Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-21 / 67. szám

FEGYVERBEN a néphatalom védelmében kkAkkAAkkkákAAAkkkkAAAAAkkkk kkkkkkkkkkkkkkkkkkkk 1919 májusa ] nár Lajos vonult vissza. Néhány méterrel mögötte az egyik el... ... »,» , lenséges löveg golyójától ezer Virágzik az orgona. No a sely felé hccsnnl a hidalkatrész. mes fu. Ali azonban a harc, es a s „ liszajaredi hídfőnél, rom hótutpi. internálás szovjet katonák adjál: szabadságát. uutn AJ vissza * Tantícshöztársaság, az első magyar proletárdiktatúra hős katonái a néphatalmat védik. A szép szál termetű, melegpillan'.ású és 23 esztendős Bodnár Lajos, a Vörös Hadsereg egyik egységével, a tiszajüredi hidjö jelé vonul. Meleg van. Kél< az ég. Jó is lenne békében élni. Ám menni kell! Fáradtak a vöL 1956 esze Aj ellenforradalom kodik, Rombolnak, népnek vannak jogos sei. Ás igyekszik garázdái- '• ölnek. M követeiéellenforradalom ezt szekerébe fogni. < az imperialisták elleni rohamban olt volt a tizennyolc esztrndös Krajkó András is. Együtt Bodnár Lajossal. .• Új és új harcok következtek. Bodruír Lajos küzdött az imperialista csapatok ellen Rimaszombatnál is. Páncélvonattal Hangzatos jelszavak röpködnekj jutottak oda. A vöröskatonái; a hazáról, miként az 1919-es < itt is, akár estik a front többi fehérterror idején, röskatonák. Még sem látszik szakaszán, mindent megtettek, November 5. A 62 esztendős • rajtuk. Nagy belső tűz viszi őket ami emberileg lehetséges. Az Bodnár Lajos és a szintén idős; lankadatlanul előre. A nép- és egyik ütközetben imperialista koní Krajkó András — mindliazaszerelel! Mert ők mindörök- robbanó löveg tépte át Bodnár ketten a Vörös Hadsereg liszare, életre, halálra eljegyezték Lajos bal tenyerel. S ekkor is az füredi küzdelmének résztvevői magukat a nép igaz ügye mel- egyszerű asszony, édesanyja — jelentkeznek a munkás kar-', lett. szivének minden melegével gon- hatalomba. Fegyvert ragadnak J Már feltűnik a Tisza szürkén dalt fiára, akiről már hónapok ők is, a deresedő hajú veterá-; kígyózó vize. Látszanak a par- óta hírt sem hallott. Csal: anytot szegélyező fák. A széles vízen nyit tudott, hogy valahol Magyarországon jó ügyért l;üzd. túl, odaát a másik parton a román imperializmus hadserege. Fcgys-erzetben, létszámban nagy a túlerő. Mégis tartani kell a hídját, hogy a vörös csapatok átvonulhassanak, s új tüzelőállást építsenek ki . t, Kezdődik az új harc. Lövések dördülnek. Aknavetők moVére lett a harcnak A nemzetközi imperializmus, a hazai ellenforradalom és árulás úrrá tudott lenni a fiatal Magyar Tanácsköztársaságon. A , . „ , , . Horthu-fasizmus kegiietlcn neratlanak tompán Kelepel a gep- jV^ ki)Vctkc'zctL niiiL-zi A „„rnvent „nnt: hiistespn . , , Az egykori vürbskatonali szívében azonban továbbra is ott izzott a forradalmi tűz . -. > Bodnár Lajost elfogták a Horthy-pribékek. Hat évet töltött fegyházban. A nehéz borpuska. A vöröskatonák hősiesen és becsülettel kitartanak, épp úgy. mint pár nappal előbb, amikor rbhammal visszafoglalták a hídfőt. A tavaszt lehelő föld szagába lőporfüst fojtó, kesernyés ilnok; védeni a ncphatalmat —' mindhalálig. Sötétek a novemberi éjszakák. Karhatalmi járőr indul az éjszakába. Oltalmazni a gyermekek álmát. Védeni a dolgozó emberek rendjét, nyugalmát. A • járőrben egyenes tartással ott • lépdel Bodnár Lajos és Krajkó< András. Mit rejteget az éjszaka? Sö- j tét van. A járőr azonban telje siti feladatát. A kötelesség a határra szólít-< ja el Bodnár Lajost. Hatalmas a« sár. A karhatalmi járőrnek ez nem lehet akadály. Mennek előre. Valahonnan golyó süvít. fdiegyvéselc a szegedi ellenforradalom napjaiból t • XIV. lata vegyül. < j I A vöröskatenák I becsülettel kitartottak. Biztosították munkás- és katonatársaik, nak az átvonulást, új tüzelőállás kiépítését. A hídon pedig, golyóba hurcolják. Messze kerül szülőföldtől, Szegedtől. Kegyetzápor közepette utolsóként Bodr lenül nehéz az élet. S tizenhátönévek nem törték meg. Maiadt Nincs meghátrálás. A járőr nem; 'ö is a hazáját és népét szerető tér le útjáról — teljesíti a pa embernek — kommunistának, roncsot. Peregtek az ével: . > 1914. áp- * rilis 3-án vasra verik Bognár ők ketten is. — Bodnár LaLajost és a ricsei internálótábor- jos és Krajkó András — a Taba viszik. Később Németország- nácsköztársnság vöröskatonái' karlintalmista társaikkal együtt' a néphatalmat védik. Fegyvert fogtak érte > «•• HALÁLOS BETEGEK AZ ÜJSZEGEDI PLATÁNOK! Csak sürgős szakértői „beavatkozás" mentheti meg a négy-öt év minva biztosan elpusztuló hosszú fasort A város ékessége az újsze- mint a középső gedi liget. Büszke, égre törő jaóriásai a forró nyárban is e nyhelyet adó haragoszöld lombsátrakkal, karcsúderekú fanövendékek kis ligeteivel, többszínben pompázó rózsaágyásokkal, üde pázsitjának selymességével, egyre gondozottabb utaival minden szegedinek sokszor kellemes perceket szerzett már. Dísze a ligetnek az a széles platánsor, amely a híd újszeged! feljárójánál kezdődik és a ligeten túl, mint „Főfasor" húzódik nyílegyenesen, mintegy kettévágva nemcsak a parkot, hanem az egész városrészt is. E fasor még most, lombosodás előtt is, széles, sárgás szürke-barna színű, ittott foltos fatörzsek glédáival futólagosan is szemügyre véve, remek látvány. A szakemberek, a kertészet, a növényápolás mesterei e fákra pillantva azonban mást látnak. Azt, hogy e fasor, az újszegedi liget dísze „féloldalas" elkorcsosodott, halálosan beteg, s alig néhány év — nép-öt esztendő múlva elpusztul. A testvérgyilkos íaóriás A fasort, évtizedekkel ezelőtt hibásan tervezték. Nem számítottak arra, hogy kedsor törzsei, sor fái jobban fejleszthetik az Koronájuk oldalról több le- úttest fölé nyúló oldalógaivegőt, fényt kapott, jobban kat, s néhány év múlva eltűfejlődtek, eközben pedig el- nik majd a fasorok „félolnyomták középső testvéreiket. Október 26-őn estefelé az Anna-kútnál teherautó baktatott a tömegben, tetején egy felhajtott gallérú, derekát kötéldarabbal átkötött ember fröccskölte a nyálát szanaszét: — Megalakult külföldön a magyar nemzeti kormány. Hurrá! Éljen! Hurrá! Nagy Imre, mióta beleült a miniszterelnöki székbe, igazán mindent elkövetett, hogy az ellenforradalmárok ne panaszkodhassanak rá. Felőle gyilkolhatták a kommunistákat, ahogy akarták, nem látott, nem hallott semmit. S lám, mégsem ismerték el az ő kormányát, mégis annak ujjongott minden sehonnai bitang, annak örült a burzsoázia valamennyi maradványa és talpnyalója, hogy nemzeti kormány alakult Nyugaton. Ezt a kormányalakítást a Szabad Európa rikácsolta bele az éterbe egy órával azelőtt, onnan hallotta a teherautós „magyar" is. Ebben a kilátástalan és elkeserítő helyzetben valósággal üdítőleg hatott a következő epizód. Néhány üzemi munkás ott állt a Kálvin téri pártház előtt, amikor a vörös csillagot pusztító bandák egyike le akarta verni a falról a kommunista párt megalakulásának emlékét őrző kőtáblát. — Ehhez ne merjetek hozzányúlni! — figyelmeztették a romboló csőcseléket. A határozott kiállásnak meg is volt az eredménye. Az emléktábla sértetlenül a helyén maradt. Egy ideig minden fasiszta próbálkozás ellenére úgy látszott, hogy Kováts József úr gyülevész hada nem juthat be trónt ülni a tanácsházára. Ekkor már ugyanis katonai közigazgatás lépett életbe. Ha kellelt, már délután három órától kezdve elrendelték a kijárási tilalmat, s minden szocialista érzelmű ember bízott a városparancsnok, Halász főhadnagy erélyes és megfontolt intézkedéseiben. Éjszakónkint nem is mehetett ki senki az utcára, mert rohamlövegek szaladgáUak le s fel idegtépő csörömpöléssel, védték — legalábbis sokan azt hitték, hogy védték — a munkésosztájy hatalmát. Ami azonban október 27-én, szombaton, a déli órákban történt a városi tanácsháza nagytermében, az nem volt más, mint az ellenforradalom nyeregbe kapaszkodása a szegedi katonai helyőrség védelme alatt. Az emberek azt látták, azt gondolták, hogy a nagy csörömpölés, a honvédség zajos cirkálása végleg visszazavarta odújába a szegedi reakciót. Ugyanakkor a tanácsházán meg megalakult az úgynevezett munkástanács, s a benne levő fasiszták javában osztogatták az állami funkciókat. Ha egy rendes munA diagnózis: csúcsszáradás A fasor Vigadó előtti szakaszán néhány oldalsó fa annyira megnőtt, hogy ágaik a középső fák fölött teljesen összeérnek, s így menthetetlenül halálra ítélik a köztük lévőket. A sétány ugyanezen részén látható az is, hogy a szélső platánok a pázsit fölé 8—10 méterre is benyújtják emberderék vastagságú ágaikat, viszont a fasor felé senyvedtek oldalágaik. A tavaszi lombosodás megindulásával ugyancsak mindenki megláthatja, hogy — különösen a középső fák — mind előrehaladott csúcsszáradásban szenvednek, s bizony itt nagyon sürgős szakértői beavatkozásra van szükség. A fűrész — melY életei ment A Kertészeti Vállalat szakértői mindent megfontolva felmérték a helyzetet és hamarosan elkezdik a látszólag „fájdalmas" — de száz és kásember, vagy éppenséggel kommunista dalassága". A nagyobb tér gyó- 3 párttag be akart menni a terembe, meggyítólag hat majd a csúcsszá-< nézni a koncon való marakodást, az ajtóban egy overálba bújt mosdatlan kékszakáll állt útjába és igazoltatta. Csak annak volt joga bemenni ebbe a „demokratikus" radásra is, különösen akkor, ha az őszi hónapokban a platánokat — ahol az indokolt — A Széchenyi téri fák példája (A megcsonkolás általában elfogadott a szakirodalomban is s ilyen esetekben nagyon jót? vező körülmények között két- száz faóriás életét újabb negyhárom emberöltőt is átélő platánok idővel ilyen hatalmas lombkoronát fejlesztenek. A fákat túlközel ültették egymáshoz. Teljesen hibás volt — esztétikailag is — például a platánokat hármas sorban s közel ültetni. Az ilyen hatalmas lombozatú fáknak rengeteg levegő és főleg fényszükségletük van. A sűrű ültetés folytán elveszik egymás „életterét", az életet jelentő fényt, levegőt. A fák egymásután korcsosodnak, nedvkeringésük zavart szenved, ágaik égymás után elszáradnak, végül a törzsük is elhal. Ha a vasárnapi sétálgató a fasoron — mondjuk a híd feljárójáról — végig tekint, maga is meggyőződhetik az elmondottakról. A fasor két szélső glédájába tartozó törések kétszer, vastagabbakt ven-ötven évre meghosszabbító műtéteket. Elsősorban el kell távolítaniok mind a ligetben, mind a Főfasorban, vagyis a Rózsa Ferenc sugárúton végig a „legyőzött", fejlődésben megállt s rohamod san pusztuló középső „glédát". Eltávolításuk után a két szélső mint a vérbő embereket, * kompániába, aki vagy börtönt ült népi demegcsapolják azaz megcson-? mokrácia elleni bűncselekmény miatt, vagy kolják. 3 különösen eredeti módon tudta gyalázni a 3 Magvar Dolgozók Pártját. Ahhoz, hogy elfogadjanak valakit „igazi magyarnak", legalábbis lelkendezni kellett a nyugati életformáért és citálni kellett valamit a Szabad Európán Galllkusz hírmagyarázataiból. „ , Másnap, vasárnap este Nagy Imre mlbeválik. A harmincas években^ níszterelnök adott nyilatkozatot a rádióa Széchenyi tér platánjait —j ban, amely végkép lesújtotta azokat is, Németországból külön e célra lehívott — szakértők javaslatára, szinte lenyakazták. A platánokra büszke szegedi közvélemény akkor bizony felháborodott, s némelyek bizony „vandalizmust" emlegettek. De az élet, illetve a platánok későbbi fejlődése a műtét szükségességét fényesen igazolta, s a Széchenyi téri platánok annyira megfiatalodtak akkor, azóta annyira fejlődtek már, hogy a közeljövőben valószínűleg újabb csonkolást kell elvégezni rajtuk.) Az újszegedi platánsor ilyenforma „rekonstrukciója" nyomán nem sok idő múlva olyan platánsor díszíti majd Szeged városát, illetve Újszegedet, amely szépségével, esztétikai hatásával méltán felveheti a versenyt az ország, s egész Közép-Európa leghíresebb ilyen „létesítményével", — a margitszigeti fasorokkal. fákkal. Teljesítettük első negyedéves tervünket t » t l • akiknek eddig az volt a szilárd meggyőződésük, hogy az ellenforradalom garázdálkodik Magyarországon. Nagy Imre ugyanis, akiről akkor még igen kevesen tudták, hogy áruló, és a fehérterror útját egyengeti, a többi között azt mondotta nyilatkozatában: „A kormány »elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna... A magyar kormány megállapodott a szovjet kormánnyal, hogy a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről, majd az egész ország területéről." Ez a nyilatkozat végzetes volt. Mivel megvolt tűzdelve a szocializmusról, a demokratizmusról szóló frázisokkal, újabb jelentős tömegek adták fel azt a helyes és szilárd meggyőződést, hogy itt a régi rendszer visszaállítása van folyamatban. A Délmagyarországnál dolgozó újságírók nagy része is elvesztette politikai egyensúlyát, sőt kezdte szégyellni magát, hogy 23-a után nem támogatta mindenben a tüntetőket. A munkatársak közül többen azt mondották: ha már a kommunista miniszter- J elnök mondja, hogy itt nem lehet ellen- r forradalomról beszélni, akkor nyilván neki £ van igaza; De nemcsak a szerkesztőségben, J hanem a tanácsnál és az MDP városi b<- * zottságán is voltak elvtársak, akiket mes ? tudott téveszteni Nagy Imre beszéd*.. 3 Könnyen meg lehetett volna számolni azo- \ kat, országos viszonylatban is, akik már akkor tudták, hogy galádul elárulták a pártot és a dolgozó népet. Bizony jó lett volna világosan látni, hogy Nagy Imre és klikkje már tudatosan igyekszik átültetni a gyakorlatba revizionista, burzsoá-nacionalista és szovjetellenes nézeteit. Akkor talán még sikerült volna kiseprűzni a tanácsházáról a befészkelődött ellenforradalmi slserehadat. A szégyenletes emlékű rádiónyilatkozat után csak a fasisztáknak nyílt ki még jobban a szemük. A magyar katonaság visszavonult és Szegeden ismét a bűnözők tartották rettegésben a lakosságot. Már nagyon kevesen törődtek azza'r Szegeden, hogy október 29-én, a délelőtti órákban Ismét összegyűltek az ellenforradalom fullajtárjai a tanácsházán és a két nappal korábban megalakított úgynevezett munkástanácsot átkeresztelték városi néptanáccsá. (A munkástanács elnevezés már túl forradalminak tünt a szemükben). Tessék jól megfigyelni, kiket választottak e néptanács elnökségébe: Fábián Ferenc volt kisgazdapárti laptulajdonost, Horváth Jenőt, a Szegedi Nemzeti Színház főrendezőjét, aki október 23. után tűzbe dobta MDP tagsági könyvét, Joszt István kenderfonógyári segédművezetőt, a nacionalista uszítás egyik lovagját, Kováts József fő könyvelőt, a fasiszta Sulyok Párt egyik legveszedelmesebb szervezőjét. Királyházi » Sándor művezetőt, az Újszegedi Ken- p der-Lenszövő Vállalat kommunistáinak alattomos ellenségét. Németh Ferenc újságírót, aki mint a Délmagyarország munkatársa, egyik szellemi előkészítője volt az esemériyeknek, dr. Perbiró József jobboldali beállítottságú professzort, Strasser Gyulát, a Szegedi Kenderfonó üzemgazdászát. a gyér felszabadulás előtti részvényesét és hasonló személyeket. NAGY ISTVÁN (Folytatjuk) TYVT YYYYYYYTYYYYYYYYYYYYYYYYY Ünnepi megimléliezés a Tanácsköztársaságról szegedi karhatalmi egységnél BŐBESZÉDŰ? BESZÉLJEN FÉLLABON! Lulgl Larros olasz parlamenti képviselő nemrég érkezett vissza brazillal útjáról. Az olasz képviselőházban beszámolt benyomásairól, és indítványozta, hogy Olaszországban is honosítsák meg azt a jól bevált brazíliai szokást, amely szerint a parlamenti elnök követelheti a bőbestédű szónokoktól, hogv beszédüket " ícllübon állva mondják el. Ez a módszer igen eredményes a szószályarok ellen, AKI A SZIVÉT A JOBBOLDALÁN HORDJA Leurarí Mohammed, az algériai francia hadsereg tagja életét köszönheti annak, hogy szíve a jobboldalon van. Az algériai harcokban Leurai megsebesült és minthogy a puskagolyó a szíve táján hatolt testébe, az orvosok különösnek tartották, hogy még él. Röntgenvizsgálat oldotta meg a rejtélyt. Kiderült, hogy a szíve mellkasának Jobboldalán dobogi A Szegedi Vágóhíd munkástanácsa jelenti A Szegedi megszűntek az ellenforradalom idején virágzott munkafegyelmi lazaságok. A munka az október előtti lelkesedéssel, s ennél is nagyobb eredménnyel folyik. A Vágóhíd dolgozói e hét elejére teljesítették első negyedéves tervükeit. Hétfőn már 101,3 százaléknál tartottak. Ez évben eddig több mint 300 vagon húst, szalonnát és zsírt adott a Vágóhíd népgazdaságunknak. A becsületes Tegnap délelőtt a szegedi karhatalmi egység bensőséges ünnepség keretében emlékezett meg a dicsőséges Vágóhídon már Magyar Tanácsköztársaság 38. évfordulójáról. Az egység állomáshelyét nemzetiszínű és vörös lobogók ékesítették. Az épület homlokzatén ott volt a fölírás: -Éljen dicső múltunk, a Magyar Tanácsköztársaság emléke*. Az ünnepi megemlékezés Krajkó András elvtárs megnyitó szavaival kezdődött. "A nép ügyéért elszánva, harcra készen, bizakodással, büszkén ünnepeljük a Tanácsköztársaság évfordulóját — mondotta —. A magyar Vörös Hadsereg dicső harcaira büszkén tekintünk visz. sza, a vöröskatonák hősiesdolgozók minden igyekeze- sége példakép marad mindtükkel a vállalati terv telje- örökre*. Hangozfatta, bebtsítésére törekednek, hogy se- zonyítjuk. h°gy nem méltat..„,,, . . , ,, . lanul haltak hősi halált érgitsek kormányzatunkat a ... , , , , t tűnk a szovjet katonák, akik dolgozó* jobb és bőségesebb másodszOT is felszabadítottak éteimísaer ellátásában, hazánkat. Ünnepi beszédet Katona András elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa tartott. Beszéde elején a Magyar Tanácsköztársaság vívmányairól, eredményeiről és harcáról szólt. Rámutatott arra, hogy a Magyar Tanácsköztársaság harcaiból Szeged munkásosztálya is kivette a részét. Szólott az ellenforradalom kegyetlenségéről, céljáról. Arról, hogy a munkáshatalom mindvégig hű marad a nép ügyéhez. Méltatta a szovjet—magyar barátságot. Beszédét így fejezte be: "Éljen a független népi hatalom! Éljen a dolgozó nép egymás közötti békéje! Éljen a Szovjetunió cs hős hadserege!* A bensőséges megemlékezés után a Tanácsköztársaság évfordulójára megalakult a szegedi karhatalmi egységnél a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, — a karhatalomban szolgálatot teljosibő fiatalokból*