Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-10 / 7. szám

A munkásosztály minden becsületes tagjáért felelősséget érez Ma már lesújtó bizonyosság, hogv valamennyi üzemnek ideiglenesen több munkását el kell bocsátania. Fáj ez n gazdasági kényszerűség —, de ha meg akarjuk őrizni a nemzetgazdaság egyensúlyát, s ha azt akarjuk, hogy jelenlegi átmeneti nehézségeinkből kivergődjünk, ehhez a hihetetlenül fájdalmas megoldáshoz kell folyamodnunk. Az események súlyos gazdasági következményei most már elháríthatatlanul hatni fognak bizonyos ideig az egyszerű emberek háztartásában ís. Érthető ez a kényszerűség a munkásosztály számára is, de azt is meg kell érteni, — hiszen olyan természetes! —, hogy a munkásság minden becsületes eszközzel védekezik a munkanélküliség rémével szemben. Különösen nagy gondot jelent ez a védekezés az üzemek választott vezető testületeinek, a munkástanácsoknak. Senki sc higgye, hogy becsületes emberek könnyen szavaznak munkatársaik elbocsátása mellett. Családi életekről, gyermekekről van szó — nehéz a döntés, s a munkások egymás sorsa, iránti felelősségérzetükből inkább próbálkoznak más megoldásokkal. A kényszerítő helyzeten most liirtelen nem tudunk változtatni, azt tudomásul kell vennünk meggondoltan és józanon — ellenben a munkások és a munkástanácsak egyöntetű véleménye az, hogy jelen esetben is sok múlik a végrehajtáson. A gazdasági kényszer és a logika azt diktálja, hogy a munkásosztály és a nemzet többségét vonjuk ki a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben a nehéz anyagi gondok alól, biztosítsuk számára a megszokott — cs a törvény által felemelt — normális keresetet, s a kisebb részért tegyünk meg mindent, támogassuk állami, szakszervezeti és egyéb segítséggel, hogy az átmeneti időszakban létezni, élni tudjon* Ez az elgondolás taldníalán megnyugtató a többség •számára, — de egyáltalán nem v igasztalja az utcára kerülő kisebbséget, Aki korábbi időkből ismeri, hogy mit jelent egy-egy-1 el. Azokkal pedig, akik kimonembernek munka nélkül lenni, dottan havi bérükből élnek, és az korábbi sorsára emlékezve a jövőben is erre lesznek utalszintén elgondolkodik a jelenlegi • va, az egész munkásság együtt Ha érdekli munkanélküliek sorsán. Tudjuk, hogy az elbocsátások során először azokat veszik számba, akik nyugdíjjogosultak, vagy földdel, esetleg más kereseti forrással is rendelkeznek, — de azt sein lehet eltagadni, hogy ezek a szelepek hamar bezárulnak, és akkor sor kerülhet, sor kerül olyan emberek elbocsátására is, akik csupán havi bérükből élnek. Egyáltalán nem meghökkentő e szomorú felismerés után, hogy városunknak több üzemében — például a Jutaárugyárban, az Üjszegcdi Kender-Lenszövőben, a Ruhagyárban, s még több helyen is, éppen a bérből élők, a ténylegesen munkások érdekeinek felfogása érdekében olyan elgondolások születtek, melyek szerint közösséget kell vállalnia az egész niunkáskollektívának a ránk nehezedő gazdasági bajok elviselésében. Még csak most forr- erjed ez a gondolat, — de eredeti formájától máris eltér. Első megfogalmazásában így jutott el a szerkesztőségbe: „Ne bocsássunk el senkit, egyetlen munkást se, inkább dolgozzunk csökkentett műszakban és kapjunk aszerint kisebb keresetet". Egy pillanatig sem kétséges, hogy ez a megoldás antiszociális lenne, mégpedig a ténylegesen bérből élő munkások rovására. Azok között viszont, akik biztonságban érzik magukat, ilyen felfogás hangzott el egyesek szájából: „Igenis, végre kell hajtani szigorúan az elbocsátásokat, mert különben mindannyian lerongyolódunk"* Két merev álláspont. Mindegyikben van valami fontos és logikus, de így egymagában egyik sem helyes. Különben észrevették ezt maguk a munkások is, és mindegyikből kihámozták azt, ami célszerűnek és emberségesnek mutatkozik, s ma már az az általános vélemény, hogy azokon kívül, akik más megélhetést tudnak találni saját földjükön, műhelyükben slb., vngy házastársuk keresete I elegendő a család fenntartásához, Icnetőleg senkit se bocsássanak érez, s ha úgy szükséges, inkább vállalja, hogy kevesebbet keressen, de ezek a dolgozók is kapjanak életlehetőséget. A munkások a nuilt évtizedek súlyos helyzetéből indulnak ki, amikor ilyenformán beszélgetnek erről a nagyon időszerű és nagyon kényes kérdésről, és tudják, hogy az alkotó munkásközösségből az utcára pottyanni rettenetes. A munkás, ha kisebb keresettel is, a közösségen belül maradhat, nem veszti el reményét, nem bolyong, érzi, hogy tartozik valahová. Biztonságérzetét táplálja az is, hogy nem állami, és egyéb segélyezésekből tartjn fenn magát és családját, nagyneliezen, hanem munkával szerzett keresetéhői, és annak mellékmunkákkal való kiegészítéséből él. Mélységes igazságérzet, felelősség és humanitás van ebben a gondolatban és bizonyos, hogy ez sok helyen érvényesülésre jut. A ruhagyáriak ragaszkodnak például a megoldás ilyen formálóhoz olymódon, hogy inkább hatórás műszakban dolgoznak, minthogy közülük bárki kenyér nélkül maradjon. Talán több helyen is beválhat majd, és esetleg szükségszerű is lesz ez a módszer, természetesen csak akkor, ha az elbocsátások egy-egy üzem esetében nem öltenek igazán nagy méreteket. Körülfefc'ntés, emberség, — ez az általános elv minden ember közeijövőbeni sorsának eldöntésében, de ez az elv csak akkor érvényesülhet igazán, lm a munkásosztályt nemcsak mint egyes dolgozó emberek tömegét vesszük számba, hanem mint olyan egészet is, amely minden becsületes tagjáért felelősséget érez, és minden becsületes tagjáért áldozni képes. Mindaz, amit itt felsoroltunk, munkások, munkástanácsok véleményén alapszik. De mivel ez a dolog egy egész osztályt érint, topábbra is a munkások hozzáértő gyülekezete szamara tartjuk fenn azt a jogot, hogy saját kérdéseiben esetleg más, jobb megoldásokat keressen. (mn) Várják a kíscipói Évekig probléma volt Újszeged távolabb lévő boltjaiban a péksütemény hiánya. Idővel a szállítás rendeződött úgyannyira, hogy október 23 előtt minden reggel legtöbbször már 6 órákor hozta a kis piros teherautó a friss és ropogós kifliket ós a szegedi kiscipót. Most azonban hiába várják a kisgyermekek kedvenc eledelüket, nem jutnak hozzá, ha csak édesanyjuk a városiból nem visz részükre. Az említett időszak alatt a Marostő utcában lévő 7-es számú földszövhöz is mindössze egyszer vittek ki a sütödéből péksüteményt. Hogy miért hanyagolják így el ezt a környéket, nem tudni. Mindenesetre jó lenne ezen mielőbb segíteni. T Elküldték Újszegedről az első ibolyaszállítmányt A MEZŐKER újszegedi telepéről január 7-én küldték Budapestre az első ibolyaküldeményt. Mint szezon kezdetén. az eíső nap kisebb mennyiséget tudtak továbbítani. Remélhetőleg a napos idő segítségével a szállításra kerülő virág mennyisége napról napra növekedni fog. A szállítás legközelebbi időoor.tiát mára tervezték. — Az első negyedévben mindig baj volt az anyagellátással az UJszegedi Ládagyárban. Most azonban segített rajtuk az, hogy a Szovjetunióból jött deszkaanyagból nagyobb mennyiséget kaptak. Igy az üzem munkája zavartalannak mondható. SZÖGED! CSIPÖS Nagy „Méternyik44 ez a villamosvasút... Híres kocsis volt Erdélyben Fehér János. Egymástól csalták az uraságok. Ez akkoriban volt. miikor Metternich annyi borsot tört a magyarok orra alá. Egyszer, mikor Teleki Sámuelnél szolgált, valami különösen, csökönyös ló került a keze alá. Olyan