Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-31 / 76. szám

Y PH0F akiről megfeledkeztek az intézményesített Alig egy éve ifjúsági vezetők számára tartottunk néhány napos konferenciát. A napi programban a megbeszélések mellett színház, múzeumlátogatás, egyetemi intézetek meglátogatása is szerepelt. Az egyik intézet, ahol jártunk, az Egyetemi Állatrendszertani Intézet volt. Megnéztük a gazdag gyűjteményt. A fiatalok elcsodálkoztak a tengeri rákok, halak sokféleségén, a madárgyűjtemény gyönyörködtette őket, érdeklődéssel nézték végig a hatalmas falitáblákat s megsejtettek valamit a lét végtelenségének, sokszínű egységének, tékozló célszerűségének az ember számára mindig szorongató hatású egységéből. A fiatalokból buzogtak a kérdések. Nem egy közülük most állt először életében szemtől szembe a tudománnyal. Az élet keletkezéséről vallott vallásosmisztikus hiedelmek, amit gyermekkorukból hoztak magukkal, de ami eddig nem került tudatuk előterébe, most hirtelen mély. gonddá lettek. A hirtelen feltörő kétségek, a gondolkodás elindulása, a látottak, a hallottak megértésére való törekvés sokszor talán ^primitív, a tudós számára naiv, de mégis megoldandó kérdéseket adott a fiatalok szájába. Materialista tudós, melegszívű ember Az intézetvezető, > Kolosváry Gábor egyetemi tanár — elvegyülve a fiatalok közt, megértő türelmességgel válaszolt a sok követelő kérdésre. A halkszavú válaszokból a fiatalok egy meggyőződésében szilárd materialista tudóst, s melegszívű embert ismertek meg. Az elmúlt hónapokban nagyon sok emberben kellett csalódni, de akik Kolosváry professzort megismerték, nem csalódtak. Intézetében az aktív munka a legzavarosabb napokban sem állt meg, talaját vesztette minden szélsőséges hang, kommunista munkatársai közül senkit semmilyen támadás nem ért. Az egyszerű, szerény ember ennél többet is tett. Az elvi köpönyegforgatások idején kifejezte, hogy nem látja indokoltnak világnézete revízióját. Materialista volt, s a tudományához való hűség kötelezi arra, hogy az maradjon. A professzor eredményekben gazdag tudományos munkásság után került Szegedre. Huszonöt évig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott; — Ez a huszonöt ér volt tudományos munkásságom egyik legszebb szakasza — mondja mostani beszélgetésünkkor. — Bejártam az egész országot, az akkor gyűjtött anyag alapján írtam meg "Magyarország állatföldrajzi beosztása* című munkámat. A Múzeumban a tengeri állatok gyűjteményének őre voltam s az Adrián is évekig gyűjtöttem tengeri anyagot. Nagyan szerettem ezt a munkát. Sajnos a több ezer darabból álló gyűjtemény az ellenforradalmi cselekmények alatt nagy részben elpusztult. Tisza -expedíció A további beszélgetésben megtudjuk, hogy a professzor Apáthy István tanítványaként került Szegedre. Az intézet legszebb munkája az elmúlt évben elindított Tiszakutatás. A magyar tudományos élet régi mulasztást pótol ezzel a munkával. Tavaly Tiszafüredig ért el a Tisza-kutató expedíció. Azóta az anyag feldolgozása folyik, a kutatás eredményeit az Acta Biologicában közölték. Az idén Titelig szeretne eljutni az expedíció. Nagy feladatot jelentenek a korall és pleisztocénfauna kutatások is. Nemcsak magyar, hanem külföldi intézetek számára is dolgozik az intézet. Közös dolgozatot készít Kolosváry professzor Ottmar Kühn bécsi profeszszorral, akivel a Misina tető eredetének elméletét dolgozzák ki. A Misina tetőt eddig ó-közép-triász időszaki kőzetnek tartották. Kolosváry professzor talált először az alpi formációkhoz hasonló korall képződményeket, ami azt bizonyítja, hogy a Misina tető kőzete fiatalabb, csekély tengeri üledék. Az intézet kutatásainak elméleti és gyakorlati jelentősége sokféle. Elméletileg az állatrendszertan kérdéseinek tisztázásához járul hozzá. Gyakorlatilag pedig a föld mélyének kincseit feltáró gyakorlati geológia számára adja meg a szükséges útmutatást; Kétszáz népszerűsítő munka Kolosváry professzor szívesen magyarázza végig intézete felszerelését, feladatát... csak magáról beszél igen keveset. Az intézet egyik tagja mondott néhány szót a professzorról, aki nemcsak a felszabadulás után volt a tudományos ismeretterjesztés lelkes és áldozatos munkása. Hatszáz dolgozatából 200 népszerűsítő munka. Ez nem ártott meg 35 éves tudományos működése tekintélyének. Tudományos kutatási eredményeiből különböző külföldi tudományos egyetemi tankönyvek többízben vettek át kiforrottanyagot és több külföldi kongresszuson szerepelt elméleti tanulmányaival. Spanyol- és Görögországon s még néhány államon kívül a világ minden államával van tudományos összeköttetése. Ezeknek az összeköttetéseknek a révén 1922—1845-ig 5000 szeparátumot gyűjtött, amit 1945-ben a Nemzeti Múzeumnak adományozott. Feltűnés nélkül... Már az ajtóban teszem fel a kérdést. — S van-e a professzor elvtársnak a tavaly szeptemberben kapott oktatási kitüntetésen kívül valamilyen tudományos működését elismerő kitüntetése? — Nincs. Hacsak azt a zsák krumplit nem számítjuk, amit 1945-ben szintén szeparátumokért kapott —, ahogy ő szokta tréfásan emlegetni — mondja kísérőm. Eltűnődöm. Sokan kaptak ezen az egyetemen az elmúlt években kitüntetést, akik a próbatétel napjaiban igen gyengén vizsgáztak le emberségből, világnézeti hűségből, s tudoráánvos meggyőződésből is. Ennek a szerény embernek azonban, aki feltűnés nélkül dolgozik, ér el tudományos sikereket és szilárd maradt akkor, mikor mások, — a kitüntetettek, a "példaképek-* — meginogtak, vagy árulókká lettek, egész tudományos elismerése egy zsák krumpli, amit 1945-ben sajátmagának kellett hazacipelni! Még a doktori cím megadásával is évek óta késnek, pedig a tudományos publikációk indokolnák. Dehát másokat kellett "elismerni*. Ilyen volt a mi "káderpolitikánk*! Sz. G. Négy új henyérüzlet nyílik A Gogol utcában már április elsején árusft a Sütőipari Vállalat kezelésében lévő új elárusítóhelyek a város különböző pontjain lesznek. A Gogol utca 31. szám alatt már április 1-én nyílik meg az elárusítóhely. Április hónap folyamán pedig a Maros utca 45 alatt, a Moszkvai körút és Petőfi Sándor sugárút sarkán és Felsővároson a Molnár utcában létesül új áruda. A szegedi Sütőipari Vállalat a lakosságot kenyérrel ellátó üzleti hálózat kiszélesítésére a tanács kereskedelmi, ipari osztályaival és a Kiskereskedelmi Vállalattal egyetértésben több termelő üzemegységében kenyérárudát létesít, ahol reggel 8 órától délután 4 óráig friss kenyér, süteményféleség kapható majd. A Sütőipari Vállalat saját ESKÜTÉTEL Munkásőrség alakult a szegedi járásban is Kékoverálos emberek ülnek a járási tar nács kultúrtermének székjein: őszhajúak, s fiatalok. Feszült figyelemmel hallgatják Rózsa István elvtárs — az MSZMP járási intéző bizottsága elnöke, és egyben a járási munkásőrség parancsnokának — szavait. A szervezeti szabályzatot ismerteti, az őrség felépítését, tagjainak kötelességét. — Föl! Vigyázz! Eskühöz! — hangzik a vezényszó; a karok fellendülnek, s minden jobb kéz három ujja felfelé mutat. Ott állnak feszesen a sorban Dobó József, Papdi Antal ínórahalmi kommunisták, ákik 39 évvel ezelőtt már a magyar vörös hadseregben markolták a puska tusát. A dorozsmai Simon Lajos, Kocsis Imre, Bodor Károly is vöröskatona volt, s most deresedő hajjal esküt tesz. A párt ismét harcba szólította a harcedzett kommunistákat, hogy soha többet ne legyen október 23. Ferenczi István Pusztaszeren jelentkezett a munkásőrségbe, — nem először fog fegyvert a nép ellenségei ellen. Marhás István is régi harcosa a pártnak, — kisteleki volt vöröskatona, s ugyanebből a községből itt van Horváth Pál tanító is. Papp Gyula fiatal tanár Tápén neveli a gyerekeket, —* most katonásan kihúzza magát, és keményen, büszkén mondja a járási munkásőrség többi tagjaival az eskü szövegét: ... esküszöm, hogy pártomat, hazámat és népemet, a marxi—lenini eszmén alapuló nemzetközi munkásmozgalom vívmányait minden osztályellenséggel szemben a proletárdiktatúra minden eszközével, ha kell, életem feláldozásával is megvédem ... Megható és felemelő az a, harcos, kemény kiállás, amely az esküt tett elvtársak szavaiból árad. Németh Károly elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei elnöke, a megyei munkásőrség parancsnoka emelkedik szólásra és határozottan szól a munkásőrség tagjaihoz: — A hatalom megvédéséről van szó. A proletárdiktatúra megőrzéséért sziklaszilárdan kell harcolni! Egy magas, rendkívül barátságos arcú szovjet ezredes meleg hangon üdvözli az őrség tagjait, akik önként, társadalmi munkában vállalták a párt, a proletárdiktatúra egyik harci csapatában való aktív részvételt. A fegyver azok kezébe kerül, akik életük árán is megvédik szocialista rendünket t., EGY ELKESETT / A „Páros és mégis \ páratlan a híres szegedi papucs" / CIMU RIPORTHOZ dc Mfto idfozeiutUto U&zzá$&élá$ „Szegedi papucs! Több ez egyszerű két szónál: márkát jelent..." A Szegedi Néplap egyik januárvégi „Páros és mégis páratlan a híres szegedi papucs" című riportjának kezdő sorai ezek. Ebből a gondolatból kiindulva nem a riport folytatását, (azt írójának hagyom), hanem egy elkésett, de nem időszerűtlen hozzászólást vetek most papírra. Arról akarok szólni, hogy néhány szegedi papucs tanúnak is beillenék. Az ellenforradalmi események tanúinak. Érdemes volna ezekből a papucsokból előkeríteni néhányat, s megőrizni őket, mint a szegedi ellenforradalmi események tárgyi bizonyítékait. Miért tárgyi bizonyíték néhány szegedi papucs, amit — ahogy a riport írója megállapította — „Szeged híres ipara aranykezű mestereinek szövetkeztében" — készíttettek. Menjünk sorjában ... A Szegedi Papucsos Szövetkezet sem volt mentes az október végi napok ellenforradalmi zivatarában a régit visszasírok aktív cselekedeteitől. Nem nagy üzem ez a szövetkezet, hisz csak közel százan dolgoznak műhelyeiben. Az itt történtek mégis szerves részei mindannak, ami Szegeden, úgyis mondhatnánk, az egész országban történt. A volt nagypapucsosok Kik voltak itt a szereplők? Egyik oldalon a szövetkezet ízig-vérig becsületes és a szövetkezetet védő tagjai, a kommunisták, élükön Sebők elvtárssal, a szövetkezet elnökével. Hozzájuk húztak sokan a szövetkezet régi tagjai, bár közülük néhányat megzavartak az események és bizonytalankodtak. A másik oldalon a múltat visszavárok szájhősök csoportja. Köztük a leghangosabbak a volt „nagypapucsosok", akik egyenként is több tanoncot foglalkoztattak a harmincas években, mint ahány tanuló most van ebben a szövetkezetben. Alkalmazottjuk többnyire 10—15 volt. Ezt az időt várták, nyilván várják is vissza, a leghangosabbak, mint például Karácsonyi István. Vagy valami mást akart a „nagypapucsosok" családjába tartozó Baranyai István? Lengyel István is a szövetkezeti vagyon széthúzásával akarta megalapozni saját műhelyét, üzletét. Neki ugyan ezekben a napokban „nemzetőrtiszti" ambíciói is voltak. Lehet, hogy azt gondolta, ha fegyver lesz a kezében, többet verekedhet ki magának a szövetkezeti tulajdonból. Ök hárman tépték le a vörös zászlót, a műhely és az iroda vörös dekorációját, a párt- és a magyar—szovjet jelvényeket. Egyikük tűzbe akarta dobni a vörös zászlót, de aztán olyan megoldással, hogy ez még „hasznosítható", papucsfejbe köz bélésnek szabatták fel. Így lett néhány szegedi papucs, bennük a meggyalázott vörös zászlóval, az októberi ellenforradalmi események tárgyi bizonyítékai. Elégették a pártszervezet iratait, s máglyára vetették a jó munkáért kapott kitüntető okleveleket is. Ekkor tehetetlenül nézték a becsületes tagok, mit művelnek Karácsonyiék. Nem szóltak, hiszen ezek a jómadarak puskát szorongattak. Amikor a párttitkár ellenvetést tett, Lengyel kezet emelt rá: — Ebben a szövetkezetben a párt megszűnt, a párt nincs többé! — üvöltötte. „Most életre, halálra megy a tét. Innen egyeseknek pusztulni kell". — Ez Karácsonyi István jelszava volt. Magabiztosan beszélt, s húszezer spanyol önkéntesről álmodozott. Ezzel ijesztgette a tagokat. Azt is közölte velük, hogy majd ő mondja meg a központi értesülés alapján: mikor jönnek a „szövetséges repülők" bombázni az orosz tankokat. Ekkor majd a „hazafiaknak" itt is fegyvert kell fogniok. Az ilyen fegyver használatért lelkesedett Lengyel is. Halászás a zavarosban Voltak persze többen is konclesők, sőt a jelek azt mutatják, olyan is akadt, aki kísérletet tett a vagyon dézsmálására. Beszélnek itt „háziszarkáról", aki állítólag talpat vitt el, de csak úgy maguk között suttogják. Nyíltan még nem merték szemébe mondani. Egy másik a szájaskodók közül Heller István, furfangos módon szerezte meg a szövetkezeti műhely kulcsait. Egyedül tett látogatást a szövetkezet értékei között, ahová csak másodmagával mehet be a szövetkezeti vezető is. Mit akart itt Heller? „Nem tudták megállapítani". Amikor fegyelmi elé állították, könnyen megúszta, hisz olyan „védőügyvédje" akadt a tagok közül, mint Lengyel István és a volt MDP-tag, a karrierista Cs. Nagy János. Érvényesült egy szólás-mondás, „A jó kibeszélés sokat ér". Ezek csak egyes képek a papucsos szövetkezetben történtekről, amelyek foltok lesznek nagyon sokáig a szövetkezet hírnevén. Sőt folt lesz ez a szegedi papucs hírnevén is. Meddig parancsolnak ? A fentebb említett riport befejező részében így írt az újságíró: „Erős lábakon áll a szövetkezet, ahol most a munkásbecsület, az okos gazdák egészséges nézetei, a húzzaddmarjad elvvel még viaskodnak. A legközelebbi közgyűlésen válik el, melyik győz.:., a könnyelmű, vagy a józan ész. A múlt csökevényei, vagy az igazi szövetkezeti gondolat". Azóta már a közgyűlés lezajlott. De még most is erősködnek a helytelen nézetek, mert képviselőik megvetették lábukat a vezetésben. Sikerült kiszorítani már a vezetésből Karácsonyi Istvánt, Baranyait, — aki már el is hagyta még a szövetkezetet is — de ott maradt Lengyel és cimborája Heller. Ök kardoskodnak most, húznák-vonnák a szövetkezeti vagyont. Karácsonyi István már alább hagyott a szájaskodással. Nem jöttek „szövetségeseinek" repülőgépei, tehát jobbnak látja most hallgatni. Amikor még Lengyel a fegyverrel hadonászott, nem szóltak ellene a szövetkezet tagjai, de miért tűrik még most is, hogy a vezetőségben trónoljon barátjával, Hellerrel együtt. Lengyel még mindig parancsnoknak érzi magát, ha nem is nemzetőr parancsnoknak, mert azt mondják, fegyvere már nincs. Mégis basáskodik. Nem is olyan régen jelentette ki: — Nem dirigálhatnak itt mások! Egyelőre még mi parancsolunk. Reméljük nem sokáig!... (V-n „Ég a színház?" "Jicttvöm, WVlM dtzÓA tüb_ o-'ltóiÁnak dib&ied líaica a ..uö-'iádkaliad" etíen Csütörtökön délután 3 órakor sűrű füstoszlop csapott fel a Szegedi Nemzeti Színház tetőzetéről és a homlokzati rész mindkét erkélyéről. A sűrű füstgomolyag jelentkezésével három irányból — Makóról, Hódmezővásárhelyről és a szegedi alosztályról — szinte egyidőben érkeztek meg — négy gépjárművel, tömlőkocsival, s a vontatható 18 méteres acélvázas létrával — a tűzoltók. ftyótc timtöMl ótníik. a vút, A színház tetőzetére vezető beépített vaslétrán pillanatok alatt a tetőzetre értek az acélsisakos emberek. Ugyanakkor az attika egyik kerek ablakából hosszú kötelet hajították le a tömlők felhúzásához. A riasztástól számított nyolcadik percben nyolc vastag tömlőből ömlött a víz a „tűztérre". A színház elszaladni sem tudott volna a sok tömlőtől, no meg a — körülbelül kétezernyi — kíváncsiskodótól, akiket a rendőrség tagjai igazgattak fel a járdára. /?hentéd az emelettől A tizedik percben a füstoszlop alábbhagyott, az egyik felső emeleti kerek ablakból, az erkélyekről pedig egymásután ereszkedtek le a kifeszített köteleken a tűzoltók. Szép példáját láttuk a két kötél segítségével történő úgynevezett drezdai mentésnek, hasonlóképpen az egy kötél segítségével való önéletmentésnek is. A kivonult száz főnyi tűzoltóság, ahogy mondani szokták, a „helyén volt", vagyis minden ember tisztában volt feladatú, val, amit pontosan és lelkiismeretesen végre is hajtott. Három óra 20 perckor a parancsnokok egymásután jelentettek a megyei osztály vezetőjének, aki a jó munka után kiadta a parancsot a bevonulásra. Tűz nem volt, csak füst, azaz a tetőn és a teraszokon mesterségesen robbantott ködgyertyák csinálták a nagy riadalmat. Bemutaló gyakorlat volt csupán ez a „tűzeset", mégpedig a javából. A gyakorlat nem volt hiábavaló. A szegedi alosztály, a makói és a hódmezővásárhelyi tűzoltókkal karöltve bebizonyította, hogy adott esetben nagy épülettömbön is meg tudja fékezni és le tudja küzdeni a vörös kakas pusztító repülését. 7$euált a 1Í méteted létia. Jó szolgálatait tett a szegedi alosztály nemrég kapott 18 méteres vontatható acélvázas létrája is. A színház tetőzete azonban ennél jóval magasabban fekszik. Ha nincs az épületen a tetőzetre vivő beépített vaslétra, a gyakorlat talán valahol csorbát szenvedhetett volna. Ügy értesültünk, hogy hamarosan megismétlik a csütörtöki bemutató gyakorlatot egyik legmagasabb szegedi középületen is. Gondoljuk, addigra talán megérkezik a szegedi alosztálynak a volt 36 méteres magirusz létrája helyett valamilyen más, a régit megközelítő méretű önműködő létra is, mert hátha liliputinak bizonyul a legközelebbi gyakorlat alkalmával a 18 méteres acélvázas létra. Ettől eltekintve a tűzoltóság, rendőrség és a mentők csütörtöki eredményes, jó gyakorlati bemutatóját dicsérnünk kell. Ez a dícsérés annyit jelent, hogy adott esetben száz százalékig megbízhatunk tűzoltóságunk munkájában. (—li) — "HÁROM UTCÁRA NÉZ* címmel a múlt vasárnapi lap címoldalán látható városismereti képünk tudnivalóit anyagtorlódás miatt a .nai számunk helyett a keddi lapban közöljük.