Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

— VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! »»»t>»M«»l»<)HHIIMI>/ ÉLJEN A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 100. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1957. május 1. Gondolatok a 13. szabad május 1 ünnepén *,. a proletár internaf cionalizmus : nagy ünnepe! i • Irta: ifj. KOMOCSIN MIHÁLY, az MSZMP Szeged Városi Intéző Bizottságának titkára T

izenharmadszor ünnepli dolgozó magyar népünk szabadon május elsejét. A szabad szó a 12 évi szabadság megszokottságlin keresztül már természetesnek tűnt, és külön ö? jelentőségét főleg a fiatalabb nemzedék nem is érezte. Talán nem is tarto8SBvol.ii a fontosnak e szó további használatát, ha a múlt évi októberi ellenforradalmi kiíéritt nem figyelmeztet bennünket e szó jetentőségére. Október azonban felfrissítette emlékezetünket. Feleievem'tette a régi 'május elsejék, az akkori munkássors emlékét, Attól 'kezdve, hogy a II. Internacionálé 1889. párizsi alakuló kongresszusán hozott határozat alapján 1890. május 1-én Magyarországon és az egész világon megünnepelte a munkásság május elsejét, e nap a nemzetközi munkásság haroi ünnepévé vált. Minden évben e napon az egész világon a munkásság tömegei felvonulásokon, gyűléseken és ezer más formában tüntették a munkásság nemzetközi összefogása mellett. Piros zászlók és vörös ötágú csillagok alatt, az Internacionálé, a Marsailles és harcos munkásindulók dallamára masírozott a munkásság színe-java, követelve a politikai szabadságjogokat, a 8 órai munkaidő törvénybe iktatását, a nagyobb darab kenyér és az emberibb megélhetés biztosítását, A magyar munkásosztály — s benne a szegedi munkásság is — 1890-től kezdve műiden évben megünnepelte május 1-ét. Az elnyomatás, a jogtalanság, az ínség nehéz évtizedeiben is mindig felemelte fejét e napon, és erejét megmutatva, rémületet keltett az uralkodó osztályokban. Rémítette az uralkodó osztályokat a munkásság nemzetközi szolidaritásának ereje, lángpiros zászlóiban, csillagjaiban, indulóiban és tüntetéseiben kifejezésre jutó harci szelleme. Ezért próbálta hatalmi kényszerrel és félrevezető propagandával eltörölni május 1-ét. Május 1 szelleme azonban évről évre a tavaszi nap hatására kivirágzott a munkásszívekben, felpezsdítette, harcra tüzelte a munkásokat. Az elnyomatás éveiben a harc a szabadságjogokért, a nagyobb darab kenyérért folyt, de a végső célt, a munkásosztály felszabadítását és szabad munkás rend építését, sohasem tévesztve 6zern elől. M

ájus 1 harci szelleme 1917 okóberében az orosz földön megteremtette a munkásszabadság első egészséges gyümölcsét. Másfél évvel később a magyar munkásosztály is megérlelte e gyümölcsöt, és 1919-ben a magyar dolgozók szabadon ünnepelték május 1-ét. A magyar népszabadság gyümölcsét azonban az ellenforradalom, a nemzetközi imperializmus támogatásával, eltiporta. Huszonötéves elnyomatás után 1945 tavaszán a keletről kelő nap sugarai újból megérlelték a magyar népszabadság gyümölcsét. A szabadság 12 éve alatt a magyar munkásosztály megvalósította a korábbi május 1-ék összes követelését. A munkáshatalom törvénybe iktatta a munkásjogokat, felszámolta a munkanélküliséget, az intézkedések sorát foganatosította a dolgozó nép életkörülményeinek javítására. A megdöntött kizsákmányoló osztályok egy pillanatra sem nyugodtak a 12 év alatt. Felhasználva a munkáshatalom, a 'kormány és a párt vezetői által elkövetett hibákat, azokat eltúlozva, elégedetlenséget keltett a néptömegekben. Látva, hogy a néphatalom igazi hívei nagy erőfeszítéseket tesznek a hibák kiküszöbölésére, félve, hogy az elégedetlenségből táplálkozó tömeghangulati talaj kicsúszik a lábuk alól. a nemzetközi imperializmus irányításává! 1956 októberében gyors rohamot intéztek a munkáshatalom megdöntésére. Tudták, hogy a munkásság erejének forrása a tudatos vezető gárda, a nemzetközi munkásszolidaritás és a május elsejéken különösen kifejezésre jutó munkásösszefogás és harci szellem. Ezért az ellenforradalmárok a fö tüzet ezek ellen irányították. Dühükben a ' munkás nemzetközi szolidaritás és harci szellem jelképeit is pusztították. Visszaélve a dolgozó nép nemzeti érzületével, nacionalista mákonnyal próbálták elbódítani dolgozók tudatát, és kiölni a nemzetköz munkásszolidaritás érzését, hogy így köny nyebben megdönthessék a néphatalmat. A nemzetközi munkásszolidaritás, május 1 szelleme azonban diadalmaskodott az ellenforradalmon. A szovjet hadsereg segítségével a bajba jutott munkáshatalom új9

ból megszilárdult Magyarországon. Továbbra is szabadon ünnepelheti május elsejét a magyar- dolgozó nép. ' z elilenforradalmárok Szegeden is hirdették, hogy a munkásság tette május 1 szellemét, és a íjtts elsejei rftunikáskövetelések«t megvalósító néiahatalom ellen fordult. Nem igaz! Hazudnak az elienforradalmáuoik! A tények mist bizonyítanak. A szegedi dolgozók a hibái: ellen tüntettek októberben, de nem a néphatalom elten. Tüntetésük és sztrájkjuk ugyan -mivel gyengítette a megtámadott néphatalmat — kedvezett nz eljenforradetaiároknak. *«5*»nban a tüntetésekbe óa sztrájkokba is csak megtévesztéssel és nv.unással tudták belevinni. A*- állentoriadalimárok nam tudták volna féktelen •^ejnagógiájuk ellenére sem utcára vinni a munkásokat, ha á pártapparátusban árulóvá vált Sutok és Femyveeik, ha a néphatalmunk jóvoltából vezető posztra került Pong rácok és Nagy Ernőik nem inognak meg, és karrierizmusból nem állnak kezdeményezőkként <a tüntetés élére. Ha nem a pártba is befurakodott áruló Barátik ás hasonszőrű társaik szervezik a néphatalmet gyengítő töme^negmozdulásofcat. Az e Üeníurradalmároknak azorfbah nem sikerült a néphaitalom elleni fegyveres felkelésbe belevinni a szegedi dolgozókat. Még az átmenetileg megszédített munkások döntő többsége is undorral fordult el a nemzetközi munkásszolidaritás és május 1 szellemét kifejező Jelvényeket tipró, szovjet emlékműveket romboló ellenforradalmároktól. És amikor a nemzetközi munkásszolidaritás kifejező Jek ént a szovjet hadsereg segítségére sietett a megtámadott munkáshatalamnák, hiába osztották ki a fegyverek tömegét, magukra maradiak a Kovács és Tunyogi-Csápó-féle ellellforradalmárok. Amikor a párt és kormány politikája egyértelművé vált november 4-e után, a bujtogatás, szervezés és nyomás ellenére sem tudták az ellenforradalmárok a sztrájkot tovább vinni. A munkástanácsokba befurakodott ellenforradalmárok illegálisan szervezkedtek, a Budapestről, Hódmezővásárhelyről átküldött ellenforradalmárok erőlködése ellenére se tudtak újabb sztrájkok!!, tüntetéseket, fegyveres provokációkat kirobbantani. A

szegedi munkások, felismerve igazi érdekeiket, a népihatalom oldalára álltak. Még a legkótyagosabb ellenforradalmárok is kénytelenek elismerni, hogy a termelés növekvő számait, a szegedi dolgozók tüntető megmozdulásait február 23-án, április 4-én, április 14-én és ezer más tényt nem lehet a szovjet tankok és a karhatalmista géppisztolyok hatásának beállítani. Ezek a tények a szegedi munkások öntudatos kiállását mutatják a néphatalom mellett. Az ellenforradalomnak nem sikerült Szegeden a dolgozókat rendszer ellenes fegyveres felkelésbe belevinni. A sztrájk sem kedve szerinti volt. Véres provokációt sem tudott kirobbantani, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket sem tudta felbomlasztani. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy itt az ellenforradalmi elemek önmérséklésén, humánusságán múlott, hogy komolyabb kilengésre nem került, sor. Bár most az ellenforradalmi elemek mentésére ők maguk, s a velük rokonszenvezek megpróbálják ezt elhitetni. Nem! Nem rajtuk múlott! Ök Szegeden is maradéktalanul végre akarták hajtani az ellenforradalmi programot. Tömegével folytattak törvénytelen házkutatásokat, az emberek sorát tartóztatták le minden különösebb indok nélkül. A -nemzetőrségi repülőgárda* a törvényesség, s az emberiesség legminimálisabb mércéjét sem tartotta be. A szegedi munkásmozgalom egész vezető gárdájának, a haladó elemeknek, s mindazoknak, akik az elmúlt 12 év folyamán valami jeentösebbet tettek a szocializmus építésére és számos olyannak is, akii: különösebbe! ugyan nem tettek, de valamelyik bősz- e'iénforradalmár haragját magukra vonták az összefogdosása és ártalmatlanná tétele nem is nagyon titkolt célkitűzés volt. Illetékes állami szerveink birtokában van annak a parancsnak egy példánya, melyet Kovács úr november első napjaiban adott ki a város egyik külső részén tevékenykedő embereinek, s a parancsban világosan feltüntette a célt, közölvén, hogy ha a letartóztatást valami akadályozná, a helyszínen tegyék ártalmatlanná az illetőket. Szinte komikus, hogy mindazok, akik az októberi napokban az ellenforradalmi megmozdulások élén jártak, most azt hirdetik, hogy kizárólag nekik volt köszönhető, hogy Szegeden nem kei-ült sor fegyveres összetűzésekre. Mi ezzel szemben a valóság? A valóság az, hogy ezek az ellenforradalmi figuráik terveiket nem tudták végrehajtani, mert a szegedi dolgozók túlnyomó többsége sóikkal józanabb volt annál, hogy eLleníorra' dalmi kalandoategokba bele tudták volna vinni. A valóság az, hogy ezek az ellenforradalmi figurák terveiket nem merték maradéktalanul védfcehajtani, mert a szovjet tóapate^'elöször fcktóber 24-i, másodszor rjjbVemböi- elaő jlafláaiban történt szegedi átvonul lal^Ru töt ellenforradalmi lázuk hevük lót. Jeli(3»iKb\hogy Kovács és néhány tá»a —/"bár oltóber 23-a előtt már mtndence fél^veR*'kéafcülvAés mindenre el vólt szánva, 6 Oiktábak- 25-án lázas aktivitása még csak fokozódó U 24-e után néhány napra gyorsan bevonult a II. sz. sebészeti klinikára és ott rejtőzködött, holott makkegé^z^ógés ^ItJmég lázát is ' lehűtötte a szovjet csajtól? láttán támadt félelme, IL J N

em azért tartatták magukat távol a szegedi dolgozók az ellenforradalmi kilengésektől, mert az ellenforradalmárok számára kedvező talajt teremtő országos hibák Szegeden talán kevésbé voltak érezhetők. Nem! Sőt az országos hibák mellett — mint mindenhol — mi is követtünk el az országos hibákat tetéző helyi hibákat. Most nemcsak azt a tanulságot kell levonnunk, hogy határozottan megvédjük a dolgozó nép hatalmát, megsemmisítjük az ellenforradalmat, nemcsak azt, hogy a népért még szorgalmasabban, még nagyobb erővel fogunk dolgozni, mint eddig. Nemcsak azt, hogy azért valahogy sok mindent másképpen kell csinálnunk, mint eddig. Azt a tanulságot is le kell vonnunk, hogy nem lehet a népet akarata ellenére boldogítani. Nem lehet a népért a nép nélkül dolgozni, a néptől elszakadva dolgozni. Nemcsak a jövő nemzedék, hanem a ma élő nemzedék számára is építjük a szocializmust, az is élvezni akarja a szocializmus eredményeit. Figyelnünk kell a nép szavát, s mindenkor hasznosítani kell munkánkban. Nemcsak a kivitelbe, hanem az elhatározásba, a tervezésbe is be kell vonni a dolgozó népet. Mi, a néphatalom munkásai nem vagyunk külön kaszt, mint a Horthy-rendszer apparátusa, amely idegen volt a néptől, s rátelepedett a népre. A mi szülöanyánk a dolgozó nép. Bennünket a munkásosztály, a munkásmozgalom nevelt. Mi mégis csak jobban szót értünk a dolgozó néppel, mint a> horthysta rendőrtiszt-fióka Kováts Jóskák, a Barótiik és Perbírók, a Shvoyok és Strasserek. Ezért nekünk, szegedieknek is, meg keli vizsgálnunk, mi volt az a hiba, amely a mi munkánkban főképpen megmutatkozott. Hogy speciál a -szegedi cipő* hol is szorított és szorít most is legjobban. M

ájus l-e a munkásság harcos ünnepe. A munkáskövetelések kifejezésre juttatásának napja. Állítsuk csak fel a követeléseket, magunkkal, munkánkkai, népi hatalmunkkal szemben. Nem felelőtlenül, a valóság, a lehetőségek figyelmen kívül hagyásával, mint az ellenforradalmárok tették, hanem az országért, a dolgozó népért érzett felelősségtudatunktól áthatva. Az elmúlt 12 év folyamán Szeged ipara sokat fejlődött. A szegedi üzemek kivétel nélkül többet ruháztak be néhány év alatt korszerűsítésre és munkásvédelemre, mint korábban évtizedek alatt. Kts műhelyekből modern üzemek lettek. Mégsem lehetünk megelégedve, mert 1950—5J után a több vidéki ipari városhoz hasonlítva elmaradt szeged, s az iparfejlesztés elmaradása miatt elmaradt sok más ezzel összefüggő terület fejlesztése is. A határközelségi bűvös érv kicsit megilletett bennünket. Nem szorgalmaztuk sem felfelé, sem itt helyben kellően az iparfejlesztést. Szeged mezőgazdasági kultúrája nagy hagyományokra tekint vissza. Mi nem váltunk élharcosaivá e mezőgazdasági kultúra továbbfejlesztésének. A lakásépítés a II. világháború óta különösen a világ összes valamire való városának egyik legégetőbb kérdése. Szegeden azonban különösen égető e probléma, mert — köztudomásúan — a város, az Alföld egyik legmélyebb pontján fekszik, a talajvíz szintje magas, házainak túlnyomó többsége a múlt században épült, aránytalanul sok az egészségtelen; nedves lakás. A természetes szaporodásból, a házasságkötésekből fellépő normális szükségleten túlmenőleg, a rendezettebb lakáskörülményekre vágyó és így joggal nagyabb igényeket támasztó dolgozók száma is mind több. A felszabadulás óta népi hatalmunk erőforrásaihoz mérten elég sokat tett ezen a téren is. Mivel azonban Szeged nem volt az iparilag gyorsan fejlődő városok között, így a lakásépítési keretből is aránytalanul kevesebbet kapott, mint hozzá hasonló, vagy még Szegednél kisebb más városok is. A meglévő lakásokkal sem mindemben gazdálkodtunk jól. Nem ritka Szegeden az 1—2 személy által lakott 3—4 szobás nagylakás, a családok normális és törvényekben szabályozott igényeit jóval túlhaladott méretű lakások száma. A város kommunális fejlesztése, kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat bővítése elmarad egy ilyen nagyvárosiban joggal felmerülő igényektől. Kis községeknek is nagyobb áruháza van, mint Szegednek. A felszabadulás óta hagytunk elhalni Szegeden olyan jó és helyes hagyományokat, mint az évenkinti ipari vásárok, szabadtéri játékok stb., ami Szeged idegenforgalmát és hírnevét nagyban növelhetné. O

rszágunk gazdasági helyzete most nehéz. Ezt tudjuk. Az ellenforradalom több mint 14 milliárd forintos kárt okozott az országnak. Nem számolhatunk ezeknek az elmaradásoknak máról holnapra történő kiküszöbölésével. De számba kell vennünk ezeket, hogy népi hatalmunk központi vezető szervei elé tárjuk, s amint az ország lehetőségei engedik, állami erővel is minél gyorsabban leküzdjüik az elmaradást. De számba kell vennünk azért is, hogy ne várjunk csodákra, ne várjunk mindent felülről, hanem mozgósítsuk saját erőinket, használjuk ki helyi lehetőségeinket e hiányosságok pótlására. Hogy népi hatalmunk mielőbb tudjon állami támogatást is nyújtani elmaradásunk leküzdéséhez, magunk is sokat tehetünk. A szegedi ipari üzemek 1957. első negyedévében csak 81,7 százalékát termelték annak, amit 1956. első negyedében termeltek. A termelés önköltsége szinte minden üzemünkben jóval meghaladja a korábbi színvonalat. Van tehát tennivalónk az ipari termelés vonalán. Az olcsóbb és többtermelés növeli az áruválasztékot, a dolgozók jövedelmét nemcsak most, hanem az év végi nyereségrészesedés fizetés révén is, és nem utolsósorban növeli az állam lehetőségeit a nagyobb beruházásokra, a gazdasági nehézségek elhárítására. Ugyanezt segíti elő a mezőgazdasági termelés fokozása, az adófizetés pontos teljesítése, melyben a szegedi dolgozó parasztság 1957-ben érettségéről tett tanúbizonyságot, becsülettel teljesítve a népi hatalom iránti kötelezettségét. T

öbbek között ezek azok a gondolatok. melyek a dolgozók nagy nemzetközi seregszemléjén, a harcos május 1-én bennünk, szegediekben is felmerülnek. Az ellenforradalom a május 1 szellemét is kifejező vörös zászlók és vörös csillagok megsemmisítésével jelképezte, hogy május 1 szellemét is ki akarja ölni a magyar dolgozókból. A magyar dolgozók, s köztük a szegediek is, hűen ragaszkodnak május 1 szelleméhez, melyért a munkásság a felzabadulás előtti évtizedekben nem riikán vérét is hullatta. A mai napon a szegedi dolgozók tízezrei is május 1 szellemében ünnepelnek, s harcos ünnepi seregszemléiül? válasz az ellenforradalomnak: Magyarországon nem hagyjuk még egyszer földre tiporni a néphatalmat, nem hagyjuk győzedelmeskedni a kapitalisták, nagybirtokosok és haszonélvezőik ellenforradalmát. t Á