Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-15 / 38. szám

1 Szevfet M&mi hogy seiüse i mai szocialista vívmányai megvédésében Három édesanya sírna Őszinte, testvéri egYÜvéiariozást fejezett ki a szegedi magyar-szovjet baráti találkozó A Magyar Szocialista Munkáspárt szegedi ideiglenes intéző bizottsága és Szeged város tárnicsa — amint ett lapunk tegnapi számában jelentettük — szcnrJán este a Hungária-étteremben bensőséges hangulatú baráti találkozót rendezett a szovjetV hadsereg városunkban tartózkodó alakulatainak tagjaival. A találkozón közel 500-an vettjek részt: pártaktivisták, munkások, parasztokj értelmiségiek és a szovjet hadsereg katonái/ As emelvényen —, amelyen a baráti találkozó elnöksége foglalt helyet — Marx és Lenin fényképe fölött vörös drapérián oroszul cs magyarti/l hirdették a betűk a szivekben élő tiszta érzést: „Éljen a magyar—szovjet barátság!" Az efnelvénycn fényben ragyogott a vörös színű szovjet és a piros, fehér, zöld színű magyar nemzeti lobogó. .4 részvevők ünneplőbe öltöztek. A katonazubbonyokra és a civilkabátok hajtókáira felkerültek a kitüntetések. Magával Tagadóan meghitt és testvéri volt a találkozó. Nehéz lenne annak óráiról és különösen perceiről híven beszámolni, hiszen annyi tartalommal, őszinte emberi érzésekkel volt leli. Testvérek, a szocializmus nagy és győzhetetlen családjának tagjai, egyszerű közvetlenséggel cserélték ki gondolataikat, s emelték poharukat a két nép egészségére, A baráti találkozó óráit megőrzi a megjelentek emlékezete. Áz igaz barátság szavai tonkívüli értelmiségi és hallgató szintén így gondolkodik. Szívből kívánják ők is, hogy népeink; országaink barátsága, együttműködése erősödjék, A baráti találkozót Kiss Károly, /az MSZMP szegedi ideiglenes intézőbizottságának elnöke nyitottá meg, majd a szovjet hadsereg Szeged területi egységeinek zenekara a magyar ós a szovjet himnuszt játszotta. Ezu- A SZOvj&t nép tán Tombácz Imre, a városi ta-' nács v, b. elnöke mondott beszédet: — Nehéz,- viharos napok után jöttünk össze baráti találkozóra a városunkban állomásozó szovjet katonákkal. Ezen a találkozón is köszönetet mondunk az önfeláldozó testvéri segítségért 1 íangoztatta, hogy hazánk felvirágoztatásának; függetlensége megvédésének egyetlen biztos záloga a Szovjetunióval való szilárd testvéri kapcsolat, s az egyre erősödő Magyar Szocialista Munkáspárt; Hála és köszönet Lacsán Mihály cipógyári dolgozó felszólalásában a többi között ezeket mondotta: — Őszinte hálánkat és köszönetünket kell kifejezni ezért a segítségért, melyet a szovjet hadsereg az ellenforradalom elleni harcban népünknek nyújtott, Ez a segítségnyújtás megmutatta, ki az igazi barát. Prédikálhatnak az ellenforradalmárok; uszíthatnak a magyar és a szovjet nép igaz barátsága ellen, — a magyarok döntő többsége'szereti a szovjet hadsereget, szereti, a szovjet né pet. Eltántorítani/ ettől a barátságtól nem lehety Hiába erőlködött az ellen'ort'adolom ötül a magyar sikereknek Deglyár szovjet alezredes mondott ezután beszédet. — 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadította a magyar népet a fasiszta iga alól. A szovjet nép számtalan fia és leánya életét áldozta a fasiszták ellen vívott harcban, s a magyar föld is őrzi a szovjet emberek baráti vérét. A lelkiismeret és a becsület nem engedheti meg, hogy a szovjet hadsereg ezen érdemei feledésbe merülj enelc. A Ijumonisla érzés és erkölcs nem engedheti, hogy a magyarországi harcokban elesett szovjet harcosok fénylő emlékét elfeledjük. i i I — A szovjet harcosok — folytatta — az egész szovjet néppel együtt örvendeztek annak, hogy a magyar nép sikeresen építette a szocialista társadalmat, örvendtfmk annak, hogy Magyarország népe a fejlődésnek azt az útját választotta, amely az emberiség életében a jövőt jelenti. Ezután a magyarországi ellenforradalomról szólt és a többi között kijelentette: — A szovjet hadsereg harcosai nevében és megbízásából biztosítom önöket: a szovjet hadsereg mindig készen áll, hogy döntő csapást mérjen a békés; boldog élet ellenségeire: Degtyár alezredes beszédét a népi demokratikus Magyarország, a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának éltetésével fejezte be. A beszedeket gyakran szaki tolta meg a taps, éltetve a szovjet—magyar barátságot, a szovjet hadsereget és a Magyar Szocialista Munkáspártot* A beszédek elhangzása után a baráti találkozó részvevői Lö-, zösen énekelték el a munkásosztály harci indulóját, az Intcrnacionálét; Szovjet katonák Sztahurszkij szovjet őrmester szólalt fel ezután: — Engedjék meg, hogy átadjam Önöknek és Önök útján Szöged minden dolgozójának a szovjet hadsereg harcosainak megbízásából forró és szívélyes üdvözletüket. Én is. mint minden szovjet ember a legőszintébben kívánunk Önöknek békés, eredményes munkát, hogy erősítsék a/ népi demokratikus Magyarország erejét és hatalmát. —1 A burzsoá világ főkolomposai a magyarországi eseméés magyar művészek propagandát folytattak. Gyengíteni akarták a nemzetközi prolctáriátus szolidaritásét, zavarni a munkásosztály egységét, erősödését. Hiábavaló volt azonban nz imperialista urak erőlködése. — Most már világos minden reálisan gondolkodó számára, liogy Magyarországon nem a Szovjetunió és hadserege zavarta meg a békét és nyugalmat, hanem Magyarország népének demokratikus vívmányait a horthysta; fasiszta szörnyetegek akarták széttiporni és vérbe fojtani. a/, imperialistáktól segítve, és lelkesítve. Sztáhurszkij őrmestei beszédét magyar nyelven ezekkel a szavakkal fejezte be: „Éljen a szovjet— magyar barátság!" elő, végül a tánckar szerepelt Akopján: Katonatánc kompozíciójával. A táncbemutatót meg újráztatta a közönség. A műsorban fellépő szovjet katona-elvtársak művészi teljesítménye a hallgatóságot felforrósította, magával ragadta. A kitűnő énekkart, kitűnő szólistákat, s az akrobatikus ügyességű táncosokat sokáig, melegen ünnepelte a hallgatóság. Megérdemelten, bőven jutott az ünneplésből, elismerésből a műsor magyar szereplőinek ia; Ssszélg&íéj, barátkozás A műsor után az asztalok mellett baráti csoportok alakultak ki. Tolmács nem jutott mindenüvé de a nyelvi nehézségek nem gátolták a barátságot. Ceruzái* kerültek elő, papírlapok, fényképek, — s megértették egymást magyarok és oroszok, akiket az ellenforradalom uszítása ellenscgííkké akart tenni A mellettünk, levő asztalnál ... .. * —•—— két szovjet katona egy családdal beszélgetett. A család 16—17 éves kislánya volt a tolmács. Az apa és a szovjet katona politizáltak. A kislány híven igyekezett. fordítani. A távolabbi asztalnál gyerekfényképek kerültek elő. Itt is, ott is, Magyarországon is, a Szovjetunióban is legnagyobb öröm a gyermek. Mariska, Ivánka képei kézről kézre jártak, s a gyerekek a képről egymásra is mosolyogtak; Megszólalt a zene. Itt, ott már táncoltál* is. Többen is táncolnának, dehál nincs kiveL Jobbadán csak férfiak ültek az asztalok mellett. Egyszercsalc kör alakult a középen, a zenekai orosz népdalba kezdett. Az ütemet néhány pillanat múlva mindenki