Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-28 / 98. szám

b KÜLPOLITIKA HÍREI ­röviden Az ENSZ Genfben székelő európai gazdasági bizottsága április 29. és május 15. kö­zött tartja XII. ülésszakát. Az ülésszakon a bizottság munkájának és az 1956. évi európai gazdasági helyzetnek értékelésén kívül — a Szov­jetunió javaslatára — még olyan nagy horderejű kérdé­seket is megtárgyalnak, mint az összeurópai gazdasági egyezmény kötése és az atomenergia felhasználása békés célokra. Az ülésszakon a Magyar Népköztársaság 5 tagú küldöttségét Baczoni Jenő külkereskedelmi mi­niszterhelyettes vezeti. • Több nyugat-európai or­szág — közli a Csehszlovák Távirati Iroda —, különösen a Német Szövetségi Köztár­saság és Ausztria sajtójában a napokban ismét felbukkant az a hír, hogy Csehszlovákia területén szovjet irányítható lövedékek kibocsátására szol­gáló támaszpontok épültek. A csehszlovák hírszolgálati irodát felhatalmazták annak közlésére, hogy Csehszlováki­ában nincsenek ilyen támasz­pontok és az említett sajtó­jelentések teljesen légből ka­pottak. • Varsó (MTI). A Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága felhívással fordult a párthoz, hogy foly­tasson elszánt és meg nem alkuvó harcot a nacionaliz­mus, a sovinizmus és a faji elfogultság megnyilvánulásai ellen. • A Biztonsági Tanács pén­teken kezdte meg a szuezi kérdés vitáját. Szoboljev, a Szovjetunió képviselője rá­mutatott: a Közép-Keleten jelentkező nehézségeket a nyugati hatalmak idézik elő gyarmatosító törekvéseik vé­delmében. Egyiptom képes a csatorna előírásszerű üzemel­tetésére, s az egyiptomi me­morandum összhangban van Bz 1888-as konstantinápolyi egyezménnyel és az ENSZ­íilapokmánnyal. • Damaszkuszi jelentés sze­rint a jordániai királyi ud­variban újságíróknak álcázva ez idő szerint 40 amerikai tartózkodik. A lap szerint nagy részük szakember az államcsínyek megszervezésé­ben és végrehajtásában. A királyi udvarban tartózkodó •-szakemberek* állandó kap­csolatot tartanak fenn a ma­gasabb rangú állami tisztvi­selőkkel. Libanoni sajtójelentések szerint szerdán egész Jordá­niában nagyszabású tünteté­sek voltak. Ammanban \ tíz­ezren tüntettek a város ut­cáin. Az alábbi feliratú táb­lákat vitték: »Le az Eisenho­wer doktrínával !* "Nemzeti kormányt!* • Berlin (MTI). Dulles ame­rikai külügyminiszter részt vesz a NATO Bonnban má­jus 2. és 4. között megrende­zendő miniszteri tanácsának ülésén. A nyugatnémet sajtó értesülése szerint Dulles bon­ni tartózkodása idején több megbeszélést folytat Aden­auer kancellárral a német újraegyesítésről, a fegyver­kezésről és a nyugatnémet— amerikai együttműködésről. A napokban szintén Bonn­ba érkező Macmlllam angol minisztereinők Adenauerrel az ügynevezett angol Fehér Könyvről, a leszerelésről, az angol csapatok Nyugat-Né­metországból történő vissza­vonásának kérdéséről és az angol—nyugatnémet együtt­működést érintő problémák­ról tárgyal majd. t Moszkva (MTI). A DPA nyugatnémet hírügynökség jelentése szerint Gramiko szovjet külügyminiszter szombaton reggel magához kérette Northe követet, a Né­met Szövetségi Köztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivő­jét és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét. A jegyzék szombat délben még nem érkezett meg Boámba, • Bécs (MTI). A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, Ausztriában tett ötnapos hi­vatalos látogatása után szom­baton délben kíséretével visz­szautazott Moszkvába. Mikojan és az osztrák kor­mány képviselői között le­folyt tárgyalásokról közös közleményt adtak kl. • Drezda (MTI). Pénteken 11 adományokkal megrakott te­hergépkocsi indult útnak Drezdából Budapestre. A konvoj 350 000 márka érték­ben szöveteket, cipőket és más árukat szállít a magyar népnek, | Idős kommunisták megbecsülése: j egyhónapos vendégség a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségének meghí­vására vasárnap délelőtt 19 olyan idős kommunista har­cos indul egyhónapos ven­dégségbe a Szovjetunióba, kik több évtizede hűséges harcosai a magyar és a nem­zetközi proletariátus ügyé­nek. Közülük nem egy ismét S arra a földre lép, ahol az orosz munkásság soraiban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban tanult meg küzdeni a népért. A küldöttség egyhónapos vendégeskedése alatt szovjet városok és ipartelepek meg­látogatásával és pihenéssel tölti el Idejét, A TTIT megyei elnökségének felhívása az értelmiséghez máius 1 alkalmából Jelentős javaslatokat dolgoztak ki az országos vízügyi ankét részvevíi Szegeden Az ország minden részéből nagyszámú vízügyi szakem­ber jött össze a Magyar Hid­rológiai Társaság szegedi csoportjának meghívására a Szegedi Vízügyi Igazgatóság szókházában. A vízügyi mű­tárgyaik szabványosításának kérdését tárgyalták meg két­napos ankétjukon. Az első napon az ankét célját ismertető elnöki meg­nyitó előadás után két szak­előadás hangzott el. Az elsőt Petheő László vezető tech­nikus tartotta, aki a szabvá­nyosítás célját és jelentősé­gét Ismertette. A második előadásban Balló Iván fő­mérnök a Szegedi Vízügyi Igazgatóság területén évek óta működő, és a legkülön­félébb vasbeton műtárgyele­meket, telefon- és kerítés­oszlopokat, födémszerkezete­ket gyártó tápéi telep mun­káját és az egyes darabok előnyeit és hátrányait ismer­tette. Az előadást vetített képek, táblázatok és terv­másolatok tették könnyen érthetővé és szemléletessé. A két nagysikerű előadás után széles körű vita indult meg. Másnap a reggeli órákban a tápéi előregyártó-telepet tekintették meg az ankét részvevői, amelynek sokoldalú tevé­kenysége, a gyártott darabok kifogástalan minősége, a te­lepen tapasztalt rend ós cél­szerű elrendezés általános el­ismerést aratott. A részvevők azután autó­buszra szálltak és Halason az idén előregyár­tott elemekből készült mű­tárgyakat szemlélték meg. A város fejlődése szempont­jából nagy fontosságú léte­sítmények nemcsak anyagi téren jelentettek nagyobb megtakarítást, hanem a hely­színen készülő műtárgyakkal szemben számbaj övő Időnye­reség is mutatkozott az épí­tésnél. Visszatérőben Kiskundorozsma környé­kén tekintettek meg né­hány műtárgyat, bukókat és zsilipeket, amelyeknek építése óta már hosszú évek teltek el, és amelyek mindennek ellenére cél­szerű elrendezésük és kifo­gástalan minőségük foly­tán mind ez ideig a leg­csekélyebb sérülést, vagy változást sem szenvedték. A délután folyamán a ki­jelölt szűkebb körű bizott­ság terjesztette elő a hatá­rozati javaslatot, amelyet az előző napon tartott vita so­rán kialakult nézetek és vé­lemények figyelembevételé­vel állítottak össze. A hatá­rozati javaslat — melyet az ankét teljes egészében ma­gáévá tett — felkéri az Or­szágos Vízügyi Főigazgatósá­got, alakítson a szabványosí­tás terén már eddig is mű­ködő szakemberek és a Ma­gyar Hidrológiai Társaság bevonásával szakbizottságot, amely a legrövidebb időn belül mérje fel a szabványosítás­sal kapcsolatos szükségle­teket és lehetőségeket. Szükségesnek tartja az an­két az ország különböző ré­szein a szegedi telephez ha­sonló 3—4 vasbeton előregyártó­telep létesítését, amelyeknek munkáját szál­lító eszközök rendelkezésre bocsátásával és a pénzügyi kérdések rendezésével meg kell könnyíteni. Javasolja to­vábbá az ankét egynéhány, a gyakorlatban már bevált idomnak szabványként való elfogadását, és a már elfoga­dott vízügyi szabványoknak gyűjteményes kiadatását. Dévény István Kedves Barátaink! Az Ismeretterjesztő Társulat büszkén vallja magát a legrégibb magyar társadalmi egyesület, a Természettu­dományi Társulat utódjának, amely a néphez és a hazá­hoz hű értelmiségieket gyűjtve táborába, a haladó tudo­mányos gondolatoknak a széthintője, a nép felemelkedé­sének a zászlóvivője volt. Ez az örökség arra kötelezi Társulatunkat és tagságát, hogy ma is a haladó tudomá­nyos gondolatok zászlója, a nép ügyének, tehát a prole­tárhatalomnak a támogatója legyen. Az aléltságból, a dermedtségből az értelmiségnek is fel kell végre ébrednie, s újra hozzá kell látnunk a mai magyar értelmiség meg­tisztelő történelmi hivatásának teljesítéséhez, a proletár­diktatúra szolgálatában a szocializmus építéséhez. Amikor 116 évvel ezelőtt a Természettudományi Tár­sulat megalakult, a feudalizmus szétzúzása, a független polgári Magyarország megteremtése volt a feladat, s est az akkori magyar értelmiség teljes szívével és eszével teljesítette. Ma az ellenforradalom maradványainak a megsemmisítése, a proletárhatalom megerősítése, a szo­cializmus építése, a proletár internacionalizmus erősítése a főfeladat. A reformkor nagyjai, a nemzeti gondolat hőset. Vö­rösmarty és Petőfi szerették hazájukat, a nemzet fel­emelkedéséért küzdöttek, de tudták: a nem2et sorsa el­választhatatlan az emberiség sorsától, hogy igaz hazafi­ság, magyar szabadság és népek szabadsága, a világsza­badság elválaszthatatlan egymástól. Ma sincs külön magyar üt, sőt az elmúlt események azt bizonyítják, hogy a magunk problémáit csak a szo­cializmust építő más népek közösségében, a nemzetközi proletárszolidaritás segítségével tudjuk megoldani. Magyarországon demokrácia és nemzeti függetlenség szocializmus nélkül nem lehetséges, a szocializmus viszont az imperialista agresszióval szemben csakis a Szovjetunió­val s a szocialista táborral való megbonthatatln együttmű­ködés révén valósulhat meg. Közeledik május elseje, a nemzetközi proletár szolida­ritás, a munka nagy ünnepe. Mutassuk meg, hogy hívei va­gyunk a proletárdiktatúrának, hogy együtt akarjuk építe­ni a munkásosztállyal a boldogabb jövőt, a szocializmust. Vegyünk részt a május elseji ünnepségeken, hallgassuk meg a nagygyűlést, ahol hozzánk, értelmiségiekhez is fog­nak szólni. A bizalom kétoldalú dolog. Magatartásunkkal, állás­foglalásunkkal, közéleti tevékenységünkkel mutassuk meg: az értelmiség tudja, hogy igaz életet, jövőt, boldog­ságot csakis hazájában, népével eggyé forrva, a szocializ­mus megvalósítása útján találhat, s elítélünk minden clyan zavaros, anarchikus és ellenséges megnyilatkozást, amely akarva, vagy akaratlan a néphatalom aláásásához, vagy megtámadásának előkészítéséhez nyújt segédkezet. A megyei elnökségnek meggyőződése, hogy népünk jobb jövőjét a munkásosztály tudatos és szervezett vezető erejével: a parttal, a proletárdiktatúrával, s a szocializ­must építő népek együttműködésével érhetjük eL A megyei elnökség nevében: Jákl Gyula dr.. egyetemi tanár, megyei elnök Osváth Béla. aspiráns, megyei titkár Új filozófiai folyóirat jelenik meg "Magyar Filozófiai Szemle* címmel a második negyedév­ben üj tudományos folyóira­tot indít a Magyar Tudomá­nyos Akadémia. A folyóirat főszerkesztője Fogarasi Béla, szerkesztője Heller Ágnes, a szerkesztő bizottság tagjai rajtuk kívül Lukács György, Mátrai László, Molnár Erik, Szigeti József. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt hét n nemzetközi politikában az év ed­digi legjelentősebb hete volt. Nem is annyira az események számából következik ez n meg­állapítás, hanem a legfontosabb külpolitikai fej­lemények kibontakozásának kedvező alakulásá­ból. jellemzője o jelenlegi nemzetközi esemé­nyeknek az, hogy fejlődésük, kialakulásuk üte­mét a Szovjetunió politikája diktálja. A szov­jet kormány nagy „offenzívában" van: eltökélt szándéka, liogy — a lenini külpolitika szelle­mében — elősegíti a nugyhalalmak közölt fenn­álló feszült viszony enyhülését, liogy azután a kedvezőbb légkörben lehetővé váljék a legfon­tosabb nemzetközi kérdések — mindenekelőtt a közép-kpleli probléma — megoldása. Az események rövid értékelését azzal kell kezdenünk, milyen hatást váltott ki Bulganyin Macrrillanhez intézeti levele nemzetközi politikai körökben? E levélben '—; amelyet Malik szovjet nagykövet április '20-án adott át Mucmillannek és amelyet u szovjet kormány április '23-án tett közzé — Bulganyin mindenekelőtt a közép-keleti kérdésben szögezi le kormánya álláspontját, hangsúlyozva, hogy a közép-keleti feszültség oka a három nyugati kormány inagatarlása, az, hogy Anglia, Fran­ciaország és az Egt/esíiíe Államok nem veszik figyelembe a közép-keleti országok szuvereni­tását és érdelteit, majd miután megállapítja, liogy a közép-keleti problémák rendezésének egyetlen járható útja az erőszakos „megoldás" kiküszöbölése a Szovjetunió és a három nyu­gati hatalom teljes együttműködésével, rámu­tat « leszerelés terén uralkodó lehetetlen álla­potokra. E téren — fejti ki Bulganyin — sok a szóbeszéd a megegyezésről, de semmi sem tör­ténik ennek érdekében. Végül Bulganyin a szovjet—angol viszony megjavításának szüksé­gességéről ír, amelyet — kölcsönös erőfeszítések révén — meg lehet és meg is kell teremteni. E témához még annyit: az angol közvéle­mény — mint ez a legnépszerűbb brit lapok cikkeiből kitűnik - kedvezően fogadta a szov­jet miniszterelnök levelét, * feltehető, hogy az angol kormány válasza ugyancsak kedvező lesz, antiál is inkább, mert Angliában hosszú idő óta az a vélemény, hogy az európai béke tartós bhztoskása csakis a szovjet—angol együttműködés mellett képzelhető el és valósít­ható meg/ EGY HET NEMZETKÖZI ESEMÉNYEI Napjaink legfontosabb kérdése azonban e héten is változatlanul az, hogy mego!d!iatók-e a közép-keleti problémák békés úton? Azok az erőfeszítések, amelyeket a Szovjetunió kormánya tesz e téren, arra mu­tat, liogy vannak lehetőségek a közép-keleti kérdések békés megoldására. Ezekre a lehető­ségekre mulatott rá a szovjet kormány február 13-i, a nyugati hatalmakhoz intézett jegyzéke, amelyben javasolta: dolgoztattak ki közös alap­elveket. a közép-keleti béke és biztonság megte­remtésére. Ezek az alapelvek a közép-keleti or­szágok szuverenitását, katonai blokkokba való beszervezésüknek megtiltását és hasonló, a Közép-Kelet, békéjét előmozdító lépések megté­telét irányozták elő. A három nyugati hatalom március 11-i válaszjegyzékében kifejtette, hogy nem fogadja el a szovjet javaslatokat. Ez még neitr lett volna baj, ba ugyanakkor jobb indítványokkal áll elő, mint amilyenek a szov­jet kormány javaslatai. Mivel azonban erre nem került sor, a szovjet kormány április 19-én újabb jegyzékben fordult az angol, a francia és az amerikai kormányhoz, liogy békés eszkö­zökkel, az erőszak kiküszöbölésével, az ENSZ­alapokmány szellemében tegyenek lépéseket a közép-keleti kérdések megoldására. A közép-keleti helyzet feszültsége két kérdésben jut kifejezésre. Az egyikben, a Szuezi-csatorna kérdésében ezen a héten sem történt előrehaladás, ha csak az nem, liogy a három nyugati hatalom a Biztonsá­gi Tanács elé terjesztette e problémát, bíz­va abban, hogy a tanács majd pontot tesz az amerikai és az egyiptomi kormány kö­zölt immár harmadik hónapja tartó, a kai­rói amerikai nagykövet és Nasszer között folyó tárgyalásokra és teljesíteni fogja azt a nyugati óhajt, hogy a Szuezi-csatornát egy nemzetközi társaság (a Csatornát Hasz­nálók Szövetsége) igazgassa és hogy a be­vételek felét a Világbank, felét pedig az egyiptomi kormány kapja. Ez a „megoldás"' azonban azért nem jöhet számításba, mert nem számol azzal, hogy a csatorna egyip­tomi területen halad át, következésképpen a nemzetközi társaság fennhatósága nem­csak a csatornára terjedne ki, hanem — Egyiptomra is. Ezért nem történt még e kérdésben megegyezés s kérdéses, hogy a Biztonsági Tanács — amely előtt a kérdés jelenleg van — képes lesz-e elfogadható határozatot hozni. A másik kérdés, amelyben a közép-ke­leti válság kifejezésre jut, a jordániai helyzet. Itt ugyan új kormány került hata­lomra, vagyis Khalidi helyett Ibrahim Ha­sam a miniszterelnök, aki azonban — fel­tehetően — szintén nem lesz hosszú ideig miniszterelnök, mert nem a nép, hanem az amerikabarát Husszein király embere. Hogy helyzete mennyire reménytelen, az kitűnik abból is, hogy a jordániai balodali pártok — amelyek pedig az elmúlt évi októberi választások során győzelmet arat­tak — Hasem ellen vonultak fel. Igaz, ost­romállapot és kimenőtilalom életbelépteté­sével pillanatnyilag erős katonai uralmat sikerült létrehoznia, azonban a jordániai hadsereg, az Arab Légió végül is a jordáíi nép fiaiból áll, akik nem azért szavaztak a baloldali pártokra, hogy az Eisenhower­doktrina megvalósításának vak eszközei le­gyenek. Nem lehet a jelenlegi nemzetközi helyzet jellemzőiről beszélni anélkül, hogy ne fog­lalkozzunk a leszere'ési tanácskozások kilátásaival. Londonban e hét csütörtökén újra megkezdődtek ezek a megbeszélések — a rakéták és irányított lövedékek kér­désének megvitatásával. Amerikai részről nem hangzott el új javaslat, míg szovjet részről ismételten rámutattak arra, hogy a rakétafegyvereket és az irányított lövedé­keket a nukleáris fegyverekkel együtt be kell tiltani. Bulganyin az angol miniszterelnökhöz intézett levelében, Hruscsov több legutób­bi nyilatkozatában, Mikojan pedig Bécsben jelentette ki éppen a napokban, hogy a szovjet kormány kész minden ésszerű ja­vaslatot elfogadni, hogy a leszerelésben végre — ha részletkérdésekben is — létre­jöhessen az első megegyezés. Végül Igen figyelemre méltónak tartjuk azokat a megnyilatkozásokat, amelyek nyugatnémet részről történnek a szovjet-nyugatnémef viszony rendezésének szükségességéről. Adenauer például az elmúlt hét csütörtökén magához kérette Szmirnov bonni szovjet nagyköve­tet és íözölte vele, hogy a rapollói szerző­désre való szovjet hivatkozás és e szerző­dés szellemének érvényesítési törekvése elősegítheti a jobb viszony kialakulását a Német Szövetségi Köztársaság és a Szov­jetunió között, nem híve azonban az euró­pai semleges övezet felállítása gondolatá­nak, mivel az Németország mindkét részét érintené. Ami a rapollói szerződést illeti, ez a megállapodás 35 évvel ezelőtt született meg az olaszországi Rapollóban a Szovjetunió és a weimari Németország között a két or­szág egyenjogú együttműködéséről. A szerződés nagy jelentősége az volt, hogy az első világháborúban legyőzött Né­metország demokratikus erőinek nemzet­közi egyenjogúsítását éppen ez a szerződés indította el, s ha a nyugati hatalmak nem támogatták volna a hitleri próbálkozásokat már kezdettől fogva, máskéht alakulhatott volna Európa é3 a világ történelme. Ugyancsak e héten hangzott el Brentano nyugatnémet külügyminiszternek az a ki­jelentése is, hogy a német vezetők „nem elletiséget látnak a szovjet emberekben, hanem barátokat". Bár Brentatio pár hét­tel ezelőtt még a Szovjetuhiót minősítette a német nép „főellenségének", legutóbbi kijelentése azért figyelemre méltó, mert — közvetve ugyan, de — beismeri az eddigi nyugatnémet politika tarthatatlanságát. Petrovict István I

Next

/
Oldalképek
Tartalom