Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-27 / 48. szám

Nem forog a, nem forog a..." — SZÉLMALOM MÁR SEHOLSEM Szép ívet ír le Szóreg körül a vasút, kinézünk a vonat ab­lakán Újszeged felé közeled­ve. Tavaszias kép fogad, a li­baúsztabókban néhány liba és kacsa fürdik, a keitekben né­hol már dolgoznak. A febru­ári időjárás ebben az évben tavasziagra fordult. Megszo­kott kép ez annak, aki ismeri a tájat. Mégis egyszerre meg­lep valami, eltelt két-három hónap is, hogy utoljára erre utaztunk. Nem is gondoltunk rá, azért lepett meg a lát­vány. A szőregi szélmalom­nak hiányzik a teteje, oldal­falai üresen, fejetlenül me­rednek az égre, bejárata elé, a fal tetejéhez óriási létra van támasztva —, a fal felső peremét már bontják. Ha a lebontást elvégzik, — elbú­csúzhatunk ettől a műemlék­től is, \§iMmatóm — o-ilíamfva. Az elmúlt hónapokiban la­punkban már néhányszor fel­hívták a figyelmet a dorozs­mai szélmalom sorsára. Ott még lehet segíteni. Szőrag esetében már nem. Mi is tör­tént a szőregi szélmalommal? Az elmúlt év tavaszán a ma­lom — amint a tanácselnök, Palotás Péter sajnálkozva el­mondja — rövidzárlat miatt kigyulladt és leégett. Ho­gyan, hát mi történt a ma­lommal? Az idő meghúzta a vészharangot ezek felett az emlékek felett is. A széllel valló munka már régesrég­óta nem volt kifizető, ezért a tulajdonos, Péli Lajos bácsi, villanyerőre rendezte be üze­mét. Végül is ez okozta a bajt. De ki tudhatta ezt előre? Elbúcsúzhatunk a múlt e becses tanújától. De itt élnek még azok, akik sokat tudnak ezekről az építményekről, ilyen maga a hetedik évtize­dét taposó Péli Lajos is, aki maga is ősi szélmolnár-fami­liából származik. Ezek a szél­Bútsú epp mCUmtéktU az 1879-es szegedi árvíz előtt 17 szélmalom volt,, de csak egy állta ki az árvizet, a Czékus András "malma, ame­lyet 1899-ben öreg Faragó György vett meg. Az árvíz után még két szélmalom épült, a 30-as években az egyik már düledezett, a má­sik, a Jenei-féle, az, amelyet meg kellene menteni az utó­kor részére. JHÍoqy. a, <Utéí {új A szélmolnár valamikor tekintélyes ember volt, neki volt a legszebb háza és leg­tisztább lakása. Házatájára elhasznált malomkerekeket rakott le, és ha valakit meg­hívott ebédre, hetekig beszélt a vendég a »moln ár-haluská ­ról«, amivél kínálták. A szél­molnárok hírét a lisztjük öregbítette. Nem volt olyan fehér, mint a gőzmalmi liszt — ahogy mondják —, de íz­letesebb és tartósabb volt. Az első világháború után a még meglevő szélmalmokat átállí­tották motoros, vagy villany­erejű üzemekké, és rozsot, árpát, vagy kukoricát darál­tak bennük. A szélmalom már szélmalmi korában is vi­szonylag csekély tennelcké­pességű üzem. Széltől füg­gött a rniunka, amelyre néha heteket kellett várni és akkor is a szél ereje szabta meg a munka lendületét. A szélkerék 1—7 fordulatot végez percen­ként, elgondolhatjuk, hogy az őrlőkövek is ilyen arányban lassan-gyorsabban forognak. A munka előkészületei is hosszadalmasak. A vitorlákat szélirányba kell helyezni, amihez egy ősi, régi szerke­zetet, a »gugtorát« használ­ják. Nehéz munka ez, mert az egész építmény tetejét is forgatni kell, ami pedig 5 mázsát is meghalad. Egy-egy szélmolnár évi haszna, ha jó] járt a szél, legfeljebb 25 má­zsa gabona. Az üzem is elég költséges volt, fára, vászonra, olajra mindig szüksége van a szerkezetnek. Mindezeken kí­vül időnkint a köveket is pó­tolni kellett. </h emiékctéá kódtOAÍgát Tudjuk, hogy ezt az ipart már nem lehet és nem is kell feltámasztani. Azzal a szán­dékkal jegyeztük fel az ada­tokat, hogy az alföldi ipari foglalkozások egy olyan ágát ismertessük, amely már egé­széiben a múlt emlékeihez tar­tozik. Biztos