Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-16 / 88. szám

Jön az üstökös!",/^ Az üstökösök mindig izgatták lócsillagoktól könnyen megkü­er emberek fantáziáját. A régi lönböztethetjük. •ilágkép híveinek szemében az A Tudományos Ismeretter­üstökösük holmi szeszélyes égi jesztő Társulat az üstökös iránt vándorok, amelyek kényük- tanúsított nagy érdeklődés ki­kedvük szerint jönnek és tüu­nek el. Mintha csak azért vol­nának, hogy időnként megré­mítsék az emberiséget. Az újabb csillagászati kutatások Newton nyomán kezdték tisz­tázni az üstökösök pályafutását meghatározó természeti törvé­nyeket. Mégis egy-egy üstökös feltű­nése nagy szenzációt, sőt rémü­elégftésére, s az üstökössel kap­csolatban még ma is élő, sok babonás tévhit eloszlatása cél­jából április 18-án, csütörtökön és 19-én, pénteken este 6 órai kezdettel „Jön az üstökös" cím­mel előadást rendez a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. Előadó Kunfalvi András tanár, a TIT bemutató csillagdájának vezetője lesz. Az előadás után letet szokott kiváltani, a babo- filmvetítést rendeznek. Jegyek a nás emberek a világvégét szok- művelődési Otthonban ták emlegetni. A szenzációt hajszoló nyu­gati burzsoá sajtó egy új üstö­kös feltűnésévei kapcsolatban azzal rémítgette olvasóit, hogy a Föld felé rohan, s könnyen összeütközhet a földdel. A csillagászok megcáfolták ezt a badarságot, s számításokkal, megfigyelésekkel kimutatták, hogy az Arend-Roland üstökös Földünket messze elkerült', s csóvája sem irányul felénk. Az igaz, hogy az előrejelzett fényes­ségadatok szerint szabad szem­mel is feltűnő jelenség lesz az éjszakai csillagos égen, s az ál­f IT titkárságán elővételben válthalók. Biztosithatók a méhek is A méhészeknek évtizedek óta hangoztatott kívánsága volt, hogy más állatokéhoz hasonló­an, tegyék lehetővé a méhek biztosítását. Az Állami Biztosító hajlandó — egyelőre egy évi próbaidőre — a méhek biztosí­tását is elvállalni. Részletesebb felvilágosítást a méhbiztosításról a földmű ves­és méhészszövetkezetek, to­vábbá a méhészcsoportok ad­nak. Az Országos Méhészeti Szö­vetkezeti Központ a csoport- és szövetkezeti tagok biztosítási dí­ját kamatmentesen előlegezi úgy, hogy azt a szerződött méz elszámoláskor vonják le. Bürokratikus ízlés Minden bizonnyal helyes rendelkezés következménye, hogy leltári számmal látják el a köztulajdonban lévő tárgyakat és ezt nem is kifo­gásolom. De a kivitelezés módja egyenesen megdöbben, tett, amikor a minap a Belo­A presszó sarkában Tavaszodik az idő, me­legszik a dolgozószoba is. Időnkint elönti az embert az álmosság. Lemegy hát a presszóba, hogy egy dupla feketével igyekezzen agy­tekervényeinek sejtjeit fo­kozottabb mtmkálkodásra ösztökélni, A dupla sokáig készül, az ember bámészkodik kifelé az ablakon, a mellette le­vő asztalnál beszélgetnek, j az ember akaratlanul is odafigyel. Folyik • pa­naszkodás. — Ez borzasztó, kérlek! Leváltották X-et, mégis csak disznóság, hogy min­dig a kisembereket ütik, az a piszok Y, az tokkal nagyobb ellenforradalmár volt, s még mindig a he­lyén van. Megkapom a feketét, megiszom, fizetek, s vissza­felé bandukolok, magam is eltűnődöm a hallotta­kon. Bizony-bizony, van úgy. hogy a sors néha mel­lépüföl. Mivel hogy a napok me­legek. másnap is elmegyek egy feketére. A presszó sarkában megint ülnek. A ke­fekete megint sokáig szül, megint hallgatok. — Borzasztó kérlek, hogy mik történnek. Levál­tották Y-t, mégis csak disz­nóság, hogy mindig a kis­embereket ütik. Az a pi­szok Z még most is a he­lyén van, pedig sokkal na­gyobb fasiszta volt. Harmadnap a következő­képpen üti meg fülemet a panasz: — Ez borzasztó