Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-12 / 59. szám

Rendfiitüli élményt nyújtóit Alek®zaHdwv­/ Í zegedi feltépése Jellemzések i a szegedi ellenforradalom napjaiból VI. Régen látott olyan sikert a Szegedi Nemzeti Szinház színpada, mint amilyet az Alekszandrov-együttes ara­tott vasárnap este. A közön­ség, amely a színházat zsúfo­lásig megtöltötte, szinte min­den számot megújráztatok. Már az előzetes érdeklődés is jelezte a nagy sikert, hiszen a színház befogadó képesse­gének többszörösét kitevő jegyigénylés futott be az előadást megelőző hét folya­mán. Az előadás megkezdese előtt is akadtak még optimis­ták, akik a színházbejárat előtt toporogva remélték, hogy valami csoda folytán, jegyhez juthatnak. A rendkí­vüli érdeklődés nem volt in­dokolatlan. A világhírű együttes, — mely a jövő ev­ben üli meg fennállásának harmincadik évfordulóját —, hangversenyek ezreit adta nemcsak a Szovjetunióban, hanem Franciaországban, Angliában, Németországban, Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, Finnországban és még sok más országban, mindenütt elkápráztatva nemcsak a közönséget, ha­nem a szakembereket is. A megalakulás óta eltelt harminc év alatt a tizenkét­tagú kis kollektíva hatalmas, több mint kétszáz tagot szám­láló népi együttessé nott. Énekkara, zenekara, táncka­ra a szegedi közönséget is elragadtatta. A kétrészes műsor az énekkari számokra épült. Az első részben egy, a második részben két táncszámot mu­tatott be az együttes. A ha­talmas, elsöprő hangerejű és hihetetlenül sokszínű ének­kar számai feledhetetlenek. Nemcsak az orosz népi fel­dolgozások előadása volt le­nyűgöző hatású. Az énekkar operakórusok, magyar kórus­művek és népdalfeldolgozá­sok előadásában is rendkívü­lit nyújtott. Sosem lehet el­felejteni Kodály Háry-tobor­zójának hibátlan,. élet­től áradó előadását; sem a kórust, sem a ki­váló szólista, Konsztantyin Geraszimov, az OSZFS7.K érdemes művészének szóló­ját. Éppen így sokáig emlé­künkben marad az „Elindul­tam szép hazámból" kezdetű magyar népdalfeldolgozás. A rendkívül egyszerű, finom, szinte áhítatosan megható feldolgozás Leonyid Sac szovjet zeneszerző munkája. A szólót a kiváló hangú éne­kes, Alekszej Szergejev ma­gyarul, teljes művészi hite­lességgel énekelte, aki kivá­lót nyújtótt Szeröv: „Ördögi erő" című operája Jerjomka­áriájának bemutatásával is. Egymást váltották a szó­listák az énekkar előtt. Jev­genyij Beljajev Mokrouszov: „Te mindig jó vagy, kedve­sem" című dalát, s a mi énekkaraink műsorában is kedvelt „Kalinká"-t énekel­te. Nyikolaj Abramov a „Csengettyűdnek: Vszevo­lod Pucskov érdemes mű­vész, Verdi Trubadúr című operájából Manrico áriájá­nak és Rimszkij-Korszakov „Májusi éj" című operája bí­rócsúfolójának bemutatásá­val szerepelt sikerrel. Vale­rij Gorlanov, a Lett SZSZK érdemes művésze magyar dalt, „Még azt mondják, nem merek" kezdetű dalt mutatta be a zenekar és az énekkar kíséretével. Ivan Szavcsuk és Ivan Bukrejev kettősöket énekeltek. Az újságíró zavarban van, mikor a beszámolóját írja. Jelzőket keres, de nem talál. A szólistákat is, az énekkart is, — mely az „Amur hullá­mai" című régi orosz kerin­gőt, mint egy együtt szórako­zó társaság, karmester nélkül énekelte, hibátlan pontosság­gal és szánességgel — a kö­zönség meg-megújuló taps­sal kényszerítette újrázásra. Minden jelzőnél többet mond ez a tény, a maga egyszerű­ségében is. Az első rész befejező szá­maként a tánckar Pavel Virszkij koreográfusnak Bo­risz Alekszandrov zenéjére komponált Orosz katonave­télkedőjét mutatta be, a mű­sor második részében a „Ki­menő" — katonatánc és a „Kozák tánc" című kompozí­ciót. A szinte akrobatikus ügyességgel a legbonyolul ság, dinamika, kiváló ének­tudás és kiváló hanganyag; ezek azok az elemek, ame­lyek az egyszerű eszközökkel dirigáló karmester, Borisz Alekszandrovics Alekszand­rov, az OSZFSZK népművé­sze keze alatt a világ egyik legjobb férfikarává tették az együttes énekkarát. Kiváló karvezetőt ismertünk meg Konsztantyin Petrovics VI­nogradov érdemes művész­ben — és zenekari karmes­tert Vlagyimir Alekszandro­vics Alekszandrov érdemes művészben is. Megint körülállták a Kossuth-szobrot és fogadkoztak, hogy egyek a pestiekkel, hogy teljes szolidaritást vallatnak velük. Már éjfélre ballagott az óramutató, s még. egyáltalán nem akart oszlani a diáksereg. _ Az embernek olyan érzése támadt, hogy 2 visszajött, megint az a szemforgató éskép­5 mutató Horthy-korszak, amikor nemzeti 2 nagyjaink emlékművét úgy körülfogták a 2 hivatalos, csinadrattás „ünneplők", hogy 2 az egyszerű munkásemberek a közelébe 2 se tudtak jutni. Mintha ezen az estén is megismétlődött volna Kossuth Lajos sze­mérmetlen kisajátítása azok ellen, akiknek soha semmi közük nem volt a dicső 48-as szabadságharchoz, és lánglelkű vezetőjét is csak azért „tisztelték", mert a magyar nép kényszerítette őket erre. Már az is gyanakvást ébresztett sok tisz­Y tességes emberben, hogy annyiszor ismétel­3 tették a fiúkkal Petőfi Talpra magyar-ját, Epedig tudott dolog, hogy az urak legszíve­g l_l _ t ' L ,„, 1 " 1 1 1,^111 A forró hangulatú, rit­kán látott sikerű műsor után rövid ünnepség keretében | | tTbblormákar ís^önnyed Som°gyi Aladár, a MEZÖÉK 3 sebben a nyakátlekerték volna a költő­pontossággal bemutatott tán- Párt-intézőbizottságának el- Y óriásnak, aki úgy nyilatkozott róluk: vas­cokat a közönség óriási vas- n°ke a város dolgozóinak 3villára velük, aztán szemétre... Ebben a tapssal újráztatta meg ajandekat, — díszes „boseg- Y helyzetben is valami hasonlót kellett vol­kosarat" — adott át a kiváló Yna csinálni a lélekmérgező, hamis prófé­Safá'ságos stiíusú művészi együttesnek. A közvetlen­hangú, rövid köszöntőbeszéd­re B. A. Alekszandrov, az kollektíva az Alekszandrov­együttes. Más, mint a Pjat­nyickij, más, mint a Mojsze- együttes vezetője válaszolt: jev együttesek. Bizonyos mértékig — különösen a tánckarra illik ez —, egyesíti magában a két együttes tu­lajdonságait: a népi egysze­— Boldogok vagyunk, ha fellépésünk néhány kellemes órát szerzett önöknek, és ez­zel ls hozzájárulhattunk a magyar és a szovjet nép kö­rűséget és a magas színvona- zötti barátság erősödéséhez — lú, a baletthez vagy akroba- mondotta a többi között. tokához közeledő táncstílust. A zenekar a hagyományos orosz népi zenekarok hang­szereiből összeválogatva is képes szimfonikus hatást kelteni. Az énekkar — utol­érhetetlen! Hangszíngazdag­A rövid ünnepség után a közönség percekig éltette a két nép testvéri barátságát., majd a dübörgő vastaps alatt lassan leereszkedett a füg­göny. Hétfőn a várossal ismerkedtek az együttes tagjai Hétfőn kora délelőtt kedves gadalmi templom tornyának meglepetésben volt része az meredek lépcsőit is megmász­Alekszandrov együttesnek. A ták, hogy gyönyörködhesse­Hungária-szállóban szegedi nek a tetszésüket megnyert dolgozók újabb küldöttségei Szegedben és környékében, keresték fel őket, hogy sokáig A templom világhírű orgoná­emlékezetes, forró sikerű ján tiszteletükre rövid hang­est emlékeként ajándékokat versenyt adott Lányfalusi Vil­nyújtsanak át nekik. A Sze- mos, másodéves teológus, gedi Cipőgyár küldöttei új Bach D-moll toccatajáf, Du­tavaszi modelljeikből hoztak bois és Boelman toccataját ajándékba, az Űjszegedi Ken- játszotta. der-Lenszövő egy táncospárt Az együttes tagjal ma este ábrázoló herendi szobrot ho- Hódmezővásárhelyen szere- -....... zott, és hasonlo szép ajande- pelneki ^ szerdan utaznak 3 ket: kokkal kedveskedtek a Textil- Kecskemétre művek, a Szegedi Kender- ' 1 fonó, a Ruhagyár és a Juta­árugyár küldöttei is. Az együttes nevében Borisz Alekszandrov köszönte meg a szeretet megnyilvánulásait, és közölte, hogy az ajándéko­kat az együttes múzeumában őrzik majd meg. A hétfői nap jó részét vá­rosnézéssel töltötték az együt­tes tagjai, s főként a város művészeti nevezetességei iránt érdeklődtek. Még a Fo­tákkal, egyelőre azonban ilyesmiről szó sem lehetett. Nem lehetett, hiszen galádul belopták magukat a jóhiszemű, a Him­nuszt tiszta szívvel éneklő fiatalság szívé­be, s szinte kéjelegtek a népszerűség dics­fényében. Hej, ha olyan harcos-lelkes és egységes lett volna a párttagság, mint a felszabadu­lás utáni esztendőkben! Bizony úgy elkot­ródtak volna a térről a Vég Joachim-féle politikai kalandorok, mint a cincogó ege­rek, mikor macskát látnak. Éjféltájon tisztult meg a Kossuth-szobor környéke. Az egyetemisták nagy része né­mileg megnyugodva ment aludni. Egy ki­sebb csoport arról beszélgetett hazafelé menet: — Mi megtettük a magunkét, ahogy kí­vánták: felvonultunk, tüntettünk, lármáz­tunk. Az uszítók kara szintén eltűnt és a fe­kete éjszaka nyomasztó csendje vette át a város feletti uralmat. Az utcai lámpák felett olyan sötét volt az ég, mint az el­adott lelkiismeret és a becsületes, haladó érzelmű emberek nyugtalanul, rosszat sejt­ve várták, milyen holnap virrad rájuk. Pesten a Rádiót ostromló — többnyire közönséges bűnözőkből és fémjelzett fa­sisztákból verbuválódott — csőcselék ek­kor már megölt egynéhány jó elvtársat. Ez a hír azonban visszájára fordítva és csak reggelre érkezett Szegedre. Még alig nyi­totta ki szemét a nap, egy-két ámokfutó berontott a diákotthonokba és azzal kezd­te kaszabolni, heccelni, öldösni az egyéb­ként is mindenre reagáló érzékeny lelke­— Ezreket lőttek agyon a pesti békés tüntetők közül az ávósok és az oroszok. S az •egyetemi hallgatók — akikről azt hitte mindenki, hogy a fejüket különösen gondolkodásra használják — szóról szóra bevették ezt a tendenciózus maszlagot. Az egyik égre emelt ököllel bosszúért kiálto­zott; a másik siratni kezdte a fegyveres banditákat, akikről azt magyarázták be nekik, hogy hősi halottak; a harmadik azonnali cselekvésre szólított fel minden­kit; a negyedik hisztériázott, az ötödik ... A szétugrott hangyaboly semmi ahhoz képest, ami ezen a reggelen végbement a szegedi egyetemeken. Nyolc óra felé már a korzón sétált szinte valamennyi egyetemi hallgató. Az arcokon belső keserűség tükröződött, a gomblyu­kakba gyászszalagos kokárda volt tűzve. Egyik-másilo épületre már kitűzték a fe­kete lobogót, mint a nemzethalál ijesztő szimbólumát. A Kossuth-rádió a Parasztbecsület szimfonikus intermezzóját és a Hazám, hazám-at játszotta, felváltva egy-egy idegesítő indulóval, majd recse­gett, ropogott, akadozott, véres események­ről, ellenforradalmi bandák garázdálkodá­sairól mondott kusza híreket. Optimizmus­ra — kétségtelen — valóban nem volt sem­mi ok. A Délmagyarország szerkesztőségében úgy fél kilenc körül megszólalt a telefon: — Kérem, ez gyalázat! — recsegte egy erőszakos hang. — Reggel óta mennek az orosz tankok itt a Kossuth Lajos sugárúton Pest felé, majd leszakad alattuk a föld. Miért jönnek ezek ...? Miért? Válaszolja­nak önök ... Hol itt a függetlenség ...? — Ki beszél? — kérdezte az újságíró. — Mindegy az kérem. Egy igaz magyar a sok közül... Hej, de sokan hencegtek már akkor „igaz magyarságukkal", akiktől, ha meg­kérdezték volna, hogy mit tettek a magyar hazáért és a magyar népért, nem tudták volna megmondani. Mert azzal, hogy vala­ki látványosan mellére tűzi a nemzeti­színű kokárdát, még lehet fasiszta tömeg­gyilkos is. Horthy is a háromszínű zászló alatt galoppírozott be annak idején az or­szágba, pedig még beszélni sem tudott magyarul és becsületes magyar munkás­emberek és néptanítók vére patakzott nyo­mában. Már 1919-ben és a második világ­háború idején is bebizonyosodott, hogy a kommunisták a legjobb habafiak, mert ők küzdöttek minden erejükkel a magyar függetlenségért, az imperialista interven­ció és leigázás ellen. A kommunisták nem­csak a piros-fehér-zöld, hanem a piros zász­lóra is esküsznek, hiszen egyik a magyar nemzet színe, a másik a haladásnak, a né­pek testvéri összefogásának, az emberi jo­gok kivívásának a színe. (Folytatjuk.) Nagy István Mogindult a munka a III. kerü'otl Hazafias Népfront Bizottságnál Az újjászervezésről, a mezőgazdasági munkákról és az íf/úság nevetéséről tárgyalt a bizottság Az októberi és az azt követő már az első időtől szoros a kap­Ril-ka oranyie'ef Az artyemovszkj 46. sz. aranybányában Giljazov és Sin­kovics bányászok 12 406 gramm aranyrögöt talállak. Az aranyrög formáját tekintve 200 millimé­ter átmérőjű és 30—40 millimé­ter vastag korongra emlékeztet. Az artyemovszki bányában nem most találnak először nagy aranyrögöt. 1955-ben 4717 valamivel előbb pedig események után kerületünk népfront-bizottságának tagjai közül ismét összejöttek megbeszé­lésre mindazok, akik érzik, hogy továbbra is ott a he­lyük a kerület lakossága kö­zött, s munkálkodni akarnak a kerü­let érdekeiért, a felemelkedésért a lakossággal együtt. Sokan kiváltak a népfront­bizottság munkájából kerüle­tünkben is különböző okok mi­att, de azok, akik itt maradtak — így a megjelent 17 dolgozó is —, biztosítékot nyújtanak ar­ra, hogy a kerületi tanács mun­káját minden vonatkozásban tá­mogatni fogják. gramm, 5238 gramm súlyú aranyrögre miután kiegészítettük az elnök- most a tanulóknak pótolniok sz bukkantak. A jelenlegi, majd­nem 12.5 kilós lelet mind nagy­ságát, mind pedig minőségét te­kintve ritkaság számba megy. A két munkás, aki az arany­rögöt találta, nagy jutalmat ka­pott. seget, adatokat és az iskoláknak nyújtandó segítséget beszéltük meg. Az a lény, hogy a kerületi ta­nács végrehajtó bizottságával 1957-nek, a takarékosság évé­nek kell lennie. Ha a tanács munkatársai és a népfront-bizottság tagjai kiszé­lesítik kaprsolatukat a lakosság­gal, akkor halad majd ez a szép társadalmi munka is. Sok a feladatunk, mert har­cot kell indítanunk kerüle­tünk tisztaságáért, a mezőgaz­dasági feladatuk elvégzésének biztosításáért, az iskolák jó ta­nulmányi eredményéért, elért eredményeink megvédéséért is. Mindezt csak együttes jó mun­kával, közös akurattal tudjuk megvalósítani. Bízunk abban, hogy országos központunk munkájának erő­teljes fellendülése és városi bi­zottságunk aktívabb munkája révén új, meg új megbízásokat kapunk. De bízunk abban is, iskolai év végéig, s ebben segi- hogy a legközelebbi ilyen meg­beszélésünkön ott lesznek már azok a munkatársaink is, akik most még távol tartották macii­kat a megbeszélésünktől, a kö­zös munkától. Szeretettel várjuk őket. V. Sziládi Sándor csolatunk, feladatot is ad ré­szünkre, még akkor is, ha sem az országos központtól, sem a városi bizottságtól eddig útmu­tatást nem kaptunk. Hogy kerü­letünk mezőgazdasági munkája még eredményesebb legyen, Sa­vanya Pál elnökségi tag, mint paraszt dolgozó, vállalta, hogy rendszeres kapcsolatot teremt a tanács mezőgazdasági állandó bizottságával. A. kerületünkbe tartozó isko­lák, óvodák segítése érdeké­ben vállalták a bizottság tag­jai azok patronálását, és a szülői munkaközösséggel való együttműködést. Különösen fontos ez az iskolák­Sikeresen gyégvitják a vörhenyt Csehszlovákban Csehszlovákiában nyolc évvel ezelőtt új módszerrel kezdték gyógyítani a vörhenyt. Az új műszer révén a kórházi kezelést 42 napról 6 napra csökkentették és a betegséggel kapcsolatos komplikációkat egytizedére csökkentették. Az új módszer alkalmazása óta vörhenyes meg­betegedéseknél nem fordult elő haláleset. A kapitalista Csehszlo­vákiában 1937-ben minden vör­henyben megbetegedett millió ember közül 26 személy meg­halt, nem beszélve arról, hogy a betegség után számos szövőd­mény maradt fenn. A csehszlo­vák orvosok gyógykezelését már a népi demokratikus országok­ban is igen nagy sikerrel al­kalmazzák. A mostani megbeszélésünkön, nál, hiszen nagy kiesést kell a kerületi tanácstól kapott fel. ten; kcu mindannyiónknak, a szülőknek, a gyermekeknek, pedagógusoknak egyaránt. A községjejlesztési tervleljesl­tésnél még nagyobb társadal­mi munka vár ránk, mert EZ AZTÁN PECH ! l ernanoo Aruzo, aki nem­régiben Montéi ideoban egy hajún elbújt, bogy potya­utasként az Egyesült Álla­mokba jusson, méltán beszél­het pechről. Amikor úgy gondolta, hogy már az Egye­sült Államok partja! felé kö­zelednek, előmerészkedett búvóhelyéről. Legnagyobb megdübbenésére azonban arról értesült, hogy röviden a deli sarkvidékié érnek. A hí i egv expedíció szolgá­latában áll. \ / / \ / 1048 zászfafá! ma az emeli magasra, aki a szocializmusért harcai i az{ác, alti azi nfuuiafizmu^ tm küzd! / \ / \ \

Next

/
Oldalképek
Tartalom