Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-19 / 65. szám

V A dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság szegedi napjaiból Két nap múlva, március 21-én ünnepeljük a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulóját. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomán a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásával, a munkásosztály hatalomra jutásával a dolgozó nép évszázados vágyai váltak valóra. A Tanácsköztársaság a haza gazdájává tette az ezer esztendőn át elnyomott és sokat szenvedő magyar népet. A Szegedi Állami Levéltár több jelentős dokumentumot őriz, amely mind bizonyságul szolgál arra, hogy a szegedi munkásság a lehetőségekhez képest megtette a magáét a Tanácsköztársaságért; megteremtéséért, védelméért. A féltve őrzött dokumentumokból néhányat közlünk. CIJ A háborúból hazatért katonák a nép ügye mellé álltak. Nem adták be fegyvereiket a raktárakba, hanem azokat maguknál tartva készültek a proletárdiktatúra megteremtésére és március 21. után "a néphatalom megvédésére. Ebben a helyzetben röpiratokat szórtak a városban. A röpiratok fejlécén ez volt: „Világ proletárjai egyesüljetek". Idézünk a röpiratból: „Katonák! Bajtársak! A nagy erőpróba megmutatta, hol az igazság. Nézzetek és tanuljatok! Nem a kommunisták akarják a vért és nekik mindent meg kell tenni, hogy a drága proletárvért megkíméljük. Agitáljatok, szórjátok a röpiratok ezreit előbb, mielőtt fegyveretekhez nyúltok... Katonák! — ma önfegyelemre, bátor szívre, öntudatra van szükség, a forradalmi láng magasan lobogjon bennetek.. Éljen a Vörös Hadsereg! Éljen a proletárdiktatúra! Testvéri üdvözlettel: A Kommunista Katonák Szegedi Csoportjának Végrehajtó Bizottsága (Kossuth L. sugárút 5.)" m Szegedeh szervezkedett az ellenforradalom. Március 26án és 27-én éjjel a szegedi direktóriumnak az imperi ilisták nyomására el kellett hagynia a várost. Francia csapatok veszik át a város feletti legfőbb irányítást, s tevékenységük közvetlenül elősegítette a fehérterror kibontakozását, Horthyék színrelépését. A szegedi direktórium — amely az imperialista nyomásra már nincs Szegeden, ám valójában mégis jogos képviselője a város népének — röpiratban hívja fel a város munkásságának figyelmét, hogy kik az ellenforradalom e »sötétlelkű grófi maffia* csatlósai. A röpiratból a következőket idézzük: „Idegen hódítók szuronyai mögé menekült a notórius népnyúzó, valami sötétlelkű grófi maffia és csatlósai kormányosdit játszik várostok területén ... Megindult a régi játék, demokráciát, szociális reformokat, osztályegyüttműködést hirdetnek, így akarják a kishitüeket, de főleg az ántánt támogatását megnyerni. És magasan lobogtatják az általuk anynyiszor meggyalázott nemzeti lobogót.Álnok csalás és hitvány árulás minden szavuk. ... Emlékezzetek a múlt minden gyalázatára, a csendőr uralomra, a toloncházra és a munkásvezérek üldözésére, az eltiprom és eltaposom jelszavakra, a szakszervezetek üldözésére és a csendőrszurony és rendőrkordok véres munkáira .,. Vérbe akarják fojtani a felszabadult magyar munkásosztályt. Ne támogassátok, de pusztítsátok ki e rablótársaság minden maradékát". Az imperialista csapatok védelmével és segítségével szervezkedik a magyar ellen- * forradalom, Horthyék. A * szegedi direktórium — bár a * demarkációs vonalon kívül í volt, — a város munkásságá- * hoz fordult kiáltványával. * Felhívta a figyelmet arra is, * hogy azok az „urak akarnak * kormányt alakítani, akik aj nemzettel csak a dzsentrik* és bárók címereitől felfelé * állottak ismeretségben". ^ A kiáltvány követeli az el- 3 lenforradalmi kormány feloszlatását, továbbá „tüntető felvonulás és népgyűlés megengedését, hogy a munkásság szintén kifejthesse a nyilvánosság előtt álláspontját". A kiáltvány megállapítja: „Joggal megkövetelhet-2 jük ezt mindenkor, de kü- 1 lönösen akkor, amikor Szegeden a reakció nyíl-2 tan zászlót mer bontani és 1 innen tüzel harcra mun kástesvéreink ellen. Mun- kások! Ne engedjétek ma-2 gatokat félrevezetni üres ígéretekkel". Jdiiffivíszlt a szegedi ellenforradalom napjaiból mm XIL • t * * • l • A szegedi dolgozó osztá-1 lyok ellenállást fejtettek ki a 3 fehérterror nyomásával2 szemben. Az emberek nem 2 jelentkeztek a Szegeden 1 szervezkedő ellenforradalom hadseregébe. A kommunisták* komoly munkát folytattak az ellenforradalom hadseregébe • szolgáló toborzás ellen. Er- 2 ről panaszkodik Gömbös is és 1919. június 24-én a magát „nemzetinek" nevező kormány belügyminiszteré- 2 nek szó szerint a következő * írása: „Van szerencsém Nagy-1 méltóságodat értesíteni, hogy j a bolsevista agitáció hatal-2 mas munkát fejt ki a tobor- j zás megakadályozására. Ké- 2 rem Nagyméltóságodat, ke-j gyeskedjék a rendelkezésre 2 álló csendőrséget és rendőr-J séget felhívni, hogy a tobor- 2 zás előmozdítása és a toborzó j bizottságok védelmére megfelelő intenzívebb intézkedé- j seket tegyen". A Magyar Tanácsköztársaság a nemzetközi imperia-' lizmus, a belső árulás és ellenforradalom támadására elbukott. Emlékét, vívmányait azonban kitörölhetetlenül szívébe zárta a nép. s büszkén ünnepli meg az első magyar proletárdiktatúra évfordulóját. Az elmúlt év őszén az ellenforradalom újabb 1919-et akart, azonban a néphatalom kiállotta a próbát. Következetesen, becsülettel végrehajtjuk, továbbfejlesztjük a párt vezetésével mindazt, amit a nép javára célul tűzött ki a dicsőséges emlékű Magyar Tanácsköztársaság. Kétség nem fért hozzá: Ha a támadók bejutnak a szerkesztőségbe, mindent tönkrezúznak. összetörik a távírógépet, akkor pedig Szeged nem kap közérdekű híreket a fővárosból. Azt üvöltözték torkuk szakadtából kádenciára: — Addig innen sehova, mfg a lap nincs kinyomva! Pedig a lapot senki nem csinálta éppen azért, mert pár órával korábban azt a döntést hozta a kollektíva: történjék bármi, az ellenforradalmárok követeléseit nem lehet nyomdába adni. Inkább ne jelenjék meg október 26-án az újság. így is történt. Amikor éjjel egy óra körül tíz-tizenkét rendőr, és néhány honvédtiszt határozottan szétoszlatta a csőcseléket, az újságírók is elmentek haza, a katonákra bízva a szerkesztőséget. A reggel bizonytalansággal telítve köszöntött Szegedre. A középületek homlokzatán már egyetlen vörös csillagot sem lehetett látni, kivéve a Széchenyi téren levő két szovjet hősi emlékművet. Azoknak a csúcsán még ott ragyogtak a márványcsillagok, mert tegnap nem tudott, vagy nem érkezett rájuk felmászni senki. Végh Joachim, a Szovjetunió leghangosabb ellensége, és a csillagok leverésének fő-fő dirigálója, most akarta ledöntetni ezeket az emlékműveket. Kováts József ugyanakkor a tanácsháza elfoglalását tűzte ki közvetlen célul. Az akciót gondosan előkészítették, amit mutatott az is, hogy már nyolc óra körül tele voltak az utcák emberekkel. Már nemcsak az egyetemisták és a hivatalnokok, hanem a munkások jelentős tömegei is elindultak tüntetni. Hogy miért és ki ellen tüntettek, azt állítólag csak Végh Joachim tudta most is, mint mindig megmondani. A munkások csak azt tudták, hogy mindenki megy a Széchenyi térre, tehát mennek ők is. A pártban meghúzódó szélkakasok, karrieristák, fasiszták, szélhámosok most már végkép eldobták az álarcot és hajszát kezdtek a kommunisták ellen. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál egy MDP-tag azzal a felkiáltással csókolódzott össze a rendszer ellen acsarkodók csoportjával: „Végre álarc nélkül mutathatom magam. Sohasem voltam kommunista." A Szegedi Közlekedési Vállalatnál az az ember ugrott fel legelőször a hordó tetejére a kommunisták „bűneiről" szónokolni, aki — uram bocsá' — négy évig bitorolta a párttitkár büszke címet. Azt kiabálta:"'„'Ki a kommunistákkal az üzem területéről!" Csehov 60 évvel ezelőtt kiválóan megrajzolta a kaméleon visszataszító figuráját, de a szegedi kaméleonok még visszataszítóbbnak bizonyultak. A Vágóhídon, a Gyufagyárban, a Szegedi Kenderfonóban persze több se kellett a volt horthysta tiszteknek, nyilasoknak, gyár-részvényeseknek, sikkasztóknak és egyéb „nagymagyaroknak", nyomban felfokozott energiával kezdtek bujtogatni a párt ellen, és tüzelték az embereket az utcai tüntetésre. Csakhogy a Széchenyi térre vezető utcákat idejében lezárták a helyőrség alakulatai. A félrevezetett tömeg bármelyik irányból próbált benyomulni a tanács épületéhez és a szovjet hősi emlékművekhez, aknavetőkkel és golyószórókkal találta magát szemben. Volt is erre nagy lamentáció, tiltakozás, hogy „az elvetemült rákosisták" fegyverrel támadnak a népre. A „rákosizmust" az ellenforradalmárok találták ki, s ekkor már mindenki rákosista volt a szemükben, akinek bármilyen pici funkciója volt a felszabadulás óta. Mind erősebben hangzott már ekkor a „Szocializmust kommunisták és oroszok nélkül!" jelmondat, ami a legvégső illúziót is eloszlatta atekintetben, hogy itt valamiféle jámbor tisztulási folyamat megindításáról van szó. Kováts József urék a hatalom kormányrúd jához igyekeztek férkőzni, azért kellett még tűzfegyverekkel is védelmezni a tanácsházát, ahol a proletárhatalom helyi képviselői dolgoztak. Szükség volt erre, hiszen az ellenforradalom lényegén mit sem változtat az, hogy egyszerű munkások, jószándékú fiatalok, kíváncsi háziasszonyok vesznek részt benne. A történelem több példát feljegyzett arról, hogy a reakció a félrevezetett tömegek segítségével jutott uralomra, s aztán, helyzete megszilárdulása után, szemrebbenés nélkül a tömegek ellen fordította a fegyvert, rájuk uszította saját rendőrkopóit és kivégző osztagait. De hogyan lehetett volna ezt megmagyarázni azoknak a boldogtalan iskolás fiúknak és lányoknak, akik az utcákon méltatlankodtak és kiabáltak, mert nem engedték be őket a térre, s azt hitték, ők vannak hivatva megmenteni a „sír szélén álló nemzetet". Kossuth Lajos ékesszólása, vagy Shakespeare tolla kellett volna ahhoz, hogy döbbenten rájöjjenek: vak eszközök már az ellenforradalom kezében és bűnös célokra használják fel őket. Hiába olvastak el annyi brosúrát, hiába hallgattak annyi agitóciót, ezek az ifjak nem érezték át soha igazán, milyen szörnyű tragédia volt a Móricz Zsigmond-i Kiss Jánosok tragédiája, akiknek leghőbb vágyuk volt: „Csak egyszer jóllakni!" Most látszott csak meg igazán, hogy fiatalságunk jelentős része hallott ugyan a hárommillió koldusról, a város peremének fullasztó nyomorúságáról, a grófi szérűk zokogó parasztjairól, de mindezt Inkább idillként, vagy legfeljebb izgalmas történetként könyvelte el magában, mintsem reális veszedelmet. Még a munkás-paraszt egyetemi hallgatók sem értették általában, hogy a munkásosztály hatalma nélkül soha, de soha nem"'nynhatott volna meg előttük a tudományok birodalmának kapuja, hanem olyan „perspektíva" állt volna előttük, hogy napszámosnak szegődjenek-e, vagy tanyásbéresnek. Az olyan ember, aki kóstolta a tizenkettedén való aratást, aki szembenézett a munkanélküliség rémével, az nem igaz, hogy táncolt Végh Joachimék füttyére, öntudatos, haladó gondolkodású ember egy sem volt a népi demokratikus rendszer ellen támadók között. Az ilyenek — ha nem is vittek végbe hatalmas hőstetteket — félrehúzódtak tengernyi aggodalmukkal. vagy megpróbálták visszatartani a tüntetőket a rombolástól. Hiájoa. (Folytatjuk.) NAGY ISTVÁN TTTTTVTT»TTTFT7T»»TT7TTV TTTTTTTTT7TTT7TTTYTTYTTTT A betegek nyugalmának érdekében Nagyon fontos a betegek ápolásánál, hogy zajmentes, nyugodt és csendes környezetben és friss, jó levegőben feküdjenek. A klinikák vezetői, orvosai és az ápolószemélyzet mindent el is követ ennek érdekében. A jó levegő pedig a klinikák parkjaiból árad. Van azonban más, ami a nyugalmat, a csendet állandóan zavarja és a jó levegőt rontja. Itt van elsőnek a Női és a Gyermekklinika mellett, a József Attila körúton nagy zajjal és porveréssel száguldozó Diesel-motoros teherautók serege, sőt a traktorok is, amelyek zajukkal még a falakat is megremegtetik. A felkevert por és égéstermék nem kis mértékben szennyezi be a klinikák levegőjét. Ilyen körülmények között betegszobai ablaknyitásról szó sem lehet, de pihenésről, nyugalomról sem, a nyugodt orvosi munkáról, a műtétekről sem. A Gyermekklinikánál sem jobb a helyzet. Ott még a villamos vasút -Zebra* fogata is hűségesen vontatja a tehervagonokat a városba. A klinika előtti kanyarban a vagonok kerekei sokszor ideghasító nyikorgással gördülnek át s borítják fel a klinika nyugalmát nemcsak nappal, hanem egész éjjelen át is. Ebben a gyermekklinikai épületben helyezték el az Orr-, Fül- és Gégeklinikát a maga apró és felnőtt betegeivel, akiknél igen sokszor súlyos műtét folyik le. Itt is nagyon-nagyon fontos lenne a nyugodt csendes környezet. — Felmerül a kérdés, nem lehetne-e segíteni ezeken a bajokon és egy kis jóakarattal a betegek pihenését, gyógyulását elősegíteni? Nézetünk szerint igen! S a fő közlekedési útvonalon fekvő közkórháznál táblákon kérik az elkerülhetetlen forgalomtól a csendet a betegek részére.. A klinikák nem fő útvonalon fekszenek. Másfelé kellene irányítani a zajt okozó forgalmat és azt, ami elengedhetetlenül szükséges, kötelezni a zajtalan csendes közlekedésre. A tehervagonok vontatását nem lehetne átirányítani a rókusi pályaudvarra? Azt hisszük, hogy igen, mert ezt megköveteli a klinikák gyógy itó és tudományos munkája és az ott fekvő betegek nyugalma. Bartucz József városi tanácstag Több megértést a Tátra téri kenyérüzletben - R Textilművek dolgozóinak kérése a villamosvasúfthoz — Elveszett egy táska, tankönyvekkel Az utóbbi időben egyre több olvasónk ír hozzánk levelet. A levelek jórésze fontos közérdekű problémát vet fel, amit azután lapunk hasábjain fel is dolgozunk. A levelek másik része kisebb jelentőségű dolgokról szól, de egy-egy család, vagy személy részére megoldásuk komoly problémát okoz. Az ilyen jellegű levelek adatainak közzétételével ezentúl az illetékes hatóságok figyelmét szeretnénk felhívni az ilyen »kis ügyekre* s így segítséget nyújtani olvasóinknak is. Ez egyben lapunk részéről hozzájárulás kíván lenni az általános igazgatás, ügyintézés menetének megjavításához is. * A Fodortelepről több panasz érkezett a kenyérüzem Tátra tér 6 szám alatti fiókjának munkája ellen. Robicsek Tihamér üzletvezető, — amikor László Pálné ott akarta kenyerét süttetni — nem vállalta. Állítólag kijelentette, hogy vigyék a tésztát a "maszekhez*, Kuruc Jánosné Rózsnyai u. 8. sz. alatti idős öregasszony egy kiió lisztjét kenyérre akarta kicserélni ugyanott —, de elutasították. * Tihanyi Magda a Textilművek dolgozói nevében kéri, hogy az üzemnél a műszak végeztével, a villamos várja meg a felszállni akarókat. Egyes kocsivezelők vagy kalauzok — írja — nem hajlandók egy-két másodpercei várni, pedig ez igazán kevés idő. * Sigmond Edit tanuló, (Tápéi sor 68.) a múlt héten 205ös villamoson a padon felejtette aktatáskáját tankönyveivel. Bár szólt a kalauznak és később bejelenlelte a rendőrségen, nem került elő a táska. Kéri az utasokat, ha valaki tud a táskáról, közölje. Számára nagyon fontosak a tankönyvek. * Kovács Lászlóné beteg kisfiának hétfőn délelőtt 30 deka úgynevezett kókuszszeletet vis' rali a Lenin és a Kölcsey utca savkán lévő Édességboltban. A 30 deka keleti édességbe 10 dekányi, a felismerhetetlenségig agyonszáradt többéves kókusz maradékot csomagoltak be a pult alól, Kovácsné az »árú«t visszavitte és kérte a panaszkönyvet, amit az édességboltosok megtagadtak tőle. A vevő jogos méltatlankodására azonban az árut kicserélték, valóban friss és élvezhető kókusz-szelctekre. Miért nem tudták megtenni ezt vásárláskor is a szándéktalan szándékos üzlet- és árurontók? fl deszlti Kossu íi Tsz-isen a tavaszi mezőgazdasági tennivalók kapcsán a lagok 20 hold cukorrépát, 2 hold zöldséget és 7 hold burgonyát már elvetettek, ugyanakkor hozzáfoglak a zabvetéshez is. Kétszázötven holdon befejezték a simitózást és a 42 hold as gyümölcsösben pedig véget érlek a koronatisztttások. A tagság elhatározta, hogy egy hold erdőt telepit, valamint a munkák könnyítésére nyárára egy traktort és pótkocsit vásárol, l Csak szakszervezeti közvetítéssel alkalmazhatók zenészek Az októberi ellenforradalmi események után különböző szervek úgy foglalkoztattak a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezetéhez tartozó zenészeket, hogy kiközvetítésüket nem kérték a zenész szakszervezettől, ami sok esetben hátrányos volt a' zenészeknek, mivel alacsonyabb bért kaptak. Ez az állapot azt is eredményezte, hogy ismét szóhoz jutottak a kontárok, akik kellő zenei ismeretek és zenei tudás híján sokszor a hivatásos zenészek kárára kaptak átmeneti alkalmazást, A művelődésügyi miniszter 2/1957. sz. utasítása visszaállította a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezetének azt a jogát, hogy a vendéglátóiparban és táncmulatságokon, csak a szakszervezet közvetítésével lehet, és csak működési engedéllyel rendelkező zenészeket szabad alkalmazni. A rendelet intézkedik a kiközvetítési díjak összegéről is. — Filmtrilógia készül Solohov "Csendes Don* című művéből. A film rendezője Sz. Geraszimov. aki Solohov, val szorosan együttműködve készíti a forgatóikönyve*,