Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-12 / 9. szám

Már csak fillérekkel kevesebb az egy munkásra eső termelési érték az október előttinél a Kéziszerszámgyárban BILIÁRD, SAKK, MOZI, ESZPERANTÓ-KÖR ÉS DIAFILM-VETÍTÉS £áíó^Uáó jlÁluwi at éfulSIi /?hüiiel<idáíi (Mo*iá6an „A Kéziszerszámgyár három nap óla két műszakban dolgozik." Ki gondol arra, hogy ebbe a hírbe mennyi gond, baj, tervezés és szervezés van belezsúfolva. Ki gondolja, mennyi munka volt szükséges ahhoz, hogy ismét nyolc órát dolgozzanak a munkások. Sokat, nagyot sokat lehetne erről írni — Csak keveset írjanak rólunk, ha már muszáj — kérte háromszor is Rónyai László, a munkástanács elnöke. — Senkj se kötelez az írásra, de viszont nekik se nincs okuk a túlzott szerénykedésre. Van itt abban a gyárban sok jú tapasztalat, amit másutt is hasznosíthatnak. Persze, sok tekintetbe az itteniek is tanulhatnának. Ezt nem is tagadja Rónyai László és a munkástanács több tagja sem. ők is most tanulják ezt a „mesterséget". — Ha most azt mondja akármelyik munkástanács, hogy ő tudja, mikor, mit kell tenni, cselekedni, az enyhén szólva nem mond igazat — magyarázza Rónyai László. Nem szégyenli ő sem, de munkatársai sem, hogy az üzemszervezés ős vezetés zeg-zúgos buktatói járatlanok. Ezért osztályrolosztályra vizsgálják, tanulmányozzák az üzemszervezést, beszámoltatják az osz tályvezetőt. A vizsgálat ezzel a kérdéssel fejeződik be: — Osztályvezető szaktárs, mit tart feleslegesnek munkájában? — Nem titkolják, további ésszerűsítésre, egyszerűsítésre törekszenek az üzemi adminisztrációban. Igen, a „hogyan csináljuk, miként lesz jobb" nemcsak a munkástanács mindennapi gondja, hanem az üzem dolgozóié is. Olyan apróságok is, mint mondják, hogy mikor Ha érdekli Jóllehet a tenger vizében jelentős mennyiségű oldott konyhasó van (egy liter tengervízben átlag 27 gramm), a só lerakódása a tengerek fenekén és a hatalmas kőeótelepek keletkezése különleges feltételektől függ. Ezt mutatja az is, hogy egy ezer méter mély tenger vizének elpárolgása után mindössze 15,75 méter vastag konyhasóréteg maradna vissza. A világon pedig több helyen is 300—500 méter vastag sórétegek is találhatók. Ilyen hatalmas sótelep létesüléséhez 25 kilométer mély tengernek kellene teljejesen elpárolognia. Ismeretes az is, hogy a Szovjetunióban levő Szolikami sótelepek és a Salzburg melletti sóbányák rétegei ezer méternél is vastagabbak. Ebből világosan látszik, hogy a sótelepek nem nyílt tengerek fenekén keletkeztek. Egyes zárt beltengerekben és öblökben most is folyik a sórétegek lerakódása. * Az őskori kétéltű óriáshüllők egyetlen ma is élő leszármazottja a szalamandra, a béka és a tarajos gőte közeli rokona. A Föld őskorában sokféle ilyen kétéltű liüllö élt, maradványaik sok múzeumban megtalálhatók. Ezek a hüllők 30 méteres nagyságra is megnőttek. Egyetlen, aránylag nagyra növő rokonuk a Japánhoz tartozó Nippon szigetén és Közép-Kína nyugati vidékein élő szalamandra. Ez az állat másfél méter hosszúságra is megnő. Egyformán jól érzi magát a -zárazföldön és a vízben. Közeli rokona a nálunk is előforduló tarajos gőte, ez azonban csupán 3v cm hosszúra nő. legyen ebédidő. Ez is közös álláspontra serkentette a munkásokat. A „hogyan lesz jobb" kutatása újabb és újabb gondolatokat, javaslatokat szül. Sokan az októberi napok után a norma eltörlése, s az órabér bevezetése mellett „verték a vasat". A többség döntött, a munkástanács rendelkezett, a vállalatvezető pedig szentesített: megszületett az Arabér. Mindig előtte jártak a kormányintézkedéseknek, és aztán igazgatták a törvényes egyenesbe a dolgokat. Ahogy kardoskodtak egyesek az órabér mellett, azt hihettte az ember, aki hallotta: na, itt nehéz dolga lesz annak, aki a darabbért akarja javasolni, vagy bevezetni. A munkástanács mégis határozott már korábban, hogy január 15-től fokozatosan bevezetik a dadabbért. De nemcsak ők foglalkoztak ezzel, hanem a munkások is. Az egyik csiszolómunkás az igazgatóval együtt számolgatta kedden, hogy mennyit teljesített nyolc óra alatt. Jó munkás és a több pénznek sem ellensége. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy a számolgatás után, amikor megtudta, hogy 8 forinttal kevesebbet keresett így, mintha az általa elvégzett munkát darabszámra díjazzák, ezzel a kérdéssel állt elő: Mikor állítják már vissza a darabbért •— Szerdán pedig már a csiszolók küldöttségileg keresték a vállalatvezetőt és kérték: — Ne várjunk 15-ig, hoszszú az az idő. Kérésükre kilenc műveletre már be is vezették ezt a bérezési formát. Egyoldalú megállapítás lenne, ha csak így mutatnánk be a Kéziszerszámgyár munkásait. Igaz, elsődleges náluk a saját kereset, — ez nem is helytelen —, de gondolnak üzemükre, vállalatuk jövedelmezőségére is. Gondolnak azokra, akik most üzemeken kívül, munka nélkül vannak, vagy ezután lesznek munkanélkülivé. Hogy ez így van, azt mutatja az is, hogy nemcsak a vállalatvezető vallja, hanem a munkástanács is a dolgozókkal együtt: a termelékenység nem eshet. Voltak és vannak bajok és biztos, lesznek is még. De a számok már azt mutatják, ebben a gyárban túl vannak a lejtőn, sőt már a csúcsok felé kapaszkodnak. Bár meg Ígértem, csínján bánok a dicsérettel, mégsem kerülhetem el a tényeket, mert azok ] kiáltanak. A hónapokra felbontott negyedévi terv egy napra eső részét már kedden teljesítették. A 20.500 forintos napi termelési érték a gyár munkáját, munkáslétszámát figyelembevéve szép szám. Amit a keddi termelésből szállításra készre becsomagoltak, 18 ezer forint érékű volt. Már annyi a láda a kapu alatt, a folyosókon, hogy alig lehet ki-bejárni az irodákba. Nem rövidebb, mint Szeged és Bombay közötti útra készülnek ezek a ládák. India részére gyártjuk a szecskavágókéseket, s még ebben az évben annyit készítenek belőlük, hogy az üaem termelési kapacitásának felét egész évre lefoglalja. Messzi útra készülnek és messzire viszik a magyar ipar termékét és reméljük, a szegedi gyárak jó hírnevét is. Ezért hiába szerénykedik a munkástanács elnöke, a vállalatvezető, e?efc a ládák elviszik a hirt (úl az ország ha'árán Is: a Szegedi Kéziszerszámgyárban dolgoznak, termelnek és jót is készítenek. A szegedieknek meg hadd mondjam el ebben a riportban: a mun • kakedvben és teljesítésben nincs hiány, mert ha még nem is érték el egészen, de már teljesítményeikkel ostromolják a csúcsot, amit eb' en a gyárban az elmúlt év októbere előtt elértek. Az egy munkásra eső napi termelési érték ma már csak fillérekkel kevesebo, holnap már talán elérik a régi szintet. És holnapután...? Hogy mit hoz a holnapután, erről majd egy másik alkalommal, amikor bővebben kitérek a Kéziszerszámgyárban található hibákra is.,. — P — Szombaton este elhatároztam, megnézem milyen az élet az Építők Művelődési Otthonában. Nem ís sejtené a látogató, ha csak kívülről tekintené meg az épületet, hogy belülről minden oivan családias, barátságos. Plakátok hirdetik: ma délntán 4 és 6 órai kezdettel: A három Lamberti van a mozi műsorán. Bemegyek. A folyosón balra, a mozi-pénztárban mosolygós őszhajú asszony árulja a jegyeket. S amint látom, még lélegzeni is alig tud a sok vásáriótól. Az első állomás a klubszoba. Tele van, talán még egy tűt is alig lehetne leejteni. Az egyik asztalnál fiák és lányok, az „Ember ne mérgelődj" című társasjátékot játsszák, s amint látom, nem túlságosan tartják magukat a címhez. Közben nézelődöm. A falon ízléses beépített lámpák, szép piktormunka. (Meglátszik, hogy az építők saját maguknak dolgoztak!) Halkan szól a zene. Az egyik sarokban zeneszekrény. Különben ez a szoba két részből áll. Egy padlószinttel feljebb van a kártyaszoba. Tovább megyek. A biliárd-szobában nem valami nagy művészettel, de annál nagyobb íelkeAédéMtl {olyik o, küzdelem. Egy órára egy forintért kapják meg az asztalt Itt is nagyon sokan vannak. Szemben van a büfé, amely egyúttal ruhatár is. Innen lehet bejutni a nagyterembe, mely alkalomadtán mozi, bál, vagy előadóhelyiség. A büfében süteményeket, s általában büfé-árukat lehet kapni olcsón. A nagyteremnek színpadja is van, korszerűen felszerelve. A színpad mögött a szakköri szoba, és a künwtér helyezkedik el. A könyvtárban jelenleg körülbelül 6000 kötet könyv van, köztük szépirodalmi és tudományos művek. De ez nem minden. Húszezer kötet könyv van kint a megye területén az építőipari dolgozók között. Visszamegyek az irodába, és megkérem Kerényi György igazgatót, hogy beszéljen terveikről, életükről. Mert, amit eddig itt láttam, szép és jó. Egyáltalán nem tapasztaltam a kultúrotthonoknál olyannyira hangoztatott botrányos viselkedést. — Azért nehézségek is vannak itt. De most már kerékvágásban vagyunk, mondja mosolyogva. Sok a munkánk. Hétfő kivételével mindennap két mozielőadást tartunk, 1 forint, 1.70 és 2 forintos helyárakkal. Hetenként kétszer cseréljük a filmet. A környékbeliek ew-tee*t iáinak ide MalidMtU. Közel van; — mondják —, s ugyanazokat a filmeket láthatják, amelyeket a „városban". Vasárnap délelőttönként dia-filmes mesedélelőttöt tartunk a kiesik számára. Az érdeklődés óriási. Szabás-varrás szakkör indul a közeljövőben. Az eszperantókör máris működik. Később bábszakkört is indítunk. Vásárolunk szerszámokat is, liogy kicsik és nagyok közösen játékokat készíthessenek. Az elkészült játékokból kiállítást rendezünk. — Kicseréljük a filmvásznat, — folytatja—,s a jövőben a mozielőadást kétgépes rendszerben velitjük. Lesz önálló kultúrcsoportunk, farsangra is készülünk, egész estét betöltő műsorral, Karinthy, Gábor Béla és Darvas Sziláid tollából. Az októberi események után mi kezdtünk először Szegeden, mondja netfc kis büszkeséggel. Azért akad itt hiba is, főleg a táno körű); Vasárnaponként sok száz fiatal), kell a szó szoros értelmében ha* zazavarni. A rendőrség az utol; só pillanatban mindig lefújja a táncot. A vendéglátóiparban engedélyezik az aszlalközi táncot, aks kor itt is a táncdélutánt hetenként legalább egy alkalom* mai — mondja Kerényi elv* társ. — A másik baj az, hogy nincs elég székünk. Megrendeli tűk mi, dc közben az esemés nvek ráültek a székre. Ezúton kérem a tőmegszervezeteket; ahol esetleg fölösleges székkel rendelkeznek, kölcsönözzenek nekünk egy-két hétre. Nagy ses gítség volna részünkre. — Egy kérdés. Ki diszponál a kultúrotthon felett? — Az építő szakszervezet — kapom a választ. — Tavaly még kaptunk anyagi segítséget, de az idén önellátók leszünk. Még csak egyet: Szeretettel várjuk Szee ged összes dolgozóit Búcsúzom, megköszönöm n szíves felvilágosítást Elindulok kifelé. Az ajtóban meggondolom magam. Bemegyek a moziba. Én sem láttam A három Lamberti&i Szemendrey 7sírért Mi újság Tápén ? At első szerződések. Október 23 óta hosszú ideig szünetelt a dolgozó parasztok és a félvásárló állami vállalatok szerződéskötéseinek lebonyolítása. Január 7-én azonban Tápén a gazdák megkötötték az első szerződéseket az Állatforgakni Vállalat megbízottjával. Hordják a téglát. A községi művelődési otthon további építéséhez megkezdték a tégla szállításét Az építkezést az időjárás kedvező fordulata után azonnal folytatják. Ebből botrány lesz! ,,Az éjszaka lányai című francia film egy nyilvános házba viszi el a nézőt " — írja a Csongrádmegyei Hírlap január 10-i száma. Olcsó mulatság, ha meggondoljuk, hogy cgyharmincért másfél órát tölthet valaki ilyen helyen. Hát én láttam ezt a filmet, s a feleségem is tud róla. Eddig semmit se szólt érte, de ha elolvassa a Hírlap rövidke ismertetőjét, biztosan felelősségre von. | ! Mi az, már ta is? De kérlek, csak egyharmincat fizettem. Jaj, mi lesz ebbőll? Kérem a Hírlap szerkesztőségét, ne okozzon családi botrányokat. Hiszen, ha én, és a többi néző, tudtuk volna, hogy hová visz ez a film, isten bizony nem néztük volna meg. S ezzel talán egyúttal alkalmat is adtunk volna más érdeklődőknek, hogy akár kétszer is elmenjenek. (mn) rr •• FALUN A PARASZTSAG JOZANSAGA GYOZOTT Érdekes dolog, hogy falun, a parasztság körében általában nem akadt tömegbázisa az ellenforradalomnak. Köztudomású, hogy a földeken egy percre sem állt meg a munka, bár az autókon futkározó ellenforradalmi agitátorok és a helyi reakciósok állandóan tüzelték a szántóvetőket. Röszkén például egy közismert volt nyilas-szervező — Elekes János — zaklatta állandóan a parasztokat, hogy ne dolgozzanak, hanem menjenek Szegedre, meg Pestre, mert ott kell most az ember! Dc a földművelőknek a kisebb gondjuk is nagyobb volt, minthogy kétes politikai kufárok után menjenek, s a jövő cvi kenyeret biztosították az országnak. A parasztsággal az egész járásban csak néhány helyen boldogult az ellenforradalom — s ott is csak ideig-óráig, mert amikor a földhöz juttatott szegényemberek látták, hogy a baltákkal, kötelekkel, vagy fegyverekkel is felszerelt csendőrök, kulákok és egyéb politikai kalandorok azokra emelik a kezüket, akik 1945-ben szétmérték a grófi földet, tudták, hogy mire megy a játék. A készülő, vagy itt, ott — mint például Mórahalmán, Csengelón és Sándorfalván — megnyilvánuló brutalitásokkal a falu becsületes népe nem értett egyet. Az is megliökk-nést keltett a falusiakban, boán* néhány községben — Bakson, Domaszéken, Sándorfalván — a politikai vezérek a párt és épülete ellen vezették a feltüzelt és félrevezetett csoportokat, mert ha sok hibát vétett is az MDP, a népi demokrácia emberségesebb életet biztosított, mint a gróf, meg a kulák. Az Igaz, hogy városon nagyobb méreteket öltött a garázdálkodó ellenforradalom tevékenysége, s így ott nehezebb, vagy lehetetlenebb volt nyíltan fellépni a kommunisták mellett, — dc ez semmit sem von le azoknak a dolgozó parasztoknak a józanságából, és szocialista meggyőződéséből, akik a falusi zsandárcsoportokat helyenként sarokbaszorították. A falusi emberek jobban ismerik egymást, s a régi rendszer ismert támasztékait, s így hamarább felismerték a veszélyt, mint sok esetben a városiak. De nem csoda így sem, hogy néhány községben meg tudták kaparintani az ellcnforradalmnrok a vezetést, hogy a tanácselnöki székbe a maguk megbízottait ültették. A községi dolgozók azonban felismerték már az erőviszonyokat, s napjainkban egyre hangosabban követelik ezek távozását. Megbolygatta az ellenforradalom a termelőszövetkezeteket is, de az álcthéa®* rnriiilisnWnr * legnagyobb erőlködéssel sem tudta szétugrasztani, csak a legritkább esetben. Űjszentivánon a kupec-akció eredménnyel járt, s az életképes, erős termelőszövetkezet vagyonát széthurcolták. Egyesek jól kerestek ezen, mert egy kettes ekét 200 forintért meg lehetett venni a zűrzavarban. A parasztság magatartásának józansága akkor is megmutatkozott, amikor szerte a járásban megkezdődött a munkásosztály és a dolgozó parasztság politikai pártjának újjászervezése. Már a kritikus időszakban is több járásbeli dolgozó ember kereste fel a szegedi járási intézőbizottságot, hogy bejelentse belépési szándékát és információt szerezzen