Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-20 / 92. szám

TlLÁG PROLETÁRJAI, EGYEStJLJETEKI A kommunisták a nép javára, velük együtt végrehajtják a feladatokat A szegedi járás pártaktlvistái tegnap délelőtt 9 órai kez* ^ dettel tanácskozást tartoltak Szegeden, a Szabadság Filmszínházban. A pártaktíván a járás minden területéről jelen voltak a kommunisták, és harcos kiállásukkal, áldozatos munká­jukkal, tettek hitel amellett, hogy a nép valódi és igazi érdekeiért munkálkodnak. A lelkes tanácskozás megmutatta azt is. hogy a járás kommu­nistái a szó valódi értelmében egységesen sorakoznak fel az MSZMP 'Központi Bizottsága mögött, és tevékenykednek a dolgo­zók javát szolgáló határozatok végrehajtásáért. Iiosszú esztendők óta nem tartottak ilyen lelkes, harcos és népes pártaktivát a já­rásban, mint tegnap. A tanácskozáson részt vett es felszólalt Sán­dor József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Ott volt Németh Károly elvtárs, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP megyei intéző bizottságának titkára. A beszámoló A "tanácskozást Dombi Gyula elvtárs nyitotta meg, majd Rózsa István elvtárs, az MSZMP Szeged járási in­téző bizottságának titkára tartotta meg beszámolóját. Hangoztatta, hogy az ellen­forradalom idején a szegedi járásban is a kulákok, volt csendörök és horthysta kato­natisztek, deklasszált elemek álltak az élre. Vázolta, mi­iyen pusztítást végeztek, ho­gyan fenyegették, hurcolták és verték meg a becsületes, egyszerű embereket. Rámuta­tott, hogy az ellenforradalom­hoz nem csatlakoztak a be­csületes dolgozó parasztok. A továbbiakban szólt a já­rás gazdasági helyzetéről. Megnövekedett a dolgozó parasztok termelési kedve. Jelentősen javult az adófize­tésben az állampolgári fegye­lem. Az ország gazdasági helyzete általában azonban nem kielégítő. A jogosan fel­emelt bérek mögött az üze­mekben nincs megfelelő ter­melési érték. Gazdasági hely­zetünk rendbehozásához nagy jelentőségű a szocialista or­szágok, elsősorban a Szovjet­unió baráti segítsége. Ám a saját magunk jó, be­csületes munkájával kell rendet teremteni a gazda­sági kérdésekben. A továbbiakban részlete­sen szólott a magyar—szov­jet tárgyalások és határoza­tok jelentőségéről. — Az ellenforradalmi ese­mények — folytatta Rózsa elvtárs — megtanítottak ben­nünket arra, hegy mi a jelen­tősége a proletár internaci­onalizmusnak. A Szovjetunió az elmúlt év őszén ismét segítségünkre sietett és biztosította a ma­gyar nép és hazája szabad­ságát, függetlenségét. A beszámoló ezután részle­tesen taglalta a pártépítés kérdéseit. A tághatárú járás valamennyi községében erő­södnek és egyre hatékonyab­ban működnek a pártszerve­zetek, amelyek az ellenforra­dalommal vívott harc tüzé­ben születtek. A járásban 72 pártalapszervezet működik jelenleg, 1214 párttaggal. A párttagság egységes, har­cos és lelkes. Zömüket munkások, tsz-ta­gok, dolgozó parasztok alkot­ják, ám ott vannak soraik­ban a legöntudat05abb értei­miségiek is. Megtalálhatók az MSZMP-alapszervezetben olyanok is, akik eddig pár­tonkívüliek voltak. A beszá­moló felhívta a figyelmet, hogy nagy gondot kell fordí­tani a párt összetételére, él­csapat jellegének szilárdítá­sára. Nagy gonddal kell elvégez­ni a volt MDP-ből az MSZMP-be való átigazolá­sokat. Május l-ig végezzék el az át­igazolásokat mindazoknál, akik megfelelnek a párttag­sággal támasztott követelmé­nyeknek. Üjból beszélgetni kell tehát az arra érdemes volt MDP-tagokkal és ki­kérni véleményüket. Az MSZMP-be nem kerülhetnek az ingadozók, az alakoskodók, a karrieristák. A pártéletben ne enged­jünk teret az opportuniz­musnak és a szektarianiz­musnak. Nem tűrhető az elvtelen int­rika, a személyeskedés, ami például Bordányban is az erők egységére káros hatás­sal volt. Föladat az is, hogy minden párttagnak legyen pártmeg­bízatása, és segítsenek a fel­adatok végrehajtásában. Az kell, hogy az emberek között hallas­sák szavukat a kommunis­ták, s türelmesen beszélgessenek velük. A kommunisták bát­ran kiállhatnak, mert velük az igazság. A kommunisták­nak a tanyavilágba is el kell jutnick és nagyon őszintén szót kell váltaniok a dolgozó parasztokkal, mert így nö­vekszik a bizalom. (Folytatás a 2. oldalon.) SzavakkaB — tettekkel Sok, nagyon sok ma a dolgunk. A régi, nagyrészben hibás gazdaságpolitika követ­kezményeit, az ellenforradalom okozta ká­rokat kell helyrehoznunk, megszüntetnünk.. Az ellenforradalom a nagy nehézségekkel küzdő népgazdaságunkat a pusztulás szé­lére sodorta. Kívülről d stocialista országok siettek segítségünkre, belülről pedig a kom­munisták vették kezükbe az ország vezeté­sét, s nem is eredménytelenül. A külső segítséggel, a barátok támogatásával, a kommunisták vezetésével talpraálltunk, előbb, mint közvetlenül az ellenforradalmi napok után gondoltuk. Az első három hó­nap termelési eredményei bizonyítják, hogy a korábban várt eredményeket túl­szárnyaltuk. Ez pedig további reményekre jogosít, mert a magyar munkások, parasz­tok nagy tömegei ismerték fel, s napról napra többen ismerik fel, hogy mit akart az ellenforradalom, s mit akarnak a kom­munisták. E felismerés pedig cselekedettel párosult, összefogtak a párttal és a kor­mánnyal. Ez az összefogás pedig felemel­kedésünk hajtó motorja. Eredményeink szépek, örvendetesek, de távolról sem lehetünk annyira elégedettek, hogy megállva nagyot szusszantsunk és azt mondjuk: révbe jutottunk. Nem! Még na­gyon sok tennivalónk, nagyon sok mtin­kánk van. Ebben a munkában pedig foko­zottan szükség van a nagy lelkesítő, moz­gató erőre, a kommunisták példamutatá­sára. A napirenden lévő nagy feladataink végrehajtása megkívánja a párttagoktól teljes odaadásukat, szilárd helytállásukat. Ha valaha szükség volt arra, hogy helyén legyen a kommunisták szíve és esze, hogy ne csak beszéljenek arról, mit, hogyan kell csinálni, akkor most szükség van arra, hogy tettekkel is mutassák meg ezt a: ho­gyant. Miféle példamutatást, miféle helytállást vár most a párt az üzemben dolgozó kom­munistáktól? Mindenekelőtt példamutatást a fegyelemben. Az ellenforradalom követ­kezményeként meglazult munkafegyelem még ma is gátolja a gyorsabb előrehala­dást. A kommunistáknak kall megértetniük elsősorban társaikkal, hogy a lógás, a szi­mulálás. a termelési előírások be nem tar­tása súlyos anyagi kárt okoznak népünk­nek. Szavakat és tetteket vár a párt a kommunistáktól. Szavakat — vagyis felvi­lágosító munkát, s a javíthatatlanok, az el­lenség leleplezését a dolgozók előtt.' Tette­ket — vagyis fegyelmezett, lelkiismeretes munkát. Sajnos, ma még nem érti meg mindenki, hogy az állam anyagi erői végesek: bár­mennyire szeretné a párt, a kormány gyor­sabban, határozottabban javítani a dolgo­zók életszínvonalát, nem költhet el többet, mint amennyi rendelkezésére áll Ahhoz pedig, hogy több álljon rendelkezésre, nemcsak a kormány törekvésére van szük­ség, hanem elsősorban maguknak a dolgo­zóknak kell, ezt jobb munkájukkal megte­remteniük. Persze, az életkörülmények 1 megjavítása nemcsak attól függ teljesen, hogy milyen gyorsan termelünk, hanem at­tól is, hogy milyen költséggel. Ezért vár a párt példamutatást a kommunistáktól a ta­karékosság érdekében, a pazarlás ellen folyó harcban is. Nem ritkán még ma is sok helyen fellelhetjük a pazarlást a ,.jó­tékonyság" ürügye alatt. Egyes helyeken drága anyagot olcsóbban juttatnak a mun­kásoknak, hogy népszerűséget szerezzenek. Az ilyen „jótékonyságok" mögött legtöbb esetben megtaláljuk a vezető állásban lévő ellenséges elemek tudatos tevékenvségét. A kommunista legyen ebben az esetben is a dolgozók lelkiismerete, aki nem nézheti az anyagpocsékolást, a nép vagyonának el­herdálását. Mutassunk példát, s állítsunk követel­ményeket a munkások elé. Arról azonban sohase feledkezzünk meg. hogy a lehető­ségekhez mérten mindig javítsuk élet- és munkakörülményeiket. Hogyan, s miként? Azt mondjuk, a kormány abból és annyit adhat, amennyi rendelkezésére áll. Ez igaz, így van, de nem minden anyagi és szociá­lis stb. probléma megoldása függ csak a felső vezetéstől. Az élet sok problémájá­ban a munkás nem is a kormánytól, nem az államtól, hanem közvetlen környezeté­től, vezetőitől, párt- és szakszervezeti veze­tőktől vár segítséget. Sok és sokféle ki­sebb-nagyobb gond fordulhat elő egy em­ber életében és ahány előfordul, annyiszor és annyiféleképpen adhatnak segítséget helyi vezetőink. A segítés nagyon sokszor vem a pénzen múlik, nem az anyagi eszkö­zöktől függ, hanem attól, hogy embersége­sen foglalkoznak-e a dolgozók problémái­val. Ezért hangsúlyozzuk, hogy anyagi le­hetőségeink korlátozottak, de az emberség „lehetősége" korlátlan. A kommunista párt- és gazdasági veze­tőket sarkallja állandóan az a tudat, hogy az egyszerű ember figyelemmel kiséri, számíthat-e mindennapi gondjaiban veze­tőinek támogatására. Ha látja, hogy bizha', akkor tudja, hogy a „nagy kérdésekben", az országos feladatok megoldásában is az ö érdekeit szolgálják. Tekintse minden kommunista legszen­tebb kötelességének, hogy tudása legjavá­val, minden erejévél, a nehézségek leküz­désével, a szebb holnapért küzdjön. Tö­rődjünk szüntelenül a termelés problémái­val, de segítsük orvosolni a munkások egyéni, személyes bajait, gondjait, hogy a dolgozók élete napról napra boldogabb le­gyen. Munkánk nem lesz eredménytelen, mert belőle szövődik a legnagyobb: a bi­zalom. II. évfolyam, 92. szám Ma nyitják meg a Lenin-emlékkiállítást a Közművelődési Palotában A hagyományos Lenin-ün­nepségekhez méltó könyv- és dokumentumkiállítást rendez a városi Somogyi Könyvtár a Közművelődési Palota ku­polacsarnokában. A most rendezett kiállításon megte­kinthető az eszmeileg össze­függő másik két korábbi ki­állítás is: a szegedi Tanács­köztársaságról és az április 4-i évforduló megemlékezése. A két korrábi kiállításon megtekinthető néhány féltve őrzött ritkaság is, például a ma már csak egyetlen pél­dányban fellelhető Manó Miltiadesz alkotta híres pla­kát, a puskára támaszkodó vörös katona. A most megnyí­ló kiállítás széles skálájú anyagának külön érdekessé­ge az idegen nyelvű gazdag gyűjtemény és a legkorábbi magyar nyelvű Lenin-kiad­vány egy-egy ritka példánya. A nagyszabásúnak ígérkező kiállítás anyagát több tárló­csoportban helyezik el. A Le­nin-kiállítást ma déli 12 óra­kor Dénes Leó elvtárs nyitja meg, amelyre az érdeklődő közönséget szeretettel várja a rendezőség. Koszorúzási ünnepség Tömörkény halálának 40. évfordulóján Április 24-én, szerdán lesz Tö- Halálának 40. évfordulója ak­inörkény István halálának 40. kalmából az Ismeretterjesztő évfordulója. Tömörkény a Sze- Társulat április 24-én, szerdán ped vidéki dolgozó nép életének déli 12 órakor koszorúzási ün­élesszemű írója, hősei kétkezi népségét rendez a Belvárosi te­niunkások. parasztok, tiszai ha- metőben, Tömörkény István jósok, kubikosok, szegényembe- ^sírjánál. Az évforduló alkalmá­rek. Egyes írásaiban eljutott a val elhelyezik a megemlékezés társadalmi kérdések lényegének koszorúját a Tömörkénv István felismeréséig. Leánygimnázium tanulói is, Döntő szakaszukhoz érkeztek a leszerelési tanácskozások Ara: 50 fillér Szombat, 1957. április 20. EGY KIS »PIACFIA« Szovjet motor'Tollerek Meddig f?r:anak nyílva sz üzletek húsvitkor? :jjj}i A mi igazságunk m Egész heti rádióműsor i Tavasz-virágos, színes kendőkkel, falvédőkkel játszik az áprilisi szél a Marx téri piacon. A hagyományos szegedi hetipiacok egyik jellegzetessége a portékáját kínál­gató kendőárus. Aki nagyon kedves ajándékot akar hazavinni a jólsikerült piacos nap után, az okvetlenül felkeresi a kendő sök „standját".

Next

/
Oldalképek
Tartalom