ravasz praktikái vcltak ennek az állatnák, hogv még János sem birt vele. Egyszer mikor megkötötte magát, biztatta, kérlelte, végre káromkodott. De hiába. Teleki kiszólt a hintóból: — Ejnye, János, már azt csak nem hitteim. hogy akadion ló. akivel kend se birion. Elkeseredetten fordult erre vissza Fehér János és nagyot sóhajtva válaszolt: — Nem ám, mert nagy „Meternyik" ez a ló instálom ; : s Valahogy így vannak mostanában a Szegeden futó. benzinnel és villannyal hajtatott „lovakkal", helyesebben gazdóikkal a város lakói. E2ek a lovak ugyan nem csökönyösek. mint a Fehér János hajtotta ló. hanem éppen fordítva: a gazdáik a csökönyösek. úgy is mondhatnánk, hogy Heimann főmérnök „Meternyikködik". Mikor arra terelődik a szó. miért nem lehet bérletet váltani az utazáshoz azt bizonvgatia: igaz. hogy mennek „lovaink", de háttha nem lesz mindig abrak, vagyis áram. Esetleg leesik lábukról a patkó, vagyis a gumi abroncs és akkor mi lesz? Tehát ezért nem adnak ki bérleteket. Szóval fizessenek csak a munkások jegyenkint az utazásért, nehogy aztán megsértődjenek. Azt hiszem ennél lobban már nem sértődnek meg. hisz hetek óta látiák. rendszeresen közlekedik az autóbusz, a villamos és a legnagyobb áram!kovlá.tozé.s idejcn is munkába menet, munkából jövet, mindig volt járat. Tehát hamis az érvelés. Egyre többen mondogatják manapság Szegeden, hogv a villamosvasútnál, amit a vámon elvesztettek, behozzák a réven, helvesebben a sztráikidő alatt kiesett keresetet behozzák most a munkásokon. Igaz, más hiba is van. mint Heimann főmérnök mondja: bérletkartonunk sincsen — (ez pedig már döntő tényező). — Ejnye. János — mondta Teleki annak idején — már azt csak nem hittem, hogv akadion ló. akivel kend se birjon. Ml meg azt mondjuk a villamosvasút vezetőinek: — Ejnye, talán azt hiszik, hogv velük sincs, aki birjon... ? Ügy hisszük, lesz. akármilyen nagy „Meternyik" ís legyen ez a villamosvasút, vagy a főmérnöke, esetleg a most is törvénytelenül működő „munkástanácsa"... (beíkl) Hcfn faftucU, UaMtn fefouái Sokáig keil várni Szeg den a méreíre készüli ruhákra | Anyaggal ellátóit, Pythagoras filozófiai isko- | ^ k lajaban (időszámításunk kez- ti f'i i j dete előtt a vi. században) Oxigénhiannyai küzd a MÁV Vasanyagjavító úgy tartották, hogy a zene sokféle jótékony hatást fejt ki az ember szervezetére. Nevelő hatása rendkívül erőteljes, mert fejleszti és fokozza az ember teremtő erejét és a legnehezebb munkát is megkönnyíti. A zene hallgatása életörömmel tölt el, az ünnepeket még ünnepélyesebbé teszi és képes arra is, hogy csökkentse a betegségek okozta fájdalmakat. Nevelő hatása mellett ezért a zenének gyógyhatása is van. mert az ember nyomott kedélyállapotát feloldja és vidámságot visz az elcsigázott emberekbe is. A zene hatása tehát erőteljesen fokozza az életkedvet, •v .4 villámhárítót a háztető közepére szerelik fel és 10—15 méteres körzetben biztos védelmet nyújt a villámcsapások ellen. Házilag is elkészíthető, mert mindössze egy vasrúd és a földig vezető sodronykötél szükséges hozzá. A sodronykötél vastagsága legalább 8—9 mm legyen. Vasharmantyúk segítségével erőültjük meg a tetőn, és a ház falán. A tetőtől és házfaltól való távolsága legalább 10—15 cm legyen. A sodronykötél végét körülbelül egy méterre a föld ulá kelt süllyesztenünk, hogy vezetőképességét biztosítsuk. A közeli fákon felállított villámhárító is megvédheti a házat a villámcsapástól. Ez esetben a sodronykötelet a fa törzse mellett vezetjük le a földig. * William Thackerav (18111863), az angolok egyik leghíresebb múltszázadbcli regényírója lehetséges festő és karikatúrista volt. Pályája kezdetén karikatúrákat rajzolt a