a párt újjászervezésére vonatkozólag. Különösen sok. korábban kisebb hibákért jogtalanul kizárt kommunista állt az első sorokba, s azok közül a pártonkívüliek közül, akik kiálltak a kommunisták mellett, több kérte felvételét a pártba. A szegedi járás a pártszervezés tekintetében országosan is az elsők között mozdult meg — főként a községi kommunisták öntevékeny szervezkedése revén. A járásban eddig mindössze " községben nem jött létre az MSZMP alapszervezete —, de közülük keltőben hamarosan meglesz. Csupán szTveeégi munka kérdése, hogy abban a 3—4 termelőszövetkezetben is megalakuljon a pártszervezet, amelyekben eddig még erre nem került sor. Szervezkedik a szegedi járásban a parasztifjúság is, úgyszintén egymás után alakulnak a gazdakörök, meg a földmunkás szakcsoportok. Falun is a parasztság józansága és országunk, munkásosztályunk iránti felelőssége győzött. Több helyen még ügyködnek az ellenforradalom emberei — fenyegető leveleket küldenek a kommunistáknak, mint például Mórahalmán. Legtöbb községben azonban a falu vámszedői, — mivel a nagy bankót nem sikerült megszerezniük — aprópénzre váltották törekvéseiket: feketézéssel, árdrágítással, és ebhez hasonló tiltott akciókkal sújtják a falu dolgozó parasztjait. Különböző rémhírekkel zaklatják az embereket, akik nem tudnak még most sem megfelelően tájékozódni. Az ellenforradalom mindenesetre a falun kiheverhetetlen sebeket kapott A kormánynyilatkozat megismerése óla még bizakodóbbak a dolgozó parasztok, mert látják, hogy a kedvezmények visszavonása helyett —, ami az ellenforradalom propagandája volt — újabb kedvezményeiket is megerősítette a kormány* Napi 20 kilogramm szerv Tüzelőanyaghiány mtafct a községi tanács hivatalnokai összábbhúzódtak, 5 kályha helyett csak háromban tüzel* nek, s ezzel szenet takaríta* nak meg. Egy kis statisztika. 19564 ban a községben 35 építési engedélyt adtak tel a tanács* nál. Az építtetők azonban csak 19 esetben tudták meg* kezdeni az építkezést, de közülük heten még nem tud* ták befejezni. \ Pillantás az anyakönyvito, 1956-ban sokkal több gyer* mek született Tápén, mint az előző évben. A haláloeúsi arányszám egyharmadával knsebb volt, mint 1955-ben, A házasságkötések száma a múlt évben 57 volt, néggyel kevesebb, mint az előző esz* tendőben. Este a Tisza partján A ködös vízpartra vons • csend, a magány. Nézem, míg látom a víz simaságát, mely csöndben fut be a híd alá, onnan délnek, míg végül elnyeli előlem a sötétség. Nyoma sittes a Tiszán a télnek. Január téli hónap, de sehol a hó, a meg* nyugtató, a hangfogó. Talán jobb is, hogy nincs, szívesebben szippantok a ködös levegős hűl, mint a zúzmarás téliből* Hírmondó ugyan már kétszer is jelentkezett a télből, de el is ment. Helyesen tette, mert most ritkábbak a jólfűtött szo* bák. A házak szemei néha vakon bámulnak az éjszakába, 8 petróleum, vagy gyertyavilágtól hunyorognak a Tiszára, és az aszalódott, hócsökolta parti fűre. Csend horsol, az újszcgriti lámpásojt kacsingatnak a vízre telepedett ködön át. Ifji pár halad el mellettem összebújva, dc nem fázósan. Szavaikból hallom, tervezgetnek* oz életről beszélnek. Érezni a csendben, hogy aki több tavaszt nem remél, annak szörnyű hideg lehet most ez a tél. Odébb, a hajóállomásnál egy boros ember bólogat a víz jelé, csodálom, ő is csendes, hallgat, mint minden ezen a csendes, teli estén. Még pár röpke óra, és elment ismét egy nap nyugovóra. Elmúlik egy nap, s jön újabb. Hadd menjenek csak sorba. Ahogy ők maradnak el egymás után, mi annyival közelebb jutunk, és lassan elérkezünk az igazi tavaszba. S majd újra zöldbe borul a Tisza partja. frissen virulnak a vén fűzfák, a vcdtöltcst borító füvek* s a solr pariivirág .. . (..ki)