Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-24 / 31. szám

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKASPART SZEGEDI LAPJA I. évfolyam. 31. szám Ara: 80 fillér Hétfő. 1956. december 24. Mellékletünk: az 1957. évi naptár Történet az egyik csalóról i úJC&Cti&hfyi Nem elég boldog és vidám ez a karácsony. Lehetne több örömük, keve­sebb bánatuk és teljesebb békességük az embereknek. A kinyilatkoztatás, a jámbor óhaj, a szeretet és a meg­értés iránti passzív vágyakozás azon­ban nem elégséges mindenhez. Mi­vel az életben és a társadalomban is szakadatlan a mozgás és az ellentétek harca, sőt két hónap óta éles és véres Összeütközés zajlott le a teljesebb és igazabb szocializmust akaró dolgozó osztályok, valamint a kapitalizmus visz­szaállítására áhítozó kizsákmányolók jcsoportja között, kénytelenek vagyunk felzaklatott idegzettel, sok esetben fáj­dalmas emlékek nyomasztó hatása alatt, "szűkölködve megülni a békesség és a kzeretet ünnepét. Mert bizony ezer és ezer családból hiányzik most valaki, hiányzik a szeretett fiú, férj, vagy édes­apa, sok ember nyomorogni és fagyos­kodni kénytelen a karácsonyfa alatt, ha egyáltalán van a háznál karácsonyfa. Úgy kell most a nyugalom és a békesség, mint didergőnek a meleg ruha. Mégis el kell mondani: aki ma abszolút békességre vágyik és bibliai idézeteket ismétel az általános felebaráti szeretetről •— az ilyen ember a miszti­kumok és az álmok világában él, nem látja a valószínű, nyers valóságot. Nem látja, hogy ez a karácsony könnyen lehetett volna fasiszta pogromok, ellen­forradalmi vérengzések és a börtönből kiszabadult bűnöző had garázdálkodá­sának rettenetes hétköznapja is, ha a forradalmi munkás-paraszt kormány nem ismeri fel idejében a népi államhatalmat fenyegető veszedelmet. Aki ábrándokba ringatja magát és a karácsonyi gyer­tyácskák imbolygó fényébe bámulva csodákra vár ahelyett, hogy cselekvően lépne fel a rendbontókkal, a békesség és a nyugalom tudatos megzavaróival szemben, lényegében árt a társadalom­nak. A nyárspolgári búbánat, érzelgő­ség, tehetetlenség és közöny kerékkötője a szocialista kibontakozásnak, a békés és a félelemmentes élet megteremté­sének. „Békesség a földön a jóakaratú em­bereknek" — éneklik ma a családok tiszta áhítattal a karácsonyfa körül. De sokan nem gondolnak arra, mennyi go­nosz szándékú, rosszakaratú ember csa­tangol ma is a városban. Rémhírterjesz­tők, fasiszta provokátorok, akik nem szeretik a békességet, a megelégedett­séget, hanem nyomort, zűrzavart akar­nak és a gyűlölködés magvát hintik szanaszét Sokan jószándékkal mondják karácsonykor: „Minden ember az én felebarátom". Közben nem veszik észre, hogy ez hazug, ámító jelszó, s csak arra való, hogy elterelje a közfigyelmet a hatalomratörő egykori kizsákmányoló osztályok véres céljairól. Általános fele­baráti szeretet? Vajon mit szeressen a dohos, férges lakásban vacogó fizikai, vagy szellemi munkás azokon, akik fű­tött szobában laknak henyélve, dolog nélkül, de ugyanakkor sztrájkra uszíta­nak anarchiára, a nemzethalál előkészí­tésére biztatnak? A szeretet ünnepén sem adhatunk szerető csókot azoknak, akiktől gúnyt, cinizmust, fenyegetés*, gyűlöletet, sőt fegyveres támadást kapunk. Mondhatják és bizonyára mondják- is elég sokan: miért csak az ellenforradalomról beszé­lünk, hiszen az elmúlt hét-nyolc esz­tendő alatt, a magukat kommunistáknak valló országvezetők is népellenes tevé­kenységet folytattak. Nem először han­goztatjuk, hogy elítéljük és megbélye­gezzük a szocialista demokratizmus láb­bal tipróit, a marxizmus-leninizmus igaz eszméinek félremagyarázóit és megcsúfolóit, a szégyenletes bűnök el­követőit, akik ellen jogosan háborodott fel és mozdult meg október 23-án az ország népe. Sem a Magyar Szocialista Munkáspárt, sem a munkás-paraszt kor­mány nem vállal semmiféle közösséget a levitézlett Rákosi-bandával, sőt a leg­határozottabban elhatárolja magát tőle. Ma már világos azonban, hogy a szo­cializmusért aggódó magyar nép elége­detlenségét és felháborodását nyomban megnyergelték és a maguk javára pró­bálták felhasználni az állig felfegyverzett, ugrásra készen álló és a nyugati tőkés világ által finanszírozott ellenforradalmi erők. Ezeknek — -bármennyire is álcáz­ták magukat — az volt a céljuk, hogy megismételjék az 1919-es Tanácsköz­társaság bukása utáni vérfürdőt, kiirtsák a kommunistákat és a velük rokonszen­vezőket, majd utána ismét jogaiba ül­tessék a tőkés földbirtokos-uralmat. Azért kell most a békesség ünnepén is az ellenforradalomról beszélnünk, mert nagyon reális volt a kizsákmányo­lás restaurációjának veszélye. A dolgozó tömegek jelentős része nem vette észre, hogy milyen gálád terv készül ellene a nacionalista-soviniszta jelszavak, vala­mint az ájtatos, diplomatikusan megfo­galmazott hercegprímási beszéd mögött. Rákosiék a szocializmus, a haza és a kommunista párt nevében sikkasztották el a közjólét emelkedését és a legele­mibb demokratikus jogokat. Nem az ő érdemük, hanem a pártonkívüli és kom­munista tömegeké, hogy hősies erőfe­szítéssel elég sokat alkotott, amely al­kotásokra új, bürokratizmustól mentes gazdaságpolitikánkban nyugodtan épít­hetünk. Mindszenty és az egykori hit­bizományok többi tulajdonosa, a volt gyárosok, csendőrök stb. az „isten, haza, király" jelszóval kárhoztatták örökös szolgaságra és jogfosztottságra a magyar népet, s a gyehenna tüzét helyezték ki­látásba azok számára, akik lázadni me­részeltek. S mivel népünk többsége val­lásos, istenfélő, a Rákosi-féle „szocia­lizmusból" kiábrándulva még inkább a misztikumok világába menekült, s ezzel akarva, nem akarva Mindszentyék ke­zére játszott. Ez teszi szükségessé, hogy népünk józan ítélőképességére apellálva elsősorban az ellenforradalmat leplez­zük le és szigeteljük el éppen a belső béke és nyugalom megteremtése érde­kében. Ezzel — hangsúlyozzuk — egy pil­lanatig sem takargatjuk a rákosizmus bűneit. Tisztában vagyunk azzal, hogy azokat a tömegeket, akik évekig össze­törten marsoltak hamis jelszavakra, nagy­hangú frázisokra és katonás vezénysza­vakra, nem győzhetjük meg máról hol­napra a biztos szocialista jövőt illetően. Tudjuk: tettekre, intézkedések soroza­tára van továbbra is szükség ahhoz, hogy népünk elrabolt hitét és eltékozolt javait visszaadhassuk. De vállaljuk a nehéz nagy munkát, vállaljuk a legne­Az ünnepeli »f§n felles erővel végzik a lakások céljaira átadott helyiségek alakítását Á szegedi városi tanács, az Építőipari Vállalat és a Ter­vező Iroda megbeszélést foly­tatott azért, hogv minél ered­ményesebben tud iáik végezni a lakosság céliaira átadott .különböző (helyiségek átalakí­tását. — megfelelő családi otthonokká; Az Építőipari Vállalat dolgozói halasztha­tatlanul fontos feladatuknak tartiáik. hogv minden lehető­séget kihasználva telies erő­vel folytathassák a helyisé­gek átalakítását. Ebben segít a Tervező Iroda. Az építők­nek nem kell megvárni az át­alakítás eeész tervét, hanem telies terv nélkül is dolgoz­hatnak* Az úgynevezett mű­vezetést a Tervező Iroda vég­zi. Ez azt jelenti. Ihogv az építkezésnél rendszeresen részt vesznek és a részleges tervet folyamatosan rendelke­zésre bocsátiák; A következő év tavaszára, a lelhetőség szerint még a nvár előtt 189-el növelik a la­kások számát Szegeden. A la­kások kialakításához még a legodaadóbb intézkedések mellett is idő szükséges, má­ról holnapra nem lehetséges a helyiségek átformálása. Az ünnepek után telies erő­vel megindul az átalakítási munka. A Dózsa laktanyában is lakásokat alakítanak ki. számszerint 74-et. A Dózsa­laktanyába már 28 arra igen rászoruló család költözött be Az átalakítást azonban ennek ellenére is tudiák végezni, még a tél folyamán. Nem ls késlekednek az építők. Az átalakításhoz szükséges kü­lönböző építési anyagokról gondoskodtak; A fentiek is mutatják, hogv az illetékesek a lehetőségek­hez képest intézkednek az égető szegedi lakáshelyzet megoldásának előbbreiutáo sáérti Világítási, közlekedési, szórakozási lehetáségek az ünnepek alaH- Szegeden Hel lehet eim?, italt és süteménvi vásárolni, „feketézni" és táncolni? A Szegedi Szálloda és Ven­déglátóipaii Vállalat dolgo­zói az ünnepiek alatt sem pi­hennek'. Dolgoznak, biztosít­ják számunkra a nyugodt, kellemes pihenést, és szóra­kozást. A vállalat cukrászai sok háziasszony munkáját vég­zik el. Tortát, krérnest, mig­nont készítenek, ezenkívül nagy mennyiségű jellegzetes 'karácsonyi süteményt: má­kos és diós — fehérmák he­lyettesíti a diót — beiglit ké­szítenek. A félkilós beigla ára: 16 forint 60 fillér. Az ünnepiek alatt vala­mennyi étteremben ízes éte­lek között lehet válogatni. Az éttermek, cukrászdák és italboltok nyitvatartási ideje a következő: Az éttermek december 24-én, hétfőn reg­gel 8 órától délután 3 óráig, december 25-én, kedden pe­dig reggel 8 órától délután 3 óráig, a cukrászdák délután 6 óráig, az italboltok 5 óráig tartanak nyitva. December 26-án, szerdám, valamennyi üzlet reggel 8 órától este 7 óráig áll a közönség rendo'­kezósére. A részleges szesztilalom miatt az éttermekben nem szolgálnak fel italokat. A söntésekben és az italboltok­ban azonban nyugodtan megvásárolhatjuk a jó han­gulathoz szükséges szeszt. A vendéelátóinar söntéseiben ég italboltjaiban príma puszfa­mérgesi fehér bort lehet 'kiapni, ára: 13 forint. A pa­lackozott kövidinka literem­ként 10 forint 80 fillérbe ke­rül. Aki a „tömény"-italt sze­reti, az a Vendéglátóipari Vállalat l-es és 2-es italbolt­ját (volt MEGA és Sándor) és a borkóstolót keresse fel, itt kap palackozott likőrféle­ségeket. Az eszpresszók vendégeire is gondoltak a Szálloda- és Vendéglátó Vállalatnál. Va­lamennyi cukrászdában, presszóban korlátlan mennyi­ségű szimplát és duplát ihat­nak a „feketézők". ~"*És még egy kedvességről} december 25-én és 26-án dél­után a Tisza-étteremben zcs ne is lesz, és akinek kedva támad, táncolhat is! Villamos-és autóbusz közlekedés ideje és rendje Aki villamoson, autóbuszon szeretne eliutnd ismerőseihez; rokonaihoz Szegeden, az nyu­godtan megteheti. Akár reg­gel 6 órakor elindulhat ünne­peket (köszönteni. A villamo­sok. valamint a belterület és külterület között közlekedő autóbuszok mindhárom nap reggel 6-tól este 6-ig járnaKj A Bajcsy-Zsilinszky utcai állomásról a Szeged környé­kére induló autóbuszok hét­főn a rendes köznapi menet­rend szerint közlekednek. Kedden szerdán a vasárnapi menetrend érvényes. Aki Dó­con. Forráskúton szeretne az (Folytatás a 3. oldalon) mesebb értelemben vett népnevelés — ma még talán népszerűtlen — fela­datát. Azt akarjuk, hogy népünk milliói teremtsenek végre függetlenséget, sza­badságot, igazi és sajátosan magyar szocialista rendet, a Magyar Szocialista Munkáspárt pedig tisztán, becsületesen és hozzáértéssel segítsen ebben a közös, nemzeti törekvésben. Mindent kijavítani, mindenben a dolgozó tömegek érdekei szerint cselekedni, — ezt írjuk fel nem­zetiszínű és piros zászlóinkra nem mint frázist, hanem mint sűrített programot. Nyugalom, rend és odaadó munka szükséges ahhoz, hogy békességről és biztonságos életről beszélhessünk minél előbb, vagyis végérvényesen visszaver­jük az ellenforradalom támadását. Mert az ellenforradalom — ha ma már nem is fegyverrel — elkeseredetten támad tovább a politikában, az erkölcsi élet­ben, az emberek gondolkodásában. S azért teheti ezt, mert a babona, a tu­datlanság, a különböző előítéletek, a szolgalelkűség, amit a tőkés rendszer tenyésztett és hagyott hátra, még min­dig megtalálható a nép széles rétegei­ben. De ha a dolgozó emberek műveltek, olvasottak és tájékozottak lesznek, ha nem lehet őket holmi dogmákkal az orruknál fogva vezetni, akkor már eleve kudarcra van ítélve minden ellenforra­dalmi provokáció épp úgy, mint bár­milyen baloldali szektáns népellenes törekvés. A Rákosi-rezsim eltörölte a karácso­nyi ünnepek második napját, — mint ahogy más hagyományos magyar ünne­peket is el örölt. Az októberi megmoz­dulás egyikt eredménye az is, hogy most valamennyien otthon lehetünk a fenyő­illatú szobában, szülőink és gyerme­keink meghitt körében. A kapitalista országokban most folyik az úri jóté­konykodás, mindenféle alamizsnákkal és segélyakciókkal törülgetik a munka­nélküliek könnyeit és a felebaráti sze­retetről, a humanizmusról mondanak szentimentális szónoklatokat. Rákosiék és az ellenforradalmárok lelkén szárad hogy a mi gazdag, szép hazánkban is sokan segélyre, gyámolításra szorulnak az idei karácsonyon és sok-sok édes­anya romos lakásban, gyászba öltözöt­ten siratja a harcokban elesett, vagy külföldre csábított gyermekét. De raj­tunk, dolgozó magyarok összefogásán múlik, hogy minél előbb elűzzük a gon­dot, a bánatot és már jövőre boldogabb, békésebb karácsonyunk legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom