Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-12 / 59. szám

Rendfiitüli élményt nyújtóit Alek®zaHdwv/ Í zegedi feltépése Jellemzések i a szegedi ellenforradalom napjaiból VI. Régen látott olyan sikert a Szegedi Nemzeti Szinház színpada, mint amilyet az Alekszandrov-együttes aratott vasárnap este. A közönség, amely a színházat zsúfolásig megtöltötte, szinte minden számot megújráztatok. Már az előzetes érdeklődés is jelezte a nagy sikert, hiszen a színház befogadó képessegének többszörösét kitevő jegyigénylés futott be az előadást megelőző hét folyamán. Az előadás megkezdese előtt is akadtak még optimisták, akik a színházbejárat előtt toporogva remélték, hogy valami csoda folytán, jegyhez juthatnak. A rendkívüli érdeklődés nem volt indokolatlan. A világhírű együttes, — mely a jövő evben üli meg fennállásának harmincadik évfordulóját —, hangversenyek ezreit adta nemcsak a Szovjetunióban, hanem Franciaországban, Angliában, Németországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Finnországban és még sok más országban, mindenütt elkápráztatva nemcsak a közönséget, hanem a szakembereket is. A megalakulás óta eltelt harminc év alatt a tizenkéttagú kis kollektíva hatalmas, több mint kétszáz tagot számláló népi együttessé nott. Énekkara, zenekara, tánckara a szegedi közönséget is elragadtatta. A kétrészes műsor az énekkari számokra épült. Az első részben egy, a második részben két táncszámot mutatott be az együttes. A hatalmas, elsöprő hangerejű és hihetetlenül sokszínű énekkar számai feledhetetlenek. Nemcsak az orosz népi feldolgozások előadása volt lenyűgöző hatású. Az énekkar operakórusok, magyar kórusművek és népdalfeldolgozások előadásában is rendkívülit nyújtott. Sosem lehet elfelejteni Kodály Háry-toborzójának hibátlan,. élettől áradó előadását; sem a kórust, sem a kiváló szólista, Konsztantyin Geraszimov, az OSZFS7.K érdemes művészének szólóját. Éppen így sokáig emlékünkben marad az „Elindultam szép hazámból" kezdetű magyar népdalfeldolgozás. A rendkívül egyszerű, finom, szinte áhítatosan megható feldolgozás Leonyid Sac szovjet zeneszerző munkája. A szólót a kiváló hangú énekes, Alekszej Szergejev magyarul, teljes művészi hitelességgel énekelte, aki kiválót nyújtótt Szeröv: „Ördögi erő" című operája Jerjomkaáriájának bemutatásával is. Egymást váltották a szólisták az énekkar előtt. Jevgenyij Beljajev Mokrouszov: „Te mindig jó vagy, kedvesem" című dalát, s a mi énekkaraink műsorában is kedvelt „Kalinká"-t énekelte. Nyikolaj Abramov a „Csengettyűdnek: Vszevolod Pucskov érdemes művész, Verdi Trubadúr című operájából Manrico áriájának és Rimszkij-Korszakov „Májusi éj" című operája bírócsúfolójának bemutatásával szerepelt sikerrel. Valerij Gorlanov, a Lett SZSZK érdemes művésze magyar dalt, „Még azt mondják, nem merek" kezdetű dalt mutatta be a zenekar és az énekkar kíséretével. Ivan Szavcsuk és Ivan Bukrejev kettősöket énekeltek. Az újságíró zavarban van, mikor a beszámolóját írja. Jelzőket keres, de nem talál. A szólistákat is, az énekkart is, — mely az „Amur hullámai" című régi orosz keringőt, mint egy együtt szórakozó társaság, karmester nélkül énekelte, hibátlan pontossággal és szánességgel — a közönség meg-megújuló tapssal kényszerítette újrázásra. Minden jelzőnél többet mond ez a tény, a maga egyszerűségében is. Az első rész befejező számaként a tánckar Pavel Virszkij koreográfusnak Borisz Alekszandrov zenéjére komponált Orosz katonavetélkedőjét mutatta be, a műsor második részében a „Kimenő" — katonatánc és a „Kozák tánc" című kompozíciót. A szinte akrobatikus ügyességgel a legbonyolul ság, dinamika, kiváló énektudás és kiváló hanganyag; ezek azok az elemek, amelyek az egyszerű eszközökkel dirigáló karmester, Borisz Alekszandrovics Alekszandrov, az OSZFSZK népművésze keze alatt a világ egyik legjobb férfikarává tették az együttes énekkarát. Kiváló karvezetőt ismertünk meg Konsztantyin Petrovics VInogradov érdemes művészben — és zenekari karmestert Vlagyimir Alekszandrovics Alekszandrov érdemes művészben is. Megint körülállták a Kossuth-szobrot és fogadkoztak, hogy egyek a pestiekkel, hogy teljes szolidaritást vallatnak velük. Már éjfélre ballagott az óramutató, s még. egyáltalán nem akart oszlani a diáksereg. _ Az embernek olyan érzése támadt, hogy 2 visszajött, megint az a szemforgató éskép5 mutató Horthy-korszak, amikor nemzeti 2 nagyjaink emlékművét úgy körülfogták a 2 hivatalos, csinadrattás „ünneplők", hogy 2 az egyszerű munkásemberek a közelébe 2 se tudtak jutni. Mintha ezen az estén is megismétlődött volna Kossuth Lajos szemérmetlen kisajátítása azok ellen, akiknek soha semmi közük nem volt a dicső 48-as szabadságharchoz, és lánglelkű vezetőjét is csak azért „tisztelték", mert a magyar nép kényszerítette őket erre. Már az is gyanakvást ébresztett sok tiszY tességes emberben, hogy annyiszor ismétel3 tették a fiúkkal Petőfi Talpra magyar-ját, Epedig tudott dolog, hogy az urak legszíveg l_l _ t ' L ,„, 1 " 1 1 1,^111 A forró hangulatú, ritkán látott sikerű műsor után rövid ünnepség keretében | | tTbblormákar ís^önnyed Som°gyi Aladár, a MEZÖÉK 3 sebben a nyakátlekerték volna a költőpontossággal bemutatott tán- Párt-intézőbizottságának el- Y óriásnak, aki úgy nyilatkozott róluk: vascokat a közönség óriási vas- n°ke a város dolgozóinak 3villára velük, aztán szemétre... Ebben a tapssal újráztatta meg ajandekat, — díszes „boseg- Y helyzetben is valami hasonlót kellett volkosarat" — adott át a kiváló Yna csinálni a lélekmérgező, hamis próféSafá'ságos stiíusú művészi együttesnek. A közvetlenhangú, rövid köszöntőbeszédre B. A. Alekszandrov, az kollektíva az Alekszandrovegyüttes. Más, mint a Pjatnyickij, más, mint a Mojsze- együttes vezetője válaszolt: jev együttesek. Bizonyos mértékig — különösen a tánckarra illik ez —, egyesíti magában a két együttes tulajdonságait: a népi egysze— Boldogok vagyunk, ha fellépésünk néhány kellemes órát szerzett önöknek, és ezzel ls hozzájárulhattunk a magyar és a szovjet nép körűséget és a magas színvona- zötti barátság erősödéséhez — lú, a baletthez vagy akroba- mondotta a többi között. tokához közeledő táncstílust. A zenekar a hagyományos orosz népi zenekarok hangszereiből összeválogatva is képes szimfonikus hatást kelteni. Az énekkar — utolérhetetlen! HangszíngazdagA rövid ünnepség után a közönség percekig éltette a két nép testvéri barátságát., majd a dübörgő vastaps alatt lassan leereszkedett a függöny. Hétfőn a várossal ismerkedtek az együttes tagjai Hétfőn kora délelőtt kedves gadalmi templom tornyának meglepetésben volt része az meredek lépcsőit is megmászAlekszandrov együttesnek. A ták, hogy gyönyörködhesseHungária-szállóban szegedi nek a tetszésüket megnyert dolgozók újabb küldöttségei Szegedben és környékében, keresték fel őket, hogy sokáig A templom világhírű orgonáemlékezetes, forró sikerű ján tiszteletükre rövid hangest emlékeként ajándékokat versenyt adott Lányfalusi Vilnyújtsanak át nekik. A Sze- mos, másodéves teológus, gedi Cipőgyár küldöttei új Bach D-moll toccatajáf, Dutavaszi modelljeikből hoztak bois és Boelman toccataját ajándékba, az Űjszegedi Ken- játszotta. der-Lenszövő egy táncospárt Az együttes tagjal ma este ábrázoló herendi szobrot ho- Hódmezővásárhelyen szere- -....... zott, és hasonlo szép ajande- pelneki ^ szerdan utaznak 3 ket: kokkal kedveskedtek a Textil- Kecskemétre művek, a Szegedi Kender- ' 1 fonó, a Ruhagyár és a Jutaárugyár küldöttei is. Az együttes nevében Borisz Alekszandrov köszönte meg a szeretet megnyilvánulásait, és közölte, hogy az ajándékokat az együttes múzeumában őrzik majd meg. A hétfői nap jó részét városnézéssel töltötték az együttes tagjai, s főként a város művészeti nevezetességei iránt érdeklődtek. Még a Fotákkal, egyelőre azonban ilyesmiről szó sem lehetett. Nem lehetett, hiszen galádul belopták magukat a jóhiszemű, a Himnuszt tiszta szívvel éneklő fiatalság szívébe, s szinte kéjelegtek a népszerűség dicsfényében. Hej, ha olyan harcos-lelkes és egységes lett volna a párttagság, mint a felszabadulás utáni esztendőkben! Bizony úgy elkotródtak volna a térről a Vég Joachim-féle politikai kalandorok, mint a cincogó egerek, mikor macskát látnak. Éjféltájon tisztult meg a Kossuth-szobor környéke. Az egyetemisták nagy része némileg megnyugodva ment aludni. Egy kisebb csoport arról beszélgetett hazafelé menet: — Mi megtettük a magunkét, ahogy kívánták: felvonultunk, tüntettünk, lármáztunk. Az uszítók kara szintén eltűnt és a fekete éjszaka nyomasztó csendje vette át a város feletti uralmat. Az utcai lámpák felett olyan sötét volt az ég, mint az eladott lelkiismeret és a becsületes, haladó érzelmű emberek nyugtalanul, rosszat sejtve várták, milyen holnap virrad rájuk. Pesten a Rádiót ostromló — többnyire közönséges bűnözőkből és fémjelzett fasisztákból verbuválódott — csőcselék ekkor már megölt egynéhány jó elvtársat. Ez a hír azonban visszájára fordítva és csak reggelre érkezett Szegedre. Még alig nyitotta ki szemét a nap, egy-két ámokfutó berontott a diákotthonokba és azzal kezdte kaszabolni, heccelni, öldösni az egyébként is mindenre reagáló érzékeny lelke— Ezreket lőttek agyon a pesti békés tüntetők közül az ávósok és az oroszok. S az •egyetemi hallgatók — akikről azt hitte mindenki, hogy a fejüket különösen gondolkodásra használják — szóról szóra bevették ezt a tendenciózus maszlagot. Az egyik égre emelt ököllel bosszúért kiáltozott; a másik siratni kezdte a fegyveres banditákat, akikről azt magyarázták be nekik, hogy hősi halottak; a harmadik azonnali cselekvésre szólított fel mindenkit; a negyedik hisztériázott, az ötödik ... A szétugrott hangyaboly semmi ahhoz képest, ami ezen a reggelen végbement a szegedi egyetemeken. Nyolc óra felé már a korzón sétált szinte valamennyi egyetemi hallgató. Az arcokon belső keserűség tükröződött, a gomblyukakba gyászszalagos kokárda volt tűzve. Egyik-másilo épületre már kitűzték a fekete lobogót, mint a nemzethalál ijesztő szimbólumát. A Kossuth-rádió a Parasztbecsület szimfonikus intermezzóját és a Hazám, hazám-at játszotta, felváltva egy-egy idegesítő indulóval, majd recsegett, ropogott, akadozott, véres eseményekről, ellenforradalmi bandák garázdálkodásairól mondott kusza híreket. Optimizmusra — kétségtelen — valóban nem volt semmi ok. A Délmagyarország szerkesztőségében úgy fél kilenc körül megszólalt a telefon: — Kérem, ez gyalázat! — recsegte egy erőszakos hang. — Reggel óta mennek az orosz tankok itt a Kossuth Lajos sugárúton Pest felé, majd leszakad alattuk a föld. Miért jönnek ezek ...? Miért? Válaszoljanak önök ... Hol itt a függetlenség ...? — Ki beszél? — kérdezte az újságíró. — Mindegy az kérem. Egy igaz magyar a sok közül... Hej, de sokan hencegtek már akkor „igaz magyarságukkal", akiktől, ha megkérdezték volna, hogy mit tettek a magyar hazáért és a magyar népért, nem tudták volna megmondani. Mert azzal, hogy valaki látványosan mellére tűzi a nemzetiszínű kokárdát, még lehet fasiszta tömeggyilkos is. Horthy is a háromszínű zászló alatt galoppírozott be annak idején az országba, pedig még beszélni sem tudott magyarul és becsületes magyar munkásemberek és néptanítók vére patakzott nyomában. Már 1919-ben és a második világháború idején is bebizonyosodott, hogy a kommunisták a legjobb habafiak, mert ők küzdöttek minden erejükkel a magyar függetlenségért, az imperialista intervenció és leigázás ellen. A kommunisták nemcsak a piros-fehér-zöld, hanem a piros zászlóra is esküsznek, hiszen egyik a magyar nemzet színe, a másik a haladásnak, a népek testvéri összefogásának, az emberi jogok kivívásának a színe. (Folytatjuk.) Nagy István Mogindult a munka a III. kerü'otl Hazafias Népfront Bizottságnál Az újjászervezésről, a mezőgazdasági munkákról és az íf/úság nevetéséről tárgyalt a bizottság Az októberi és az azt követő már az első időtől szoros a kapRil-ka oranyie'ef Az artyemovszkj 46. sz. aranybányában Giljazov és Sinkovics bányászok 12 406 gramm aranyrögöt talállak. Az aranyrög formáját tekintve 200 milliméter átmérőjű és 30—40 milliméter vastag korongra emlékeztet. Az artyemovszki bányában nem most találnak először nagy aranyrögöt. 1955-ben 4717 valamivel előbb pedig események után kerületünk népfront-bizottságának tagjai közül ismét összejöttek megbeszélésre mindazok, akik érzik, hogy továbbra is ott a helyük a kerület lakossága között, s munkálkodni akarnak a kerület érdekeiért, a felemelkedésért a lakossággal együtt. Sokan kiváltak a népfrontbizottság munkájából kerületünkben is különböző okok miatt, de azok, akik itt maradtak — így a megjelent 17 dolgozó is —, biztosítékot nyújtanak arra, hogy a kerületi tanács munkáját minden vonatkozásban támogatni fogják. gramm, 5238 gramm súlyú aranyrögre miután kiegészítettük az elnök- most a tanulóknak pótolniok sz bukkantak. A jelenlegi, majdnem 12.5 kilós lelet mind nagyságát, mind pedig minőségét tekintve ritkaság számba megy. A két munkás, aki az aranyrögöt találta, nagy jutalmat kapott. seget, adatokat és az iskoláknak nyújtandó segítséget beszéltük meg. Az a lény, hogy a kerületi tanács végrehajtó bizottságával 1957-nek, a takarékosság évének kell lennie. Ha a tanács munkatársai és a népfront-bizottság tagjai kiszélesítik kaprsolatukat a lakossággal, akkor halad majd ez a szép társadalmi munka is. Sok a feladatunk, mert harcot kell indítanunk kerületünk tisztaságáért, a mezőgazdasági feladatuk elvégzésének biztosításáért, az iskolák jó tanulmányi eredményéért, elért eredményeink megvédéséért is. Mindezt csak együttes jó munkával, közös akurattal tudjuk megvalósítani. Bízunk abban, hogy országos központunk munkájának erőteljes fellendülése és városi bizottságunk aktívabb munkája révén új, meg új megbízásokat kapunk. De bízunk abban is, iskolai év végéig, s ebben segi- hogy a legközelebbi ilyen megbeszélésünkön ott lesznek már azok a munkatársaink is, akik most még távol tartották maciikat a megbeszélésünktől, a közös munkától. Szeretettel várjuk őket. V. Sziládi Sándor csolatunk, feladatot is ad részünkre, még akkor is, ha sem az országos központtól, sem a városi bizottságtól eddig útmutatást nem kaptunk. Hogy kerületünk mezőgazdasági munkája még eredményesebb legyen, Savanya Pál elnökségi tag, mint paraszt dolgozó, vállalta, hogy rendszeres kapcsolatot teremt a tanács mezőgazdasági állandó bizottságával. A. kerületünkbe tartozó iskolák, óvodák segítése érdekében vállalták a bizottság tagjai azok patronálását, és a szülői munkaközösséggel való együttműködést. Különösen fontos ez az iskolákSikeresen gyégvitják a vörhenyt Csehszlovákban Csehszlovákiában nyolc évvel ezelőtt új módszerrel kezdték gyógyítani a vörhenyt. Az új műszer révén a kórházi kezelést 42 napról 6 napra csökkentették és a betegséggel kapcsolatos komplikációkat egytizedére csökkentették. Az új módszer alkalmazása óta vörhenyes megbetegedéseknél nem fordult elő haláleset. A kapitalista Csehszlovákiában 1937-ben minden vörhenyben megbetegedett millió ember közül 26 személy meghalt, nem beszélve arról, hogy a betegség után számos szövődmény maradt fenn. A csehszlovák orvosok gyógykezelését már a népi demokratikus országokban is igen nagy sikerrel alkalmazzák. A mostani megbeszélésünkön, nál, hiszen nagy kiesést kell a kerületi tanácstól kapott fel. ten; kcu mindannyiónknak, a szülőknek, a gyermekeknek, pedagógusoknak egyaránt. A községjejlesztési tervleljesltésnél még nagyobb társadalmi munka vár ránk, mert EZ AZTÁN PECH ! l ernanoo Aruzo, aki nemrégiben Montéi ideoban egy hajún elbújt, bogy potyautasként az Egyesült Államokba jusson, méltán beszélhet pechről. Amikor úgy gondolta, hogy már az Egyesült Államok partja! felé közelednek, előmerészkedett búvóhelyéről. Legnagyobb megdübbenésére azonban arról értesült, hogy röviden a deli sarkvidékié érnek. A hí i egv expedíció szolgálatában áll. \ / / \ / 1048 zászfafá! ma az emeli magasra, aki a szocializmusért harcai i az{ác, alti azi nfuuiafizmu^ tm küzd! / \ / \ \