együtt tapsolta. Egy magas tiszt, és egy fiatal katona táncolt a középen. Fürge, villámgyors majd méltóságteljes, lassú figurák váltották egymást. Mégmég! — kérte a közönség, de szigorú torvény vetett véget a baráti szórakozásnak. Záróra. A szovjet elvtársak megköszönték a magyar szereplők fellépését, a meleg, őszinte, testvéri estét! Elköszöntek egymástól a barátok. és ki-ki hazafelé indult Két nép fiai kerültek közelebb egymáshoz, s vitték megukkal egy baráti est kedves emlékét. Egy öreg, magyar pártharcossal sétáltunk hazafelé a koratavaszi éjszakában. — Tudja, mit tanultam legtöbbet ma este? —> kérdezte; — Mit? — Akár hiszi, akár nem: hitet. A mi ügyünk győzelmébe vetett hit szilárdságát;;! ' gyermeke után, s három apa szitkozódna ökölbeszorított kézzel, ha idejében el nem hangzott volna a déli határon vasárnap délután egy riasztó lövés. Mert már csak gondolatnyira voltak a gyerekek az idegen -földtől. Hanem a lövésre megijedtek, hasravágódtak a sárban és a derék határőrök viszszajuttattak őket aggódó szüleiknek. A történet röviden ennyi — s mivel korábban ilyen gyermeki törtenetekről gyakran tehetett hallani, ezt csupán azért említjük meg, mert innen a szomszédunkból, Mihálytelekröl indult el a három gyerek. Gyereknek is aprók még, ki se nőttek az iskolából: az egyik ötödikes, a másik harmadikos, a harmadik hetedikes. Nem politikai, nem közéleti tényezők, nem bőrüket mentő szélhámosok egyszerűen csak gyerekek, akik talán egész életükre áldozatai lehettek volna a külső és belső politikai hírverésnek, aminek valódi értelmét sokáig fel sem tudják még fogni. Hát miért menne el egy gyerek Magyarországról, a meleg szülői gondoskodástól idegen földre? — Azt beszélték, hogy odaát jobb lesz. Gondoltuk: megpróbáljuk csak ennyit tudnak mondani. Igen, ezt beszélték, Es beszéltek itt emberek mást is, ennél töbi bet, ennél lélekmérgezőbb dolgokat. S a gyerekeknek is fülébe jutott minden, hiszen náluk érzékenyebb, kalandra áhitozóbb felnőtt nincsen. Es elindult ez a három gyerek a meleg nemzeti közösségből a semmibe. Azt mondják: többször nem próbálkoznak ilyesmivel. De egy gyerek se próbálkozik többé? Rend van már a gyermeki leiekben, amit úgy összekuszáltak a politikai bitangok? És mindenkiben felébredt mar a gyermek iránti felelősség érzete? Jaj, emberek, gyorsan helyre kell hoznunk azt a pusztítást, amit gyermekeink eszében és szi-t vében okozott az ellenforradalom! AS? (mn) h.j!í » Aki a mai keveset sem cserélte el a csillogó bizonytalanságért Hordozható cserépkulyhák9 művészi kivitelű takaréktűzhelyek Egv irifis szegedi laltelasmesfer remeke Az értelmiségiek üdvözle e Dr. Szilárd János klinikai orvos beszedő elején örömét feje/te ki a baráti találkozó összehívásáért, — Mint a város egyik egyetemén dolgozó értelmiségi — állapította meg többek között, t— külön ürömmel köszöntöm a szovjet elvtársakat. Köszöntöm bennük a hazánkat és népünket másodszor felszabadító liős nép képviselőit, nagy szövetségesünk fiait, Ez az üdvözlet nemcsak a kommunista értelmiségiek üdvözlete. Egyetemeinken sok pármusora Néhány perces szünet ntán kezdődött a baráti est műsora a szovjet katonai alakulatok énekkarának fellépésével. Magas művészi felkészültségű együttest ismert meg a találkozó közönsége. Az énekkar után Bányáfe Ilona adta elő szob'd eszközökkel" Majakovszkij: „Beszélgetés Lenin elvtárssal" című versét. Ezután Kosztyukov cs Hohlov nagysikerű dueltja következett, majd József Attilának: „A tőkehaszen balladája" című versét orosz