kérlek, hogy mik történnek! Le­váltották Z-t, mégis csak disznóság, hogy mindig a kisembereket bántják, az a piszok W még még mindig a helyén van. pedig az sok­kal ruigyobb fasiszta volt. Napokon keresztül folyik ez a panasz. Ahogy megfi­gyelem, mindig azt sajnál­ják, aki éppen a bűnhődés keserű poharát iszogatja, még ha az előtte való na­pon éppen neki kívánták is ezt a poharat. Eszembe jut egy régi­régi sláger: „Szeressük egymást, gyerekek..." így aztán majd csak megszilár­thil a proletárdiktatúra! ('—r) ianisz téri árkádok stílusos kovácsoltvas lámpáin is meg­láttam feltűnően éktelen­kedni a számot és áramfe­szültséget feltüntető táblákat. Ügy gondolom, nemcsak sze­gediek, hanem az idegenek szemében is ízléstelen a táb­lák elhelyezésének módja, ki­véve a rendelkezést bürok­ratikuson „előírásnak megfe­lelő" kivitelezőket. Fel kell hívni erre a figyelmet, mert félő, hogy a sikeren felbuz­dulva az árkádok szobrain is „feltűnő helyen" hasonlóan megjelenik a leltári tábla. Es ha már ott tartunk, hogy az árkádok lámpáival törődünk, nézetem szerint jobb lett vol­na, ha a számozás helyett — nem nagyobb munkával in­kább az eltörött üvegeket pótolták volna. Ugy gondolom, hogy a táb­lák elhelyezésnek módja sem nekünk, szegedieknek, sem városunkat felkereső idege­neknek nem esztétikus lát­vány. Dr. KOVÁCS ENDRE, Orvosegyetem, Biokémiai Intézet Ui s&6uiel Uidtucális lolyéUat Moszkvában a Szovjet­unió Külföldi Kultúrkapcso­latokat Ápoló Társasága ki­adásában megjelent a "Kul­túra és élet (Kultúra l zsiznv) c. folyóirat első sz. Az új lap megismerteti olvasóit a Szovjetunió népeinek életé­vel, sok nemzetiségű kultú­rájával. A folyó'natet orosz, angol, francia, német és spa­nyol nyelven jelentetik meg. Lukás főhadnagy kiterjedt levelezést is foly­tatott, kedveseinek fényképei egy egész albumot töltöttek meg, és volt egy ereklyegyűjteménye is, minthogy az utóbbi két évben bizonyos fe­tisiszta hajlamok fejlődtek ki benne. Volt né­hány női harisnyakötője, sokféle bűbájos, hím­zett kombinéja és batiszt zsebkendője, sőt még egy fűzője és néhány harisnyája is. — Ma szolgálatban vagyok — mondta Lukás — csak éjszaka jövök haza, vigyázzon min­denre és tegye rendbe a lakást. A legutóbbi szolgáin ma kiment a frontra egy menetszázad­dal a gazembersége miatt. Miután közölte utasításait a kanárira és az angoramacskára vorwitkozóan. eltávozott, nem nndasztva el azonban, hogy az ajtóból meg néhány szól ejtsen a becsületességről cs a rendről. Távozása után Svejk mindent a legnagyobb rendbe tett a lakásban, úgyhogy, amikor Lu­kás főhadnagy éjszaka hazajött, bátran jelent­hette neki: — Oberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hoey minden rendben van, csak a macska vi­selkedett pimaszul és felfalta a kanárit. — Hogyhogy? — mennydörögte a főhadnagy. — Oberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, a dolog így történt: én tudtam, hogy a macskák nem szeretik a kanárikat és nem hántják ökei. Ezért én össze akartam ismertetni őket, hogy abban az esetben, ha ez a bestia megpróbál­kozna valamivel, én mindjárt kiporolhassam a bundáját, hogy amíg él, ne felejtse el, hogy egy kanárival hogy kell viselkedni, mert én nagyon szeretem az állatokat. Minálunk, a házban van egy kalapos, és ez úgy bedresszí­rozta a macskáját, hogy ez a macska felfalt neki azelőtt bárom kanárit, és most már egyet se. és a kaiuíri akár rá is ülhet. Én is meg akartam ezt próbálni, és kivettem a kanárit a hallikából és odaadtam, hogy szagolja meg. és még mielőtt észbe kaptam volna, ez a majom leharapta neki a fejét. En igazán nem vártam tőle ilyen gorombaságot. Még ha egy veréb lett