Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-09 / 82. szám

Akiket mi nevelünk, maradjanak később is | £ &ÜCúI<mÍcÍú> a mi gyermekeink Javaslat az állami nevelőintézetekből kiterülő fiatalok érdekében csodája 195? áfitiUsáfrai* „HATVAN FIATAL kértisztes mesterséget a társadalomtól" címmel nemrégiben írtunk az újszegedi Ifjú Gárda Fiúnevelő Otthon legifjabb növendékeiről, azokról, akiknek még 60k objektív ok miatt nem jutott — de reméljük, hogy jut — mesterség. Most ismét az Ifjú Gárdistákról szólunk, ezúttal azokról, akik lassacskán megemberesednek; kész mesterséggel és 18 évükkel kilépnek az intézet kapuján, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. Hová? Merre? — kérdezik nemsokára ezek a fiatal fiúk, s a Vásárhelyi sugárúti intézetben lakó leányok. Hová? Merre? Ki ad nekünk lakást, otthont ebben a kőrengeteges városban, ahol addig meghúzódnánk, amíg a még ismeretlen ö-vel családi otthont alapítunk? KÉRDÉSEK. Í°g°s kérdések, 1 amelyek még eddig nem kerültek előtérbe, habár most már nagyon komolyan számolnunk kell velük, ha nem akarjuk a bizonytalanságba kitenni e fiúkat és leányokat, akik éppen a legválságosabb korukba érnek. Figyelmeztető és nagyon tanulságos példákat tud. nánk idézni, hogy mi minden történt azokkal a fiatalokkal, akiket utoljára jóllakattak, tetőtől talpig új ruhába öltöztettek az intézetben, s mivel kinőtték a gyermekcipőket, útrakeltek. Magukkal vitték az emberek és a munka iránti szeretetet; a szívük teli volt fiatalos hévvel, hogy meghódítsák a maguk és embertársaik számára a világot mindez sikerült is, de vannak olyanok, akikre hiába költött az állam évente 11—12 ezer forintot. Elvesztek ... Ha átmenetileg is, elvesztek a társadalom számára, mert megfelelő lakás és otthon hiányában züllesztő környezetbe kerültek. Odáig már nem ért a volt intézet keze, hogy idejében segíthesTÖBBSÉGÜKNEK sen rajtuk. Maguk pedig nem tudtak megbirkózni az egyre tornyosuló nehézségekkel, az albérletesek uzsorásaival, s a különféle buktatókkal, amiket sorra is vehetnénk egyenkint. No de kár ezt most már hánytorgatni, segítsünk azokon, akik ezután lépnek ki az intézet kapuján, mint felnőttek, valójában azonban még mint tapasztalatlan fiatalok. HA NEM IS SZIGORÚAN intézményes alapon, de mégis intézményesen és nem is nagyon költségesen, kollégiumi formában és fegyelemmel otthont, lakást lehetne teremteni ezeknek a fiataloknak, akik keresetükből már fedezni tudnák életfenntartásukat. Így is sok a kollégium, bár még több is lehetne — mondhatjuk erre a javaslatra. Igen ám, csakhogy ha mi egyenrangú fiataloknak tekintjük az Ifjú Gárdistákat és a hozzájuk hasonlókat az ösztöndíjjal, kollégiummal és miegyébbel szinte agyondédelgetett diákjainkkal^ akkor valóban legyenek is egyenrangúak. Nem kell nekik friss falakkal felhúzott új épület, elég volna egyelőre — amíg nem telik jobbra — egy olyan ház is, mint amilyen a volt Sárkány-féle szálloda, ahol, vagy máshol 50— 60 fiatalnak biztos és uzsoramentes fedelet tudnánk a fejük felett biztosítani. AZ ELKÉPZELÉS. illetve a ———— rend fenntartására egy atyai-apai gondnok és egy portás felügyeletével a legpedánsabb belső és külső életrendet meg lehetne valósítani. Erről maguk a volt Ifjú Gárdista fiúk és leányok — és más üzemi fiatalok is — gondoskodnának a legjobban. 21—22 éves korukig pedig egymás után sorba kirepülnének e kollégiumi falak közül, mert akkorra ki-ki tudna magának egzisztenciát teremteni önerejéből. Enélkül a társadalmi segítség nélkül viszont — az eddigi, ha nem is tipikus esetek tapasztalataira gondolva — bajosan. Kár volna elveszítenünk mindazt a nevelő munkát, fáradságot, amit ezekre a fiatalokra fordítottunk, s nem utolsósorban kár volna elveszíteni magát a fiatal, induló életüket, akik mindenkivel egyenrangú emberek a mi társadalmunkban. TERMÉSZETESEN mindez javaslat egy sürgős probléma megoldásához. Bizonyára lehetnek és lesznek is az illetékes hatóságoknak és üzemeknek más elképzeléseik is. A cél azonban közös: akiket mi neveltünk, maradjanak a mi gyermekeink 18 éves koruk után is, hiszen őket kétszeresen kell szeretnünk azoknál, akik apa- és anya nevelésével növekednek naggyá. Az Ifjú Gárdisták legtöbbjének ez nem adatott meg. S ez pedig nem az ő bűnük... Lődi Ferenc Magyar szakszervezeti küldöttet get hívtak meg jugoszláv munkástanácsok kongresszusára Belgrád (MTI). A jugoszláv munkástanácsok június 25. és 27. között tartják első országos kongresszusukat. A kongresszus előkészítő bizottsága 37 ország szakszervezeti küldöttségét hívta meg. A többi között meghívást intézett a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsához is. Egy vállalat, ahol ember munkáját még ma is Ö-i an adminisztrálják A napokban felhívták tele- Lévai József napi kevéske kis fonon a Szegedi Néplap szerkesztőségét. — Szeretnénk nagyon, ha az elvtársak ide, hozzánk iS kilátogatnának. Kérdeztük, hogy miről van szó. — Nem tudom én azt telefonon elmondani, de várjuk az elvtársakat a Terményforgalmi Vállalat Szövetkezeti úti terményraktárában. Meglátogattuk őket. Márton Lajos középkorú zsákoló munkás kezdi: — Panaszunk van. Jelenleg fizikai munkások csak ketten vagyunk itt, Lévai József munkáját ugyanebben a raktárban naponta három ember "admmisztrálgatja*. Van egy felelős raktárvezető, egy telepkezelő és egy írnok. Amit ez a három ember dolgozik, nem több napi egyórai munkánál, s a fizetésük egyre-másra jóval felül van az ezer forinton. A telep kezelését, az irnokoskodást, a raktároskodást és az egész tárház üzemeltetését egy kis brigád — összesen három ember — egy felelős brigádvezetővel el tudná látni. De uram bocsá'... a bürök rá mmrlmtúrsammal. Pánink nem lehet ezért mégsem ~ ^ ennyire lefejezni, talan bele is pusztulna. az, hogy a korábbihoz pest most kevesebbet keresünk, 7—800 forintot. — És miért keresnek a nehéz fizikai munka ellenére ilyen keveset? — A terményraktározásban most holt-szezon •van. Nem sok a zsákali való, noha amikor van is, azért is csak 3 forint 80 fillér jár óránkint az óraibér szerint, korábban több volt. Más munkát pedig nem kapunk, illetve kapnánk, de csak a várakozási pénzért, így nekünk kereset szempontjából teljesen mindegy, hogy dolgozunk, vagy nem. Admlirsztrálgatunk, adminisztrálgalunk... Mit lehet itt tenni, ha egyszer nincs munka? De van — válaszolják. Itt az ideje, hogy megkezdjük a Ami a "raci«-t illeti, ez a Terményforgalmi Vállalatot se mkerülte el. A kisebb fizetésű fizikai munkásokat és adminisztrátorokat majdnem mind elbocsátották. Csak a Szövetkezeti úti raktárból több mint tizenkettőt. Vagy húsz olyan volt ellenőr, írnok, felvásárló, begyűjtő van azonban még a vállalat állományában, akik — mivel a begyűjtési rendszer megszűnt — semmi hasznos munkát nem végezhetnek. A vállalat vezetősége is beismeri, hogy erre az apparátusra így szezonban sem lesz szükség. De majd ha ideér a szezon — megcsinálják a szervezést. Nem javíthatnak a saját portájukon Attól még, hogy ez így van, kereshetnének tisztességesen a raktári dolgozók! — mondhatná bárki. Igen, ha a bürokrácia útvesztői nem volnának oly kacifántosak, és nem olyan páncélsisakos, megcsontosodott bürokraták intéznék a vállalat ügyeit a minisztériumban, mint amilyenek intézik. Rendeletet adtak ki, hogy a vállalat a saját javítási munkáit nem végezheti el ráérő munkaerejével, hanem az állami, vagy szövetkezeti vállalatokkal csináltassa meg. Így legalább háromszor annyiba kerül, mintha a vállalat saját munkásaival végeztetné, a Szegedi Építőipari, Tatarozó Vállalatoknak rendszerint Megszűnt, vagy nem szűnt meg ? És addig ... folydogál az állam pénze, tíz- és százezer forint-szám haszontalanul. A Szövetkezeti úti raktárból elbocsátották többek között Varga Jánosné kétgyermekes asszonyt is, aki irnok volt itt. Mondván, hogy megszűnt a munkaköre. És ez igaz is. De ki sem hült még Vargáné széke, máris benne ült Perjés Lajos volt ellenőr, aki februárban még azzal kérkedett a raktári dolgozók előtt, hogy ő bizony a Horthy-hadsereg tisztje volt, és nem is akármilyen rendfokozattal. Ugyebár kényelmes lehet egy ilyen megszűnt munkakörben "dolgozni*? Mikor a munkások megkérdezték Perjéstől miért nem vállal fizikai munkát, őszintén megmond raktárhelyiségek kairbantar- j^áz má_s dolguk van, mint-» 3'™!,* TT'^AihZ^'iTÁ tását, meszelni, javítani kel- — „„.w-m? ta: mert ° nem elhet meg az sem raktárak meszelésével, lene, rendbe kellene hozni a padlójavítással foglalkozzagépéket is, mert pusztulnak, na!k. Így hát amikor a válLaa rozsda eszi azokat. És ez igaz, nem kell bizonyítani, mindenki láthatja: a tárolóhelyiségek koszosak, rongyolódottak. Bosszantó és nevetséges is, ahogy ennél a vállalatnál még mindig élősködik a bülatnak és a minisztériumnak körmére ég a munka, megnyílnak az állami pénzeszsákok, és mindegy, mibe kerül, csak rögvest készen legyen a munka. Mint a gyakorlat mutatja, az iménti rendelet íróasztal nélkül, ő csak ahhoz ért. De ért ő még máshoz is. Igazi énjéhez méltóan gorombáskodik, fennhéjázóan viselkedik a dolgozókkal. Erre egész sor példát említettek meg az emberek. A vállalatvezetés pedig Perjés ügyében így vélekedik: nem bürokrácia. Márton Lajos és nem kell azt végrehajtani csak addig funkcionál, amíg csáthatjuk el, mert jó munMIMMmMIHIMIIH«MtM«IM„M»; ekoővájék i I TISZA-i PARTON I r* Ál A Az öreg Serbán Flóra néni. s vagyunk ám — hozakodik elö a még mindig ügyeskezü 68 Flóra néni a családdal, miközesztcndös Borsos Károly bácsi ben kiveszi szájából az elmaradfiával és menyével együtt jár- hatatlan pipát, hogy [elcserélje ják kora tavasztól késő őszig az az általam kínált „Terv" cigaerdös, fás vidékeket, hogy be- rettával. csületes, ám nehéz munkával — Hat ember fiam, négy memegkeressék mindennapi kénye- nyecske lányom és 36 unokám rüket. Először az újszegedi li- van a szélrózsa irányába szétgetben találkoztam velük, amint szóródva. Azok már ismerik a az első kerületi tanácstól meg- betűket is, mi még nem tanulvásárolt elhalt nyárfából sorra- tünk meg olvasni, mert nem érremlre alapos teknöket vájtak, tünk rá — mondja büszkélkedKésöbb meglátogattam őket a ve, de kicsit bánkódva is, mertVI/2 -es gátőrháznál is, ahol a hogy az iskola elvitte a teknő• gátőrrel közösködve felesbe jor- vájó mesterségtől a gyerekeket, mázták az irdatlan fahasábokat, a népes családot. Hiába, ez az Hosszúkás és kerek teknők, lek- élet rendje, ennek így kell lenvár- és zsírkavaró kanalak és ni, — mondom Flóra néninek, • szűrők kerültek ki az ügyes aki naguhirtelen néhány szóban • kaerő. Sarnyai István telepikezelő viszont beosztottjáról, Vargánéról is azt mondja: két évig dolgozott nálunk, lelkiismeretes, becsületes munkás volt. De őt azért mégis elbocsátották. Mégiscsak jó lenne lefejezni azt a bürokráciát a Terményforgalmi Vállalatnál is! Ne sanyargassák tovább kapun belüli munkanélküliséggel a dolgozó; kat, amikor lenne mit csinálni és ne szórják tovább haszontalanul -z állam pénzét ki az ablakon; 3«Se> * kezek alól. Alig beszédes, félszeg tartózkodásuk a másodszori látogatáskor lassan-lassan eltűnt. így tudtam meg, hogy üllési állandó lakásukat szinte egy egész esztendőre felváltják a munkát jelentő küzdelmes vándorlással. Hol egy-egy erdő, hol a Tisza partja, hol egy-egy ház udvarának csupasz ege nyújt nekik fekhelyet. Tiszták, egészségesek, még csak arra sem emlékeznek, hogy mikor %'olt valamelyikük náthás. Más halandónak minden egyes csontjába reuma költözött volna már a márciusi mezítlábjárás és annyi hideg éjszakában való szabadban hálás után. Nekik semmi bajuk, ha csak az nem, hogy nagyon szétszóródott az országban a család. — Mert mi nemcsak ennyien Ne^Oídiák Elsste'ek | víipyeb'éraáiát Két törpe-vízmű építését tervezik Kisteleken u vízellátás elém teregette gondját, baját. J — A harminchetedik is útban; van már .. -. nézze csak! — ' mondja suttogóra fogott hangon * Flóra néni, hogy a távolabb ülötve7>k Kisteleken a menye meg ne hallja. X megjavítására. A község 18 ár— Ez a jövendő kis poronty ?téri kútja már elöregedett és már velünk marad, ebből telt-r nővájó lesz. látom az anyia for-i mádzásáról — mondja huncut mosollyal Flóra néni. Tehát fiú lesz a harminchetedik unoka, alti a teknőváió mesterség elsajátítása mellett• , ... .. , , . . , •esolalos problémákat. I gvanakmeglanul irni. olvasni is. igaz-e? i, 2 kor — mondom félhangosan az ebéd- » főzéshez készülődő büszke nagynebezen ad vizet. Mosatásuk nagy összegeket emésztene fel. A tanács végrehajtó bizottsága éppen ezért elhatározta, bogv törpe vízierőműveket kell létesíteni, ami megoldja a vízzel kapmamáuak. A fiatalok nem várták meg o meleg ételt, hanem nekifogtak szalonnázni, mondván, hogy külön konyhán élnek. Egy-két órára ilyenkor megáll kezükben a fejsze és a különféle vújószerszám, az éles ..kapocska", amivel oly szép simára farigcsálják a tarhonya készítésére és a disznótori húsok sózására kiválóan alkalmas teknöket. A róluk készült írást pe'•g majd felolvassa nekik kevesebb pénzbe is kerül az erőművek építése. A számítások alapján a költségek 200 ezer forintot tesznek ki, amit az ugyanilyen összegű küzségiejlesztési adóhátralékokból akarnak "edezni. Csongrád megye hetvenötödik gyógyszeriára * Zákányszéken elkészült Csong5 rád megye hetvenötödik gyógytszertára. A korszerűen felszerelt, Tóth * . ,.. • uj gvogyszertar építésére a koz1 Ince gátőr, ha már úgyis /(' }, '-sltednek. (—i—c) (Siflis József felvétele) [ ségfejlesztési alapból csaknem • százezer forintot fordítottak. Előkészítéséhez sokezer forint érté> kű társadalmi munkával a la'kosság is hozzájárult. «