Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-15 / 38. szám

1 Szevfet M&mi hogy seiüse i mai szocialista vívmányai megvédésében Három édesanya sírna Őszinte, testvéri egYÜvéiariozást fejezett ki a szegedi magyar-szovjet baráti találkozó A Magyar Szocialista Munkáspárt szegedi ideiglenes intéző bizottsága és Szeged város tá­rnicsa — amint ett lapunk tegnapi számában jelentettük — szcnrJán este a Hungária-étterem­ben bensőséges hangulatú baráti találkozót ren­dezett a szovjetV hadsereg városunkban tartóz­kodó alakulatainak tagjaival. A találkozón kö­zel 500-an vettjek részt: pártaktivisták, munká­sok, parasztokj értelmiségiek és a szovjet had­sereg katonái/ As emelvényen —, amelyen a baráti találkozó elnöksége foglalt helyet — Marx és Lenin fényképe fölött vörös drapérián oroszul cs magyarti/l hirdették a betűk a szivekben élő tiszta érzést: „Éljen a magyar—szovjet barát­ság!" Az efnelvénycn fényben ragyogott a vörös színű szovjet és a piros, fehér, zöld színű ma­gyar nemzeti lobogó. .4 részvevők ünneplőbe öltöztek. A katona­zubbonyokra és a civilkabátok hajtókáira felke­rültek a kitüntetések. Magával Tagadóan meg­hitt és testvéri volt a találkozó. Nehéz lenne annak óráiról és különösen perceiről híven be­számolni, hiszen annyi tartalommal, őszinte em­beri érzésekkel volt leli. Testvérek, a szocializ­mus nagy és győzhetetlen családjának tagjai, egyszerű közvetlenséggel cserélték ki gondola­taikat, s emelték poharukat a két nép egész­ségére, A baráti találkozó óráit megőrzi a megjelen­tek emlékezete. Áz igaz barátság szavai tonkívüli értelmiségi és hallgató szintén így gondolkodik. Szív­ből kívánják ők is, hogy népe­ink; országaink barátsága, együttműködése erősödjék, A baráti találkozót Kiss Ká­roly, /az MSZMP szegedi ideig­lenes intézőbizottságának elnöke nyitottá meg, majd a szovjet hadsereg Szeged területi egysé­geinek zenekara a magyar ós a szovjet himnuszt játszotta. Ezu- A SZOvj&t nép tán Tombácz Imre, a városi ta-' nács v, b. elnöke mondott be­szédet: — Nehéz,- viharos napok után jöttünk össze baráti találkozóra a városunkban állomásozó szov­jet katonákkal. Ezen a találko­zón is köszönetet mondunk az önfeláldozó testvéri segítségért 1 íangoztatta, hogy hazánk fel­virágoztatásának; függetlensége megvédésének egyetlen biztos záloga a Szovjetunióval való szi­lárd testvéri kapcsolat, s az egyre erősödő Magyar Szocialis­ta Munkáspárt; Hála és köszönet Lacsán Mihály cipógyári dol­gozó felszólalásában a többi kö­zött ezeket mondotta: — Őszinte hálánkat és köszö­netünket kell kifejezni ezért a segítségért, melyet a szovjet had­sereg az ellenforradalom elleni harcban népünknek nyújtott, Ez a segítségnyújtás megmutatta, ki az igazi barát. Prédikálhatnak az ellenforradalmárok; uszíthatnak a magyar és a szovjet nép igaz barátsága ellen, — a magyarok döntő többsége'szereti a szovjet hadsereget, szereti, a szovjet né pet. Eltántorítani/ ettől a barát­ságtól nem lehety Hiába erőlködött az ellen'ort'adolom ötül a magyar sikereknek Deglyár szovjet alezredes mondott ezután beszédet. — 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadította a magyar népet a fasiszta iga alól. A szovjet nép számtalan fia és leánya életét áldozta a fasiszták ellen vívott harcban, s a magyar föld is őrzi a szovjet emberek baráti vérét. A lelkiismeret és a becsület nem engedheti meg, hogy a szovjet hadsereg ezen érdemei feledésbe merülj enelc. A Ijumonisla érzés és erkölcs nem engedheti, hogy a magyarországi harcokban elesett szovjet harcosok fénylő emlékét elfeledjük. i i I — A szovjet harcosok — foly­tatta — az egész szovjet néppel együtt örvendeztek annak, hogy a magyar nép sikeresen építette a szocialista társadalmat, ör­vendtfmk annak, hogy Magyar­ország népe a fejlődésnek azt az útját választotta, amely az emberiség életében a jövőt je­lenti. Ezután a magyarországi ellen­forradalomról szólt és a többi kö­zött kijelentette: — A szovjet hadsereg harcosai nevében és megbízásából bizto­sítom önöket: a szovjet hadsereg mindig készen áll, hogy döntő csapást mérjen a békés; boldog élet ellenségeire: Degtyár alezredes beszédét a népi demokratikus Magyarország, a szovjet és a magyar nép test­véri barátságának éltetésével fe­jezte be. A beszedeket gyakran szaki tolta meg a taps, éltetve a szov­jet—magyar barátságot, a szovjet hadsereget és a Magyar Szocia­lista Munkáspártot* A beszédek elhangzása után a baráti találkozó részvevői Lö-, zösen énekelték el a munkásosz­tály harci indulóját, az Intcrna­cionálét; Szovjet katonák Sztahurszkij szovjet őrmester szólalt fel ezután: — Engedjék meg, hogy átad­jam Önöknek és Önök útján Szö­ged minden dolgozójának a szovjet hadsereg harcosainak megbízásából forró és szívélyes üdvözletüket. Én is. mint min­den szovjet ember a legőszintéb­ben kívánunk Önöknek békés, eredményes munkát, hogy erősít­sék a/ népi demokratikus Ma­gyarország erejét és hatalmát. —1 A burzsoá világ főkolom­posai a magyarországi esemé­és magyar művészek propagandát folytattak. Gyen­gíteni akarták a nemzetközi pro­lctáriátus szolidaritásét, zavarni a munkásosztály egységét, erősö­dését. Hiábavaló volt azonban nz imperialista urak erőlködése. — Most már világos minden reálisan gondolkodó számára, liogy Magyarországon nem a Szovjetunió és hadserege zavar­ta meg a békét és nyugalmat, ha­nem Magyarország népének de­mokratikus vívmányait a hor­thysta; fasiszta szörnyetegek akarták széttiporni és vérbe foj­tani. a/, imperialistáktól segítve, és lelkesítve. Sztáhurszkij őrmestei beszédét magyar nyelven ezekkel a sza­vakkal fejezte be: „Éljen a szovjet— magyar barátság!" elő, végül a tánckar szerepelt Akopján: Katonatánc kompozí­ciójával. A táncbemutatót meg újráztatta a közönség. A műsor­ban fellépő szovjet katona-elv­társak művészi teljesítménye a hallgatóságot felforrósította, ma­gával ragadta. A kitűnő ének­kart, kitűnő szólistákat, s az ak­robatikus ügyességű táncosokat sokáig, melegen ünnepelte a hallgatóság. Megérdemelten, bő­ven jutott az ünneplésből, elis­merésből a műsor magyar sze­replőinek ia; Ssszélg&íéj, barátkozás A műsor után az asztalok mel­lett baráti csoportok alakultak ki. Tolmács nem jutott mindenüvé de a nyelvi nehézségek nem gátolták a barátságot. Ceruzái* kerültek elő, papírlapok, fény­képek, — s megértették egymást magyarok és oroszok, akiket az ellenforradalom uszítása ellensc­gííkké akart tenni A mellettünk, levő asztalnál ... .. * —•—— két szovjet katona egy családdal beszélgetett. A család 16—17 éves kislánya volt a tolmács. Az apa és a szovjet katona politi­záltak. A kislány híven igyeke­zett. fordítani. A távolabbi asztalnál gyerek­fényképek kerültek elő. Itt is, ott is, Magyarországon is, a Szovjetunióban is legnagyobb öröm a gyermek. Mariska, Ivánka képei kézről kézre jártak, s a gyerekek a képről egymásra is mosolyogtak; Megszólalt a zene. Itt, ott már táncoltál* is. Többen is táncolná­nak, dehál nincs kiveL Jobba­dán csak férfiak ültek az asz­talok mellett. Egyszercsalc kör alakult a középen, a zenekai orosz népdalba kezdett. Az üte­met néhány pillanat múlva min­denki együtt tapsolta. Egy magas