verseny- ; mozgalomban, hogy hihe- j tétlenül bóviit a skáláta. í • • nem lesznek erőszakolt! Amikor a munkáshoz olyan felszólítással lépett oda az agitátor, hogy ajánljon fel "valamit*, maga a munkás sem volt meggyőződve arról, hogy felajánlása valójában lendít-e valamit a termelésen. Egészen más az, ha valóságos üzemi érdekre és a kézzelfogható egyéni érdekeltségre apellálunk. A munkaverseny űj formáiról szólva tehát nem kell valami nagy dolgot elképzelnünk — az üzemek sajátos szükségletei minden esetben megmutatják azt az utat, amelyre rá kell vezetnünk a versenymozgalmat, hogy valóban eredményes és népszerű legyen. A párt két új tagja SZENDREI JÓZSEF LAKATOS DR. SZÁVA LAJOS ORVOS — Jó egészséget kívánok — köszöntött rám a minap vidáman Szendrei József lakatos. Eeszélgetni kezdtünk a rég nem látott jóismerösömmel. Érdeklődtem tőle. hogy van, mi újság? Közben emlékezett az őszi eseményekre: — Hát tudja — mondotta —, nehéz idők voltak. Még most sem tudom elfelejteni, hányszor vágták fenyegetően a fejemhez, hogy leveleket írtam a Délmagyarnak. „Kellett bírálni?" — gúnyolódtak, meg „Majd magára is sor kerül..." — figyelmeztettek. És amikor jó néhány becsületes társammal én sem mentem ki azon a nevezetes napion a Széchenyi térre, hát végképp nem volt „bebiztosítva" az életem. Otthon fejszével aludtam, keltem. És az ellenforradalom után, amikor beléptem a pártba, sok mindent vágtak foghegyről a fejemhez... — Korábban nem volt párttag? — kérdeztem. — Nem — válaszolta. — De azért én mindig hű embere voltam a demokráciának. Szóltak énnekem többször, hogy lépjek be. de húzódoztam, mert több minden nem tetszett. Decemberben azonban jelentkeztem a Felépítményi Vasanyagjavitó hű elvtársainál. Mondtam, párttag akarok lenni. Örömmel fogadtak. Akkor még csak hatan voltunk, akik kiálltak. Kijelentettem, azért lépek be, mert érzem, ott a helyem az első sorokban, ahol a nép javáról van szó, s hogy ne engedjem én sem a karrieristák, a talpnyalók, a hízelgők, a jobbra-balra ingatag elemek beférkőzését a pártba. Most jól és határozottan dolgozik a vezetőség és nemcsak én vagyok ám új tag. Utánam beléptek már többen, akik korábban nem voltak a pártban. Becsületes, egyszerű munkások. És mi valóban nem melengetünk többet kígyókat a mellünkön. Harminchétén vagyunk csak, de egyre erősebbek leszünk... — Az embereknek egyénileg kell eldönteni hovatartozásukat — mondta dr. Száva Lajos orvos, amikor felkerestem, majd iau folytatta: y — Mi, orvosok, különösen ismerjük az élet fejlődését, a biológiai törvényeket s ha ismereteinket filozófiai síkra vetítjük, akkor csakis materialista álláspontot foglalhatunk el. Lehet olyan beállítottságra is törekedni, hogy egyetértek a marxizmusleninizmus elméletével, de egyáltalán nem politizálok. — Lehet orvosnak nem politizálni? — Szerintem nem — válaszolt. Például, ha égy beteg szociális ügyét kell elintéznem, vagy az újszegedi családok a körzetemből tanáccsal fordulnak hozzám, az orvoshoz nemcsak betegség miatt, és felelek, állást foglalok, — akkor már politizálok. Es egy orvos, egy gyógyító ember szavára talán jobban is hallgatnak. Hát én éppen azért léptem be a pártba, hogy a dolgozók között járva, betegekkei beszélve saját magam is bizonyítsam, hogy milyen emberek a szó valódi értelmében a kommunisták. Mert kérem, én már 194Sben tagja voltam az MKP-nak. De 48-ban alaptalanul kizártak a pártból. Hitemet viszont nem vesztettem el és tavaly augusztusban sok évi harc után már úgy volt, hogy rehabilitálnak. Közbejött az ellenforradalom. Megtehettem Volna, hogy és is „üldözöttként" tüntetem fel magam, — sajnos, sokan tették ezt — és sértett fejedelemként visszavonulok. Nem, ilyen luxust nem engedhet meg magának egy kitűzött célért küzdő orvos. — Feleségemmel együtt mint kommunisták, párttagok dolgozunk azon, hogy a hibák ne ismétlődjenek meg, és mély tartalommal, széles körben becsületet, tekintélyt szerezzünk a pártnak, mondotta a beszélgetés befejezéseként M. T. Gyermeknapi bfiSZélyCtéS a becsületről V n egy kit barátom, egy értelmes, szókimondó, néha verekedésig is következetes kisgyerek. Legkedvesebb óráim közé tartozik, mikor a kis okoskodóval megtárgyaljuk a világ ügyeit. A napokban is nagy töprengésben, bandukolva leltem. Ezúttal még az úttesten meglapuló kavicsok, a madárcseresznye és a kötekedő kiskornak sem érdekelték. — Mi baj van kisöreg? — ütöttem fel az apró, bölcselő elkomorult ábrazatának