Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-16 / 88. szám

Jön az üstökös!",/^ Az üstökösök mindig izgatták lócsillagoktól könnyen megküer emberek fantáziáját. A régi lönböztethetjük. •ilágkép híveinek szemében az A Tudományos Ismeretterüstökösük holmi szeszélyes égi jesztő Társulat az üstökös iránt vándorok, amelyek kényük- tanúsított nagy érdeklődés kikedvük szerint jönnek és tüunek el. Mintha csak azért volnának, hogy időnként megrémítsék az emberiséget. Az újabb csillagászati kutatások Newton nyomán kezdték tisztázni az üstökösök pályafutását meghatározó természeti törvényeket. Mégis egy-egy üstökös feltűnése nagy szenzációt, sőt rémüelégftésére, s az üstökössel kapcsolatban még ma is élő, sok babonás tévhit eloszlatása céljából április 18-án, csütörtökön és 19-én, pénteken este 6 órai kezdettel „Jön az üstökös" címmel előadást rendez a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. Előadó Kunfalvi András tanár, a TIT bemutató csillagdájának vezetője lesz. Az előadás után letet szokott kiváltani, a babo- filmvetítést rendeznek. Jegyek a nás emberek a világvégét szok- művelődési Otthonban ták emlegetni. A szenzációt hajszoló nyugati burzsoá sajtó egy új üstökös feltűnésévei kapcsolatban azzal rémítgette olvasóit, hogy a Föld felé rohan, s könnyen összeütközhet a földdel. A csillagászok megcáfolták ezt a badarságot, s számításokkal, megfigyelésekkel kimutatták, hogy az Arend-Roland üstökös Földünket messze elkerült', s csóvája sem irányul felénk. Az igaz, hogy az előrejelzett fényességadatok szerint szabad szemmel is feltűnő jelenség lesz az éjszakai csillagos égen, s az álf IT titkárságán elővételben válthalók. Biztosithatók a méhek is A méhészeknek évtizedek óta hangoztatott kívánsága volt, hogy más állatokéhoz hasonlóan, tegyék lehetővé a méhek biztosítását. Az Állami Biztosító hajlandó — egyelőre egy évi próbaidőre — a méhek biztosítását is elvállalni. Részletesebb felvilágosítást a méhbiztosításról a földmű vesés méhészszövetkezetek, továbbá a méhészcsoportok adnak. Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ a csoport- és szövetkezeti tagok biztosítási díját kamatmentesen előlegezi úgy, hogy azt a szerződött méz elszámoláskor vonják le. Bürokratikus ízlés Minden bizonnyal helyes rendelkezés következménye, hogy leltári számmal látják el a köztulajdonban lévő tárgyakat és ezt nem is kifogásolom. De a kivitelezés módja egyenesen megdöbben, tett, amikor a minap a BeloA presszó sarkában Tavaszodik az idő, melegszik a dolgozószoba is. Időnkint elönti az embert az álmosság. Lemegy hát a presszóba, hogy egy dupla feketével igyekezzen agytekervényeinek sejtjeit fokozottabb mtmkálkodásra ösztökélni, A dupla sokáig készül, az ember bámészkodik kifelé az ablakon, a mellette levő asztalnál beszélgetnek, j az ember akaratlanul is odafigyel. Folyik • panaszkodás. — Ez borzasztó, kérlek! Leváltották X-et, mégis csak disznóság, hogy mindig a kisembereket ütik, az a piszok Y, az tokkal nagyobb ellenforradalmár volt, s még mindig a helyén van. Megkapom a feketét, megiszom, fizetek, s visszafelé bandukolok, magam is eltűnődöm a hallottakon. Bizony-bizony, van úgy. hogy a sors néha mellépüföl. Mivel hogy a napok melegek. másnap is elmegyek egy feketére. A presszó sarkában megint ülnek. A kefekete megint sokáig szül, megint hallgatok. — Borzasztó kérlek, hogy mik történnek. Leváltották Y-t, mégis csak disznóság, hogy mindig a kisembereket ütik. Az a piszok Z még most is a helyén van, pedig sokkal nagyobb fasiszta volt. Harmadnap a következőképpen üti meg fülemet a panasz: — Ez