Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-12 / 85. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SSriMfe'frt-' :: y.' • 'fv MAGYAR SZOCIALISTA MUN KASPART SZEGEDI LAPJA II. évfolyam, 85. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1957. április 12. Szeged és környéke dolgozói fokozódó érdeklődéssel várják a vasárnapi nagygyűlést EGY KIS TAPASZTALATCSERE Vasárnap délelőtt 10 óra­kor a Klauzál téren — mint ismeretes — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Szeged városi intéző bizottsága nagy­gyűlést rendez. Előadó Ré­vész Géza honvédelmi mi­niszter, a Szovjetunióban járt magyar párt- és kor­mányküldöttség tagja. Révész Géza személyes tapasztalatai alapján beszámol a magyar párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli útjáról, a szovjet—magyar tárgyalá­sokról-és megállapodásokról, továbbá hazánk gazdasági helyzetéről és a feladatokról. A vasárnapi nagygyűlés iránt Szegeden és környékén tovább fokozódik az érdek­lődés. Az üzemekből általá­ban az a hír, hogy csoporto­san, nemzetiszínű és vörös zászlókkal, transzparensek­kel jönnek a nagygyűlésre. A Szegedi Textilművek dolgo­zói együtt vonulnak a nagy­gyűlés színhelyére, és transz­parenseket, lobogókat hoz­nak soraikban. A menettel halad majd a gyár zene­kara is. A nagygyűlés hírére meg­mozdultak a környező falvak dolgozói is. A Deszki Gépál­lomásról és a termelőszövet­kezetből, a községből népes csoportok jönnek Szegedre. Kübekházáról, Tiszaszigetről és más községekből számo­san csoportosan jönnek a vá­rosiba, hogy meghallgassák a párt szavát. Megalakult a KISZ szalámigyári szervezete A szalámigyári fiatalok « MAFISZ zászlóbontása után hamarosan megalakították az if­júsági szervezetet, s szervezetük­ben élénk munka is folyt Üjra összekovácsolódott a főleg fia­talokból álló kulturális együttes és a sportolók is az ifjúsági Szervezetben tömörültek. Ké­sőbb, mikor az ország és a város üzemeiben sorra megalakultak a Kommunista Ifjúsági Szövetség •szervezetei, a Szalámigyárban is sok szó esett arról, hogy merre tartsanak a fiatalok. A sok vi­tatkozásból, véleménycseréből elhatározás született: a MAFISZ tagjainak zöme a Kommunista Ifjúsági Szövetség létrehozása mellett döntött, s tegnap dél­után meg is tartotta az alakuló gyűlést. A kezdet azt igazolja, hogy a KISZ serege sem lesz kisebb, mint a MAFISZ volt, s változatos programjával meg­nyeri a szocialista gondolkodású fiatalokat. Csou En-laj elvtárs nyilatkozata Helyszíni beszámoló a lolió húzásról Szegeden is eredményes tudományos munka folyik a gyermek­bénulásos fertőzések megelőzésére (Liebmann Béla felvétele) fs Ugye szeretné megtanulni? t-e kötődtek, incselkedtek a munkáslányok a Szalámigyár csontozójában ezzel a fiatal szovjet katonával a legutóbbi gyárlátogatás­kor. A katona ^ mivel a jó harcosnak minden alkalmat meg kell ragadnia képességei gyarapítására r- elfogadta e „felhívást a keringőre". Kézbevette a borotvaéles kést, s egy — pillanat — két pillanat: villant a penge s hamarosan oly takarosan lefejtette a húst a csontról, mint a Szalámigyár ugyancsak takaros csontozó lányai. A lányok csak ámultak a gyors „felfogóképességen" — amíg nagy kacagás köz­ben ki nem derült, hogy a szovjet elvtárs történetesen civilben — szakmabeli. "XéfiM ŰfiMl a datatétS nuigyaAóJiióÉ A VILLAMOS TEMERI tC Számos új cikkel jelentkeznek a ruházati szövetkezetek A DUX KTSZ ötven száza­fékkai több jersey női ruha­anyagot készít, ami mintegy tízezer ruhához és kosztüm­höz elegendő. A második év­negyedben mintegy harminc­ötmillió forinttal több finom­konfekoiót, úgynevezett osz­tályon felüli ruházati cikket készít a szövetkezeti ipar. A budapesti fehérneműkészítő szövetkezetek nylon fehérne­műk gyártását kezdik meg és bevezetőül ötezer különböző nylon fehérneműt varrnak. I I I I I I I I I I I I I i I I I I I I I I T-T­Mi veszélyezteti Szeged normális villamosközlekedéséi? liiuuituuiimttiiiiuuiuiiituiumiimiuuiuü | PARÁNYOK BERZENKEDÉSE Valahányszor elolvasok egy névtelen levelet, ame­lyet ügyetlenül deformált betűkkel irtak, s amelyben a kommunisták számára a legválogatottabb kínzásokat helyezi kilátásba valamelyik végképp elkeseredett "nemzeti hős«, felmerül berniem a gyerekkori kép: Megyek az utcán, s az egyik korhadozó deszkapa­lánk mögül égtclen berzenkedésbe fog valami lehetet­lenül pici és idétlen jószág. Csahol, ugat, hörög, rágja a lécet, szóval nagyon bátor, mert biztonságban érzi £ magát a kerítés mögött, de ha feléje dobbantok egyet, £ ijedtében ész nélkül eliszkol. Az ilyen kutyát nem ve- £ szik komolyan az emberek, ügyet sem veinek rá, de ha £ útjukba kerül, nem állhatják meg, hogy bele ne rúgja- £ nak az oldalába, hadd vonítson az undok féreg. Nem mondom, szívesen belerúgnék egyet én is £ "Komop" úrfiba. aki — miután mást nem tehet — leg- • újabban nem kisebb dologra esküdött, mint arra: £ "Fegyverrel állunk bosszút a kommunistákon, és akkor • a Kádár-csoportot néhány óra alatt felszámoljuk". Az £ odút, amelyben ez a kis bolha kiköhögte magát és kö- f högését papírra vetette, nagyképűen a "Szegedi Sza- £ hadságharcosok Parancsnokságának irodalmi osztálya" £ nevet adta, nyílván arra gondolván, hogy ettől az elne- £ vezéstől pánikba esnek a jóravaló emberek. £ Nem ártana odvából kipiszkálni ezt az alja-ma- £ gyárt, s legalább egyetlen egyszer megmutatni neki a £ munkásöklöt. Tapasztalásból tudom, hogy a berzen- • kedő, hetvenkedő, pöffeszkedő, gyáva tökmagjankók • ijedelme milyen szívderítő látvány. Ennek a »Komop"-nak annyira az agyára ment a Szabad Európa halandzsája, hogy egyszálmagában, vagy képzelt néhányadmagával »pár óra alatt fel akarja számolni a Kádár-csoportot", aztán mikor ezért joggal felelősségre vonják, lamentál, berzenkedik, lármát csap, hogy ebben az országban nincs szólás- és sajtó­szabadság. De én éppen a sajtószabadság nevében teszem fel a kérdést: meddig acsarkodhatnak még a munkáshata­lom ellen a szétvert ellenforradalom csahosai? N. I, TfTTTTfTTTTfTTTTf A villamos megáll, s a ka­lauz néhány kapcsolási pró­ba után közli a türelmetlen utasokkal, hogy nincs áram. Az utasok egy darabig csa­vargatják a nyakukat, majd zúgolódva, morogva, a villa­mosvasutat és az áramszol­gáltatást szidalmazva leszáll­nak, s gyalogosan továbbáll­nak. Nem ritka élmény az ilyen! Mostanában meg az is sok bosszúságot okoz, hogy las­sabban fordulnak a villamo­sok — többet kell toporogni a megállóknál. Ezért is újra szidás és szidás ... Igen, mert az utas csak azt látja, hogy gyalog kell tovább zarándokolni. Hogy miért áll meg a villamos, az nem is érdekli. Most azonban megkérjük, kövessen ben­nünket néhány „megállón" keresztül, a bajok kútfejé­hez. Nőiiek az igények Az első megállónál meg­tudhatja az olvasó és az új­ságíró, hogy az az áram, ami a villanyvasalókban kering és a villanykörtéket táplálja, nem képes meghajtani a vil­lamosok főáramkörű motor­jait, mert ahogyan a szak­emberek nevezik, váltóáram, és erre nem alkalmas. Hogy a csattogó villamoskerekek vígan foroghassanak, a táv­vezetéken kapott váltóáramot egyenárammá kell átalakíta­ni, az Erőműben elhelyezett egyenirányító berendezések segítségével. Ez eddig vég­telen egyszerű folyamat — a baj ott kezdődik, hogy ezeke* a berendezéseket már kinőt­te a kor. Kisebb igényekhez méretezték őket, s bár köz­ben a villamospark és a vil­lsmosok terhelése lényegesen megnőtt,, a berendezések a légiben maradtak. 1949 óta majdnem kétszeresére emel­kedett a villamoskocsik s több mint háromszorosára az utasok száma. Az egyenirá­nyító berendezés teljesítőké­pessége ezalatt semmit sem növekedett — ellenkezőleg: az állandó túlterhelés miatt csökkent. Gazdátlan berendezés Azt is tudomásul kell ven­ni, hogy ez a berendezés gaz­dátlan — a szó . legigazabb értelmében. Nem a DÁV-é, s nem is a Közlekedési Válla­laté —, hanem a magyar államé általában. Eredetileg a villamos-cégé volt —, de átadták az Erőmű kezelésé­be. A DAV nem szívesen vergődik vele, s egyáltalán az áramátalakítással sem, mert a villamosvasút csupán 30 fillért fizet az áram kilo­wattjáért, pedig ez majdnem kétszer ennyibe kerül. A vil­lamosvasút szívesen fizetne többet is, ha áramellátása ál­landóan biztonságos lenne, de makacs a tarifa. Fönt vitatkoznak... A DAV és a villamosvasút már régen megegyezett ab­ban, hogy célszerű lenne is­mét a közlekedési Vállalat kezelésébe adni az egyen­irányítót, de erre a jól felfo­gott helyi kezdeményezésre fentről nem reagál senki. Fönt azon vitatkoznak, hogy kit illet a berendezés tulaj­donjoga, jóllehet Budapesten, Debrecenben és több villa­mos közlekedésű városban ez az elgondolás már egészséges gyakorlattá vált. ...S az utas gyalogol De ez csak a jelen. A jö­vőt tekintve azt is el kell mondani, hogy a berendezés jelenlegi állapota — éppen a hosszú tulajdonjogi vita mi­att — nem garancia a zavar­talan villamosközlekedésre. S míg itt ezt a helyzetet kell konstatálni, a felső fórumok diskurálnak — illetve már nem is diskurálnak, mert rá­hagyják. Az egyik a tarifá­hoz ragaszkodik, a másik az átadás ellen beszél — s köz­ben az utas leszáll és gyalog megy tovább. Égetően szükséges lenne egy új egyenirányító is. De ha még ezeknek sincs hiva­tott gazdája — lesz-e annak vevője? Az ésszerűség alapján Itt a vége a bűvös, az évek óta izmosodó tengeri kígyó­nak. Ugyan lesz-e, aki ennek a tekergő bürokráciának vé­get vet, s határozottan dönt az ésszerűség alapján? Lesz-e, aki levágja a kígyó fejét? Persze, egyik tárca sem kapkod a megoldással járó érdemekért és elismeré­sért, mert ahhoz ki kellene nyitni a bukszát is. De hát az utasok kinyitják, mikor az 50 és 70 filléreket odaadják a jegyért. S egy nagy város villamos­közlekedésének biztonsága mégsem múlhat egy ilyen „tulajdonjogi" vitán! (mn) LONTAY MARGIT a Szegedi Nemzeti Szírdiá* ».u­vésznője — amint azt Jtmunh­ban jelentettük — április 4-én kitüntetésben részesük. Shaw-­„Varenné mestersége" című darabja címszerepének eljátszá­sáért és Csehov: „Cseresznyés­kert" című színművénekr üa­nyevszkaja alakításáért a Jus.iá Mari-díj III. fokozatával tün­tette ki kormányzatunk. A Já­szai Mari-díjas művésznőt leg­közelebb Zapolszka lengm írónő „Dulszka jisszony erhüi cse" című színmüvében lá. hal­juk, amelynek próbái már !>'•••• nak a színházban. T.oniau A.iir­git a darabban a címszerepei játssza. (Siflis József felvétt.e)

Next

/
Oldalképek
Tartalom