Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-30 / 75. szám

(Folytatás az í. oldalról) is készek békésen együttműköd­ni a kapitalista országokkal, de a leghatározottabban visszauta. sítannk minden olyan kísérletet, amely belügyeikbe való beavat­kozásra, vagy népeik békés munkájának megzavarására irá­nyuk Figyelmet érdemel Ausztria kormányköreinek magatartása, mert ezek a körök megengedték, hogy országuk területét felhasz­nálják a szomszédos Magyaror­szággal szemben nyilvánvalóan ellenséges cselekményekre. A Magyar Népköztársaság kormá­nya nz Osztrák Köztársasághoz fűződő kapcsolataiban mindig abból indult ki és ma is abból indul ki, hogy mindinkább fej­lessze ős erősítse a két ország baráti kapcsolatait, mert ez felel meg a két ország népei létérde­keinek. Osztrák hivatalos körök azonban a magyarországi ellen­forradalmi puccs-kísérlet meg­szervezése idején nem léptek fel az ellen, hogy Ausztria területét felhasználják ax ellenforradak mároknak szánt fegyverek és horthysta-fasiszta bandák Ma­gvarországra való átdobására, sőt támogatták a reakciós elemek tevékenységét Az osztrák kor­mánynak ez a magatartása ns hezen egyeztethető össze az Ausztria által kinyilatkoztatott semlegességgel és csak árthat az osztrák-magyar viszonynak. A szovjet fél egyetért a magyar kormánynak ezzel a megállapí­tásával. gítséget nyújt a baráti országok­nak a szocializmust építő vala­mennyi nép közös érdekében,a kommunizmus nagy ügyéért A Szovjetunió a proletár interna­cionalizmus nemes elvei alap­ján építette és építi ki kapcso­latait a szocialista tábor orszá­gaival, köztük a testvéri Magyar Népköztársasággal. A tárgyalásokon sokoldalúan megvizsgálták és megvitatták a magyar—szovjet gazdasági kap­csolatokat Megállapították, hogy a két ország gazdasági együtt­működése a fentiek szerint értel­mezett egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítés elvei alapján fejlődik. Ez az együttműködés nagy jelentőségű volt Magyarország népgazdasá­gának fejlődése szempontjából, és megteremtette annak lehető­ségét, hogy Magyarország füg­getlenné váljék az imperialista államoktól. Eredményesen fedődnek a Magyarország és a Szovjetunió közötti kereskedelmi kapeso'atok Az imperia'ista államok torábbra is beavatkoznak Magyarország belügyeibe A tények azt mutatják, hogy a nyugati hatalmak vezető kö­rei, amelyeket súlyos felelősség terhel a magyarországi véres ese­ményekért, még ma sem monda­nak le Magyarország, valamint a szocialista tábor többi országá­nak belügyeibe való beavatko­zást szolgáló tevékenységükről. Erről tanúskodik részben az úgynevezett magyar kérdés fel­vetése az ENSZ-ben. Az imperialista államok kép­viselői szégvenlctes szerepet ját­szottak az ENSZ közgyűlésének legutóbbi ülésszakán. Az Egye­sült Nemzetek Szervezete alap­okmányával ellentétben megkí­sérelték, hogy beavatkozzanak Magyarország belügyeibe, vitát provokáltak a magyar kérdés körül, igyekezvén azt állandóan napirenden tartani. A két kormány kijelenti, hogy ar úgynevezett magyar kérdés felvetése és megvitatása az ENSZ-ben. valamint az e kér­désben elfogadott határozat sú­lyosan sérti az Egyesült Nem­zetek Szervezetének tekintélyét és durva beavatkozás Magyar­ország belügyeibe, valamint a Magyarország és a Szovjetunió és a varsói szerződésben részt vevő más országok kormányai­nak illetékességébe vágó ügyek­be. Különböző szervezetek, közöt­tük a hivatalos állami szervek most több nyugati országban mindenféle akadályt támaszta­nuk a külföldre távozott ma­gvarok hazájukba való visszaté­rése elé. Ezek nagy része áldo­zatni esett a nyugati propagan­dának és hitt a csalárd, hazug ígéreteknek. Most ezekpt a fél­revezetett embereket, közöttük a szüleiktől elszakított és elvisel­hetetlenül nehéz anyagi körül­mények között élő fiatal gyer­mekeket saját akaratuk ellenére lávoltartják hazáinktól. Kihasz­nálják a menekültek kilátásta­lan belvzetét és arra kénvsze­rítik őket, hogy belépjenek az újonnan alakított emigráns szervezetekbe és harcoljanak a magyarországi népi demokra­tikus rendszer ellen. A két kormány a leghatá­rozottabban elítéli és ügy ér­tékeli ezeket a cselekménye­ket, mint az imperialista ál­lamok, elsősorban az Ameri­kai Egyesült Államok agiresz­szív köreinek kísérleteit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye mö­gé bújva beavatkozzanak más államok belügyeibe. Az Amerikai Egyesült Államok és néhány más állam vezető körei ily módon durván meg­sértik az ENSZ alapokmá­nyának a más államok bel­ügyeibe való be nem avatko­zásról szóló, általuk is ünne­pélyesen elfogadott alapelvét. Ezekre a kísérletekre épp úgy kudarc vár, mint ahogy kudarcba fulladt az ellenfor­radalmi felkelés Magyaror­szágon. A két kormány megelége­déssel ál'apítja meg, hogy a különböző országok értelmi­ségének azok a képviselői, akik annak idején nem tud­ták helyesen értékelni a Ma­gyarországon végbement ese­ményeket, ma már mind vi­lágosabban megértik, hogy milyen nagy veszélybe so­dorta volna a béke ügvét az, ha Magyarország területén, Európa központjában újjá­született volna egy fasiszta állam. A felek kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a magyarországi események tárgyilagos értékelése idővel felnyitja majd az értelmiség azon képviselőinek szemét is, akik még a hazug burzsoá propaganda hatása alatt áll­nak. E propaganda tudatosan elferdíti ezeknek az esemé­nyeknek tartalmát és lénye­gét. A kormányküldöttségek meg­elégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztárfaság és a Szovjetunió közötti keres­kedelmi kapcsolatok eredmé­nycsen fejlődtek a kölcsönös áruszállításokról szóló évos és hosszúlejáratú egyezmények alapján. Az áruforgalom a Ma­gyar Népköztársaság és a Szov­jetunió között az utolsó 8 év alatt több mint 3 és felszeresére növekedett. A Magyar Népköztársaság, minthogy nem rendelkezik ele­gendő hazai nyersanyagforrással, nyersanyagszükségletének jelen­tékeny részét a Szovjetunióból származó behozatal útján fede­zi. Igy többek között a vasérc­ből, nyersvasból, gyapotból, kő­olajból, ólomból, nikkelből, mű­trágyagyártáshoz szükséges alap­anyagokból, épületfából és egyéb faanyagokból 1956-ban a Szov­jetunióból származó magyar be­hozatal mintegy 85 százaléka volt a nyersanyag, segédanyag és félkész gyártmány. Magyaror­szág a Szovjetuniótól számos, népgazdasága számára fontos egyéb árut kap, ideértve az or­szág számára szükséges ipari be­rendezéseket ia. A Szovjetunió a magyar ipar exporttermékei­nek nagy és állandó piaca. 1956­ban a Szovjetunióba irányuló magyar kivitelnek 72 százaléka volt ipari készárú, túlnyomó részben gépipari termék. A ma­gyar népgazdaság további fej­lődésének ez. fontos tényezője. A kormányküldöttségek meg­állapították, hogy a Szovjetunió és Magyarország közötti keres­kedelem jelenleg mint koráb­ban is — világpiaci árakon bo­nyolódik le. A Szovjetunió kormánya, hogy megkönnyítse a Magyar Nép­köztársaság gazdasági nehézsé­geinek leküzdését, tel jesíti a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak azt a kérését, hogy 1957-ben jelentősen növeli a nyersanyagok, félgyártmányok, berendezések cs egyéb, a Ma­gyar Népköztársaság népgazda­sága számára, valamint a la­kosság szükségleteinek kielégí­tésére szükséges árult szállítását. A folyó évben a Szovjetunió összesen 1010 millió rubel érté­kű árut szállít Magyarországnak; többek között 450 000 tonna bú* zát, kétszázezer tonna takar­mánygabonát, több mint 1,2 millió tonna vasércet, 150 000 tonna hengerelt árut, 110 000 tonna nyersvasnt, 500 000 tonna kokszot, 1,2 millió tonna szenet. 900 000 tonna kőolajat, 400 000 köbméter fűrészeitárul, nyolc­ezer tonna rezet, 8000 tonna alumíniumot rudakban, ezen­kívül ónt, ólmot, nikkelt és köz­fogyasztási cikkeket. 250 000 ton­na búza, 150 000 tonna takar­mánygabona és egyéb áruk je­lentős részének szállítása 1957 első felében megtörténik. Mivel a hosszúlejáratú egyez­mények mindkét ország gazda­ságának tervszerű fejlődésére kedvező hatással vannak, a fe­lek megállapodtak abban, hogy megbízzák az illetékes szerveket, dolgozzanak ki megfelelő javas­latokat és folytassanak az 1957. év folvamán tárgyalásokat az 1958—60-as évekre szóló köl­csönös áruszállítási egyezmény létesítése céljából, munkájában. A Szovjetunió gazdasági és műszaki segítséget nyújt a Magyar Népköztársa­ságnak az urán-előfordulások geológiai feltárásában, speciális berendezések, készülékek, vala­mint műszerek szállítása útján. A tárgyalásokon megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió to­vábbra is nyújt ilyen segítsé­get: a Szovjetunió ezenkívül se­gíti a Magyar Népköztársaságot atomerőművek épílésében és biz­tosítja ezeknek hasadó anyagok­kal való ellátását. A felek meg­egyeztek abban, hogy Magyar­ország uránéretcrmelésének meg­szervezése után az érc azon ré­szét, amely népgazdasága szá­mára nem szükséges, igazságos, kölcsönösen előnyös áron a Szovjetuniónak adja el. A két kormány megállapítva, hogy a szocialista országok kö­zötti együttműködés és a köl­csönös segítség kiszélesítése és megszilárdítása elősegíti ez or­szágok gazdasági fejlődését, és népeik életszínvonalának növe­lését, egyetértően elhatározta, hogy minden erővel fejleszti a szoros gazdasági együttműködést mind a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között, mind a többi szocialista országgal. A két kormány nagy jelentő­séget tulajdonít a kulturális együttműködésnek, uiert ennek fontos szerepe van a magyar—i szovjet barátság további meg* szilárdításában és hozzájárul a két ország népei kultúrájának kölcsönös gazdagításához. A ma* gyarországi ellenforradalom ép* pen ezért nagy lépéseket tett] hogy népszerűtlenné tegye a magyar nép előtt a szovjet kuk túrát. A tárgyaló felek a népek kö­zötti baráti kapcsolatok további erősítése végett arra az egyön­tetű véleményre jutottak, hogy tovább fejlesztik tudományos és kulturális együttműködésüket az 1956. jú.áus 28-án Moszkvában a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége között megkö­tött tudományos és kulturális együttműködési egyezmény alap* ján. A két küldöttség, miután meg­vitatta a két ország kapcsolatait, megegyezett abban, hogy egyez­ményeket köt egyes állampol­gársági kérdések rendezéséről, kölcsönös polgári és bűnügyi jogsegély nyújtásáról, vagyo­ni, nyugdíj- és örökösödési ügyek rendezéséről, valamint a felek megegyezése alapján más kérdésekről. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya a leg­határozottabban támogatja és erősiti a varsói szerződést A szovjet kormány 750 millió rubel hosszúlejáratú kö csont bocsát rendelkezésünkre DD A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúságon és testvéri barát­ságon alapszik A tárgyalásokon minden ol­dalról megvizsgálták a Szovjet­unió és a Magyar Népköztársa­ság kapcsolatainak kérdéseit. A felek megállapították, hogy a magyar és a szovjet nép baráti kapcsolatainak mély gyökerei vannak. Az elnyomott magyar népnek is a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom mulatta meg a szocializmushoz vezető utat. A magyar nép büszke arra, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomban a magyar nép legjobb fiai is részt vettek, mintegy hetven—nyolcvanezer magyar hadifogoly harcolt a szocialista forradalom győzelmé­ért. A szovjet nép bű szövetségest talált az 1919-es magyar Ta­nácsköztársaság munkás- és pa­rasztbatalmábnn. Magyarorszá­gon a Ilortby-rendszcr céltuda­tos szovjetellenes fasiszta pro­pagandája sem tndta elfojtani a magyar dolgozók legjobbjainak szolidaritását a világ első mun­kás- és parasztállama iránt. Ami­kor a szovjet hadsereg felszaba­dította a magyar népet a fasiz­mus igája alól, ez. nz. érzés a két nép közötti igaz barátsággá fej­lődött. A magyar munkás és pa­raszt tudja, hogy esak n szov jet hadsereg felszabadító harcának eredményeképpen vehette birto­kába a gyárat és a földet, és szabadulhatott meg a tőkés és földesúri kizsákmányolástól. A két fél egybehangzóan megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúsá­gon és az önzetlen, testvéri ba­rátságon alapszik. Ez nz egyen­jogúság gyökeresen különbözik attól az úgynevezett „egyenjo­gúságtól", ami az imperialista államok és a kis országok között áll fenn, és ami valójában a kis országok népeinek az imperia­lista monopolisták által történő kizsáktmánvolását, országuk ki­rablását jelenti. Az efajta burzsoá-naciona­lista (.egyenjogúsággal" szem­ben az egyenjogú magyar­szovjet kapcsolatok lényege nz ezen országok dolgozóinak jólé­téről történő, a proletár interna­cionalizmus szellemétől áthatott sokoldalú gondoskodás. Ezért a magyar dolgozók és következés­képpen az egész szocialista tá­bor érdekében is a Szovjetunió széleskörű gazdasági és egyéb segítséget nyújt Magyarország­nak, abból a célból, hogy a magyar nép a lehető leggyorsab­ban legyőzhesse az. ellenforra­dalom következményeit és to­vább haladjon az anyagi és kulturális fellendülés, a szocia­lizmus sikeres építésének útján. Ezt a segítséget nem valamely árufelesleg elhelyezése céljából nyújtják, ahogy ez a kapitalista világban szokásos, amikor „se­gélyt" adnak, A szovjet nép ee* A szovjet kormány, hogy se­gítséget nyújtson a Magyar Népköztársaság kormányának a magyar népgazdaság megszilár­dításához és továbbfejlesztéséhez, hogy lehetővé tegye az ország növekvő belső szükségletének kielégítésén túlmenően külkeres­kedelmi forgalmából eredő fi­zetések egyensúlyának biztosítá­sát, és a lakosság életszínvonalá­nak emelését is, ez évben fel­használható 750 millió rubel összegű hosszúlejáratú hitelt nyújt Magyarországnak. A hitelből 200 millió rubel szabad-deviza. A Szovjetunió a hitelt kedvezményes feltételek­kel évi 2 százalékos kamat mel­lett nvújtja. A hitel törlesztése az 1961. évben kezdődő 10 év alatt a Magyarország által álta­lában exportált árak szállítása útján történik. A Szovjetunió a már koráb­ban nyújtott hitelek alapján ez évben további 85 millió rubel értékű árut szállít és 40 millió rubel összegű szabad-devizát ad át Magyarországnak. Ezek szerint Magyarország 1957-ben összesen 875 millió ru­bel értékű árut és szabad-devi­zát kap hitelbe a Szovjetuniótól. A fentemlített hitel által nem fedezett szovjet szállítások ellen­értékeként a Magyar Népköz­társaság 1957-ben a Szovjetunió­nak a magyar export szokásos árucikkeiből a többi között a következő árukat szállítja: ba­jókat, úszó- és kikötő-darukat, vasúti személykocsikat, forgá­csoló szerszámgépeket, ellenőrző mérőműszereket, hűtőberende­zéseket, varrógépeket, bútorokat, és más iparcikkeket, valamint bizonyos mezőgazdasági termé­keket. A Szovjetunió kormánya hosszabb haladékot adott a Magyarországnak korábban nyújtott bitelekből fennálló tülbb mint 150 millió rubel tartozás törlesztésére is és elengedte a magyar kormánynak korábban Magyarország számára átadott volt német tulajdonért és a volt szovjet—magyar vegyestársasá­gok szovjet érdekeltségéért járó több mint 1 milliárd forint ösz­szegben fennálló tartozást. A fentemlftett célokból kiin­dulva a Szovjetunió kormánya a Magyar Népköztársaság kor­mánya kívánságának megfelelően kész arra, hogy jóindulatúan meg­vizsgálja egyes magyar ipari vál­lalatok építéséhez és rekonstruk­ciójához, valamint a közlekedés fejlesztéséhez szükséges gazda­sági és műszaki segítség nyúj­tásának kérdéseit. A felek meg­bízták az illetékes szerveket, hogy 1957. évben folytassanak c tárgyban tárgyalásokat és ké­szítsenek megfelelő javaslatokat. A kormányküldöttségek meg­vizsgáltak és mindkét fél szá­mára előnyösen megoldottak a két ország közötti pénzügyi el­számolásokkal kapcsolatos min­den kérdést. A felek a többi között meg­állapítottak, hogy a nem keres­kedelmi jellegű fizetések elszá­molási rendje mindkét ország számára kölcsönös előnyt biz­tosít. A felek megállapították, hogy a szocialista államok együttmű­ködésének egyik legfontosabb formája a tudományos-, műsza­ki és termelési tapasztalatok kölcsönős és térítésmentes ki­cserélése, ami mindkét ország népgazdasága számára rendkí­vül jelentős. A felek szükséges­nek tartják, hogy minden mó­don elősegítsék a Magyarország és a Szovjetunió közötti tudo­mányos-, műszaki együttműkö­dés további fejlesztését. A tárgyalásokon megvitatták a két félnek a varsói szerződés­ben való részvételére vonatkozó kérdéseket A két kormány véleménye szerint mindaddig, amíg a nyu­gati hatalmak fegyverkezési baj­szát folytainak, makacsul el­utasítanak a leszerelésre, vala­mint a katonai tömbök meg­szüntetésére és az európai kol­lektív biztonsági rendszer ki­alakítására vonatkozó javaslato­kat, a szocialista tábor országai kölciesck minden intézkedést megtenni, hogy megőrizzék or­szágaik dolgozóinak összes vív­mányait, Európa és a világ bé­kéjét és biztonságát A Ma­gyar Népköztársaság kormánya és a Szovjetunió kormánya ki­fejezi azt a készségét, hogy a leghatározottabban támogatja és erősíti a varsói szerződést, amely arra hivatott, hogy biztos védelmet nyújtson az imperia­lista államok agresszív köreinek minden mesterkedésével szem­ben: Az ellenforradalmi propaganda most azzal kísérletezik, hogy a szovjet csapatok Magyarország területén való tartózkodásának tényét nacionalista hangulat keltésére használja ki, hogy a kispolgári elemeket és a ma­gyar dolgozók legelmaradottabb rétegeit a Szovjetunió ellen uszítsa. A magyar kormány kijelenti, hogy mindazok, akik szívükön viselik a proletariátus és a népi Magyarország ügyét, világosan látják, hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzetben a szocialista or­szágok dolgozói számára a leg­fontosabb kérdés szocialista vív­mányaik megvédésének biztosí­tása. A szovjet hadsereg egysé­geinek jelenléte Magyarország területén döntő tényező az im­perialisták minden agresszív kfe sérletének megfékezésére, w amint ez a múlt év október—) novemberi napokban bebizonyoe sodotL A két kormány kijelenti, hogy a varsói szerződésben részvevő országok fegyveres erői