Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKl II. évfolyam, 93. szám Ara: 50 fillér p. 1957. április 21. Az MSZMP A halhatatlan Lenin szántunkra :s a tudást és az erőt jelenti — mondotta Somogyi elvtárs a budapesti Erkel Színházban rendezeti Lenin-emlékesten V. I. Lenin, a világ proletariátusának lánglelkű tanítója, a szovjet állam megalapítója születésének 87. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magya" forradalmi munkás-paraszt kormány szombaton emlék­estet rendezett az Erkel Színházban. Az ünnepien feldíszített színpadon, az est elnökségében helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, Apró Antal, Biszkusz Béla, Fehér Lajos, Kállay Gyula, Kiss Károly, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP intéző bizottságának tagjai, Horváth Imre külügyminiszter, Révész Géza altábornagy, hon­védelmi miniszter, Kossá István pénzügyminiszter. Dögei Imre földművelésügyi miniszter. Tagja volt az elnökségnek az MSZMP Központi Bizottságának több tagja, a társadalmi és tömegszerve­zetek vezetői, a munkásmozgalom régi harcosai, a tudományos, a művészeti és az irodalmi élet kiválóságai. Helyet foglalt az elnökségben J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, vala­mint A. V. Topcsijev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának főtitkára és M. Kotov, a hazánkban tartózkodó szovjet békeharcos küldöttség vezetője. Az emlékest közönségének soraiban helyet foglak a politi­kai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen vek a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Horváth Ferenc érdemes művész Majakovszkij Leninről szóló éposziból adott elő egy részletet, majd Rónai Sándor, az MSZMP intéző bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke mondott meg­nifitót, majd Somogyi Miklós, a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének elnökei az MSZMP intéző bizottságának tagja mondott beszédet. Somogyi Miklós beszéde Ma szerte a világon Vlagyi­mir Iljics Leninre, a világ pro­letariátusának lángeszű vezérére és tanító mesterére emlékezik a béke és a haladás, a szabadság és a szocializmus sokszáz millió hive — kezdte beszédét Somogyi Miklós.' I ' l Az imperialisták és tudós la­kájaik azt prédikálták, s prédi­kálják ma is, hogy a tőkés rend­szer megváltoztathatatlan, hogy a munkásoknak, mint valami kifürkészhetetlen isteni akaratba, bele kell nyugodniok a kapita­lista rend megingathatatlanságá­ba. Marx erre azt felelte: Nem! És Lenin a marxizmus tovább­fejlesztésével megmutatta a pro­letáriátus győzelmének útját, megteremtette a proleláriátus felszabadulásának döntő fegy­verét, szervezőjét és vezetőjét: a kommunista pártot, és a szov­jethatalom létrehozásával a gya­korlatban bizonyította be a pro­letárdiktatúra, a munkáshatalom életképességét, s felsőbbrendű­ségét. A leninizmus történelmi igaz­ságát bizonyítja a magvar nép sorsának alakulása is. Mi, ma­gyarok büszkék és boldogok va­gyunk, hogy hazánk méltó és megbecsült helyet foglal el a szocialista világrendszerben, a szocialista tábor országainak testvéri közösségében. S a mai ünnepi évfordulón különös erő­vel kell emlékeznünk Leninnek azokra a tanításaira, amelyek számunkra, magyarok számára éppen most nagyon is idősze­rűek. Az imperialisták által szerve­zett véres ellenforradalmi puccs­kísérlet óta még alig néhány hó­nap telt el. Még szemünk előtt van az ellenforradalmi bandák által okozott rombolás és pusz­títás, még elevenen élnek em­lékezetünkben a fasiszta gonosz­tevők és gyilkosok rénjtettei, még érzékenyen érezzük gazda­sági életünkben az ellenforrada­lom kártékony és romboló ha­tását, még nincs mindenütt tel­jes rend az agyakban és szívek­(Folytatás a 2. oldalon.) Az Elnöki Tanács határozata a karhatalom érdemeinek elismeréséről Szombaton délelőtt ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombaton délelőtt Dobj István elnökletével ülést tartott. Az Elnöki Tanács a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány javaslata alapján ha­tározatot hozott a karhata­lom érdemednek elismerésé­ről. Megvitatta és— az ország­gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának módosító javaslatait figye­lembe véve — elfogadta az Elnöki Tanács az állami tu­lajdonba vett házingatlanok­kal kapcsolatos egyes kérdé­sek rendezéséről szóló tör­vényerejű rendelettervezetet. * Az ülésen elfogadott, a ma­gyar levéltárügy irányításá­ról szóló