napilapokba. Világhírű regényének, a Iliúság s ásárának első kiadását, amely 1847-ben füzetes alakban jelent ineg, snjátkezüleg illusztrációkkal látta cl* A MÁV Vasanyagjavító ' szükség van az éjszakai munVállalatnái hetekig rövidített miiszakban dolgoztak az áramkorlátozás miatt. Most már más a helyzet. A DÁV kisegíti őket. Marton energiaügyi előadó segítségével naponta meghatározott mennyij ségű energiát kapnak — amit | ezúton is szeretnének megköszönni. Bár a kapott áram nem fedezi a teljes szükségletet. biztosítja a lakatosok és kovácsok napi fogyasztását. azt. hogv nappali műszakban dolgozhatnak. Ez előnyös nemcsak a termelékenység. hanem az egészség szempontiából is. Az éjszakai pótlék megtakarítása szintén ielentös. Az öntödében energiahiány miatt, azonban még ma is kára. annak ellenére, hogv ez a munkakör éjjel igen veszélyes és egészségtelen. Remélhetőleg ez a nehézség is rövidesen megoldódik a bányászok többtermelésével, a szénszállítmányok megérkezésével. Anyaggal ellátottak, egyelőre 'elbocsátásra sincs szükség. Egyetlen nehézségük, hogy oxigén- és karbidhiánynval küzdenek a nehézkes és lassú szállítási lehetőségek iniatt. Ezen gépkocsik beállításával próbálnak segíteni. A műhely munkástanácsa és vezetősége most lett kész az új bérezési rendszer kidolgozásával. amelv több keresetet biztosít a dolgozók számára. Közel száz újabb iparengedélyt adtak ki Szegeden a közelmúltban Nehézségek a további engedélyek kiadásánál A munkás-paraszt kormány legutóbbi nyilatkozata, bár csak. általánosságban érintette a kisiparosokkal kapcsolatos kérdéseket, világosan utalt arra, hogy lehetőség nyílik majd a magánkisipar tevékenységének kiszélesítésére. Szegeden az utóbbi időben Igen komoly érdeklődés mutatkozott új iparengedélyek kiváltására. Számosan keresték fel az illetékes kerületi tanácsot és adtak be kérelmet iparengedélyekre. A legsürgősebb igények kielégítésére a kerületi tanácsok viszonylag rövid idő alatt mintegy 100 iparengedélyt adtak ki. Az újabb iparengedélyek kiadásánál azonban számos nehézség mutatkozik. A hivatalos helyről kiadott közlések szerint új ipartörvény jelenik meg rövidesen, az többek között az iparengedélyek kérdését is szabályozza. A véglegesen irányt mutató rendelkezésig így újabb engedélyeket kiadni nem ajánlatos. Az ipartörvény előreláthatólag szabályozza majd az iparengedély, vagy igazolványhoz szükséges szak- és egyéb előfeltételeket. Az iparengedélyek szaporítását Szegeden az üzlethelyiséghiány is jelentősen akadályozza. Ha nincs rendeKkezésre álló helyiség, a tanács iparengedélyt nem adhat ki. Századunkban, a technika századában semmin sem csodálkozunk. Holdba utazás, ragasztott ruha, atomerőmű, lökhajtásos utasszállító repülőgép, ultrahang, televízió és még ki tudná számon tartani a sok-sok különleges találmányt. Attól félek, hogy pár év múlva pap] rikáscsirke helyett tablettát : tálal fel a pincér, savanyúj ság helyett pedig port. Sem! mi sem lehetetlen ... Ila dédnagvapáink feltámadná] nak, sok fogalmat kellene nekik megmagyarázni addig, míg megértenék, hogy az üzletekben szalagon gyártott kamgarn-ruhákat lehet vásárolni, s ezekben a ruhákban ma mar cérnát sem talál, valamiféle csirizzel ragasztották össze. De ha elvinnénk a szemfüles dédnagyapát a színházba, mondjuk, a Lakmé bemutatóiára, és ott alaposan szemügyre venné a közönséget, bizonyosan megharagud'na a „technikás" unokájára, félrevezette. Mert ne mondja neki senki, hogy azon a csinos, magas, fekete emberen lévő szmokingot is futószalagon készítették valamelyik gyárban. Hát nem is! Hivatalokban, munkára, kisebb ünnepségekre jól megfelel a futószalagon készült ruha, sőt, fényűzés lenne nem azt viselni. De ha csinosan akarunk felöltözni, akkor elővesszük féltve őrzött, a szabó által méretünkre készített öltönyünket. Így van ez rendjén. Biztos vagyok benne, ha netalán-tán pár év múlva, valóban tabletta alakjában tálalnák fel a paprikáscsirkét a vendéglőben, sokan odahaza készíttetnék el sok hagymával, paprikával az ünnepi ebédet, a paprikáscsirkét. Ilyen „paprikáscsirke" a szabónál készített ruha. És hogy igénylik ezt az emberek misem bizonyítja jobban, mint a következő eset: — Egv szép ünneplőruhát szeretnék csináltatni — nyitott be az újév első munkanapján az Állami Szabóság Széchenyi téri központi üzletébe egy fiatalember. — Kérem, tessék választani anyagot és fazont — szólt udvariasan az üzlet vezetője. — Sürgős lenne — szólt a fiú —, rokonaimat szeretném meglátogatni a hónap közepén. — Nagyon sajnáljuk, szabóink február közepéig cl vannak látva munkával, csak február közepére tudnánk elvállalni. — Ne tessék haragudni, megpróbálom máshol — szólt a fiú, s ment szerencsét próbálni. S itt a szép ruhák műhelyében gyorskezű szabók készítik egymás után az öltönyöket, zakókat, nadrágokat. Havonta 50—60 öltönyt adnak át megrendelőiknek, de ha kétszer ennyit dolgoznának, az is kevés lenne. A másik két fióküzletük is hasonló kapacitással dolgozik, ott is már februárban i árnak Azaz ott is február közepére vállalnak munkát. A kíváncsiság elvitt a szegedi férfiszabó szövetkezet Lenin utcai üzletébe is. Hát csodák-csodája, összetalálkoztam az én ismerősömmel* a fiatalemberrel, aki az Állami Szabóságból indult el szerencsét próbálni. Valamivel szürkébb és fátyolosabb hangon kérdezte meg. Itt már óvatos volt. — Mikorra csinálnak meg egy öltönyt? —- Körülbelül február közepére, de ha nagyon sürgős, február elejére elkészítjük — válaszolt Balogh Boldizsár, az üzlet vezetője. — Köszönöm — mondta szomorúan a barátom, s la • vozott... Kiléptem utána én is az üzletből, s azon gondolkoztam, hogy lehetne ezen a fiatalemberen és a többin segíteni. Hogy lehetne megoldani azt, hogy legalább két hét alatt elkészüljön egy ruha. És találtam megoldást: még több szabónak kell iparengedélyt adni.., (Zs) Ar útlevél-frontról jelentik: Könnyebbé válik az utazás kü'földre Január 15-től kezdve meggyorsul az útlevelek kiadása. A Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Lengyelországba, Jugoszláviába, Bulgáriába, Romániába, Albániába és a Német Demokratikus Köztársaságba rctoomi látogatásra utazók útlevélkérelmeiket a szegedi megyei rendőrkapitányságon adhatják be. Január 15-től kezdve az Országos Rendőrkapitányság útlevélosztályán folyamatosan feldolgozzák a december 4-ig benyújtott látogatási kérelmeket is. Kezdeményezés történt az, 1903. évi útlevéltörvény módosításáról. A módosítás lényege, hogy minden magyar állampolgár, aki ellen bűnügyi vagy államellenes kifogás nem merül fel, kaphasson útlevelet, mégpedig egy, vagy 'két évre szólót, s azzal többször is utazhasson. Átmenetileg a devizahiány jelent komolyabb akadályt. Jelentsék be a termelők velfnngsziikségfeMikei A Földművelésügyi Mi- nyeket. A mczőgazdálkodó olnisztérium vetőmaggazdálko- vasóink figyelmébe ajánljuk dási osztályának egyik mun- tehát, hogy mindenekelőtt a katársa a minap értesítette a tavaszí búza, a vöröshere és a megyei tanácsot arról, hogy ; tavaszi bükköny vetőmagigéCscngrád megye tavaszi ve- nyüket lehetőleg január 25-ig iőmagellátása biztosított. Ah- jelentsék be: termelőszövethez azonban, hogy a megye kezetek az illetékes tárást laidőben elegendő tavaszi vető- nácsokon. az egyéni gazdák magvakat kapjon, szükséges pedig a helyi (községi, illetve mielőbb bejelenteni az ige- j városi) tanácsokon.