borzasztó kérlek, hogy mik történnek! Leváltották Z-t, mégis csak disznóság, hogy mindig a kisembereket bántják, az a piszok W még még mindig a helyén van. pedig az sokkal ruigyobb fasiszta volt. Napokon keresztül folyik ez a panasz. Ahogy megfigyelem, mindig azt sajnálják, aki éppen a bűnhődés keserű poharát iszogatja, még ha az előtte való napon éppen neki kívánták is ezt a poharat. Eszembe jut egy régirégi sláger: „Szeressük egymást, gyerekek..." így aztán majd csak megszilárthil a proletárdiktatúra! ('—r) ianisz téri árkádok stílusos kovácsoltvas lámpáin is megláttam feltűnően éktelenkedni a számot és áramfeszültséget feltüntető táblákat. Ügy gondolom, nemcsak szegediek, hanem az idegenek szemében is ízléstelen a táblák elhelyezésének módja, kivéve a rendelkezést bürokratikuson „előírásnak megfelelő" kivitelezőket. Fel kell hívni erre a figyelmet, mert félő, hogy a sikeren felbuzdulva az árkádok szobrain is „feltűnő helyen" hasonlóan megjelenik a leltári tábla. Es ha már ott tartunk, hogy az árkádok lámpáival törődünk, nézetem szerint jobb lett volna, ha a számozás helyett — nem nagyobb munkával inkább az eltörött üvegeket pótolták volna. Ugy gondolom, hogy a táblák elhelyezésnek módja sem nekünk, szegedieknek, sem városunkat felkereső idegeneknek nem esztétikus látvány. Dr. KOVÁCS ENDRE, Orvosegyetem, Biokémiai Intézet Ui s&6uiel Uidtucális lolyéUat Moszkvában a Szovjetunió Külföldi Kultúrkapcsolatokat Ápoló Társasága kiadásában megjelent a "Kultúra és élet (Kultúra l zsiznv) c. folyóirat első sz. Az új lap megismerteti olvasóit a Szovjetunió népeinek életével, sok nemzetiségű kultúrájával. A folyó'natet orosz, angol, francia, német és spanyol nyelven jelentetik meg. Lukás főhadnagy kiterjedt levelezést is folytatott, kedveseinek fényképei egy egész albumot töltöttek meg, és volt egy ereklyegyűjteménye is, minthogy az utóbbi két évben bizonyos fetisiszta hajlamok fejlődtek ki benne. Volt néhány női harisnyakötője, sokféle bűbájos, hímzett kombinéja és batiszt zsebkendője, sőt még egy fűzője és néhány harisnyája is. — Ma szolgálatban vagyok — mondta Lukás — csak éjszaka jövök haza, vigyázzon mindenre és tegye rendbe a lakást. A legutóbbi szolgáin ma kiment a frontra egy menetszázaddal a gazembersége miatt. Miután közölte utasításait a kanárira és az angoramacskára vorwitkozóan. eltávozott, nem nndasztva el azonban, hogy az ajtóból meg néhány szól ejtsen a becsületességről cs a rendről. Távozása után Svejk mindent a legnagyobb rendbe tett a lakásban, úgyhogy, amikor Lukás főhadnagy éjszaka hazajött, bátran jelenthette neki: — Oberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hoey minden rendben van, csak a macska viselkedett pimaszul és felfalta a kanárit. — Hogyhogy? — mennydörögte a főhadnagy. — Oberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, a dolog így történt: én tudtam, hogy a macskák nem szeretik a kanárikat és nem hántják ökei. Ezért én össze akartam ismertetni őket, hogy abban az esetben, ha ez a bestia megpróbálkozna valamivel, én mindjárt kiporolhassam a bundáját, hogy amíg él, ne felejtse el, hogy egy kanárival hogy kell viselkedni, mert én nagyon szeretem az állatokat. Minálunk, a házban van egy kalapos, és ez úgy bedresszírozta a macskáját, hogy ez a macska felfalt neki azelőtt bárom kanárit, és most már egyet se. és a kaiuíri akár rá is ülhet. Én is meg akartam ezt próbálni, és kivettem a kanárit a hallikából és odaadtam, hogy szagolja meg. és még mielőtt észbe kaptam volna, ez a majom leharapta neki a fejét. En igazán nem vártam tőle ilyen gorombaságot. Még ha egy veréb lett volna, óberlaftnant úr kérem, akkor nem szólnék semmit, de egy ilyen szép, kis kanári, harzi-fajta. Es még milyen mohón zabálta a tollaival együtt, és közben dorombolt a gyönyörűségtől. Azt mondják, hogy a macskák nincsenek zeneileg kiművelve, és nem bírják hallgatni, amikor a kanári énekel, mert ezek a bestiák nem értenek ahhoz. En aztán leszidtam azt a macskát, de isten őrizz, hogy csináltam volna vele valamit, és vártam a főhadnagy urat, hogy tessék határozni, hogy mit kapjon ezért ez a dög, ez a rühes. Elbeszélése közben Svejk oly őszintén nézett a főhadnagy szemébe, hogy Lukás. aki először holmi durva szándékkal közelebb lépett hozzá, most visszahúzódott, leült egy székre és megkérdezte : — Mondja, Svejk, maga tényleg ilyen hatókör? — Oberlajtnant úrnak alázatosan jelentem — felelte ünnepélyesen Svejk — tényleg! Kiskoromtől fogva ilyen pechein van. Mindig arra törekszel:. hogy megjavítsak valamit, hogy jót tegyek, és sose jön ki belőle más, csak valami kellemetlenség nekem is meg a társaságomnak is. En igazán össze al artam ismertetni ezt a két állatot, hogy értsék meg egymást, és nem tehetek róla. hogy az egyik felfalta a másikat és fuccs volt az ismeretségnek. A Stupart-házban évekkel ezelőtt egy macska még egy papagájt is felfalt, mert ez a papagáj kinevette őt és utánozta a nyávogását. De a macskának nagyon szívós élete van. Ha azt tetszik parancsolni, hogy végezzem ki, akkor muszáj lesz, hogy ajtó között törjem ketté, mert máskülönben nem adja ki a páráját. Es Svejk a legártatlanabb arccal, s kedves, jámbor mosolyával előadta a főhadnagynak a macskák kivégzésének különböző módozatait, amelyeknek a puszta végighallgatása is kétségkívül az őrültekházába ju'tatott volna egy állatvédő egyesülelet. Közben olyan szakértelemről telt tanúságot, hogy Lukás főhadnagy elfelejtette a haragja és megkérdezte: — Maga ért az állatokhoz? Van érzéke hozzájuk és szereti őket.' Tokytstijwk" Az iskola nem valami különös épület, olyan, mint a többi a kíübekházi főtéren. Az idegein talán észrevétlenül menne el mellette, ha a falra szegezett tábla nem figyelmeztetné: iskola. Valamikor állítólag csárdaépület volt, pincéjében egy befalazott részre azt mondják, itt volt hajdanában Rózsa Sándor a la gátja. Igaz-e. vagy nem, én soha sem kutattam az állítás valódiságát. Még eletrássa koromban eihittem, és így maradt meg bennem a mai napig. Lelhet, hogy ezért, de azt hiszem a gyermekkorból rámmaradt, innen származó emlékek miatt vagyok olyan nagy tisztelője ennek az épületnek. Elfogódottsággal lépek be ajtóján, különösen abba a terembe, ahol a betűvetés nehéz munkájával életemben először ismerkedtem, hatéves koromban. Nem azért jöttem, hogy pontosan mérlegre tegyem, mikor voiit jobb iskolába járni, akkor, vagy most. Ma valami különös ügy hcesott ide: a hatodik osztály ügye. | Az OSZÍályiÓaftk Dotágó István mond— A tizennégy tanuló közül tíz bukásra áll. Akármit teszek, nem tudok eredményt elérni náluk. Miután röviden, de világosan vázolta a tényeket, rámnéz és hallgat. Ügy érzem, azt gondolja, az iskola kényes kérdéséről, bajáról tett perdöntő vallomást, s a további mindenféle kutatás, keresés felesleges, úgysem tudunk megállapítani semmi mást. Megdöbbent ez a keserű őszinteség, ezért óvatosan teszem fel valami hirtelen támadt belső nyomással a további kérdéseket. Mi lehet a baj? Olyan nehézségek tornyosulnak, amelyekkel nem tudnak megküzdeni? Rosszak a módszerek, vagy személyi fogyatékosságokról van szó? Elgondol koztak-e mér azon, mit kell ápolni a gyermekeknél és mit kell nyesegetni. Kerestek-e ezekre a kérdésekre választ itt az iskolában? Talán az érintettek tudnák elmondani legjobban. A pedagógusok, akik azonban most igen szűkszavúak. Nehezen nyilatkoznak. — Nehéz osztály ez, nem érdekli őket a tanulás — magyaráz az egyik tanár. — Nincs, amire építeni lehet, már az első években nem kaptak megfelelő tanítást. -— Ezt az igazgató mondja. Rend szerint védekezésül válaszolják az utóbbi megállapítást, ami igaz is és nem is. „Nehéz" osztály, mert az utóbbi években nem tanították őket kielégítően. Az alapot a számok szerint megkapták a harmadik osztályig, hisz egyesek, mint Keszeg Márton. Hódi Juliska, tiszta kitűnőre végeztek. Később azonban egyik tanító váltotta a másikat. Csak egy volt náluk két esztendőn át osztályfőnök, de ezt soha sem vették komolyan, a gyerekek távollétében még gúnyolták is. jjinüél az osztálynál, iskolánál a pedagógusok az elmúlt évek alatt csak átutazó vendégként szerepeltek. Nem maradt talán egy sem tovább egykét évnél. Ennyi idő alatt meg sem ismerhették tanítványaikat, szüleiket pedig csak látásból, vagy hallomásból. A falut pedig csak félig-meddig és máris mentek tovább. Többnyire „szolgálati érdekből" a járási tanács oktatási osztályának „tervszerű" munkája nyomán, vagy saját kérésükre és mentek tovább, s jöttek utánuk a következők. Hát lehet így nevelni gyermekeket, ha még csak nem is ismerik őket? Nem gyermek ismeret az. ha csak a nevét tudja a pedagógus. Nélkülözhetetlen a nevelőmunkában a gyermek, sőt még a csa'ád ismerete is, különösen a gyenge tanulóknál. Ahogy most óra alatt felelgetnek a tanító kérdésére, s ezt összevetve a korábbi kitűnő bizonyítványokkal, azt hiszem, „kirakat-osztályozás" volt a korábbi, a jó tanulmányi átlag érdekében. A számok — nem tehetnek róla —, csendesek, de azért sok mindent elmondanak és sok mindent el is hallgatnak. Lehet, hogy kaptak a tudás nélkül adott kitűnő jegyekért a pedagógusok olcsó dicséretet, jóllehet, egyengették ezek a jegyek néhány pedagógus pályafutását is. Azt hiszem, egyesek csak hivatalnokai voltak ebben a faluban e nemes foglalkozásnak. I

E-nézem hogyan felelgetnek ezek a ' hatodikosok, s végtelen keLLM A UatódíU a&zíálty lityié serűség fog el. — Na, Vikó Bandi, olvasd fel a házi feladatot. Kicsit mintha meglepődne, aztán ártatlan nyugalommal válaszolja: — Malomba köllött mönnl, nem csináltam mög. — Mcundd el te, Bálint Dezső, mi volt a lecke? A legényesen hátrafésült. Yékonyarcű gyerek előbb az ablakon néz ki, s csak akkor tekint előre, amikor a tanárnő figyelmezteti : — Ide nézz, nekem felelsz! A többiek lehajtott fejjel, összeráncolt homlokkal lapozgatják füzeteiket. A legényes haj szemükbe hullik, egy-egy mozdulattal hátra simítják. A fiúk többnyire felnőttes frizurát hordanak. A lányok között van olyan, aki már ondoláltait. De a kérdésre adott válasz gyenge felkészültségre vall. Nacsa, a kis "tudós«, már mondja is, csak úgy maga elé. Kezét nyújtja, felelésre jelentkezik. A kis Smajda lázasan lapozgatja füzetét, nem találja a leckét. Tekintetéből kiolvasom: "Én megcsináltam, de most nem találom". A tanító még azt is nehezein tudja kiszedni belőlük, hogy mirőa is volt szó az elmúlt órán. Amikor pedig mondatot kezdenek elemezni, s a kérdéseknél tűnődve nezegetik az asztal sarkát, segíteni szeretnék nekik. Ahogy nézem őket, itt a nyelvtan óráin, a régi iskoiateremben. a kis padok mellett átforrósit a felismerés: Milyen jó, hogy akkor hallgattam tanítóimra, mennyire igazat mondtak, hogy magadnak tanulsz. Vagy én is ilyen könnyelmű lettem volna? Nem, ez nem lehet — torkolom le magamben a kétkedést, mielőtt kikezdenék emlékeimet. I Miért nem szeretnek tanulni ezek a gyerekek'' Mit szeret például ez a kis Smajda? — Játszani — feieli sietve. Mit mondjak? Igaza van. Tizenkét éves és csintalan. A játék nagyon fontos neki és a többieknek is. Ha mondatot szerkesztenek, a futballt feltétlen beleszövik. Játszszon, ha van rá ideje. Csintalankodik? Nem baj, ez az egészség mutatója. Egészség'.'! Igen, de itt ezzel is baj van. Járvány, járványt ér. Most is a 14 közül tíz trachomás. Van olyan, aki az első félévben betegség miatt 23 napot hiányzott. Ha azt kérdik a kis Smajdától: — Miért nem tanulsz, buta maradsz. Könnyen felel. — Minek. Nekem mindegy — vonogatja a vállát. — Én paraszt leszek, anélkül is megélek. A könnyelmű válasz nem, de a biztonságérzet tetszik nekem. Bízik önmagában és a paraszti munkában. Ez azonban csak gyermeki önbizalom és fáj, hogy undorral beszél a tanulásról. Nyugtalanító egy 12 éves gyermeknél ez a „mindegy" felfogás. Ki törődik tanulásukkal? Elég, ha az iskolában számonkárik? Nem. Több kell ennél: a szülő és a pedagógus gyümölcsöző összefogása. Köztük pedig egészségtelen a viszony. Nem kutattam, kinek a hibájából, az azonban biztos, nincs elég megértés egyik részről sem. Sértödékenvek néhányan a szülők, de a tanítók közül is egyesek. Családot ritkán látogatnak. Ügy látom, nem is szívesen teszik. Valaki azt mondta rájuk, azért járnak „házalni", hogv honorálják egyéb formában is munkájukat Szóval: adjanak nekik valamit. Ebből a a rosszindulatú állításból általánosítottak, így ítélik meg a szülőket. Nem igaz, hogy a parasztcsaládok ne tisztelnék és becsülnék a nevelőket. Olyan érzésem támad, hogy ez mentegetőzés a nevelők részéről a mulasztás miatt. Miért nem figyelt fel erre a tanfelügyelet, a felsőbb szerv? Hogy ilyesmit is észrevegyenek, az ellenőrzés munkáját kell megjavítani. Mióta megszüntették a járási oktatási osztályt, és Vásárhelyről látják el a felügyeletet, két ízben voltak március hónapban a faluban. Helyesebben: az igazgatónál. Mennyire hasznos lenne, ha a szülőkkel, vagy a tanács vezetőivel is beszélnének esetenként. I Szomorú képet mutat osztály hatodik tanulmányi eredménye. Előreláthatóan az év végén négy, vagy öt gyermek jut tovább a hetedikbe. Ilyen nagy községben, mint Kübekháza, jövőre csak négy-öt gyermek jár majd hetedik osztályba. Mit tegyenek a pedagógusok? ök tanácstalanok. Panaszkodnak, többnyire egymásnak. Ez azonban annyit ér, mint a vetésnek az a néhány csepp eső. ami a reggeli órákban hullott. Többre, jóval többre, aktív cselekedetre van szükség. „Jó, termékenyítő esőre", a pedagógus munkában. A szántóföld öntözéséhez Kübekházán nem tudunk esőt fakasztani a fe'hökből. de a pedagógusok cs a szülők összefogását, az állami szervek segítségét meg kell teremtenünk. Ezért azt sem sajnálnám, ha a szép szó nem használ, és ha erre szükség van, bírságolnák is a nemtörődöm szülőket. Tudom, nincs könnyű dolguk egyáltalán a pedagógusoknak ezekkel a gyerekekkel. Vannak azonban elég sokan, megoszthatják a terheket. Mikor én ide jártam, ebbe az iskolába, öt tanító hat osztályt tanított. Most a nyolcra tizenegyen vannak. Elemezzék maguk is a tényeket, a hibákat, pedagógusok, szülők egyaránt. Ítéljék meg helyesen a dolgokat és — ha kell — ítéljenek önmaguk fölött is. %hogy tisztázni szeretném __________ előtt is a magam kérdéseket, s keresem a kiutat a kátyúból, a tizennégy gyermek jövőjéért való aggodalommal, úgy látom: nagyobb felelősségérzetet, gyermekszeretetet, tudást és odaadó szorgalmat kér cs követel a ktibekhá/.i általános iskola hatodik osztályának üeye. Afopw Pál