fordításban Kosztyukov harca? adta elő. A vers orosz fordítása híven követte a magyar versformát, s az előadás alatt együtt mondtuk a verset magunkban, magyarul a versmondóval. Bebrisz, l'oljakov és Noszkov, Hjin énekszámai — szólók és duettek — következtek, s a dörgő tapsok után Lakatos Géza ncpi zenekara kíséretével Szabady István, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, énekelt, nagy sikerrel. Hohlov és Patovov harmonika-kettőse kapott ezután sok tapsot. Bányász Ilona Móra Fereuc: „Ki lesz a párom?" című írását mondta el, majd a műsor bevezető részében a Négy Ivánról szóló dal előadóit tapsolta melegen a közönség. Az énekkar Dunajevszkij, Novikov-dalokat és az énekkar karnagyának, Bolgveckijnak, Kirjuscsenkó főhadnagy szövegére írt számát adta Levelet kapott szerkesztőségünk. A levél írója: Gaál Ferenc lakatosmester. Kifogásolja lapunk munkájában, hogy keveset foglalkozunk a kisiparosok problémájával. Kért bennünket, látogassuk meg; Kérésének eleget tettünk. S érdemes volt! Az idős — 75 éves — mester Zrínyi utca 10. szám alatti műhelyében szebbnél szebb kályhák, tűzhelyek kész és féligkész ^állapotban sorakoztak; — Az én speciál készítményem ez - mondja az idős mester és e^y gyönyörű rózsás-mintájú cserépkályhá-. ra mutatott. A kályha, csodálatos, nikkelezett szegélyeivel, ajtóival, kiállítási remek, Kétaknás, hordozható cserépkályha. ízléses kivitelű, praktikust főzni ts lehet, rajta. — Van rendelésem bőven- W mondja Gaél bácsi — csak győzzem. Kis segítséggel havonta két-három darabot tudok megcsinálni, tizenhat darabra van már vevőm. A hordozható cserépkályhák mellett művészi kivitelű takaréktűzhelyek készülnek itt A mester az utolsó simításokat végzi egy hófehér hátvéddel ellátott takaréktűzhelyen. A tűzhely ajtai és szegélye nikkeles. Amikor munkája, élete után érdeklődőm, szerényen felel; — Ne az én személyemet emelje ki, hanem azt, hogy mi, kisiparosok, készítményeinkbe szívünket, lelkünket adjuk. És addig dolgozunk, míg ki nem esik kezünkből a szerszám. Éppen ezért több elismerést várunk. Ha a kormányunk ráér velünk, kisiparosokkal is foglalkozni, joggal megkívánhatjuk, hogy a helyi szervek, az újság is többet foglalkozzék /problémáinkkal; mert az is akad; Sok kisiparos munkáját akadályozza az anyaghiány. Készítményeinkre mindig —. most pedig különöaen nagy szükség van. Ebben is segítséget várunk.El kell ismernünk Gaál Ferenc és vele együtt sok kisiparos érvelését. Becsüljük meg hasznos mankójukat! ^ >•a lir arsz^gjérá sfüébusza fte&sgófc&s •-í •4 • A . Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országjáró autóbusza holnap, szombaton reggel 6 órakor indul a Társulat Horváth Mihály utca 3. szám alatti székháza elől'Dobogókőre. Délelőtt félórát Budapesten töltenek, majd 10 órakor indul tovább a csoport. Előreláthatólag 11 órakar érkeznek meg. A 700 méter magas Dobogókő kilátótornyára és a pilisi csúcsra tesznek túrát, este a híres dobogókői turista szállóban alszanak a részvevőik. Másnap Esztergom és Visegrád nevezetességeit tekintik meg, és a Duna partján haladva émek vissza Budapestre. Az immár hagyományokkal rendelkező TIT országjárás népszerűségét mutatja, hogy a dobogókői útra is elkelt minden részvételi jegy, •<• FELESÉGÉVEL és öt gyermekével a beketesaél— Röszke közötti határszakaszon botladozott már H. Gy. technikus. A népes kis családot három éjjel és három nap állandó idegfeszültségben tartotta a hazából kiszakadás vágya. A kedvező alkalomra vártak, mert egyszer a köd, máskor a sűrű járőrözés marasztotta őket az egyik kis tanyaban. A tanyasiak, a „házbéli'' parasztok nem küldték, nem is marasztották őket. Minden ember a maga szerencséjének kovácsa — tartja a szólásmondás, s így vélekedtek róluk a szállást és meleg ételt adó parasztok is. H. Gy., a kis zömök 38 éves családfő három éjjel és három nap szinte le sem hunyta a szemét. Latolgatta, méregette és összehasonlítr gatta az újszegedi elhagyott otthont a bizonytalan odaátvalóval, vagy a még annál is túlnan levő rokontalan ismeretlenséggel. A feleség, az öt egészséges gyermek anyja ösztönző és marasztaló tekintete egyszerre volt számára öröm és üröm, magasba lendítő akarat és szédületes mélység. A gyermekek — Kató, Aranka, Győző, László és Tibor — aludtak a jó tanyasi ház nehéz ételszagú melegében. Mindegyik a maga kis élete legszebb álmát szerette volna álmodni. Talán azt, hogy ne legyen többé nincstelen család, hogy apuka 1100 forint alapfizetése szaporodna meg egy kicsivel... Meri a családi pótlékkal is mindössze 1457 forintot hozott eddig haza, pedig tíz éve techmkusi .munkakörben dolgozik. AZ ÖT GYEREK mellett anyuka és Kató, a nagyobbik lány — aki még középiskolás —, gyékényszatyorhímzést is vállalt, apuka pedig ásást és mindenféle alkalmi munkát megragadott, hogy főbb kenyér legyen az öt éhes szájnak. Apuka nem rossz ember, az életénél is jobban szereti őket, de keserűségében néha a kevés pénzből ivott, s akkor még kisebb lett otthon a kenyér. S mi lesz most, ha apuka és anyuka átvisz bennünket a határon? Lesz-e nagyobb kenyér, szép ruha, s apuka és anyuka arcán lesz-e több mosoly? A gyerekekkel szinte együtt lélegzettek apák és anyák. Megérzik riasztó rémekkel leli álmodásukat s barackmosolygós, tiszta örömüket is* Kétkedéssel teli három nap és három éj marcangolta II. Gy. szívét. Húzta, cibálta, majd visszalökte valami láthatatlan kéz, ezeddig ismeretlen érzés. Valami, amit itt hagyott az újszegedi házban, a Tisza partján, a városban, az emberek arcán, s a mindennapi munkakörben, itt, itt, — a magyarság szívközelségében. Itthagyta önmagát, az élete nagyobbik felét, gyermekei első tipegését, az ismerős utcák kövén. S valamit még: az első csókot, amely elcsattant valahol a Tisza partján a kedves aszszony ajkára; ifjúságunk, induló életünk legszebb csókját, amelyből kipattant az élettől duzzadó öt rügy —i Kató, Ai-anka, Győző, László és Tibor; A TANYASI HÁZ nehéz, ételszagú melegéből kiszakították magukat a negyedik nap reggelén, s nem a határnak, hanem visszafelé jöttek. Haza, haza, az elhagyott lakásba, amelynek ajtaját már lepecsételték a hivatalos közegek. A kályhába csak bc kellett gyúiian". és ismét hangos lett a lakás az öt gyermek kacagásától. A hivatalban kemény nehezen gördülő szavak után megszorították H. Gy. kezét a munkatársak. Űk tudják: H. Gy; kezét nem szabad elengedni, mert becsületes, munkára termett két kéz az. Izmai öt gyermek boldogulásáért feszülnek nap, mint nap, s hiszszük: eztán egyre megbecsültebben, hogy tiszta legyen az öt gyermek álma, ne olyan, mint a határszéli tanyai házban volt, tl — c) Paprikcüzér a bíróság előtt Pénteken délelőtt fél 9 órakor tárgyalja a makói járásbíróság egy árdrágító bűnügyét. A vádirat szerint Bíró István, szegcdi lakos (Szentháromság n. 19.) a szegedi piacon vásárolt 23 kiló házi őrlésű paprikát 80 forintért kilónként. A vásárolt paprikát a makói piacon iparengedély nélkül 100 forintos árban árusította. Egy másik alkalommal 13 kiló paprikával üzérkedett;