Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-26 / 47. szám

E§y iikásasszoiiy aevcben íelis^ezsk A BÜROKRÁCIA ESKÜDT ELLENSÉGEIHEZ Hatvankét esztendős, Idős nénike ül a gép mellett, a Szegcdi Ruhagyár egyik szalagjában. Nehezeket sóhajt, mikor kezébe veszt az új cs új munkadarabokat, s akkor ' is, mikor tovább adja őket. Meg is áll egy-egy pillanatra, leereszti karját, mély lélegzetet vesz, s miután kicsit lerázza magáról a fáradtságot, bús egykedvűséggel tovább pörgeti a gépet. Korához képest régen élveznie kellene ennek a munkában megöregedett asszonynak a nyugdíjas pihenést, de ö még a mostani nyugdíjazásokat is munkában élte túl. Ott zakatol gépével az üzemben nap, mint nap. Mindig voltak makacs öregek; akik azt mondták: míg mozdulni tudnak, nem hagyják a munkát. Munkában kezdték az életet — abban is végzik. Bull Endre Istvánná azonban nem gondolkodhat így, mert érzi, hogy egyre nehezebb a mozdulat, egyre jobban hasogatja fáradt testét a hat évtized, Szívesen átadná valamelyik fiatalnak azt a gépet, amely mellett megbecsülést szerzett magának. He nem lehet, • ha magát Bali nénit kérdezzük meg, hogy miért, keserű fásultsággal, legyintve így tesz: — Jaj, kedves, hosszú annak a sora .. i Jaisaitái „lisztes: ige" A fáradt és öregekhez 1116 szomorúsággal elmondott történetből lassan-lassan mégis kiderül minden. 1941-ben a volt Szegedi Jézus Társasági Rendházba került Ball néni, hogy a többi idekényszerült, hasonló sorsú asszonnyal együtt mossa, mángorolja és vasalja a rend minden szennyesét, a kispapok, páterek és egyházfőnökök fehérneműjét, a misoingekct, oltárterítőket, s egyebeket. Hetenként három napon a szenycsek gőzét és a lúgszagot szívta magába, a hét. másik két (esetenként másik három) napján a vasalástól fájt a feje, és a mángorlás apasztotta asszonyi erejét. Két és fél évet dolgozott itt egyfolytában, míg másutt nem próbált szerencsét. HtMlalosan napszámosok voltak A' rendfőnök ugyanis nem tisztázta megfelelően a fogalmakat, s különösen nem a „napszámos" fogalmát. Vajon ki látott már olyan napszámost, aki éveken keresztül napról-napra ugyanott dolgozik — ilyen minőségben? Ki látott olyan napszámost, aki legalább 48 órát dolgozott hetenként egy helyen, két és fél éven keresztül? Akkor volt ilyen! A napszámos este, mikor leteszi a szerszámot fizetségért tartja a markát. A jezsuiták napszámosai csak havonta Járultak a rend kamarása elé. így viszont a kötelező társadalombiztosítás költségeivel nem kellett megterhelniük az egyházi kasszát. fl bírák hallhatatlansága Ball néni pedig, a jezsuitákat régen elfeledve, a múlt esztendőben, ereje fogytát érezve, keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, öregségi nyugdíjra való igényjogosultsága megítélését kérte. Férje ls nyugdíjas, s világéletében vagyontalanok voltak. Két nyugdíjból öreges napjaikban békésen akartak éldegélni. A keresetet azonban a hajthatatlan bírák elutasították — elutasításuk okfejtése és módszere azonban végzetesen hasonlit a jezsuitákéra. Az indokolás pedig egyebek között a következőképpen hangzik: „A váro6i bíróság széleskörű nyomozást folytatott le. Ennek eredményeként megállapította, hogy felperes az általa megjelölt időben valóban dolgozott a Jézus Társaság volt szegedi rendházában, mint mosónő. Ez a munkaviszonya azonban nem minősíthető biztosításra köteles munkaviszonynak, mert felperes mint napszámos mosónő dolgozott. Ez a munka pedig nem esik biztosítási kötelezettség elé. Felperes azt állította, hogy a kérdéses időben — szombat kivételével — mindennap ott dolgozott a jezsuitáknál.: i Fizetést havonta kaptak éspedig minden hónapban ugyanazt az összeget ..: A kihallgatott tanúk közül valamennyi vallomásábőlmégAúapíttratóvávipy felperes valóban ott dolgozott a jezsuita rendházban, az általa állított Időben ée módon". A továbbiakban a tanúvallomásokat elemzi az ítélet — abból a szempontból, hogy a fizetést mikor és hogyan eszközölte a tisztelt rend. S végül is a bíróság igazolta a jezsuitákat! Megállapította, hogy Ball néni valóban napszámos volt (2 és fél évig rendszeres heti 5 napi munkával!) és ilyenformán nincs meg az öregségi nyugdíj szempontjából szükséges munkaidő, ezért a keresetet el kell utasítani. (Tehát itt sem tisztázták megfelelően a fogalmakat.) Mint valamennyi ítéleten, ezen is ott állt: „15 nap alatt felebbezésnek van helye", Es mm íellebbszett... A tizenöt nap régen eltelt — s Bali néni nem fellebbezett. E helyett dolgozott, s orvodtól orvoshoz járt. S ma is itt találtam rá a munkában, — fáradtan, betegen. Nem hagyhatja ott a gépet, mert üres tenyérrel maradna. De az elöregedett, gyönge szervezet akadozik, s ki tudja, meddig birja a munkát? Bali néni helyett most én fellebbezek — bér régen lejárt ennek a határideje és nem is vagypk túlságosan illetékes. A bürokrácia esküdt ellenségeihez fordulok segítségért. Bali nénin talán már nem tudunk segíteni (jóllehet szerintem az emlegetett rend jogutódján behajtható lenne az a „mulasztás", amit az egyszerű, szegény munkásasszonyokkal szemben elkövetett — de hasonló esetekben mindig azt nézzék az emberek, hogy mit adhat a mi rendszerünk egy elaggott munkásnak a törvényes keretek között. S mégis, talán megkockáztatnám: Bali nénin is segítsenek a törvény hivatott emberei! Ügy segítsünk, hogy ne a munkásembert sújtsák az egyes rendfőnökök és tőkések által múltban elkövetett viszszaélések, — hanem ha erre még van mód, kérjük tőlük számon utólag is az ilyen „mulasztásoka?', a Bali nénik megsegítésére, jogos kérésük teljesítésére — az egyszerű kétkezi munkások érdekében. Simon Itíván Az A'ekszandrov-egyűttes nagysikeiű fellépte az Operaházban Vasárnap este az Állami Operaházban mutatkozott be a szovjet hadsereg vörös zászló érdemrenddel kitüntetett A. V. Alekszandrov ének- és táncegyüttese. Az Operaház nézőterét zsúfolásig megtöltő közönség hatalmas tapssal fogadta a szovjet katonaművészeket, akik műsoruk elején magyar nyelven énekelték el a magyar himnuszt. Kovács Dénes hegedű eshjéról Ritka művészi élményben részesült Szeged zenekedvelő közönsége vasárnap a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében, Kovács Dénes hangversenyén. Kovács Dénest jól ismeri és szereti közönségünk, hiszen már első szegedi hangversenyén bebizonyította, megérdemelten nyerte meg Londonban a Flesch-dijat, mert kiforrott művészegyéniség, akinél a technika, a virtuozitás sohasem öncél, hanem csak eszköz a zeneművek minél salaktalanabb, minél stílusosabb, minél nagyobb élményt adó interpretálásához. Hangversenyének hallgatása közben önkéntelenül arra kellett gondolnunk, milyen gazdagok vagyunk mi zenei tehetségekben, és — a másik gondolat — vajon megbecsüljük-e őket eléggé? Adunk-e elég hangverseny lehetőséget világsikert kivívott fiataljainknak? Kovács Dénes műsorának első számában, Mozart A dur hegedűversenyében igazi mozarti muzsika áradt felénk a pódiumról. Schubert D dur szonatinájának stílusos előadása után csak fokozódott a közönség elragadtatása. Szünet után új oldaláról mutatkozott be a fiatal művész: Brahms d moll szonátáját játszotta Steinert Mártával, akiben a szonátákban megértő művészpartnert, a Mozart versenyműben zenekart helyettesítő kiváló kísérőt ismertünk meg. Steinert Márta már nem először játszik Szegeden. Magas színvonalú játéka, hajlékony, színes billentése, alkalmazkodó képessége egyaránt predesztinálják arra. hogy kiváló hegedűművészünk méltó partnere le gyen. A nagysikerű Brahms szonáta után Ravel Habaneraját és de Falla—Kreisler: Spanyol táncát hallottuk. Az utóbbit (a közönség tapsaira) meg is kellett ismételnie a művésznek. örülnénk, ha mielőtt újra hallhatnánk Kovács Dénest Szegeden, mégpedig a méltán népszerű és egyre fejlődő Bartók Béla filharmonikus zenekar szólistájaként. i (k. P ) Mikor Mihálytelken plkpn mozielőadás ? Levelet hozott a posta Mihálytelekről. A mihályteleki ifjúság nevében kilenc fiatal írta, s benne a többi között ezt olvashatjuk: •Nálunk, Mihályteleken, már régóta építik — szavakban — a kultúrházat. Már tavaly elkezdtek az építését. Október óta azonban bizony semmit sem csináltak rajta. Azelőtt se sokat. A fiatalság már szeretne az új kultúrotthonban táncolni, mozit nézni, vagy színházi előadásnak tapsolni. Nemcsak a fiatalok, hanem az öregek is. Ügy tervezték, hogy a Lábdi-malom lesz átalakítva erre a célra. Fent az emeleten a mozi, lent a földszinten a színpad és a táncholyiség. Kérjük, hogy ne csak terv legyen, hanem valóra ls váljon. méghozzá sürgősen. Október előtt volt már filmvetítés is, de ez is abbamaradt, Azóta se folytatják. Micrt??? Kérjük az Illetékeseket, hogy ezentúl rendezettebb körülmények között folyjanak az előadások. Csak anynyl néző mehessen be, ahány ülőhely van. Legyen meghatározva az előadások kezdete. Közöljék előre a filmek, vagy az előadások címét, és vezessék be azt, hogy a jegyen feltüntetett helyre üljön a néző, (Mert eddig öszsze-vissza ültek, s a fiatalok kidúrták ÍIZ öregeket.) Kérjük ügyünk sürgős elintézését*. Eddig tart a mihályteleki fiatalok levele. Ügy hisszük, a kívánság jogos. A művelődési otthon ügyében a városi tanács népművelési csoportjától várunk választ, a filmelőadások ügyében azonban a Csongrádmegyei Moziüzemi Vállalathoz intézünk kérdést. Nem először vetődik fel a mihályteleki mozielőadások ügye, nem először futnak be hozzánk panaszok a Csongrádmogyei Mozi üzemi Vállalat ellen. A szegedi és Szeged környéki keskenyíilrrvmozik filmmel való ellátása már régóta nehézkesen halad. Ügy véljük, a mihálytelekiek kérése is alátámasztja azt az elgondolást, amely Szeged számára külön mozi üzemi igazgatóságot kér. Vásárhely nagyon messze van Szegedtől és oda alig-alig hallatszanak e! a szegedi, vagy Szeged környéki mozilátogatók panaszai. ^ ^ » • Csodálatos gép — Egy szegedi orvostanhallgatónk néhány nappal ezelőtt kétségbeesvs tapasztalta, hogy pénztárcáját — ötszáz forinttal együtt — elhagyta valahol. Arra gondolt, hogy a pénztárca a Lenin utca elején levő Göndöestraflkban maradt. Amikor viszszament érte, hiánytalanul viszszakapta tulajdonát. A Szovjet Tudományos Akadémia automatizálási és telemechanikai intézete új »EMU-8* típusú elektronikus gépet szerkesztett. Az új berendezés számos bonyolult feladat megoldását segíti elő. A gép üzembehelyezésével a tervezők sokkal gyorsabban dolgozhatják ki például a hengersorok automatikus Irányításának rendszerét, de nagy segítséget nyújt a tudományos és műszaki kutatásokban is. A mérnökök az eddigieknél százszor . gyorsabban oldhatják meg a termelés automatizálásával kapcsolatos kérdéseket. Az »EMU-8* nagyon "szorgalmasan* dolgozik. Néhány óra alatt olyan matematikai feladatokkal készül el, amelyeken eddig 20 kiváló szakember egy hétig dolgozott. De lehetővé teszi egy sor olyan terv megvalósítását is, amelyről eddig szó sem lehetett. A számításokkal egyidőben különálló autómaták szabályozását és egybehangolását is végzi. A III gép biztosítja, hogy az általa szabályozott gépek munkája az előírásoknak megfelelően történjék. Az "EMU-8* előnye a régebbi hasonló gépekkel szemben, hogy több önálló blokkból áll, amelyek miniatűr rádiólámpákat és germánlum-félvezetöket tartalmaznak. •(10) Aztán odajött a rrglmentarct, az öklével hadonászott az orrom alatt és azt kiabálta: 1 ,.Sia verfluchtcr Hund, sin schabiges Wesen, • ie unglückliches Mistvich, (Maga átkozott kutya, maga rillics alak, maga szerencsétlen barom.) te szocialista zsivány!" Én csak nézek egyenesen a szemükbe, meg se moccanok és hallgatok, a jobb kezem a sapkámnál, a bal kezem meg a nadrág varrásán. Ügy futkostak körülöttem, mint a kutyák, ugattak rám, és én folyton csak állok. Hallgatok, lisz'clgck, és a bál kezem ott van a nadrág varrásán. Mikor lm/ tomboltak vagy egy félóra hosszat, az óharszt odarohant hozzám és rám ordított: iJfülye vagy. vagy nem vagy hülye?" — „Óberszt úrnak alázatosan jelentem, hogy hülye vagyok". . — „Huszonegy nap szigorított a hülyeségért, hetenként kétszer böjt, negyv< nnyolc óra spangliban, (Bilincsben.) rögtön lecsukni, nem adni neki semmit zabálni, kikötni, megmulatni neki, hogy a kincstárnak nincs szüksége hülyékre. Majd. mi kifüstöljük belőled az ilyen újságokat, te disznó", határozta el végre hosszas szaladgálás után az óherszt úr. Míg én ültem, a kaszárnyában csodák történlek. Az óberszt úr megtiltott a katonáknak mindenféle ols'asásl, még a „Prágai hivatalos li/.V(Í£"-Of is, a kanlinban nem s <4t szabad újságba csomagolni se virslit, se a kvarglit. Attól fogva a katonák elkezdtek olvasni, és a mi ezredünk lelt a legműveltebb. Elolvastunk minden újságot, és minden században verseket meg dalocskákal irtah az Óberszt úr ellen. És ha történt valami az ezredben, mindig akadt a mansaflbál (légénycégbőh egy fülét lélek, aki megírta az újságmik, ilyen rímmel: „Embertelen bánásmód a hadseregben". És még ez se volt elég. írlak a képviselőknek Bécsbe, hogy lépjenek közbe az érdekünkben, és ezek egymás után kezdtek interpellálni, hocy a mi Ilerr óbersztiink egy állal, és ilyeneket. Valami minisz'cr bizottságot is küldött hozzánk, hogy vizsgálja r:[ ki, és egy hlubolaii fiú, a Fran:a Heifclu azuüin kél évet kapott, mert ő volt az, aki a képviselűlwz fordult Bécsbe egy pofon núcül. amit a gyakorlótéren kapott az óberszt úrtól. Aztán amikor a bizottság elment, az óberszt. úr sorahozót parancsolt az egész ezrednek, és azt J. HAS EK*. mondta, hogy a katona az katona, az be kell, hogy fogja a pofáját és szolgáljon, és ha nem tetszik neki valami, az függelemsértics, t.Azt hittétek, ti nyavalyások, hogy az a bizottság segít rajtatok?" mondta az óberszt úr, „hát kutyagumit segített". Most pedig minden század defilirozni fog itt körülöttem és hangosan elismétli, amit mondtam", Es úgy mentünk, egyik század a másik után, reksz saut, (Jobbra nézz), ahol az óberszt úr állt, kezet a pushaszljhoz tartva, és odaordítottuk neki: „Azt hitlük, mi, nyavalyások, hogy az a bizottság segíteni fog rajtunk, hát kutyagumit segített". Az óberszt úr úgy nevetett, hogy a hasát fogta, amíg a dafilirozásban oda nem ért a tizenegyes század. Ez csak jött, dobbantott és amikor az óberszt úrhoz ért, semmi, egy hang se, nagy csönd. Az óberszt úr vörös lelt, mint egy kakas, és visszaküldte a tizenegyes századot, csinálja meg még egyszer. Ét a század defiliroz és hallgat, csak a sorok egymás után pimaszul belebámúltak az óberszt. úr szemébe. „Bulit!" (Pihenj) mondja az óberszt úr, és fel-alá járkál az udvaron, Icvaglópálcával veri a csizmaszárát, köpköd és egyszerre rsah elordítja magát: „Abtreten!" (Lelépni) felül a gebéjére, és már kint is van a kapun. Ml meg vártuk, hogy mi lesz a tizenegyes századdal, de semmi. Várunk egy napot, kettőt, egy egész hetet, és még mindig semmi. Az óberszt iír meg se jelent a kaszárnyában, aminek nagyon örült az egész legénység, a sarzsik és a tisztek is. Aztán új óbersztet kaptunk, a régiről meg azt mesélték, hogy valami szanatóriumban van, inert sajátkezűleg levelel irt * császár őfelségének hogy a tizenegyes század fellázadt. Elérkezett a délutáni vizit ideje. Grünstein doktor katonaorvos ágytól-ágyhoz lépett, mögötte egy egészségügyi altiszt a beteglajlsommal. — Macuna?! — Jelen! — BeürUcs is aszpirin! Pohorny?! — Jelen! — Gyomormosás és kinin! Kovarik?! — Jelen! — Beöntés is aszpirin! Kofátkof! — Jelen! — Gyomnrmnsás is kinin! És így tovább, egymás után. könyörtelenül, mechanikusan, pattogva. — Svejk?! — Jelen! Dr. Grünstein szemügyre vette a állomány legújabb szaporulatát. — Mi baja? — Alázatosan jelentem, reumás vagyok! Grünstein doktornak a praxisa folyamán sikerült elsajátítania egy igen finom, ironikus modort, amely tokkal hatásosabbnak bizonyult az orditozásnál. — Aha, reuma — mondta Svejknek — hát magának borzasztó súlyos betegsége van. Milyen érdekes véletlen, hogy az ember éppen altkor kap reumát, amiltor világháború van, és az embernek be kell vonulni. Gondolom, ez szörnyen bosszantja magát. — Oberarc úrnak alázatosan jelentem, hogy tényleg szörnyen bosszant. — Nocsak, nocsak, bosszantja szegényt. RendOlcs 'bb lőtt a styermekhocsi Jó hír a kismamájuiíjlj.: több-* féle gyermekkocsi árát 40—60 százalékkal leszéllílották. így például azok a mily gyermekkocsik, amelyeknek ára korábban 1200 forint volt, most 800 forintért kerülnek eladásra. Az árleszállítás a sportkocsikat is érintette, A kereskedelem megfelelő raktárkészlettel rendelkezik, úgyhogy, a szülők a szaküzletek; ben minden további nélkül meg; vásárolhatják a tetszésük szerinti kocsikat III hívül kedves magától, hogy éppen most keresett fel bennünket ezzel a reumájával. Békeidőben az ilyen szegény ember úgy ugrándozik, mint egy bakkecske, de amint kitör a háború, mindjárt reumája lesz, és a térde mindjárt felmondja a szolgálatot. Nem fáj véletlenül a térde? — Alázatosan jelentem, hogy fáj. — Es egész éjszaka nem bír aludni, ugyebár? A reuma nagyon veszélyes, fájdalmas és súlyos betegség. Mi itt már kiváló eredményeket értünk el néhány rcumással. A mi abszolút diétánk és egyéb gyógymódjaink egészen nagyszerűnek bizonyultak. Itt hamarabb meggyógyul, mint Pöstyénben, és úgy fog a frontra masírozni, hogy csak úgy porzik a föld maga utón. Majd az egészségügyi altiszthez fordulva, így szólt: — Írja: Svefk, abszolút diéta, naponta kétszer gyomormosás, naponta egyszer beöntés, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz tovább. Egyelőre csak vigye át a mulelőszobábn, mossa ki a gyomrát, és amikor rnegához tért, adjon neki egy beönlést, de alaposat, hogy a pokolbeli ördögökhöz fohászkodjon, talán azoktól megijed és elfut a reumája. Mafd ne ágyak összességéhez fordulva, elmondta a következő szép és mély értelmű szentenciákkal fűszerezett beszédet: — Ne higgyék, hogy valami ökör áll maguk előtt, akinek mindent be lehet dumálni. Engem a maguk viselkedése egyáltalán nem zökkent ki az egyensúlyomból. Én tudom, hogy maguk mind szimulánsok és dezertálni akarnak a hadseregből. Es ennek megfelelően bánok magukkal. En már megéltem száz és száz ilyen katonát, mint amilyenek maguk. Ezeken az ágyakon egész tömeg ember feküdt már. akinek nem volt más baja. mint az, hogy a katonai szellem hiányzott belőle. Mig bajtársaik a harctéren küzdöttek, ók azt képzelték, hogy itt hentereghetnek az ágyon, zabálhatják a kórházi kosztat cs megvárhatják, amíg a háború el nem vonul a fejük fölül. Csakhogy ebben roliadtul nagyot tévedlek, és maguk is rohadiul nagyot fognak tévedni. Maguk még húsz év múlva is ordítani fognak éjszaka, ha álmukban eszükbe jut, hogy énnálam szimulállak. folytatjufc}.