tiszt, és egy fiatal katona táncolt a középen. Fürge, villámgyors majd méltóságteljes, lassú figu­rák váltották egymást. Még­még! — kérte a közönség, de szigorú torvény vetett véget a baráti szórakozásnak. Záróra. A szovjet elvtársak megköszönték a magyar szereplők fellépését, a meleg, őszinte, testvéri estét! Elköszöntek egymástól a bará­tok. és ki-ki hazafelé indult Két nép fiai kerültek köze­lebb egymáshoz, s vitték meguk­kal egy baráti est kedves emlé­két. Egy öreg, magyar párthar­cossal sétáltunk hazafelé a ko­ratavaszi éjszakában. — Tudja, mit tanultam leg­többet ma este? —> kérdezte; — Mit? — Akár hiszi, akár nem: hitet. A mi ügyünk győzelmébe vetett hit szilárdságát;;! ' gyermeke után, s három apa szitkozódna ökölbe­szorított kézzel, ha ide­jében el nem hangzott volna a déli határon va­sárnap délután egy riasztó lövés. Mert már csak gondolatnyira vol­tak a gyerekek az ide­gen -földtől. Hanem a lövésre megijedtek, has­ravágódtak a sárban és a derék határőrök visz­szajuttattak őket aggó­dó szüleiknek. A történet röviden ennyi — s mivel koráb­ban ilyen gyermeki tör­tenetekről gyakran te­hetett hallani, ezt csupán azért említjük meg, mert innen a szomszé­dunkból, Mihálytelekröl indult el a három gye­rek. Gyereknek is aprók még, ki se nőttek az is­kolából: az egyik ötödi­kes, a másik harmadi­kos, a harmadik hetedi­kes. Nem politikai, nem közéleti tényezők, nem bőrüket mentő szélhá­mosok egyszerűen csak gyerekek, akik ta­lán egész életükre áldo­zatai lehettek volna a külső és belső politikai hírverésnek, aminek va­lódi értelmét sokáig fel sem tudják még fogni. Hát miért menne el egy gyerek Magyarországról, a meleg szülői gondos­kodástól idegen földre? — Azt beszélték, hogy odaát jobb lesz. Gon­doltuk: megpróbáljuk csak ennyit tudnak mondani. Igen, ezt beszélték, Es beszéltek itt embe­rek mást is, ennél töbi bet, ennél lélekmérge­zőbb dolgokat. S a gye­rekeknek is fülébe ju­tott minden, hiszen ná­luk érzékenyebb, ka­landra áhitozóbb felnőtt nincsen. Es elindult ez a három gyerek a meleg nemzeti közösségből a semmibe. Azt mond­ják: többször nem pró­bálkoznak ilyesmivel. De egy gyerek se próbálko­zik többé? Rend van már a gyermeki leiek­ben, amit úgy összeku­száltak a politikai bi­tangok? És mindenki­ben felébredt mar a gyermek iránti felelős­ség érzete? Jaj, emberek, gyorsan helyre kell hoznunk azt a pusztítást, amit gyer­mekeink eszében és szi-t vében okozott az ellen­forradalom! AS? (mn) h.j!í » Aki a mai keveset sem cserélte el a csillogó bizonytalanságért Hordozható cserépkulyhák9 művészi kivitelű takaréktűzhelyek Egv irifis szegedi laltelasmesfer remeke Az értelmiségiek üdvözle e Dr. Szilárd János klinikai or­vos beszedő elején örömét fe­je/te ki a baráti találkozó össze­hívásáért, — Mint a város egyik egyete­mén dolgozó értelmiségi — álla­pította meg többek között, t— külön ürömmel köszöntöm a szovjet elvtársakat. Köszöntöm bennük a hazánkat és népünket másodszor felszabadító liős nép képviselőit, nagy szövetségesünk fiait, Ez az üdvözlet nemcsak a kommunista értelmiségiek üd­vözlete. Egyetemeinken sok pár­musora Néhány perces szünet ntán kezdődött a baráti est műsora a szovjet katonai alakulatok ének­karának fellépésével. Magas mű­vészi felkészültségű együttest is­mert meg a találkozó közönsége. Az énekkar után Bányáfe Ilona adta elő szob'd eszközökkel" Ma­jakovszkij: „Beszélgetés Lenin elvtárssal" című versét. Ezután Kosztyukov cs Hohlov nagysi­kerű dueltja következett, majd József Attilának: „A tőkehaszen balladája" című versét orosz fordításban Kosztyukov