volna, óberlaftnant úr kérem, akkor nem szólnék semmit, de egy ilyen szép, kis kanári, harzi-fajta. Es még milyen mohón zabálta a tollaival együtt, és közben dorombolt a gyö­nyörűségtől. Azt mondják, hogy a macskák nincsenek zeneileg kiművelve, és nem bírják hallgatni, amikor a kanári énekel, mert ezek a bestiák nem értenek ahhoz. En aztán leszidtam azt a macskát, de isten őrizz, hogy csináltam volna vele valamit, és vártam a főhadnagy urat, hogy tessék határozni, hogy mit kapjon ezért ez a dög, ez a rühes. Elbeszélése közben Svejk oly őszintén nézett a főhadnagy szemébe, hogy Lukás. aki először holmi durva szándékkal közelebb lépett hozzá, most visszahúzódott, leült egy székre és meg­kérdezte : — Mondja, Svejk, maga tényleg ilyen hat­ókör? — Oberlajtnant úrnak alázatosan jelentem — felelte ünnepélyesen Svejk — tényleg! Kisko­romtől fogva ilyen pechein van. Mindig arra törekszel:. hogy megjavítsak valamit, hogy jót tegyek, és sose jön ki belőle más, csak valami kellemetlenség nekem is meg a társaságomnak is. En igazán össze al artam ismertetni ezt a két állatot, hogy értsék meg egymást, és nem tehetek róla. hogy az egyik felfalta a másikat és fuccs volt az ismeretség­nek. A Stupart-házban évekkel ezelőtt egy macska még egy papagájt is felfalt, mert ez a papagáj kinevette őt és utánozta a nyávogását. De a macskának nagyon szívós élete van. Ha azt tetszik parancsolni, hogy végezzem ki, ak­kor muszáj lesz, hogy ajtó között törjem ketté, mert máskülönben nem adja ki a páráját. Es Svejk a legártatlanabb arccal, s kedves, jámbor mosolyával előadta a főhadnagynak a macskák kivégzésének különböző módozatait, amelyeknek a puszta végighallgatása is kétség­kívül az őrültekházába ju'tatott volna egy ál­latvédő egyesülelet. Közben olyan szakértelemről telt tanúságot, hogy Lukás főhadnagy elfelejtette a haragja és megkérdezte: — Maga ért az állatokhoz? Van érzéke hoz­zájuk és szereti őket.' Tokytstijwk" Az iskola nem va­lami különös épület, olyan, mint a többi a kíübekházi főtéren. Az idegein talán ész­revétlenül menne el mellette, ha a falra szegezett tábla nem figyelmeztetné: isko­la. Valamikor állító­lag csárdaépület volt, pincéjében egy befa­lazott részre azt mondják, itt volt haj­danában Rózsa Sán­dor a la gátja. Igaz-e. vagy nem, én soha sem kutattam az állí­tás valódiságát. Még eletrássa koromban eihittem, és így ma­radt meg bennem a mai napig. Lelhet, hogy ezért, de azt hi­szem a gyermekkor­ból rámmaradt, in­nen származó emlé­kek miatt vagyok olyan nagy tisztelője ennek az épületnek. Elfogódottsággal lépek be ajtóján, különö­sen abba a terembe, ahol a betűvetés ne­héz munkájával életemben először ismer­kedtem, hatéves koromban. Nem azért jöttem, hogy pontosan mérlegre tegyem, mikor voiit jobb iskolába járni, akkor, vagy most. Ma valami különös ügy hcesott ide: a hatodik osztály ügye. | Az OSZÍályiÓaftk Dotágó István mond­— A tizennégy tanuló közül tíz bukásra áll. Akármit teszek, nem tudok eredményt elérni náluk. Miután röviden, de világosan vázolta a tényeket, rámnéz és hallgat. Ügy érzem, azt gondolja, az iskola kényes kérdéséről, bajáról tett perdöntő vallomást, s a továb­bi mindenféle kutatás, keresés felesleges, úgysem tudunk megállapítani semmi mást. Megdöbbent ez a keserű őszinteség, ezért óvatosan teszem fel valami hirtelen tá­madt belső nyomással a további kérdése­ket. Mi lehet a baj? Olyan nehézségek tor­nyosulnak, amelyekkel nem tudnak meg­küzdeni? Rosszak a módszerek, vagy sze­mélyi fogyatékosságokról van szó? Elgon­dol koztak-e mér azon, mit kell ápolni a gyermekeknél és mit kell nyesegetni. Ke­restek-e ezekre a kérdésekre választ itt az iskolában? Talán az érintettek tudnák el­mondani legjobban. A pedagógusok, akik azonban most igen szűkszavúak. Nehezen nyilatkoznak. — Nehéz osztály ez, nem érdekli őket a tanulás — magyaráz az egyik tanár. — Nincs, amire építeni lehet, már az el­ső években nem kaptak megfelelő tanítást. -— Ezt az igazgató mondja. Rend szerint védekezésül válaszolják az utóbbi megállapítást, ami igaz is és nem is. „Nehéz" osztály, mert az utóbbi évek­ben nem tanították őket kielégítően. Az alapot a számok szerint megkapták a har­madik osztályig, hisz egyesek, mint Ke­szeg Márton. Hódi Juliska, tiszta kitűnőre végeztek. Később azonban egyik tanító váltotta a másikat. Csak egy volt náluk két esztendőn át osztályfőnök, de ezt soha sem vették komolyan, a gyerekek távollé­tében még gúnyolták is. jjinüél az osztálynál, iskolánál a pedagógusok az elmúlt évek alatt csak átutazó vendégként szerepeltek. Nem maradt talán egy sem tovább egy­két évnél. Ennyi idő alatt meg sem ismer­hették tanítványaikat, szüleiket pedig csak látásból, vagy hallomásból. A falut pedig csak félig-meddig és máris mentek tovább. Többnyire „szolgálati érdekből" a járási tanács oktatási osztályának „terv­szerű" munkája nyomán, vagy saját kéré­sükre és mentek tovább, s jöttek utánuk a következők. Hát lehet így nevelni gyer­mekeket, ha még csak nem is ismerik őket? Nem gyermek ismeret az. ha csak a nevét tudja a pedagógus. Nélkülözhetetlen a nevelőmunkában a gyermek, sőt még a csa'ád ismerete is, különösen a gyenge ta­nulóknál. Ahogy most óra alatt felelgetnek a taní­tó kérdésére, s ezt összevetve a korábbi ki­tűnő bizonyítványokkal, azt hiszem, „kira­kat-osztályozás" volt a korábbi, a jó tanul­mányi átlag érdekében. A számok — nem tehetnek róla —, csendesek, de azért sok mindent elmondanak és sok mindent el is hallgatnak. Lehet, hogy kaptak a tudás nélkül adott kitűnő jegyekért a pedagógu­sok olcsó dicséretet, jóllehet, egyengették ezek a jegyek néhány pedagógus pályafu­tását is. Azt hiszem, egyesek csak hivatal­nokai voltak ebben a faluban e nemes fog­lalkozásnak. I E-nézem hogyan felelgetnek ezek a ' hatodikosok, s végtelen ke­LLM A UatódíU a&zíálty lityié serűség fog el. — Na, Vikó Bandi, olvasd fel a házi fel­adatot. Kicsit mintha meglepődne, aztán ártat­lan nyugalommal válaszolja: — Malomba köllött mönnl, nem csinál­tam mög. — Mcundd el te, Bálint Dezső, mi volt a lecke? A legényesen hátrafésült. Yékonyarcű gyerek előbb az ablakon néz ki, s csak ak­kor tekint előre, amikor a tanárnő figyel­mezteti : — Ide nézz, nekem felelsz! A többiek lehajtott fejjel, összeráncolt homlokkal lapozgatják füzeteiket. A legé­nyes haj szemükbe hullik, egy-egy mozdu­lattal hátra simítják. A fiúk többnyire fel­nőttes frizurát hor­danak. A lányok kö­zött van olyan, aki már ondoláltait. De a kérdésre adott válasz gyenge felkészültség­re vall. Nacsa, a kis "tudós«, már mondja is, csak úgy maga elé. Kezét nyújtja, fe­lelésre jelentkezik. A kis Smajda lázasan lapozgatja füzetét, nem találja a leckét. Tekintetéből kiolva­som: "Én megcsinál­tam, de most nem ta­lálom". A tanító még azt is nehezein tudja kiszedni belőlük, hogy mirőa is volt szó az elmúlt órán. Ami­kor pedig mondatot kezdenek elemezni, s a kérdéseknél tűnőd­ve nezegetik az asz­tal sarkát, segíteni szeretnék nekik. Ahogy nézem őket, itt a nyelvtan óráin, a régi iskoiateremben. a kis padok mellett átforrósit a felismerés: Milyen jó, hogy akkor hallgattam tanítóimra, mennyire igazat mondtak, hogy magadnak tanulsz. Vagy én is ilyen könnyelmű lettem volna? Nem, ez nem lehet — torkolom le magam­ben a kétkedést, mielőtt kikezdenék em­lékeimet. I Miért nem szeretnek tanulni ezek a gyerekek'' Mit szeret például ez a kis Smajda? — Játszani — feieli sietve. Mit mondjak? Igaza van. Tizenkét éves és csintalan. A játék nagyon fontos neki és a többieknek is. Ha mondatot szerkeszte­nek, a futballt feltétlen beleszövik. Játsz­szon, ha van rá ideje. Csintalankodik? Nem baj, ez az egészség mutatója. Egészség'.'! Igen, de itt ezzel is baj van. Járvány, jár­ványt ér. Most is a 14 közül tíz trachomás. Van olyan, aki az első félévben betegség miatt 23 napot hiányzott. Ha azt kérdik a kis Smajdától: — Miért nem tanulsz, buta maradsz. Könnyen felel. — Minek. Nekem mindegy — vonogatja a vállát. — Én paraszt leszek, anélkül is megélek. A könnyelmű válasz nem, de a bizton­ságérzet tetszik nekem. Bízik önmagában és a paraszti munkában. Ez azonban csak gyermeki önbizalom és fáj, hogy undorral beszél a tanulásról. Nyugtalanító egy 12 éves gyermeknél ez a „mindegy" felfogás. Ki törődik tanulásukkal? Elég, ha az is­kolában számonkárik? Nem. Több kell en­nél: a szülő és a pedagógus gyümölcsöző összefogása. Köztük pedig egészségtelen a viszony. Nem kutattam, kinek a hibájából, az azonban biztos, nincs elég megértés egyik részről sem. Sértödékenvek néhá­nyan a szülők, de a tanítók közül is egye­sek. Családot ritkán látogatnak. Ügy lá­tom, nem is szívesen teszik. Valaki azt mondta rájuk, azért járnak „házalni", hogv honorálják egyéb formában is munkájukat Szóval: adjanak nekik valamit. Ebből a a rosszindulatú állításból általánosítottak, így ítélik meg a szülőket. Nem igaz, hogy a parasztcsaládok ne tisztelnék és becsül­nék a nevelőket. Olyan érzésem támad, hogy ez mentegetőzés a nevelők részéről a mulasztás miatt. Miért nem figyelt fel erre a tanfelügye­let, a felsőbb szerv? Hogy ilyesmit is ész­revegyenek, az ellenőrzés munkáját kell megjavítani. Mióta megszüntették a járási oktatási osztályt, és Vásárhelyről látják el a felügyeletet, két ízben voltak március hónapban a faluban. Helyesebben: az igaz­gatónál. Mennyire hasznos lenne, ha a szü­lőkkel, vagy a tanács vezetőivel is beszél­nének esetenként. I Szomorú képet mutat osztály hatodik tanulmá­nyi eredménye. Előreláthatóan az év vé­gén négy, vagy öt gyermek jut tovább a hetedikbe. Ilyen nagy községben, mint Kü­bekháza, jövőre csak négy-öt gyermek jár majd hetedik osztályba. Mit tegyenek a pedagógusok? ök tanácstalanok. Panasz­kodnak, többnyire egymásnak. Ez azonban annyit ér, mint a vetésnek az a néhány csepp eső. ami a reggeli órákban hullott. Többre, jóval többre, aktív cselekedetre van szükség. „Jó, termékenyítő esőre", a pedagógus munkában. A szántóföld öntö­zéséhez Kübekházán nem tudunk esőt fa­kasztani a fe'hökből. de a pedagógusok cs a szülők összefogását, az állami szervek se­gítségét meg kell teremtenünk. Ezért azt sem sajnálnám, ha a szép szó nem hasz­nál, és ha erre szükség van, bírságolnák is a nemtörődöm szülőket. Tudom, nincs könnyű dolguk egyáltalán a pedagógusoknak ezekkel a gyerekekkel. Vannak azonban elég sokan, megoszthat­ják a terheket. Mikor én ide jártam, ebbe az iskolába, öt tanító hat osztályt tanított. Most a nyolcra tizenegyen vannak. Ele­mezzék maguk is a tényeket, a hibákat, pedagógusok, szülők egyaránt. Ítéljék meg helyesen a dolgokat és — ha kell — ítél­jenek önmaguk fölött is. %hogy tisztázni szeretném __________ előtt is a magam kérdése­ket, s keresem a kiutat a kátyúból, a ti­zennégy gyermek jövőjéért való aggoda­lommal, úgy látom: nagyobb felelősség­érzetet, gyermekszeretetet, tudást és oda­adó szorgalmat kér cs követel a ktibekhá/.i általános iskola hatodik osztályának üeye. Afopw Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom