Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-13 / 86. szám

A szegedi iárásban hasznosan munkálkodnak a párttagság soraiban Q a legöntudatosabb értelmiségiek ^ A jószándókú értelmiségiek ket. Magatartásuk, kiállásuk munkáját a legkülönbözőbb alapján bíznak bennük és az posztokon a szó valódi értei- alapszervezetek tagjai mindig mében meg kell becsülni; számítanak véleményükre, ja­mind erkölcsiekben, mind vaslatukra. Rózsa László elv­anyagiakban. Nem engedhető társ, a Deszki Szanatórium meg,°hogy a nép javáért mun- orvosa. Ismert ő is igazi hu­kálk'oló tisztességes értelmi- manizmusáról. A Deszki Sza­ségiekk'el szemben indokolat- natórium MSZMP-alapszer­lan ellenszenv bukkanjon fel. vezetének vezetőségi tagja, A szegedi járásban szeretik és sőt mint a megyei pártbizott­megbecsülik mindazokat az ság tagja is hasznosan tevé­értelmiségieket, akik a költő kenykedik­szavaival: a néppel vannak tűzön, vízen át. j-]! | a becsületes pártonkívüliek is, hiszen a tanítót ismerik. m •3 Az értelmiségiek segítségét helyes kérni. Mórahalmán például Dants László tanító segítette a KISZ-szervezet megalakítását. Sándorfalván a legutóbbi párttaggyűlés pártmegbízatásként adta Stel­czammer és Széplaki elvtár­saknak, pedagógusoknak, hogy segítsék a KISZ-szerve­zet megalakítását, annak te­vékenységét. A két pedagó­gus tagja a KISZ előkészítő bizottságának is. Csak elismeréssel és meg­becsüléssel lehet szólni azok Az ellenforradalom vihara ' A nagykiterjedésű szegedi */égigszágul­járás értelmiségieinek többsé- dott. Nehéz volt a helyzet, géről őszintén elmondhatjuk, de a kommunisták már no­hogy nem vettek részt az el- vember első napjaiban hózzá- ról a pártonkívüli értelmisé­lenforradalmi eseményekben. marxista-leninista §iekro ' aklk az elmuult --V Most pedig sokuk teljes szí- íogtalc a mfrxlsta 'enl.nf.ta őszének nehéz napjaiban jo­vével, igaz lélekkel vesz részt Párt szervezesehez. Közöttük zanságra intettek, s most is életünk jobbá formálásában, volt Juhász János is, a község tisztességesen munkálkodnak, a szocializmus építésében. A igazgató-tanítója. Jól ismerik elősegítve a kibontakozást, legöntudatosabb közülük a Magyar Szocialista Munkás­párt tagjai; Mindez azonban az értel­miségről általában csak fél­igazság lenne, ha nem mon­danánk meg szintén a való­ságnak megfelelően: a szegedi járásban is volt több értelmi­ót a faluban, s a pártonkívü­liek is helyeslik, hogy a párt­tagság az alapszervezet intéző bizottsága egyik tagjává vá­lasztotta. Sándorfalván is felbolydul­tak az emberek az elmúlt év ségi — például Bakson két te- őszén. Az ellenforradalmi nító—, akik komoly részt vál- erők a községben saját vitor­lái tak az ellenforradalmi ese- iájukba próbálták fogni a nép Ilyen pártonkívüli értelmisé­gi például dr. Varga, a pusz­taszeri orvos, és dr. Gábris, a csengeleiek orvosa; • A párton belül és a párton kívül egyaránt szükséges az értelmiségiek munkája. Jó­szándékú, becsületes, a nép javát szolgáló törekvéseiket ményekben. így azt a szekeret hibáktól való szabadulásának elismerni és megbecsülni kell tolták, amelyen a néphatalom megdöntésére törők páváskod. tak; Akadnak a járásban ta­lán önmagukkal és az egész világgal meghasonlott értei­törekvéseit. Dr. Judik Ferenc mindenütt községi tanító józanságra, megfontoltságra intett a ne-* héz napokban. Bátran a nép tényleges értékeiért emelt Újító kiállítás nyílik Szegeden A múlt évben a MÁV mun­kahelyein született legkivá­lóbb újításokat tekinthetik meg az érdeklődők hétfőtől kezdve Szegeden a Széchenyi téri volt Hitelintézet helyisé­gében. A kiállításon 214 újí­tást mutatnak be, melyek között vasipari, építőipari, asztalosipari és távközlő újí­tások szerepelnek. Nemcsak a vasúti dolgozóknak nyújt ez a kiállítás hasznos ismere­teket, hanem minden szak­mának, s főként a vasipari szakmunkásoknak. A látoga­tók megtekinthetik az újítá­sok tökéletes kicsinyített modelljeit, és meggyőződhet­nek az újítások gyakorlati működéséről is. Az országos kiállítást hét­főn délelőtt 12-kor nyitják meg ünnepélyesen és május 6-ig lesz nyitva. A dolgozók készülnek a holnapi nagygyűlésre MA GNETOFON-ESTEK AZ EGYETEM BÖLCSÉSZKARÁN A KISZ és a MEFESZ Col­legium Musicum sorozatában magnetofonszalagról meghall­gatták József Attila egykori felesége, Szánthó Judit elő­adását, „József Attila és a zene" rímmel, továbbá Cima­rosft 18. századi olasz szerző ismeretlen kisoperáját: Ma­estro di capella. A következő csütörtökön, 18-án Stravin­szkij-estet rendeznek: Elő­adást tart Szalatsy István, a Szegedi Nemzeti Színház kar­mestere. Magnetofonszalagról előadásra kerül Stravinszkij: „Egy katona története'4 című dramatikus kisoperája. Az előadások helye a Neveléstu­dományi-Lélektani Intézet la­boratóriuma; | A Magyar Szocialista Mun­káspárt Szeged városi intéző bizottsága. — mint ismeretes — holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor nagygyűlést ren­dez a Klauzál téren. (Ha esik az eső, akkor a nagygyűlést a Szegedi Nemzeti Színház­ban tartják meg, ahonnan a színházba nem férő dolgozók részére hangosítón közvetí­tik az előadást a Szabadság Filmszínházba és a Juhász Gyula Kultúrotthonba is.) A nagygyűlésen Révész Géza honvédelmi miniszter, a Szovjetunióban járt magyar párt- és kormányküldöttség tagja mond beszédet. Szemé­lyes tapasztalatai alapján be­számol a szovjetunióbeli út­járól, a szovjet—magyar tár­gyalásokról és megállapo­temen dásokról, továbbá hazánk belpo'iíikal és gazdasági helyzetéről. Szeged és környéke dolgo-i zói — amint azt lapunk meg­előző számában hírül adtuk — nagy érdeklődéssel várják a nagygyűlést, amely az el­lenforradalmi események után az első városunkban. AB üzemek, hivatalok, intézmé­nyek dolgozói transzparen­sekkel, nemzetiszínű és vörös lobogókkal jönnek a nagy­gyűlésre. A Szegedet kör­nyező községek, falvak dol­gozói is népes csoportokban jönnek el vasárnap Szegedre, hogy. részt vegyenek a nagy­gyűlésen, s meghallgassák a munkánkról, életünkről szó­ló szavakat, Megszűnik a kijárási tilalom A Belügyminisztérium köz- A lakosság és mindennemű közlekedési jármű éjjel-nap­pal, akadály nélkül, szaba­leménye: 1957. április 13-án 24 órá­tól a kijárási tilalom az egész ország területén megszűnik, don közlekedhet. ^ Megkezdték a kukorica négyzetes vetését Szöregen A szőregi Petőfi Tsz né­hány napja megkezdte a ku­korica négyzetes vetését. A hat tartályos mosonmagyar­óvári gyártmányú vetőgép­pel naponta 15—20 holdat vetnek be. Ez a termelőszö­vetkezet három esztendeje honosította meg földjein a drótvezetéses automatagép­pel való négyzetes vetést. Az idén 270—280 holdat szánnak ilyen módon a kukoricának. A szabályos négyszögben nö­vekvő kukoricát e korszerű vetési módszer után könnyű­szerrel tudják majd annak idején ekekapáznd. miségiek, hitükben megtépá- BZÓt Pedig a múltban őt is zottak, vagy akik némely kér­désekben még nem döbbentek rá a valóságra. A jóhiszeműekkel, tisztán nem látókkal — aíctfc becsüle­tes emberek és nem bajkeve­rők — türelmesen kell szót váltani, ám nem udvarolni és elvi engedményeket tenni ne­kik. m Á szegedi járásban 70 MSZMP-alapszervezet műkö­dik és erősödik; A tagság döntő többségét munkások, termelőszövetkezeti tagok, dolgozó parasztok alkotják. Ott találjuk aarmban közöttük az orvosokat, pedagógusokat és a műszaki értelmiségieket is. A járás párttagságának 4,2 százaléka értelmiségi. Általá­ban hasznosan és elismerésre méltóan munkálkodnak a párt általános tevékenysége előrehaladásáért. Hozzájá­rulnak ahhoz, hogy a tények és az őszinte szavak alapján növekedjék a falusi emberek hite, bizalma. A járás párttagjai között egyaránt megtalálni mind a községi alapszervezet titkérá. régi, mind az új értelmiségié- vá választották. Helyeslik ezt Ujabb javaslaf a Juhácz Gyula-szobor ügyében otromba sérelem érte, mert koholt vádak, személyi okok alapján kizárták a pártból. Maradt azonban világszemlé­letében továbbra is marxistá­nak. A párttagság dr. Judik elvtársat — aki régi értelmi­ségi — az MSZMP-alapszer­vezet intéző bizottsági tagjává választotta. Sőt Judik elvtárs az alapszervezet megalakulá­sától kezdve az alapszervezet ; intéző bizottságának a tit­kárba. Az értelmiségiek közül töb-;; ben a legnehezebb napokban is szilárd jellemről és meg­győződésről tettek tanúbi­zonyságot. Minich József elv-:; társ, a forráskúti tanító nagy tömeg előtt a legsúlyosabb napokban kijelentette: „Én kommunista vagyok!" — s elő is húzta belsőzsebéből párt­tagsági könyvét és megmutat­ta a nagyon felzaklatott ideg­állapotban lévő tömegnek. Megfontoltságra, józanságra intett. A múlt hibáit ő sem akarja vissza, ám őszintén dolgozik a néphatalomért. A forráskúti kommunisták a A Juhász Gyula-szobor el­helyezése kérdésében felve­tett vitánkra számos levél érkezett a szerkesztőségünk­be. A levelek egy részét kö­zöltük, valamennyit azonban nincs módunkban ismertetni. A levélírók mindegyike ab­ban a kérdésben megegye­zett, hogy nem tartják he­lyesnek a szobor Újszegeden valő felállítását. Az alábbiak­ban a hozzánk érkezett leve­lek közül d r. P o 1 n e r ö d ü n nyugalmazott egye­temi tanár figyelemre méltó javaslatát közöljük: „Nézetem szerint legjobb helye a közönség által a Köz­művelődés Háza előtti, régeb­ben is Móra parknak nevezett sétány azon hársfalugasában volna, amelyben jelenleg az eredeti helyéről ide átvitt Móra emlékmű van. Ennek itteni elhelyezése nem sze­rencsés; nem szimmetrikus, s nem is felel meg a parknak nevet adó emlékének, Viszont mint a Tisza part­jához közel fekvő intim han­gulatú lugas, Juhász Gyula emlékének inkább megfelel­ne, s összhangzatos ellenképe volna Tömörkény ugyancsak álló szobrának, amelyet az említett hársfalugassal szem-;; ben álló lugas foglal magá-;; ban. A két ülő alakot feltüntető Móra Ferenc emlékműnek pedig legmegfelelőbb helyéül kínálkozik a Közművelődési Házzal szemben a közúti híd feljárójának mentén húzódó fasor közepe, szemben az em­lített palota főbejáratával. Ott most ugyan egy szép nagy fa áll, de a Móra emlékmű megérdemelné annak feláldo­zását. A klasszikus építő­rendszer egyik kelléke: a szimmetria így helyre volna állítva". Tiszapart! Nemcsak sétány, parifürdő, kikötő és rakodópart. hanem emléktár is. Hisz melyik szegedi embernek ne fűződnének ide akár ifjúkori, vagy későbbi emlékei. Ha messze vet is ben­nünket a sors életünkben, emlékeinkből soha semmi sem tudja kitörölni e tájat, e folyót. Az idegen is megilletődve áll meg a sétányon, s gyönyörködik a karcsún ívelő hídban, a tiszapart szépségében. Aki pedig egyszer itt járt, és újra erre visz útja visszacsalják a parira emlékei. Szívesen hallgatja az ember, ho­gyan nyaldossák a hullámok egyhangú végtelen locsogással a köves partot. Vajon ez a lágy nesz most milyen gondolatokat éb­reszt n parton álló határőr-tisztben? Vagy csak egyszerűen néze­lődő idegen? Nem. A hullámzó víz, az emlékek felhőit kergeti gondolatába. Ahogy a hullámok váltják, kergetik egymást, úgy peregnek filmszerűen elébe a városban töltött októbervégi szomorú napok emlékei. Még csak egy napja mi'ilott, hogy szolgálati helyéről, Kele­biáról szabadságát tölteni Szegedre érkezett. Ekkor már hiányoz­tak a városi középületekről, a gyárakról, a munkáshatalmat hir­;; dető ötágú vöröscsillagok, a munkások egyetemes szeretetének jelképei. Ezen a délelőttön már az ellenforradalmárok, s a nagy­részben megtévesztett emberek gyűrűje vette körül a Széchenyi téri szovjet emlékművet. Itt sétált civilben a téren, s a kíváncsi­ság búzta ide Kovács főhadnagyot. Amit itt hallott megbotránkoz­tatta öt is és mindazokat a becsületes embereket, akik jültanúi vol­tak a történetnek. Azon vitatkoztak, földig rombolják-e le az em­lékművet, vagy csak az ötágú csillagot, a sarló-kalapácsos jel­vényt, és a szovjet címert verjék le róla. Egy idősebb ember nem állotta szó nélkül, fejcsóválva mondotta csak úgy jelig maga ele, jelig a mellette álló ballonkabátos fiatalembernek, Kováiét fa hadnagynak: — Kór ezért a szép szoborért, minek lerombolni, hiszen mi építettük. E néhány sző feloldotta Kovács főhadnagyot a torkát össze­szorító érzéstől, csak annyit mondott halkan az öreg ember felé, hogy „igen.-.." — Ami ezután történt örökké emlékezetes lesz számára. Egy fényképezőgép kattanását hallotta, de már annyi ideje nem volt, hogy megnézze ki fényképezett. Másik oldalról mellette egy ide­gen, zömök férji állt, aki a legjobban szájaskodó, az emlékmű teljes lerombolását követelök közül való volt. Ez most egyszeribe azt kezdte kiabálni, rámutatva: „Ez az ávós tegnap a tömegbe lőtt". Ezután gyorsan peregtek az események. A megvadult em­berek nekiestek, ütötték verték, rugdosták, köpködték. Hiába próbálta igazolni magát, a hangadók egyre esak azt kiabáltál;: „akasszuk fel a lámpavasra..:, itt az alkalom..:, számoljunk le vele.... ítélkezzünk mi felette..." Húzták, vonszolták a nagy lámpaoszlop felé. Ekkor már valaki kötéllel hadonászott. Honnan, honnan nem, de már kötél is akadt. — Ide, a négygömbösre, — ordított valaki vésztjóslón, akkor már újabb karok ragadták meg. szinte a lába sem érte az t/tea kövéselét, vitték a városháza felé. Nyomában hömpölygött a szitkozódó, ordíió tömeg. Ide nem engedtek be. hogy megfelelő szervek előtt igazolja magát. A tömeg előtt ez lehetetlenség volt. Itt akadt néhány józan hang is. akik azt magyarázták: — Hátha nem is bűnös, adjuk át a rendőrségnek, majd az megvizsgálja ügyét. Mintha tromfolni akartak volna néhányan a józan hangra, máris túlkiabálták: — Nc vigyük a rendőrségre, mert azok velük vannak. ítél­kezzünk. Verjük agyon, dobjuk a Tiszába a vöröscsillag után. A tömeg már sodorta is a karját fogókkal együtt a tiszapart felé. Kovács elvtárs nem látott semmit, két szeme tele volt nyál­lal, amit arcába köptek. Egyszer csak azt érezte, belódítják egy ajtón. .4 rendőrség épületében volt. Bent volt a fegyveres őrök között, kint, az utcán pedig a tömeg vérét, életét követelte. Azt hitte most már jó helyen van. Elszedték tőle igazolványát, sza­badságos levelét, megnézték és kidobták azokat a tömeg közé, majd vallatni kezdték és bizonygatták. — Ha nem ávós. akkor pedig elhárító tiszt. — Miért nem vallja be. Mit szólna hozzá, ha kiadnánk a tömegnek, hogy ítélkezzen maga felett? — Kik ezek? Kit védenek és ki ellen? Ezekre kiabálták az előbb, hogy velünk vannak? — tette fel magában elkeseredetten a kérdést. — Hol van a parancsnok? — Nem kellelt sokáig várnia, megjelent Mogyorósi őrnagy, de ebben sem volt köszönet. — Talán jelentkezne, hogy itt van. — Szólt kihívóan, amikor belépett a szobába. Kovács főhadnagynak önkéntelenül szorult össze a marka, mintha torkát szerette volna elkapni. 'Ahelyett, hogy segített volna, pökhendiskedett, megtagad a a segítségnyúj­tást. hogy telefonálhasson alakulatához. Pedig nem volt ismeret­len Mogyorósi előtt, hisz nem is olyan régen osztálytársai< voltak a dolgozók gimnáziumában. Most nem ismeri. Hát hu állunk?! Kint a tömeg már harmadik órája kérte kiadását. Bizottságok érkeztek a katonai tanácstól, az egyetemi ifjúságtól, hogy megál­lapítsák kilétét. Örökkévalóságnak érezte azt az időt, amíg szét­oszlott a tömeg a kapu előtt. Megmenekült az ellenforradalom „népítélelétől" — igy nevezték akkor Budapesten és sok vidéki városban a kommunisták, az igaz hazafiak vérében való húzó­dást. a fasiszta fehér terrort. Kovács főhadnagyon akarták elkez­deni Szegeden is a „népltéletcl", a vérontást. Kovács elvtárs újra határőr, fíöszkén teljesít szolgálatot, őr­ködik, vigyáz azokra is, akik a Széchenyi téren október végén ütötték, verték, leköpködi ék. Tudja, hogy ezek között sok volt a megtévesztett, de azt soha nem felejti el, hogy ott. akkor a Széchenyi téren nemcsak az ő életére, hanem a munkáshatalom életére is törtek az ellenforradalmárok. A munkáshatalom ellen, amelynek védelmére, ö katonai esküt telt. Tudja, hogy az cllcn­forradalmárok nem tettek le szándékukról. Ezért fogja most ö ' keményen fegyverét a haza, a munkáshatalom védelmére. • Most iu áll a Tisza partján, a partot szegélyező kőfalra kö­nyökölve, nézi a tájat, a hidat, a békésen dolgozó rakodómunká­sokat: a hullámzó vizet, amely most eléje pergette az októbervégi eseményeket. Emlékezik, ős sohasem felejt: i, Tolytmtoa következik.) ki- pj

Next

/
Oldalképek
Tartalom