elhelye­zésének kérdése nem úgy oldó­dik meg, ahogy az imperialisták és a zsoldjukban álló naciona­lista elemek szeretnék, hanem a dolgozó magyar nép és a szocia­lista táborhoz tartozó valameny­nyi ország népeinek érdekében] a közöttük érvényben levő meg* állapodások alapján úgy, ahogy azt biztonságuk és népeik békés építő munkájához szükséges fel­tételek megteremtése megköve­teli. A két kormány ahből indult ki, hogy a kialakult nemzetközi helyzetben, amikor fennáll az agresszív északatlanti tömb (NATO), amikor újból felfegy­verzik Nyugat-Németországot és ott aktivizálják a rcvansra vá­gyó erőket, amikor az Amerikai Egyesült államok és az északat­lanti tömb más országai nagy­létszámú hadsereget és sok tá* maszponlot tartanak fenn a szo* cialista országok határainak kö­zelében, valamint aknamunkát fejtenek ki ezen országok ellen] s nem hajlandók elindulni a le* szerelés, az atomfegyver betiltá­sa útján, feltétlenül szükséges] hogy a varsói szerződés alapján ideiglenesen szovjet csapatok tar­tózkodjanak Magyarországon. A varsói szerződés szervezete teljes egészében védelmi jellegű, azt az északatlanti tömb agresszív tevé­kenységének fokozódása, vala­mint az e tömbben részvevő ál­lamok vészes fegyverkezési haj­szája és más katonai intézkedé* sei miatt kellett megalakítani. A két kormány a közeljövőben tárgyalásokat kezd a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról Együttműködés az atomenergia békés célokra történő felhasználása terén A Magyar Népköztársaság és folytatott az e téren történő to­a Szovjetunió kormánya nagy vábbi fokozott együttműködés­jelentőséget tulajdonít a/ atom- rőL A Magyar Népköztársaság energia békés célokra való fel- a továbbiakban is részt vesz az használásának, véleményeserét Egyesitett Atomkutató Intézet A két fél megegyezett, hogy a közeljövőben tanácskozásokat folytat a szovjet csapatok ma­gyarországi tartózkodásának., létszáma és állománya meghatá­rozásának, valamint elhelyezésé­nek kérdéséről, és e célból egyez­ményt köt, amely szabályozza a Magyar Népköztársaság terüle­tén ideiglenes tartózkodó szov­jet csapntok jogi helyzetét. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai, miután megvitatták a jelen­legi nemzetközi helyzet leg­fontosabb problémáit, egyön­tetűen megállapítják, hogy a jelenlegi nemzetközi hely­zet parancsolóan szükségessé teszi a szocialista tábor még szilárdabb összefogását. Az e tábor országaiban élő dolgo­zók vívmányait a nyugati imperialista körök állandóan támadják és agresszív ter­veket készítenek, hogy a ka­pitalizmust visszaállítsák mindazokban az országok­ban, ahol a proletariátus ke­zébe vette a hatalmat. Az imperialisták arra töreksze­nek, hogy egyes országokat kiszakítsanak a szocialista tá­borból, megbontsák és gyen­gítsék a szocialista tábort, s ezzel az egész világon csa­pást mérjenek a kapitalista kizsákmányolás alól való felszabadulásért küzdő pro­letariátus érdekeire. Az imperialista államok reakciós körei nem titkolják, hogy új háborút készítenek elő a szabad népek, elsősor­ban a szocialista államok né­pei ellen. Éppen ezért ag­resszív katonai tömböket ko­vácsolnak és légitámaszpon­tok rendszerével kerítik be a szocialista tábor országait. Megalakították az egységes katonai parancsnokságot Eu­rópában (NATO) és Délkelet­Ázsiában (SEATO). Most azon kísérleteznek, hogy egységes parancsnokságot lé­tesítsenek a Közel- és Kö­zép-Keleten is, hogy e térség országait bevonják az impe­rialista hatalmak agresszív terveibe, politikai és gazda­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom