Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-19 / 41. szám

Egy nap a fiírásápn — Nem tudok semmiről, nem emlékszem, iltnm, a bor beszélt belőlem. De én kérem, mindig is híve voltom a rendszernek eszem ágában som volt ilyen kijelentéseket tenni..: Itt vallott a megyei híréság előtt 1 Tarrach I.njos, a Földművelésügyi Minisztérium volt pénzügyi főrovizorn. Igen — csak volt; nem valószínű, hogy a történtek után tovéhbrn is betölti korábbi magas tisztségét. Dc miről is van szó tulajdonképpen? A tárgyaláson kiderült: Harrach tavaly december 5-én másodmagával n minisztériumból Csongrád mogyébe jött, hogy ellenőrizze a termelőszövetkezetek zárszámadásait. Útközben többszűr betért egy kis ilók&ra. Szegeden is ivott, aztán Kübckház&n folytatta az italozást a földművessző vetkezeti vendéglőben. Amikor már jól felöntött a garatra, elkezdett nagy bangón uszítani a Kádár-kormány ellen, és két fiatalt felszólított arra, hogy fegyverezzék le n honvédséget, meg a rendőrséget.; i Ittas állapotban elkövetett bűntett miut hatbőnapi börtönre ítélték a volt főrevizort, A részeg főrevizor Jogos önvédelem A póruljár! embercsempész Hálátlan gyerekek Azért állt a bíróság előtt Juhász Antal bordányi lakos, mert -embert ölt. A vád nagyon súlyos. Azonban a történtek pontos feltárása nyomán kedvezően alakult Juhász Antal helyzete..; Ifjú Simon Mihály, — aki Bordányban közismert volt verekedéseiről, bicskázásairól — pár hónappal ezelőtt egy alknlommal elhívta sógorát, Juliász Antalt a szomszédos tanyába bort inni. Simon már ittas állapotban volt, amikor átmentek italozni. Az italozás végén, amikor hazatértek, valami ürüggyel Simon rátámadt sógorára. Vita támadt közöltük, és Simon felesége férje elé állt, hogy az ne támadjon testvérére. Simon arculütötte feleségét és a késsel nekiment Juhásznak. Kikerültek nz udvarba. Juhász Antal védekezett, — egy másfél méteres bottal hadonászott. Amikor Simon feléje akart szúrni, többször ráütött sógora fejére. Ezután Juhász Antal elment a rendőrségre, és feljelentést tett Simon ellen, mert őt sógora késsel megtámadta. Csak aztán tudta meg, hogy az ütések következtében SimoD meghalt.;: A megyei híróság jogos önvédelmet állapított meg és a vád súó't Elmentette Juhász Antalt. Urbán CTyürgy íijszentlváni lakost egyévi börtönro ítéli a járásbíróság, mert.. Ez év január 2á-én Urbán György egy fiatal társával a Mikszáth Kálmán utcai vendéglőben itnlozolt Időközben betért a söntésbe egy család: férj, feleség, akikről beszéd közben kiderült, hogy disszidálni akarnak. Urbánék ajánlkoztak a szöktetésre, amire másnap keriilt sor, amikoris nz idegenek még egy ismerősüket és annak gyerekét is magukkal hozták. Az újszegedi állomáson tulálkoztak. Szőreg Újtelepnél leszálltak a vonatról, és mintegy száz métert haladtak a vasút mentén. Közben csatlakozott hozzájuk egy fiatal gyerek is. — Most átveszem a parancsnokságot — jelentelte ki Urbán, — bizzák csak rám magukat, ez már a negyvenhatodik esetem .. -. Mentek vagy két óra liossz&t n földeken keresztül, kikerülve a lakott területet. Bokros részhez érlek. A közelben egy házból világosság tűnt fel. Ez itt n határ — mondta csendesen Urbán. — Menjenek vagy hatvan métert a senki földjén, olt gyújtsanak rá egy cigarettára. A tüzet meglátja majd a jugoszláv katona, és elvezeti magukat.. i A disszidensek kifizették az előre megbeszél, háromezer forintot, a hozzájuk csatlakozott gyerek meg hatszáz forintot és egy ezüst cigarettatárcát adott nz embercsempészeknek. Aztán elindultak. Az egyik férfi bement u házba, — ahonnan korábban világosságot látott. Ügy gondolta, ez már jugoszláv terület, és megkérdezte, hol kell jelentkezni? Ez kérem Tiszasziget, >•» válaszolták a tanyában lakó magyar parasztok, — messze van ínég ide a halár, de mi nem mondunk maguknak semmit, hogy merro menjenek. Időközben megjelent egy rendőr és bekísérte a határon átszökni akarókat a szegedi kapitányságra. Másnap elengedték őket, de nem tudtak elutazni, mert már lekésték az aznapi vonatot. A társnság két férfi tagja elhatározta,' hogy elmegy az újszegedi állomás restijébe, hátha ott találja a csaló Urbánt. El is mentek, és a söntésbon valóban ott lelték Urbán Györgyöt ;n H. Istvánná 67 éves öreg, elesett asszony vall a bíróság előtt: — Felneveltem a fiaimat — mondja akadozva, nehézkesen — és hálátlanok lettek. Volt nekem öt hold földem. István meg Károly azt mondta, adjam nekik, az életem végéig ellnrtanuk, magukhoz vesznek, gondoznak. Nézze a tisztelt bíróság, ón beteges öregasszony vagyok. És úgy bántak velem, mint a kutyával. Magukunk külön főzlek, ettek húst, szalonnát, nekem meg sóbavízbe krumplit adtak. Ila bejöttek a szobába, köpdöstek, hogy büdös vagyok, do mikor beteg voltam nem segítettek a hajamat megmosni, Csak egy ruhában jártam, azt sem mosatták ki, be sem fűtöttek a szobába, a hidegben a lábam megfagyott, orvost nem hívtak, az ismerősökhöz mentem el, mert már nem bírtam . ) ! A tanúk az öregasszony mellett vallanak — a vádlottak: II, István, és H. Károly meg tagadnak. Az öregasszony viszont már jó ideje ismerősöknél lakott, és nem hajlandó visszamenni fiaihoz i ; ; A bíróság ítélkezik: az eljárás továbbfolytatásáig II. Istvánnak, meg II. Károlynak havonta 180— 180 forintot kell fizetniük édesanyjuk részére tartásdíjként A „jószívű" gyerekek az ítélet ellen fellebbeznek. (~t») 1 Majd holnap.., i • 5 - Épület- és Bútoraszta- 3 • los KTSZ alakult a közel- 3 3 múltban, s mint ilyen- 3 j ker illik, a tanács gyors 3 ; segítséget adott az új 3 j szövetkezetnek, megje- 3 • lelő helyiséget utalt ki 3 j számára a Vasasszent- 3 péter utcában. Az a rak- \ ; tárhelyiség, amelyet mű- < í hely céljára a KTSZ meg- 3 l kapott, a Vegyianyag ^ 3 Nagykereskedelmi Vál- « 3 lalat kezelésében volt, s 3 hiába mondta ki a ta- l 3 nács, hogy a helyiséget j 3 azonnali hatállyal át * 3 kell adni, a Vegyianyag 3 3 Nagykereskedelmi Vál- * 3 lalat máig sem szabadi3 totta fel a raktárai. 3 3 Jóllehet a kiutalásról 5 t szóló végzés február t 3 2-án kelt és az új szö- • 3 vetkezet tagjai dolgozni 3 3 szeretnének, a Vegyi- 3 anyag Nagykereskedelmi ' 3 Vállalat megbízottai azt « I mondják újabb és újabb < I kérésükre: majd hol- j nap... Csupán két fuvarról « lenne szó s a kereske- ; 3 delmi vállalat könnyen * 3 átköltöztethetné a Marx 3 téri laktanyába az itt el- ] 3 helyezett árukat. Miért ; 3 nem teszik hát akkor 3 3 lehetővé, hogy ez az új ; 3 szövetkezet, aminek tag- ; I jai munka- és kenyér ; 3 nélkül vannak, mielőbb 3 3 berendezhessék műhe- ; • lyüket és megkezdhes- 3 P sék a lakosság számára 3 • is fontos asztalos mun- 3 t kát? j t (mn) 3 SAAiASAAAAAAAAAAAAiSaAlAAAA* Kiket szabadítottak ki az ellenforradalmi erők a börtönből Az ellenforradalmi erők egyik legfőbb tartalékercje a börtönökből szabadult politikai bűnösök és közönséges bűnözők sokezres tömege volt. Az ország különböző börtöneiből több mint tizenháromezer foglyot szabadítottak ki, közülük csaknem tízezer közönséges bűnözőt, így Vácról 1080-at, az egyik budapesti börtönből 1538-at, Márlanosztráról 348-at, Sátoraljaújhelyről 292-t, Oroszlányból 1150-et, Pálhalmáról 1631-et, Szombathelyről 248-at, Kalocsáról 123-íU, Csolnokról 692-t és így tovább. A kiszabadult fegyencek nagy részét bevetették az ellenforradalom fegyveres csapataiba. íme egy rövid, szinte csak találomra kiválogatott névsor azokból, akiket kiszabadítottak, és akiknek nagy része azután részt vett az ellenforradalmi eseményekben: Gyilkosság a csorvai határban Az elmúlt héten, csütörtökön az esti órákban Bigors Sándor 46 éves üllési lakos betért Kolonics Ferenc csorvai tanyájába. Azt beszélték meg, hogy Bigors mezőgazdasági munkát vállal Kolonicsnál: meg is egyeztek, hogy Bigors már a következő napon munkába áll. Időközben bekopogott Kolonicsékhoz Szögi János 44 éves csorvai parasztember. Szögi már jócskán felöntött a garatra, s hármasban folytatták az italozást. Később Szögi és Bigors együtt távoztak el. Hazafelé menet dulakodás támadt közöttük és Szögi zsebkésével tizenöt helyen megszúrta Bigors fejét. A férfi a szúrásoktól öszszeesett és meghalt. Ezután Szögi a véres kerékpárját hazatolta az eset színhelyétől mintegy 500 méterre levő tanyájába. A rendőrség kiszállt a helyszínre és a nyomozó-kutya segítségével felderítette a tettest. A nyomozás eddigi adatai szerint — feltehető, hogy Szögi — aki az egész környékben híres verekedéseiről, bicskázásairól — bosszúból követte el a gyilkosságot. | ! Illlllllllllll 17/ román mezőgazdasági gépek A Román Népköztársaságban a Mezőgazdasági Gépesítési- és Villamosítási Kutató Intézet munkatársai 1956-ban 88 új román és külföldi mezőgazdasági géptípussal folytattak gydkorlati kísérleteket. A kísérletek eredményei alapján már az idén 20 új géptípus sorozatgyártását kezdik meg, köztük kukoricavetőgép, trágyaszórógép, kukoricakombájn és más gépek sorozatgyártásót. Az MSZMP hírei A marxista esti egyetem első évfolyamának előadásai ma, du. 6-kor kezdődnek a Móra Ferenc sétány 10 sz alatti székház földszinti tanácstermében. Felhívjuk a hallgatók figyelmét, hogy az előadáson jelenjenek meg. Aglt.-prop. osztály ALFÖLDI BÉLA, volt nagykereskedő; 1944-ben pénzért vállalta tizenkét üldözött elbúj tatását, akiket azután átadott a Sváb-hegyen székelő Horthy-rendőrségnek. ATKARI ARISZTID, az I. G. Farbenindustrie német hadfüzem magyarországi képviselőjének fia, aki kémkedésért kapott tizenötéves börtönbüntetését töltötte: kiszabadítása után egy fegyveres csoportot vezetett Budapesten. BAKOS JÖZSEF, az 1919. után alakúit Héjjas-féle terrorkülönítmény tagja, az orgoványi kegyetlenkedések egyik részvevője. BALOGH MIHÁLY, volt csendőr, a hírhedt Juhászféle nyomozócsoport tagja, aki számos, a baloldali mozgalmakban részt vett embert figyelt és tartóztatott le a Horthy-korszakban, így többek között Dobi Istvánt, Veres Pétert és másokat. BARITZ KÁROLY, horthysta csendőrtiszt, aki parancsnoka volt a nyolc ember agyonlövésével járt 1935-1 atkári csendőrsortűznek. BEÉL JÖZSEF és BOKOR GYULA detektívek, akik a munkásmozgalom több vezetőjének, így Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltánnak megkínzatásában vettek részt BEGRE ALBERT, 13 évre elítélt rabló. BERTÓTHY DEZSŐ, aki 1944-ben a Szolnok megyei internálótáborból százszámra küldte a foglyokat a német haláltáborokba. • CSASZKÓCZ1 EMIL, horthysta ezredes fia, akit 1955ben államellenes szervezkedés miatt ítéltek el. Dr. CSÍKVARI AKOS, horthysta rendőrszázados, többszörös gyilkos. DÖVÉNYI-NAGY LAJOS, a Magyar Futár című nyilas újság szerkesztője. DUHONY LAJOS, egy Nagy Júlia nevű nő 20 évi börtönre ítélt gyilkosa. ENYEDI BÉLA, horthysta vizsgálóbíró. Gróf ESZTERHÁZY PAL, Magyarország egyik legnagyobb földbirtokosa, többszörös gyár- és malomtulajdonos, aki-ellenforradalmi öszszeesküvésben vett részt. GÁLDI DÉNES, az amerikai titkos szolgálat ügynöke, KIRÁLY GÁBOR, a Héjjas-különítmény tagja, aki 11 ember bestiális meggyilkolása miatt töltötte börtönbüntetését. LITOMERICZKY ZOLTÁN ezredes, Horthyék különbiróságának ügyésze. MESKÖ ZOLTÁN, hírhedt nyilas vezér, egykori nyilas miniszter. MÉSZÁROS LAJOS, aki Buchlnban 80 partizángyanús embert kivégeztetett, közülük tízet ő maga gyilkolt meg. NAGY JÁNOS, az 1942-es kegyetlen újvidéki vérengzés egyik vezéralakja. HERCEG ODESCALCHI PÉTER, a CIC nevű amerikai kémszervezet egyik 1956-ban letartóztatott ügynöke. SZAKVÁRI EMIL, a nyila6 kormány egyik minisztere. SZENTOLÉRY (SCHIWNY) RICHÁRD, volt csendőralezredes. VARGA REZSŐ, sikkasztó, aki kiszabadulása után részt vett a Szabad Nép-házában székelő, Dudás vezette különítmények két gyilkosságában, Sarkadi István ügyész és Fodor Pál meggyilkolásában. (13) — Un egy rendőrbiztos kíséri az embert — felelte Svejk — az egy nrhez pillanat az ember életében. Dc ha az ember még az ilyen nehéz pH limaiban se felejti el, hogy mit illik tenni, amikor háború van, akkor azt hiszem, hogy az nem lehet olyan nagyon rossz ember. A feketesárga fenevad felmordult és még egyszer a szemébe nézett Svejhnek. Svejk pedig pillantásának ártatlan, lágy, szerény és gyengéd melegével válaszolt. Egy ideig így nézték egymást merően. — Ortlög vigye magát, Svejk — mondta végül a hivatali Icisisten — ha még egyszer ide, kerül, egy szót se kérdek többé magától, linziem egyszerűen röpülni fog a hradeanyi had\íróságra. Meg vagyok értve? Mielőtt még észbekapott volna, Svejk odalépett hozzá, megcsókolta a kezét és azt mondta: — Isten fizesse meg a jóságát, ha egyszer szüksége lenne valami laji'iszla kutyárskára, tessék csali hozzám fordulni. Én tudniillik kulyakeresktdO vagyok. S így Svejk nemsokára azon vette észre magát, hogy ismét szabail ós útban van hazafelé. Egy kicsit gondolkodott, hogy ne nézzen-e be előbb a ..Kehely"-be, s végül is benyitott az ajtón, amelyen nemrég Dretschneidcr detektív úrtól kísérve távozott. A söntésben síri csend honolt. Csalt néhány vcn lég üldögélt odabent, közöltük a Szent Apollinárisz-tcmplom sekrestyése. Igen borúsnak látszott. A söntés pultjánál Palivecné, a vendéglős Ielesége ül/, és meredten bámulta a söröscsapokat. — Na, megjöttem — mondta vidáman Svejk — adjon egy pohár sört. Merre van a Paliver tir, ő is hazajött már? Válasz helyeit Palivecné sírva fakadt, és szerencsé fenségét abban sűrítve össze, hogy külön-külön hangsúlyozott minden szót, így jajdult fel: — Tlz < i • ével m kapottm egy ni hitJ. HAS EK'tel.,, ezelőtt. — Nahát — mondta Svejk — akkor hét napot már letudott belőle. — Milyen óvatos volt — sírta Palivecné — ő maga is mondta mindig. A söntésben ülő vendégek makacsul hallgattak, mintha Palivec szelleme ott lebegne és még nagyobb óvatosságra intené őket. — Óvatosság a bölcsesség anyja — mondta Svejk, leülve az asztalhoz a pohár söre mellé, amelynek a habjában kis lyukacshák keletkeztek Palivecné belcpotyogtatolt könnyeitől — a mai idők olyanok, hogy direkt óvatosságra kényszerítik az embert. — Tegnap két temetésünk volt — próbálta másra terelni a szót a Szent Apollinárisztemplom sekrestyése. — Nyilván meghalt valaki — mondta egy másik vendég, mire egy harmadik megkérdezte: — Ravatal is volt? — Kíváncsi vagyok — mondta Svejk — milyenek lesznek most a háborúban ezek a katonai temetések. A vendégek felálltak, fizettek és nénién távoztak. Svejk magára maradt Palivernével. — Nem gondoltam volna — mondta —, hogy tíz évre Ítéljenek egy ártatlan embert. Hogy egy ártatlan embert öt évre Ité'tek, olyat már hallottam, de hogy tlz évre, nz sok egy kicsit. — Amikor az én drága uram bevallotta — zokogta Palivecné —, hogy mit mondott itten azokról a legyekről meg arról a képről, hát ugyanúgy elmondta megint a kapitányságon és a bíróságon. Engemet beidéztek a tárgyalásra tanúnak, de hát mit tanúskodhattam, amikor azt mondták, hogy rokoni kapcsolatban vagyok az urammal in hogy megtagadhatom a tanúvallomást. Én úgy megijedtem ettől a rokoni kapcsolattól, hogy isten őrizz, még valami ki ne jöjjön belőle, és ezért megtagadtam a tanúvallomást, és akkor a szegény uram úgy nézett rám, hogy amíg éleh, nem felejtem el a szemét. Aztán ítélethirdetés után, amikor elvezették, annyira meg volt tőle bolondulva, hogy odakiabált nékik a folyosón: „Éljen a Szabad Gondolat!" (Prágai ateista társaság a század elején.) — No és Brelschneider úr már nem jár ide? — kérdezte Svejk. — Volt itt egypárszor — felelte a verulégISsné — megivott egy-két sört, kérdezte tőlem, hogy kik járnak ide és hallgatózott, hogy mit beszélgetnek a vendégek a /uthallról. Amilior őt látják, mindig csak a fulballról beszélnek. És ö folyton rángatózott, mintha minden pillanatban őrjöngeni él rúgkapálni akarna. Az lilllllllll egész idő alatt csak egy kárpitos ment neki lépre a Pricná utcában. — Az ilyesmi gyakorlat kérdése — jegyezte meg Svejk — nagy marha volt az a kárpitos? — Körülbelül olyan, mint az uram — felelte Palivecné sírva. - Rretschncidcr úr megkérdezte tőle, hogy lőne-e a szerbekre. O meg azt mondta, hogy nem tud lőni, de egyszer volt egy ilyen vásári lövöldében és ott átlőtte a koronát. Aztán mindenki látta, hogy Bretsrhne'uler úr előveszi a noteszét, és azt motulja: „Nocsak, megint egy szép új hazaárulás!" Es elment azzal a Pricná utcai kárpitossal, és az nem is jött vissza többé. — Lesznek még egy páran, akik nem jönnek vissza — mondta Svejk — adjon egy rumot. Svejk éppen megrendelte a második rumot, amikor belépett a söntésbe Brctsclmeider detektív úr. Egy futó pillantást volelt a pultra és az üres helyiségre, majd leült Svejk mellé, rendelt egy sört, és várta, hogy Svcjl: mondjon valamit. Svejk levett a fogasról egy újságot, 1 miközben az utolsó oldalon , az apróhirdetésehet böngészte. így szólt: — Nahát, van itt egy Cimpera nevezetű alak, Straihnv 5-ös szám. utolsó posta Piaiinrvrs, ez eladja n gazdaságát tizenhárom köbül saját földdel, iskola és vasút a közelben. Brelschneider idegesen, dobolni kezdett az ujjaival. és Svejlshez fordulva, azt mondta: — Szerelném tudni, mért érdekli magát az a gazdaság, Svejk úr? — A, maga oo — mondta Svejk, kezet nyújtva neki —, nem ismertein meg mindjárt, nekem nagyon rossz a memóriám. Utoljára, ha nem tévedek, a rendőrkapitányság irodájában búcsúztunk el egymástól, Mit csinál mindig, gyakran jár ide? ' — Máma éppen maga miatt jöttem — mondta Brelschneider. A rendőrkapitányságról tudom, hogy maga kutyákkal kereskedik. Szükségem lenne egy szép kis ratlerre vagy spiccrc vagy valami ilyesmire. (Folytatjuk.)