Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-01 / 11. szám

Olyanokra bízzák a vállalat irányítását az Üjszegedi Kenderben, akik ei Indiák látni _ eif a faladatot Munkástanács-választás az üzemben Emlékeimmel birkózva lépek be az Üjszegedi KenderLenszövő Vállalat kapuján. Egyre az a kép jár előttem, amikor október 26-án néma, vádló menetben felkanyarodtak a hídra az üjszegedi gyár' munkásai: tüntettek. Követeléseikbe akkor még .nem foglalták bele azt, ami ma ebben a gyárban megkezdődött, de mégis, e megmozdulás eredménye a mai munhástanács-válaőzitás. Ott a hídon és azokban a napokban sok volt a gyár munkásai között a szomorú, megtört ember. Most is akad még ilyen köztük, de több már a vidám arcú, pedig még sok a gondjuk, bajuk. A gyárban még most sem a régi munkarend szerint dolgoznak. Az országos áramkorlátozás ugyan nem érinti üzemüket közvetlenül, mert saját áramfejlesztőjük van. A szén azonban náluk is fogyóban, és nyersanyagban sem bővelkednek. Több napig sztrájkoltak, de most már a lehetőségekhez mérten dolgoznak, és sort kerítettek az adandó munkástanács megválasztására is, Nem titok... Frányó Antal — mint később megtudtam, az egyik jelölt — kísért fel a szövőterem egyik irodájába. Itt rendezték be a szavazó helyiséget. Kíváncsian lépek be a választó szobába. Alighogy átlépem a küszöböt, s meglátom a nagy sárga szavazóurnát, önkéntelenül a zsebemhez nyúlok. Ez már az újságíró megszokott mozdulata: hozzászoktam, hogy ha szavazó helyiségbe lépek, nálam legyen »a belépő igazolvány*. Most azonban a karton nincs nálam, amellyel szigorúan bizalmas helyekre be lehetett lépni. De nem kémek igazolványt, természetesnek veszik, hogy az újságíró megjelenhet. Nem titok, hogy mi történik itt. A szavazás titkos, de nem úgy értelmezik ezt,'hogy csak magul; néhányan »fejtsék meg*, ki hány szavazatot kapott. 1 Na, de még nem tartunk a szavazatszámlálásnál, hisz alighogy megkezdődött a választás. Kettesével, hármasával jönnek a szövőnők, a szavazók. Azt hittem, hogy a szövőrész összes dolgozóinak közös gyűlésére toppanok bc. Meg is néztem a nálam lévő újságban a munkástanácsokról szóló rendelet idevonatkozó részét. Talán nem jól tudom, hogy a választást gyűlésen kell megejteni? Miért így csinálják itt? Na, gooidolcm magamban, itt figyelmen kívül hagyják a rendelkezést, vagy nem is ismerik, mit ír elő. Nem sokáig motoszkál a kérdés a fejemben, alig nyílik két ízben az ajtó, a s^üvőcsamok gépeinek csattogasa válaszol kérdéseimre: ...kell a... textil... kell a ... textil. .. olvasom l;i a választ a gépek ritmikus csattogásából. Igen, kell a textil, a szőnyegáru, mindaz, amit itt is szőnek. S mintha megértették volna a szavazatszedő bizottság tagjai, milyen gondolatok járnak fejemben. Dobó István, Lengyel Mátyásáé, Decker Bé'.áné sorolni kezdik, mit hallottak, vásárlási lázról, amely nyomán megfogyatkoztak a textiltooltok raktárai. Mindemellett azt is elmondják, hogyha más időpontban tartanák a választást, a munkások egy része nem vehetne részt ezen a fontos eseményen. Négy óráig tart a munika, s ekkor már indulnak a vonatok, sietnek a -idékiek, hegy sötétedés előtt hazaérjenek. így aztán nem volna igazságos a válaszSZEGEDI NÉPLAP tás. Ezért választották ezt a módját. Jól tették. Aki leíszik, megmarad... Beszélgetésünket az újraérkezők zavarják meg, s akik még előbb nagy élvezettel mesélték, milyen nevetséges volt egyik-másik vásárló a boltokban, most új mondókába kezdenek, amit elmondtak ezután tán százszor is: — »Aki tetszik, megmarad, aki nem, azt kiihúzza, mást ír be helyette*. Ez a Lengyelné által mondogatott szöveg. A többiek :s hasonló módon magyarázgatták, hogyan szavazzanak. Ha véletlenül nem mondta valaki gramofomlemezszerűen a szöveget, máris többen kérdezték. — Mit kell ezzel a papírral csinálni? Horváthmé és Sáriné barátnők, gépszomszédök is, egy fülkébe szeretnének bemenni. Lehet, hogy csinta.lanságból, vagy azért, mert egyikük nem tudja, hogyan kell szavazni. Az utóbbi derül ki. Sáriné visszadugja a fejét a fülkéből. — Nem értem én ezt, tegyék bele így a ládába. Igaz, nem régi szövőnp, nem ismeri a jelölteiket úgy, mint a többiek. Dobó Istvánt hallgatja s aztán visszabújik a fülkébe. Űgy látszik megértette, talán nagyon is, mert jó ideig bogarássza bent a névsort, míg vissza kilép. Újabbak jönnek, ikú »jonapot*, ki »szsbadság« köszönéssel lép be. összeállnak, vitatkoznak. latolgatják, jó-e a jelölés. Néhányan idegenkedve néznek rám, nem csoda, hisz idegen vagyoil; köztük. Szemük sarkából figyelnek, s ahogy kiolvasom tekintetükből, ellenőrnek, vagy valami instruktornál; sejtenek, öszszesúgnák, s kérdeződnek, S máris hallom a szót: újságíró. A tekintetek szelídebbekké válnál;, úgy látszik, nagyobb a bizalom egv újságíróhoz. mint egy ellenőrhöz, vagy instruktorhoz. Ez jóleső érzéssel tölt el. Oláh Károly művezető is mustrálgat egy ideig, amikor meghallja, hogy honnan • jöttem, zavartan hajtja össze a szavazócédulát, lehet, hogy eszébe ötlött: az itt történtekről újságcikk is készülhet, ö ugyanis nem ment be a ponyvával elkerített fülkébe, az egyik asztalnál helyesbítette a jelölők munkáját, kihúzott néhány nevet, újabbakat írt be. Nem tartott attól, hogy valaki meglátja. A választás titkos, de ő nem csinál belőle titkot, hogy nem ért egyet néhány jelölt nevével a listán. Válogatnak, ki less jobb Kíméletlenül szántanak a ceruzák a harminc név között. Szinte hallant lehel, hogy a ponyva mögött kihúznak és új nevet írnak. Válogatnak, ki lesz jobb. Ez valóban szabad választás, igazi demokratikus választás. Magas, beesett arcú ember pörgesimléderes sapkában, Bozó Pál lép be, itteni neve szerint a „Hívógatós". Mint elmondják, nevét onnan kapta, hogy ő szólítgatja be a minőségvizsgálóba a szövőnőt, ha hibás a vászon, vagy a ponyva. Az asszonyok huncutkás mosollyal néznek öszsze, s aztán rá. Kíváncsiak véleményére. Elégedett-e a jelöléssel? A „Hívógatós" rájuk se néz, úgy belefeledke zik a nevek böngészésébe. Csak időnkint szalad fel szemöldöke a micisapka alá, ebből sejtjük, nem nagyon érthet egyet azzal, akinek nevét éppen olvassa. És amikor bebújik a ponyva mögé, a kintiek már topognak, nem győzik kivárni. — Siessen, áll lent a gépem. Holnap választanak a többiek Négy óra körül jár már az idő, mikor urnabontásra kerül a sor. Szavaztak az Üjszegedi Kender-Lenszövőgyár szövődé üzemrésze egyik műszakjának dolgozói. Nagy a kíváncsiság, ki hány szavazatot kapott. Előbb egyeztetik a szavazók és a szavazócédulák számát, majd kiválasztják, hány cédulán nem történt kihúzás. Már ír ják is: a 235 szavazó közül 68-an nem változtattak. Az összes szavazatot csak Tóth István és Patai József kaptál; meg. A többiek ki enynyivel, ki annyival kevesebbet. Szappanos Lajost 128-an. Meleg Józsefnél 79-en, Wamger Andrást 45-en húzták k; a listáról. Volt, aki a kihúzás mellé megjegyzést is tett: rosszindulatú, bosszúál ló, nem való ilyen felelői helyre. Huszonnégy új név került a listára. Az újak közül Kalapáti József 55, -idős Tóth Sándor 40 szavazatot kapott. Volt, aki még sorrendbeli változást is tett. A póttagok közül a rendes tagok közé és megfordítva jegyzett be. Fél öt felé jár az idő, mire véget ér a szavazatszámlálás. A szövő-üzemrész dolgozóinak fele leszavazott, holnap választanak a többiek. Amit itt leírtam, csak gyűszűnyi víz a tóból. De ebből a gyűszűnyi vízből látni lehet, szabadon árad az úi. demokratikus légkör ió hatása az Újszegedi Kender-Lenszövőben. A szavazás lefolyása, a bátor véleménynyilvánítás, amit a szavazólapok tükröznek, bizonvítia. nem akárkikre, semmiesetre sem azokra, akik a zavarásban akartak halászni, hanem a dolgozók legjobb iáira. — kommunistákra és Pártonkívüliekre —. olyanokra akarják bízni a vállalatirányítás ügvét. akik kénesek is lesznek ellátni ezt a felelősségteljes feladatot. <- P -) 1 Nagyobb segítséget! a kisiparosoknak Mostoha gyermekként kezelj ték évek hosszú sorén a lásiparosokat. Az a törekvés, hogy mindenáron szuvell;ezetbe tömörítsük a kisiparosokat, károsan éreztette hatását a dolgozók szükségleteinek kielégítésére, mert a szövetkezelek nem mindig a helyi lakosságnak dolgoztak. A szolgáltató iparágak közül szinte teljesen felszámolták a borbély kisiparosokat, megritkultak a cipészek, akik a lakosság cipőjavítását látták el, s már csak ittolt akadt kovács a paraszti területeken, kőművesek is igen gyéren voltak. Akik pedig megmaradtak, magukon hordták a „maszek" bélyeget. Ez azt jelentelte, hogy háttérbe szorultak, különösen az anyagellátásban, de annál inkább megnyomták őket adóval. Arra sem terjedt ki a figyelem, hány családtagot kell ellarlaniok. így aztán érvényesült a régi közmondás, hogy vagy megszokik, vagy megszökik. Inkább megszöktek. Ezekben a napokban nehézségekbe ütközik a gyárak, a szövetkezelek anyagellátása. De napról napra javul a helyzet. Ebben a nyugodtabb légkörben gondolnunk kell majd a kisiparosokra is. Az asztalosok nem kapták meg a negyedévi fűrészáru kiutalásukat. Nem is új bútorra kell ez, bár azt is szívesen készítenének és nagy szükség volna rá. Javítómunkákra használnák ezt a kevés kiutalt anyagot, de még azt sem hapták meg. Ennek is a lakosság érzi kárát. A cipészek csak felét kapták meg annak az igen kevés mennyiségnek, amit erre a negyedévre engedélyeztek nekik. A kovácsoknak nincs szenük. Igaz, ezekben a napokban első gondunk volt az üzemi, közületi szénellátás biztosítása. Annyit azonban meglehetünk, hogy ha kovácsszenet nem is tudunk adni a kisiparosoknak, legalább a TüZÉP-en keresztül a Gázgyártól utaljunk Iá részükre Jjokszot, hogy azt összetörve kovácskokszként használhassák, és zavartalanul d°lg°~kassanak. Erezzék kisiparosaink, hogy nem mostoha gyermekeik ők sem az államnak. S a részükre nyújtott nagyobb segítséggel, jobb anyagellátással járuljunk hozzá a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséhez. A munkástanácsok hivatása Mindannak, ami október 23 óta történt hazánkban, egyik legnagyobb eredménve a munkástanácsok megszületése. A szakszervezetek régebbi iavaslatára megteremtett munkástanácsok révén végre valóban az üzemek, avárak tényleges gazdáivá, vezetőivé válnak a munkások. a dolgozók. S alighogy a viharos események során megszülettek szocialista hazánk úi társadalmi szervezetei. máris hatalmas erőpróba előtt állnak. A termelés beindítása az üzemek, gvárak, bánvák és építkezések bértaságának megszüntetése, a szélzilált közlekedés helyreállítása. mind-mind reájuk vár. Ugyanakkor ráiuk nehezedik még egv rossz iparvezetés minden öröksége, —gíteníük kell az anyagkészletek hiányán, a szerszámok és felszerelések elavultságán, meg kel] szervezniük a rokkant bánvavégatok rendbehozását s áthidalni az üzemanyaghiányt. Rendkívül nehéz helyzetben kell tehát a munkástanácsoknak bebizonyítaniuk életrevalóságukat. Minden segítségre, tanácsra naav szükségük van. Ezért is fogadhatták érdeklődéssel a Nagybudapesti Központi Munkástanács gépelt röpcéduláiát Sajnos, csalódniuk kell. A négv oldalon egyetlen szó útmutatást sem találnak a termelés irányításáról. az anyagellátásról. a szállításról, a bérezésről és az energiahelvaetról. Még azokról a megkötöttségekről sincs szó. amelyek ma is akadályt jelentenek a munkástanácsok útjában. Még az egvik legfontosabb: a gazdasági önigazgatás problémái sem szerepelnek a körlevélben. Ha mindez nem szereoíl benne, akkor hát mivel foglalkozik a termelés bc'ndításának napjaiban a Nagybudapesti Központi Munkástanács? Nagyon helyesen, az egész nép érdekében, a miir' n továbbfolytatása mellett foglal állást. Ezt azonban mér nem támasztja alá a munka megkezdését szolgáló és ma oly annvlra nélkülözhetetlen hasznos gyakorlati javaslatokkal. tanácsokkal. Soklkai inkább hangoztatja a rönlrat a maguk 1 ezetőszerepének fontosságát és hasonló területi szervek létrehozásának szükségességét. Holott világos, hogv a különböző üzemi munkástanácson céltudatos, gazdaságos együttműködésének kialakításához, összehangolásához semmifele területi csúcsszervre, központi intézményre nincs szükség: Egyedül és kizárólag az Iparági. koordináló szervek, az iparági kamarák alkalmasak arra. hogv a munkástanácsok tevékenységét segítsék. Persze egyáltalán nem véletlen. hogv a Nagybudapesti Központi Munkástanács, amelv maga is a területi elvre éoül. ugvancsak magához hasonló kerületi, megvei központok létrehozását sürgetú Nem véletlen ez. mert 33 ilyesfajta központosítás — h® a gazdasági vezetés számára, az üzemi munkástanácsck számára nem is célszerű —. nagvon is megfelelő a külön* féle politikai kérdések me « terséees napirenden tartására. A Nagybudapesti Központi Munkástanács röpirata tehát hamis vágányra terelné a munkástanácsokat. Hiszen a munkástanácsok ma már csak akkor politizálnak helyesen. csak akkor szolgál iák a munkásosztály és az egész nép politikai célkitűzéseit, ha minél hamarabb, elsősorban az üzemi élet. a termelés, a gazdasági munka irányítóivá válnak: Kertelés nélkül meg kell végre mondani: akik a munkástanácsok figyelmét elvonják a termelés megszervezésétől. azok előbb-utóbb éppen a munkástanácsokat járatják le. Most már az üzemi dolgozók munkástanácsaiktól a termelés megszervezését. a gazdasági problémák megoldását váriák. Nem nézhetjük tétlenül, nem hagyhatjuk szó nélkül az olvan káros tevékenységet, amelv nemhogy erősítené, hanem ellenkezőleg, lehetetlenné teszi a munkástanácsok hivatásuk szerinti működéséti (A Népakarat tiovembt* S0-1 számának vezércikk*) Kyitás d'átí a SzwáwáHtybah, MSSMP-afeSfvaértekezEet A Magyar Szocialista Munkáspárt szegedi ideiglenes intézőbizottsága december hó 2-án, vasárnap délelőtt 9 órakor összevont aktívaértekezletet tart. Az értekezlet napirendjén szerepel a gazdasági, politikai helyzet és a párt feladatai. Az értekezletre való belépés meghívóval és párttagsági könyv felmutatásával történik. Az MSZMP szegedi ideiglenes intézőbizottsága Zavartalanul folyik a tanítás Szeged iskoláiban Szegeden elterjedt az utóbbi napokban sok egyéb hazug híresztelés mellett az is, liogy az általános- és középiskolákban megszüntetik a tanítást, illetve egyes iskolákban már meg is Szüntették. Ez a híresztelés semmi egyéb, mint közönséges hazugság, zavartkeltés — mondja a városi tanács oktatási osztályának vezetője, Itarmath István, aki lapunk munkatársának kérdésére határozottan kifejezésre juttatta, liogy a szegedi általános- és középiskolákban változatlanul és zavartalanul rendes tanítás folyik december 22-ig, amikor is a Rendtartásban előírt szokásos téli tanítási szünidő kezdetét veszi. A téli szünidő lelelte után is biztosított Szeged összes iskoláiban a rendes tanítási munka zavartalansága. Nyolc óra van, ködös, esős reggel. A Szivárvány Áruházban most gyülekeznek az elárusítók —. da a csapadékos idő ellenére, az aitó előtt gyülekeznek már a vevők is. Az áruház csak kilenc órakor nyit. ez Matt az egv óra alatt az elárusítók rendezik a készleteket, felkészülnek a vásárlók ostromára. Legalább is azt állítják, hogv valóságos ostromot kell kiállniok a | vevőktől. „Aggodalomra nincs oh" Amíg az elárusítók a Pultok körül foglalatoskodnak, arra is jut idő. hogv néhány kérdést tegyünk fel az áruház dolgozóinak. Először Babiák László igazgatóhoz fordulunk. — A vásárlód; állandóa* tolonganak. pedig aggodalomra nincsen ok — mondja. — Elég tekintélyes az árukészletünk. a raktárunkban lévő áruk értéke közel három millió forintot tesz kb Természetesen. a hihetetlenül nagyfokú vásárlás miatt egy-egy cikkben ideiglenesen hiány Is mutatkozik. Mielőtt megkérdezhetnénk miiven árucikkek hiányoznak. az áruház két dolgozoia. Almás Gyula és Mison Adolf mér felvilágosítást is adnak. — Egyes cikkek kifogytak, s most a szállítási nehézségek miatt ezeket nem tudiuk még beszerezni. ígv például nincs túrabakancsunk. Igaz. hogy helyette tudunk adni duplatalpú cipőt. Hiánv mutatkozik a fekete cipőárukban, viszont van elég barna és egyéb színű cioőnk Napi 150 ©xer forint Következő kérdésünk a keresletre irányul. — Főként idénycikkekct keresnek vásárlóink. Elsősorban téliruhát és cipőt. Négv órahosszát árusítunk napon* a. s ez alatt 120—150 ezer forint értékű áru foav el. A vásárlási láz alig csökkent. Tompái Sándor, az üzletvezető helyettese két közérdekű megiegvzést fűz ehhez a kérdéshez. Mint mondja, a textiliák közül kabáiszöveiben és bélésáruban mutatkozik hiánv átmenetileg, amig nem idul meg a rendszeres és normális méretű szállítás. Jelenleg kifogyott a férfiing, viszont helyette .inganyagokat adhatnak, ugyanakkor nincs ágynemű anvaguk. de elegendő a kész ágvnemű. A másik közérdekű probléma egv megfigvelésre alapul. A piacon a nvolc forintos harisnyát tíz forintért, a húsz forintos zoknit harminc forintért árusítiák. holott semmi értelme sincs feketén drágábbért venni ezeket a cikkeket, amikor a boltban van elegendő belőlük. Mit kérnek ax elárusítók? Végezetül megkérdeztük az áruház dolgozóitól. hogy nincs-e valami kívánságuk, amit mi tolmácsolhatnánk. — De mennyire van! — moniták többen is. Mi tehát két fontos kérést jegyeztünk fel. amelvet Itt közlünk: — Borzasztó fegyelmezetlen a közönség — tették szóvá az elárusítók. — Tülekednek. pedig eavszerre úgv sem tudiuk mindet, kiszolgálni. Aztán elállják a bejáratot? Kénytelenek vagyunk a tulajdonképpeni munkánk helyett utat csinálni azoknak, akik már bevásároltak. Ezzel tehát, a vásárlási időt rövidítik meg. A másik kérés sem érdektelenebb: — Az elárusítóink többnyire reggel 8-tól délután 4-ig dolgozna!;, amikor nvitva tartanak az üzletek. Emiatt nem tudnál: vásárolni. Kérjük tehát. hogv a kereskedelmi osztály segítsen ezen a gondunkon. Közben kilen órára jár az idő. A bejárat előtt most már naav tömeg áll. Kinyitják az aitót és kezdődik az „ostrom", Nekem erről az a jelenet Jut eszembe, amikor a kis iskolások szünet után betülekednek az osztályba. Pedig itt felnőttek volnának.-.. Szeged Ploestiből benzint, Bmoból iparcikket kér Amint azt a szegedi sajtó annak ideién közölte. Szeged testvér városa, a romániai Ploesti és a csehszlovákiai Brno is. Most a szegedi tanács végrehajtó bizottságának elnöksége felvette a kapcsolatot a két testvér-váro.;sal azért is, hogy olyan anyagok szállítását kérjék Szegedre, amelyed; szükségesek. Ploestiből főiképpen benzint szeretnénk Szegedre hozni. Brnoból pedig különféle ipari terméket. Szeged és a két testvér várót között, tovább folvnak a tárgyalások. Szombat, 1956. december t. éj \ i v