harca? adta elő. A vers orosz fordítása híven követte a magyar versfor­mát, s az előadás alatt együtt mondtuk a verset magunkban, magyarul a versmondóval. Beb­risz, l'oljakov és Noszkov, Hjin énekszámai — szólók és duet­tek — következtek, s a dörgő tapsok után Lakatos Géza ncpi zenekara kíséretével Szabady István, a Szegedi Nemzeti Szín­ház művésze, énekelt, nagy si­kerrel. Hohlov és Patovov har­monika-kettőse kapott ezután sok tapsot. Bányász Ilona Móra Fe­reuc: „Ki lesz a párom?" című írását mondta el, majd a műsor bevezető részében a Négy Iván­ról szóló dal előadóit tapsolta melegen a közönség. Az énekkar Dunajevszkij, Novikov-dalokat és az énekkar karnagyának, Bol­gveckijnak, Kirjuscsenkó főhad­nagy szövegére írt számát adta Levelet kapott szerkesz­tőségünk. A levél írója: Gaál Ferenc lakatosmester. Kifogásolja lapunk munká­jában, hogy keveset foglal­kozunk a kisiparosok prob­lémájával. Kért bennünket, látogassuk meg; Kérésének eleget tettünk. S érdemes volt! Az idős — 75 éves — mester Zrínyi ut­ca 10. szám alatti műhelyé­ben szebbnél szebb kályhák, tűzhelyek kész és féligkész ^állapotban sorakoztak; — Az én speciál készítmé­nyem ez - mondja az idős mester és e^y gyönyörű ró­zsás-mintájú cserépkályhá-. ra mutatott. A kályha, csodálatos, nik­kelezett szegélyeivel, ajtói­val, kiállítási remek, Két­aknás, hordozható cserép­kályha. ízléses kivitelű, praktikust főzni ts lehet, rajta. — Van rendelésem bőven- W mondja Gaél bácsi — csak győzzem. Kis segítség­gel havonta két-három da­rabot tudok megcsinálni, ti­zenhat darabra van már ve­vőm. A hordozható cserépkály­hák mellett művészi kivite­lű takaréktűzhelyek készül­nek itt A mester az utolsó simításokat végzi egy hófe­hér hátvéddel ellátott taka­réktűzhelyen. A tűzhely aj­tai és szegélye nikkeles. Amikor munkája, élete után érdeklődőm, szerényen felel; — Ne az én személyemet emelje ki, hanem azt, hogy mi, kisiparosok, készítmé­nyeinkbe szívünket, lelkün­ket adjuk. És addig dolgo­zunk, míg ki nem esik ke­zünkből a szerszám. Éppen ezért több elismerést vá­runk. Ha a kormányunk rá­ér velünk, kisiparosokkal is foglalkozni, joggal megkíván­hatjuk, hogy a helyi szer­vek, az újság is többet fog­lalkozzék /problémáinkkal; mert az is akad; Sok kis­iparos munkáját akadályoz­za az anyaghiány. Készít­ményeinkre mindig —. most pedig különöaen nagy szükség van. Ebben is segít­séget várunk.­El kell ismernünk Gaál Ferenc és vele együtt sok kisiparos érvelését. Becsül­jük meg hasznos mankóju­kat! ^ >•­a lir arsz^gjérá sfüébusza fte&sgófc&s •-í •4 • A . Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat országjáró autóbusza holnap, szombaton reggel 6 órakor indul a Tár­sulat Horváth Mihály utca 3. szám alatti székháza elől'Do­bogókőre. Délelőtt félórát Budapesten töltenek, majd 10 órakor indul tovább a cso­port. Előreláthatólag 11 óra­kar érkeznek meg. A 700 mé­ter magas Dobogókő kilátó­tornyára és a pilisi csúcsra tesznek túrát, este a híres dobogókői turista szállóban alszanak a részvevőik. Más­nap Esztergom és Visegrád nevezetességeit tekintik meg, és a Duna partján haladva émek vissza Budapestre. Az immár hagyományokkal ren­delkező TIT országjárás nép­szerűségét mutatja, hogy a dobogókői útra is elkelt min­den részvételi jegy, •<• FELESÉGÉVEL és öt gyermekével a beketesaél— Röszke közötti határszaka­szon botladozott már H. Gy. technikus. A népes kis csa­ládot három éjjel és három nap állandó idegfeszültség­ben tartotta a hazából ki­szakadás vágya. A kedvező alkalomra vártak, mert egy­szer a köd, máskor a sűrű járőrözés marasztotta őket az egyik kis tanyaban. A ta­nyasiak, a „házbéli'' parasztok nem küldték, nem is ma­rasztották őket. Minden em­ber a maga szerencséjének kovácsa — tartja a szólás­mondás, s így vélekedtek ró­luk a szállást és meleg ételt adó parasztok is. H. Gy., a kis zömök 38 éves családfő három éjjel és három nap szinte le sem hunyta a szemét. Latolgatta, méregette és összehasonlítr gatta az újszegedi elhagyott otthont a bizonytalan odaát­valóval, vagy a még annál is túlnan levő rokontalan isme­retlenséggel. A feleség, az öt egészséges gyermek anyja ösztönző és marasztaló tekintete egyszer­re volt számára öröm és üröm, magasba lendítő aka­rat és szédületes mélység. A gyermekek — Kató, Aranka, Győző, László és Tibor — aludtak a jó tanyasi ház ne­héz ételszagú melegében. Mindegyik a maga kis élete legszebb álmát szerette vol­na álmodni. Talán azt, hogy ne legyen többé nincstelen család, hogy apuka 1100 fo­rint alapfizetése szaporodna meg egy kicsivel... Meri a családi pótlékkal is mind­össze 1457 forintot hozott ed­dig haza, pedig tíz éve tech­mkusi .munkakörben dolgo­zik. AZ ÖT GYEREK mellett anyuka és Kató, a nagyob­bik lány — aki még közép­iskolás —, gyékényszatyor­hímzést is vállalt, apuka pe­dig ásást és mindenféle al­kalmi munkát megragadott, hogy főbb kenyér legyen az öt éhes szájnak. Apuka nem rossz ember, az életénél is jobban szereti őket, de kese­rűségében néha a kevés pénzből ivott, s akkor még kisebb lett otthon a kenyér. S mi lesz most, ha apuka és anyuka átvisz bennünket a határon? Lesz-e nagyobb ke­nyér, szép ruha, s apuka és anyuka arcán lesz-e több mosoly? A gyerekekkel szinte együtt lélegzettek apák és anyák. Megérzik riasztó rémekkel leli álmodásukat s barackmo­solygós, tiszta örömüket is* Kétkedéssel teli három nap és három éj marcangolta II. Gy. szívét. Húzta, cibálta, majd visszalökte valami lát­hatatlan kéz, ezeddig isme­retlen érzés. Valami, amit itt hagyott az újszegedi ház­ban, a Tisza partján, a város­ban, az emberek arcán, s a mindennapi munkakörben, itt, itt, — a magyarság szív­közelségében. Itthagyta ön­magát, az élete nagyobbik fe­lét, gyermekei első tipegését, az ismerős utcák kövén. S va­lamit még: az első csókot, amely elcsattant valahol a Tisza partján a kedves asz­szony ajkára; ifjúságunk, in­duló életünk legszebb csókját, amelyből kipattant az élettől duzzadó öt rügy —i Kató, Ai-anka, Győző, László és Tibor; A TANYASI HÁZ nehéz, ételszagú melegéből kiszakí­tották magukat a negyedik nap reggelén, s nem a ha­tárnak, hanem visszafelé jöttek. Haza, haza, az elha­gyott lakásba, amelynek ajta­ját már lepecsételték a hiva­talos közegek. A kályhába csak bc kellett gyúiian". és ismét hangos lett a lakás az öt gyermek kacagásától. A hivatalban kemény nehezen gördülő szavak után megszo­rították H. Gy. kezét a mun­katársak. Űk tudják: H. Gy; kezét nem szabad elengedni, mert becsületes, munkára termett két kéz az. Izmai öt gyermek boldogulásáért fe­szülnek nap, mint nap, s hisz­szük: eztán egyre megbecsül­tebben, hogy tiszta legyen az öt gyermek álma, ne olyan, mint a határszéli tanyai ház­ban volt, tl — c) Paprikcüzér a bíróság előtt Pénteken délelőtt fél 9 órakor tárgyalja a makói járásbíróság egy árdrágító bűnügyét. A vád­irat szerint Bíró István, szegcdi lakos (Szentháromság n. 19.) a szegedi piacon vásárolt 23 kiló házi őrlésű paprikát 80 forintért kilónként. A vásárolt paprikát a makói piacon iparengedély nél­kül 100 forintos árban árusította. Egy másik alkalommal 13 kiló paprikával üzérkedett;

Next

/
Oldalképek
Tartalom