Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

Lelkes díszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából (Folytatás a 2-ik oldalról) országok jó szövetségesek és a szocialista tábor egyetlen, még oly kis országa sem lesz szabad prédája az imperia­lista rablóknak. A nemzeti kommunizmus idegen a mi számunkra — Mostanában sokat ajánl­gatják nekünk is, más szocia­lista országoknak is a nem­zeti kommunizmust. Idegen sabb a rendszerünk ma, mint az október küszöbén volt. — Nem az a demokrácia, ha a néphatalom ellenségei sajtóhoz jutnak és szószéket kapnak, hanem az, ha minél több dolgozót bevonunk po­litikánk kialakításába, állami, gazdasági munkánkba. Ezen a téren minél gyorsabban előre akarunk menni. A né­pi demokratikus rendszer nem akkor népi és nem akkor demokratikus, ha gyenge a portéka ez a mi számunkra, karhatalma és elszemteleme­A marxista—leninista taní­tás nem nemzeti, hanem nemzetközi jellegű. Lenm arra tanított, hogy a szocia­lizmus minden ország sajá­tos viszonyai szerint, sajátos formák közt fejlődhet, de a szocializmus építése — a mar­xista-leninista tudomány dik az ellenség. Az erös, megbízható karhatalom fon­tos tényezője népi demok­ráciánknak. A karhatalmisták soha, egy percre se csökkentsék éberségüket és keménységü­ket az ellenséggel szemben és hűségüket, szeretetüket a dói­feltárta törvényekre támasz- g0zó nép, a nép egyszerű be­kodva — a különböző orszá- csületes fiai iránt. A párt és a kormány bízik új kar­hatalmunkban, s a karhatal­misták is bízhatnak abban, hogy soha, semmilyen körül­mények között nem fogjuk őket magukra hagyni, meg­rága­gokbain a fő és az alapvető kérdésekben közös úton ha­lad és továbbra is ezen az úton fog haladni. Az úgyne­vezett nemzeti kommunizmus szerint azonban az a lényeg, hogy a dolgok másképp le- védjük őket minden gyének, mint a Szovjetunió- lommal szemben, ban. Miért? Hogy megingás- _ Az ellenforradalom fegy­sák a proletár nemzetköziség veres leverése után a magyar sziklaszilárd alapjait, szétvá- forradalmi munkás-paraszt lasszák és egymással szembe- kormány legfontosabb fela­datának a gazdasági rend helyreállítását tekintette, hogy ezáltal biztosítsa alap­vető célkitűzését, a dolgozó nép, a munkásosztály élet­színvonalának emelését. 3,8 milliárd forinttal rendeztük a bányászok, az ipari munká­sok, a műszaki állományúak éls általában a legalacso­nyabb bérkategóriákba tar­tozó dolgozók béreit. — A dolgozók, elsősorban a hős bányászok, megértették az MSZMP s a kormány őszin­te szavait és felhívását. És en­nek köszönhetjük, hogy egyes területeken már elértük az 1956. október 23 előtti szín­vonalat, máshol haladunk előre. állítsák a szocialista országok népeit. Ezt a nemzeti kommu­nizmust nálunk már kipró­bálta Nagy Imre, kipróbálta az egész ellenforradalom. Megkóstoltuk ezt a nemzeti kommunizmust, de nem ké­rünk belőle. Sem nemzeti, sem kommunista nem volt. Mi volt ennék a nemzeti kommunizmusnak első, kül­politikai követelése? Az eltá­volodás, az elszakadás a Szov­jetuniótól és ezt független­ségnek nevezték. De mi már voltunk ilyen -függetlenek* 25 éven át, Mi a nemzeti kommu­nizmus helyett a magyar munkásmozgalom régi ha­gyományait kívánjuk ápolni. Van mit ápolni, büszke múlt­ja van a magyar munkás­mozgalomnak — és ez is nem­zeti hagyomány. A nagyszerű internaci­onalista hagyományokhoz hűek maradtunk. S 1956 ok­tóbere még jobban megtaní­tott bennünket arra, hogy in­ternacionaLizmus nélkül, a szocialista táborral való ösz­szetartás nélkül nincs ha­zafiság. — Az ellenforradalom rá­galmaival szemben ismét ki kell jelentenünk, hogy a m-i rendszerünk, a népi demok­ratikus rendszer, minden el­követett hiba ellenére is, összehasonlíthatatlanul de­mokratikusabb minden pol­gári demokratikus rendszer­nél. Október előtt gyakran hamis értelmezést kapott rendszerünk demokratizmu­sának kérdése. Demckratizá­Harcos, |ó pár ol akarunk — Az elmúlt hónapok nagy eredménye a párt megerősö­dése. Az elleforradalom tü­zében erősödtünk meg. Ez a tűz — nem egyszer egyálta­lán nem képletes tűz volt.. Belelőttek a kommunisták el­ső fővárosi tüntetésébe, vidé­ken pedig gyilkolták a párt szervezőit. Nagyon sok hiva­talban és üzemben kommu­nistaellenes terror volt, el­bocsátották a párt tagjait. Büszkék lehetünk rá, hogy a kommunisták tízezrei ilyen körülmények közt is jobban megállták a helyüket, aktí­vabbak és harcosabbak let­tek, mint október előtt volta'c. — Harcos, jó pártot építünk és ennek a pártnak becsületét — beleértve a párt múltjának be­csületét is, — meg fogjuk véde­ni. Szét fogjuk zúzni a pártel­lásról beszéltek, mintha rend- lenes rágalmakat, amelyeknek szerünk antidemokratikus lett volna. Terjedni kezdtek nézetek, valami »abszolút* — tehát osztályfeletti demok­ráciáról és szabadságról. Ez ideológiai támadás volt a szabad terjedése annyi baj oko­zója volt. — A múltban a pártéletben voltak komoly hibák, gyakran sújtottak igazságtalan büntetés­sel becsületes párttagokat, de népi demokratikus rendszer nem kisebb Inba volt a párt él­ellen. Az MDP vezetőségének csapat-jellegének elhomalyoso­sűlyos hibája volt, hogy teret engedett a demokrácia bur­zsoá értelmezésének. A Nagy —Losonczy-csaport az elkö­dása, 900 ezer párttag felvétele mindazzal az ingadozással együtt, amit ilyen nagy tömeg képvisel. Október előtt sok jogtalan kizá­ráHt. pártbüntetést érvénytelent­vetett hibákat pártellenes cé- F™-™ » „.'^TT lókra használta fel és az ösz- tettek" Ez ero3Ítette a Purtot' Az szeesküvőknek mindenek­ellenforradalmi erők azonban az okkal kizártak „rehabilitálását" ,. , . is keresztülvitték, hogv a pártot forradalmi lázadást kiprovo- ffyenffits6k. ->lcsapat jellegét lri. előtt azért sikerült az ellen­kálniok, mert a Nagy—Lo­sonczy áruló csoport szemé­lyében szövetségeseik voltak az MDP köreiben. Ez a cso­port már jóval az októberi események előtt együttműkö­dött az ellenforradalmárok­kal. — Ma sok, kemény rend­jesen elmossák. De kinek érdeke, hogy elmos­sák a különbséget a párttagok és pártonkívüliek lcözt? Érdeke len­ne ez a pártonkívülieknck? Nem. A pártonkívülieknck nincs szükségük olyan pártra, amely­ben a párttagok nem öntudato­sabbak, harcosabbak, áldozatké­szabály van érvényben, mert szebbek, mint a nagy tömeg, rendszerünk erélyes vedel- Olyan pártra van szükségünk, mezése a belső eilenforradal mi erők minden mesterkedé­seivel szemben megköveteli amelynek tagjai egyek a tömeg­gel, életükben és érzéseikben, de felette állnak öntudatukban. a forradalmi éberség állandó Ebben igenis legyünk különös fokozását, a kemény kéz po- emberek. liti'káját. A párt élcsapat-jellegét őrizni, A rögtönítélő bíráskodás és erősíteni fogjuk, különösen más intézkedések egész né- most, amikor növekvő az erőnk pünk nyugalmát szolgálják, és sikereink nemcsak a legjob­Az ellenséggel szembeni kí- bakat vonzzák. Ezt annál köny­méletlen rendszabályok elle- nyeltben megtehetjük, mert nére sokkal demokratiku- ezekben a hónapokban sok-sok különös embert ismerhettünk meg. A párt soraiba azokat kell felvenni, akik munkájukkal és harcukkal fejezték ki egyetérté­süket politikánkkal. Az elmúlt hónapokban is, a sikerek mel­lett, követtünk el hibákat, nemegyszer több határozottság­gal meggyorsíthattuk volna fej­lődésünket. De az kétségtelen, hogy sokkal gyorsabban tüntet­tük el az ellenforradalom okoz­ta anyagi és ideológiai károkat, mint azt általában várták. Éberen őrködjünk a póit egységén A további fejlődés megköve­teli, hogy éberen őrködjünk a párt egységén, eszmei tisztasá­gán. Ne féltse senki a párt be­folyását az eszmei tisztaságért vívott harctól. A tömegek nem tétova, bizonytalan pártot kö­vetnek, hanem csak szilárd, ha­tározott, tiszta politikájú pártot. Tudjuk, vannak kételkedők, akik nem hisznek abban, hogy a párt politikája körül ki fog alakulni az egység. De semmilyen más politika — csak a marxi—lenini politika körül alakulhat ki igazi nem­zeti egység. Azért teremthető meg a mi körülményeink közt a népi nemzeti egység mert társadalmunk alapvető osztályainak: a munkásosz­tálynak és a dolgozó paraszt­ságnak érdekei a mi rend­szerünkhöz fűződnek. De eh­hez fűződnek az értelmiség érdekei is. — Nincs olyan rendszer, amely a miénknél jobban megbecsüli az értelmiséget és munkáját. Nem mondjuk, hogy ezen a téren nem tör­téntek hibák a múltban. Eze­ket most ki akarjuk javí­tani. De az értelmiségtől is elvárjuk, hogy minél előbb küzdje le azt az eszmei zava­rodottságot, amelyet az el­lenforradalom támasztott so­raiban és álljon teljes szív­vel és lélekkel a szocializmus építése, a nép mellé. — A párt határozott osz­tálypolitikája nincs ellentét­ben a nemzeti egység politi­kájával, hanem éppen ellen­kezőleg; erősíti a nemzeti egység magvát, a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges mun­kásosztályt. Azt a hatalmas minőségi változást, amely dolgozó né­pünkben végbement, a párt és a munkáshatalom megszilár­dítását, napnál fényesebben mutatják azok az események, amelyek legutóbb Budapes­ten lezajlottak: a nagysikerű csepeli munkásgyülés, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség lelkes zászlóbontása, a Köz­társaság téri, a Váci úti, a kő­bányai és a pesterzsébeti forró hangulatú nagygyűlések. 12 évvel ezelőtt csaknem egyidőben szabadult fel Len­gyelország, Románia, Bulgá­ria, Jugoszlávia, Albánia, Magyarország, Csehszlovákia népei és a mai Német De­mokratikus Köztársaság népe. A közös örömök és a közös küzdelmek is összefűznek minket. A mi nagy nemzeti ügyünk, hogy tovább mélyít­sük barátságunkat ezeknek az országoknak népeivel, s valamennyien felszabadítónk­kal és szabadságunk oltal­mazójával, a Szovjetunióval. A mi nagy nemzeti ügyünk, hogy szorosabbra fűzzük ba­ráti kapcsolatinkat a Távol­Kelet szabad országaival, s mindenekelőtt a Kínai Nép­köztársasággal, amelynek ba­ráti segítsége sokban hoz­zájárult megszilárdulásához. Ne reménykedjék senki sem abban, hogy legyőzhető a mi hatalmas táborunk, az a tábor, amelynek oldalán van a nép igazsága, jövője. Éljen népünk forradalmi harcának vezető ereje, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt! Éljen az örök és megbont­hatatlan magyar—szovjet ba­rátság! Marosán elvtárs beszédét az ünnepség részvevői többször szakították félbe lelkes tap­saikkal. Az ünnepség első része az Internacionálé hangjaival fe­jeződött be. Ezután magas színvonalú művészi műsorra került sor. A külpolitika hírei—1 röviden Moszkva (MTI). A TASZSZ jelenti, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága és a Szov­jetunió Minisztertanácsa üd­vözölte a kuznyecki Sztálin­vaskombinátot üzembehelye­zésének 25. évfordulója al­kalmából. * Berlin (MTI). Von Brenta­no nyugatnémet külügymi­niszter kedden Bonnban saj­tóértekezleten közölte, hogy a Szovjetunió október 22-i jegyzékére adandó válasz rö­videsen elkészül. Hozzáfűzte, hogy a jegyzék megszövege­zésénél figyelembe veszik az Adenauer—Bulganyin levél­váltásban foglaltakat. • Varsó (MTI). A szczecziai körzeti bíróság előtt április 2-án megkezdődött a múlt év decemberi zavargásokban részt vett huligán elemek utoisó csoportjának pere. A csoport tagjai ellen az a vád, hogy részt vettek az ut­cai rendzavarásokban, a köz­épületeik — köztük az egész­ség, a börtön és a nűlíc'a őr­szobái elleni támadásokban. Csaknem valamennyi vád­lott büntetett előéletű. * Washington (MTI). Az AP jelanti: Dulleg külügyminisz­ter kedden sajtóértekezletet tartott, amelyen kijelentette, hogy a legközelebbi 48 órá­ban már tudni fogja, van-e komoly kilátás a Szuezi-csa­toma igazgatásáról szóló és kielégítő megegyezés megkö­tésére Egyiptommal. A külügyminiszter hangoz­tatta, hogy véleménye szerint a csatornát használó orszá­goknak sokkal nagyobb bele­szólási joguknak kell lennie a csatorna igazgatásába, mint ahogy azt Egyiptom részéről múlt héten beterjesztett ja­vaslatok előirányozzák. • Ankara (MTI). Az AFP je­lenti: Kedden este tanácsko­zásra Ankarába Utazott dr. Fazil Kücsük, a c'prusi tö­rök közösség vezetője. Átadták az 1957 évi művészeti dí abat Szerdán délután a Művé­szeti Szövetségek Házának dísztermében adták át az 1957. évi művészeti díjakat. A Munkácsy-díj I. fokoza­tával Hincz Gyula, Novotny Emil Róbert festőművészt, Martsa István szobrászmű­vészt. II. fokozatával Báthory Júlia iparművészt, Lesenyei Márta szobrászművészt, Aczél Ilona festőművészt, Laborcz Ferenc szobrászművészt, Te­ván Margit iparművészt. III. fokozatával Zala Tibor, Würtz Ádám grafikusmű­vészt, Blaski János festőmű­vészt, Máté András grafikus­művészt, Kristóf János fes­tőművészt, Majoros János kerámikusművészt, Kucs Bé­la szobrászművészt, Király József iparművészt, Nóvák Lajos grafikusművészt, Tóth Imre festőművészt tünte­ték ki. A József Attila-díj I. foko­zatát Lengyel József, Goda Gábor, Tatay Sándor, n. fo­kozatát Szőnyi Sándor, Thu­ry Zsuzsa. Csorba Győző. III. fokozatát Szécsi Margit. Sző­lősi Klára, Szabó István iró kapta. A Jászai Mari-díj I. foko­zatával Rajz János, Lukács Margit, Komlós Juci, Deák Sándor. II. fokozatával Má­di-Szabó Gábor, Berek Kata­lin, Fónay Márta, Csákányi László, Grfdon Zsuzsa, Tar­soly Elemér, Zentaí Anna színművészeket, III. fokoza­tával Berényi Gábor főren­dezőt. Könyves-Tóth Erzsé­bet, Kozák László, Hadics László. Tábori Nóra. Lontay Margit, Hindy Sándor szín­művészeket tüntették ki. Az Erkel-díj I. fokozatát Hajdú Mihály, IT. fokozatát Ránky György, Maros Ru­dolf, III. fokozatát Vincze Ottó zeneszerző kapta. A Liszt-díj I. fokozatát Petri Endre, II. fokozatát Wéhner Tibor és Solymos Péter zongoraművész, III. fo­kozatát Kovács Imre fuvola­művész, Pécsi Sebestyén or­gonaművész, Pallagi Já­nos hegedűművész kapta, Üdvözlőtáv iratok felszabadulásunk évfordulója alkalmából Dobi István és Kádár János üdvözlő távirata K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke; N. A. Bulganyin elvtárs, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke; N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára MOSZKVA Hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából a dol­gozó magyar nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és forradalmi munkás-paraszt kormánya, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága szívbőljövő baráti üdvözletét küldi a felszabadító, testvéri szovjet népnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és kormányának, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának. 12 esztendővel ezelőtt a szovjet nép hős fiai kiűzték hazánltr ból a Hitler-fasiszta megszállókat, elhozták népünknek a szabad­ságot és lehetővé tették, hogy a magyar dolgozók, a kommunis­ták vezetésével elinduljanak a szocialista fejlődés útján. Országainknak a teljes jogegyenlőség, az állami szuverénitás és függetlenség, az egymás ügyeibe való be nem avatkozás, vala­nint a kölcsönös segélynyújtás elvein nyugvó baráti kapcsolatai alapján a Szovjetunió azóta is önzetlenül támogatja hazánkat. Az elmúlt év novemberében a Szovjetunió ismét tanúbizonyságát adta népünk iránti igaz barátságának, amikor segítséget nyújtott az imperialisták közreműködésével kirobbantott, népi hatalmunk mtgsemmisí ésére törő ellenforradalom leveréséhez, népgazdasá­gunk helyreédlílásához. A szocializmus útján haladó magyar dol­gozók mindig emlékezni jognak arra, hogy szabadságunkat, füg­getlenségünket és békénket elsősorban a Szovjetunió népeinek köszönhetjük. Az elmúlt napokban kormányaudi, s pártjaink között lefolyt tárgyalások híven tükrözték népcinknek a két ország és az egcsz szocialista tábor egységének, testvéri együttműködésének további elmélyítésére és kiszélesítésére irányuló közös óhaját. Szilárd meggyőződésünk, hogy baráti kapcsolatainknak e tárgyalások szellemétben való továbbfejlesztése biztosítja hazánk függetlensé­gét. a szocializmus felépítését Magyarországon. Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátsága! Éljen hazánk felszabadítója, a szocialista tábor élén haladó lestvéri szovjet nép! DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munliáspárt Központi Bizottságá­nak elnöke K. J. Vorosilov, N. A. Bulganyin, N. Hruscsov üdtöz ő tavirata DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya elnökének, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága elnökének, Budapest A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe, az ország­nak a fasiszta iga alól való felszabadulása 12. évfordulóján engedjék meg, Drága Elvtársak, hogy a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és az egész szovjet nép nevében forró üdvözletünket és jó­kívánságainkat küldjük Önöknek és az egész magyar népnek. A népi demokratikus hatalom 12 éve alatt a magyar nép nagy sikereket ért el a szocializmus építésében. 1956 végén, az ellenforradalmi lázadás nehéz napjaiban a raa­"yr.r nép megvédte szcc'í.'ista vívmányait és a szocialista országek testvéri családjában maradt. A szovjet emberek, akiket az őszinte barátság és a pro­letár szolidaritás érzése köt össze a magyar néppel, nem­zetközi kötelességüknek tartották a magyar kormány ké­résének teljesítését, a segítségnyújtást — a magyarországi ellenforradalom leveréséhez. A magyar dolgozók, a Magyar Szocialista Munkáspárt, annak Központi Bizottsága és a forrada'mi munkás-paraszt kormány vezetésével nagy si­kereket arattak az ország normális életének helyreállítására irányuló munkájukban. A szovjet nép további sikereket kíván a magyar nép­nek a szocializmus építésében, az ellenforradalmi lázadás küvetkezmésve'nek gyors felszámoláséban, a vi'ágbéke megerősítéséért folytatott harcában. Erősödjék és v'régorzék a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátsága! Moszkva, Kreml, 1P57. április 3-án. K. J. VOROSILOV. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa fvnökoégének e'nöke, N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertaná­csprak elnöke. N. Sz. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Gromiko s?«»ji»( kü'ü<»vmln'sifer láviptifB HupyáSh Imre masTT kfi fivym'nMfieritek Magyarország felszabadulásának 12. évfordulója alkal­mából kérem, miniszter elvtárs, fogadja ősziinte üdvözlete­met. Űj sikereket kívánok az országaink közötti barátság megerősítésére irányuló tevékenységben. Kifejezem azt a szilárd meggyőződésemet, hegy orszrea'nk továbbra is vállvetve fognak haladni, hogy megvédjék a béke és a né­pek közötti barátság nagy ügyét. A. GROMIKO Ftud«ppsfre prkpzeU a szovjet kultu áhs küldöitspg Hazánk felszabadulása év­fordulójának ünnepségeire szerdán délben szovjet kul­turális küldöttség érkezett Budapestre. A küldöttség ve­zetője M. B. Mityin akadé­mikus, az SZKP KözponH Bizo'.4sigámak tagja, a kül­döttség tagjai: A. G. Novi­kov zeneszerző, D. D. Iva­nyenko atomfizikus. K. 1. Fi­vogenov zeneszerző és V. L. Kocenko, a VOKSZ magyar referense. , Az üdvözlő szavakra M. B. Mityin akadémikus, a dele­gáció vezetője válaszolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom