Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-25 / 120. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hla: Már ma kezdődnek a gyermeknap ünnepségei ül A MAGYAR SZOCIÁLIST A MUNKÁSP ÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 120. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1957. május 25. FELHŐSZAKADÁS VOLT a kübekházi határban 150 hold vetés víz alá került A tanácsi billentyűk mestere A múlt hét végén és ezen a héten rendkívüli esőzések voltak Ferencszállás, Klára­falva és Kübekháza környé­kén. A rövid néhány óra alatt lezúdult víztömeget a vad­vízlevezető csatornák és a működésben lévő szivaty­tyús átemelőtelepek nem győzték a Marosba jut­tatni, s emiatt egyedül csak a kü­bekházi határban közel 150 kat. hold búza-, kukorica­vetés, hagymaültetvény víz alá került. A súlyosan károsodott gaz­dák közül egyesekben felme­rült a gyanú; szándékos bűn­cselekményt követtek el el­lenük. Tegnap, pénteken dél­előtt a szegedi Vízügyi Igaz­gatóság felelős szakemberei, a községi tanács elnöke, a helyi területi rendőrőrs pa­rancsnoka megvizsgálta az elárasztott területeket és a csatornahálózat állapotát. A tények bizonyították, hogy kisebb szabálysérté­sen kívül semmiféle bűn­cselekmény nem történt. A nagy összegű kár elemi csapásból származik. A kübekházi szerencsétlen­séggel kapcsolatban megkér­deztük Hegyes Ferenc fő­mérnököt, a torontáli víz­ügyi szakaszmérnökség ve­zetőjét, hogy mi a tervük, milyen segítséget kívánnak nyújtani a bajba jutott kü­bekházi gazdáknak. Hegyes elvtárs elmondotta, hogy a szerencsétlenség napján tá­jékoztatták a helyzetről az Országos Vízügyi Főigazga­tóságot, ahonnan azonnal 300 ezer forintot utaltak ki a károsult terü­leten levő csatornák ki­tisztítására és az elárasz­tott terUletek gyors víz­mentesítésére. A területen elhelyezett összes szivaty­tyúberendezések a szeren­csétlenség első percétől kezdve szakadatlanul dol­goznak, sőt új szivattyúkat is állították be. Ha újabb eső nem lesz, né­hány nap alatt a kübekházi földekről átemelik a vizet a Marosba. Mint a géppuska, úgy kattog Papp Gyuláné tanácsi dolgozó keze alatt az írógép billentyűje. Ki tudja, naponta, hetente és havonta hány százezer betű fut előtte — és még annyi más gépírónő előtt — végig a fehér papírlapokon. Erről a munkáról kevesen tudják, hogy mennyi lelkiismeretességet, türelmet és szívet igényel. Becsüljük hát meg ezt a munkát és végzőit is. I Júniusban össseüt az országgyűlés iílíh Uióhangok két ügy margójára | • Eredmé-ves kfsérle'ek t az Újszegedi Kender- • Lenszövőben Pezsdülő KISZ-élet A JUTAÁRUGYÁRBAN (Liebmann Béla felvétele) Március végén bontott zász­lót a KISZ a Szegedi Jutaáru­gyárban. Azóta még két hónap sem telt el, da érdemes meg­tudni, mit csináltak már eddig? Az első program Az alakuló illésen 37 ifjúmun­kás jelent meg és több idősebb elvtárs, akik figyelmeztették a fiatalokat: csak az lépjen a Kommunista Ifjúsági Szövetség­be, aki valóban kommunista akar lenni. A fiatalok mind a harminc­hetén kiállították • belépési nyilatkozatot. S akkor — március végén — vázlatos programot is kidolgo­zott a megválasztott hattagú KISZ-vezetőség. Miből állt cz? Elhatározták, hogy felelevenítik a kulturális és sportéletet, kirándulnak au­tóval Pécsre. Műsoros bálát rendeznek. Meghívják maguk közé a városunkban tartózkodó ifjú szovjet harcosokat. Elláto­gatnak Mórahalmára, s ott egcsznapos baráti találkozót rendeznek a parasztfiatalokkal, A RÁÉRŐ EMBER néhány hete még munkába kocogott a korzó széksorai mel­lett. Most is elindul otthonából reggelente, de nem sietősen, hanem öreges kényelemmel, s miután megveszi a legfris­sebb lapot, letelepszik egy csöndes zugba a korzón. Mire a betűrengeteget átfutja, azon veszi magát észre, hogy nincs egyedül: mellette ülnek a nyugdíjas barátok, akik éppen ilyen életrendet szabtak maguknak a pihenés napjaira. műsort mutatnak be és labda3 rúgó-mérkőzést játsszanak. A tánccsoport megkezdte pró­báit, és most verbuválják a színjátszókat. Beneveztek a VIT-sportversenyekre. A vetél­kedésben labdarúgó- és asztali­tenisz-csapattal vesznek részt, 17/ felvételi kérelmek A legutóbbi taggyűlésen már negyvenen voltak a KISZ-esek, azóta ismét tizenegy fiatal kér­te felvételét a szövetségbe. Ké­relmüket most tárgyalják majd meg a Jutaárugyár ifjú kommu­nistái, akik állandóan hangoz­tatják: „Akárkit nem veszünk fel". Baranyai Lajos, a „kecs­keszakállas" is jelentkezett, de korábbi magatartása miatt egyelőre nem veszik be a KISZ­szervezet tagjai sorába. összetartó, lelkes kollektívát akarnak megteremteni, és min­den jel arra mutat, hogy a pártszervezet segítségével való­ban egységes ifjú gárda alakul ki a Jutaárugyárban. Közös erővel • A szövő- és fonólányok vol­tai; már a karhatalom KISZ­szervezetének műsoros-estjén, s ahogy mondják, nagyon jól érezték magukat. A KISZ-csck többen együtt mennek szóra­kozni, s az idősebb dolgozók is lelkesítik őket. Közösen és nagy izgalommal készülnek a kétna­pos pécsi kirándulásra, amely­hez bizony pénz is kellett. Meg­oldották ezt is. Segített a válla­latvezetőség is, ötszáz forinttal. Átadták a fiataloknak a kes­kenyfilmvetflőgépet is. A szak­szervezet is támogatja a gyár ifjú kommunistáit. Így most, szombaton a KISZ városi bi­zottságának gépkocsiján elindul­hatnak a Mecsekbe. S hogy kik a leglelkesebb KISZ-tagok? Azokról is szólha­tunk mór. A szövőből Virág Piroska, Simon Margit, a fonó­ból Rácz Etelka, Dcmgn Mária, Papp Tibor és még sokan mó­; sok. Természetesen nem marad­: hat ki Kocz!:a Sándor neve ; sem, hiszen ő a KISZ-lilkár. Lelkesen, közös erővel dol­: goznak a KISZ-tagok és ennek : meg is vannak már az első cred­; ményei. Ez évben még nem találtak szemetet a szegedi szemétgyűjtő kosarakban Beszámoló a Köztisztasági Vállalat tavaszi munkájáról és a „Tiszta Szegedi-mozgalom eredményeiről A Köztisztasági Vállalat­nak hűséges segítőtársa az időjárás. Csaknem minden­nap megöntözi városunkat az aranyatérő májusi eső. Tisz­ta a levegő, portalanok az ut­cák, a parkokban haragos­zöld a fű, magasra nő a gaz az árkok mentén, örülnek is meg nem is ennek a vál­lalat dolgozói. Az öntöző­részleg az Igen, az örül a segítségnek, annál kevésbé az úttisztítók. Hogy miért? A járművek a földes útról az aszfaltra, a köves útra hord-" ják a sarat, és ebből a sár­ból mekkora por lesz ké­sőbb?! Ha már itt tartunk AZ ÖNTÖZÉSNÉL. el kell mondanunk; elég rosszul áll a vállalat az ön­tözéssel. Négy locsolóautójuk van mindössze és ha ezek az autók tíz óra alatt — egy műszak — huszonötször for­dulnak meg, akkor is három­száz köbméter vizet öntöz­nek szét és milyen kevés ez a vállalat által takarított 700 ezer négyzetméter területre. Ezek az autók végzik éjsza­kánként — a későn járók bi­zonyosan találkoztak már ve­lük — az útak felmosását is. Több locsolóautóra lenne szükség. (Ajánljuk ezt az utolsó mondatot a tanács Il­letékes osztályának, s veze­tőjének, Bárdos elvtársnak figyelmébe!) TÖBB MUNKAGÉP KELLENE. A vállalatnak egyetlen egy seprűgépje van. Ez meg is látszik városunkon. Piszko­sak utcáink, útaink. Pedig a vállalat igyekszik. 1953-ban 60 úttisztító volt, most 90, ti­zenhárom jármű szedi össze a szemetet, és mégis! Igen, mert a szegedi em­berek csak beszélnek a „tiszta Szegedről", de kisujjukat sem mozdítják meg a nemes moz­galomért. Figyeljük meg a villamosmegállók környékét. Kész szemétdomb. Az el­múlt évben a Széchenyi tér­re és minden villamosmeg­állóhoz szemétgyűjtőt szerel­tek fel. De úgylátszik, t A7 F.MREREK NEM ISMERIK rendeltetését, nem merik a szemetet,' az almacsutkát, a villamosjegyet belédobni. Vagy talán az utazás után nem marad annyi erejük, hogy felemeljék kezüket a szemétgyűjtőig. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja job­ban: az idén még nem talál­tak szemetet a gyűjtőkben. Szovjet kormányküldöttség érkezett Budapestre A Külügyminisztérium sajtóosztálya közli: Május 23-án Budapestre érkeztek a szovjet kormányküldöttség tagjai és szakértők egy csoportja, hogy tárgyalásokat foly­tassanak a magyar kormányküldöttséggel, s hogy a Szov­jetunió és a Magyar Népköztársaság kormánya 1957. március 28-i nyilatkozatának megfelelően megállapodást kössenek az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet katonai egységek jogi helyzetének meghatározásá­ról. A tárgyalások a kölcsönös megértés és barátság szellemében folynak. A szegedi emberek fegyel­mezetlenek, a szegedi lovak pedig illetlenek. Nem tudom, mit írjak, sajnos-e, vágy nem, a tény az, hogy sok" a Id városunkban. Sokat dol­goznak utánuk az úttisztí* tők, csak egy számot emiit­sünk. Évenként 350—400 VAGON UTCA­SZEMETET ad át a vállalat a Jzerves­trágyagyűjtő Vállalatnak. A Köztisztasági Vállalat kettéosztotta városunkat. Vá­lasztó vonal a Kossuth Lajos sugárút. A két városrészt két úttisztító-brigád takarítja. A második negyedév kezdetén a vállalat útfenntartó részlege versenyre hívta a többi rész­leg dolgozóit. Igy a két út­tisztító-brigád is versenytárs­sá vált. A második negyedév első hónapjának értékelése után a felsővárosi úttisztító­brigád került az élre. A ver­senytársak ALAPOSAN MEGVIZSGÁLTÁK egymás területeit. Az alsóvá­rosiak a Vám tér, a Vadker­ti tér és a Tisza-pályaudvar környékén talált rendetlen­ség miatt lemaradtak. Most erősen fogadták az alsóváro­siak, majd megmutatják. Jó dolog ez a verseny, ha gj tesen a „tiszta Szeged" k~­rül ki. És most az írás végén hadd mondjam el: Az utóbbi idő­ben sok városban megfordul­tam — TTIT-utazáson vet­tem részt —, és megállapítot­tam!, nem is olyan piszkos cz a mi városunk. Hátha míg fegyelmezettebbek lennénk és vigyáznánk a tisztaság, a. Ez vonatkozik a külváros háztulajdonosaira és a KIK­házak házfelügyelőire is. (Zs)

Next

/
Oldalképek
Tartalom