állát. — Mindig van valami — válaszolta a kistegény szinte félvállról, mint aki kikéri magának, hogy saját lelkiügyeibe beleszóljanak. Nem hagytam annyiban a dolgot, tovább firtattam a különös elkomolyodás okát. Legnagyobb bámulatomra az derült ki, hogy a kisöreg a társadalmi együttélés szabályairól morfondirozgat önmagában. A konfliktus, ami a mély filozófiai eltöprengés okozója volt, az iskolában vágta mellbe a fiatal bölcselöt. Bizonyos, gyerekek által manapság is fabrikált durrantó készüléknek a tanító néni által való elkobzásáról, valamint az egyik tanuló által a durrantó eszköz jogtalan eltulajdonításáról %'olt szó kis barátom felháborodott hangulatú elbeszélésében. — Nem értem ezt az X-et — mondja a legényke, öten láttuk, amikor a durrantót kivette a tanító néni szekrényéből- Hát lehet ilyet csinálni, öt tanú előtt leházudni, meg a tanító néni előtt is, meg az igazgató bácsi előtt is leházudni a lopást? Pedig nemcsak mi láttuk, hogy eldugta, Y az utcán el is kérte tőle. Három skatulya gyufát el is durrantottak együtt. Mégis lehazudja. — Tessék már megmondani, hát lehet ez? — függeszti rám kutató, égő, kék szemét a gyermek. N •••••••hthfi Kezdődik az üdülőszezon ekéz bizony az ilyen kérdésre válaszolni. Az embernek ilyenkor csak általánosságok jutnak az eszébe, az általános szabályok azonban, ha megfogalmazzuk őket, már nem nevelő értékűek. Nem a szabályból születik az élet, hanem az élet tényeiből szűrjük le a szabályokat. Azon igyekeztem hát, hogy a kisöreget gondolkodásában vezessem, s tovább kérdezgettem. — Hová tette a gyerek azt a durrantót? — Hazavitte — mondja felháborodva kis barátom. — Otthon tartja, nem akarja behozni. Lehajtja kis fejét, újra töprengésbe merül. >•» — Most megint mi a bajod? — 1 kérdezem tőle. ; — Nem értem én — feszegeti ! az emberi magatartásokat a kisöreg —, X nagymamáját sem. Ahelyett, hogy megbüntetné az unokáját, bejött az iskolába és a tanító nénivel veszekedett, hogy az ő unokája nem lop. Pedig aztán mégiscsak kiderült, hogy ö %>itte el a durrantót. Mikor a rendőr bácsik bejöttek az iskolába — rendőrkutyák is vohak velük — fűzi hozzá áhi* tatosan —, mindjárt bevallottat hogy nála van a durrantó. Megígérte, hogy másnapra behozza) mégse hozta be, pedig van en* nek már vagy kiét hete is. — Hát nem küldte be a nagy* anyja? — kérdeztem. — Áh — legyint a kiskoma —, dehogy küldte. — Tetszik tudni — folytatja aztán kisvártatva —; mint aki levonta a tanulságot —, én úgy gondolom, az a baj, hogy ez ats X nagyon el van kényeztetve. L

átod, ebben igazad van. hagyom rá a szót kis barátomra. Ez pe* dig rossz dolog ugye? — kérde* zem. — Rossz bizony — mondja bölcs komolysággal a gyerek. Nagy baj az, hogy mindent rá* hagynak. Ha nem hagynák rá, nem merne ilyeneket esi* nálni. ' — Te nem hagynád rá? — Nem én! — Hát mit csinálnál vele? — En bizony jó alaposan éU verném az ilyesmiért. Lehet, hogy kis barátom nem eléggé pedagógus módon vonta le a tanulságot. Bizonyosan ve* le is megtörtént már, hogy igy segítették hozzá bizonyos sza* bolyok megértéséhez. Mégis jólesően hallgattam a kisgyerek fejtegetését az erkölcsről, as őszinteségről, s a felnőttek fe* lelösségéről is. Ha veréssel nem is értünk egyet, abban mégis* csak igaza van ennek a konok kis legénykének, hogy a gyere* kek megrögzött hibáiért legtöbbször a felnőttek a felelősek. — g-Meseoperett a színházban ! A szegedi gyerekeknek, de ! még a felnőtteknek is igen • kedves szórakozásban lehe* ! részük holnap, hétfőn délj után 5 és este 8 órai kezdet5 tel a színházban. Grimm vi" lágszerte ismert „Hófehérke azaz ha teljesen az üzem j gaiban is a dolgozók ezrei keresik fel a hazájuk legszebb i ®*a ^^oFTkel'nek étetni .vidékein épült üdülőket. Képünkön a bolgár dolgozók szo- • ?, P. ,, életre 3 gazdasági érdekeinek a : parevói családos beutalásra épített üdülőházát láthatjuk.! felvonásos énekes táncos meszolgálatába állítjuk. szemnonto't és kampányok ! s nemcsak nálunk, hanem a szocialista tábor többi orszá^ihmhihihmhhiihihhhmmihih*. ; seoperettben. •Ht4HHHi**i«HHm»H«* rendezésében A Filharmónia Szegeden szereplő művészek előadásának érdekessége lesz, hogy a hét törpét valóban törpék, a Liliputi színház tagjai játsszák. A szegedieknek ezenkívül külön is kedves eseményt jelent az előadás azzal, hogy a színház néhány évvel ezelőtt Szegeden játszott három kedvelt művészét láthatják viszont: Kőműves Erzsit, Ocskay Koraélt és Kőrö6i Zoltánt.