törvényerejű rende­let kimondja, hogy a levéltá­rák országos központjának önálló hatósági jellege meg­szűnik és a Művelődésügyi Minisztérium szervezeti egy­ségeként folytatja működé­sét. Az Elnöki Tanács ülésén hozott jogszabályok a Ma­gyar Közlöny vasárnapi szá­mában jelennek meg. A karhatalom érdemeinek elismeréséről szóló határozat szövege a következő: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elismerését fejezi ki és köszönetét nyilvánítja a karhatalom minden beosz­tottjának és parancsnokának a népköztársaságunk, népi demokratikus rendünk ellen intézett ellenforradalmi tá­madás leverésében, az ellen­forradalmi bandák felszámo­lásában, a szocializmus vív­mányainak védelmében ta­núsított hősies és önfeláldozó magatartásáért. A karhatalom beosztottjai és parancsnokai a munkás­osztály, a dolgozó nép legjobb fiai, életüket nem kímélve, sokszor rendkívüli nehézsé­gek között harcoltak népi ha­talmunk megszilárdításáért, a békés építőmunka feltételei­nek megteremtéséért, a társa­dalmi tulajdon, a dolgozók életének és vagyonának meg­védéséért. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a karhatalomban szolgálatot teljesítők helyt­állásának elismeréséül az alábbiakat határozza: 1. A fegyveres testületek hősi halottjait tisztté kell ki­nevezni, illetve a tiszteket magasabb rendfokozatba kell előléptetni és ellátatlan hoz­zátartozóik részére kivételes nyugdijat kell biztosítani. A hősi halottak árváit a közép- és felsőiskolai, vala­mint egyéb tanintézeti fel­vételeknél előnyben kell ré­szesíteni. 2. A karhatalomnak a népi hatalom védelmében hősies, önfeláldozó fnagatartást ta­núsító tagjait kitüntetésben kell részesíteni, illetve ré­szükre emlékérmet kell ala­pítani és adományozni. 3. A fegyveres testületek tisztikarát elsősorban a kar­hatalomban szolgálatot telje­sített, illetve a karhatalom és a fegyveres testületek megszervezésében, irányítá­sában részt vett és jelentős érdemeket szerzett tisztekből kell kialakítani. 4. A munkahelyükre visz­szatérő volt karhatalmista beosztottak karhatalmi szol­gálata tartalékos katonai szolgálatnak minősül, ré­szükre a bevonulásuk előtti, vagy azzal egyenértékű mun­kakört kell biztosítani. 5. Azokat a személyeket, akik a karhatalomban szol­gálatot teljesítettek, illetve a karhatalom és a fegyveres testületek megszervezésében részt vettek, a pályázat út­ján elnyerhető munkakörök odaítélésénél, ha egyébként egyenlő feltételekkel rendel­keznek, előnyben kell része­síteni. 6. Az Elnöki Tanács az el­lenforradalom leveréséért ví­vott harcokban kitűnt ezre­deknek az alábbi elnevezést adományozza: A B. M. karhatalmi ezre­dének: Budapesti karhatal­mi forradalmi ezred. A 37. lövész ezrednek: 37-es budapesti forradalmi ezred. A H. M. karhatalmi ezred­nek: Forradalmi honvéd tiszti ezred. Budapest, 1957. április 20. L DOBI ISTVÁN S. k„ a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KRISTÓF ISTVÁN s. k., a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára Lenin nevével... „Lenin elvtárs?.. ." Mi, mai követők, új idők harcosai, már nem mondhattuk így ki a szót, számunkra már megszólítást nem várva, néma ajakkal zárja magába a '87 éve született Vladi­mír Iljicset a moszkvai mauzóleum üvegkopor­sója. Mi már nem állhatunk jelentéssel elé, és nem hallhatjuk mire int bennünket. Mégis ép­pen mai napjainkban, mai munkánkban és tette­inkben ö az, ahinel: szavára legjobban figyelünk, s akinek mintegy felelősséggel tartozunk. Élőbb, mint bárki más, mert él és egyre dia­dalmasabb az az eszme, amelynek vezére, apostola, lángeszű harcosa és valóraváltója volt. Fényképét nézzük, mint egykor a költő, aki­nek szobája csendjébe viták, kemény küzdel­mek viharát idézte keményükaratú szemsugara. S látjuk, amint ott él „homloka ráncában az emberiség", a dolgozó emberiség, amelynek gondja, szívverése egy az övével, s amelyért — tőle elválaszthatatlanul küzdve — egész éle­lét áldozta. Viharzó tenger legmagasabb, leg­erősebb hatalmas hullámaként hömpölygött együtt élete a néppel, s hordozta, vitte előre a közös ügyet, az elnyomottak, a kisemmizettek boldogulásának ügyét. Nem egy népé Lenin, minden nép a magáé­nak fogadta, mint ahogyan ö is magáénak érezte minden nemzet proletárjának gondját, nyomorúságát. Magáénak érezte a mi népün­két, a magyar proletariátusét is. Históriánk aranyló lapjai, amelyek az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság dicsőségét hirdetik, büszkén őrzik azt a levelet, amelyet a magyar munliá­sokhoz intézett. „Legyetek szilárdak és a győ­zelem a tiétek lesz!" — hangzott buzdító szava. S a győzelem, ha késve is, ha sok keserves gyötrő esztendő után is, csak eljött, — a győze­lem a munkásoké, a proletariátusé lett ebben az országban. „Legyetek szilárdak..." — üzente Lenin elvtárs a magyar munkásoknak, a magyar nép­nek 1919-ben. S vajon nem ezt üzente, nem ezt üzeni-e most is, amikor az ellenforradalom fojtogató, mérges indáitól kellett megszabadí­tani fiatal munkáshatalmunk testéi? De kár, hegy az elmúlt esztendőkben annyiszor meg­feledkeztünk róla! Mert hiszen nem azért ke­rekedhetett-e fel ideig-óráig az ellenforradalom, mert az elmúlt néhány évben népünk egyes vezetői letértek a lenini útról? Nem az ebből adódó bajokat használták-e fel ellenségeink a maguk hasznára, s fordították éppen azok ellen, akiknek nevében szónokolni merészeltek? S nem azért zavarodhattak-e meg soraink egy pilla­natra, mert nem kellő erélhjel, friss bátorság­gal emeltük fel az osztályharc kemény fegyve­rét, hogy lecsapjuk vele az undok ellenforra­dalmi sárkányfejet? S ma is, ha ki akarunk igazodni a jövőbe, népünk boldogulásába vezető úton a problé­mák sűrűjében, akkor Lenin, az élő, vezérlő Lenin az igazi útjelzőnk, iránymutatónk. Benne testesül meg az igazi marxizmus, hiszen mély­rehatoló ember-, társadalom- és történelemis­meretével ő fejlesztette tovább Marx és Engels új korszakot teremtő tanításait. A marxizmus alkotó alkalmazása minden időkre figyelmez« tető életéből. Lenin köztünk él, vezet bennünket, mai mar gyar kommunistákat is. Vele, az ö vezérlésével harcolunk, amikor küzdünk a marxizmustól való minden elhajlással, ferdítéssel szemben, ö vezérel bennünket, amikor ma harcol hirde­tünk mindenfajta opportunizmussal, annak minden árnyalatával, áramlatával, a „nemzeti kommunizmus" hamis jelszavával szemben. S az ö szavára erősítjük megújhodott pártunkatj amely nélkül lehetetlen lenne a győzelem* amely nélkül elérhetetlen vágyálom lenne a szocializmus megvalósítása. S az ő szellemé­ben cselekszünk, amikor erősítjük a munkás* osztály hatalmát, a munkásosztályét, amely a forradalom törzse, sikereink legfőbb biztosítékai Ez az erő azonban csak akkor teljes, ha hűsé­ges szövetségben harcol a dolgozó parasztság* gal és fegyvertársul hívja a néphez hű értelmi* séget is. Lenin mondta, hogy a burzsoázia a forradtv lom és a munkásmozgalom ellen folytatott harcban két módszert alkalmaz: az erö­szakot, az erőszakos leigázást és a mun­kásosztály 'sominak bomlasztását. Nem tanúi voltunk-e mindkettőnek éppen a közelmúltban is? De hogy mindkét módszer lehetőségét el­vegyük, következetesnek és megalkuvás nélkü* lineli kell lennünk. Keményen, szilárdan és ret* tegés nélkül kell alkalmaznia népi államunk­nak minden ellenségével szemben a proletár­diktatúra roppant erejét. Hadd ismerkedjenek meg ezzel a kemény ököllel mindazok, akik támadni mernek ellene. Ebben nem lehet kí­mélet, mert egész népünk jövőjéről van szó. Nem adhatunk hatalmat azok kezébe, akik a tőkések, idegen elnyomók érdekében visszaél* nek ezzel a hatalommal. A munkásosztály, a becsületes, dolgos tömegek soraiban pedig szün­telenül hirdetnünk kell a marxizmus—leniniz­mus igazságait. Ez az a vért. amely védelmet nyújt számukra a megtévesztőkkel, a gyaláz* kodókhal szemben. Ki érhetné fel ma Lenin emberi nagyságát, a történelem évszázadaiban kiemelkedő alakját? Erre a nagyságra azonban éppen az jellemző, hogy mindenkor világos és érthető az egyszerű emberek, a dolgos hétköznapok tömegei szá­mára is. Lenin egész egyénisége ezt az egysze­rűséget formázta, s egész élete elszakíthatatlan az egyszerű emberek gondjaitól, örömeitől, bá­natától. Nem véletlen, hogy türelmességéröl, fi­gyelméről, az apró ügyekkel való törődéséről annyi kis történet él ma is közszájon. Születésének évfordulóján méltán érezhetjük úgy, hogy köztünk él ma is. De akkor él iga­-án. ha tanítását követjük. Akkor mondhatjuk Majakovszkij szavaival mostani ünnepünkön: J.enin elvtárs, — füstös üzemeinkben —, » a havas tarlókon — ön itt van vélünk. Az ön nevével, a szívével szívünkben — eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk..." L Zj május elsejei jelszavai Egy hét nemzetkösi eseményei Közlemény a fagykárokról Szeged készül májas 1 meg­ünneplésére íhIB Mennyit fizet a lottó? (

Next

/
Oldalképek
Tartalom