Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

Lenin élt. Lenin él, Lenin élni fog! Emlékünnepség a Szegedi Nemzeti Színházban A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi intérő bizottsága és a városi tanács tegnap este 7 órakor Lenin születésének 87. évfordulója tiszteletére emlékünnepséget rendezett a Szegedi Nemzeti Színházban. A színpad díszítése egyszerű és mégis megkapó volt. A piros háttér előtt ott emelkedett a halhatatlan Lenin mellszobra. Felírás hirdette a nagy igazságot: „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!" A díszelnökségben helyet foglaltak a város politikai, gazdasági és kulturális életünk vezetői, a munkások, parasztok, értelmiségiek képviselői. Ott voltak az elnökségben a szovjet hadsereg városunkban tartózkodó alakulata parancsnokságának képviselői. A Himnusz elhangzása után a megemlékező ünnepséget Tombácz Imre elvtárs nyitotta meg, majd B i t e Vince elvtárs, az MSZMP városi intéz* bizottságának tagja mondott beszédet. Lenin lobogója alatt Bevezetőjében megállapította, hogy Lenin születésének évfordulóját az egész világon ünneplik az emberi haladásért és békéért küzdő dolgozók. — Mindannyian magukénak vallják Lenint — mondotta —, akinek neve elválaszthatatlanul összeforrott a szocialista forradalom nagy ügyével, s akinek vezetésével törték a Szovjetunió dolgozói az első hatalmas rést a világimperializmus falán. A továbbiakban részletesen ismertette Bite elvtárs a halhatatlan Lenin, a munkásosztály nagy tanítója, a kommunista párt és a szovjet állam megteremtője harcos életútját, örökértékű tanításait. — Lenin legnagyobb érdeme a marxizmus alkotó alkalmazása, a marxizmus eszmei tisztaságának védelme, a marxizmustól való minden elhajlás ellen irányuló harc. Nekünk elsősorban ert kell megtanulnunk Lenin életéből és műveiből. A továbbiakban beszélt arról is, hogy Lenin milyen tisztán és mélységesen szerette a népet, viszont az ellenséggel szemben kíméletlen volt. Lenin a leghatározottabban elítélte, hogy a munkában a munkatársakkal, a dolgozókkal bárki gorombáskodjék, vagy önkényeskedjék. Lenin igazi módszere a meggyőzés volt mind a pártban, mind pedig a dolgozó tömegek irányában. Vázolta a továbbiakban, hogy a volt MDP néhány vezetője letért a lenini útról és szinte a szemünk előtt érlelődött az ellenforradalom anélkül, hogy lenini módon szembeszálltunk volna vele. — A mi mostani körülményeink között — állapította meg —, a lenini tanítások különösen fontosak. Jelenleg nálunk a proletárdiktatúra, a munkáshatalom diktatórikus oldala áll előtérben. Ahogyan azonban számoljuk fel az ellenforradalmat, úgy fog nálunk is mindjobban előtérbe kerülni a proletárdiktatúra, a munkáshatalom demokratikus oldala. Beszédét igy fejezte be: — A mi pártunk, a magyar kommunisták pártja is Lenin szellemében, Lenin lobogója alatt hozta létre 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaságot, s viszi győzelemre a felszabadulás után a szocializmus ügyét. Lenin tanítása egész jövendő munkánk vezérfonala. A mi számunkra is Lenin élt, Lenin él, Lenin örökké élni fog. Az ünnepi beszédet többször szakította félbe a taps, az egybegyűltek tisztelettol adóztak Lenin emlékének. (Jnnipi kulturális műsor ' Az ünnepi beszéd után kulturális műsor következett. Fellépett a színház zenekara, Rubányi Vilmos vezényletével. Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, a Juhász Gyula Művelődési Otthon gyermek balettkara a Juhász Gyula Művelődési Otthon szimfonikus zenekara kíséretében. Külön színfoltja volt az estnek a városunkban tartózkodó szovjet katonai alakulatok kultúresoportja pengetős zenekarának műsorszáma. Fellépett a műsorban a Ságvári Gimnázium kórusa. Szécsi József vezényletével, valamint Balogh Edina, Árkos Judit, Lakaltos Károly, a Nemzeti Színház balettkarának tagjai, Márfy János, a Zeneművészeti Szakiskola tanára, Komlóssy Erzsébet, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. A megemlékező ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Soha ne feledhessünk meg as osstályhareról! Megnyílt a Lenin-kiállítás Bensőséges ünnepség keretében nyílt meg tegnap délben a Somogyi Könyvtár és Móra Ferenc Múzeum LeninemléikkiáUítása, a múzeum emeleti kupolacsarnokában. Az ízlésesen elhelyezett tárlókban az első magyar Tanácsköztársaság szegedi dokumentumait, a szegedi lapok példányait, a megindult munkáskönyvtárak idő-sárgított példányait, a munkásosztály és a forradalom nagy vezérének, Leninnek magyar nyelvű könyveit látjuk, Á falakon harcbahívó plakátok: a vörös hadseregbe, a munkászászlóaljakba hívták az intervenció ellen védekező első magyar munkásállamot. A kiállítást a városi párt intéző bizottság és a város vezetőinek jelenlétében Bezerédy István, a Somogyi Könyvtár igazgatója nyitotta meg, ismertette a kiállítás anyagát. A megnyitó után két szegedi iskolának, a Gutenberg utcai általános iskolának és a Tömörkény Leánygimnázium tanulóinak egy csoportja látogatta m"" a kiállítást pedagógusok ' zetésével. Az MSZMP hírei A Magyar Szocialista Munkáspárt városi intéző bizottsága április 23-án, kedden délután 2 órakor aktívaértekezletet tart a párt Kálvin téri székházában. Az aktívaértekez'eten az MSZMPalapszervezctek elnökei, instruktorai és a gazdasági vezetők vesznek részt. A pártaktíva-értokez'et előadója ifj. Komócsin Mihály elvtárs, az MSZMP városi intéző bizottságának titkára. Lenin velünk Valahol fenn a Kárpátok tövében apró tengerszem csillogott és dajkált tiszia. szűz vizében ezer szikrázó csillagot. S a tengerszem partján, hol este pásztortűz lángja égre tört, és nóta szállt búsan, repesve, s sziket izzadt a lomha íöld — legenda járta: »Vo!t egy ember, kinek szavára járt a szél, s barátkozván a jó szelekkel csodát mívelt a kapanyél. Búza termett a szik mezőkön, régen korhadt fa zöldre vált, s művelhetetien szűzi földön a nép aranykalászt kaszált. Volt egy ember, kinek szavára megmozdultak a zord hegyek, és ontották a nép javára méhükböl drága kincsüket. Engedelmeskedtek e bölcsnek folyók, folyamok, tengerek, termővé öntözték a földet — hadd éljenek az emberek. Volt egy ember, ki csak azért élt, hogy mások boldoguljanak, hogy gazdag legyen a szegény nép, s boldog, mert reá hull a nap. Minden munkásnak atyja ő lett. s minden gyermek dicséri őt: új utat szabott a jövőnek, legyőzte a roppant időt.* Ha az az ember most is élne — Kárpátok népe mondja így — egy szép napon földünkre lépne s boldoggá tenné fiait. Áldást hozna az Ung vizére, járna a Kárpát bércein ... Ha az az ember most is élne, ha most is élne még Lenin. * S negyvennégy őszén könnyben úszva kiáltott fel egy ősz magyar pa aszt, mikor szögesdrótokon átalkúszva magához ölelt egy örmény kamaszt, kinek arcán még friss volt vér s veríték, valahol ott a határ szélinél: "Mindig mondtam, de oly kevesen hitték, hogy az az ember — Lenin, most is é'!« • A történelem nagy homokóráján lepergett tizenkét évnyi homok, és ránkzúdított volna most is ármány fasiszta banda pusztulást s romot. De az az ember, Lenin újra eljött s a szabadságot hozta el nekünk, elfújta a rá"k tornyosodó fe'hőt s megszorította ernyedő kezünk. Es itt van most is, gyárainkban lépked, mezőinken hint el aranykalászt, és lépte nyomán kisarjad az elet, felszárad a könny, elanad a gyász. Erői ad nékünk munkában és harcban, tőle lesz szívünk harcos és kemény, és zö'diit, egyre zö'dül száz viharban a mindrnség-t éltető r-r é y. Bátran mondom az e"enség szemébe kinek rnlá iji ha'á\ köu-y s a vé-; V -Nem tespedtek többé e fö'dre s népr , Lenin velünk s Lenin örökkön él!* ¥ | GURSZKY ISTVÁN | A jövő hónapban . lesz " harmincnyolc éve, hogy Lenin a Magyar Tanácsköztársaság harcai közepette a hős magyar munkásosztályhoz küldött üdvözletében írta: "Az osztályok megszüntetése — hosszú, nehéz, szívós osztályharc műve, s az osztályharc, a tőke uralmának megdöntése után, a burzsoá állam megdöntése után, a proletárdiktatúra megteremtése után nem tűnik el..., hanem csak formáját változtatja és sok tekintetben még -tettebbé válik*. Most, 38 év után a magyaréin „gi ei.&niLrradalmx események is igazolták Lenin bölcs tanításának igazságát A hatalomból eltávolított kizsákmányoló osztályok és lakályaik, szövetségben a külföldi imperialistákkal, hatalmuk visszaállításáért, az osztályharc legélesebb formáját, a fegyveres felkelést, a polgárháborút is felhasználhatják. A műit év végén történtekből, az osztályellenség fegyveres támadásának tényéből kiindulva, most némelyek bizonytalankodnak nálunk, vajon helyes volt-e elvetni Sztálinnak az osztályharcról szóló tételét, amely azt állította, hogy a szocialista építőmunka előrehaladásával éleződik az osztályharc. Mások viszont azt mondják, hogy pártunk és kormányunk ma újra érvényesíti ezt a sztálini elméletet. Az osztályharc kérdésében az SZKP XX. kongresszusa és ezt követően a többi kommunista pártok is úgy foglaltalt állást, hogy az osztályharc mozgását nem lehet valamilyen, kötelező érvényű sémával meghatározni, hanem mindig az adott helyzet, s a körülmények vizsgálata alapján kell eldönteni, hogy éleződik, vagy csökken-e az osztályharc. Ebből kiindulva kell szemügyre vennünk és értékelnünk az osztályharc helyzetét és irányát ma nálunk is. Emlékszünk rá, hogy nálunk hosszú éveken át a sztálini elmélet gyakorlati alkalmazásával, sokszor törvénysértésekkel, milyen károkat okoztunk a párt politikai munkájában. Az elkövetett hibák kijavításához igen erőteljesen fogtunk hozzá, különösen a XX. kongreszszus után. De miközben elvetettük az osztályharc törvényszerű éleződésének elméletét és küzdöttünk az abból következő gyakorlati hibák ellen, nem figyeltünk fel, vagy ha észre is vettük, nem harcoltunk következetesen egy másik veszélyes nézet, hangulat ellen, amely kezdett eluralkodni az MDP -n belül az egész országban. Ez a veszélyes nézet az osztályharc lebecsülése volt. Voltak, akit határozottan úgy vélték, hogy nálunk már nincs is osztályharc. A xx- kongresszus határozatainak érvényesítésére törekedtünk és ugyanennek örve alatt megeogedtűk, hogy a proletárdiktatúra vezető erejét, a pártot támadják, rágalmazzák, s megsemmisítésére törjenek. Az úgynevezett. Nagy Imre— I<osonczi-féle pártellenzék bírálatának módjával és hangnemével szinte egy sorba került a nyílt osztályellenséggel. Ezért nem véletlen, hogy Nagy Imre mögé sorakoztak fel, őt használták fel céljaik elérésére, hatalmuk visszaszerzésére később októberben az ellenforradalmárok. A tények sora, a megírt cikkek és dörgedelmes szónoklatok bizonygatják, hogy Nagy Imréék szinte egyetlen mondatban sem határolták el magukat az osztályellenségtől. Nem véletlen, hogy aktivizálódtak a kizsákmányoló osztályok képviselői itthon és ez országon kívül egyaránt. ' Szervezkedtek, készültek a munkáshatalom megdöntésére, miközben mi a múlt hibái felszámolásának ütemén vitatkoztunk. Teljesen megfeledkeztünk ezeikben a napokban az osztályéi! enséerő;? Ezt nem mondhatjuk. Ejtettünk mi sok szót róluk, sőt statisztikákat készítgettünk országosan. Az egyik például azt bizonygatta, hogy 1956-ban hozzávetőleges felmérés alapján az országban körülbelül négyezer olyan kulák van, aikd még mindig kizsákmányoló tevékenységet folytat. Ezt a számot olyannak találtuk, amely bizonyítja, hogy a korlátozás politikája a múltban átcsapott a likvidálásba, a helytelen sztálini elmélet gyakorlati alkalmazása során. Kétségtelen, hogy viszonylag nem volt nagy ez a szám, de a kulákcik tényleges ereje, különösen az osztályellenség tényleges ereje és befolyása jóval nagyobb volt számarányánál. -Kevés gondot fordítottunk a volt kinyákmányolók, az osztályellenség erejére és tevékenységére. Cg y 1930-as statisztika szerint Magyarországon a kulákokat kivéve (családtagokkal együtt) 12 300 nagyairtokos, 18 500 gyártulajdonos, é« 171 600 egyéb kizsákmányoló volt. Egy felszabadulás utáni, 1951~ből származó statisztika alapján, amikor már megtörtént a nagybirtokok felszámolása, a nagyüzemeik államosítása, 63 ezer kulákcsaládról számol be a statisztika. Ezekhez kell még hozzávennünk a kupeceuet és spekulánsokat, akiknek száma elérte a százezret. A Horthy-Magyarországon volt még 30 ezer csendőr ugyanennyi rendőr, és a katonatisztek száma sem volt kevesebb, akik lényegében m.nd a régi rend híved voltak, és ma is azok. Mindezek mellé kell sorolni még a nyilaspárt helyi korifeusait, a klerikális reakció megrögzött minden haladással szembenálló képviselőit és a munkásárulókat is. Mintha megfeledkeztünk volna arról, hogy ezek is léteznek és igen jelentős erővel bírnak idehaza országunkban. Erejüket, tömegtoefolyasukat növelte az is, hogy mi egyre csak mondod gattuk: nem volt szerencsés, sőt helytelen volt a szovjet módszerek, a szovjet példa gépies másolása. Ugyanakkor egyesek már határozottan a kínai tapasztalatok, a nemzeti burzsoáziával való együttműködés formáját ajánlgatták. Ahogy aktivizálódott a Nagy Imre—Loso.iczd-féle csoport, úgy erősödött az elmúlt években, úgy terjedt egyre szélesebb körben az a káros tétel, amit Nagy Imre a Népfront első országos kongresszusán íoga'mazott meg: a kilenc és félmillió magyar szívének "együttdobbanásáról*, »együtt-lelkesedéséről*. Jól tudjuk, hová vezetett az ilyen nézet. Az elmúlt száz év története már sokszor bebizonyította, hogy az osztályharcról szóló elmélet meg nem értése, lebecsülése, vagy meghamisítása elkerülhetetlenül az opportunizmushoz, a burzsoáziával való megbékéléséhez, a tőkés osztály kiszolgálásához és végül a munkásosztály elárulásához vezet. Ide jutottak Nagy Imréék és követőik is. KI em véletlen, hogy október előtt mór cdáig jutottak egyesek, hogy imperialista ügynökök tulajdonképpen nincsenek is, ez csak a "szektás* politikusok és az ÁVH kitalálása. Mindez az ellenséges elemek híresztelése volt, de viszonylat könynyen h'níették e! az osztályéberé <:t e'altató mákonyt, mert sz egész ország ragy hibákkal te'i idő zak után volt. A dolgozók azt látták, hogy az imperialisták által ide küldött, vagy leleplezett ügynökeik e'leni éberség nyomán olyan perek születtek, amelyekben a b'csü'e'es párttagok, a muhká?csztá!yhoz hű kommün' ta emberek estek áldoz tul B ro yla'anságot keltett tz, ho;y a vádak koh'-l'.al'r vo tak, rágalmakon alapultak a perek és ítéletek, mind azon a címen, hogy a párt és a nép ellenségei voltak, az imperialisták hazai ügynökei valtak a vádlottak. Mindamellett jói tuds juk, vontatottan, tessék-lássék módon hajtották végre a rehabilitálásokat is. Ilyen körülmények között erősödött aztán a békés egymás mellett élés megnövekedett lehetőségének megállapítása után az a nézet, hogy az imperialista hatalmak békeszeretők, és nemcsak tiszteletben tartják, hanem garantálják is a kis nemzetek szabadságát, függetlenségét. Lenin azt tanította, hogy a burzsoázia ereje »a nemzetközi tőke erejében, a burzsoázia nemzetközi kapcsolatainak erejében és szilárdságában van*. Hányszor emlegettük Lenin tanítását, de mégis mintha megfeledkeztünk volna arról, hogy az Egyesült Államok százmillió dollárt szavazott meg a népi demokratikus országokban végzendő felforgató tevékenység céljaira. Igy érkeztünk el október 23; hoz, amikor keserű tapasztala' tok árán győződtünk meg arról; hogy az osztályellenségnek sikerült annyira összeszedni magát, hogy tervszerű támadást in; tézhetett a munkáshalalom ellen. Az osztályharc legélesebb formája dúlt az országban, mi; közben a „Magyar Ifjúság Forradalmi Pártja" és Szegeden is a magukat „forradalmároknak" nevező egyetemi fiatalok azt fogalmazták követeléseik közé; hogy nem akarnak többé osztályharcot. Ezt fejtegette Mind; szenty is, a „magántulajdonon alapuló" osztálynélküli társadalomról szóló fogalmazványában. Igen eredményesen használták fel a figyelem elterelésére az osztályéberség elaltatására az egyes nacionalista jelszavakat. Ezt szolgálta a „minden magyar egyet akar" stb. jelszó; Pedig, ki hiszi, hogy a munkásoknak és a volt gyárosoknak, a parasztoknak és a volt földbirtokosoknak érdekeik azonosak? A sok ködösítés után a munkások soraiba előlépett -bizony; talnnság nyomán azon sem cso; dálkozhatunk, hogy az ideigle; nes munkástanácsokba, mig később a véglegesekbe is, bőven kerültek be osztályidegen elemek, a dolgozók ellenségei. O

któber előtt elaludt az osztályéberség a munkásosztály soraiban. Sajnos még ma is vannaik becsületes munkások, akik nem jutottak ki a bizonytalanságból, nem látnak tisztán az osztályharc kérdéseiben. Innen ered, hogy némelyek úgy gondolják, az az erőteljes fellépés, amellyel a kormány, a munkásosztály, a párt fellép az osztályellenséggel szemben, az egyszerűen viszszakanyarodást jelent a sztálini osztályharc elmélethez.Lenin a proletárdiktatúra két összetevőjéről beszélt: az erőszakosról és a mérsékeltről. Mindaddig, amíg az osztályellenség ellenállását meg nem törjük, míg kezet emel a néphatalomra és harcol ellene, amíg árt ügyünknek, akadályozza az építő munkát, addig igen határozottan alkalmaznunk kell velük szemben az eröszakot és alkalmazzuk is. A szép szó nekik annyit használ, mint a rosszindulatú daganatra a ráimádkozás. Gyógyítása: a határozott és időben végzett operáció. így vagyunk; az osztályellenséegel is. Támadja bármilyen oldalról, bármilyen állásból a munkásosztály hatalmát, nagyon határozottan fellép velük szemben pártunk és kormányunk. Az októberi ellenforradalmi nnnokhnn u magyar munkásosztály drága árat fizetett azért, mert megfeledkezett az osztályharcról, és esetenként hab-ntott az ellenség szavára, ebből okulva anélkül, liogv vísszn'éreénk az osztálvbarc ál'nndó él--edésének hibás elméle'éboz. és az abból keletkezett korúl'hi hibákhoz. éberen kell f'»v "nk, s keményen fel'é-nünk az osztályellenség minden ke őrletével szemben. Megtanított bent iinket 1956. októbere arra, hogy soha többé ne feledkezzünk el az osztályharcról. Nagy Pál