tudták ezt a Szegedi Járási Tanácsnál is, amikor a »szerencsétlenül járt« szőregi szélmalom le­bontásához megadták az en­gedélyt. A szőregiek, első­sorban Palotás elnök, mélyen átérzik a veszteséget. Mi együtt érzünk a szőregiekkel és az emlékezés e szerény ko­szorúját helyezzük a szőregi szélmalom lebontás alatt levő falaira. Oltvai Ferenc levéltáros Rendeződnek a földügyek lápén A tápéi tanácsháza folyo­sóján sok ember fordul meg. Nem sokkal ritkábban áll­nak az elnöki szobában sem. Bodó István elvtárs, az új ta­nácselnök — akit nemrégen a tápéiak közkívánságára tettek meg elnöknek —, moz­dulni sem tud asztalától. Az ügyfelek egy-két tyúkpör, családi perpatvar kivételével szinte valamennyien föld­ügyekben jöttek. Az idő sürget Igen, minden parasztem­ber — akiket az elmúlt esz­tendőkben valami miatt el­mozdítottak földjeikről, vagy a szövetkezetből tértek visz­sza az egyéni gazdálkodás­hoz —, szeretnék már mi­előbb birtokba venni földjei­ket, mert az idő sürget. A falusi ember életében régen vége a télnek. Ilyenkor már földben a helye a tavaszi ár­pának és több aprómagnak is. Hordani kell a földekre a téli trágyát és nyomban szántani a tavasziak alá. Érthető, ha most kissé ide­gesek az ügyfelek, s szeret­nék már tudni, hol lesz a földjük, ahol majd dolgoz­nak. Tápén közel nyolcvan olyan gazdálkodó van, akik­nek még egyáltalán nincs, vagy csak részben van meg a földjük, illetve kisebb-na­gyobb parcellákat követel­nek vissza. Ügyeik intézését most már egy percig sem le­het tovább halogatni és a ta­nács végrehajtó bizottsága nemcsak hozzáfogott a föld­ügyek intézéséhez, hanem már tett is egyet-mást. Er­ről beszélgettünk Bodó Ist­ván elnök elvtárssal, majd arról, hogy mik a tanács ter­vei a földügyek gyors elinté­zésével kapcsolatban^ Még ezen a hélen... Azok a gazdák, akik a múlt őszön léptek ki a tsz­ből, — a rendelkezésnek meg­felelően — február 28-ig ki­vétel nélkül mind a 24-en birtokba veszik Tápén is földjeiket. A tanács messze­menően eleget tesz a dolgo­zó parasztok jogos kérései­nek. A 24 volt szövetkezeti tag közül többen már most beje­lentették: őszre Uj Élet né­ven ismét szövetkezetet ala­kítanak. Kérték, földjeiket a lehetőség szerint már most egymás mellett adják vissza, hogy később a szomszédok háborgatása nélkül kialakít­hassák tábláikat. Mint Bodó elvtárs elmondta, amennyire a földviszonyok megengedik, ezt a kérést teljesíti a tanács. Megrövidítik a határidőt A törvényerejű rendeletek azt mondják: a vitás föld­ügyeket legkésőbb október l-ig végérvényesen le kell zárni. A tápéi tanács kissé „eléje megy" ennek a határ­időnek. Minden jogos köve­telést ki akarnak elégíteni még a tavaszon. Az ügyek rendje, menete a következő: A gazdák követeléseiket írásban beadják, s ezeket — ha már összeszaporodott va­lamennyi —, rendkívüli vég­rehajtó bizottsági ülésen el­A bizalom jegyében sokról, akik mély hivatás­érzettel és a szó valódi ér­telmében szocialista tarta­molnárok nagyszerű emberek lommal végzik nevelői mun­Áz őszinte megbecsülés • hangján kell és szabad csak szólni azokról a pedagógu- HoqVan működik snkrnl akik melv hivatas- ->' a közgazdasági technikum pártszervezete ? valtak, értettek a fúráshoz, faragáshoz. A malomiban mindig volt mit termi, iga­zítani. Rajta kívül tudtunk­kal még csata egy igazii szak­értője van ennek a mester­ségnek a környéken. Halál András Szegeden, a tápéi so­ron. ö sok mailmot javított és épített ás, féléo-i%á>iadó4 LddókltU A szőregi malom váratlan pusztulása felveti a gondola­tát annak, hogy a közelmúlt még »élő« szélmalmait szám­ba vegyük. Sajnos, a szél­malmok építése előtt a ható­ságok nem kértek tervrajzot. Ezért tudunk viszonylag ke­veset. Szeged környékén a dorozsmai két szélmalmon kívül a környéken Tápén, Dotnaszéken Kisivánszéken, Deszken tudunk még mal­mokról. A domaszékinek még megvan a romja, a kisiván­székinek már nyoma sincs. Ezeket a malmokat nem mér­nökök építették, a malcxmépí­tésben jártas ácsok mester­sége volt az. Ügy tudják, hogy Szabadkán voltak a leg­híresebb malomácsok. A szél­malmok már közel félévszá­zada pusztulnak, — épp ezért ahol még mutatóban meg­van belőlük egy-kettő, féltő gonddal becsüljük meg. Pusz­tulásnak indultak a malmok a gépgyártás fellendülésével, a vasút kiépülésével. A gép korszerűtlen eszközzé tette a szélmalmot, a vasúti szállítás pedig lehetővé tette a gabona szállítását a malomipari köz­pontokba. Az utóhÁ „oeteiánok"­Szegeden, helyesebben a város határában 1877-ben még 42 szélmalmot jegyeznek fel, de ezek mellett 57 vízi­malom és 32 szárazmalom van. és ezek meghajtásához ló kell. Halálra vannak ítélve ezek az ősi szerszámok már akkor is, mert a Back-malom egymagában 68,000 mázsát őröl évenkint. 300 munka­nappal dolgozik, 24 órás mun­kanappal felváltva 12 mun­kást dolgoztat, A szélmalom termelékenyebb, mint a vízi­malom és szárazmalom. Még a szélmalmok állták legto­vább a versenyt, Dorozscnán kájukat. Tanítani a szépre és a jóra, formálni a fiatal életek jellemét nem foglal­kozás, hanem hivatás. Élet­cél! S nem valamiféle for­mális megállapítás, hogy a szegedi Körösi József Köz­gazdasági Technikum neve­lőtestülete tagjaiban álta­lában elevenen él ez a gon­dolat. •J Az ellenforradalom vihara és mindaz, ami október 23 óta történt, lelkileg hatott a technikum tanáraira is és kisebb-nagyobb mértékben megrendültségüket hozta. Volt és van — nem horribi­le dictu — bizonyos, s ért­hető töprengés, kétkedés és némely kérdésben eszmei zűrzavar is. Idő és türelem kell ezeknek a tisztázásá­hoz. Az iskola most megala­gyűlésre«, vagy »kiokosítás­ra« gondolunk itt, hanem arra, hogy egyénileg és ba­rátilag kicseréljük gondola­tainkat, a kölcsönös bizalom jegyében. Ügy gondoljuk, hogy az eszmecsere jótéko­nyan mutatkozik meg a pe­dagógiai munkában is. Az iskolában idősebb és fiatalabb tanárok tanítanak. Elmondható róluk, hogy ha­ladó gondolkodásúak és a nyilatkozatokból az is ki­derült; hívei az igazi szocia­lizmusnak. Ennek magvaló­sítása útjában, a demokrácia és a diktatúra kérdésében is különféle nézetek vannak. Gyakran hallani azt az ag­gódó és minden mellékgon­dolat nélkül feltett kérdést: — Mi a biztosíték arra, hogy a volt MDP hibái nem térnek vissza? A múltban ember nem, de az MSZMP tagsága és ggyütt a nép — munkások, parasztok, értel­miségiek — adhatják és ad­ják a biztosítékot. Az élet és a történelem halálra ítélte mindazt, ami rossz ennek feledhetetlen ságul kell szolgálnia. volt, s tanul­kult pártszervezete ^ segíthet is gyakran " hangoztatták, és segít is, hogy szót értse­nek a kommunista és pár­tonkívüli nevelők, s tisztáz­zanak úgynevezett kényes kérdéseket is. Nincs miért takargatni, hogy az iskola volt MDP­alapszervezete eléggé formá­lisan működött és a Ráko­si—Gerő-féle súlyos hibák­kal terhelt vezetés és gya­korlat eljutott az iskola fa­lai közé is. A marxizmus— leninizmus elferdítése, a ve­zetés súlyos tévedései és az emberek félrevezetése, a hi­tükkel való otromba vissza­élés, mind bizonyos előítéle­teket vont és von most is ma­ga után. S árnyat is vetett szocialista építésünk sokféle eredményeire, amelyek jó­val nagyobbak a hibáknál. hogy szakítanak a hibákkal. Erre csak azt lehet mon­Több tanárban kimondott, vagy kimondatlan félelem­érzés is van és bizonyos je­lenségekből értelmiségelle­nes »vonalat« vélnek. Igaz, és nem tagadható, hogy itt­ott erősebben és gyengéb­ben hallatszanak szektás ki­jelentések, amelyek minden pedagógust, értelmiségit egy kalap alá vonnak és ilyen, vagy olyan ellenszenvet ta­núsítanak velük szemben. Nem a párt hangja ez! Érté­kelni és megbecsülni kell a tisztességes, jószándékú pe­is kell mitől tartaniok. Ám a kibontakozás érdekében sem tűrhető, hogy a kated­ráról nacionalizmussal és mással mételyezzék a fiata­lokat, s felbolydítsák lelkü­ket. A technikum pártszerve­zete, kommunistái azt akar ják — és ebben általában osztozik a nevelőtestület —, hogy a gyerekek tanulja­nak; rend, fegyelem és nyu­galom legyen a tantermek falai között is. Ebben a vo­natkozásban is jóúton ha­ladnak. Megemlítjük, hogy az október 23-a utáni idő­ben sem voltak kilengések a technikumban és a tanu­lók csupán egy alkalommal vettek részt a felvonuláson. Az iskolába pedig egyet­len fegyver, robbanóanyag sem került és ebben kétség­telen szerepe van a nevelő­testületnek, amely megőriz­te józanságát. dani, hogy egy, vagy néhány dagógusok munkáját és nem L±J — Mit kíván tenni a párt­szervezet, hogyan akarnak tevékenykedni a kommunis­ták? — kérdeztük Bárány János elvtársat, tanárt, az alapszervezet vezetőjét. Kis gondolkodás után ezt a vá­laszt adta: — Az iskola kommunistái legfontosabb feladatuknak tekintik, hogy türelmesen és barátian elbeszélgessenek pártonkívüli tanártársaikkal mindarról, ami foglalkoztat­ja őket. Nem valami »kis­Fél tíz múlt 4 perccel pontosan ennyit mutatott az órám, amikor hét­főn este harmadmagammal betértem az „Al­földi'' étterembe, hogy vacsora után megigyunk egy 1 pohár bort. Tíz órakor van záróra, ennyi idő nekünk vntig elég — gondoltuk. Hogy mekkorát tévedtünk, az csak bent az éttermi asztalnál derült ki, amikor is a * pincér nem is annyira udvariasan, mint inkább jóin- 1 dulatú lenézéssel közölte, hogy sajnos, kiszolgálás már ' nmcs, záróra van. „Mert, tetszik tudni, még le kell számolni, még ez, még az ..." Megértem őt, megértek mindenkit, aki igyekszik munkáját elvégezni s szeretne minél előbb odahaza le­dőlni párnájára. Az üzletvezetőt azonban nem értem meg, hiszen neki volna kötelessége a záróra pontos betartásának ellenőrzése. S ez az ellenőrzés nemcsak a ' késői, de a korai zárás lehetőségét is ki kellene hogy 1 zárja. Képzeljük csak el, mi volna akkor, ha... Ha a hat órakor induló gyorsvonatba fél hatkor ! már nem engednének felszállni, mondván, hogy a ka­lauznak előre kell kezelni a jegyeket... Vagy mit szól- ' na az üzletvezető kartárs ahhoz, ha csak a hónap 25 1 napjóra adnának neki fizetést, mondván, hogy a hátra­lévő öt nap szükséges a fizetése elszámolásához?... ! Tehát b következő volna a javaslatunk: ha tíz óra- \ kor van zárórn, akkor ezt tartsák be az „Alföldi"' étte- ' remben is, vagypedig állapítsák meg a zárórát fél tíz- ' ben. De nem ... Akkor már fél kilenckor sem lenne 1 kiszolgálás... (—n) A technikum nevelői akar­nak hinni és bízni. Elő is segítik ezt őszinte beszélge­tésekkel a kommunista ta­nárok. Megmondjuk azon­ban őszintén, hogy — az el­vi kérdések tisztázásán túl — egyre több tényt várnak. A szavak a hithez és a bi­zalomhoz kevesek, hiszen annyiszor visszaéltek ezzel. Tények azonban már van­nak, nem is kevesek, ame­lyek az MSZMP és a kor­mány igaz és a becsületes emberek javára való mun­káját jelzik. A pedagógusok jól tájékozottak és a té­nyek ismeretesek előttük. Tudjuk — és ismeri ezt az MSZMP, a kormány —, hogy a nevelők anyagi hely­zete egyáltalán nem kielégí­tő. Az iskola kommunistái is elismerik ezt és nem tér­nek ki e kérdés elől sem: Ha lehetőségek adódnak, ak­kor bizonyos: előnyösen ren­dezik a pedagógusok anvagi helyzetét és így is kifeje­zésre jut, hogy értékelik munkájukat. Meg kell en­nek történnie és előlegezzék ehhez is a bizalmat. bírálják, s a határozatról nyomban értesítik a dolgozó parasztokat. A jogos igény­lők ezt követően nyomban birtokba vehetik földjeiket. Az a tapasztalat azonban, hogy nagyon sok a jogtalan követelés is, melyet a tanács nem teljesíthet. Mint számos aktából kiderült, egyesek úgy értelmezik a mostani földrendezést, mint valamifé­le kis „földreformot". Sze­retnének földet kapni olya­nok is, akiknek nem volt ezelőtt. Márpedig ez nem le­hetséges. Először is a jogos követeléseket elégítik ki és ha ezután marad föld, akkor kaphatnak egyes igénylók, de akkor is csak haszonbér­be. Mások — és ezek vannak a legtöbben — olyan földe­ket követelnek vissza, me­lyekről évekkel ezelőtt örül­tek, hogy lemondhattak. Ma már egyetlen tanácsnak sem áll módjában, hogy ezeket a gazdákat is — akik már meg­bánták tettüket —. teljes mértékben visszaállítsa ko­rábbi birtokaikba. Csak azok kaphatnak vissza önként fel­ajánlott földjeikből, akik rossz anyagi helyzetükben rá vannak utalva és a földvisz­szaadás szükséges megélheté­sükhöz. Amin a járási ianács segílhel A tápéi tanács gyors mun­káját hátráltatja, hogy az apparátuson belül több állás jelenleg is betöltetlen. Töb­bek között nincs a faluban elnökhelyettes, de hiányzik a tanácstitkár is. Emiatt a tanácsban dolgozó elvtársak­nak szinte emberfeletti, reg­geltől éjfélekig tartó munkát kell végezni. A járási tanács most azzal lehetne leginkább a tápéiak segítségére, ha sürgősen gon­doskodna az apparátus ki­egészítéséről. Nem is ütköz­het ez most nagy nehézsé­gekbe, mert a felsőbb taná­csi szervekből létszámcsök­kentés miatt több képzett, jó munkaerőt küldtek el. Van­nak közöttük olyanok, akik szívesen ellátnák az említett munkaköröket és értenek is hozzá. Nemrégen elküldték állá­sából a tápéi agronómust is. Nem azért, mintha munká­ját nem jól végezte volna, hanem, mert csak mezőgaz­dasági technikumot végzett, hiányzik a diplomája. Ez szintén nehezítette a tanács munkáját. Éppen ezért most ideiglenesen vissza is vették az agronómust, aki alapos helyi ismeretekkel rendelke­zik, s sokat segít a földügyek rendezésében is. Jó lenne, ha ilyen és ehhez hasonló ügyekben előrelátóbb lenne a járási tanács. Tápén is óriásit nőtt a pa­rasztság termelési kedve. Sokkal többet akarnak ki­hozni földjeikből, mint eddig bármikor, s ebben a nemes szándékukban minden erő­vel csak segíteni lehet a pa­rasztságot — Cs—J — a Meg jelent mezőgazdasági zsebnaptár A kislétszámú pártszer­vezet tagjai is bizalmat kérnek. Készségesen és szí­vesen folytatják a beszélge­téseket az igazságnak meg­felelően, hogy a nevelőtes­tület egészében egyre job­ban tisztuljon a látóhatár: Kissé elkésve, de most mór a szegedi könyvpiacon is megjelent ízléses vászon­kötésben közel 500 oldal ter­jedelemben a mezőgazdasági zsebnaptár. Ez a szakkönyv­nél?', is beillő, könnyen kezel­hető naptár tartalmazza a legfontosabb mezőgazdasági ismereteket — a takarmá­nyozás, trágyázás, növény­védelem, állattenyésztés gé­pesítés stb. — alapismereteit. A zsebnaptár ára 18 forint. Van már Eiernii-pala! A nyergesújfalusi Eternit­művek eddig csak a főváros újjáépítését tudta segíteni te­tőfedő palával. Az üzem most már bőségesen kap szenet és termelése elérte a régi szin­tet: ismét 70 000 palát készít naponta. Ebből a mennyiség­ből már szállít a TÜZÉP-te­lepekre, tehát a családiház építők is vásárolhatnak Eter­nit palát. Megkezdte a gyár a csatornázáshoz és a vízve­zetéképítéshez szükséges nyo­mócsövek szállítását is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom